Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-09 / 10. szám
/ NfMf IGVEfflf! Robog a vonat • A németeknek kell dönteniük • A nagyhatalmak garanciája • Az egyesített Németország soha nem veszélyeztetheti Európa népeit • A lengyelek nem lelkesednek Az NSZK-nak mindig is célja volt a német nép újraegyesítése. A határok megnyitásával új történelmi szakasz kezdődött, a megváltozott helyzetre réagálni kellett. Helmut Kohl nyugatnémet kancellár vette át a kezdeményezést, november végén tízpontos szakaszos újraegye- sítési javaslatot terjesztett elő. Ez feltételezte az NDK-beli szabad választások utáni széles körű együttműködést, a két állam közötti konföderációs struktúrák kialakítását, amely a német szövetség megteremtéséhez vezetne. Kohl elindította a vonatot az egységes Németországba. Az NSZK-ban fenntartásokkal ugyan, de gyakorlatilag az összes párt jóváhagyta a tervet. A külföldet azonban váratlanul érte a kezdeményezés, a kancellár szinte rázúdította Európára az akkor még olyan távolinak tűnő újraegyesítés problémáját. Hűvös, volt a visszhang mind a szövetségesek körében - különösen Franciaországban és Nagy-Britanniában mind a Szovjetunióban, mind pedig az NDK-ban. A bonni (nem igazán megnyugtató) garanciák ellenére a felszínre tört a lappangó bizalmatlanság. A Kelet és a Nyugat egyaránt csak „egy egységes Európában tudta elképzelni az egyesült Németországot“, a berlini Neues Deutschland című napilap (még a Krenz-idószaknál tartunk) „bekebelezési kísérletről“, a francia sajtó „a korábbi Harmadik Birodalom létrehozásának nyitányáról“ beszélt. Találgattak a politikusok. Vajon mi ösztönözhette a kancellárt a gyors lépésre? Sokan csupán választási taktikázásnak könyvelték el, s talán valamiben igazuk is volt. Németország sorsa valóban a választási harc középpontjába került az NSZK-ban és az NDK-ban is. Aktivizálódtak a testvérpártok, s a választási csatározások máris elvágták a határkerítéseket. Itt térhetünk vissza a Kohl-javaslattal kapcsolatban említett fenntartásokhoz. Az egyre erősödő nyugatnémet ellenzéki szociáldemokraták (SPD) kereken kimondták: véglegesnek tartják a meglevő európai határokat, • tehát az azóta oly sokat vitatott Ode- ra-Neisse határvonalat is. Ezzel garanciát adtak Európának, s mindenekelőtt a lengyeleknek, amit Kohl nem tett meg, valahogy mindig óvatosan megkerülte a témát. Az SPD a belnémet problémákat is más oldalról közelítette meg, a német nép és nem az állam egyesítését nevezte elsődlegesnek. Nem festett idillikus képet a közejjövöröl, számol a nehézségekkel. És a kormányzó CDU/CSU máris vereséget szenvedett a Saar-vidéki „próbaválasztásokon“. BERLINI VAKVÁGÁNY Berlinben a kerékasztal-tárgyalások megannyi fordulóján sem sikerült semmi ésszerű megoldást találni a keletnémet menekültáradatok megfékezésére, az ebből eredő gazdasági válság felszámolására, Ki hitte volna, hogy... tűnődhettünk számtalanszor az elmúlt hónapokban az európai változások felett. Valóban, ki hitte volna akár egy fél évvel ezelőtt, hogy ledöntik a szocializmus falát, megnyitják a két világot kettéosztó Brandenburgi kaput, Bonnban és Berlinben napirendre kerül a két állam egyesítése, s ezzel akarva-akaratla- nul kontinensünk egyik fő kérdésévé válik a jövőbeni Németország sorsa. a széthulló állami élet stabilizálására, a tüntető tömegek megnyugtatására. Hans Modrow kormányfő január végén Moszkvába utazott, ahol szépítés nélkül vázolta fel az NDK kaotikus helyzetét, s nem látva más kiutat, az egyesítés szükségességéről próbálta meggyőzni Mihail Gor- bacsovot. Ez sikerült is neki. „Deutschland einig Vaterland“ (Németország az egységes haza) - a keletlasztásokig semmiképp sem várható az az „x-nap“, amikor az NDK-már- kát (hogy milyen arányban, még nem tudni) nyugatnémetre cserélik. A szakértői tárgyalások azonban már február 20-án megkezdődtek. A Spiegelnek csak igazat adhatunk abban, hogy a két német állam példa nélküli gazdasági kalandba kez- 'dett német himnusz első mondata akár jelszkva lehetett volna annak a négypontos konföderációs javaslatnak, amelyben az NDK miniszter- elnöke a világ előtt állást foglalt az egyesítés mellett. A Modrow-terv bökkenője a semlegesség koncepciója, amelyet Kohl kancellár és a NA- TO-szövetségesek azonnal és kategorikusan elutasítottak. Ekkor merült fel először a négyhatalmi csúcstalálkozó gondolata. SZABAD AZ UT Februárban olyannyira felgyorsultak az események, hogy szinte lélegzetvételnyi időre sem tellett. Jött Kohl és Genscher külügyminiszter moszkvai villámlátogatása, amely mindenképpen az áttörést jelentette. Nem egy nyugatnémet lap mutatott rá: „Gorbacsov nyitotta meg véglegesen az utat az egyesüléshez“. Következett a bonni német-német csúcs, amely szinte lesöpörte az asztalról a korábbi hosszú távú terveket. Hirtelen világossá vált, a történelem sodrása gyorsabb, mint ahogy azt a politikusok szeretnék. A német kérdés lekörözte az összeurópai folyamatot. Országa katasztrofális helyzete arra késztette Modrow-t, hogy 15 milliárd márkát kérjen Bonntól. Kohl kabinetje csak 7 milliárd gyorssegélyt szavazott meg. A Spiegel nyugatnémet hetilap állítása szerint nem bízik az NDK élet- és fizetőképességében, ezért inkább pénzügyi uniót ajánlott. Ennek elsődleges célja a két ország gazdaságát jócskán próbára tevő menekültáradat leállítása (naponta 2-3 ezer NDK állampolgár csomagolja össze kofferét és telepedik le az NSZK-ban). A március 18-ra tervezett keletnémet váNINCS MEGÁLLÁS Robog a német vonat, megállítani nem lehet - ezt ma már senki sem vonja kétségbe. Az egyesítés csak idő kérdése. A szomszédos országok és a „négy nagy“, a háborúban győztes nagyhatalmak már csak az egyesülésben rejlő lehetséges veszélyeket próbálják elhárítani. A nagy kérdés: a jövőbeni Németország katonai státusza. Legyen semleges, kívánja Moszkva és az NDK. A Nyugat viszont ragaszkodik ahhoz, hogy az új Németország maradjon a NATO tagja, belenyugodva abba, hogy a mai NDK területén a szövetség nem állomásoztat majd csapatokat. Épp a semlegesség jelentene veszélyt - érvelt Kissinger egykori amerikai külügyminiszter -, Németország saját hatalmának erősítésére összpontosíthatná figyelmét, válhatna nacionalistává. SemKohl kancellár és Modrow miniszterelnök miképp sem lehet figyelmen kívül hagyni az erősödő radikalizmust, a fasiszta ideológia terjedését. De a mai Európa mégiscsak más, mint az ötvenegynéhány évvel ezelőtti. A németeknek, ha úgy kívánják joguk vari az egyesülésre. Váciav Havel a németek eme óhaját az Szabad az út (a Frankfurter Allgemeine Zeitung karikatúrája) „összeurópai folyamat motorjának" nevezte, amely • „meggyorsíthatja kontinensünk új biztonsági rendszerének kialakítását“. Természetes, hogy az egyesülésnek szinkronban kell haladnia Európa történelmi átalakulásával. Csehszlovákiának nincsenek fenntartásai, s azt sem igényli, hogy ott le.gyen a négy nagyhatalom és a két német állam tárgyalásain, amely csak egy előzetes stádium lesz, az első lépés a gorba- csovi közös ház megteremtése felé vezető úton. Erre mutatott rá köztársasági elnökünk washingtoni sajtó- értekezletén, hangsúlyozva, „a végleges rendezésben már Csehszlovákia is részt akar venni". Mint mondotta, „megérti viszont Varsó gondjait“, hiszen a német egyesítés problémakörével elválaszthatatlanul összefonódott a Lengyelországot érintő, s mindeddig tisztázatlan határkérdés. Bonni vélemény szerint az Odera-Neisse határvonal sérthetetlenségére csakis az össznémet állam képviselője adhat garanciát. Pedig a garanciákat, a biztonság- érzetet mindenképpen mindenkinek meg kell kapnia, még a „német- országi végállomás“ előtt. Ez a célja a következő hetekre tervezett négy plusz kettő értekezletnek és az oly sürgőssé vált Helsinki 2 konferenciának. Urbán Gabriella CYRUS VANCE NÉMETORSZÁGRÓL A határok szavatolása, lemondás az atomfegyverekről 0A kelet-európai birodalom szétesett. Miért engedte meg Gorbacsov, hogy ezek az országok leváljanak a Szovjetunióról?- Igazi forradalom volt, amikor úgy határoztak, hogy ezek a népek szabadon rendelkezhetnek a sorsukról, és hogy nem vetik be a szovjet csapatokat ellenük. • Lehet, hogy a Szovjetuniónak nincs már szüksége a kelet-európai védelmi övezetre?- Azt hiszem, ez egyértelmű. 0 Miután azonban a keleteurópai államok elszakadtak a Szovjetuniótól, várható-e, hogy valamilyen formában mégis együtt maradnak, mondjuk mint semleges országok?- Mindegyiknek magának kell erről határoznia. Az az érzésem, hogy közülük jó néhányan a Közös Piaccal szeretnének társulni, sőt végül teljes jogú taggá akarnak válni. • Nem lehetséges, hogy a Szovjetunió ragaszkodni fog legalább egy semleges védelmi övezethez?-Azt hiszem, a Szovjetunió meg tudja védeni magát, mindenféle semleges övezet nélkül is. . 0 Beszéljünk akkor Németországról. Már világos, hogy az újraegyesítés elkerülhetetlen. A kérdés csak az, hogyan és mikor.- Igen, ‘elkerülhetetlen. De reméljük, hogy a németek még a formális újraegyesítés előtt ünnepélyesen megerősítik a második világháború után kialakult határokat, és hogy megismétlik: egyszer s mindenkorra lemondanak a nukleáris fegyverekről. Mint ahogy arról is tárgyalni kell, milyen biztonsági rendszert hoznak létre Európában. Nehéz kérdés. De én úgy gondolom, ha az új Németország nem tartozna a Közös Piachoz vagy a NATO-hoz, sok szempontból igen veszélyes lenne. CYRUS VANCE, VOLT AMERIKAI KÜLÜGYMINISZTER 0 Úgy véli, hogy a szovjetek számára is biztonságosabb, ha a németek a NATO-ban maradnak?- Igen. De meg kell fontolni Genscher nyugatnémet külügyminiszter javaslatát is, amely szerint az újraegyesített Németország keleti részén nem állomásoztatnának csapatokat, sőt átmenetileg a szovjet csapatok ott maradhatnának, ilyen módon is meg kívánván nyugtatni a szovjeteket. (168 óra) 1990. III. 9. ilasúrnap ös sznémet üzemanyag (Süddeutsche Zeitung) A
