Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-02 / 9. szám
* 1990. III. 2. Homo(szexuál) sapiens Küzdjük le az ellenszenvet • Segítségre van szükségük Az emberek többsége ellenszenvvel, előítélettel veszi tudomásul a homoszexualitást, mint olyat. Hogy miért? Erre a kérdésre már jó tíz éve keresi a választ dr. Bozena Castiglione, a bratislavai ámidke utcai rendelőintézet szexológusa.- Nincs miért kígyót-békát kiabálni ezekre a férfiakra. Jól ismerem őket. Egyre kevesebb a jellegzetes mozgású közöttük, olyan, aki külsőre eltérne a többségtől. Ma a fiúk általában lányosabbak, mint valaha, a lányok többsége viszont keményebb, mint korábban - mondta bevezetésképpen. - Az orvostudomány már nemcsak a testi és a lelki betegségek leküzdését tűzte ki céljául. Fontosnak tartja az élet minőségének javítását, a személyi, a családi és a szociális elégedettség növelését. Míg ez megvalósul, elég komoly stresszhatásnak vagyunk kitéve. Viszont a nyugodt élethez szükségünk van a stabilitásra, ami tulajdonképpen nélkülözhetetlen a betegségek megelőzéséhez is. A homoszexualitás - s mindegy, hogy betegségként vagy „lelki egészség normájaként“ (USA) értelmezzük - sok gondot- jelent a homoszexuális egyéneknek. A problémát súlyosbítja az is, hogy a többnyire heteroszexuális társadalom a ,,comming out“ (az önfelismerés, az önmaga elfogadása) folyamatát elutasító magatartásával nagyban komplikálja. Mert csak kevesen tudják azt, hogy a homoszexualitást nem lehet megtanulni. Azzá az ember nem válhat. A magzat méhen belüli fejlődése során - eddig ismeretlen okok miatt - „valami“ változás áll be, ami meghatározza a későbbi ilyen vagy olyan hajlamot. Mivel a homoszexualitás nem tanulható meg, nyilvánvaló, hogy gyógyítani sem lehet. A társadalmi nyomás hatására a homoszexuális férfiak 5 százaléka bűntudattal küszködik, ami neurotikus panaszokban csúcsosodik ki. Nehezebben élik meg az önmegvalósítás hiányát, a kapcsolatuk felbomlását, félnek - gyakran joggal - a tényleges katonai szolgálattól és az utóbbi években az AIDS- fertözéstól. Ilyen elesett állapotban kérnek tanácsot és segítséget tőlem. Mindent megteszek annak érdekében, hogy rávegyem őket elfogadására. A homoszexualitás tehát nem betegség - közölte tárgyilagosan. Megtudtam, sokan titkolni szeretnék „ferde“ hajlamukat, és igyekeznek beilleszkedni a heteroszexuális társadalomba. Sokukban olyan nagy a gyermek utáni vágy, hogy megnősülnek, gyereket nemzenek, s bizonyos ideig „normális“ a házaséletük is. Ám amikor a szeretett gyermek családot alapít, a házasság többnyire felbomlik, mert a férj már a vele egynemű kapcsolatát keresi. A homoszexuális férfiak és a leszbikus nők (a népesség egy százalékát képezik) számára 1988-tól a prágai Szexológiai Intézet mellett Homoszexuálisok Szocioterápiai Klubja létesült. Sőt mi több, napvilágot látott Lambda név alatt egy újság is, amelyben a klub tagjai nyíltan szólnak nehézségeikről. (A Lambda jel - görög L-betű - mindenütt a világon a homoszexuális beállítottságú emberek közös jele, amelyről a homoszexuálisok Edinburghban megtartott nemzetközi kongresszusán döntöttek.) Az utóbbi hetekben Pozsonyban is felmerült a homoszexuálisok problémái rendezésének kérdése.- A homoszexuálisok - magyarázta dr. Castiglione - klubot akarnak, ahol egymás között lehetnének, ahol nem kellene tartaniuk a heteroszexuális társadalom inzuHálásától, lenézésétől. És amiről nem szabad megfeledkezni, az AIDS-ellenes küzdelem csak ilyen szervezett formában lehet hatásos. A WHO adataiból kitűnik, a homoszexuálisok körében csökkent az AIDS-fertözöttek száma. Szeretném leszögezni, hogy az a tévhit, amely az emberekben évtizedek óta él, miszerint a homoszexuálisok körében a promiszkuitás (partnercsere) magasabb, mint a heteroszexuálisok között, ma már teljesen alaptalan. Az AIDS réme óvatosságra inti őket, s a férfiak többsége hosszú távú partnerkapcsolatokra rendezkedik bé. Az orvosnőtől megtudtam, örömmel fogadta, támogatja és koordinálja a homoszexuálisok Gay help programját (Gay - homoszexuálisokat jelentő szleng kifejezés), amely, ha elfogadják, nemcsak a homoszexuálisokat segíti, hanem módot ad arra, hogy a homoszexuálisok segítsenek az elesetteknek, a betegeknek. A világ szinte valamennyi nyugati országában, de néhány éve már a szocialista táborban is, (Magyarország, NDK) klubokban tömörülhetnek az egyneműek iránt érdeklődők. Ezekben az országokban, ha nem is fogadják el a homoszexuálisokat kitörő lelkesedéssel, de legalább elfogadják a tényt, hogy vannak, közöttünk élnek, s nem nehezítik beilleszkedésüket. Éppen a heteroszexuálisán orientálódott társadalmak segítették és segítik a klubok létesítését, s mint a gyakorlatból kiderült, okosan cselekednek. Követjük a példát? Péterfi Szonya Kiket illetnek a zsákmányolt műkincsek? Mi lesz a Svédországba elhurcolt cseh nemzeti értékek sorsa? Svédországi látogatásának programjáról nyilatkozva Václav Havel köztársasági elnökünk egyebek közt azt is megemlítette, hogy ott majd szeretné szóba hozni a tőlünk zsákmányolt, Stockholmba szállított kincseket, szobrokat. Adják vissza, amit annak idején elvittek tólünk. Vitatják is azóta sokfelé az ilyen és hasonló elvárások jogosultságát. Egyesek helyeselnek, mások háborognak, a legtöbben azonban csak arra kíváncsiak, hogy miféle kincsek visszaszolgáltatásáról lenne szó. Régi ügy A harmincéves háború idején, 1648 nyarán kezdődik a történet. Hans Königsmark svéd tábornok, felhasználva a protestánsok seregéhez átállt császári tiszt, Amost Otto- valsk tájékoztatását, gyors támadást indított Prága ellen. Serege szinte ellenállás nélkül szállta meg a várat, a Kisoldal palotáit, és nyomban ágyúzni kezdte a túlparti óvárost. Közben persze a tábornoknak arra is jutott ideje, hogy megszervezze a kor szokása szerinti zsákmányolást. Ami talán éppen azért, mert az óvárosi polgárok rendre visszaverték a svédek támadását, a szokásosnál is nagyobb mértékű volt. Szeptember 30-án a svédek abba is hagyták a július 26-án kezdett ágyúzást, a sereg zöme Brünn ellen vonult. A hátramaradottak viszont megőrizték az ostrom látszatát, és útnak indították a zsákmányt Stockholm felé. Leltár szerint Rendezett és előírásokkal szabályozott volt a zsákmányolás, mindenki tudta, mi jár a közkatonának, a tisztnek, a hadvezérnek, és mi jár a királynak. Természetes volt tehát, hogy a prágai várban és a kisoldali Wallenstein-palotában szerzett zsákmányt királyuknak küldték a svédek. II. Rudolf császár, a szenvedélyes műgyűjtő kincstárát alaposan megtizedelték, ötven kódex került Stockholmba. Köztük a páratlan, rajzos-ábrás kabalisztikai útmutató, amelyet az ördög bibliájának neveznek. Az 1621-ben leltárba vett 600 festményből viszont 427 került a svéd király tulajdonába. És persze, a császári ékszerek tizenkét legszebb darabja. Istenszobrok A zsákmányszedö svédek ugyancsak elcsodálkozhattak, amikor ellenségük egykori fővezérének palotájába bejutottak, mert hiszen mi, CANENS NIMFA a későbbi utódok is ámulunk: öt udvara, s milyen pompás díszkertje van ennek a palotának! Wallenstein Albert herceg, az osztrák hadvezér ugyanis rendkívül élelmes módon hasznosította a háborús harácsolásokból szerzett javakat, bár egyébként is gazdag föld- birtokos volt. Palotáját arra a területre építette, amelyen korábban 23 polgárház, téglagyár és mészégető - állt, de azok tulajdonjogát olcsón megvásárolhatta a kivégzett cseh nemesek, az emigrációba menekültek rokonaitól. A neves, főleg olasz építőmestereket, mint amilyen Andreas Spezza, Niccolo Sebregondi és Baccio Bianco voltak, viszont jól megfizette. Hat év alatt, 1624 és 1630 között, fel is épült a palotája. Még véget sem ért az építkezés, amikor az udvarok és a hatalmas kert díszítését a Prágában letelepedett, holland szobrászművészre bízta. Adrien de Vries pedig remekelt: bronzba öntötte harminc antik isten, CAMENÁK NIMFA félisten, nimfa és szatír, valamint a hadvezér kedvenc lovának az alakját, s azokkal díszítette az udvarokat, a kertet. Az istenszobrokat persze a zsákmányszedö svédek királyuknak szánták. Ráadásként talán, a szobrokkal egyidejűleg azonban elküldték neki a palota díszterméhez kapcsolódó, három szobában talált, bájos, flamand falkárpitokat is. Drottningholms slott Ez a Stockholm melletti királyi kastély neve, ahol a Prágában zsákmányolt kincseket őrzik. A kastély maga a svéd nagyhatalmi idők remeke, francia-holland stílusú barokk épület, vagy ahogy ma nevezik: a svéd Versailles, illetve a svéd Schönbrunn. Ám mégsem csak műemlék, mert az uralkodó és családja lakja. A Prágából zsákmányolt kódexeket a király arany könyvtárszobájában helyezték el, mely rangosabb, díszesebb, mint a fehér könyvtár- szobája. A falkárpitok a 18. században létesített gobelin-szalonba kerültek. Wallenstein bronzlova, meg az istenszobrok pedig a többször átrendezett, az ötvenes évek óta barokk jellegű kert díszei. Más, zsákmányolásból szerzett műkincsekkel egyetemben mindezt magángyűjteményként tartják számon. Ennek ellenére minden második hét szombatján, vasárnapján, 12-16 óráig, a belépődíj kifizetése után, vezető kíséretében - szabadon megtekinthető. Prágában Érdekes persze, hogy a zsákmányoláskor nem vittek el minden műkincset a palotából. Megmaradt, és a háromívű sala terrena, a földszinti, nyitott terem oldalsó szalonjában ma is megtekinthető Wallenstein kedvenc lova - kitömve. Évszázadok múltával, pontosabban: 1914-15- ben, az istenszobrokat is pótolták. Mégpedig olyan formában, hogy az eredetiek lenyomata alapján bronzból és műkőből másolatokat készítettek. Metrón úgy érkezünk a palotához, hogy a feljáró csarnokában Kalüp- szó nimfa és Odüsszeusz találkozásának jelenetét láthatjuk. A lejáró csarnokában pedig Egeriát, a források büszke istennőjét, aki Numa Pompilius királynak is csak hosszas könyörgésre adott tanácsot. Az egykori lovarda, vagyis a Galéria felé sétálva az éneklő nimfák, Canens és Camenák szoboralakja tűnik elénk, majd Apolló szeretője, Daphné, akit az apja babérfává változtatott... A kertben Kallisztó nimfa, Vénusz, Héra meg a többiek szobra előtt sétálunk el, míg a mesterséges halastó szigetének közepén álló szobrot meg nem pillantjuk: a sztümpha- loszi mocsár érclábú madarával küzdő Herkulest. Másolatok ugyan ezek a szobrok, de őket szemlélve elkalandozhatunk az ókori rómaiak, görögök hitvilágába. Merész kérdés Jobb lenne persze, az eredeti alkotásokat végignézni az ilyen séták alkalmával. És bizony az is érdekes lenne, ha Wallenstein kitömött lovával szemközt ott állna annak a lónak a bronzba öntött mása is. Csakhát felteheti-e a polgár a szólásmondásként ismert merész kérdést: Hol vette a király a várát? Nem tudom, de talán hamarosan majdcsak megtudjuk, mert előbb vagy utóbb sor kerül a köztársasági elnök svédországi látogatására. Hajdú András Hajdú Endre felvételei A SÍPOLÓ SZATÍR
