Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-05 / 1. szám

w Az 1968-as év és az objektív tények A következő írás egy terjedelmes sorozat része, s Falt’an elvtárs csaknem 170 oldalas leveléből vettük, melyet nemrég bocsátott a pártvezetés rendelkezésére. Kísérlet ez az 1968-as évben a pártban és a társadalomban végbement folyamat elemzésére, s főleg korabeli dokumentumokra, emberek vallomására támaszkodik, tehát olyan anyagokra, melyek eddig nem forogtak közkézen. Úgy gondoljuk, hogy sok mindenről vallhatnak, nemcsak a húsz év előtti eseményekről, hanem a legutóbbi papok történéseiről is. Ki a levél szerzője? „Dr. Samuel Falt’an kandidátus, mérnök, történész, publicista és közéleti személyiség“. így kezdődik az enciklopédiái címszó. Aktívan részt vett az ellenállásban, tevékenykedett különböző közéleti, állami és párttisztségekben, 1969-ben a CSSZSZK kormányának alelnöke volt. 1970-ben, mint sok más elvtársat, igazságtalanul kizárták a CSKP-bói. De most már engedjük szóhoz jutni őt magát. Küzdelem a megújhodásért Döntő fordulat volt az 1967-es év vége és főleg 1968 januárja. A CSKP-ben betöltött tisztségéről végre lemondott Antonín Novotny és néhány további munkatársa, azon­ban a hatalom gyakorlásának régi mechanizmusa továbbra is fennma­radt. Novotny távozása nem volt egyszerű dolog. Nehéz pártonbelüli harc eredményeként született, azonban befejezetlen volt. A CSKP KB szerveiben, sőt az alsóbb párt­szervekben is az idejét múlt dogma- tizmus hívei maradtak. A CSKP vezetésének élére Ale­xander Dubcek került. A döntés a cseh és a szlovák tagok egyetérté­sével, egyhangúlag született. Új ta­gok kerültek áprilistól az Elnökségbe is. Változások történtek a legfelsőbb állami szervekben. Az első időszakban nem volt program és koncepció. Csupán azt tudták, hogy Novotny volt a fő felelős a fogyatékosságokért. Az elkövetett hibák mélyebb elemzése nem léte­zett, nem léteztek alapvető prog­ramelvek sem. Ezek nagy gyorsa­sággal formálódtak az Akcióprog­ramban. Megkezdődött az erők át­csoportosulása is. Novotny korábbi híveinek egy csoportja szilárdan megmaradt a konzervativizmus, a dogmatizmus talaján, más részük átpártolt a demokratizálás táborába, egyes Novotny-hívek pedig a legra- dikálisabbak lettek. Dubcek képességéről augusztus előtt de főleg utána eltérő nézetek alakultak ki. Még azok is, akik 1968 első nyolc hónapjában állandóan di­csérték, sőt túlmagasztalták - főleg Szlovákiában - egyszeriben 180 fo­kos fordulatot tettek, és naivnak kezdték őt feltüntetni. Ez sincs min­den érdekesség nélkül. Én személy szerint már a megelőző időkben be­csületes kommunistát, illegális párt­munkást, partizánt ismertem meg benne, aki régi kommunista család­ból származik. Már hosszabb idő óta, mielőtt még a CSKP élére került volna, támogatta a demokratikus tö­rekvéseket. Mint a CSKP KB titkára jelentős mértékben hozzájárult az ötvenes években elítélt kommunis­ták rehabilitálásához, úgy mint Gus- táv Husákéhoz, M. Svermováéhoz, de másokéhoz is, és egyáltalán az ártatlanul bebörtönzöttek rehabilitá­lásához. Karol Bacilek után 1964-ben az SZLKP KB vezető titkári tisztségébe lépve Dubcek vezetésével a párt Szlovákiában érezhetően fokozta tevékenységét. Új, fiatal kommunis­ták kerültek párttisztségekbe. Egye­sek jobban, mások kevésbé váltak be, de új káderek keresése volt ez. Dubcek maga is a fiatalabb párt­funkcionáriusok közé tartozott, akik már régebben elgondolkodtak a pártban történő visszásságokról, főleg a tömegektől való növekvő elszakadásról, aktivitásának csök­kenéséről és fokozódó bürokratizá- lódásáról. Mindezzel összefüggés­ben gyakoriak voltak ellentétei No- votnyval. Főleg a szlovák kérdés­ben. A CSKP KB 1967 októberi ülésén indítványozta a központi bi­zottság és elnöksége munkájának elemzését, és megfelelő javaslatok­kal ennek előterjesztését a központi bizottság legközelebbi ülésén, hogy növelni lehessen a munka színvona­lát, melytől nagymértékben függött az alsóbb pártszervek tevékenysé­ge. Az alapvető fordulatot a párt tevékenységében úgy gondolta el, hogy benne „összeütközik a régi, az újjal, a haladó a konzervatívval, a túlhaladottal..(Dubcek: A CSKP újjászületési folyamatának kérdései­hez, Bratislava, 1968, 15. old.) Az SZLKP vezető tisztségviselői, élükön Vasil Bil'akkal, azzal kérked­tek, hogy éppen ók javasolták a CSKP élére 1968 januárjában Dubceket, mint tapasztalt kommu­nistát. Az SZLKP KB 1968. január 23-i ülésén, vagyis közvetlenül Dub­cek megválasztása után a CSKP élére, BiPak, mint a konzervativiz­mus és a dogmatizmus elleni harc bajnokát, egekig magasztalta Dub- cekot. Kiemelte erkölcsi, politikai kvalitásait és valódi kommunista jel­lembeli tulajdonságait: „Mi vala­mennyien, akiknek lehetőségünk volt Szlovákiában együtt dolgozni Dubcek elvtárssal, nagyra értékeljük szilárd akaratát és tiszta jellemét. Méltányoljuk racionális eljárását a problémák megoldásában és hu­mánus viszonyát az emberek­hez...“. Bil'ak fél évvel később is támogatja Dubceket, s az Akció- program megvalósítását. Az SZLKP 1968. július 4-5-én tartott pozsonyi (Bratislava) városi konferenciáján ezt mondta: „A kommunisták kezde- ményezően lépnek föl az állami szervekben, a Nemzeti Frontban és más intézményekben; igyekeznek partnereiket meggyőzni a CSKP ve­zetősége elképzeléseinek helyessé­géről“. A konzervatívokhoz a követ­kező kéréssel fordul: „Talán demok­ratikusabb a szubjektívan kiválasz­tott egyéneket fölkeresni és aláírá­saikat hajhászni? Ki áll tehát való­ban Dubőek elvtárs mellett? Úgy gondolom, elsősorban azok, akik hangzatos felhívások nélkül, türel­mesen és áldozatkészen dolgoznak az Akcióprogram megvalósításán és keresik céljai megvalósításának út­ját.“ (Az SZLKP pozsonyi városi konferenciájának anyaga, Pozsony számokban és tényekben, 1968 jú­liusa, 20. old.) Egyetértek Vasil Bi- l’akkal, beszéde azonban már ke­vésbé volt meggyőző egy hónappal később, 1968. augusztus 16-án, a televízióban és a rádióban. Ennek bevezetőjében szó szerint azt mondja, hogy kapott néhány kérdést a Szovjetunióval folytatott tanácsko­zásokkal kapcsolatban. Valameny- nyin részt vett maga is: „Drezdában, Moszkvában, Ágcsernyőn. (Őierna nad Tisou), Pozsonyban (a Varsóba összehívott tanácskozásra, mint tudjuk, a csehszlovák küldöttség nem ment el.) „Sehol semmit sem vetettek a szemünkre azért, ami ja­nuárban történt, nem kényszerítet­tek ránk olyan utat, amely nem fe­lelne meg feltételeinknek...“ Mind­ez, állítólag az ellenség szándékos híresztelése. Szólt Dubcek elvtárs­hoz a múltban és a jelenlegi idő­szakban fűződő őszinte viszonyáról. „Ezért nem tartjuk szükségesnek a híresztelések ellenkezőjét bizony­gatni“ - tette hozzá. Bil’ak arra is hivatkozott, hogy 1963 óta az SZLKP-ben „Dubcek vezetésével tevékenykedett“. Befejezésül a kö­vetkezőket mondotta: „Ez év janu­árjában megígértük Dubcek elvtárs­nak: úgy fogunk dolgozni, hogy Szlovákiában fölösleges gondjai ne legyenek. Eddigi munkánkat e köte­lességünk szellemében végeztük. Dubcek elvtárs bizonyára eljön a kongresszusunkra, és elmondja, vajon teljesítettük-e ezt az ígéretün­ket.“ (Pravda, 1968. 8. 17.) Őszinte szavak voltak ezek, vagy csupán a három nap múlva bekövetkező események kendőzői? Január eredményei és veszélyei Az 1968 januárja utáni időszak és általában az egész 1968-as év a legbonyolultabb időszaka volt a szocializmus építésének. Az 1970-ben kelt ismert pártdokumen­tum interpretálása nem felel meg az objektív tudományos igazságnak. El van kötelezve az adott korszaknak, mely a katonai beavatkozást elkerül­hetetlennek minősíti. Miért érintem a Tanulságokat, melyet mind ez ideig oly mereven védelmeztek? Azért, mivel visszaté­rést jelent az 1968 január előtti időszakhoz, s ráadásul önkényesen, a régi szellemben bánik a tényekkel. Nem felel meg a történelmi igaz­ságnak az a nemrégen megfogal­mazott tézis sem, hogy 1968 a reak­ciónak a revanskísérlete volt februá­rért. A nem egész héthónapos újjá­születési folyamat viharos, a szocia­lizmus demokratizálására indított mozgalma alatt a párt nem volt az események uszályában, ellenkező­leg, az élén állt, tekintélye növeke­dett. Ez alatt a rövid idő alatt nagy munkát végzett nem csak a januári plénumülés határozatainak teljesíté­sében, melyet mint egyedülit ismer el pozitívumként ebből az időből az utána következő korszak, és kira­gadja a többi politikai esemény összefüggéséből. Fokozatosan va­lósult meg a demokratizálás, a szo­cialista demokrácia. - Még Vilém Novy, Novotny dogmatikus híve is elismeri a CSKP KB májusi ülésé­nek vitájában: .....döntő eredménye a januári plénumnak az, hogy az egész párt a központi bizottságtól kezdve az utolsó szervezetéig, elfo­gadja és egyértelműen támogatja a2 új demokratikus irányvonalat. S tá­mogatja a nyilvánosság is... a cső­döt mondott formákhoz sem belső, sem külső erők visszatéríteni nem tudják, ezt lehetetlen még elképzelni is“. (Pravda, 1968. 6. 6.) Az 1968. július 18-án tartott plé- numülésen az SZLKP KB ugyan­csak pozitívan értékeli a helyzetet. Az Elnökség beszámolójában, me­lyet Ján Janik titkár terjesztett elő, a szlovákiai politikai helyzetről ez áll: „A párt tagságának többsége Szlo­vákiában törekszik a problémák jó­zan, meggondolt és ésszerű megol­dására; a szocialista demokrácia el­mélyítésére és a múlt torzulásainak kiküszöbölésére. Nincs visszatérés a január előtti állapotokhoz. Ugyan­akkor gondosan figyelemmel kíséri a fejlődés bizonyos tendenciáit, amelyeknek erősödése potenciális lehetőségét jelenti az 1948 februárja előtti viszonyokhoz való visszatérés­nek. Az SZLKP KB nagyra értékeli a munkásosztály, a dolgozó pa­rasztság, a szocialista értelmiség politikai körültekintését, hogy nem azonosította magát azokkal a hely­telen szélsőséges követelésekkel, amelyek a 2000 szóban kerültek nyilvánosságra.“ (Pravda, 1968. 7. 18.) Elválaszthatatlan része volt a de­mokratizálásnak két testvérnemze­tünknek, a cseheknek és a szlová­koknak az egyenjogúsítása, melyet Novotny és munkatársai csökönyö­sen visszautasítottak. 1968-ban az eddigi aszimmetrikus rendszert föderális váltotta fel. Ez fontos demokratizáló pillérévé vált a csehszlovák államiságnak, amely nélkül mindkét lábára sántított volna a demokrácia. Hogy ez milyen fon­tos kérdés volt, arról a jelenlegi szovjetunióbeli események győznek, meg bennünket. Meg kell említe­nünk, hogy ez nem ment végbe nehézségek nélkül. Nemcsak a No- votny-féle konzervatívok, hanem egyes demokratikus irányzatok és az egykori csehszlovákisták ellenál­lásába ütközött. Jelszavuk: „Először demokratizálást, azután föderalizá- lást“, szándékosan ellentétbe ál­lította a -demokratizálást a föderá­cióval. Demokratizálás és föderáció Meg kell mondani, hogy e kérdés­ben hosszú ideig nemcsak az SZLKP olyan tisztségviselői nem lát­tak világosan, mint Siroky, Bacilek, és Duris, akiket már korábban félre­állítottak, hanem Bil'ak sem. Bil'ak még 1966-ban a Rudé právóban megjelent „Szocialista nemzeteink egységének megszilárdításáért“ cí­mű cikkében is azt írja, hogy a CSKP „nemzeteink történelmi kapcsolatainak feltételeiből, a mar- xizmus-leninizmusnak speciális fel­tételeinkre való alkalmazásából in­dul ki. Ennek megfelel a CSSZSZK jelenlegi államjogi elrendezése, no­ha természetesen a marxizmus-le- ninizmus elméletében léteznek más megoldási módok is... Az államjogi elrendezés más formáját keresni, például a föderáció formáit javasolni föltételeink közt nem előre, hanem hátralépést jelentene“. (Rudé právo 1966. 3. 2.) Hozzá kell azonban tennünk, hogy 1968-ban nézetét megváltoztatta, és a föderalizálást támogatta. 1968 áprilisában a CSKP elfoga­dott Akcióprogramja ebben a kér­désben is egyértelmű állást foglal: „Nem kendőzhető el, hogy a szocia­lista Csehszlovákia, a nemzetiségi kérdés megoldásában elért jelentős eredmények ellenére, a nemzetiségi politika megoldásában hibákat kö­vetett el, és alapvetően deformáló­dott a csehek és a szlovákok állam­jogi viszonyának elrendezése. Szo­cialista társadalmunk fejlődése megköveteli a csehszlovák nép egy­ségének és a CSKP politikájába ve­tett bizalmának megszilárdítását, halaszthatatlan ezért alapvető for­dulatot vinni a csehek és a szlová­kok államjogi viszonyának elrende­zésébe, és ennek megfelelő változ­tatásokat kell végrehajtani az alkot­mányban.“ Hangsúlyozza továbbá azokat az előnyöket, amelyeket a szocialista föderáció nyújt, amely bevált formája a szocialista állam­ban élő egyenjogú nemzetek együtt­élésének. (Az 1968-as év a CSKP KB határozataiban és dokumentu­maiban - A CSKP április 5-én elfo­gadott Akcióprogramja, Prága, 1968, 120. old.) A föderáció előkészítésének ne­hézségeiről' a pozsonyi városi párt­konferencián a kormány akkori mi­niszterelnök-helyettese, Gustáv Hu- sák szólt, aki annak a. kormánybi­zottságnak az élén állt, amely a fö­derációt készítette elő. Az SZLKP rendkívüli kongresszusa egységes álláspontja végett kérte, hogy az a CSKP rendkívüli kongresszusa előtt legyen. Az ő indítványára'válto- zás történt a kongresszus időpontjá­ban, mint említettem, 1968. augusz­tus 26-ra tűzték ki.­Hangsúlyozni kell, hogy Gustáv Husáknak nagy érdemei vannak, a föderáció előkészítésében. Tagja voltam ennek a bizottságnak, és emlékszem, milyen gyakran jött a bi­zottságba, hogy segítsen az ellent­mondások leküzdésében. Termé­szetesen élvezte Dubcek, Őerník és néhány más pártfunkcionárius tá­mogatását, főleg azonban az Ak­cióprogramban megfogalmazott alapelvekre támaszkodott. Ez a pártdokumentum nagyon je­lentős kordokumentum. A lejáratá­sára tett kísérletet a történelem nem igazolja. Ellenkezőleg: alkotó mar­xista-leninista történelmi dokumen­tuma a szocializmus újjászületésé­nek és a szocialista demokrácia ki­bontakoztatásának az akkori feltéte­lek közt. Természetesen megvan­nak a maga fogyatékosságai is, de ebben az időben az első programja volt a szocializmus széles demokra­tikus alapelveken való építésének. Összeállításában tucatnyi politikus, tudós vett részt. Ellentétek, nyílt el­méleti és gyakorlati viták közepette készült. Graca elvtárssal együtt ré­szese voltam e program szlovákiai előkészítésének. A politikai albizott­ságban dolgoztunk, melynek1 élén Ján Fojtík állt, és széles összefüg­gésekben vitattuk meg a mun­kásosztálynak a fejlett szocialista társadalomban betöltött szerepének kérdését és a szocializmus más ko­moly elméleti és gyakorlati problé­máját. 1968 fontos pozitívuma az ártat­lanul elítéltek már említett széles körű rehabilitálása. Pontos adatokat nem ismerek, az érintettek azonban mintegy 34 ezren voltak és 11-en a justizmord áldozatai. Az igaz­ságtalanságok jóvátételét nagyon fi­gyelmesen nyomon követtük. Ez na­gyon pozitívan hatott a CSKP-ba vetett bizalom megszilárdítására. Bi­zonyos javító intézkedések szociális téren is történtek. Növekedett a párt aktivitása, ez­zel párhuzamosan a CSKP-ba vetett bizalom is. Érezhetően fokozódott a pártban és a társadalomban a kriti­ka, tapasztalható volt ez a pártévzá­rókon, a konferenciákon és számos nyilvános gyűlésen az üzemekben és másutt. Ezt a mozgást forradal­minak, nem pedig ellenforradalmi­nak kell nevezni, nagyon sok problé­ma és elégedetlenség gyülemlett föl, melyet a pártnak meg kellett oldania. Természetes, hogy mindez alkalmat adott a hazai és a külső szocialista­ellenes erőknek a különböző bur- zsoá elméletek, rágalmak, hamis in­formációk, szocialistaellenes kiroha­nások terjesztésére. Főleg Cseh­országban szerveződtek különböző csoportok, mint az Elkötelezett Pár- tonkívüliek Klubja és a K-231, s ez átterjedt Szlovákiára is. A demokrá­cia jelszavával, de antiszocialista céllal befolyásolták az értelmiség egy részét, főleg az alkotókat: írókat, újságírókat stb. Legrafináltabb volt a „2000 szó“ kiadása, amely a kon­zervativizmus elleni harc és a de­mokratizálás meggyorsításának jel­szavával megfélemlítő és egyes tisztségviselőket lejárató akciók szervezését hirdette meg. Foglalkozott ezzel a fokozódó te­vékenységgel a CSKP KB Elnöksé­ge, és májusra összehívta a köz­ponti bizottság ülését. Egyidejűleg az alsóbb pártszerveket utasította arra, hogy a járásokban hívjanak össze tanácskozásokat a politikai helyzet elemzésére. A CSKP KB plénuma 1968. május 29-e és június 1. között tanácsko­zott. A politikai helyzetről Dubcek számolt be. Széles körű vita után határozatot fogadott el a jelenlegi helyzetről és a párt követendő takti­kájáról. Ez megállapítja, hogy a párt­ban és a nyilvánosságban az átala­kítási folyamat támogatása mellett aggodalmak lépnek fel a szocialista demokrácia sorsát illetően. Egyrészt olyan aggodalmak fogalmazódnak meg, hogy a demokratizálás folya­mata anarchiát és szocialistaellenes támadásokat, sőt egyenesen anti- kommunista megnyilvánulásokat válthat ki. Másrészt olyan félelmek is fölléptek, hogy a párt félúton megáll, vagy végső soron visszatér az 1968 januárja előtti viszonyokhoz. (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents