Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-02-23 / 8. szám
Uasárnap 15 1 990. II. 23. Eredj, ha tudsz, eredj, ha gondolod, hogy valahol bárhol a nagyvilágon könnyebb l,esz a sorsot hordanod... Hazánk a nagyvilág avagy Miklósból hogyan lett Nick? Milyenek a véletlenek! Könyvet keresek a pozsonyi $túr utcai magyar könyveket kölcsönző könyvtárban, ő meg egy kislányt keres ugyanott, így találkoztunk... S a véletlen találkozásból beszélgetés lett. Milyen messze van Balony Amerikától? Ha ezt a kérdést Ővejknek,. Hasek derék katonájának tették volna fel, bizonyára a világ legtermészetesebb hangján válaszolta volna: Pontosan annyira, mint Amerika Balonytól. Balony - csallóközi kisfalu. Az 1970. évi népszámlálás adatai szerint 789 lakossal. Itt született és élt 1979-ig Bartalos Miklós. Szüleit korán - hétéves korában - elvesztette. Kőműves lett. Pozsonyban dolgozott, és itt, a Duna utcai iskola esti tagozatán végezte középiskolai tanulmányait. És itt érlelődött benne az elhatározás, hogy világot lát. A lélek búvárait mindenkor érdekli, az emberi léleknek milyen titokzatos rezdülése nyomán fogamzik az elhatározássá érlelődő gondolat, hogy valaki tarisznyát vállára vetve világgá induljon.- Nem, semmiféle politikai okok nem játszottak közre - hárítja el a kimondatlan kérdést. A szakmájában aránylag jól keresett. Fusi is akadt bőven (a vár szomszédságában épült villák a megmondhatói). Valami mégis nyugtalanította. Az egész munkahelyi és társadalmi légkör. És hát ifjúsági olvasmányai között is sok Verne-könyv, kalandregény és útleírás szerepelt... Egy itt dolgozó jugoszláv kőműves biztatta őt, hogy az ő hazájából az egész világba kapu nyílik. De hát oda is el kellett jutni: devizaígérvény, kiutazási engedély, ehhez tucatnyi aláírás. De mit nem akart a sors? A Ceausescu-rendszer 1979- ben úgy rendelkezett, hogy Romániában turisták üzemanyagot csak nyugati valutáért vásárolhatnak. Egy időre így vált lehetővé a Bulgáriába való utazás különösebb nehézség nélkül Jugoszlávián keresztül. Az alkalom magától kínálkozott. Ekkor döntött végérvényesen. Brezsnyev-kép a bécsi szállodában mmMMmmmMmmmmaammmmMMmammmmamm A világba nyíló kaput Jugoszláviában se találta tárva-nyitva. Az olasz konzulátus nem nagy készségét tanúsítva csak négy-öt hét múlva ígért vízumot. Addig nem várhattak. Mert hát többen is voltak. Este sóvárogva nézte az Olaszországtól elválasztó keskeny tengersávot. Bámulta a kikötő vízfelszínén táncoló fényeket. Nem is annyira a látvány ragadta el, inkább a csábítás. Latolgatta, hogy a fényeket kikerülve, ruháját vízhatlan zsákba kötve, a kis öblöt akár át is úszhatná... A végső elhatározás előtt még egy próbát tettek. A zágrábi osztrák konzulátuson csellel próbálkoztak. Siránkozva panaszolták el, gépkocsijuk meghibásodott, és a lehető legrövidebb úton - Ausztrián keresztül - mielőbb szeretnének hazajutni. Az illetékes hölgy cinkos mosollyal nyomta útlevelükbe a 48 órás vízumot. Könnyű azt becsapni, aki hagyja magát. A menekülttáborba este, hivatalos órák után értek. A szerencse azonban nem hagyta őket cserben. Egy idősebb férfi cédulát nyomott a kezükbe a szálloda címével. Mit sem sejtve léptek az előcsarnokba. S micsoda meglepetés! A falon jókora Brezsnyev- kép! Ezernyi kétely kavarodott fel benne. Csak nem csalták tőrbe?! A rejtély csakhamar megoldódott. A Szovjetunióból kitelepülő zsidók számára fenntartott szállodába érkeztek. S mivel a kitelepülést, ha korlátozott keretek között is, a szovjet pártvezér tette számukra lehetővé, így fejezték ki iránta tiszteletüket. Legalább ott... A LEGMAGASABB FELHŐKARCOLÓK SZOMSZÉDSÁGÁBAN JÁRDÁT ÉPÍTENEK. ŐSTK felvétel Következett a menekülttábor. Egyetlen illegálisan ide érkező se kerülheti ki. Mögöttük tizennyolc napra szinte légmentesen bezárul a kapu. Ez idő alatt végzik a ,,káderezést“ nyugati módra, és addig egy percre se távozhatnak onnan.- Szörnyűséges viszonyok! - emlékezik még most is iszonyattal. - A koszt ehetetlen, és folyik az üzérkedés. A feketén bejuttatott árut háromszoros gron vesztegetik. És a lakók egymást lopják. Balog Miklós is minden éjszakára alsónadrágjába rejtette féltve őrzött kis valutakészletét. De hát ez is letelt. Újra kőmú- veskedhetett. Bécs peremén építettek raktárakat. Majd a téli idényben, amikor a kőműves- munka Ausztriában jobbára szünetel, egy tiroli magaslati hegyi üdülőben poharakat mosogatott csekély pénzért, de volt kosztja, szállása és szabad idejében a tömött pénztárcájúakkal sütkérezhetett a téli napsütésben. Azután újra kömúveskedett. Egy úgyszintén menekült társának a bátyja már néhány, éve Texasban élt. Tőle érkezett a jó hír: munka van, jöhettek. így kaptak vízumot is az Egyesült Államokba. Persze, könnyű ezt így elmondani, ezért ennyire egyszerű mégsem volt. De hát már a nagy vízen túl volt, és lassan beilleszkedett az ottani életbe. Ennek kerek tíz esztendeje. Akár a mesében. Pressburg Contracting A valóság a mesénél valamivel bonyolultabb. Érdekes lenne Bartalos Miklós, e csallóközi falucskából Amerikába származott honfitársunk életútjának követése attól a pillanattól, ahogy lába az Újvilág földjét érintette. De hát ebből regény kerekedne, így elégedjünk meg annyival, hogy a kőműves nemcsak a jég hátán, hanem a világ bármely táján megél. Ó is megélt. Négyévi kintlét után felcsapott vállalkozónak. Igaz, nem rendelkezett milliókkal, sok távolban élő hazánkfiától eltérően nem is hivalkodik gazdagságával, de önálló kis cége van. Hogy hány munkást alkalmaz? Pontosan hatot. Fél tucat oda származott lengyelt. Miért pont lengyelt? Kertelés nélkül adja meg a választ:- A csehszlovákiai és a magyarországi munkásokkal nincsenek a legjobb tapasztalataim... Mintha nem szoktak volna hozzá a kemény munkához. Mert Amerikában ugyan keresni lehet, de csak derekas munkával. A lengyelek állítólag szorgalmasabbak. Ez az osztályozás nem nemzetiség, hanem a munkavégzés alapján alakult ki benne. O mondja, ne vitassuk. Most éppen a legmagasabb felhőkarcolók szomszédságában járdát építenek. A csallóközi munkaadó és lengyel munkásai. Tény az, hogy a balonyi Miklós kőművesből New York-i Nick Bartalos kisvállalkozó lett. Mosolyogva mondja, hogy a névjegykártyáján feltüntetett nevével nem akar amerikaiabbnak tűnni, csak a szlovák okmányaiban szereplő Mikuláá valahogy a gyermekkori püspöksüvegú, puttonyos, fehér szakállú mesebeli Mikulás bácsira emlékezteti, ő pedig már régen kinőtt a mesék világából, amelytől az amerikai (és a hazai) valóság is nagyon távol áll. Szülőföldem szép határa Igen, ezernyi szál fűz hozzá. A szülők kis temetőben domboruló sírja, testvér, rokon, barát, a gyermekkor emléke, amelyet a messze távolságok se halványítanak el. Ott szunnyadnak a lélek mélyén, s néha egy-egy magyar szó, magyar nóta, az óhazából érkező hír hallatára ezernyi színt öltve fel-feltolulnak az óriási világváros rengetegében is. A honvágy zsarátnokának emésztő hevét enyhíti emberibbé váló világunk, amelynek országhatárai már nem emelkednek áthatolhatatlan falként messzire szakadt honfitársaink előtt. Bartalos Miklós az elmúlt tíz év folyamán négyszer járt itthon. De előbb csak Magyarországra merészkedett. A vén Duna másik partjáról sóvárogva, sajgó szívvel tekintgetett a szülőföld felé, amely oly közel, mégis oly távol volt tőle. Ám nem a távolság, hanem az akkor áthidalhatatlan félelmetes határ választotta el tőle. Most már szabadon jöhet haza. Mert mindenkor hazaérkezik. Kis vállalatának neve is erre és egykori soha el nem felejtett otthonára emlékeztet: Pressburg - Pozsony. S nem csupán a honvágy vonzza már haza. Itt él egy leány is, aki éveken át az Egyesült Államokban dolgozott egyik utazási irodánk képviseletén. Ott ismerkedett meg vele - talán életreszólóan. Úgy tervezi, nyáron ismét visszatér, s lehetséges, akkor majd őt is magával viszi. Tengerentúli új hazája és a Csallóköz közötti távolságot az ottani rádió sugározta magyar műsor és a szinte hetente fellépő magyar művészek, előadók is segítik áthidalni, akikmin- dig a szülőföld egy darabkáját viszik oda magukkal, megosztva azt a távolszakadtakkal. Nick - az amerikánus A kint élő magyaroknak és a többi kivándoroltnak is megvan a maga kis vendéglője, ahol rendszeresen találkoznak. Emlékeznek és meghányják-ve- tik napi gondjaikat. Mert belőlük is akad.- És itt tárgyalunk üzleti dolgokról is - teszi hozzá, jelezve, hogy a biznisz (ezt ő szigorúan így nevezi) ott kint a mindennapi élet elválaszthatatlan tartozéka. Eljár Püspöki bácsi New York-i könyvesboltjába is. És a sors iróniája, hogy onnan pró,- bálta átcsempészni Duray Miklós külföldön megjelent könyvének néhány példányát (amely akkor itthon még tilalmi listán volt). Hát nem furcsa? Honfitársunknak külföldre kellett juttatnia szellemi termékét, hogy azután nagy vargabetűt téve, rejtélyes utakon valaki az óceánon túlról lophassa vissza! S így világot átszövő csatornákon jusson el ismét a kiindulóponthoz. Persze, ha valaki erre vállalkozik. Mert az utolsó pillanatban ö is meggondolta. Repülőgépen érkezett Nyugat-Európába és bérelt gépkocsin folytatta útját a csehszlovák határ felé. A bécsi híreket hallgatva értesült arról, hogy előző napon Pozsonyban szétverték a gyertyás felvonulást. Hetedik érzéke jelzett... Hátha megszigorították a határok védelmét is. A könyveket a határ előtt az útszéli árokban hagytak. Ki tudja, mi lett a sorsuk? Ő viszont áldhatta az eszét, mert olyan vámvizsgálaton esett át, hogy épp csak a kocsiját nem szedték szét... Ilyen volt a mi kis világunk. Azóta valami mégiscsak változott. Megkockáztatom a kérdést a végleges hazajövetelröl.-O, ez már szóba se jöhet. Sikerült beilleszkednem, megszoktam az ottani életvitelt, a vállalkozási lehetőséget... Lám, lám! Nick ereiben bár csallóközi, de már amerikai levegővel dúsított vér csörgedez. ZSILKA LÁSZLÓ
