Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-02-23 / 8. szám
Siker es történelem Ha svéd munkás vagy és nyomorogsz, Dániában kaphatsz munkát. - Legalábbis ezt Ígérték a múlt század vége felé a szegénynegyedeket bejáró ügynökök. Egy éhező, nyomorgó munkás, bizonyos Lasse, feliratkozik az ügynökök listájára és elhatározza: magával viszi fiát, a nyolcesztendős Pellét is, akit úgy sincs kire hagynia. Néhány nappal később egy svéd hajó kiköt a dán partoknál, és megkezdődik a dán földre csábított svéd munkások kálváriája. Új munkaadóik állatként kezelik őket, gátlástalanul kizsákmányolják vala- mennyiüket. A munkaidő 14-16 óra, a felügyelőknél ott a korbács, a szállás siralmas, az étkezés szintén. Már az is csoda, ha ezek a munkások emberek tudnak maradni. Lasse megpróbál lázadni, változtatni sorsán, de örökké vesztes marad. Büntetik, megalázzák, megszégyenítik. A fia előtt. Lasse - hogy kibírja az állati bánásmódot - egy gondolati világba menekül, ezt igyekszik átörökíteni fiába is. De a fiú, Pelle másképpen éli meg a világot, és a maga szemével lépésről lépésre felfedezi a munkarend, a munkáltatók gyengéit. A kisfiú saját sorsának irányitója és győztese lesz. Ez egy több száz oldalas regény története - amely egy valós életu- tat mesél el: az íróét. Martin Andersen Nexöét. A történetben minden az író eddigi életén múlott. Egy kőfaragó fiaként látta meg a napvilágot 1869-ben, Koppenhágában. Ifjú évei a legmélyebb nyomorban és a gyermekmunka jegyében teltek. Volt házi kifutó, kisinas, cipésztanuló, majd segéd, alkalmi munkás. Végül saját erejéből kitörve a nyomorból tanító lett, újságíró, forradalmi gondolkozású ember. Életútját - már negyvenes évein túl -, regényesitve adta közre, 1906-10 között, a Hódító Pelle című regényében, amelyről akkoriban ezt nyilatkozta: „Ez a könyv egy gyermekélet tapasztalatainak megelevenitése, egy szörnyű gyerekkor feltámadása". Nexö később a welmari köztársaság aktivistája lett, majd hazatért Dániába. 1941-ben a fasiszták börtönbe zárják; 1943-ban sikerül Svédországba, majd a Szovjetunióba szöknie, 1951-tól Drezdában telepedik le, itt is hal meg 1954- ben. És ez az élet 1987-ben, egyéves gondos előkészítés után ismét feltámad. Immár másodszor: a filmvásznon. A tehetséges rendező, Bille August svéd-dán koprodukcióban, két nemzeti filmintézet és két nemzeti tv-állomás segítségével viszi filmre a Nexő-regényt. A többi: siker és történelem. A Hódító Pelle az első skandináv film, amely 1988-ban Cannes-ban megkapja a nemzetközi fesztivál nagydiját, az Arany Pálmát, elnyeri a Dán Filmakadémia Robert-díját, és megkapja az Amerikai Filmakadémia Oscarját, a filmvilág Nóbel- diját, a „legjobb külföldi film“ kategóriájában. Hogy mi a siker titka? Az amerikai kritikák szerint nehéz megmondani, mert túl a nálunk is jól ismert Max von Sydow és a kiválónak bizonyuló kisfiú, Erik Paaske játékán, a Hódító Peile 150 percen át leverő világot mutat. Hogy végül miért lett a film világsiker, azt alighanem az magyarázza, ami a film legfontosabb üzenete: a győzelem titka, hogy a lehetőségeket a magad oldalára tudd állítani. Ez pedig nagyon amerikai és nagyon nemzetközi gondolat... (f+v) Jan Nowicki az európai hírű krakkói Teatr Stary tagja. Színházi pályafutása 1964-ben A Chaillot bolondja című Giraudoux-darab Pierre- jével indult; filmen először Andrzej Wajdától kapott kiemelkedő sze-__ repet, a Hamvakban. 1972-ben A szerelem anatómiáját viszi sikerre Barbara Brylskával. Aztán jönnek a Mészáros Márta-filmek. A Kilenc hónap munkáshőse. Az Ők ketten alkoholista technikusa. Az Útközben magányos lengyel színésze. Az Olyan, mint otthon gyökértelen egyetemi oktatója. Az örökség sima modorú magyar katonatisztje. A Délibábok országa szemétdombján kakaskodó Polgármestere. És a Nap- /ő-trilógia, amelyben Jánost, a meg- kínzott-meggyötört, ártatlanul bebörtönzött kommunistát játssza. Közben persze másokkal is forgatott. Filip Bajonnal A mágnásban, Ta- deusz KonwickNel a Lávában. Sőth Sándorral a Potyautasokban. Nemzetközi hírnevét azonban a Mészáros Mártával készült filmeknek köszönheti, amelyekben nemcsak főszereplőként, hanem íróként is részt vett.- Most, amikor huszonhatodik évét kezdte el a pályán, hogy ítéli meg, sikerült elérnie mindazt, amit egészen fiatal fejjel tűzött ki maga elé?- Nézze, én semmit, de semmit nem vártam ettől a pályától. Engem teljesen véletlenül vettek fel a krakkói főiskolára, azt sem tudtam, mit jelent színésznek lenni. Amikor Wloclawekben színházat játszottak a tanáraim, csak azt láttam, hogy akik szórakoztatnak bennünket, azok jobban ki vannak festve, mint a többiek. Igen, ennyire naiv voltam, úgyhogy elsőéves növendékként nekem nem az járt a fejemben, hogy milyen színész válik majd belőlem, hanem az, hogy gazdag leszek-e vagy sem. A dolgok végül is úgy alakultak, hogy elmondhatom: elértem egyet s mást, sőt, ha belegondolok, hogy honnan indultam, és ma hol vagyok, akkor elégedett is lehetek egy percig. Képzelje csak el a következő útvonalat: Kowal, Wloc- lawek, Krakkó. Egyik lyukból a másikba, aztán egy nagyvárosba, majd ki a nagyvilágba, Európa leghíresebb színpadaira. Kowal a szülőfalum; irtózatos nyomorban éltek ott a szüleim. Én szerencsés vagyok. Meleg pulóverre, új farmerre, szép cipőre nekem mindig telik. Kocsim most éppen nincsen, mert ellopták, de megvagyok nélküle. Ha Nyugaton élnék, azonnal vehetnék egy másikat, sőt, talán már egy villám is lenne valahol a mediterrán övezetben, csakhogy én egyszer Krakkóban, máskor a feleségemnél, Mészáros Mártánál élek Budapesten. Tehát szocialista országbeli színész vagyok, amit azért hangsúlyozok, mert ha nem az lennék, nem találkoztam volna olyan zseniális rendezőkkel, mint Wajda, Skolimowsky, Has, Zulawski és bizonyára Mártával sem hozott volna össze a sors. Márpedig ók olyan emberek, akiknek én rengeteget köszönhetek. Nagyon nagy lehetőségeket kaptam tőlük színházban is, filmen is. Delon, Belmondo és a többi nyugat-európai sztár éppen hogy csak kapcsolatba kerül a színházzal, mi közép-európai színészek sokkal többet kapunk a pályától, és adni is azért tudunk többet. A lengyel színház nemcsak Európa legjobb színházainak egyike - a világon is egyedülálló. Ezért örülök annyira, hogy lengyel színész vagyok, ezért érzem jól magam Krakkóban.- A lehetőségeivel is elégedett?- Lehetőségből rengeteg van, csak győzze az ember. En nem vagyok az a típus, aki korán reggeltől késő estig képes dolgozni. Nekem ehhez semmi kedvem. Én imádok lustálkodni, pihenni, órákon át beszélgetni... a lényeges dolgok, vagy más szóval: a nagy lehetőségek, hiszem, hogy úgysem mennek el mellettem. Régebben az írás is jobban vonzott. Karcolatokat, széljegyzeteket írtam egy újságnak. Sokan olvastak, sokan szerettek, egy idő után mégis abbahagytam. Biz(Kalászi György felvétele) Jan Nowicki ötvenéves élkül, ellenallhatatlan m A következő tíz az isö tíz év szóra sem érdeme Húsz és hatmmc rotikus nyugtalanig gy e|0|vastam pár könyvet ózott elvégeztem a v ’ szerelmet. Harminc es is megéltem az J?tysem csináltam, csak jatiegyven között szín M en és ötven között elketos, hogy jól élhettem akkor, mert ha pénzszűkében lettem volna, nem adom fel.- Színházról már beszéltünk, legnagyobb színpadi sikeréről viszont még nem. Az ördögökSztavroginjá- ra gondolok.- Annyiszor meséltem már erről. .. ha Nowicki, akkor Sztavro- gin... mintha mást nem is játszottam volna. Különben azt kell hogy mondjam: agonizál az előadás. Nagyon messze van tőlünk a bemutató időpontja. Andrzej Wajda épp akkor állította színpadra a darabot, amikor a legszebbek és a, legokosabbak voltunk. Tizenöt évvel ezelőtt.- S most vége? Nincs tovább?- Ki mentse meg az előadást?- Wajda.-Wajda képviselő lett a lengyel parlamentben, észre sem vette, hogy „repedeznek a falak“ az ördögök körül. Mi, színészek pedig hiába igyekszünk, már az 1981-es lengyelországi események után újra kellett volna rendezni a darabot. Andrzej, s tudom, ez hihetetlennek tűnik: a bemutató sikerében sem bízott. Emlékszem, két nappal a premier előtt azért fohászkodott, hogy vonják vissza a színrevitel engedélyét. Azt hitte, ez lesz élete legnagyobb botránya. Tévedett. Élete legnagyobb sikere lett. Aztán fordított helyzet állt elő. Pályája legrosszabb előadását rendezte meg azzal a hittel, hogy a legjobbat csinálja. Csodák csodája a bukás mégis elmaradt. Persze csak a neve miatt.- Sztavrogin mellett van egy másik Dosztojevszkij-szerepe is. A félkegyelmű Rogozsinja.- E?t az alakításomat, látja, sokkal többre értékelem, mint az ördö- gökbelit. A félkegyelmű az a dráma, amely magáról a színészről szól. Nem az eredményről, amelyet elértünk, hanem az útról, amely az eredményhez vezet. Arról, hogy hogyan lesz valakiből Rogozsin vagy Miskin. Dosztojevszkij . zseniális író, sok orosz szerző darabjában játszottam, de olyan jól, mint az ő világában, egyszer sem éreztem magam. Ehhez persze, az is hozzátartozik, hogy mi, lengyelek, pontosan értjük és pontosan érezzük az ö világát. Sokkal jobban, mint például a magyarok vagy a franciák. Mi sem visz- szük túlzásbá az érzelmeket, és hitelesen tudunk oro9tok lenni, mert szlávok vagyunk. Csehovot is azért szeretjük annyira.- Most, hogy ötvenéves, a Ványa bácsi nem vonzza?- Én semmiről sem mondhatom azt, hogy vonzott, még a színház sem volt mágnes számomra, hiszen nem vagyok vasember. Én csak választok a felajánlott szerepek közül, s mivel pályakezdésem óta válogathatok a lehetőségek közt, színészi álmaim nincsenek. Most például Osehov Platonovját játszom a Teatr Staryban, Filip Bajon rendezésében. Kicsit botrányos az előadás, de nem baj. Mi egészen máshogy értelmezzük Csehovot, nem úgy, mint a világban általában. Nálunk nincsenek fehér nyírfák, fehérre festett padok, a mi Platonovunk nem egy orosz Don Juan, s nem is egy orosz Hamlet. Mi olyannak mutatjuk öt, ahogy azt Csehov megírta: semmittevőnek, részegesnek, butának, provokatörnek. Én persze, nem a fiatal Platonovot formálom meg, hanem, s ezt ki is mondom a színpadon: az ötvenéveset, bár a pucér fenekemet is megmutatom a közönségnek. Prüszköljenek csak a sznobok ... ízlések és pofonok! Az a fontos, hogy telt ház előtt játszunk. Hogy mi lesz a következő színpadi szerepem? Talán a Lear király. Majd meglátjuk.- Krakkóban színház, Pesten fikn, sőt időközönként Varsóban, Berlinben és Párizsban is forgat. Hogy tudja ennyire szétszabdalni az életét? vasember“- Nem olyan nagy teljesítmény ez. Kicsik a távolságok, nevetségesen kicsik. Amiia színházat illeti: évek óta akkor játszom, ha időm, s kedvem van. Filmet pedig akkor forgatok, ha igazán tetszik a szerep. És nem azért mondom, hogy dicsekedjek, annyira jó színész talán csak vagyok, hogy egyeztetni tudjanak. Ráadásul itt van mellettem Márta, ó mindent nagyszerűen megszervez, a többi pedig a gyártásvezetőkön múlik.- Ezek szerint akkor a legköny- nyebb az élete,c ha a feleségével dolgozik?- Ezt azért nem állítom.-Miért? Olyan sok a kompromisszum?- Nem. Egyre kevesebb. Kezdetben szörnyű helyzetben voltam. Márta minden filmjében egy hülyét, na jó, fogalmazzak finomabban: egy balekot játszottam. Fel is lázadtam annak rendje és módja szerint, de rájöttem, ennek sincs foganatja, mert Márta ugyan mindenben igazat ad, a végén azonban mégis úgy vágja meg a filmet, ahogy ő akarja. Úgyhogy legyintettem. A francia -magyar koprodukcióban forgatott filmjei után viszont azt mondtam ne-, ki: hagyd már abba ezeket a bolondos történeteket és vedd elő végre a fiókodból a Naplót, mert ßskü- szöm, megöllek. S akkor elővette a Napló első részét és igaz, ami igaz: ötleteket adtam neki, hatottam rá, mint minden férfi a feleségére. Később már ment minden, automatikusan. És nem azért kaptam jó szerepet á Naplóban, mert jó szerepet akart írni nekem, hanem mert sem Márta, sem Pataki Éva, a másik forgatókönyvíró nem vette észre, hogy János egyre inkább előtérbe kerül a történetben. Juli, aki a második részben hazajön Moszkvából,, nem állhat ki ötvenhatban a barikádra, mert akkor meghal és kész, vége a sorozatnak. Jánosnak tehát óhatatlanul nagyobb teret kellett kapnia, és most, a harmadik rész forgatása során is ügyeltünk erre. Én nemes, tiszta, szép munkának tartom a Naplót, és boldog vagyok, hogy az első rész Cannes-ban, a második pedig Nyugat-Berlinben kapott díjat.- Ezáltal persze Jan Nowickira is jobban figyel a világ.-Az kétségtelen. Mártával dolgozni számomra ugyanazt jelenti, mintha Wajdával dolgoznék: mindegy, hogy miről szól a film, biztos hogy érdekes lesz. A Napló apámnak és anyámnak például azért izgalmas számomra, mert Nagy Imre temetése és Kádár János halála után Márta alkotása az első nagyszabású film az ötvenhatos eseményekről. Ilyen munka részesének lenni izgalmas dolog a színész számára, de túl sokat beszélni róla: nárcizmus. Színésznek lenni amúgy sem férfihoz méltó feladat. Én legalábbis így érzem. A Napló kivételes vállalkozás. Ehhez férfias munkára, nem mindennapi teljesítményre van szükség. Mint ahogy a Keresztapát sem játszhatta volna egy amatőr, ahhoz Marion Brando kellett.- Krzysztof Zanussi Spiráljához pedig Jan Nowicki.-Zanussi alkotásait sokáig nem szerettem. Az ö mozija számomra hosszú éveken át egy bölcs technokrata mozija volt, akinél minden a helyén volt, minden ki volt találva, mert pontosan tudja: mi kell a világnak. A Spirálban már nem akart bölcs filmes lenni, abban már csak" az emberi sors érdekelte, egy hegyi menedékházba érkező, érezhetően intellektuális alkatú, önmagával leszámolni készülő ember sorsa, akit agresszívvá tesz az elhatározás, hogy végez magával.- Nyugodt, kiegyensúlyozott, elégedett embernek látom most magát.- Valóban az vagyok. Ihatok, cigarettázhatok, szerelmes lehetek, szerepeket adnak, van egy jópofa tizenhét éves fiam, egy aranyos kislányom. .. mit akarjak még? Magamhoz ölelem a párttitkárt és a papot is, csak szeressék egymást. Szabó G. László 1990. II. 23. „Nem vagyok
