Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-02-23 / 8. szám
József bevallott Mi a te mentbbet nem fordul mítosz. A nők 3? g apádtól, ami hibája, csak zdődik, amikor zen kezelhetők gyedül vagyok, szemmel végzik az árban benne egyszeri utazás feleség. Keve- ,ja is van. iák a húsvédot? ^ítja, hogy éltél. iűvekre, és sua az uzsonnát nindig szebben , minta szüzesHarminc éve dolgozom vezető beosztásban, de ilyesmire nem emlékszem. Mert ki látott már olyat, hogy az emberek csak úgy, maguktól, gyülésezgetnek?! A mi városunkban már két tüntetés is volt. Az emberek a főtérre vonultak, pontosan az .irodám ablakai alá, és petíciót adtak át, nekem, miszerint már lélegezni sem tudnak, követelik a gyár leállítását. Nem tolhatom le őket, szabadelvűnek kell mutatkoznom. Meg kell nyernem a tömegeket. összeszorul a szívem ettől a nagy demokráciától, de mit tehet az ember, enélkül nem maradhat nyeregben. Azelőtt könnyebb volt: egy húron pendültél a legfelsőbb hatóságokkal, és lovon érezhetted magad. Reggel megjelent egy határozat, estig mindenki jóváhagyta. Valamilyen jelentős évforduló következett? Minden erővel biztosítottam a méltó megünneplését. így éltem akkor - évfordulótól évfordulóig. A nyolcvanötös év áprilisát is kampánynak tekintettem. A lehető leghangosabban kiabáltam: Tárjuk ki szélesre irodáink ablakait, hogy a változások üde szele kiszorítsa az áporodott levegőt. Egy év elteltével azonban különös dologra jöttem rá: ez a kampány bizony elhúzódik. Saját magunk alatt vágjuk a fát. A sajtó teljes gőzzel tülköl, és nem inti le senki. Vagy itt van a vezető tisztségviselők tömeges kicserélése... Riasztóan kezdett alakulni a dolog. Egyik moszkvai barátom megsúgta: „Kezdd el az új munkastílust, különben megérdemelt pihenőre mehetsz“.De hogy mi ez az új munkastílus, azt senki sem tudja. Kaptunk például egy utasítást: ösztönözzük a kezdeményezést! Igen ám, de hol van az előzőleg jóváhagyott kezdeményezések jegyzéke? Egész életemben parancsolgattam, most meg azt mondják: „Saját belátása szerint...“ Ez azt jelenti, hogy ha baj van, tartsd a hátad. Egyetlen megoldás marad. Utalva a „Több önállóságot!“ jelszóra, a felelősséget áthárítom a beosztottjaimra: döntsenek ők. Ök pedig áthírátják még lejjebb, így aztán senki semmiért nem vállal felelősséget. Nagy figyelmet szentelek a szónoklás művészetének. Vezető beosztású dolgozó ma nem engedheti meg magának, hogy olvassa a beszédét. Időnként rögtönözni kell, hogy az emberek lássák, milyen szabadon szárnyalnak a gondolatai. Persze, minden ilyen rögtönzést előkészítek és bemagolok, nehogy úgy mondjak valamit, mint az eltelt években. Nyefjeduskin a szomszéd megyéből csak fél percre tért el a betanult szövegtől, s tönkretette a karrierjét egész életére. Nehéz volt leszoktatni a munkatársaimat arról, hogy ne a feltételes reflexeik szerint cselekedjenek. Mihelyt megjelenek az emelvényen, felhangzik a szűnni nem akaró, viharos taps. Az önbírálatot gyorsan megszokták, de még mindig félnek engem bírálni. Kénytelen vagyok magam kijelölni a bírálóimat. Jaj- cev, a mezőgazdasági ügyosztályról kissé túllőtt a célon, és azt is kibökte, hogy csak szavakkal vagyok a peresztrojka híve, a valóságban fékezem azt. A tömeg felháborodott, Jajcev elnézést kért, valamint azt, hogy küldjük őt dolgozni valamelyik hátrányos körülmények között működő állami gazdaságunkba. Kérését teljesítettük. Munkám új eleme az emberekkel kialakított közvetlen kapcsolat. Ha úgy vesszük, nem is csinálom szívesen. De ha a főtitkár is a tereken beszélget a néppel, számomra sem marad más megoldás. Először autóbuszon mentem a nép közé, de ezt abbahagytam, mert majdnem palacsintává lapítottak. Most a gépkocsivezetőm autóján járok a nép közé hetente egyszer, pénteken. Érdekes, hogy a gépkocsivezetőmön kívül senki sem ismeri utazásunk célját, mégis Mindig vagy ötven ember vár. Szinte az a benyomásom, hogy mindig ugyanazokkal az emberekkel beszélgetek. „Mennyi a fizetése“ - kérdezem tőlük, ők meg jókedvűen válaszolják: „Elég!“ Az áruellátásról érdeklődöm, erre azt felelik: „Nem csak kenyérrel él az ember!“ Egy .alkalommal előállt egy öregember, és lázongani kezdett, ez sincs, az sincs, hogy a vezetők kényelemben élnek, a legjobb lakásokban. Figyelmesen hallgattam, megköszöntem neki, kezet fogtam vele, és kértem, jöjjön el hozzám bármikor. Tudja isten, miért, nem jött el... Legnehezebben a gondolkodás szabadságát viselem el. Nemrég meglátogattam „a peresztroja barátainak klubját“. Hát, az aztán egy baromság! Vagy háromszáz lelkes nagyszájú. Az egyik pluralizmust követel, a másik szabad választásokat, a harmadik biztosítékot, hogy többé nem lesz személyi kultusz. És hogy a vezetők hibáiról nálunk miért mindig csak a haláluk után beszélnek? Legszívesebben elkergettem volna ezeket a szájas- kodókat, ám megdicsértem őket helyes állásfoglalásukért. „Csak így tovább - mondtam. - Egy lépést sem visszafelé, elvtársak! A peresztrojkának győznie kell! Minden áron!“ A tömeg, persze, tapsolt. De én magam vagy éjfél után egyig le sem húnytam a szemem. „Istenem, ha vagy - gondolom magamban -, add vissza nekünk a pangás időszakát. Adj nekünk lehetőséget, hogy nyugodtan éljünk a vezetéssel való teljes egyetértés megszokott légkörében. Óvj meg minket a demokráciától! Ha pedig a peresztrojka elkerülhetetlen, halaszd el, uram, vagy húsz évvel!“ Aztán elaludtam. De isten nem segített. Pontosan tíz órakor megnyitottam az értekezletet. Beszédem témája: „A vezető dolgozó új életfelfogása korunkban“. SÁGI TÓTH TIBOR fordítása Török Elemér Nevetek dicséretével Vörösre mérgült a nap, a horizont Dózsa iszonyú, tüzes trónja. Az utolsó csepp fény is elcsurog az Isten tenyeréből, a halak sem kapnak, felölti a víz a teljes nyugalmat. Kocog csöndben az éj lova, csillagmező a homloka. Én ma is nevetek dicséretével zörgetek az ég kapuján,, fáradt emberek. Itt nincs menekvés Beárnyékolja a félelem kiszolgáltatott _ életed, arcodra keserű mosoly száradt, rád kopog az óvó öregség, elfordul tőled a nyár, kopár mezőkre látsz, hol virágok hevernek letépve, álmodhatsz magadnak csöndet, az éjszakára nappalt, itt nincs menekvés, csak a fegyelemmé szigorodott folyton-küzdés. Bókolózni, mint- fót. kerülöd a karájöttem, hogy én ént születik, de csak nem talál így az egyetlen udja mit csinál, igi vécé faláról) got, maradj réíetőségünk, de ljuk. NES fordítása 3lképi 1989/4) Gyökeres György felvétele
