Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-02-09 / 6. szám
* 1 V JBS E gy kora reggelen szüleim kapanapszámra mentek, ilyenkor korábban kellett felkelni.-Gyere, gyere, kicsi Rózsi fiam - anyám nagy beszéd közben tépázott ki az ágyból ha akarod, hogy hagyjunk el a táncba, mindenre ügyelj: a testvéred a szemed! Megértetted? A seprűt az ajtóba s ti az udvaron játszogattok, s a kicsi pajtában. Már kivittem az ennivalót is. Ügyelj, ne etesd meg a kollégákkal, mint a múltkor a nagy fazék fuszulykalevest. Én megcsináltam előre a vacsorát, ti egy cseppet sem hagytatok belőle, mind bézabáltátok. Én egy kicsiszéken ültem, bontottam ki a hajamat, restelltem beszélni. Anyám, mikor dudált a tehéncsorda, már az ágyat vetette meg, s még mindig hagyakozott. Én csak bólogattam. - A csirkékre ügyelj, aztán este, ha hazajövök, elhagylak játszódni. Jó? Most megfésüllek, hogy ne legyél olyan borzos kati. Így né, pikóbabéfo- nom minden kicsi hajszáladat itt elöl, hogy nőjön. Né, már milyen szép hosszú. Aztán vasárnap egybefonom, mint a nagyleányoknak. Na, olyan álmos vagy, drága kicsi leányom! Igaz, erőst korán van. Aztán ha hideg szél fúj, öltözzetek hel. Te tudod, hogy oda, kicsi Andráséknak megyünk kapálni, hátha lesz palacsinta, hazahozom nektek, és még hozzá mezei virágot. Jaj, milyen szépen aluszik a kicsi testvéred, olyan, mint egy angyal, sajnálom felkölteni, szegény gyermek, így né, kiviszem ölben a pajtába a priccs- re. Na gyere te is, feküdj mellé, amíg jólesik, aludjatok. Itt né, ez a kása, frustukoljátok meg evvel a kicsi tejjel, aztán ezt a kicsi szalonnát evvel a máiéval egyétek meg délre, tépjetek hozzá zöldhagymát, csak ügyelj, hogy jársz ott, az ajtót támaszd vissza, bé ne menjen a kotló, mindent kikaparnak. Apám kiált:- Gyere már, Rózsi, ne matass any- nyit, né, már elindultunk. Apám vállán a kapa, azon lógott egy nagy fehér ruhatarisznya.- Mi van abban? - kérdeztem. Apám anyámmal összenéz, anyám felsóhajtott, én úgyis tudtam, a tarisznyában egy jó nagy darab kenyér van. Aztán megcsókoltak, kikísértem őket az utcaajtóig:- Hozzanak kedtek este egy kicsi madárlátta kenyeret. Még sokáig állingáltam a kapuban; ez négy szál évődött deszkából állott, keresztbe volt rá szegezve valami hántatlan görbe fa. Az utcaajtó félfájához drótozva elévődött sövénykert. Napraforgó szárából volt az udvarkert csinálva. A ház háta megett, a patak partján egész kereken töviskert, csak az nem jött bé rajta, aki nem akart. A kajsza utcaajtót vasvillával bétá- masztottam. A csirkéket nem eresztettem ki az ülü miatt. Visszafekszem: elég hűvös van reggel. Igyekszem a pajta felé, ez a ház után van. Legelőbb a sütőkemence, utána húzódik meg a kicsi pajta. Nem láttam én ebben még sósam marhát, de van egér; ha nem ügyelünk, még az ennivalónkat is megeszik. Itt mellettünk az ablakon mindent lábossal kell leborítsunk. A pajta ablakán most bújt elő a temetőtetőn a nap. Elég kellemes ez a pajta, a sarokban sárga porond, beszórtam a földet vele; négy cövek van ütve a földbe, erre kereken fa van szegezve, arra sövényt font bátyám, rajta szalma, lepedővel letakarva, rongypokróc, egy kicsi párna, viselőruhák rajta. Ez a prices, itt aluszik a kicsi testvérem. Felmásztam a priccsre. Elaludtam... Lépések hallatszanak az utca felől. Jaj, vajon ki jöhet? Kinézek, az utcán megy a pap, utána vagy hat ember, egyiknek a hóna alatt kicsi kék koporsó. Jaj, megint temetnek! A pap énekel, egyenként mennek átal a pallón. A kicsi koporsó után egy asszony, nem sír, nem jajgat, a kezét összefogta és a fejét lehajtotta. Mennek ki a temetőre. Jaj, hogy félek! A tegnap kettőt, ma megint... Hát ezért születnek? Sírva öleltem át a testvéremet. Aludni már nem tudtam, féltem a haláltól. Féltettem a testvéremet is. A félelem emlékeket idézett. Hogy is mondják a felnőttek? „Fájt a hasa, összehúzta a görcs, meghalt... Megölte a láz, pedig vizes ruhába csavartam ... Megijedt a kotlótól:... fölrepült a bölcsőre. Meghalt, pedig szenesvizet vetettem neki... Meghalt, mert a bölcső kötője a nyakába hurkoló- dott... Biztos megártott neki a hideg, azért halt meg...Én mostam, bent szapultam, megártott neki a pára, meghalt..." így beszélik az asszonyok. „Na nem baj, egy rongyos szegénnyel kevesebb van, kimúlott szegény, legalább nem kínlódik, nem kell tusakodjon ebben a nyomorult világban. Legalább ha meghalt, lesz belőle egy szép kicsi angyal.“ Igen, ezeket szokták mondogatni, de én nem hiszen, nincs is angyal. Azért mondják, megtudtam, ha valakinek születik kicsije, mindjárt felsóhajtanak, az öregek sopánkodnak: „Jaj, jaj, de szép angyal lenne belőle..." Mikor édesanyám nagybeteg volt, a bába néni mondta, hogy lesz testvérünk. Egy nagy táskát hozott a kezében. „Né, ebben van a kicsi buba, na de most menjetek ki jó messze, játszódjatok, fussatok!“ Én visszalopóztam a külső házba, az ágy alá bújtam. Az első ház ajtaja bé volt téve, mégis hallatszott a sírás, jajgatás. Én már bántam, hogy elbújtam; szeretem anyámat, erősen sajnáltam, én is reszkettem, szipogtam, féltem, hogy na, most hal meg. Hallottam, sokan meghaltak ilyenkor. Ki akartam menni, nem akartam hallani azt a gyötrő kínlódást. Viaskodtam magammal, jaj, de hem lehet, kint volt apám az udvaron, jött-ment az utcaajtótól a napraforgó kertig szaporán, egyik szivart a másik után csavarta, szívta. Bentről hallik ki a nyögés, sóhajtás.- Hát drága - mondja a bába . meg kell szenvedni a gyermekért, pedig milyen olcsók szegények. Na mi van - szólt megint -, letörlöm a homlokát. Na ne szorítsa úgy össze a száját, sírhat nyugodtan. Jaj, mi van evvel a lusta gyermekkel? Engedje a szája szélét, inkább ordibáljon, ne szégyell- je, nincsenek itthon a gyermekek, csak az ura van itthon az udvaron. Anyám felzokog, jajgat.- Jaj, segítsen, mert meghalok! Jaj, most felvágja a hasát - gondoltam, és még jobban sajnáltam. Nem volt mibe töröljem a könnyemet, orromat. Az ingem eleje tiszta víz lett, ott kuporgáltam egy szál ingben, még le sem ülhettem a hideg porondos földre. Egy szál ing volt rajtam, átéltem az anyám kínját, testem, lelkem reszketett, sírva imádkoztam, segítse meg a Jóisten anyámat.-Türelem, Kocsisné drága - mondja a bába -, meg van halva a gyermek, szerencse, hogy jó fekvésben van. csak nehéz szülő maga; úgy na, pihenjünk egy kicsit. Én már az ágy alatt térdepeltem, megfájdult a horgasinam a sok kupor- gástól; meg is fáztam egy szál ingben, most egy kicsit megpihentem, hátha megvan.- Jaj, jaj, jaj - kezdődik megint. Sírt hangosan anyám, én azt gondoltam, most vágják fel a hasát. - Jaj, nem bírom, nem bírom! - jajgat anyám.- Sokat kibír az ember - mondja a vénasszony. - De nem mozog ez a gyermek.- Jaj Istenem, meghalok, jaj, gyermekeim! Én még soha ilyen lelki fájdalmat nem éreztem, mint most. Újból szünet.- Mit vár - szól a bába -, mit vár? Fiút vagy leányt?- Én már semmit, van nekem leányom is, fiam is, csak ezeket tartsa meg a Jóisten! Újból kezdődik. Én félig zavarodottan kibújtam az ágy alól, agyon tudtam volna ütni magamat, miért vagyok olyan kíváncsi. Ingem ujja, alja ma- szatos, a szemem jól kidagadva, bent- ról kihallatszik a jajgatás, visítás. Én a tornácban kuporgok, várom, hogy menjen jól hátra apám a pajtáig. Sikerült kifutni egész az utcaajtóig, ott úgy tettem, mintha most jöttem volna bé rajta.- Hát te ne gyere még bé, leánykám - mondja apám. - Kifelé, kifelé!- Szinte lökdösött kifelé az utcaajtón.- Ne gyertek bé, csak mikor mondom. Éhesek vagytok? Adok ki egy kicsi máiét. Na mi van veled, kicsi Rózsim? Hallgass, ne búgj olyan hangosan, meghallja anyád.- Igaz, nem hal meg?- Hát ezt meg honnét veszed? Anyád nem beteg. Na, most kotródj a szemem elől! - Leszedte az utcaajtóról a kezemet, kézen fogva ráncigáit vagy két métert a palló felé: - Te kíváncsi taknyos! Én sírva rohantam bé a vágóhídba, ott jól kibőgtem magamat. Ilyen mérges apám, bezzeg ha máskor így durváskodna, elsírnék napokig. Jaj, biztos meglátott, hogy bentről futottam ki. Vajon hol van a kicsi testvérem? A patakban megmostam az ingem elejét, a lábamat, rendbe szedtem magamat, de a fülembe zúgott az édesanyám nyögése, visítása. A hideg ráz, libabőrös lesz az egész testem, fázom, pedig nagy a meleg. Futni kezdtem kifelé az utcából, a cementhíd felé. Mindent el akartam felejteni, csak ne fájna úgy itt bent! Az utcában már mindenki tudta, hogy lesz kicsi bubánk, mert hát nálunk van a gólya néni. Meg is kérdezték: „Még nincs semmitek, kicsi Rózsi? Még nem hozott a gólya kicsi bubát?" Én csak megráztam a fejemet, hogy nem. Gondoltam: hazug disznók a felnőttek. Duzzogtam, el is futottam előlük. Mondták is: „Mi van evvel a kölyökkel?“ A gyermekek hozták a kicsi testvéremet.- Igaz, hogy lesz kicsi testvéretek?- Én láttam a gólyát, ott keringett a háztető fölött.- Én láttam, a csőrében vitte nálatok a kicsi bubát... Minden gyermek látott, mondott valamit: a bába néni elveszi a gólyától a gyermeket, beléteszi a táskájába, annak viszi, akinek kell.- Nem is igaz - mondja Zsuzsi -, annak viszi, akinek nagy a hasa.- Nem is igaz! Édesanyám nem szokott hazudni, azért nagy a hasa, mert jóllakott fuszulykával.- Nem igaz, mert az én apám három tányér fuszulykát is megeszik, s csak az asszonyoknak nő meg a hasuk, na ne félj! Én hallgattam, nem láttam tisztán a dolgot. Anyám szenved nagyon, de ezt nem árultam volna el egy széles világért senkinek. Nem volt kedvem játszódni, libabó- rös lettem, a hideg futott át rajtam, ha a kínlódó anyámra gondoltam. „ Estefelé járt az idő, vacsorafözés ideje, de nálunk nem fő semmi.-Tejet vacsorálunk - mondja apám. , Én bémegyek az első házba. Anyám fekszik az ágyban, halálsápadt. Egy lengeték pokróccal van bé- takarva a hóna aljáig. A két karja künn van, s az öklét még mindig szorítja. A fején fekete keszkenő van, a nagy szeme félig lehunyva.- Na, hazajöttetek, drága gyermekeim. - Elfáradt, puha hangon mondja: - Nincs testvéretek, meghalt, úgy hozta a gólya. ' - Hol van? \- Nem szabad megnézni. A pad sarkánál volt deszkából csinálva egy kicsi lapos láda. A kíváncsiság odavitt, felbillentettem a fedelét: jaj, egy száradt, fonnyadt gyermek, ezer ránc rajta, mint mikor a szilva odafonnyad, szárad az ághoz. Hideg futott átal rajtam, reszketve visszahúztam a fedelét, kérdeztem, mikor temetik.- Ezt én dugom el, majd reggel- szólt apám -, nem temeti el a pap, ha nincs megkeresztelve. Alig születik meg, már el is temetik... Miért van ez így? Ezeken tűnődtem. Felébredtem. Még mindig a priccsen feküdtem a temetőt bámultam, nem volt kedvem enni. Az a hideg kása, hideg tej. Ha itthon van anyám, akkor melegen esz- szük.- Rózsink, én éhes vagyok- mondja Pista mellettem a priccsen, és már nyúl is az ablakba. - Né, Rózsink, mennyi itt a bogár!- Hol, te Pista? Ez hangya, ez nem is olyan utálatos állat. Azt mondják, eső lesz, amikor kigyúlnek. Kezdtük leseperni a hangyákat a málés kenyérről, még a kásából is kiszedegettük; a lábos széléről a kezünkkel leszedegettük.- Na, ehetünk, Pistánk, ez nem nagy baj - biztattam. Még maradt egy kicsi darab málés kenyér, egy kicsi kása, azt a takaróruhába kötöttem, felakasztottam egy szegre. A priccset lesepertük a morzsától, hogy ne teljen meg hangyával.- Rózsink, milyen jó, hogy maradt egy kis ennivalónk későbbre is.- Igen, kicsi Pista. Persze a tegnap mindent megettünk még reggel. Anyánk alig ment a temetőig, mi már mindent felfaltunk, aztán délután kor- gott a belünk, mint a kutyának.-Jaj de szépen süt a nap, mégis kibújnak a hangyák, eső lesz. Az udvaron ülök egy butyikón, kínozom a varrást, Pista egy vaskarikát szeretne maga előtt hajtani, mint a nagyobb fiúk, de nem sikerül. Aztán így telt a nap. Jött Tamás Erzsi, rajzoljak neki, ö is akar varrni zsebkendőt, kicsi párnahajat.- Kicsi Rózsi, ha lerajzolod, elhagyom, annyit hintázzatok, amennyit akartok. Dél van, megszólal a harang. Vajon ki van halva? Már előre féltem, hogy megint egy gyermek. Csak akkor harangoznak délre, ha halott van. Aztán a pajtából leakasztottam a takaróruhát, a kis maradékot: a máiét s a kását hagymával jóízűen megettük. Délutánra nagy eső lett. Jaj, csak ki ne öntsön a patak! Ott kupor- gáltunk a priccsen, néztük, hogy esik az eső. Csapódik az utcaajtó: édesanyám tiszta víz, sovány testére rátapadt a ruha. A hóna alatt valami van a lékrijébe csavarva. A kapáját beléüti a földbe az udvaron: így szokás, hogy a ménkö oda ne csapjon.- Édesanyám, édesanyám, mit hozott ked?- Bizony mit? Jó, hogy nem bódo- rogtatok el. - Közben a lékrijéböl kibó- nyálja a palacsintát. - Né, né, mit hoztam! Ezt a kicsi András küldte. Mi a testvéremmel szedegéltük jóízűen az ordás palacsintát. Jaj de jó! Mit számított, hogy nedves, csak palacsinta legyen. / • • • Kocsis Rózsi mezőségi népi elbeszélő Írását a Megszépült szegénység című kötetéből vettük át, amely a Krieton Könyvkiadónál jelent meg 1988-ban. Borisz Paszternák Téli éjszaka Förgeteg zúdít vastagon havat a tájra. Lobog, lobog az asztalon a gyertya lángja. Hópiheraj, mint láng körül nyáron a lepke, kerengve ablakomra gyűl fehér seregbe. És borul tőle ablakom zúzos virágba. Lobog, lobog az asztalon a gyertya lángja. Remegő árnyék imbolyog a mennyezetre. Keresztbe font lábak, karok, sorsok - keresztbe. Es két cipó egymás után koppan a földre. És végigcsordul a ruhán a gyertya könnye. És zuhan a világ vakon havas homályba. Lobog, lobog az asztalon a gyertya lángja. Néha betör egy szélroham feléje nyargal, s a láng szárnyat bont boldogan, akár egy angyal. Február zúdít vastagon havat a tájra. Lobog, lobog az asztalon a gyertya lángja. RAB ZSUZSA fordítása Hamlet Elcsitult a lárma. Színre léptem, ajtófának döntve váltamat füleltem: a zajló messzeségben mi történik életem alatt. Rám irányul a komor vak éjnek ezer és ezer látcsöve már. Múljon el, óh, atyám, arra kérlek, tőlem ez a keserű pohár. Tetszik terved céltudatossága, játszanám ezt a szerepet is. Ámde zajlik most másféle dráma. Ments ez egyszer föl, ne kényszeres. Ámde futja minden itt az útját. Magam vagyok. Jó, rossz egyre jut. Elúrhodott a farizeusság. Az élet nem lakodalmas út. ILLYÉS GYULA fordítása
