Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-02-09 / 6. szám
i/asärnap A „harminchármak“ dokumentuma i 3 1990.11.9. Közvéleményünk ma már tudja, hogy a szlovákiai magyar értelmiség képviselői tavaly februárban tudományos analízist készítettek a csehszlovákiai magyar nemzetiségi kisebbség helyzetéről, gondjairól. A „harminchármak“ dokumentuma néven ismert anyagot eljuttatták a legfelsőbb párt- és állami szervek akkori képviselőihez. A kezdeti óvatos párbeszédet bizonyos ígéretek követték, utána azonban az illetékesek részéről teljes hallgatás, sőt elutasítás következett. A teljes nyilvánosság és az őszinte párbeszéd szellemében e dokumentum közlése politikai és erkölcsi kötelességünk. Teljes mértékben tudatosítjuk: minden téren, a nemzetiségi kérdés megvitatásában pedig különösképpen, a túlfűtött érzelem, a meggondolatlanság nagyon rossz tanácsadó, s a múltban - többek között 1968 tavaszán is - a szélsőséges megnyilvánulások hónapokon át megrontották a légkört, nehezítették a demokratikus kibontakozást. Történelmi példák viszont egyérteművé teszik, hogy közös hazánk létének, töretlen fejlődésének alappillére a nemzetek és nemzetiségek tényleges egyenjogúsága. Meggyőződésünk, hogy az alábbi elemzés ilyen szellemben jelent alapot az együttgondolkodáshoz. Fontosnak tartjuk a felelősségteljes együttgondolkodást, mert mindez nélkülözhetetlen a döntésekhez, amelyekre az illetékes párt- és állami szervek hivatottak. 1989. február 6-án harminchárom csehszlovákiai magyar állampolgár beadvánnyal fordult az ország legfelsőbb párt- és állami vezetéséhez. Azért cselekedtek így, mert az elmúlt évtizedek nemzetiségi politikájának gyakorlata több mint aggasztó állapotokat teremtett, önbizalmában, kultúrájában, művelődésében direktív hatalmi eszközökkel igyekezett megbontani egy olyan kisebbséget, amely súlyos traumák, jelentős veszteségek után, tartós történelmi elmarasztalásban is próbált megmaradni, s meg akarta őrizni alapvető emberi jogait, amelyek társadalmi és kúlturális fejlődésének feltételeit jelentették volna. Tette ezt azért, mert tudatában volt gazdasági, társadalmi súlyának és szerepének, ennélfogva erkölcsi egyenrangúságának is. A harminchárom aláíró azért is tartotta halaszthatatlannak a megszólalást, mert a párt- és állami szervek rgszéröl nem csak a nemzetiségek iránt nyilvánult meg kettős magatartás. Csehszlovákia népeinek napjainkban zajló forradalmi megmozdulása egyértelművé tette, hogy az akkori pártvezetés és a kormány elszakadt a néptől, visszafogta az egyének és a közösségek mindennemű öntisztító kezdeményezését, miközben közvetett és közvetlen módon szította a nemzetek és nemzeti kisebbségek közti feszültséget és a kölcsönös türelmetlenséget. Tehette ezt azért, mert monopolisztikus hatalmát az oktatásra, a társadalomtudományokra, az irodalomra és a sajtóra is kiterjesztve manipulálni tudta a rég és közelmúlt történelmét, miáltal deformálttá és felszínessé tette a közgondolkodást. Ilyen manipulált légkörben csodálkozni sem lehetett azon, hogy az egyébként közös sorsú emberek életében oly gyakorivá vált a lélekölő nemzetiségi súrlódás, és annak mindennapi veszélye. Ez a tarthatatlan állapot késztetett harminchárom csehszlovákiai magyar értelmiségit arra, hogy minden fenyegető következményt vállalva, párbeszédet kezdeményezzen az akkori párt- és állami vezetőkkel. A párbeszéd elmaradt. Kilenc aláírót - párttagokat - egyszer meghallgattak ugyan, de a beadványra ,a mai napig nem érkezett érdemleges válasz, s a találkozáson elhangzott ígéretek közül pedig semmi sem valósult meg. Az aláírók viszont mindeddig betartották azt az ígéretüket, hogy az anyagot nem bocsátják a külföldi sajtó rendelkezésére. A hazai közlés lehetősége a novemberi drámai napok bekövetkeztéig fel sem merült. Az oly nagyon várt, de mégis váratlanul bekövetkezett forradalmi jelentőségű események óriási változásokat hoztak. Ennek során órákon belül megnyilvánult, hogy népeink a nemzetiségi hovatartozástól függetlenül egyként óhajtják a demokráciát, a szabadságot, és sorozatosan demonstrálták a nemzetiségi előítéletektől mentes egységet. Ez az új légkör tette lehetővé, hogy a közel egy esztendeje elhallgatott beadvány, mely közben a „harminchármak" dokumentuma néven beszivárgott a nemzetiségi köztudatba - íme, most épp a pártsajtóban kaphat nyilvánosságot. Őszintén bízunk abban, hogy a pártállam megszűnése után, a megújhódott szocializmusban kiteljesedhet a demokrácia és a szabadság, s ezzel párhuzamosan - mint ennek feltétele - a teljes és tényleges egyenjogúság és az önigazgatás elve alapján rendeződik a nemzeti kisebbségek helyzete is. Eltekintve az eredeti dokumentum bevezetőjének mára aktualitását vesztett első részétől, az alábbiakban eredeti formájában tesz- szük közzé a beadvány szövegét. A II. világháború után a CSKP nemzetiségi politikájának eredményeként fokozatosan kialakult egy sajátos nemzetiségi intézmény- rendszer. Az ötvenes években az oktatásügy, a népművelés s a hírközlés szervei jöttek létre. A hatvanas években a struktúra tovább épült, kiegészült a kultúra intézményeivel- könyvkiadás, színház, szakiskolák -, emellett erős hangsúlyt kapott a nemzeti kisebbség létének politikai és jogi értelmezése. E törekvésnek legmagasabb szintű realitása az 1968/144-es, a nemzetiségek helyzetét meghatározó alkotmányjogi törvény. E törvény alapján számos nemzetiségi intézmény jött létre, amelyek a maguk idejében mintaértékű megoldásként szolgáltak Közép- Kelet-Eürópában. Sajnos, a hetvenes években a nemzetiségi intézményrendszer fejlődése lelassult, megállt, és máig is stagnál. Számunkra érthetetlen okoknál fogva megszűnt:- A Szlovák Nemzeti Tanács Nemzetiségi Szakbizottsága, illetve összevonták a nemzeti bizottságokkal foglalkozó szakbizottsággal.- A szlovák kormány tárca nélküli miniszteri funkciója, amely a nemzetiségi ügyeket volt hivatva ellátni.- Leépítették az oktatásügyi minisztérium nemzetiségi osztályát.- Egy minisztériumot kivéve, leépítették a nemzetiségi miniszterhelyetteseket.- 1981 -ben megszűnt a Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya.- 1988. május 19-én a 132-es kormányhatározat értelmében megszüntették a szlovák kormány nemzetiségi tanácsát, amelyet rövid idő múltán bizonyos meggondolások nyomán visszaállítottak.- Ugyanez a kormányhatározat megszüntette, illetve leépítette a kormány hivatalának nemzetiségi titkárságát, ez az intézmény ezáltal mai szintjén és hatáskörével egy sajnálatos kirakathivatal lett. Az itt felsorolt intézményeket a tapasztalat és a szükséglet hozta létre, megszüntetésük, illetve leépítésük véleményünk szerint a nemzetiségi kérdés felelőtlen lebecsülésének bizonyítéka. Ezért javasoljuk és szükségesnek tartjuk a hetvenes és nyolcvanas években - a nemzetiség képviselőinek megkérdezése nélkül- megszüntetett nemzetiségi intézmények ügyének felülvizsgálatát, illetve visszaállítását. Szeretnénk felhívni a párt és az állam vezetőinek figyelmét arra a tényre, hogy az 1968 októberében elfogadott Nemzetiségi Alkotmánytörvény szellemében nem alkották meg azokat a végrehajtási törvényeket, amelyek az államigazgatási és népképviseleti szervek országos, kerületi, járási és helyi szintjein kötelező érvénnyel szabályozták volna az általános joggyakorlatot, ezen belül a nyelvhasználat módozatait. Ennek kapcsán az elodázott és megoldatlan kérdések sorában égetőnek tartjuk a magyar nemzeti kisebbség nyelvhasználatának problémakörét. Nyelvhasználat A magyar nemzeti kisebbség lakta területen az elmúlt húsz év folyamán nem jelent meg arra vonatkozó végrehajtási törvény. A hivatalos nyelvhasználat terjedelmét és feltételeit eddig semmiféle jogi norma nem szabályozta. Ennek következtében 1948 óta megoldatlan:- a helységnevek magyar nyelven való hivatalos használata;- az utcák és közterületek kétnyelvű jelölése a magyar nemzeti kisebbségek lakta területeken. Vannak vegyes lakosságú járások, ahol a kétnyelvűség elvét igyekeznek megtartani, más járásokban ezt az elvet nem respektálják, elhanyagolják, illetve csupán a látszat kedvéért cselekszenek az illetékesek;- a nemzetiségileg vegyes lakosságú területek munkahelyi nyelvhasználata;- a gazdasági és kereskedelmi szervezetek, szövetkezetek, intézmények kétnyelvű megjelölése;- a földrajz- és történelemtankönyvek kétnyelvű név- és megjelölés használata;- a többségükben magyarok lakta, illetve vegyes lakosságú területeken a nemzeti bizottságok szerveinek nyelvhasználata. A magyar nyelvű beadványokat és panaszokat az államigazgatás szervei szinte teljesen szlovák nyelven intézik, köztük még a nyugdíjakról szóló határozatokat is;- a Polgári perrendtartás és Büntető per- rendtartás szükség szerinti kétnyelvűsége. Elvben ugyan lehetséges, hogy a bíróság előtt a felek anyanyelvűket használhassák, a gyakorlat azonban ezzel ellentétben áll. Ugyanez vonatkozik a bírósági jegyzőkönyvek vezetésére is;- a sajtó, a könyvkiadás, a televízió, a rádió jogilag szabályozott kétnyelvűsége. Javasoljuk a párt és az állam illetékes felelős szerveinek e széles és érzékeny problémakör felülvizsgálását és minősítését. Javasoljuk a nemzeti kisebbség nyelv- használatának jogi rendezését: nyelvtörvény kidolgozását. Javasoljuk, hogy e nyelvtörvény deklarálja a nemzeti kisebbségek nyelveinek egyenjogúságát:- az anyanyelv védelmét- a kétnyelvűség elvét- tartalmazza (részletezze) a nemzeti kisebbség nyelvhasználatának gyakorlatát s annak területeit. A továbbiakban szeretnénk felhívni a pártós az állami szervek figyelmét a nemzeti kisebbségünk létét meghatározó területekre, az itt mutatkozó gondokra és problémákra. Demográfia Az 1950-es népszámlálás idején 750 ezer személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek, elgondolkodtató, hogy ezt a szintet még az 1980-as népszámlálás idején (586 ezer) sem érte el a Csehszlovákiában élő magyar nemzeti kisebbség. Ugyanezen idő alatt a szlovákság létszáma két és félszeresére nőtt, a cseh nemzeté pedig majd a felével nagyobbodott meg. 1970 és 1980 között a csehszlovákiai magyar nemzeti kisebbség természetes szaporulata 1,7 százalék volt, ezzel szemben ugyanebben az időben az össz-szlovákiai szaporulat 9,9 százalék. Az 1968. évi nemzetiségi alkotmánytörvény tiltja ugyan az erőszakos elnemzetlení- tés minden formáját, ennek ellenére a magyar nemzeti kisebbség lélekszáma alig gyarapodik, számaránya fokozatosan csökken. Létszámának alakulása aggasztó. A magyar nemzeti kisebbség által lakott területekről a legnagyobb az elvándorlás. A jelentős méretű ipartelepítés mellett a magyarság lakta területekről nagyméretű a migráció. Az 1986-ig érvényben lévő településpolitika - a nem központinak, az urbanizációs körzeteken kívül eső településnek nyilvánított falvak - 124, magyarok lakta kistelepülést fosztott meg társadalmi szerepétől, illetve ítélt pusztulásra. A szociálpolitika és a nemzetiségi politika összefüggéseiről és egymásra hatásáról a mai napig nincs hiteles képünk. A magyar nemzetiségi etnikum kisvárosai fejlesztésének, városrendezésének koncepcióját a nemzeti kisebbség közvéleményének nincs módja minősíteni és befolyásolni. Az urbanizálás dühének és megalomániájának a kisvárosok jelentős értékei esnek áldozatul. Javasoljuk és szükségesnek tartjuk, a magyar nemzeti kisebbség szakembereinek bevonásával felmérést készíteni a Szlovákiában élő magyar etnikum demográfiai, szociális és urbanisztikai létfeltételeiről. A kor szintjén álló nemzetiségi politika - véleményünk szerint - nem nélkülözheti az emberi lét elemi feltételeinek hiteles és megbízható ismeretét. Oktatásügy A nemzetiségi lét legérzékenyebb pontja az iskola. A csehszlovák oktatáspolitika jelentős figyelmet szentel a magyar nemzeti kisebbség iskolahálózata építésének és fejlesztésének. A társadalmi gondosság és gondoskodás ugyanakkor nem egyenlő szintű: vannak iskolák, amelyek oktatási feltételei és ellátottsága az ország legjobb iskoláinak színvonalán vannak. Emellett jellemző a zsúfoltság, a váltakozó tanítás s az iskolához méltatlan viszonyok is. A fejlődés értékei kétségtelenek, ugyanakkor az elmúlt két évtizedben olyan negatív tendenciák erősödtek fel a magyar tanítási nyelvű iskolák hálózatában, amelyek meg- hökkentóek. 1970/71 és 1987 között a Szlovákiában létező 494 magyar tanítási nyelvű alapiskola közül 246 szűnt meg, azaz: 49,8 százalék. Megszűnt az osztályok 30,1 százaléka, és 27,9 százalékkal lett kevesebb a tanulók száma a magyar iskolákban. Ez az 1950-ben megnyitott magyar tanítási nyelvű iskolák 40 százaléka. Megdöbbentő tény: ha ez a tendencia folytatódik, húsz év sem kell hozzá, s megszűnik a csehszlovákiai magyar iskolaügy. Keressük a veszteség okait:- Nyilván közrejátszott az egész ország iskolarendszerét érintő körzetesítés, amgfy, ha az oktatás feltételeinek a javításában hozott is eredményt; a nemzetiségi iskolahálózatban a veszteséglistát gyarapította.- Az utóbbi két évtizedben bizonyíthatóan megnyilvánult a nemzeti kisebbségek helyzetének felszínes, sematikus megítélése és lebecsülése; az anyanyelv társadalmi, valamint az iskolai oktatásban betöltött szerepének leértékelése és lebecsülése.- A nemzetiségi oktatásügyben a „rólunk nélkülünk“ gyakorlata érvényesült: az elmúlt közel két évtizedben nem volt arra példa, hogy az iskolaügyi szervek a magyar nemzeti kisebbség széles nyilvánosságához fordultak volna iskolaügyünket érintő alapvető kérdésekben. Volt „véleménymondás", kiprovokált névtelen tiltakozások és kikényszerített állás- foglalás formájában, amikor az iskolaügyi szervek kész helyzetek elé állították a magyar pedagógusokat és szülőket - 1978, 1979, 1984-ben a természettudományok tantárgyainak szlovák nyelvű oktatása ügyében. Ezek az esetek klasszikus példái voltak a „rólunk nélkülünk" politika gyakorlatának.- Léteznek máig élő tervek és elképzelések, amelyek a magyar iskolába járó gyerekek szlovák nyelvtudását a magyar iskolák reál tantárgyainak szlovák nyelven történő tanításában látják biztosítottnak. Ez a gyakorlat a magyar iskolák tudatos elsorvasztását jelentené. Az itt élő magyarok természetes érdeke, hogy értsék és beszéljék a többség nyelvét. Tapasztalt pedagógusok, a pedagógia szakértőinek véleménye szerint a magyar iskolákban folyó szlovák nyelv tanításának módszerei és gyakorlata elavult. A kétnyelvűség, illetve a szlovák nyelv tanításának kulcsát mi az európai szintű korszerű nyelvoktatás módszerében látjuk és javasoljuk (audiovizuális program, hangfelvételek, videokazet- tás nyelvleckék).- Ismeretes: nem kielégítő a helyzet a főiskolai oktatás terén sem, a magyar származású főiskolások számaránya távolról sem megfelelő. Tekintettel arra, hogy a felvételi vizsgákon a szociális, nyelvi, érzelmi gátlások sora hat, helyesnek tartanánk, ha a felvételi tesztkérdéseket magyar nyelvre fordítanák, s a felvételizők magyar nyelven vizsgázhatnának.-Tekintettel arra, hogy a magyar nyelvű óvodák hálózata nem tükrözi a magyar lakosság számarányát, javasoljuk és szükségesnek tartjuk e helyzet felülvizsgálatát, s ennek eredményéről, illetve a helyzet orvoslásáról tájékoztatni kell a nyilvánosságot.- Javasoljuk és szükségesnek tartjuk felülvizsgálni a magyar tanulók részére alapított szakközépiskolákban a magyar nyelv, valamint a szaktantárgyak oktatásának helyzetét, s a vizsgálat eredményét nyilvánosságra hozni. Tudomásunk szerint ezekben az iskolákban károsodik az anyanyelvi oktatás mértéke.- Javasoljuk és szükségesnek tartjuk felülvizsgálni a magyar tanítási nyelvű szakmunkásképzés helyzetét, s a vizsgálat eredményét nyilvánosságra hozni. Tudomásunk szerint mind ez ideig nem teremtődtek meg a jövő munkásosztályának magyar tanítási nyelvű intézetei.- Javasoljuk és szükségesnek tartjuk a magyar tanítási nyelvű iskolákban felülvizsgálni és módosítani a történelemtanítás tantervét, olyan értelemben, hogy a tananyagban, a szlovák és cseh történelem mellett, arányosan helyet kapjon a magyar nemzeti (Folytatás a 4. oldalon) A
