Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-02-02 / 5. szám

A Szelídíthetvén Oroszlánok Afrika-szerte így becézik Kamerun lab­darúgó-válogatottját. És amint az utóbbi eredményei bizonyítják, egyre csak szelí- díthetetlenebbek. Az 1982-es világbaj­nokságon nem kaptak ki (Peru 0:0, Len­gyelország 0:0, Olaszország 1:1), és azóta 1984-ben elsők, 1986-ban másodikok 1988-ban újra első lettek a kontinensbaj­nokságunknak megfelelő Afrikai Egység Kupán. A csapat szinte valamennyi meg­határozó játékosa Európában profiskodik, és ez már önmagában is jelzi a válogatott erejét. Meg azt, hogy a Szelídíthetetlen Oroszlánok (a csapat mezén arannyal hímzett oroszlánfej díszeleg) az európai és az afrikai futball jegyeit igyekeznek játékukban ötvözni. ■ VARÁZSLÓK. A 475 000 négyzetki­lométeren elterülő 7 millió lakosú Kame­runban (a futballszövetség 1960-ban ala­kult, 200 klubot és 10 000 igazolt játékost tömörít) a labdarúgás vitán felül az első számú sport. Az ország önállóságának kivívása után (1960) a futball a kameruni­ak életének elválaszthatatlan része lett. Nem ritkaság 40-50 ezres nézősereg a bajnoki meccseken, és majdnem úgy tudnak örülni és ünnepelni, mint a brazil szurkolók. Korábban a mágusok is nagy szerepet játszottak a futballban: győzelmet hozó talizmánokat, amuletteket, varázsszöve­geket, porokat készítettek a játékosoknak és taktikai utasításokat adtak. - A pályára elsőnek kilépő csapat veszít - közölte egyikük. A bajnoki meccs elmaradt, mert mindkét fél elzárkózott attól, hogy első­ként hagyja el az öltözőt. - Másszatok át a pálya kerítésén - tanácsolta a másik varázsló. Újra elmaradt a mérkőzés; a né­zők is kedvet kaptak a testmozgáshoz, és megrohamozták a hatméteres drótaka­dályt. Nyolc szurkolót szállítottak kór­házba. ■ SZAMARKANDI EDZŐ. Ma már célirányosabb eszközökkel enyhítik a koc­kázat, a bizonytalanság keltette félelmü­ket a kameruniak. A szorongás levezeté­sének hatékonyabb módszere a rendsze­res felkészülés, a kemény edzés, a tizen­hat csapatot foglalkoztató bajnokság. Szomszédaikkal ellentétben a sportág nem összpontosul a nagyvárosokban, je­lenleg is kilpnc tartomány gárdája szere­pel az élvonalban, és az utánpótlás neve­lésében Afrika-szerte élen járnak. Tavaly a kameruni futball két nagy egyéniséggel lett szegényebb. Abbahagy­ta a játékot az Európában is jól ismert gólerős Milla (a francia Bastia tagja volt), utána Szenegálba távozott Claude Leroy, a válogatott edzője. A csapat új szakveze­tője a szovjet Valerij Nyepomnyiscsij, a Dinamo Szamarkand egykori labdarú­gója lett. Az Afrika-bajnokságot nyert elő­de nyomdokain indult el, de eleinte gon­dokat okozott neki a csapat újjáalakítása. „Ha egyidejűleg találnék gyors és intelli­gens játékosokat, jó együttest lehetne kialakítani“ - panaszkodott az edző. Számtalan új labdarúgónak adott lehető­séget, ám a csapat sokáig nem volt az igazi. Ráadásul a szakvezetőt bosszan­totta, hogy védencei nem és nem akarják elismerni és felismerni a kollektív futball előnyeit, mindenki saját szakállára igye­kezett játszani. Milla helyett új góllövőt is kellett keresnie. Szerencséje volt: Omam- Biyik (az I. ligás francia Lavalban szere­pel) személyében megtalálta. ■ GONDOK. A vb-selejtezők során a kakaó, a banán, a gyapot, az elefánt- csont és a minőségi labdarúgók exportőre oroszlánszerú „harapós“ harcmodorral rukkolt elő. Stílszerűen. Bizonyítani akar­ták, nem véletlenek az elmúlt esztendők sikerei.'Valerij Nyepomnyiscsij tudta, mi a csapata előnye: „Kamerun csatárjáték­ban jobb, mint védekezésben. Pedig nin­csenek rossz védőink. Csakhogy a mo­dern futballban a védekezés az egész kollektíva ügye. Mindenki védekezik, min­denki támad. Az itteni ladarúgókkal ezt nagyon nehéz megértetni.“ További nagy gondja az edzőnek, hogy az igazi klasszisok frankra, dollárra váltják tehetségüket. Elsősorban Franciaország­ban kergetik a labdát, és kenyéradó gaz­dáik nem szívesen bocsátották őket a vá­logatott rendelkezésére. Például a kapus Bellt (Bordeaux) alig-alig engedték el. Az említett országban szerepelnek még: Ka- na-Biyik, Omam-Biyik, Ekéké, Massing, M’Bouh, Makanaky, Pagal. Az ismert ka­pus N’Kono Spanyolországban, a hátvéd Ebongué Portugáliában profiskodik, M’Bi- da pedig Luxemburgban! Természetesen a kameruniak sok mindent ellesnek Euró­pában, de hátrányuk, hogy többen közü­lük alacsonyabb osztályokban játszanak. Kamerunnak mint Afrika bajnokának nem kellett előselejtezőn szerepelnie. Csoportjában aztán legyőzte Gabont, An­golát és Nigériát. Később könnyedén el­bánt a 24-es döntőbe jutásért a hullám­völgyben levő Tunéziával. ■ MEGNÉZZÜK... Az idei esztendő­ben két nehéz feladat vár a kameruni labdarúgókra: megvédeni afrikai elsősé­güket és sikeresen szerepelni a Mondia- lén. Nem könnyű a csoportjuk'(Argentína, Szovjetunió, Románia), de így volt ez a nyolc évvel ezelőtti vb-n is és a későbbi világbajnok olasz válogatott csak úgy ju­tott tovább a veretlen Kamerun rovására, hogy egy góllal többet rúgott! A kameruniak Olaszországban is felől­ük az oroszláncímeres mezt, és oroszlá­nokká válnak. Kamerun (az egyetlen afri­kai ország, ahol profizmus van) készen áll, hogy megmutassa igazi arcát a világ­nak. Erre mondta az egyik szakember: megnézzük, csak nehogy belefájduljon a szemünk. Reméljük nem így lesz. 1982 erre a biztosíték. Kamerun válogatottja. Az állá sorban balról az első Valerij Nyepomnyiscsij edzó. UJ 0 S § e 1 I o N A kairói Nemzeti Stadionban 100 ezer néző és 15 ezer rendőr előtt került sorra a mindent eldöntő Egyiptom-Algéria vb­selejtező. Mindkét válogatott nagyon akarta a sikert. A hazaiak másodszor kerültek volna a döntőbe, a vendégek folytatni kívánták a részvételi hagyományt (1982, 1986). Annál is inkább drámai volt a meccs, mert a III. Afrika Egység Kupa óta (197?) a két ország viszonyát nem éppen a barátság jellemezte. A továbbju­táshoz az egymillió négyzetkilométeren elterülő és 45 millió lakosú Egyiptom (az 1921-ben alakult futballszövetség 12 000 játékosa 170 klubban tömörül) állt köze­lebb, mivel az első meccsen döntetlenre mérkőzött ellenfele pályáján. Már a 4. percben gólt lőtt a Hassern ikrek egyike, a csatár Hossam. Hiába próbáltak meg mindent az Európában is jól ismert algé­riaiak,, Belloumi és Madjer, az eredmény nem változott. Ünnepelt Kairó, ünnepelt az egész ország. Az emberek táncoltak, vigadtak. De legfőképpen Allahot dicsői- tették. Ő „intézte eT“, hogy hívei 56 év után ismét ott lehetnek a futballfeszti- válon. HIDEGKÚTI, KALOCSAY... Az egyip­tomi futball hosszú esztendőkig a külföldi edzők tudományából élt. Nemcsak a klub­csapatokat, a válogatottat is irányították. Az ö érdemük, hogy az egyiptomi labdarú­gás a legjobbak közé tartozott Afrikában. Annak ellenére, hogy a fekete kontinens más országaiban már korábban lehetősé­get kaptak a hazai szakemberek, a Nílus völgyében az idegenek élvezték a bizal­mat. „Vannak ügyes, szorgalmas, becs­vágyó szakvezetőink, ám a külföldiek tes­tesítik meg a rutint, az elengedhetetlenül szükséges fegyelmet" - hangoztatták a szövetség vezetői. A 80-as években a nyugatnémet Karl-Heinz Heddergott és Dettmar Cramer, majd a walesi Mike Smith irányította a válogatottat. Smith 1986-ban csapatával megnyerte az Afrika Egység Kupát. Hasonló volt a helyzet az élvonalbeli kluboknál is. A legismertebb csapatok (Al- Ahly, Zamalek) kispadján olyan edzők ültek, mint Hidegkúti, Kaiocsy, a jugoszláv Vaszovics, az angol Evert... Mindnyájuk­nak része volt abban, hogy az egyiptomi klubok Afrika legsikeresebbjei közé tar­toztak. A PRÓFÉTA. Az első egyiptomi edző, akinek sikerült megtörnie ezt az íratlan, de elismert szabályt, a válogatott mostani szövetségi kapitánya, Mahmoud Al-Gohri. Amikor befejezte gazdag játékos-pályafu­tását, tanulmányozni kezdte a különböző stílusokat. Ilyen célból beutazta Angliát, az NSZK-t, Hollandiát, Franciaországot, Belgiumot. Hazatérése után csakhamar felküzdötte magát a menő edzők közé, és 1982-ben az Al-Ahly együttesével meg­nyerte a Bajnokcsapatok Afrika Kupáját. Amikor 1988-ban a sikeredzó, Smith eltávozott Egyiptomból, Al-Gohri lett a vá­logatott szakvezetője. Nem volt könnyű helyzetben. Mindenki azt várta tőle, hogy folytatja walesi sikersorozatát. Végül is túltett elődjén: egyiptomi szakember ve­zette a csapatot a világbajnokságra! Ez eddig senkinek sem sikerült. Al-Gohri te­hát a feje tetejére állította az ismert mon­dást, hogy senki sem lehet próféta saját hazájában. NEM IMPROVIZÁLNAK? Egyiptom válogatottját keményen készítették fel a vb-selejtezőkre. Al-Gohri elsősorban is új játékosoknak adott lehetőséget. Takti­kai Jegyelemre szoktatta a csapatot, és a körülményektől függően 4 - 4 - 2-es, illetve a védekezöbb, 5-3-2-es felállás­ban szerepeltette. A játékosoknak nincs idejük az improvizálásra, az edző taktikai elképzelései szerint kell futballozni. Az együttes zónavédekezést praktizál, leg­erősebb alakzata a középpályás sor. A szélső középpályások vezetik a villám­gyors ellentámadásokat. Ilyen tekintetben az egyiptomiak konkurencia nélkül állnak Afrikában. A két előretolt csatár erőteljes, jól fejelő labdarúgó. A szövetségi kapitány hamar tudatosí­totta, védenceinek tanulniuk kell a legjob­baktól. Ezért szívesen hívta barátságos meccsekre vagy edzőtáborozásra a leg­erősebb válogatottakat. Egyiptom meg­mérkőzött Angliával, Brazíliával és Hol­landiával. Különböző felfogásban futballo­zott ellenük, és Al-Gohri lemérhette csa­pata képességeit. Az Algéria elleni két vb- selejtező igazolta: az átalakított válogatott jó úton halad. „MARADONA.“ Kameruntól eltérően csak nagyon kevés egyiptomi futballista szerepel külföldön. A keret tajai közül kettő. Egyiptomnak sok a jó játékosa, nevük azonban egyelőre semmit sem mond .az európai embernek. Említsünk meg néhányat, hátha a világbajnokságon igazolják hírüket. Takar Abouzid (26 esztendős). A 80-as évek legjobbjának tartják. Csodálói elne­vezték „Nílusi Maradonának“. És ő min­denáron igyekszik kiérdemelni a becene­vet. Tehetségét már az ausztráliai junior vb-n igazolta. Tizennyolc évesen lett válo­gatott, de sokáig kereste helyét a csapat­ban. Túlságosan törékeny a jelleme, han­gulatváltozásai sokáig lehetetlenné tették tehetsége kibontakozását. Félelmetes bal lába van, labdavezetésével trükkjeivel gyakran hozza ámulatba a szurkolókat. A csapat nélkülözhetetlen embere. Abrahem Hassern (24). Jobbhátvéd. Gyors, kemény, határozott. Állítólag nincs párja Afrikában. Modern hátvéd prototípu­sa, tiszta szereléseiről, villámgyors előre­töréseiről híres. Tavaly az év játékosává választották. Hesman Abdelrasson (25). Egy esz­tendővel ezelőtt még teljesen ismeretlen volt. Most ö cipeli azt a bizonyos zongorát: védekezik, támad, szervezi a játékot. Drágán Vaszovics, az ismert jugoszláv szakvezető sokáig tevékenykedett Egyip­tomban. Véleménye: „Az egyiptomiak technikában felveszik a versenyt az euró­paiakkal. Ha javul a taktikai érzékük, ne­héz lesz őket legyőzni". Egyesek azt mondják, ez már a világbajnokságon be­következik. Nem kis szenzáció lenne. Mert csoportjukban olyan csapatok van­nak, mint Anglia, Hollandia és Írország. az ÚJ SZÓ magazinia Index 48097 Kiadja a Pravda Kiadóvállalat. Főszerkesztő: Kiss József. Főszerkesztő-helyettes: Pákozdi Gertrud és Szilvássy József. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanoviőova 25., 8. emelet. Telefon: központ 210/9, főszerkesztő: 532-20 és 210/4456, főszerkesztő-helyettesek: 210/4454 és 210/4453. szerkesztőségi titkárság: 550-18, vasárnapi kiadás: 673-70, sportrovat: 505-29 és 506-39, gazdasági ügyek: 210/4425 és /4426. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat. 819 02 Bratislava. Martanoviőova 25. telefon: 586-07. Fényszedéssel készül a Pravda 02-es üzemében 815 80 Bratislava. Martanoviéova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 819 18 Bratislava. Jiráskova 5.. telefon: 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 819 18 Bratislava. Martanoviőova 25, 17. emelet, telefon: 210/3659 és 551-83. Havi előfizetési díj - a vasárnapi kiadással együtt-34,20 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévre 26.- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlace, 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6. Ötvenhat esztendő után Egyiptom csapata ismét ott lesz a világbajnokságon. (Archívumi felvételek) Allahnak köszönték... Joseph-Antonie Bell kapus (36 éves) ősszel a Bordeaux egyetlen hazai meccsén sem kapott gólt.

Next

/
Thumbnails
Contents