Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-02-09 / 6. szám
1990. február 9. XXIII. évfolyam Ára 2 korona Fiatal reménység Ember és társadalom életében egyaránt megkülönböztethetők a fiatalság és az elöregedés időszakai. A különbség az, hogy míg az emberi élet véges, az elöregedő társadalmak mindig újrafiatalodnak. Soha nem önmaguktól, hanem a megújhodást történelmi szükségszerűségből szorgalmazó vagy megvalósító új nemzedékek, mozgalmak hatására és eredményeképpen. Tavaly novemberben társadalmunk jócskán elöregedett szervezete a haláltusára emlékeztető végső próbát tett kóros sejtjei életének* meghosszabbítására. A feltörő fiatalság ezt a kétségbeesett kísérletet elsöprő lendületével meghiúsította. Azóta betek teltek el. A társadalmi bajok orvoslására korábban ismertek és eddig ismeretlenek is vállalkoztak. Megkezdődött társadalmunk fiatalítása és fiatalodása. Az elkerülhetetlen beavatkozások nem fájdalommentesek. A kóros, elöregedett sejteket szükségszerűen el kell távolítani a szervezetből. S máris számtalan kérdés vetődhet fel. Többek között az is, vajon minden esetben a leginkább arra hivatottak végzik-e ezt a műtétet, és a beteg sejtek helyébe sikerül-e mindenkor életképeseket transzplantálnunk. Nem tagadjuk, társadalmunkban a reménykeltő forradalmi megújhodásnak szorongást kiváltó kísérőjelenségei is vannak. A mélyreható politikai változásokkal párhuzamosan megkezdődött az új irányba mutató gazdasági folyamatok előkészítése. Ezzel összefüggésben elég sok az általános, inkább csak a várható, nem éppen népszerű intézkedéseket homályosan sejtető előrejelzés. Ennek alapján könnyen eluralkodhat a létbizonytalanság, a jövőtől való félelem. Ez pedig előrevethetné árnyékát a kibontakozás folyamatára. Megszűnik számos tisztség és már a korábbi politikai, gazdasági struktúrában is felesleges beosztás vagy munkahely. A csak társadalmi hozzájárulással tengődő, mesterségesen fenntartott részlegek, üzemegységek leállítása gazdasági törvényszerűség. Már vannak és lesznek is munkakeresök. Uj szakmák elsajátítása is szükségessé válik, ami bizony a már nem fiatal dolgozók esetében eléggé terhes és eddigi gyakorlatunkban szokatlan. Az új születését görcsök, fájdalmak kísérik. A természet törvényeinek ellentmondó tünet, amikor a fiatalabbak a nyugdíjba vonuló idősebbektől épp szerény létbiztonságukat irigylik. Ez így nem lehet napjaink mércéje. Annál kevésbé, mivel a munkalehetőség egyelőre nem hiányzik. Elég egy pillantás lapjaink hirdetési rovataira: a vállalatok még mindig valósággal csábítgatják a munkaerőket. Talán csak íróasztalt kínálnak kisebb mértékben. Az elkövetkező hónapokban, években gazdaságunk erőgyűjtésének bonyolult időszaka következik. A kóros tünetek leküzdéséhez a társadalomnak minden erejét mozgósítania kell. Ez remény és biztatás is, mert érezzük, tudjuk, hogy mindannyiunk munkájára szükség lesz. 'Ha példázódással kezdtük, maradjunk továbbra is annál. A jelenleg zajló tisztségváltás nagy forgatagában (néha zűrzavarában) is érvényes az a tétel, hogy a beteg szervezetnek se minden sejtje kóros. Ám mindennemű beavatkozáskor gondosan ügyelni kell arra, hogy a sejtcserével ne kerüljenek a szervezetbe a csörtetés, a mindenáron érvényesülni akarás, esetleg a bosszúvágy vagy a harácsolásra való hajlam veszélyesen fertőző kórokozói. Különben az annyi reménnyel vállalt, bár sokszor fájdalmas „műtét“ aligha járna a várt sikerrel. Az örök fiatalság titkát ugyan még senkinek se sikerült feltárnia, ám a biztonságot, távlatokat nyújtó társadalom segíti tagjai fiatalos lendületének, életerejének megőrzését. S így képes gyarapítani a novemberi fiatalok felbecsülhetetlen értékű hagyatékát. Mindannyiunk javára. ZSILKA LÁSZLÓ
