Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-02-02 / 5. szám

Ilasärnap A narkós újra ember lehet i.- Egyelőre nem figyeltük meg, hogy a narkósok gyerekei­nél jelentkezne a kábítószeréh­ség. Még akkor sem, ha az anya a terhessége alatt kábítószere­zett. Egyelőre a gyerekek nor­málisnak születnek, de az ilyen környezetben nevelkedő gyerek mindenképpen veszélyeztetett. A szülők elhanyagolják, nem tö­rődnek vele. Az ilyen gyerek csak itt a központban tér magá­hoz. Mert kezeltünk mi kábító- szeres szülőket is, akik a kicsi­nyüket is magukkal hozták. • ön a kábítószer-fogyasztást daganathoz hasonlította, amit el kell távolítani. Csakhogy a daga­natos betegségről az illető nem tehet. De a szülő, a környezet _______________________________________________________________________________________________ mégiscsak hibáztatható azért, ha KO PASZ-KIEDROWSKA CSILLA VARSÓI BESZÉLGETÉSE MAREK KOTANSKIVAL e^ gyerek, egy fiatal kábítósze­Egy férfi, aki a világ ifjúságát sújtó narkománia gyógyí­tásának, az alkoholizmus és az AIDS elleni küzdelem­nek, a társadalom perifériájára szorult emberek megse­gítésének szenteli életét Hivatása pszichológus. Huszonöt éve foglalkozik lélekgyó- gyítással. Először idegbeteg emberek között dolgozott egy elmegyógyintézetben, később alkoholbetegekkel foglalkozott, húsz éve pedig kábítószeresekkel. De akkor a narkománia még nem volt ilyen probléma, meg nem is nagyon beszéltek róla - csak a nyolcvanas évek elején kezdték elismerni, hogy létezik. MAREK KOTANSKI megszervezte a Monart, a fiatalok kábítószer-ellenes mozgalmát. A szót ő alkotta (Mfodziezowy Ruch na Rzecz Przeciwdzialania Narkomanii), így nevezte el az első kísérleti otthont, a Kábítószeresek Életházát Glosków- ban, majd pedig sorra megszervezte a Monar-házakat. jU 15 1990. II. 2.- Az első voltam Lengyel- országban, aki olyan otthonokat létesítettem a fiatalok számára, amelyeket ők maguk vezettek és irányítottak. Csak a barátjuk voltam, önállóan gazdálkodtak. Megmutattam Lengyelország­nak, sőt az egész világnak, hogy a perifériára szorultak, akiket veszedelmeseknek tartottak, akiket intézetbe zártak, akiket leírtak, azok két év múlva a Var­só melletti gloskówi otthonban bebizonyították, hogy nagysze­rű földművesek, rendes, tisztes­séges emberek, s ez meggyőzte a társadalmat arról, hogy érde­mes folytatni a kísérletet. így jöttek létre a Monar-házak, ame­lyekből jelenleg tizennyolc van, ebből négy a fiatalkorúak szá­mára. Azonkívül tizenhat ta­nácsadónk működik. • Egy-egy központban hány narkós van?- Huszonöt—harminc, s egy házban rendszerint csak egy gondozó van. Nem jó, ha a sze­mélyzet nagyszámú, mert akkor ellenőrzés alatt érzik magukat, és nem képesek az önálló cselek­vésre. Hinni kell bennük. Ok maguk főznek, s annak ellenére, hogy nem olyan jártasak a higié­niában, mint mások, soha egyet­len ételmérgezés sem fordult elő. • Jelenleg hányán vannak el­vonókúrán?- Nálunk ötszázan. Az egy­háznak is vannak intézményei, és kórházakban is kezelnek ká­bítószereseket, de a legtöbbjü­ket a Monarban. • összesen hányat kezeltek eddig?- Mintegy ötezret. • Milyen a gyógyultak aránya?- A kezeltek negyven száza­léka meggyógyul, de aki végig­csinálja a két évet a Monarban, annak nyolcvan százalékos a gyógyulási esélye. Ez világvi­szonylatban az egyik legjobb eredmény. Másutt általában 8-10 százalékos a gyógyultak aránya. • Fizetni kell az ott-tartózko- dásért?- Nem. Teljesen ingyenes. • Nem kerül ez sok pénzébe a társadalomnak?- Éppen hogy nem. Alig kerül valamibe, mert mint említettem, mindent maguk csinálnak. Min­dent megtermelnek, gazdálkod­nak, állatokat tartanak. A mi módszerünk tulajdonképpen ön- kiszolgáló gyógykezelés. Nem ritkaság, amikor a narkós szülők pici babával mennek a Monar-központba (Fotó: archív) • Orvosi körökben mi a véle­mény a Monarról és általában a narkósokról?- Ha a kábítószeres kórházba kerül, két-három hétig vitami­nokkal, infúziókkal kezelik, mé- regtelenítik a szervezetét, s a gyógyszeres kezelés ezzel véget is ér. Az orvostársadalom nem fordít figyelmet a követke­ző szakaszra. Nem nyújt segítsé­get. A Monar viszont lelki se­gély, a személyiség építése, taní­tás. Az orvos mindezt nem teszi, hiszen az egyetemen sem tanulja ezt. Az orvosok kezdetben elle­nezték a Monart, azon a vélemé­nyen voltak, hogy a kábítószere­sek gyógyítását nem szabad a Monarra bízni, mert ott egyko­ri narkósok is dolgoznak. A kö­zel háromszáz alkalmazott har­minc százaléka volt narkós. Ők a legáldozatkészebbek. A szak­emberek néhány évi működés után kiégnek, mert kábítószere­sekkel dolgozni rettentő nehéz és kimerítő. Fizikailag is, lelkileg is. A neofiták pedig segítőké­szek. A gyógyultak segítsége nélkül nem létezhetne a Monar. Néhány évi eredményes műkö­dés után azonban az orvosok között is akadt támogatónk - és támogat maga az egészségügyi minisztérium - anyagilag is. Öt év után kezdtek benne hinni és bízni, hogy valóban eredményes a módszer. • Pár éve létezik kábítószer elleni törvény. Ez azt jelenti, hogy a kábítószer-előállítókat és árusítókat büntetik, maga a fo­gyasztás nem büntetendő. A narkós csak akkor kerül bör­tönbe, ha törvénysértést követ el. Nem lehet kötelezővé tenni a gyógykezelést?- Nem, és a narkósok általá­ban nem is akarják magukat ke­zeltetni. Csupáncsak egy száza­lékuk szánja rá magát önként erre a lépésre. A tizennyolc ott­honunkban nincs várakozási idő, mindig el tudjuk helyezni a je­lentkezőket. • Több dokumentumfilm ké­szült a Monar-módszerről, eze­ket a tévé is sugározta. Vallottak gyógyultak, de olyanokról is hírt adtak, akik meghaltak. Készült egy tizennyolc perces dokumen­tumfilm egy lányról, aki jelent­kezett a gloskówi központba, és nehéz lelki és testi kínok árán két év elteltével végül is kije­lenthette: az élet kezdetén va­gyok.-Több film is készült a Mo­narról. Marek Kotawski rendező egész éven át forgatta azt a film­jét, a módszer valamennyi sza­kaszát rögzítette. A pszichoterá­piáról szól, arról, hogyan végez­zük el az operációt a narkomá- nok pszichéjén. Megsemmisítem a beteg személyiséget. Ez olyan, mint egy daganat, ki kell operál­ni, ki kell irtani. Sokan ezért térnek vissza a kábítószerhez, mert a gyógyítás nem volt töké­letes. Aid fél, mert nem illik róla beszélni, az nem ad igaz képet a betegségéről, tehát visszaesik. • A kábítószeresek szenved­nek a gyógyulás ideje alatt?- A kábítószeresnek szenved­nie kell. Fizikai fájdalmak van­nak, ezek azonban mindössze két-három napig tartanak, a kez­deti szakaszban, amikor az elvo­nási tünetek jelentkeznek. Ké­sőbb lelkileg szenved. Minden rossznak, tisztátalannak el kell belőle távoznia. Volt egy fiú meg egy lány. Kétévi absztinen­cia után ismét kábítószerezni kezdtek. Pici gyerekkel jöttek vissza, kétségbeesve. Bevallot­ták, hogy fél évig tartott, amíg rászánták magukat, hogy beszél­jenek velem. Ugyanis a lánynak még fél évig kellett volna marad­nia a központban, hogy teljesen gyógyultan távozhasson, de megismert a Monarban egy fiút, annak már letelt az ideje, és elment vele. • Nem az ön hibája, hogy korábban távozott a lány?-Talán az én hibám is, de a reszocializálódás folyamata nagy mértékben függ magától az illetőtől is. Az orvos ebben a pil­lanatban csak segítő. Én annak idején azért a lányért könyökig a trágyába dugtam a karom, megmutattam neki, hogy nem undorodom. Ugyanis a disznók mellett kellett volna dolgoznia, de kijelentette, hogy nem hajlan­dó rá, mert az nehéz és piszkos munka. Akkor behoztam egy vödör trágyát a szobába, és kö­nyökig belenyúltam. Erre meg­döbbent, nem hitte, hogy képes vagyok ilyesmire. Felém nyúj­totta a tiszta kezét. A körülöt­tünk állók valamennyien kezet adtak egymásnak. Nagyszerű je­lenet volt. Megértették, hogy nincs piszkos munka, mindent meg kell tenni a gyógyulás remé­nyében, s hogy semmilyen mun­ka sem szégyen. Nagyon a szíve­men viseltem annak a lánynak a sorsát, segíteni akartam rajta. Csak miután visszajött, vallotta be, tulajdonképpen nemigen akarta abbahagyni. Csak most, amikor szembenézett a halállal, most akar kijutni belőle. Tudatá­ban van a visszaesés súlyosságá­nak. Először a családja kénysze­rítette rá, hogy a Monarba jöj­jön, de lelke mélyén nem akart leszokni - azért esett vissza két év elteltével. Az a tapasztala­tom, hogy a narkomániából csak a legjobbak gyógyulnak ki, a kö­zépszerűek nem. Ez a lány egy évi kinti élet után megpróbálta az alkoholt, először egy pohár­ral, aztán kettővel, látta, hogy körülötte isznak, mégis megvan­nak valahogy, inni kezdett, az­tán kábítószerezni is. • Melyik a „csábítóbb“, az alkohol, vagy a kábítószer?- A kábítószerhez 475-ször könnyebben hozzá lehet szokni, mint az alkoholhoz. Az alkoho­lista elég lassan degradálódik, éveken át funkcionálhat a társa­dalomban, betöltheti szerepét, elláthatja munkáját. A kábító- szeres két-három év elteltével, de még korábban is teljesen kies­het. Nem tud kapcsolatot terem­teni a környezetével, kiközösí- tetté válik. • És a kábítószeresek gye­rekei?- A szülők .természetesen fe­lelősséget viselnek. Az a gyerek, aki szétvert családban nő fel, akinek nincs biztonságérzete, az visszahúzódó, nem teremt kon­taktust a kortársaival. Az ilyen gyerek olyan mechanizmusok­ban keresi a biztonságot, mint amilyen például a kábítószer. Ennek hatása alatt ugyanis ma- gabiztosaßbnak, oldottabbnak érzi magát. • Milyen családból kerülnek ki a narkósok?- Többnyire csonka családok­ból. Nem törődnek velük, sok az alkoholista szülő gyermeke, sze­rencsétlenek, boldogtalan sorsú- ak. Ahol a szülő-gyerek kapcso­lata nem jó, fennáll a veszély, hogy a gyerek tévútra jut. Ezek­nek a gyerekeknek nincs életcél­juk, megfutamodnak a nehézsé­gek elől, a kábítószerhez mene­külnek. • A szülő nem veszi észre?- Az első időszakban nehéz észrevenni. Ha a gyerek kezdet­ben nem nagy adagot szed, a szülő nem-is gyanakszik. Az első tünetek a pupillán figyelhe­tők meg, a pupilla gombostűfej nagyságú. A gyerek fáradt, alu- székony, a szülő azt hiszi, vala­mi betegség kerülgeti, kimeríti a tanulás. A fiatal nem beszél róla, s egy ideig eltitkolható. A szülők rendszerint két-három év múlva tudják meg, amikor már komolyra fordult a dolog. • Milyen társadalmi rétegben terjed legalább a kábítószer, és milyen korosztályt érint?- A leggyakrabban a 12 és 35 év közöttiek között, és minden társadalmi rétegben előfordul, még a parasztcsaládokban is. Évekkel azelőtt úgy vélték, ez a szenvedély csak az értelmiségi fiatalok sajátja, hogy csak olyan fiatalok élnek vele, akiknek sok a pénzük, unatkoznak, s a kábí­tószerben keresik a szórakozást. • Nem költséges ez a szenve­dély?- Nem is. Alig több mint fél­óra alatt elő lehet állítani a len­gyel heroint, nem is bonyolult módszerekkel, és könnyen hoz­záférhető. • Honnan veszi a gyerek a pénzt, még ha nem is nagy összegről van szó?- Kezdetben kétszer-három- szor ingyen kapja, később eladja a lemezét, holmiját, aztán lop, később meg már maga állítja elő. De 8-10 éves gyerekek szipóz- nak, ez pedig azonnali agykáro­sodáshoz vezet. (A beszélgetés befejező részét lapunk következő számában kö­zöljük.) M « I * i

Next

/
Thumbnails
Contents