Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-02-02 / 5. szám
Ilasärnap A narkós újra ember lehet i.- Egyelőre nem figyeltük meg, hogy a narkósok gyerekeinél jelentkezne a kábítószeréhség. Még akkor sem, ha az anya a terhessége alatt kábítószerezett. Egyelőre a gyerekek normálisnak születnek, de az ilyen környezetben nevelkedő gyerek mindenképpen veszélyeztetett. A szülők elhanyagolják, nem törődnek vele. Az ilyen gyerek csak itt a központban tér magához. Mert kezeltünk mi kábító- szeres szülőket is, akik a kicsinyüket is magukkal hozták. • ön a kábítószer-fogyasztást daganathoz hasonlította, amit el kell távolítani. Csakhogy a daganatos betegségről az illető nem tehet. De a szülő, a környezet _______________________________________________________________________________________________ mégiscsak hibáztatható azért, ha KO PASZ-KIEDROWSKA CSILLA VARSÓI BESZÉLGETÉSE MAREK KOTANSKIVAL e^ gyerek, egy fiatal kábítószeEgy férfi, aki a világ ifjúságát sújtó narkománia gyógyításának, az alkoholizmus és az AIDS elleni küzdelemnek, a társadalom perifériájára szorult emberek megsegítésének szenteli életét Hivatása pszichológus. Huszonöt éve foglalkozik lélekgyó- gyítással. Először idegbeteg emberek között dolgozott egy elmegyógyintézetben, később alkoholbetegekkel foglalkozott, húsz éve pedig kábítószeresekkel. De akkor a narkománia még nem volt ilyen probléma, meg nem is nagyon beszéltek róla - csak a nyolcvanas évek elején kezdték elismerni, hogy létezik. MAREK KOTANSKI megszervezte a Monart, a fiatalok kábítószer-ellenes mozgalmát. A szót ő alkotta (Mfodziezowy Ruch na Rzecz Przeciwdzialania Narkomanii), így nevezte el az első kísérleti otthont, a Kábítószeresek Életházát Glosków- ban, majd pedig sorra megszervezte a Monar-házakat. jU 15 1990. II. 2.- Az első voltam Lengyel- országban, aki olyan otthonokat létesítettem a fiatalok számára, amelyeket ők maguk vezettek és irányítottak. Csak a barátjuk voltam, önállóan gazdálkodtak. Megmutattam Lengyelországnak, sőt az egész világnak, hogy a perifériára szorultak, akiket veszedelmeseknek tartottak, akiket intézetbe zártak, akiket leírtak, azok két év múlva a Varsó melletti gloskówi otthonban bebizonyították, hogy nagyszerű földművesek, rendes, tisztességes emberek, s ez meggyőzte a társadalmat arról, hogy érdemes folytatni a kísérletet. így jöttek létre a Monar-házak, amelyekből jelenleg tizennyolc van, ebből négy a fiatalkorúak számára. Azonkívül tizenhat tanácsadónk működik. • Egy-egy központban hány narkós van?- Huszonöt—harminc, s egy házban rendszerint csak egy gondozó van. Nem jó, ha a személyzet nagyszámú, mert akkor ellenőrzés alatt érzik magukat, és nem képesek az önálló cselekvésre. Hinni kell bennük. Ok maguk főznek, s annak ellenére, hogy nem olyan jártasak a higiéniában, mint mások, soha egyetlen ételmérgezés sem fordult elő. • Jelenleg hányán vannak elvonókúrán?- Nálunk ötszázan. Az egyháznak is vannak intézményei, és kórházakban is kezelnek kábítószereseket, de a legtöbbjüket a Monarban. • összesen hányat kezeltek eddig?- Mintegy ötezret. • Milyen a gyógyultak aránya?- A kezeltek negyven százaléka meggyógyul, de aki végigcsinálja a két évet a Monarban, annak nyolcvan százalékos a gyógyulási esélye. Ez világviszonylatban az egyik legjobb eredmény. Másutt általában 8-10 százalékos a gyógyultak aránya. • Fizetni kell az ott-tartózko- dásért?- Nem. Teljesen ingyenes. • Nem kerül ez sok pénzébe a társadalomnak?- Éppen hogy nem. Alig kerül valamibe, mert mint említettem, mindent maguk csinálnak. Mindent megtermelnek, gazdálkodnak, állatokat tartanak. A mi módszerünk tulajdonképpen ön- kiszolgáló gyógykezelés. Nem ritkaság, amikor a narkós szülők pici babával mennek a Monar-központba (Fotó: archív) • Orvosi körökben mi a vélemény a Monarról és általában a narkósokról?- Ha a kábítószeres kórházba kerül, két-három hétig vitaminokkal, infúziókkal kezelik, mé- regtelenítik a szervezetét, s a gyógyszeres kezelés ezzel véget is ér. Az orvostársadalom nem fordít figyelmet a következő szakaszra. Nem nyújt segítséget. A Monar viszont lelki segély, a személyiség építése, tanítás. Az orvos mindezt nem teszi, hiszen az egyetemen sem tanulja ezt. Az orvosok kezdetben ellenezték a Monart, azon a véleményen voltak, hogy a kábítószeresek gyógyítását nem szabad a Monarra bízni, mert ott egykori narkósok is dolgoznak. A közel háromszáz alkalmazott harminc százaléka volt narkós. Ők a legáldozatkészebbek. A szakemberek néhány évi működés után kiégnek, mert kábítószeresekkel dolgozni rettentő nehéz és kimerítő. Fizikailag is, lelkileg is. A neofiták pedig segítőkészek. A gyógyultak segítsége nélkül nem létezhetne a Monar. Néhány évi eredményes működés után azonban az orvosok között is akadt támogatónk - és támogat maga az egészségügyi minisztérium - anyagilag is. Öt év után kezdtek benne hinni és bízni, hogy valóban eredményes a módszer. • Pár éve létezik kábítószer elleni törvény. Ez azt jelenti, hogy a kábítószer-előállítókat és árusítókat büntetik, maga a fogyasztás nem büntetendő. A narkós csak akkor kerül börtönbe, ha törvénysértést követ el. Nem lehet kötelezővé tenni a gyógykezelést?- Nem, és a narkósok általában nem is akarják magukat kezeltetni. Csupáncsak egy százalékuk szánja rá magát önként erre a lépésre. A tizennyolc otthonunkban nincs várakozási idő, mindig el tudjuk helyezni a jelentkezőket. • Több dokumentumfilm készült a Monar-módszerről, ezeket a tévé is sugározta. Vallottak gyógyultak, de olyanokról is hírt adtak, akik meghaltak. Készült egy tizennyolc perces dokumentumfilm egy lányról, aki jelentkezett a gloskówi központba, és nehéz lelki és testi kínok árán két év elteltével végül is kijelenthette: az élet kezdetén vagyok.-Több film is készült a Monarról. Marek Kotawski rendező egész éven át forgatta azt a filmjét, a módszer valamennyi szakaszát rögzítette. A pszichoterápiáról szól, arról, hogyan végezzük el az operációt a narkomá- nok pszichéjén. Megsemmisítem a beteg személyiséget. Ez olyan, mint egy daganat, ki kell operálni, ki kell irtani. Sokan ezért térnek vissza a kábítószerhez, mert a gyógyítás nem volt tökéletes. Aid fél, mert nem illik róla beszélni, az nem ad igaz képet a betegségéről, tehát visszaesik. • A kábítószeresek szenvednek a gyógyulás ideje alatt?- A kábítószeresnek szenvednie kell. Fizikai fájdalmak vannak, ezek azonban mindössze két-három napig tartanak, a kezdeti szakaszban, amikor az elvonási tünetek jelentkeznek. Később lelkileg szenved. Minden rossznak, tisztátalannak el kell belőle távoznia. Volt egy fiú meg egy lány. Kétévi absztinencia után ismét kábítószerezni kezdtek. Pici gyerekkel jöttek vissza, kétségbeesve. Bevallották, hogy fél évig tartott, amíg rászánták magukat, hogy beszéljenek velem. Ugyanis a lánynak még fél évig kellett volna maradnia a központban, hogy teljesen gyógyultan távozhasson, de megismert a Monarban egy fiút, annak már letelt az ideje, és elment vele. • Nem az ön hibája, hogy korábban távozott a lány?-Talán az én hibám is, de a reszocializálódás folyamata nagy mértékben függ magától az illetőtől is. Az orvos ebben a pillanatban csak segítő. Én annak idején azért a lányért könyökig a trágyába dugtam a karom, megmutattam neki, hogy nem undorodom. Ugyanis a disznók mellett kellett volna dolgoznia, de kijelentette, hogy nem hajlandó rá, mert az nehéz és piszkos munka. Akkor behoztam egy vödör trágyát a szobába, és könyökig belenyúltam. Erre megdöbbent, nem hitte, hogy képes vagyok ilyesmire. Felém nyújtotta a tiszta kezét. A körülöttünk állók valamennyien kezet adtak egymásnak. Nagyszerű jelenet volt. Megértették, hogy nincs piszkos munka, mindent meg kell tenni a gyógyulás reményében, s hogy semmilyen munka sem szégyen. Nagyon a szívemen viseltem annak a lánynak a sorsát, segíteni akartam rajta. Csak miután visszajött, vallotta be, tulajdonképpen nemigen akarta abbahagyni. Csak most, amikor szembenézett a halállal, most akar kijutni belőle. Tudatában van a visszaesés súlyosságának. Először a családja kényszerítette rá, hogy a Monarba jöjjön, de lelke mélyén nem akart leszokni - azért esett vissza két év elteltével. Az a tapasztalatom, hogy a narkomániából csak a legjobbak gyógyulnak ki, a középszerűek nem. Ez a lány egy évi kinti élet után megpróbálta az alkoholt, először egy pohárral, aztán kettővel, látta, hogy körülötte isznak, mégis megvannak valahogy, inni kezdett, aztán kábítószerezni is. • Melyik a „csábítóbb“, az alkohol, vagy a kábítószer?- A kábítószerhez 475-ször könnyebben hozzá lehet szokni, mint az alkoholhoz. Az alkoholista elég lassan degradálódik, éveken át funkcionálhat a társadalomban, betöltheti szerepét, elláthatja munkáját. A kábító- szeres két-három év elteltével, de még korábban is teljesen kieshet. Nem tud kapcsolatot teremteni a környezetével, kiközösí- tetté válik. • És a kábítószeresek gyerekei?- A szülők .természetesen felelősséget viselnek. Az a gyerek, aki szétvert családban nő fel, akinek nincs biztonságérzete, az visszahúzódó, nem teremt kontaktust a kortársaival. Az ilyen gyerek olyan mechanizmusokban keresi a biztonságot, mint amilyen például a kábítószer. Ennek hatása alatt ugyanis ma- gabiztosaßbnak, oldottabbnak érzi magát. • Milyen családból kerülnek ki a narkósok?- Többnyire csonka családokból. Nem törődnek velük, sok az alkoholista szülő gyermeke, szerencsétlenek, boldogtalan sorsú- ak. Ahol a szülő-gyerek kapcsolata nem jó, fennáll a veszély, hogy a gyerek tévútra jut. Ezeknek a gyerekeknek nincs életcéljuk, megfutamodnak a nehézségek elől, a kábítószerhez menekülnek. • A szülő nem veszi észre?- Az első időszakban nehéz észrevenni. Ha a gyerek kezdetben nem nagy adagot szed, a szülő nem-is gyanakszik. Az első tünetek a pupillán figyelhetők meg, a pupilla gombostűfej nagyságú. A gyerek fáradt, alu- székony, a szülő azt hiszi, valami betegség kerülgeti, kimeríti a tanulás. A fiatal nem beszél róla, s egy ideig eltitkolható. A szülők rendszerint két-három év múlva tudják meg, amikor már komolyra fordult a dolog. • Milyen társadalmi rétegben terjed legalább a kábítószer, és milyen korosztályt érint?- A leggyakrabban a 12 és 35 év közöttiek között, és minden társadalmi rétegben előfordul, még a parasztcsaládokban is. Évekkel azelőtt úgy vélték, ez a szenvedély csak az értelmiségi fiatalok sajátja, hogy csak olyan fiatalok élnek vele, akiknek sok a pénzük, unatkoznak, s a kábítószerben keresik a szórakozást. • Nem költséges ez a szenvedély?- Nem is. Alig több mint félóra alatt elő lehet állítani a lengyel heroint, nem is bonyolult módszerekkel, és könnyen hozzáférhető. • Honnan veszi a gyerek a pénzt, még ha nem is nagy összegről van szó?- Kezdetben kétszer-három- szor ingyen kapja, később eladja a lemezét, holmiját, aztán lop, később meg már maga állítja elő. De 8-10 éves gyerekek szipóz- nak, ez pedig azonnali agykárosodáshoz vezet. (A beszélgetés befejező részét lapunk következő számában közöljük.) M « I * i
