Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-02-02 / 5. szám

I m ft m Alternatív mozgalmak nemcsak a politikában, hanem a műszaki élet­ben is léteznek, csak itt a benzin és a gázolaj helyett keresnek másik lehetőséget. Ami a fosszilis energia- hordozókkal való jobb gazdálkodást illeti, megfelelne bármely eddig ki­próbált tüzelőanyag is, mint a hábo­rús esztendők fagáza, vagy a Brazí­liában használatos alkohol vagy al­kohol-benzin keverék (ilyen is volt valaha motalkó néven), nyitva hagy­va persze a kérdést, hogy miképp lehetne ezeket elegendő mennyi­ségben előállítani. Még mindig ma­radna azonban a szén-dioxid- emisszió. Számítások szerint, ha ennek a gáznak a mennyisége meg­duplázódna a légkörben, akkor 1,5-4,5 fokos világméretű felmele­gedés következhetne be a „meleg­házhatás“ következtében, újabb te­rületek sivatagosodnának el és a jégtakaró olvadása miatt a tenger szintje 1,4 méterrel emelkedne, el­öntve az alacsonyabb vidékeket, például Hollandia jó részét. Olyan körülmények között, ahol vezetékes villamos energia (amely atom-, víz- és naperóművekböl is származhat) nem használható, tehát a gépkocsikon, továbbra is hőfej­lesztéssel lehet energiát termelni, és erre a vázolt probléma miatt a hidro­gén a legalkalmasabb, mivel égés­terméke nem más, mint a víz. A hid­rogént vízből nyerik elektromos eljá­rással, és vízpára a „kipufogó gáz“ is, tehát káros anyag sehol sem keletkezik. A hidrogén azonban nem problé­mamentes anyag. Roppant gyúlé­kony, és a levegővel robbanóképes elegyet, durranógázt képez, ami pél­dául akkumulátortöltés során okoz­hat balesetet. De még ha ezeket a nehézségeket áthidalják is, meg­marad a legnagyobb, a tárolás kér­dése. A hidrogén tömegre számított fütőértéke jobb a benzinénél (120 kilojoule kilogramm a 43,5-tel szemben), de ha a térfogatot is fi­gyelembe vesszük, már nem kapunk ilyen kedvező képet: egy kilogramm hidrogén több mint tizenegy köbmé­tert tölt ki, míg ugyanennyi benzin 1,33 liter térfogatban is elfér. A nor­mál állapotú gázként való tárolás, tehát szóba sem jöhet - autót aka­runk, nem léghajót. Az energiasürűség javítására több lehetőség kínálkozik. A nagy nyomású tartály a hegesztő gázpa­lack mintájára képzelhető el, de még mindig túl nehéz és terebélyes gép­kocsin való használatra. A Daimler- Benz a titánhidrid-tárolóval próbál­kozott, amelyben a gázt szemcsés anyaggal nyeletik el. Ennek térfoga­ta már elfogadható, tömege azon­ban nagyon nagy és igen sokba kerül. A BMW más úton indult el, és úgy tűnik, hogy ők találtak' telibe: a hidrogént hőszigetelő tartályban cseppfolyós állapotban (hőmérsék­let: -253 °C) tartják. Mivel a cseppfolyós hidrogén sű­rűsége nagyon kicsi - 0,07 kilo­gramm literenként (benzin: 0,75 kg/l) - fajlagos fütőértéke sem valami nagy, mindössze. 2,3 kWh hozható egy literből, míg a benzin megfelelő értéke 9,1 kWh/liter. Azaz ugyanakkora munkavégzéshez hid­rogénből négyszer annyi térfogatot kell vinni, mint benzinből. A cseppfo- lyóshidrogén-tank ezért négyszer akkora űrtartalmú és kétszer akkora tömegű, mint a megfelelő benzin­tank. A cseppfolyós hidrogént már rég­óta használják az űrrakéták üzem­anyagaként. így a BMW is egy meg­felelő profilú céghez, az NSZK- beli Repülési és Űrkutató Kísérleti Intézethez fordult együttműködé­sért. A tankot magával egy hegesz­téstechnikával foglalkozó vállalattal készítették el. A tartály dupla falú, és a termosz­palackhoz hasonlóan a két fal között vákuum található, a prototípus gyár­tása során hetekig tartott a levegő kiszivattyúzása. A hőszigetelést 40 réteg alufólia egészíti ki, közöttük üvegszálréteggel. A számítások szerint a párolgási veszteség két százalék lett volna naponta, de a va­lóság még ennek is csak a felét érte el. Ehhez természetesen a tank és a motor közötti vezetékek tökéletes hőszigetelésére is szükség volt. A feltöltés az anyag minden élő szövetet elroncsoló hidege és a rob­banásveszély miatt különleges óvin­tézkedéseket kíván. A prototípus az egyetlen cseppfolyós hidrogént áru­sító német cég, a Linde telepére járt üzemanyagért, ahol gondosan vé­dett biztonsági területen töltötték fel. A rakétaszakemberek azonban olyan rendszer kidolgozásán fára­doznak, amely az eddig órák hosz- szat tartó processzust percekre rövi­díti le és teljesen veszélytelen. Álta­lában úgy tartják, hogy a hidrogénü­zem ilyen körülmények között sem­mivel sem jár nagyobb kockázattal a benzin használatánál. Az Ott-motor kifogástalanul mű­ködik hidrogénnel. A BMW eddig szívócső befúvással oldotta meg a keverékképzést, gáz halmazálla­potban. Elméletileg a cseppfolyós hidrogén közvetlen befecskendezé­se lenne ideális, csak roppant drága szerkezeti megoldás kellene hozzá. Ez azonban nem akadálya a vele folytatott kísérletezésnek. Számítások azt mutatják, hogy hidrogénnel 17 százalékos teljesít­ménynövelést lehetne elérni a ben­zinhez viszonyítva. Ennek azonban a BMW-nél csak kis részét használ­ják ki, mert fontosabbnak tartják az egyetlen lehetséges környezet­szennyező anyag, a nitrogén-oxid ily módon történő teljes kiküszöbölését. A 3,5 literes, hathengeres motor 100-130 kW teljesítményt ad le, egyébként igen kedvező fogyasztási adatokkal. Ez utóbbi szempontból igen előnyös a hidrogén nagyfokú gyúlóképessége, aminek köszönhe­tően a gáz-levegő elegy bármely keverési aránnyal használható. A motor teljesítménykifejtését a dí­zelekhez hasonlóan minőségi sza­bályozással, tehát az adagolt tüzelő­anyag mennyiségének változtatá­sával lehet befolyásolni, és nincs szükség az Otto-motorokon szoká­sos fojtószelepre, ami nagy áramlási ellenállás forrása. Sokan feltették már a kérdést: mi lesz, ha elhasználjuk a kőolajat? Utánunk az özönvíz? Nos, a BMW kutatói azon dolgoznak, hogy uno­káink is autózhassanak. Prognózi­suk szerint a hidrogénes autó 2020 körül kerülhet sorozatgyártásra al­kalmas stádiumba; azt pedig, hogy akkor milyenek lesznek a kísérő kö­rülmények, a legmerészebb prognó­ziskészítő sem meri megjósolni. L apunk idei első számában hoztuk a hírt, hogy a Citroén XM lett az 1990-es év autója. Most közelebbről is bemutatjuk a győztes autót. A csúcsszintú Citroén XM-et nemcsak a külméretei, motorjának teljesítménye és égyéb működési tulajdonságai emelik ki, hanem az elhelyezésével és kialakításával adódó hasznos terének minősége is. Figyelmet érdemel a pedáltól a hátsó üléstámla alsó széléig mér­hető 1800 mm hossz és a könyök­magasságban mérhető 1500 mm belső szélesség, azonban a többi belméret nagyobb, mint a hasonló méretű CX típusé. Hála a nagy ten­gelytávolságnak, az összes ülőhely optimális helyzetben van a futómű­vek között. A széles és nagy szög­ben nyíló ajtók lehetővé teszik az ülésekhez való hozzáférhetőséget. A hátsó ajtó felnyitásával a csomag­térbe kitűnő a rakodási lehetőség. Az első üléseket anatómiailag alakították ki és minden irányban (függőlegesen is) mozgathatók. Ezek a hossz- és magasságirány­ban állítható kormánykerékkel, a biztonsági övék függőleges irány­ban eltolható rögzítési pontjaival együtt, az alacsony és a magas utasok részére egyaránt biztosítják a legkellemesebb és a legbiztonsá­gosabb ülóhelyzetet. Az aszimmet­rikusan osztott hátsó ülést részlege­sen vagy teljesen előre lehet billen­teni, és az utasok számának vagy a szükséges csomagtérnek megfe­lelően át lehet rendezni. A fekhely hossza az első ülésekkel együtt 1500 mm. Az áttekinthetően elhelyezett sze­relvényfalat fedélzeti számítógéppel is ellátták, amely a beállításnak megfelelően az átlagos vagy a pilla­natnyi üzemanyag-fogyasztásról, a külső hőmérsékletről és az átlagos sebességről tájékoztat. A berende­zést „beszélő“ szintetizátorral ki le­het egészíteni, amely 23 adatot, il­letve utasítást közöl négy csoportra felosztva. Ezek közül néhánynak fontossági prioritása van. A legújabb és a legnagyobb Cit­roén hú maradt az orrmotorhoz, amellyel több mint fél évszázaddal ezelőtt „jegyezte el“ magát. Termé­szetesen ez a legmodernebb válto­zat, azaz a motor elöl az első futómű előtt keresztben van, mellette a se­bességváltómű. Annak érdekében, hogy a vevők legkülönbözőbb kíván­ságainak és ízlésének megfeleljen, öt motorválasztékot kínálnak, ezek közül három benzinüzemű. A két kisebb benzinüzemű motor soros, négyhengeres alapkonstrukció, amelyet a bevált XU típusból fejlesz­tettek ki. Lényeges különbség csak a keverék-előkészítésében, vala­mint a karburátoros és a befecsken- dezéses változat között teljesít­mény-paraméterben van. A különbö­ző országok igényeinek kielégítésé­re vannak előkészítve, és megfelel­nek az EGB (Európai Gazdasági Bizottság) 15.05, illetve az US 83. előírásainak. A vibráció átvitelét a motor és a karosszéria között levő hidraulikus lengéscsillapító csök­kenti. A nagyobb teljesítményű benzin­motor további verziója az „európai“ hathengeres V motornak, amely a Renault 25-ös motorjától szárma­zik. Új forgattyústengellyel, az egy­mással szemben levő hengerek ré­szére átültetett forgattyúcsappal rendelkezik. Furatátméröje 2 mm-rel nagyobb, így a lökettérfogata 2849 cm3 helyett 2975 cm3. Különle­gessége a vezérmútengelyről meg­hajtott kiegyensúlyozó-tengely, amely az első sorban levő henge­rekhez tartozik és felettük van elhe­lyezve. Feladata a motor zajának csökkentése, de elnyomja a motor ágyazásának változtatásával kelet­kező kellemetlen hatásokat. Jólle­het, az Alfa Romeo 165-nek ez a motorja közvetlenül a kereszttar­tón van, mégis kiegyensúlyozó-ten­gely nélkül készül. A várakozásnak megfelelően a Citroén MX is kipróbált hidropneu- matikus rugózású, független kerék­felfüggesztésű gépkocsi, amelyet harminc éve fokozatosan alakítottak ki. Alapelrendezése és működése azonos, mint a CX típuson alkalma­zott rendszeré. Az új presztízsgép­kocsi alkotói ezzel azonban nem elégedtek meg, és ismét tovább lép­tek a tökéletesebb „hidraktív“ rend­szer irányába. E rendszer elrende­zésének és hatékonyságának elő­nye, hogy önműködően alkalmaz­kodnak a menetviszonyokhoz a két- kerék-karakterisztikájú és rugózó és csillapító egységek. Az eddigiekkel szemben mindegyik futóművet to­vábbi rugózó egységgel és két len­géscsillapítóval látták el. A „lágy“ rugózási karakterisztikáról a „ke­ményére vagy „sportos“-ra való átmenetet elektronikus egység ve­zérli, amely egy elektromágneses szelepet működtet a hidraulikus kör­ben. Ezekhez két nyomásszabályo­zó tartozik, mindegyik futóműhöz egy-egy. A rendszer elektronikus „agya“ azon öt érzékelő alapinfor­mációjára ad utasítást, amelyek a kormánykerék elfordulási gyorsa­ságának és szögének, a sebesség függvényében történő karosszéria dőlési mértékének, a gázpedál moz­gásának és a fékberendezésben uralkodó nyomásnak adatait érzéke­lik. A számítógép memóriájába e mennyiségnek egy sor határérté­ke, és ezek kombinációja van betáp­lálva, amelyek befolyásolják a rugó­rendszer karakterisztikáját. A „lágy“ beállításnál, amelyre a teljes me­netidő 85 %-a esik, az összes rugó­zó és csillapító egység működik. A „kemény“ rugózásnál a járulékos egységek ki vannak iktatva, és meg­szűnik az összeköttetés az egyes futóművek egymással ellentétes ke­rekei között. A vezető a szerelvény­falon levő szerkezettel tartós, „spor­tos“ karakterisztikát vagy automati­kus szabályozási rendszert állíthat be. Emellett a rendszer a menetfel­tételek változására csak 0,05 s kés­leltetéssel reagál, amit az utasok nem éreznek meg. Ez a rendszer is megőrizte az előző hidropneumati- kus berendezés tulajdonságait, azaz a gépkocsi terhelésétől függetlenül megtartja az állandó szabad magas­ságot, valamint a szabad magas­ságnak a vezető általi beállíthatósá- gát. A Citroén XM természetesen további alvázkonstrukciós elemeket vett át. Ilyen a nagynyomású fék­rendszer és a progresszív rásegítő­vel való gépi vezérlés. Menettulajdonságok: Legnagyobb sebesség km/h-ban. A: 193, b: 205, c: 222, d: 176, e: 193 km/h. Gyorsulás 0..: 100 km/h- ra vezetővel és teljes terheléssel a: 11,0 és 12,2 s, b: 10,3 és 11,5 s, c: 8,3 és 9,7 s, d: 15,5 és 17,6 s, e: 11,1 és 12,4 s. Tüzelőanyag-fo­gyasztás EGK szerint 90, 120 km/h sebességnél és városi közlekedés­ben a: 6,3, 7,9 és 10,7 1/100 km, b: 6,3, 8,1 és 11,5 1/100 km, c: 7,8, 9,6 és 15,0 1/100 km, d: 5,1,6,7 és 8,00 1/100 km, e: 4,9, 6,6, és 8,5 1/100 km.-kk­• A lengyel FSO gyár piacra dobta korábban 82 ló­erős Polonez típusának 95 lovas változatát. Az elsősor­ban a nyugat-európai piacra szánt, már-már elavult mo­dellt kívánságra klímaberen­dezéssel és katalizátorral is ellátják. • Az NSZK-ban és Nyu­gat-Berlinben a legfrissebb statisztikák szerint évi 1,8 millió autó kerül a roncstele­pekre. A kiöregedett, rozsda­rágta, totálkáros kocsik össz- tömegének 75%-át újra­hasznosítható fém formájá­ban a kohászat visszanyeri. ★ ★ * • A kölni Ford gyár Portu­gáliában autórádió-gyártó üzemet épít. Az olcsó mun­kaerő miatt az Ibériai-félszi­getre telepített, 1700 ember­nek munkát adó vállalat léte­sítése 270 millió márkába ke­rül. A súlyos munkanélküli­séggel küzdő NSZK-ban a szakszervezetek máris til­takoztak az évi 5,2 millió au­tórádió előállítására tervezett dél-európai üzem ellen. 1990. II. 2. r

Next

/
Thumbnails
Contents