Új Szó, 1990. december (43. évfolyam, 282-303. szám)

1990-12-15 / 294. szám, szombat

Szombat, 1990. december 15. • Ára 1 korona XLIII. évfolyam, 294. szám A BŐSI VÍZLÉPCSŐ A SZLOVÁK KORMÁNY ÜLÉSÉNEK NAPIRENDJÉN Egy nap késés 10 millió korona Vladimír Mečiar nyilatkozata (Munkatársunktól) - A szövetségi kormányról is elmarasztalóan szólt tegnap Vladimír Mečiar szlovák kormányfő, amikor a kormányülés szünetében az újságírókkal találkozott, s válaszolt a Bős-Nagymarosi Vízlépcső befejezését, illetve üzembe helyezését firtató kérdésekre. Válaszában a szlovák kormányfő elmondta, hogy a Magyar Köztársaság kormánya mindeddig nem terjesztett elő olyan tudományosan megalapozott bizonyítékokat, amelyekkel meg tudták volna indokolni a vizierőmű építésének leállítását. Ugyanakkor a szlovák kormány már augusztusban a szövetségi kormány elé terjesztett egy anyagot erről a kérdésről, ám a szövetségi kormány mindmáig nem foglalkozott vele, holott a késedelem minden egyes napja 10 millió koronába kerül. Ezért a szlovák kormány a tegnapi ülésén egy újabb dokumentumot hagyott jóvá, amelyet ismét előterjesztenek a szövetségi kormánynak, s amelyben többek között azt indítványozzák, hogy a szövetségi kormány hatalmazza meg a szlovák (Folytatás a 2. oldalon) Az „ötök" az idegenforgalomról (ČSTK) - A zárómegbeszélésekkel és az együttműködés fejlesztési lehetőségeinek felmérésével tegnap Pozsonyban véget ért a Pentagonálé idegenforgalmi bizottságának kétnapos találkozója. Az „ötök" tagállamaiból - Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Magyarország és Olaszország - érkezett szakemberek első tanácskozásukon eszmecserét folytattak az idegenforgalmi kapcsolatok bővítéséről. A külföldi vendégek üdvözölték a csehszlovák fél javaslatait. Ezek értelmében a Közép-európai Barokk Éve alkalmából tartandó nemzetközi rendezvényekkel, a fürdővárosokban szervezendő gyógykezelésekkel, az információs rendszerek létrehozásával, turistabörzék alapításával, valamint szakemberek és diákok cserelátogatásaival terjeszthető ki az idegenforgalom a Pentagonale tagállamai között. A tanácskozáson döntés született arról, hogy az említett javaslatokat hazájuk illetékes szervei elé terjesztik. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az „ötök" tagállamainak határátkelőhelyein meg kell gyorsítani az útlevélellenőrzést és a vámvizsgálatot. Mai számunkban: Kétnyelvűség és értéktudat ... a kétnyelvűség ne csak ösztönszerű állapotba zuhanás legyen, hanem egyéni és közösségi értéktudattá váljon. (4. oldal) Fürdöper Dunaszerdahelyen? Ez a jól szituált kettős állampolgárságú üzletember kora tavaszi látogatása során felkereste a városi fürdőt is, s úgy vélte kihasználatlan lehetőségek rejlenek benne. Rögtön felajánlotta, hogy az egészet úgy ahogy van megveszi. (5. oldal) Pénzdíjas hokitorna Moszkvában ... A finnországi FINNAV cég szponzorálja a moszkvai seregszemlét, s a csapatok között 70 000 svájci frankot osztanak szét... (7. oldal) Szaúd-Arábiában az első csehszlovák katonák (ČSTK) - Csütörtökön befejeződött a csehszlovák vegyvédelmi alakulat első részének elhelyezése Szaúd-Arábiában. A katonák most aklimatizálódnak és fokozatosan hozzálátnak feladataik teljesítéséhez. A napokban valószínűleg meglátogatja az egységet Khaled herceg, a királyság fegyveres erőinek parancsnoka. Washingtonban folytatódik a huzavona akörül, köteles-e Bush elnök a Kongresszus hozzájárulását kérni az Irak elleni esetleges támadási parancs kiadásához. Harold Greene bíró csütörtökön elutasította, hogy az elnököt kötelezze a hozzájárulás kikérésére. A Kongresszus 54 demokrata tagja kérte ezt a bírótól, aki szerint azonban nem lehet ilyen bírósági utasítást kiadni, mivel Bush „egyelőre Zavaros a helyzet Albániában A pozsonyi Kijev Szállóban a múlt héten fejeződött be a Csehszlovák Italkészítők Társasága által immár második alkalommal rendezett italkészítési tanfolyam. A 25 résztvevő ma már a bárpultok mögött várja a vendégek rendeléseit. (Ivan Rýchlo felvétele -ČSTK) (ČSTK) - Skhodra észak-albániai városban a csütörtöki összecsapások során 10 személy megsebesült, a zavargások 30 részvevőjét pedig letartóztatták, közölte a Zeri i Popullit, a kormányzó Albán Munkapárt, napilapja. A többi tömegtájékoztató eszközzel együtt szokatlanul részletesen számolt be az eseményekről. A sajtó vandáloknak nevezi a tüntetőket, akik Összecsaptak a biztonsági erőkkel. A különböző források szerint vasrudakkal, késekkel, sőt lőfegyverekkel, de állítólag még robbanószerekkel is fel voltak fegyverkezve. A helyi kormány- és pártépületek ellen intéztek támadást, s az AP hírügynökség szerint sikerült elfoglalniuk a helyi rádiót is. Az erőszakos cselekményeket Skhodrában és egy másik városban, Kavajeben nyomban elítélte a Demokratikus Párt, amelyet csütörtökön alapítottak Tiranában, mint az első nem kommunista ellenzéki pártot. A televízióban még csütörtökön este felolvasták a párt egyik vezetőjének, Arben Imamenek a nyilatkozatát, amelyet tegnap váratlanul el(Folytatás a 3. oldalon) nem hozott végleges döntést a válság megoldására vonatkozóan." Irak közölte, adminisztratív és pénzügyi okokból bezárja nagykövetségét a svájci fővárosban, s csak genfi diplomáciai képviseletét tartja fenn. A genfi képviselet élén Balzan Tikriti, az elnök féltestvére áll. Eddig az ENSZ-ben képviselte Irakot, a berni képviselet bezárása után nyilván kiterjeszti hatáskörét, s a svájci kormánnyal szemben is ő fogja képviselni országát. Bagdad elítélte az Egyesült Államokat azért, hogy nem hajlaípdó elfogadni az Irak által javasolt időpontokat a kétoldalú párbeszédre. Azzal vádolta Washingtont, hogy a tárgyalásokkal csak leplezni akarja a háborús készülődést. Ráadásul Szaddam Husszein elnök kijelentette, országa békét akar, de sosem ismeri el az idegen uralmat az arab föld és az arab olaj felett. Bush elnök csötörtökön a Fehér Házban fogadta az Irakból kiszabadult amerikai túszok egy csoportját. Hazatérésük után a volt túszok beszámoltak arról, hogy az iraki megszálló erők Kuvaitban fosztogatnak, erőszakoskodnak, nyilvános kivégzéseket rendeznek. Beszámoltak arról is, hogy a megtorlások ellenére a kuvaitiak hogyan segítették a külföldieket. A találkozó alkalmából az egyik újságíró megkérdezte Busht, megjutalmazza-e Husszeint a külföldi túszok elengedéséért. ,,A pokolba, (Folytatás a 2. oldalon) Angola Karnyújtásnyira a békétől (ČSTK) - Közel van a tűzszünet meghirdetése a 15 éve tartó angolai polgárháborúban - jelentette ki csütörtökön Jonas Savimbi, az UNITA elnöke azt követően, hogy George Bush amerikai elnökkel tárgyalt. Reményét fejezte ki, hogy a luandai kormánnyal, az Egyesült Államokkal, Portugáliával és a Szovjetunióval együttműködve a jövő év elején sikerül megkötni a tüzszünetet, az év végén pedig meg lehet tartani a szabad választásokat. Az UNITA azonban csak akkor ért egyet a tüzszünettel, ha ígéretet kap arra, hogy részt vehet a demokratikusan megválasztott kormányban. A Bush-Savimbi tárgyalások után Mariin Fitzvater, a Fehér Ház szóvivője újságírókkal közölte: Bush megerősítette, az UNITA számíthat az amerikai támogatásra és reményét fejezte ki, hogy a konfliktust sikerül békés eszközökkel megoldani. Mint azt Washingtonban kijelentette, a tűzszünet meghirdetése után könnyebb lenne mérlegelni a hadi(Folytatás a 2. oldalon) ütörtökön, a késő esti órákban t O közérdekű vitaműsort közvetített a hazai televízió S1-es csatornája: a honi nyomtatott sajtó és a könyvkiadás helyzetéről volt szó a szlovák kormány elsó miniszterelnök-helyettesének, több miniszternek, főszerkesztőnek, kiadói igazgatónak és gazdasági szakembernek a jelenlétében. Aki árgus szemmel figyelte ezt a műsort, nyilván amúgy is tudja, aki viszont nem látta e programot, azt most nem fogom azzal untatni, hogy bővebben részletezzem: témájában ugyan nagyon érdekes, hangvételében és tartalmában azonban eléggé unalmas volt ez a kereken másfél órás adás. A jelenlévők ugyanis nem vitatkoztak - persze, a szó jobbik értelmében hanem Jobbára hosszadalmas körülményeskedéssel pusztán felvázolták a saját álláspontjukat. Es ha a gyakorlati kérdések egész sorára nem Is adott választ e vitaműsor, egyvalamit azonban ország-világ előtt felmutatott. Azt, hogy a csehszlovákiai sajtó most mindent átfogó erjedési és öntisztulási folyamaton megy át. Ebben az esztendőben az új lapok egész sora Jött már létre, s eközben régi újságok és újságírók avulnak el egyik napról a másikra. És hogy ezt a megváltozott sajtót túlnyomórészt ugyanazok csinálják(juk), mint a régit. A különbség „pusztán" annyi, hogy húsz évi száműzetés után visszatérhettek eredeti szerkesztőségeikbe az onnan az 1968-as eseményeket és újságcikkeket „értékelő" normalIzátorok által kiebrudalt tollforgatók. így a hajdani normallzátor és a tavaly Ilyenkor bűnbocsánatot nyert hírlapíró 1989 novembere után végre megízlelhette, hogy minő érzés valóban szabadon újságot csinálni. A pozsonyi televízió csütörtök esti vitamúsora mindezt, érthetően, csupán érintőlegesen és közvetve hozta szóba. Az élő adásban sugárzott dialógusban sokkal Inkább pénzről, adózási formákról, költségvetésről, a mindmáig monopolhelyzetben lévő nyomdák uzsoraszemléletéról, állami támogatásról, piacgazdaságról, a lakossági pénztárcák teherbiróképességéról volt szó. Meglehetősen elkedvetlenítő szorzók, osztók, adózási kulcsok, papír- és festékárak, reklámbevételi arányok, példányszám-követelmények, egyéb rezsiköltségek adatainak tömkelege röpködött a levegőben - amikor a kulturális miniszter, mintegy megelégelve az egyoldalú megközelítést, röviden és tömören kijelentette: ne csupán számokban gondolkodjon, aki a hazai sajtóhelyzet alakulásáért felelős, hanem az illető tudatosítsa azt Is, hogy a nyomtatott szó nemcsak a Morva folyó mindkét partján, hanem a világon mindenütt szellemi termék és örökség Is. Ha a piaci viszonyokat e tekintet(HJarcunk ben Is rohamléptekben sürgetve kivesszük mind a felnőttek, mind a gyermekek kezéből az újságot, a folyóiratokat, a könyvet, akkor a saját szegénysiégl bizonyítványunkat állítjuk ki. önnönmagunk és a világ előtt - talán a következő nemzedékre vonatkozóan is. Más szavakkal: a gazdasági szakértők ne kergessék olyan matthelyzetbe a hazai lapokat, hogy azok ára egyik hónapról a másikra akár a csillagos égig kelljen rúgjon! A vitaműsor ezzel ugyan nem kapott új fordulatot, de más tartalmi akcentusokat mindenképpen. Ettől a kijelentéstől kezdve ugyanis már nemcsak a hazai újságpiac kibontakozásának káoszáról volt szó, hanem arról Is, hogy a jövőben - a mindenképp elkerülhetetlen, ám remélhetőleg a Józanabb léptékű újságáremelések után -aza redakcló és az a lap lesz majd életképes, amely gazdasági és szakmai tekintetben önnön sorsa főszereplőjévé tudja tenni magát. Talán hangsúlyoznom sem kell: olvasóinak érdekében! Még a legnagyobb sajtószabadságban is csak annak az újságnak van hitele s tekintélye, amely tisztában van azzal, hogy bárminő jó lap legfőbb tőkéje: a szellemi. Az ok nyilvánvaló: néhány íróasztalt s ugyanennyi írógépet voltaképpen bárki beszerezhet, két-három adminisztrátort Is fölvehet, nyomdával is szerződést köthet - egy lap szellemét, tartását, érzelmi vonzását azonban semmiféle háziúr vagy lapgazda nem tudja „beszerezni" avagy jó pénzen megvenni. Mindez hatványozottan vonatkozik a szükségszerűen szerényebb példányszámban megjelenő kisebbségi lapokra. Ránk Is érvényes az a bizonyos értelemben könyörtelen, másrészt viszont szabad kezet adó felismerés, hogy a lapgazdának nevezett mozgalom már-már megszűnt. A szlovákiai magyar lapoknak Is nyílt sisakkal kell hát szembenézniük az újságpiacon kialakult helyzettel; lehetőleg úgy, hogy az anyanyelvórzés szerepét vállaló szerkesztőségeink - az egymás háta mögötti lobbyzás helyett - megőrizzék akarategységüket. Nemcsak harcunk legyen az olvasóért, hanem saját véleményt tükröző arcunk is az olvasó elótt. Méghozzá attól függetlenül, hogy az olykor egybeesik, olykor viszont szembefordul a napi politika különböző széljárásaival. Nem titok, hogy pillanatnyilag főképpen a gyermeklapjaink vannak valóban áldatlan helyzetben. Soványka vigasz, hogy az ukrán nyelvű gyermeklappal együtt. M tévé csütörtök esti sajtóvitája még Z| nem tudta felvázolni az Igazi kiutat. i^i Diagnosztizálni viszont precízen tudott. És ami ott elhangzott, az az utolsó szóig a hazai magyar sajtóra Is vonatkozott. Sót! Talán ennél is szigorúbban érintette a hazai magyar lapokat. Távolról sem csak a nyilvánvaló pénztelenség és a magasba szökött előállítási költségek okán; hanem egyszerűen azért Is, mert az itteni magyar lapoknak nemcsak a rugalmas és sokoldalú tájékoztatás a feladatuk. Emellett a ml dolgunk (Is) az anyanyelvőrzés, illetve a társadalmi progreszszió és a gyűlölködés gyűlölésének szellemében a kisebbségi érdekek védelme. Gazdasági lehetőségeinket újragondolva, az olvasóért vívott harcunkban csakis ez teheti majd markánssá erkölcsi arcunkat. MIKLÓSI PÉTER