Új Szó, 1990. december (43. évfolyam, 282-303. szám)

1990-12-14 / 293. szám, péntek

A nagy csatározás után (Folytatás az 1. oldalról) pába szeretnénk jutni, de Európába csakis a polgári elv alapján, mint a CSSZSZK polgárai, s természete­sen mint a Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság lakosai, mint Karlovy Vary, Nyitra vagy Frýdek Místek lakosai, polgárai léphetünk. Hangsúlyozom mint polgárok s nem elsősorban mint csehek, szlovákok vagy magyarok válunk Európa pol­gáraivá. Sajnálom, hogy az egyéni és a kollektív jogok kimaradtak SZÖLLŐS ILONA, a Nemzetek Ka­marája képviselője (Független Magyar Kezdeményezés): Bevallom, izgatott, hogy a nemzetiségi ügyek a föderáció vagy csupán a tagköz­társaságok szintjén maradnak-e. Azon­ban jobban örültem volna, ha az idevonat­kozó 37. cikkely 3. bekezdésében még ott lettek volna az egyéni és a kollektív jogok is, mert így minden kisebbségi, illetve minden egyéb érdekcsoportra is vonat­kozhatott volna ez az alkotmányerejű jog­szabály. Sajnálom, hogy a többi magyar képvi­selővel ezt nem tudtuk megértetni. A dön­téshez Václav Bendának, a Keresztény­demokrata Unió elnökének kiegészítő ja­vaslata mellett hozzájárult a Cseh Nem­zeti Tanács is, amely módosító javaslatá­ban a nemzetiségek és az etnikai csopor­tok jogainak tételes garantálása mellett szállt síkra. Ismételten hangsúlyozom, sajnálom, hogy kimaradtak az alkotmány­törvényből az egyéni és a kollektív jogok. Az ideális az lett volna, ha a nemzetisé­gek és etnikai kisebbségek jogai mellett e fontos jogszabályban benne lennének az egyéni és a kollektív jogok is. Ha ez így lenne, törvényhozásunk e tekintetben európai viszonylatban is példát mutatott volna. Az illetékességi törvény egésze körül kialakult vitákkal, drámai hangvételű ag­godalmakkal kapcsolatban szeretném el­mondani: Nem hittem abban, hogy a fö­deráció létét veszély fenyegette. Ismerem képviselőtársaimat s tudtam, azok, akiket a legjobban ismerek és becsülök, azok nem érzelmi alapon, hanem teljesen raci­onálisan közelítik meg ezt a kérdést. Az illetékességi törvény előrelépés, megfelel mind a föderáció, mind a tagköz­társaságok érdekeinek, fontos lépést je­lent az autentikus államszövetség megte­remtésének útján. A kisebbik rosszat fogadtuk el VÁCLAV BENDA, a Népi Kamara képviselője, a Szövetségi Gyűlés El­nökségének tagja, a Keresztényde­mokrata Párt elnöke, a Charta '77 alá­írója (Kereszténydemokrata Unió): Az illetékességi alkotmánytörvény elő­készítését és a javaslat fölötti parlamenti vitát borúlátóan ítélem meg. Ugyanis, ha a három kormány megállapodásáról van szó, arról időben tájékoztathatták volna a Szövetségi Gyűlést, s a szövetségi kormány élhetett volna törvényhozó kez­deményezési jogával, saját javaslatként terjeszthette volna a parlament elé. Mivel a kormányok az SZNT -re és a CSNT-re bízták a kezdeményezést, saját magukat vonták ki a játszmából. * A pillanatnyi eredményekkel nagyjából elégedettek lehetünk. A szlovák képvise­let, kezdeti hajthatatlansága ellenére vé­gül is fegyelmezetten hozzájárult a köl­csönös megállapodásokhoz. Azokban a pontokban, amelyekhez ragaszkodtunk, kijelentve, hogy elutasításuk esetén a tör­vény ellen fogunk szavazni, végül is en­gedett. így történt ez a nemzetiségek és etnikai kisebbségek s a vallási közössé­gek szövetségi hatáskörbe való utalásá­nak kérdésében is. Ezt nagyon fontosnak tartom. Ennek ellenére normális körülmé­nyek közt nem szavaztam volna a törvény elfogadása mellett, mert úgy vélem, ez a törvény még mindig tökéletlen, hiányos, számos kérdésben a döntést későbbre halasztották, mivel a kormányok nem tud­tak közös nevezőre jutni. E törvény életbe lépésének pillanatában a tagköztársasá­gok például a hírközlést, a televíziót és a sajtót úgymond hatalmukba keríthetik, NEM TALÁLTAK KÖZÖS NYELVRE (ČSTK) - Észak- és Dél-Korea kormányfői csütörtökön befejezték tárgyalásaik harmadik fordulóját, a lényeges problémákat azonban nem sikerült megoldani. Megálla­podtak abban, hogy a jövő évben ismét találkoznak. Nyugati hírügy­nökségek tájékoztatása szerint Jbn Jon Muk északi és Kang Jun Hon déli kormányfő február 25-én Phen­janban kezdi meg tárgyalásainak újabb fordulóját, amely négy napig fog tartani. A csütörtöki megbeszéléseket fe­szült légkörben tartották meg, ehhez részben az is hozzájárult, hogy a te­levízió egyenes adásban közvetítet­te a dél-koreai elnök elutazását a Szovjetunióba, abban az ország­ban,- amely hozzájárult a Koreai­félsziget megosztásához és az 50­es évek elején kirobbant háborúban Észak-Koreát támogatta. s ha nekik úgy tetszik, visszautasíthatják a föderáció, a Szövetségi Gyűlés vagy a szövetségi kormány igényeit, hogy e médiumokat igénybe vehessék. Úgy vélem, hogy most, a gazdasági átalakítás szakaszában nagyon meggondolatlanul osztják fel visszavonhatatlanul a hatáskö­röket. Az sem jó, hogy súlyos válsághely­zet alakult ki nemrég, és veszélybe került az ország egysége, s hangsúlyozni sze­retném, nem csupán szlovák részről. Vol­tak itt mesterkedések cseh részről, s le­het, hogy külföldről is. Összegzésképpen: beismerem, a törvény mellett nagy ön­megtartóztatással szavaztam, miután jó­váhagyták a számomra is fontos módosí­tó javaslatokat. így .a kisebbik rosszat fogadtuk el. Nem előlegezhettük a bizalmat GYIMESI GYÖRGY, a Népi Kamara képviselője (Együttélés Politikai Moz­galom): Az illetékességi törvénynek rendkívüli fontosságot tulajdonítottak az MKDM­Együttélés képviselői klub tagjai. Éreztük, a következő évekre most dől el az ország sorsa. Mi azzal indultunk, hogy ez a tör­vény a demokratizálási folyamat szerves része, s ezt a folyamatot mi is támogatjuk. Ám összhangban választóink óhajával, mindenképpen el akartuk érni, hogy az illetékesség ne érintse kedvezőtlenül a nemzetiségi jogokat. Azt akartuk, hogy a nemzetiségek ügyében szövetségi ha­táskörben maradjon az alapvető törvény­hozás. Meg kell mondanom, eleinte úgy nézett ki, reménytelen harcot folytatunk, hiszen a kormányközi megállapodások, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács tör­vényjavaslata nem tartalmazta a lehető­séget, hogy a szövetségi törvényhozás foglalkozzon majd a nemzetiségek és etnikai kisebbségek ügyeivel. Az MKDM és az Együttélés képviselői a Szövetségi Gyűlésben szívós és kitartó küzdelmet folytattak azért, hogy a nemze­tiségek bekerüljenek az alkotmánytör­vénybe. Levélben fordultunk valamennyi képviselői klubhoz, bevezettük személyes befolyásunkat, ügyünknek barátokat, tá­mogatókat szereztünk. És lám, megszü­letett az eredmény! Hálásak vagyunk a vezető pártok képviselőinek, hogy meg­értettek bennünket, megértették a nem­zeti kisebbségek aggodalmait a Szlováki­án végigsöprő nacionalista hullám miatt, megértették azt, hogy nem előlegezhet­tünk bizalmat egy leendő, még nem léte­ző alkotmánynak, nem szavazhattunk bi­zalmat egy olyan helyzetben, amikor még az emberjogi és szabadságjogi alkot­mánylevél sincs elfogadva, és nem létezik még szlovák alkotmány sem. Ebben a helyzetben számunkra az volt az elfo­gadható, hogy a nemzetiségi ügyeket központilag, szövetségi szintről irányít­sák. SOMOGYI MÁTYÁS Csúcstalálkoz ó a februári Moszkvában Várható a START-szerződés aláírása • Amerikai hitel szovjet élelmiszervá­sárlásra • Angolában tűzszünet a megoldás módja • Csak idő kérdése a szovjet-izraeli diplomáciai kapcsolatok újrafelvétele (ČSTK) - George Bush amerikai elnök közölte, legközelebbi találkozója Mihail Gorbacsovval Moszkvában lesz február 11-e és 13-a között. Reményét fejezte ki, hogy a csúcs folyamán aláírják a hadászati támadófegyverek radikális csökkentéséről szóló szerződést. Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszterrel a Fehér Házban folytatott megbeszélései után az újságírókkal „örömmel közölte", hogy nagy haladást sikerült elérni a START-szerződés előkészítésében. Egyben bejelentette, hogy feloldja a kétoldalú kereskedelemre eddig érvényes korlátozásokat. Ezt azzal indokolta, hogy Moszkva lehetővé tette állampolgárai számára a kivándorlást. ÚJ SZÚ 1990. XII. 19. Bizonyos értelemben - amint VARGA PÉTER ÁDÁM Bush pontosította, hogy a korlátozások feloldása csak az amerikai mezőgazdasá­gi termékek kivitelére vonatkozik. Ilyen módon akarják segíteni a Szovjetuniót a télen várható nehézségek leküzdésé­ben. Az egymilliárd dollárt is elérheti az az amerikai hitel, amelyért a Szovjetunió élelmiszereket vásárolhat az USA-ban. Bush azt is ajánlotta, hogy a Szovjetunió kapjon „társulási státuszt" a Nemzetközi Valuta Alap keretében. Tegnapra virradó sajtóértekezletén az amerikai és a szovjet külügyminiszter meg­elégedéssel szólt az éppen befejeződött: kétoldalú tárgyalásokról. Mindenekelőtt a START-szerződés befejezésében elért jelentős haladást értékelték nagyra. A mi­niszterek szerint Moszkvában aláírható lesz a dokumentum, bár Baker megje­gyezte, hogy az ellenőrzés terén még néhány fontos kérdést meg kell oldani. A külügyminiszterek egybehangzóan és határozottan elutasították azokat a speku­lációkat, melyek szerint a Szovjetuniónak nyújtott amerikai humanitárius segítség jutalom azért, hogy Moszkva támogatja az amerikai politikát a Perzsa-öbölben. Mint arról röviden már beszámoltunk, az angolai rendezés elősegítése érdeke'­ben Eduard Sevardnadze Washington­ban tárgyalt Jonas Savimbivel, a kor­mányellenes UNITA-szervezet elnökével, James Baker pedig Van Dunem angolai külügyminiszterrel. A rendezési folyama­tot vitatták meg, amelyben az első lépés a tűzszünet elrendelése lenne, továbbá a szabad választások megtartása az ENSZ ellenőrzésével, a többpártrendszer létrehozása és természetesen a fegyver­szállítások beszüntetése az ellenséges felek számára. Savimbivel megtartott találkozója után Sevardnadze kijelentette, hogy a nemzet­közi helyzet most kedvez a háború befeje­zésének. Ami pedig a szovjet fegyverszál­lítások beszüntetését illeti, arról úgy véle­kedett, hogy ennek mérlegelése szovjet részről könnyebb lenne a tűzszünet meg­hirdetése esetében. Savimbi szerint a nagyhatalmak ma már tudatosítják, hogy együttműködhetnek az angolai sta­bilitás és béke megteremtésében. Beje­lentette, Sevardnadzeval egyetértettek a tűzszünet kihirdetésének lehetőségét illetően és az ezzel kapcsolatos problé­mákban. Bakerral folytatott megbeszélései után Van Dunem az újságíróknak azt mondta, körvonalazódik a haladás egy olyan meg­egyezés felé, amely a tűzszünethez ve­zethet. Sevardnadze Washingtonban tárgyalt Jicchak Samir izraeli kormányfővel is. Közölte vele, Moszkva a teljes jogú diplo­máciai kapcsolatok felé tart Izraellel, d& még nem készült fel e kapcsolatok felvé­telére. A 75 perces találkozó után a két politikus közös sajtóértekezletet tartott és nyilatkozataikból nyilvánvalóvá vált, hogy a teljes értékű kapcsolatok helyreállítása (a diplomáciai viszonyt Moszkva szakítot­ta meg 1967 júniusában) már csak idő kérdése. Samir kijelentette, Izrael is sze­retné a kapcsolatok normalizását és olyan feltételek megteremtését, amelyek előse­gítenék a közel-keleti helyzet, ezen belül az arab-izraeli konfliktus rendezését. En­nek érdekében Izrael kész továbbra is együttműködni Moszkvával. Sevardnadze elmondta, tárgyaltak az Izrael és az arabok közti, a békét célzó párbeszéd szükségességéről. Hogy ezek kétoldalúak vagy sokoldalalúak legyenek, arról még konzultálni fognak - fűzte hoz­zá Sevardnadze. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy még a találkozó előtt Samir kizárta a nemzetközi békekonferencia lehetősé­gét, míg Sevardnadze szerdán meglepő módon azt nyilatkozta, hogy nem is annyi­ra konferenciára, mint inkább „komoly párbeszédre" van szükség. SZERB VÁLASZTÁSOK Milosevics már biztos győztes (ČSTK) - Közzétették a szerb parlamenti és elnökválasztások va­sárnapi első fordulójának eredmé­nyeit, s már ezekből is kiderül, hogy Jugoszlávia legnagyobb tagköztár­saságának elnöke a volt kommunis­ta vezető, Szlobodan Milosevics lesz, aki jelenleg a Szerb Szocialista Párt élén áll. A választási bizottság' közleménye szerint a kommunista utódpárt, az SZSZP a parlamenti vokscsatában is jelentős, szinte már behozhatatlan előnyre tett szert. A 250 mandátum közül az első for­dulóban 96-nak a sorsa dőlt el, eb­ből 87-et a szocialisták szereztek meg; 152 választási körzetben, ahol egyetlen jelölt sem kapta meg a sza­vazatoknak több mint a felét, de­cember 23-án tartják a második for­dulót. Két körzetben nyilvánították semmisnek az eredményeket, ezek­ben december 16-án járulnak ismét az urnákhoz. Az ellenzéket valósággal sokkolta az ilyen nagyarányú vereség, ezért a fő pártok úgy döntöttek, hogy a második fordulóban egységesen lépnek fel. Meg kell még jegyezni, hogy a második fordulóba jutott je­löltek közül a legtöbben éppen az SZSZP-nek a tagjai. Sötétben tapogatózva Kezdjem mindjárt a cikk végére illő következtetéssel: minden jel arra utal, hogy Szlobodan Milosevicsnek és kommunista utódpártjának a győzelme Jugoszláviában nem hoz megnyugvást, inkább tovább mélyíti a zűrzavart, növeli a köztársaságok közötti és a nemzetközi feszültséget. Vasárnap nemcsak Szerbiában, hanem Crna Gorában is választottak, ahol szintén meggyőzően nyertek a kommunisták. Tehát a következő politikai képlet érvényes: a hat köztársaság közül kettőben a régi kommunista rezsim hívei kerekedtek felül. Szlovéniában és Horvátországban már hónapokkal ezelőtt kibuktak a kormányzásból a kommunisták, Macedóniában és Bosznia­Hercegoviában szintén az újonnan szerveződött nemzeti pártok törtek előre. Szlobodan Milosevics, a belgrádi ügyvéd három év alatt fantasztikus politikai karriert futott be, volt kommunista pártelnök, államfő, ismét pártelnök, de ekkor már az ő vezénylete alatt keresztelték át a kommunista pártot szocialista párttá. Viszont ennek is ő lett a vezetője. Sikerét, népszerűségét a szerbek körében főleg erősen nacionalista programjának köszönhette, hatásosan élesztgette a ,,nagyszerb" ábrándokat. Amikor Szerbia két legjelentősebb riválisánál, vagyis Szlovéniában és Horvátországban az antikommunista ellenzék győzött, meghirdetve a jelenlegi föderáció felszá­molásának és egy laza konföderáció létrehozásának programját, Milosevics ezekre az elszakadási törekvésekre azzal válaszolt, hogy megnyirbálta Koszovo és a Vajdaság autonómiáját, Szlovénia és Horvátország ellen pedig kereskedelmi és vámháborút indított. Közben, főleg a nyári hónapokban, már úgy tűnt, leáldozóban van Milosevics csillaga, a gazdasági gondok növeke­désével párhuzamosan egyre több bírálat érte őt Szerbiában is. A több tucatnyi ellenzéki párt csupán egy dologban igyekezett túltenni Milosevicsen - a nacionalista húrok pengetésében. Programjaik egyébként úgy hasonlíta­nak, mint egyik tojás a másikra, mindegyik piacgazdaságot, demokráciát, jólétet ígér, de csak nagy általánosságban, konkrét és megalapozott gazda­sági program nélkül. Talán ez Milosevics győzelmének az egyik titkai másik pedig az, hogy jobban taktikázott a kampány során, amely nagyon eldurvult, szinte polgár­háborús hangulat uralkodott az országban. Míg korábban a szlovének és a szerbek, valamint a horvátok és a szerbek közötti vérontástól lehetett tartani, a kampány vége felé már a szerb-szerb összetűzésektől is. Ezt ismerte fel Milosevics, s az átlagpolgár nyugalomvágyát kihasználva (továbbá azt, hogy az emberek már el sem tudtak igazodni a rengeteg párt között) hirtelen váltott: mérsékelt lett, megbékélést ígért. Nem nyugtatja meg az ellenzéket, hogy Milosevics személyes győzelme jóval nagyobb arányú, mint pártjáé. Visszaéléseket, választási csalásokat emlegetnek, de az az igazság - s ezt nemzetközi megfigyelők is megerősí­tették ilyen dolgok előfordultak ugyan, de nem akkora mértékben, hogy meg lehetne kérdőjelezni az eredményeket. Az ellenzéki vezérek viszont ragaszkodnak véleményükhöz: ez a többpárti szavazás csupán díszlet volt a kommunisták hatalmának átmentéséhez. Az tény, hogy a pártok nem indultak egyenlő esélyekkel, a tömegtájékoztató eszközöket Milosevicsék tartották kezükben. És Milosevics talán abból sem fog ügyet csinálni, hogy a csaknem egymillió koszovói albán közül állítólag mindössze kétezren járultak az urnákhoz, a többiek bojkottálták a választásokat. E tartomány harminc választási kerületében megismétlik a szavazást, valószínűleg fölös­legesen. Miként reagáltak a többi köztársaságban? Egy horvát kommentár szerint Milosevics sikere a 45 éves kommunista uralom továbbélését jelenti. A szlovén lapok többsége pedig azt rója fel Szerbiának, hogy ,,hű csatlósá­val, Crna Gorával együtt megmaradt a kemény bolsevizmus európai oázisá­nak". Tény az is, nehezen hihető, hogy Milosevics, aki eddig a mostani államforma védelmezője volt, szót tud majd érteni a szlovénekkel és a horvátokkal. Annál is inkább, mivel ez utóbbiak nacionalizmusa sem marad el a szerbeké mögött. Mindenesetre a magabiztos szerb ellenzék nem számított ekkora vere­ségre, pontosabban szólva: egyáltalán nem vereségre számított. Nemrég még azt lehetett hinni, a szerbiai választások után jobban meg lehet jósolni, hogy mi lesz Jugoszlávia sorsa. Három lehetőség van: a föderáció, a laza konföderáció és a teljes szétesés. Szerintem két dolog tarthatja valamilyen formában össze a köztársaságot. Az egyik az a félelem, hogy Szerbia beváltja fenyegetését, amely szerint a felbomlás esetén akár erővel is átrajzolná a köztársaságok jelenlegi határait. A másik pedig a külső, a nemzetközi nyomás. Az európai irányvonal jelenleg nem a különválás, a szeparatizálódás, éppen ellenkezőleg. De hogy az egyetemes érdekeknek miként lehetne Jugoszláviában érvényt szerezni, azt senki sem tudja. Ma még mindenki sötétben tapogatózik. * MALINAK ISTVÁN Dániában a helyzet változatlan (ČSTK) - Dániában szerdán idő előtti parlamenti választásokat tartottak, a teg­napra virradó éjszaka közzétett eredmé­nyek azonban nem hoztak jelentős válto­zásokat. A konzervatívok, liberálisok és radikálisok kormányzó koalíciója egyetlen mandátumot vesztett a 179-tagú legfel­sőbb törvényhozó szervben (Folketing), s Poul Schlűter miniszterelnök a 66 par­lamenti hely megszerzését győzelemnek nevezte. Az ellenzéki szociáldemokraták pozí­ciója javult, a korábbi 55 mandátum he­lyett most 69-et mondhatnak magukénak. Az ellenzéki szocialisták viszont 9 helyet vesztettek, az új parlamentben csupán 15 mandátumuk lesz. Schlüter, a konzervatív kormány elnö­ke azt követően írta ki a választásokat, hogy kisebbségi kormánya képtelen volt a parlamentben egyetértésre jutni a szo­ciáldemokratákkal az adók ügyében. Nyugtalan oszétek (ČSTK) - A grúz parlament elnöksége tegnapra virradó éjszaka rendkívüli álla­potot hirdetett ki a volt dél-oszét autonóm területen levő Chinvali városban és a dzsvaszi határterületen. így reagált a nemzetiségi zavargásokra, amelyek so­rán eddig három személy vesztette életét és többen megsebesültek. Belügyi csapa­tokat vezényeltek a térségbe.

Next

/
Thumbnails
Contents