Új Szó, 1990. december (43. évfolyam, 282-303. szám)

1990-12-12 / 291. szám, szerda

Amíg erre is törvényt alkotnak Sorsolási akcióval ösztönzik a fáradt olaj leadására az autósokat Egy liter gáz- vagy kenőolaj több száz liter vizet és több száz négyzetméternyi talajt tud elszennyezni. Példa erre a szovjet hadsereg által használt sliači repülőtér, ahol fennáll annak a veszélye, hogy a talajvízen keresztül a környéken az ivóvízkutak is elszennyeződhetnek. Hazánkban a gáz- és kenőolajak tárolásával számos üzemben probléma van, sőt a benzinkutak 90 százaléka sem felel meg a szigorú vízrendészeti előírásoknak. Az illetékes szervek figyelemmel kísérik a töltőállomásokat és környéküket, de azzal, hogy mi történik a fáradt olajjal, hivatalból aligha törődik valaki. S ez főleg az utóbbi időszakról mondható el. ami azt jelenti, hogy a Benzinol tonnánként 65 koronával ráfizet. A gazdasági szempontot szem előtt tartva, a vállalat év közben nem vásárolt fel fáradt olajat, s az idén így csak 14 ezer tonna fáradt olaj jutott el az üzembe. Ami mindenképpen kár. Főleg, ha a fel nem vásárolt fáradt olaj a következő időszakban növelni fogja a természet szennyeződését, hiszen az autótulajdonosok, a kisiparosok mindenáron igyekeznek tőle megszabadulni. A Benzinol és a Benzina 1981 -tői a fáradt" olaj felvásárlását sorsolási akcióval igyekezett ösztönözni. Ezen azok vehettek részt, akik legalább 3 liter fáradt olajat leadtak a töltőállomásokon és az itt kapott elismervényt beküldték a vállalat címére. A korábban 42 ezer korona értékű díj összegét az idén 100 ezer koronára növelték, de ez sem hozta meg a várt eredményt. Ennek ellenére az új gazdasági feltételek között is folytatni akarják a sorsolási akciót. ProbléNéhány évvel ezelőtt sok bírálat érte a Benzinolt, hogy a fáradt olajat nem mindegyik töltőállomásán vásárolják fel. Ma már Szlovákiában kedvező a helyzet, a 281 töltőállomásból 270-en van fáradt olaj felvásárlás. A kisfogyasztóktól évente mintegy 1700 tonnát vásároltak fel. Ugyanakkor a nagyobb kenőolaj-felhasználókat arra kötelezték, hogy a fáradt olajat leszállítsák a Benzinolnak. így évente mintegy 23 ezer tonna fáradt olaj került vissza, illetve került újrafeldolgozásra, míg a hulladéknak számító fáradt olajat égetéssel hasznosították. Csakhogy a feldolgozást végző egyetlen ostravai üzemben a feldolgozás során környezetszennyező anyag is keletkezett. így a feldolgozást leállították, majd két hónap- múlva szigorúbb feltételek mellett ismét beindították. Míg azonban a feldolgozható fáradt olajért korábban tonnánként 2300 koronát fizettek - a Benzina literenként 2 koronát - addig az új feltétekek között már csak 1100 koronát, Öle már döntöttek A Földműves-szövetkezeti Szövetség járási bizottsága mint önálló jogi személy mát okoznak a szervizek, a kenőolaj nagyfogyasztói: nem kötelesek viszszajuttatni a fáradt olajat. Ez társadalmi és környezetvédelmi szempontból sem a legszerencsésebb. Bármilyen hulladék feldolgozása, megsemmisítése hazánkban sajnos évek óta gondot okoz, és okozni fog a jövőben is. Ezért várják a legtöbb üzemben türelmetlenül a hulladékról szóló törvény módosítását. Szükség van arra, hogy a törvényben szabják meg, mi számít hulladéknak, hogy ki a felelős a feldolgozásukért és a megsemmisítésükért. Külföldi példák egész sora bizonyítja, hogy a termelő üzemek feladata a keletkezett hulladék és a fáradt olaj feldolgozása, illetve megsemmisítése. Az ezzel járó költségeket beszámítják az árba: az osztrák szomszédoknál például ez 5 schillinget jelent literenként. A piacgazdálkodás előbb-utóbb nálunk is kikényszerít hasonló intézkedéseket. De addig is, amíg erre törvényt alkotnak, lehetőleg a benzinkutaknál adjuk le a fáradt olajat. Nemcsak azért, mert ezáltal értékes nyeremények birtokosai lehetünk, hanem mert ezzel elejét vehetjük a környezet még nagyobb mértékű szennyeződésének is. A Benzinol távlatilag azt ígéri, ahol erre meglesz a lehetőség, a töltőállomásokon mielőbb megteremtik a gyors olajcsere feltételeit. (németh) Szükség van rá, vagy sem? - kérdezik, vitatkoznak sokan, hogy a Szlovák Mezőgazdasági Kamara megalakulását előkészítő bizottsággal párhuzamosan már a járások többségében is dolgoznak a regionális agrárkamarákat megalakító bizottságok. Egyesek helyeslik, mások ellenzik az előkészítő munkát, mondván, eggyel több szervezet, amely majd tagdíjat kér tőlünk. Többségben vannak a helyeslők. Azok, akik felismerték, hogy a piacgazdaságban kell egy testület, amely a termelésükkel egymáshoz kötött mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemeket, termelőket, feldolgozókat és forgalmazókat összefogja. Egyezteti és védi érdekeiket, szaktanácsadással segíti munkájukat és útmutatást ad a vállalkozásaikhoz. A Lévai járásban az érdekeltek már döntöttek. A földműves-szövetkezetek, állami gazdaságok, élelmiszer-ipari, terményföl vásárló üzemek, valamint a földművelők (magángazdák) szövetségének, képviselői elfogadták az alapszabály és a tevékenység tervezetét. Az előkészítő munkákat a Földműves-szövetkezeti Szövetség járási bizottsága vállalta magára. - Milyen szempontok játszottak közre a pozitív döntésben? - kérdeztem Jozef Agárdy mérnöktől, a járási bizottság titkárától. - A szövetség járási bizottsága adott, személyi feltételeink pedig lehetővé teszik, hogy magunkra vállaljuk a kamara megalakításával járó munkákat. Mindez azonban korántsem jelenti azt, hogy a Földművesszövetkezeti Szövetség a kamarában majd vezető szerepet tölt be. Járási bizottságunk csak egyike lesz a tagoknak, önálló jogi személyként a földművesek érdekeit fogjuk védeni. - Ha jól értettem, önálló jogi személyt mondott... - Igen. Illetékes helyen már megtettük a kellő lépéseket, hogy járási bizottságunkat vegyék be a cégjegyzékbe. Ha ez megtörténik, külön folyószámlával rendelkező regionális érdekszervezetként fogunk tevékenykedni és természetesen vállalkozásba is kezdünk. Ha lesz annyi pénzünk, a kamarába belépő földműves-szövetkezetek tagdíját magunkra vállaljuk. Agárdy mérnök szerint várható volt az érdekeltek pozitív döntése. A piacgazdaságban a termelők, feldolgozók és értékesítők eredményes munkája folyamatos érdekegyeztetés nélkül egyszerűen elképzelhetetlen. Ezen túlmenően kell egy testület, amely megalapozott követeléseinknek érvényt szerez, nemzeti és országos szervezetei által még a törvényhozó és a végrehajtó szervekben is. Szolgáltatásokat nyújt, jól kiépített tanácsadói hálózata révén pedig segít dönteni a vállalkozásokkal összefüggő kereskedelmi, jogi, adó, hitel stb. kérdésekben. - A termelők, feldolgozók és forgalmazók az elmúlt három-négy hónapban már rendszeresen találkoztak. Megyegyeztek árkérdésekben, megvitatták az új törvények gyakorlati lényegét, közös reklámprogramot dolgoztak ki, kerestek és taiaitak megoldást takarmánygondjaik enyhítésére. Legutóbb a mezőgazdasági üzemek közgazdászai tanácskoztak. Felmérték az agrárreform pénzügyi kihatásait, ennek megfelelően kidolgozták az elfogadható és a túlélést biztosító felvásárlási-árajánlatot, amit az érdekeltekkel, feldolgozókkal és forgalmazókkal közösen megvitatnak. Ez az utóbbiak érdeke is, hiszen ha leépül a kínálat, nyereségük is kisebb lesz. S mivel a magángazdák számára sem mellékes, hogy termékeiket mennyiért veszik meg, ismerik-e a legújabb törvényeket, így tanácskozásainkra az ő képviselőjüket is meghívjuk. Legutóbb például a földről szóló törvénytervezetet véleményeztük. Tehát a kamara nélkül is úgy teszünk, mintha már megalakítottuk volna. Ennél jobban talán semmi sem bizonyítja, hogy szükség van egy érdekegyeztető testületre. EGRI FERENC ÉÉÉILSAJLIŽŽ^^ Mečiarék indítékai Aligha van józan ítélőképességű ember Szlovákiában, aki azt állítja, hogy elnökünk sanda indítékoktól és hatalomvágytól vezérelve javasolta tegnapelőtt az államfői hatalom kiterjesztését, illetve az alkotmánybíróság létrehozásáról szóló törvény sürgősséggel történő megvitatását és elfogadását. Aligha van józan ítélőképességű ember Szlovákiában, aki úgy véli, hogy a Nyilvánosság az Erőszak Ellen és Vladimír Mečiar szlovák miniszterelnök ellensége Csehország és Szlovákia közös államiságának. A miniszterelnök főleg az utóbbi hónapokban folytatott tevékenysége és megnyilvánulásai alapján sem állíthatja senki megalapozottan, hogy indítékainak bázisa a populizmus, netán a primitív nacionalizmus. Úgy tűnik, hogy az ellentétek gyökereinek vizsgálatánál nem minden szempontot vettek figyelembe a cseh honatyák és kormányzati tényezők. Figyelembe vették, hogy milyen következményekkel jár az ágazatok nemzeti irányítás alá helyezése, számszerűen kimutatják, hogy milyen anyagi és nemzetközi jogi konzekvenciái lesznek az autentikus föderáció pozsonyi értelmezésének és megvalósításának, vagy még konkrétabban szólva például a földgáz- és kőolajvezetékrendszer nemzeti kezelésbe vételének. De nem vették eléggé figyelembe, hogy történelmi tapasztalat-vonatkozásái is vannak e kérdésnek. E történelmi tapasztalat gyökerei az első köztársaság időszakába nyúlnak vissza. Mint tudjuk, a világválság időszakában az egész Csehszlovák Köztársaság megszenvedte a hanyatlást, de különösen megszenvedte Szlovákia. Úgy is mondhatnánk, hogy az első áldozat a keleti országrész volt. És hogy ez így történt, az nem a csehek gonoszságából, netán szlovákellenességéből következett, hanem egyszerűen a piacgazdaság mibenlétéből. Abból, hogy válság idején a kevésbé izmos gazdaságban előbb és súlyosabb következményekkel áll be hanyatlás, mint a szilárdabb alapokon álló gazdaságban. Úgy nagyjából tisztában vagyunk vele, hogy milyen állapotban van Csehszlovákia gazdasága, és azt is tudjuk, mekkorák a színvonalbeli különbségek, a struktúra minősége szerinti különbségek Csehország és Szlovákia között. Tudjuk, hogy a Szlovák Köztársaságban milyen gondot okoz például a fegyvergyártás leépítése és a többi, még a pártállam idején keletkezett probléma. E kérdések megoldásához most úgy fogunk hozzá, hogy eltökélt szándékunk a tervutasításos gazdasági rendszer leépítése és helyette a liberális piacgazdaság megteremtése. Ha még azt is bekalkuláljuk, hogy a piacgazdaság létrehozása során valószínűleg az a Klaus-koncepció érvényesül, amelyet egyre ritkábban díszítenek a „szociális" jelzővel, akkor már kevésbé kell csodálkoznunk azon, hogy a Nyilvánososág az Erőszak Ellen, illetve a mozgalom kormányzatbeli fő reprezentánsa, Vladimír Mečiar máshogy látja a dolgokat, mint Václav Klaus, vagy éppen Vladimír Dlouhý. A tervutasításos gazdaságban az anyagi javak elosztása (már amennyit eloszthattak) egységes szempontok szerint történt. Csehországban és Szlovákiában nagyjából egységes volt a bérrendszer és teljesen egységes a szociális juttatási rendszer, illetve a nyugdíjrendszer. A liberális piacgazdaságban mindez teljesen megváltozik, és kissé leegyszerűsítve a kérdést, mind a bérrendszer, mind a szociális juttatási rendszer, mind pedig a gazdaságfejlesztés és teljesítmény függvénye lesz. Már rámutattunk, hogy Szlovákia gazdasága - főképp a struktúráját tekintve, de műszaki színvonalát tekintve is - elmarad Csehország teljesítőképessége mögött. így fennáll a veszély, hogy a teljes piacgazdaság feltételei között, ha nagyobb mértékű lenne a pragocentrizmus a Szlovákiában kívánatosnál, az első veszteségek (a két háború közötti viszonyokhoz hasonlóan) megint elsősorban Szlovákiát sújtanák. Ez is az egyik, talán a fő oka lehet annak, hogy a Mečiar kormányelnök vezette szlovák reprezentáció ma oly állhatatosan védelmezi koncepcióját. Prágában manapság szívesen illetik a szlovák törekvéseket a „nacionalista" jelzővel, és szívesen keltik azt a benyomást, mintha nem lenne cseh nacionalizmus. Hogy mi történt Víťazoslav Móric pártjával, hogy miként vélekedik e párt törekvéseiről Szlovákia népe, azt ma már számszerűen is ki tudjuk fejezni. Hogy milyen következményei lehetnek az intellektuális megalapozottságú cseh nacionalizmusnak, azt még csak sejtjük. Néhány nap múlva okosabbak leszünk. Az azonban már ma is nyilvánvaló, hogy Prágából nézve is másnak tűnnek a dolgok, és Pozsonyból szemlélve is. TÓTH MIHÁLY Tananyag: a háztáji gazdálkodás A Rimaszombati Mezőgazdasági Szakmunkásképző életképes kezdeményezése Rimaszombatban Herényi Béla mérnöknek, a Mezőgazdasági Szakmunkásképző igazgatójának kezdeményezéséből elébe mentek a problémáknak. Nem vártak mások jóakaratára, a szövetségi kormány és a Szövetségi Gyűlés döntésére, hanem a gyakorlati élet követelményeire reagáltak. Szeptemberben kísérleti jelleggel egy új szakot, pontosabban egy magyar oktatási nyelvű speciális osztályt, egy ún. Sz-osztályt nyitottak. Hogy mi is ez, azt már tőle tudtam meg. -Szolgáltatások és a háztáji gazdálkodás alapjai - az új szak megnevezése, mely egy hézagpótló irányzat a jelenkori hazai szakmunkásképzésben. Ezt a valós élet és a most kialakulóban levő új körülmények, követelmények figyelembevételével alakítottuk ki. Tudvalevő, hogy az elkövetkező időszakban sokan háztáji gazdálkodást végeznek, családi farmot alapítanak majd, de ezek működtetésére felkészítő iskola bizony nem volt. Kezdeményezésünk alapján, de a minisztérium beleegyezésével nyitottuk meg ezt a szakot. Szerteágazó, sokrétű, számunkra nagyon igényes munka, de látva az érdeklődést, nagy örömmel végezzük. - Mitagadás, a háztáji gazdálkodásba sok minden belefér, éppen ezért érdekelne, mi minden került a tantervbe és hogyan valósul meg maga a szakoktatás? - A 25 fős osztály növendékei fokozatosan elsajátítják a házi munkák akapjait. Megtanulnak varrni és szabni, sütni és főzni - minden nap ketten az iskolai konyhán segédkeznek - ugyanakkor megtanulnak kertészkedni és a házi állatokkal bánni. Megtanulják a könyvelés alapjait, tanulnak továbbá gépírást, gépjárművezetői jogosítványt szereznek és még folytathatnám a sort. Az első két évben hetente egy napot töltenek a különböző munkahelyeken. A harmadik évfolyamban az általuk választott üzemben szakosodhatnak tovább, az év végén pedig szakmunkásbizonyítványt kapnak. Az a lényeg, hogy az első két évben mindenki mindent tanul, lát, tapasztal és csinál a gyakorlatban is. Semmit sem írunk elő, nem dolgozunk irányszámokkal, mindenki kedve és érdeklődési köre szerint választhat a harmadik évfolyamban. Ugyan messzemenő következtetéseket még nem lehet levonni, de a szülők minősítése szerint is életképes kezdeményezésről van szó. - A privatizálással a tulajdonjogok is megváltoznak, igy bizonyára az ifjú szakmunkások iránti érdeklődés is teljesen más kritériumokkal jelentkezik majd. Egyáltalán: van érdeklődés a jövő 'tanévre? - Már most 185 diákunk, illetve egyelőre érdeklődőnk van a jövő tanévre. A szerződéskötésektől sem kell annyira félni, az az érzésem, hogy ezt egyesek dramatizálják, a valóságban pedig más a helyzet. Annyi különbséget látok az egészben, hogy akinek a jövőben nem lesz szerződése, annak az iskola nem tudja szavatolni elhelyezkedését, így az ő rátermettségén múlik majd, hogyan érvényesül a jövőben. A szakoktatást mi biztosítjuk, az már más lapra tartozik, hogy mi ezért bizonyos ellenszolgáltatásokat végzünk. A szülőknél az elszállásolás és az étkezés költségeinek enyhe emelkedése csapódik majd le. Ez úgy hatszáz korona körül mozog havonta. -Az iskola jövőjét, a tantervet és a módszertant illetően milyenek az elképzeléseik? Tervezik további új szakok megnyitását? - Jelenleg nincs előre kitaposott út, és nem szeretnénk sablonok szerint dolgozni, Mindenesetre én a gyakorlati élethez való közeledésben, a kombinált szakmákban látom a jövőt. Senkire sem fogjuk már az első évfolyamban ráerőszakolni ezt vagy azt a szakmát, hanem a bő „kínálatHerényi Béla mérnök (A szerző felvétele) ból" mindenki saját belátása szerint választhat majd. A következő tanévtől változtatunk a gépesítők és gépjavítók oktatásán is. Nem zárjuk ki a magánvállalkozókkal való együttműködés lehetőségét sem, szeretnénk, ha minél több munkahelyet, minél több mezőgazdasági gépet ismernének meg növendékeink s aztán rájuk bízzuk, hogy mire szakosodnak majd az utolsó tanévben. Nekünk a jövőben azt is figyelembe kell majd vennünk, milyen új követelményekkel jelentkeznek a családi farmok, illetve a most alakuló kisszövetkezetek gazdálkodói. POLGÁRI LÁSZLÓ ÚJ SZÚ 4 1990. XII. 12.