Új Szó, 1990. december (43. évfolyam, 282-303. szám)

1990-12-12 / 291. szám, szerda

A Világbank jelentése Csehszlovákia adósságállományáról (ČSTK) - Washingtonban közzé­tették a Világbank jelentését, amely mindenekelőtt a fejlődő országok adósságaival foglalkozik, de a kelet­európai országok pénzügyi helyzeté­vel is. A Csehszlovákia adósságállo­mányáról szóló adatok a Nemzetközi Pénzügyi Intézet becslésén alapul­nak, s a jelentésből kitűnik, hogy hazánk a legkevésbé eladósodott ke­leti országok közé tartozik. Jobb hely­zetben csak Románia van ebben a vonatkozásban, hiszen gyakorlati­lag nincsenek tartozásai. A kimutatás szerint 1989 végén Csehszlovákiá­nak 7,9 milliárd dollár külföldi adóssága volt, ebből 3 százalékot tettek ki a hosszú lejáratú hitelek. A külföldi adósságok összege az egészévi export 104 százalékával volt egyenlő. Kelet-Európa és a Szovjetunió összesen 155,2 milliárd dollárral tar­tozik, ezen belül a Szovjetuniónak van a legnagyobb adóssága (54 milli­árd), utána következik Lengyelország (43,3 milliárd), Magyarország (20,6 milliárd) és Jugoszlávia (19,7 mil­liárd). A legnagyobb relatív adóssága (vagyis a külkereskedelmi bevételek­hez viszonyított tartozása) Lengyel­országnak van (az évi bevételek 263 százaléka), majd Bulgária következik (230 százalék) és Magyarország (159 százalék). A Világbank jelentése há­rom csoportba osztja a kelet-európai országokat. Eszerint Lengyelország és Bulgária különleges eset, vagyis" képtelenek az adósság törlesztésere, Magyarország és Jugoszlávia komoly adós, míg Csehszlovákia és Románia kevésbé eladósodott. CSEHSZLOVÁK ÁLLÁSFOGLALÁS A KÖZEL-KELETRŐL Diplomáciai manőverek a Biztonsági Tanácsban (ČSTK) - Római hírek szerint az az olasz küldöttség, amely még vasárnap este tért vissza Irakból az olasz túszokkal együtt, Szaddam Husszeintől üzenetet hozott II. János Pál pápának és Giulio Andreotti olasz miniszterelnöknek. A delegáció tagjai szerint Husszein azt üzente, kész párbeszédet kezdeni a Nyugattal. Olaszország közvetítésével felszólí­totta Nyugat-Európát, csatlakozzon az USA és Irak tárgyalásaihoz. LENGYELORSZÁG Várható személycserék (ČSTK) - Az elnökválasztás után a lengyelek figyelmét újabb sze­mélycserék kötik le. Gyakorlatilag tény, hogy Lech Walesa utódja a Szolidaritás élén Bogdán Bo­ruszewicz lesz, a gdanski regionális szervezet eddigi vezetője. Valószínűleg Jan Olszewski, Walesa közeli munkatársa lesz áz új kormányfő, de csak a tavasszal vár­ható parlamenti választásokig. Ol­szewski neve 1956-ban vált ismert­A Nyugat-európai Unió párizsi ülésén részt vett külügyminiszterek hétfőn fel­szólították az iraki elnököt, vonja ki csa­patait Kuvaitból, s ezzel ragadja meg az egyik utolsó lehetőséget a válság békés megoldására. Roland Dumas francia kül­ügyminiszter a túszok elengedését „a jogrend ismételt helyreállítása kezdeté­nek" nevezte, de hangsúlyozta, Iraknak eleget kell tennie a BT valamennyi hatá­rozatának. Szaddam Husszein egyelőre tartja magát ígéretéhez, folytatódik a külföldiek szabadon engedése. Az ország különbö­ző részeiből Bagdadba tartanak a külföl­diek azon csoportjai, melyeket élő pajzs­ként a stratégiai jelentőségű objektumok­ban tartottak fogva. Közben New Yorkban, az ENSZ Biz­tonsági Tanácsában folytatódnak a bo­nyolult diplomáciai manőverek a meg­szállt arab területek helyzetével foglalko­zó határozattervezet körül. Úgy mint szombaton, a tegnapra virradó éjszaka is a szovjet delegáció javasolta a szavazás elhalasztását, ezúttal helyi idő szerint szerda estig. A szovjetek szeretnék meg­előzni az amerikai vétót, s egyben megő­rizni a reményt arra, hogy az USA hozzá­járul a közel-keleti békekonferencia összehívásához. Jicchak Samir izraeli kormányfő teg­napra virradóan New Yorkban kijelentet­te, nem engedi meg az olyan tárgyaláso­kat az öbölbeli békéről, amelyek Izrael érdekeit fogják károsítani. Az izraeli kor­mány véleménye szerint ugyanis Wa­shington a napokban azért mutatott némi hajlandóságot a közel-keleti rendezési té, a nevezetes Po Prostú című Sztálin-ellenes folyóirat munkatár­saként. A hatvanas években ellen­zéki aktivisták védője volt a politikai perekben. Megalakulása után a Szolidaritás tanácsadója lett, társszerzője a szervezet első sza­bályzatának. Walesa táborában a li­berális gazdasági eszmék híveként ismert. Általános az a vélemény, hogy a miniszterelnöki poszt a jelen­legi helyzetben politikai karrierje vé­gét jelentheti. ÚJ szú 2317 1990. XII. 11. Elhunyt Armand Hammer Tegnap reggel kaptuk a hírt, hogy 92 éves korában rákban elhunyt Armand Hammer amerikai milliomos, aki még gazdaságpolitikájával is a békés együtt­élésre, mindenekelőtt pedig a Szovjet­unió és az Egyesült Államok közti ba­rátság szilárdítására törekedett. Moszkvában a Nemzetközi Gazda­sági Központot egyszerűen csak Ham­mer-központnak hívják. Az amerikai milliomos, aki 1921-"ben járt először a Szovjetunióban, évente többször ellá­togatott a szovjet fővárosba, s az ő ötle­téből és pénzéből született központhoz csatlakozó szállodában saját lakosztá­lya volt. Az egyik felvonó is neki volt fenntartva, s az újságírók - akik nem számíthattak a diszkrét személyzetre ez ügyben - úgy szereztek tudomást Hammer jelenlétéről, hogy ilyenkor fel­került a liftre a tábla: magánhaszná­latra. Amerikai orvosexpedícióval érkezett először Szovjet-Oroszországba, a Vol­ga-mentén dúló éhínség következmé­nyeit igyekezett felmérni. Enni valóban nem volt mit, viszont a raktárak tele voltak értékes bőr- és szőrmekészle­tekkel. A New Yorkban letelepedett oroszországi emigráns család akkor már milliomos első gyermeke ekkor ütötte nyélbe legelső üzletét a szovje­tekkel. Ekkor figyelt fel rá Lenin és hívta meg őt a Kremlbe egy személyes be­szélgetésre. Ettől kezdve volt Hammer önkéntes közvetítő Moszkva és Wa­shington között, Sztálin kivételével va­lamennyi szovjet vezetővel találkozott, s valamennyien nagyra becsülték szol­gálatait. A Kremlben tett első látogatáskor kapott Hammer koncessziót a szovjet azbesztipar föllendítésére. Később a Ford céget is bevonta a nagy vállalko­zásba, Fordék teherautógyárat építet­tek a Volgánál. (Telefoto: ČSTK-AP) Hammer hazájában is eredménye­sen dolgozott, óriási vagyonra tett szert, s 1956-ban már a visszavonulását ter­vezgette, csak nevezetes műgyűj'emé­nyének akarta szentelni életét, amikor - adómérséklést remélve - megvette az Occidental Petroleumot, egy tönk szélén álló kis olajtársaságot. Szeren­csecsillaga ekkor is mellé szegődött. Rövidesen 35 ezer alkalmazottat foglal­koztató korporációvá fejlesztette a céget. Hammer nemcsak az üzlethez ér­tett, hanem a segítségnyújtás művé­szetéhez is. A csernobili atomkataszt­rófa után nyomban a Szovjetunióba repült és tett arról, hogy a világ legjobb szakemberei gyógyítsák a sebesülte­ket. Az elsők között sietett az ör-. ményországi földrengés károsultjainak megsegítésére. Közben arra is volt gondja, hogy gyűjteményéből egy-egy értékes darabot ajándékozzon a szovjet államnak. Az egyik legérdekesebb mű­tárgyat, egy kis bronzszobrot még Le­nin kapta tőle. Ma is ott látható a Kreml­ben a bolsevik vezér íróasztalán, egy majom emberi koponyát tart a kezében Charles Darwinnak A fajok eredete cí­mű könyvén üldögélve... (gzs) konferencia összenivására, hogy kedve­ző légkört teremtsen a tervezett amerikai -iraki tárgyalásokhoz. Mint ismeretes, már az Öböl-válság kezdetén Szaddam Husszein azzal az indítvánnyal állt elő, hogy az öböl-konfliktus megoldását kös­sék össze az arab-izraeli konfliktus, illet­ve a palesztin kérdés megoldásával. Sa­mir egyébként tegnap este találkozott Washingtonban az amerikai elnökkel. Madridi tanácskozásukon az EK-tag­országok szocialista pártjainak képviselői ismételten szorgalmazták a közel-keleti békekonferencia összehívását. Szerintük a nemzetközi konferenciát mielőbb meg kellene tartani, „amint helyreáll Kuvait szuverenitása". Eduard Kukán csehszlovák ENSZ­nagykövet hétfőn felszólalt a közgyűlés közel-keleti vitájában. Úgy vélekedett, a közel-keleti fejlemények ellentétesek a nemzetközi kapcsolatok egészében vé­ve pozitív tendenciáival. A térség elhúzó­dó ellentéteinek békés megoldása ezért még inkább sürgető. Hangsúlyozta, a tér­ségben nem fog enyhülni a feszültség, amíg nem találnak tarlós és általánosan elfogadható megoldást az arab-izraeli konfliktusra és a palesztin kérdésre. Björn Engholm az SPD kijelölt elnöke (ČSTK) - Befejezéséhez közele­dik Németország Szociáldemokrata Pártjának vezetési válsága. Az 51 éves Björn Engholm, Schleswig -Holstein tartományi miniszterelnö­ke elfogadta jelölését a pártelnöki posztra. Az előzményekhez tartozik, hogy az össznémet választásokon elszenvedett súlyos vereség nyo­mán Hans-Jochen Vogel, az SPD jelenlegi párt- és parlamenti frakció­elnöke bejelentette, a jövőben csak iutóbbi funkcióját kívánja betölteni. Engholm hétfő este állapodott meg az SPD csúcsvezetőségével, hogy jövő májustól átveszi a pártel­nöki funkciót, amennyiben a Kong­resszustól megbízást kap erre. Washington üdvözli az angolai döntést (ČSTK) - Az UNITA angolai kormány­ellenes szervezet csak akkor teszi le a fegyvert, ha az országban garantálva lesz a politikai folyamat normális fejlődése - közölte hétfőn a portugál televízióban a szervezet szóvivője. így reagált a kor­mányzó MPLA-Munkapárt kongresszusi határozatára, amellyel lemondott a hatal­mi monöpóliumáról és hozzájárult a plura­lista demokrácia bevezetéséhez. Az UNITA szóvivője ismételten köve­telte szervezete azonnali legalizálását és kijelentette: a többpártrendszer bevezeté­sét célzó alkotmánymódosítás előkészí­tésében a többi független politikai erőnek is részt kellene vennie. Washington üdvözölte az MPĽÄ dön­tését azzal, hogy most mindenekelőtt új választásokat kell tartani. T alán véletlen egybeesés, min­denesetre jelképes: decem­ber 8-án, a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolá­sáról kötött szovjet-amerikai szer­ződés aláírása 3. évfordulójának napján szivárogtatják ki magukat megnevezni nem akaró washingtoni szakértők, hogy lényegében elké­szült a hadászati támadófegyverek (HTF) 50 százalékos csökkentését kimondó szerződés szövege is, mi­után sikerült megállapodni a három legvitatottabb problé­makörben. A nukleá­ris potenciálok 90 százalékát a hadá­szati, tehát a leg­messzebbre célba juttatható és legpusztítóbb erejű eszközök teszik ki. Az 1987-es szer­ződés nyomán az atomfegyverek­nek csak a 3-4 százalékát semmisí­tették meg, s már ez is érzékelteti, hogy a készülő új szerződés milyen nagy mértékben faragja le a pusztí­tóerőt. Nézzük az említett problémakörö­ket. 1. Washington eredetileg azt akarta, hogy a szovjet Backfire bom­bázókat, mivel légi utántöltéssel ha­dászati feladatokat is elláthatnak, szintén foglalják bele a szerződés­be. Most ettől elállt, mondván: e gé­pek számának korlátozásáról egy külön levélben intézkednek, tehát Moszkva nem veszi be őket az inter­kontinentális rakétákra és nehéz­bombázókra meghatározott 1600 darabos limitbe. 2. A Szovjetunió beleegyezett abba, hogy az USA folytathatja nukleáris együttműködé­sét Nagy-Britanniával, amíg az nem sérti a stratégiai egyensúlyt. 3. A legnagyobb szovjet rakéták, az SS-18-asok korszerűsítésekor Moszkva a hordozóképességet nem növelheti, viszont a találati pontos­ságra, a hatótávolságra vonatkozó fejlesztést nem korlátozzák. Hétfőn új részletekre is fény de­rült. Viktor Karpov külügyminiszter­helyettes, az egyik legnevesebb le­szerelési szakértő elmondta, már csak 18 technikai jellegű kérdést kell Houstonban Sevardnadzenak és Bakernek megoldania. A szerződés szövegének december végéig el kell készülnie, hogy Gorbacsov és Bush aláírhassa azt. Tehát a lényeg: szer­ződés biztosan lesz, hogy pontosan mikor, az még nem biztos, hiszen az utóbbi időben megszokhattuk, ha a helyzet úgy kívánja, még a csúcs­találkozók időpontjai is bármikor mó­dosulhatnak. Karpov az említett technikai jellegű kérdések kapcsán két problémakört említett. Az első a telemetrikus adatok cseréjére vo­natkozik: meg kell állapodni, milyen módon rejtjelezzék a rakétákról szó­ló alapvető adatokat, hogy azok ért­hetőek legyenek mindkét fél számá­ra. A másik pedig az ellenőrzés. Állandó ellenőrzés lesz két-két olyan szovjet, illetve amerikai gyárban, ahol a rakéták és azok berendezései készülnek. Szovjet oldalon konkré­tan Volgográdban, ahol az SS-24­eseket gyártják és Votkinszkban, ahol az SS-25-ösök készülnek. A másik oldalon az MX, valamint a Mitgentman típusú rakétákat gyár­tó objektumokról van szó. Az ellen­őrzés nagyon kényes területe a he'yszíni inspekció. Ez általában felkérésre történik, ha valamely fél­ben felmerül a gyanú, hogy a másik megszegi a szerződést. Most rend­szeres helyszíni inspekcióval szá­molnak. Érdemes még egy szem­pontot említeni: az ellenőrzés - akárcsak a rakéták leszerelése, megsemmisítése - költséges, ezért megegyeztek abban, hogy a legna­gyobb objektumok ellenőrzését is maximálisan csak 40 ember fogja végezni. A rakétafelezés Ezzel eljutottunk egy olyan ténye­zőhöz, amelynek mindkét oldalon nagy szerepe van (a politikai enyhü­lés mellett), a leszerelési készség erősödésében. Ez a pénz. Mind az USA, mind a Szovjetunió költségve­tését alaposan megterhelik a magas hadikiadások. Washington az 500 milliárdos deficitet akarja lefaragni, a Szovjetuniónak pedig minden ru­belt élelmiszerre kell(ene) költenie. Érdekes lenne megtudni, hogy az önmagukban is méragdrága atom­fegyverek hadrendben tartása, a jól fizetett kiszolgáló személyzetek, a titkos földalatti létesítmények, stb., mekkora összegeket emésztenek fel évente. Gondolom, jól lehetne belő­lük lakatni az egész Szovjetuniót és még néhány más éhező országot. K özhelyszerű lenne most azon lelkendezni, hogy az új szer­ződés milyen mértékben erősíti a biztonságot, még ha ez így igaz is. Inkább azt kell kiemelni, hogy egy olyan folyamatnak a része, amely­nek a nyolcvanhetes rakétaszerző­dés utáni fő állomásai a következők voltak: Gorbacsov és Bush májusi megállapodása a vegyi fegyverek döntő hányadának a megsemmisí­téséről (hosszú távon), ami az erről szóló nemzetközi konvenció kidol­gozását is ösztönzi. A két vezető ugyanakkor írta alá a föld alatti nuk­leáris kísérletekről szóló 1974-es és 1976-os szerződések ellenőrzési mechanizmusát rögzítő jegyzőköny­veket. Valódi áttörést hozott a Pá­rizsban aláírt európai hagyományos leszerelési szerződés, s csak a múlt héten jelentette be a NATO, hogy kész radikálisan csökkenteni euró­pai taktikai atomfegyvereit. Valószí­nű, hogy ez ügyben belátható időn belül szintén tárgyalásokat kezde­nek a Szovjetunióval. Mindez érzé­kelteti: e folyamat megállíthatatlan, még ha vannak is ellene ható ki­sebb-nagyobb megtorpanások és bizonytalansági tényezők - így pél­dául az Öböl-válság vagy Kelet­Európa. Érdekes módon ez utóbbiról, a Kelet-Európában tapasztalható válságjelenségekről, feszültségekről külön is szóltak - ilyen formában most először - a műit héten a NATO védelmi miniszterei. Ez volt az egyik fő dolog, amellyel a taktikai atom­fegyverek egy részének megtartását indokolták, rámutatva: amíg ilyen la­bilis a helyzet, valakinek szavatolnia kell a biztonságot, a Nyugat stabili­MALINÁK ISTVÁN Balti kormányfők nyilatkozata az atomfegyverekről Gorbacsov a szélsőséges nacionalizmus ellen (ČSTK) - A balti államok kormá­nyai sosem kérték és a jövőben sem áll szándékukban azt kérni, hogy nukleáris fegyvereket bocsássanak rendelkezésükre - hangsúlyozza a három balti miniszterelnök nyilat­kozata, amelyet tegnap tett közzé a Baltic News Service független hír­ügynökség. A nyilatkozat, reagálás egyes szovjet képviselők kijelenté­seire, miszerint nyugtalanítja őket - sőt egyes esetekben egyenesen ilyen váddal illették a baltiakat -, hogy a balti országok saját nukleáris fegyvereket akarnak. A most közzé­tett nyilatkozat szerint a balti kormá­nyok ellenzik az atomfegyverek ter­jedését, atomfegyver-mentes öve­zetek létrehozására törekednek, s ennek érdekében készek a nem­zetközi együttműködésre. Kifejezés­re juttatták meggyőződésüket, hogy a baltikumi demilitarizált semleges államok létrejötte a jövőben a nem­zetközi biztonság új tényezőjévé vá­lik. Egyben üdvözlik azt a perspektí­vát, hogy új szovjet-amerikai tár­gyalások kezdődnek az atomfegy­verek csökkentéséről. Mint arról már beszámoltunk, hét­főn ülést tartott az SZKP Központi Bizottsága. Az ülésen beszédet mondott Mihail Gorbacsov. Első­sorban az új szövetségi szerződés­sel foglalkozott. Elismerte, hogy a több mint 150 nemzetnek, nemze­tiségnek otthont adó országban nem sikerült érvényesíteni a párt nemze­tiségi politikáját, a reális folyamatok sokkal bonyolultabbak voltak. A nemzeti kérdés körül politikai har­cok bontakoztak ki, amelyekbe szél­sőséges, nacionalista, soviniszta erők is bekapcsolódtak. Az unió megőrzése mellett azzal érvelt, hogy a szövetség a szovjet népek bizton­ságának és nemzetközi tekintélyé­nek garanciája is. Szerinte a köztár­saságoknak, amelyek most kezde­nek önállóan fellépni a nemzetközi porondon, a mögöttük álló hatalmas szövetségi állam adja meg súlyukat. A továbbiakban azokkal a nemzet­közi tapasztalatokkal érvelt, ame­lyek Európában és másutt a világ­ban az integrációs törekvések erő­södését bizonyítják. Úgy vélekedett, ma nincs komolyabb veszély, mint a féktelen, szélsőséges nacionaliz­mus, a nemzeti gyűlölködés szítása. Borisz Jelcin orosz államfő a köztársaság népi képviselői kong­resszusán bírálta a központi veze­tést azért a sietségért, amellyel az új szövetségi szerződés aláírását akarja elfogadtatni. Emlékeztetett rá, mindeddig nem ismerték el az Oroszországi Föderáció szuvereni­tását és nem kezdődtek tárgyalások a központ és a köztársaság közti vagyonmegosztásról, az illetékes­ség meghatározásáról. Jelcin sze­rint ezek tisztázása nélkül nem írhat­ja alá az új szövetségi szerződést. A kongresszus egyébként 778 sza­vazattal 111 ellenében, 37 tartózko­dás mellett úgy döntött, az új szövet­ségi szerződésnek figyelembe kell vennie Oroszország állami szuvere­nitásának kinyilvánítását. Vytautas Landsbergis litván ál­lamfő Washingtonban hétfőn talál­kozott George Bush amerikai el­nökkel, akitől azt kérte, hatékonyab­ban támogassa Litvánia elszakadá­sát a Szovjetuniótól.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents