Új Szó, 1990. december (43. évfolyam, 282-303. szám)

1990-12-11 / 290. szám, kedd

LESZNEK NÁLUNK BIOFARMOK? Még állami támogatással sincs érdeklődő Bár az elmúlt időszakban - főleg az év elején - sok szó esett a sajtóban és a szakmai fórumokon az alternatív mezőgazdaságról, a benne rejlő lehetőségekről, az utóbbi időben mintha megritkultak volna az erről szóló hírek, tudósítások. Minden bizonnyal közre játszott ebben az is, hogy napjainkban a mezőgazdasági vállalatok javarésze a létbiztonság határán egyensúlyozik, a gazdaságok vezetőinek kisebb gondja is nagyobb annál, hogy a biotermékek előállításának módozataival, az alternatív-termelési eljárásokkal foglalkozzanak. Éppen elég bajuk van a gazdasági reform kihívásaival, a meghirdetett piacgazdálkodási feltételekhez való igazodás alapvető tényezőivel, az árakkal és a földtulajdonjog rendezésével. Tény és való, az alternatív mezőgazdaságot propagáló kezdeti lelkesedést, nekibuzdulást, a merész terveket főleg Szlovákiában nem követték konkrét lépések. A jövőt tekintve azonban nem érdektelen, mi várható a közeli és távoli elképzeléseket illetően ezen a téren. Minderről a téma egyik hazai szakértőjével, Bohumil Studeník mérnökkel, a Csöllei (Rovinka) Mezőgazdasági Technikai Kutatóintézet munkatársával beszélgettünk. 0 Szinte naponta olvassuk, halljuk, hogy az oly sokat emlegetett egészséges életmód egyik nélkülözhetetlen feltétele a biológiai szempontból „tiszta", vegyszermentes élelmiszerek fogyasztása. E biotermékek iránt, úgy tűnik, nálunk is érdeklődés mutatkozik a fogyasztók részérói, mégis csak elvétve bukkanunk ilyen árura. - Nálunk a biotermékek előállításának leginkább elterjedt formája napjainkban a biokertészkedés, amit a termelők csak hobbiként űznek. Az így kitermelt biotermékek saját használatra vagy baráti körben kerülnek fogyasztásra, ez az előállítási mód tehát csak egy szűk körre korlátozódik. Az igények nagybani kielégítését csak az alternatív mezőgazdaság nagyüzemi formája oldhatja meg. A nyugat-európai országokban ennek már kidolgozott technológiája, széles körű, jól kiépített üzlethálózata van, a vele foglalkozók gazdag gyakorlati tapasztalatokkal rendelkeznek. Nálunk, sajnos,*ez a forma még nem vert gyökeret. • Jóllehet a biofarmok nem töltenek be meghatározó szerepet, az egyes országok mezőgazdaságában, az NSZKban például a mezőgazdasági termelőterület egy százalékát teszik ki, a piaci hatásuk mégis kimutatható. Az utóbbi időszakban a nyugati farmerek közül számottevően egyre többen térnek át az alternatív termelésre. Nálunk miért ódzkodnak tőle a hazai termelők, a vállalkozók? - Meg kell jegyezni, hogy az alternatív mezőgazdasági termelés elsősorban azokban az országokban virágzik, ahol az élelmiszerekből túlkínálati piac van. Nálunk, ugye, korántsem ez a helyzet, hiszen piacról jóformán alig beszélhetünk. A mezőgazdasági üzemek anyagi helyzete, az eddig rájuk kényszerített termelési programok és az élelmiszerekből elért ellátási szint eddig nem tette szükségessé, hogy egy új, valójában választékbővítő termelési eljárással kísérletezzenek. Annál is inkább, mivel az eddigi gazdasági filozófiájuk alapjában véve a túlélés politikájára épült, az alternatív termelésre vaió áttérés viszont nem kecsegtetiett) gyorsan megtérülő gazdasági eredményekkel, ráadásul túlzott igény se mutatkozott iránta. • Mivel kell számolnia annak, aki mégis megpróbálkozik az alternatív mezőgazdasággal? - Az alternatív termelés bevezetése nagyüzemi feltételek között minimálisan 20 hektárnál nagyobb területtel rendelkező farmon ajánlott. Az átmenet során az ún. nulladik év, amely során már az alternatív gazdálkodás alapelvei szerint folyik a termelés, de a termékek még nem értékesíthetők biotermékként. Az eljárás alkalmazása során kizárt a műtrágya használata. A gyomirtás gépesített, a növényvédő szerek közül csak egyes kéntartalmú anyagok használata engedélyezett. Ellenben rendkívül lényeges a megfelelő vetésforgó kialakítása, amelyben fontos szerep jut a hüvelyeseknek és a takarmánynövényeknek. Az állatállománynak összhangban kell lennie a rendelkezésre álló területtel. A szarvasmarha-tenyésztésben ma-/ ximálisan 1,5 számosállattal számolnak hektáronként, a sertéstenyésztés a biofarmokon nem ajánlott. Az alternatív termeléssel előállított biotermékeknek ráadásul szigorú minőségi követelményeknek kell megfelelniük. Az áruk viszont a hagyományos módon előállított élelmiszerekétől jóval magasabb. A biofarm ezenkívül jelentős állami támogatással számolhat. Az állami támogatás feltételeit nálunk is kidolgozták, sajnos az alternatív termelési mód iránt jóformán alig van érdeklődés. 0 önök az alternatív mezőgazdasági termelés propagálói, szervezői. Milyen lépéseket tettek annak érdekében, hogy ez a termelési eljárás mégse vesszen a feledés homályába? - Tudvalevő, hogy a nyugat-európai országok a keleti tömb mezőgazdaságának támogatására közös alapot hoztak létre. Természetesen ezzel nem a jótékony adakozó nagybácsi szerepében tetszelegnek, hanem konkrétan meghatározott, részletesen kidolgozott fejlesztési programokra adják a pénzt. A mi esetünkben ez a terület a mezőgazdaság privatizációja és a vele kapcsoMéry Gábor felvétele latos alternatív mezőgazdasági termelés. Felvettük a kapcsolatot az angliai székhelyű ADAS céggel, amely mezőgazdasági fejlesztési és tanácsadói szolgálattal foglalkozik. Megállapodtunk, a szervezet részletesen kidolgozza az alternatív mezőgazdasági termelési terveket, egyúttal finanszírozza a tőlünk kiküldött szakértők és érdeklődők külföldi tanulmányútjait. Megállapodás született arról, hogy e támogatási program keretében 22 fejlesztési feladat megvalósításából veszik ki részüket. Ezek között szerepel többek között a családi farmok kialakítása, ezek gépesítése, biotechnológiai termelési eljárások, integrált növényvédelem, valamint a biotermékek előállítása is. A feladatok gyakorlati megvalósításához jelenleg keressük az érdeklődőket, vállalkozókat. Olyan mezőgazdasági vállalatok, illetve egyéni gazdálkodók jelentkezését várjuk, akik megfelelnek a követelményeknek, s vállalják az úttörő szerepet. Lényeges szempont, hogy az induláshoz jelentős állami támogatás jár, amellyel a kezdeti nehézségek áthidalhatók. 0 Köztudott, hogy az alternatív mezőgazdasági termelésre való áttérésnek a már említett megkötéseken kívül alapvetően meghatározó tényezője a termelőtalaj minősége és a többi környezeti tényező „tisztasága". Sajnos, e téren nincsenek a bíotermelés bevezetését elősegítő kedvező tapasztalatok. - Éppen ezért is szükséges, hogy a vállalkozók megpróbálkozzanak vele. Ezzel a termesztési módszerrel nálunk elsősorban a hegyvidéki területeken számolnak. Viszont nem zárják ki annak lehetőségét, hogy Dél-Szlovákiában, ott, ahol a Csallóköz ivóvízkészletének védelme érdekében már működnek a környezetkárosítást csökkentő fékek, egyegy területen megpróbálkozzanak vele. Bár a jelenlegi gazdasági helyzetben nem elhanyagolható a már említett állami támogatás, sem a gazdaságok, sem pedig az egyénileg gazdálkodók részéről ezidáig nem mutatkozott érdeklődés a biotermelés iránt. így félő, hogy az angolok által felajánlott támogatás az érdeklődés iránya miatt ködbe vész. A lehetőséget viszont kár volna kihasználatlanul hagyni. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ Irány vesztésünk egyik oka M

ég februárban történt, hogy tapasztalatszerzés céljából hazánkba látogatott egy világhírű francia társadalomkutató, majd néhány napos itttartózkodás után így összegezte tapasztalatait: Olyan emberre emlékeztet ez a társadalom, akit a nagyváros forgalmas útkereszteződésén elgázol az autó, de szerencséje van az illetőnek, csak a balkarja törik el, és miután felkel az aszfaltról, az az első dolga, hogy megszámolja a zsebében levő aprópénzt. Pedig akkor még nem is szabadult el teljesen a nacionalista őrület. Akkor még ott zengett fülünkben 1989 novemberének muzsikája. Akkor még elpirult az ember másokért is, ha jelenlétében nemzetisége miatt gyaláztak valakit. Akkor még nem gondoltam, hogy október 25-én majd olyan tömeggyűlésen veszek részt, amelyen nem lesz merszem anyanyelvemen megszólalni. Vajon hol követtünk el hibát? Abban az órában teszem fel ezt a kérdést, amelyben elhangzott Václav Havel köztársasági elnök drámai parlamenti beszéde. A törvényhozás előtt ugyan nem mondta ki ezt a szót, hogy nacionalizmus, de minden tisztességes ember számára nyilvánvaló, hogy beteg társadalmunknak ez a kórokozója. Ma már fél tucatnyi posztkommunista ország gyakorlata bizonyítja, hogy menetrendszerűen megjelenik mindenütt, ahol a pártállam összeomlik, és szabad érvényesülést kap az emberek évekig, évtizedekig elfojtott ezernyi nemes, vagy éppen alantas törekvése. Ma már nyilvánvaló az is, hogy a fordulat után nem helyes sorrendben kezdtük rakni az új társadalom tégláit. De az is lehet, hogy olyanokat is bevontunk a falak felrakásába, akiket inkább távol kellett volna tartanunk a demokrácia építésétől. Talán furcsán hangzik, hogy miközben a demokráciáról írok, bizonyos emberek kirekesztésének szükségességére utalok. De vannak törvényszerűségek, amelyeket büntetlenül nem hagyhatunk figyelmen kívül. Törvényszerűség, hogy a farkas nem zárható egy akolba a báránnyal. Az is törvényszerűség, hogy (nevezzük nevén a gyermeket) a főkonszolidátorokat nem lett volna szabad november 17-ike után egyre inkább bátorítani a forradalom bársonyos jellegének túlhangsúlyozásával, mert ma ennek köszönhetjük, hgoy senki sem tudja, hány titkosrendőrségi besúgó ül a törvényhozás padsoraiban, suttyomban hány frissen megválasztott helyi közéleti ember teljesítette túl 1970 után az éberségi normákat... Sokan arra hivatkoznak, hogy a november 17-ike utáni teendőkre senkinek sem lehetett receptje, hiszen még nem fordult elő a világtörténelemben, hogy ennyire egyik napról a másikra, ilyen kataklizmaszerűen omlott volna össze egy totalitarista világrendszer. Ilyet csak az állíthat, aki még az alapiskolai történelemkönyvet sem olvasta el. Ugyanis még csak 45 év telt el a hitleri birodalom összeomlása óta, márpedig bűneit tekintve csak a náci rendszer hasonlítható össze a kommunizmussal. Mind a barnák 13 évnyi országlását, mind a vörösök világhatalomra törekvésének útját hullahegyek éktelenítik, és a német demokratikus erők ebből 1945 után levonták a tanulságot. Igaz, még évtizedekkel később is kiderült egy-egy miniszterről, nagykövetről, vagy törényhozóról, hogy náci múltja van, de ezek egyedi esetek voltak. Nálunk viszont tömegjelenség a kommunista közéleti jelenlét, és ezen szinte senki sem talál kivetnivalót. Németországban a háború után a demokratikus erők úgy alakították a viszonyokat, hogy egyetlen totalitarista politikai erő sem került be egyetlen választáson sem a törvényhozásba. Sem az újnácik, sem a kommunisták nem érték el egyszer sem az öt százalékos eredményt. Ezzel szemben nálunk a kommunista párt a régi nevén és a régi tagsággal egyre nagyobb önbizalommal foglalja el helyét mind a parlamentben, mind a községek, városok vezetésében. . A csallóközi paraszt erre ezt mondja: „Mert nem lettek megijesztve". Egyáltalán nem lettek megijesztve, sőt, bátorították őket. Ma már ott tartunk, hogy a kommunisták tekintik magukat a nemzeti (értsd: nacionalista) gondolat egyik fő letéteményesének a nemzeti pártiak mellett, t két irányzat összefogásától mentsen meg bennünket a sors! Természetes, hogy iránytévesztésüknek mindez csak egyik összetevője. Minden esetre hat a társadalmi viszonyokra, hogy a fordulat után nem következett be a korábbi 20 esztendőért felelősek elszámoltatása. Ebből - ha késve is - le kell vonnunk a tanulságot. TÓTH MIHÁLY Nagymegyeri Besnyei György - a bibliafordító Ebben az évben ünnepeljük 400. évfordulóját annak, hogy a Károlyi Gáspár által magyar nyelvre fordított teljes Biblia a magyar nép kezébe került. Ez a fordítás a legismertebb és a legelterjedtebb mind a mai napig. Kevesen tudják azonban, hogy Károlyi Gáspáron kívül mások is fordították a Bibliát, akik közül az egyik Nagymegyeri Besnyei György volt. Nagymegyeri Besnyei György 1680 körül született Nagymegyeivn, tehát az erősödő ellenreformáció korában. Gyermekéveiről nincsenek közelebbi adatok. Azt pontosan tudjuk róla, hogy 1698. augusztus 20-án lépett Debrecenben felsőbb iskolába. 1707-ben vagy 1708-ban lelkészi állást vállalt Vágfarkasdon, majd Kamocsán. végül Madarra került. 1712. február 2-től haláláig, 1749-ig esperesi tisztséget is viselt, ó volt a komjáti egyházmegye utolsó esperese. Bibliafordítását 1737-ben Madaron készítette. A kéziratos Biblia előszavából tudjuk meg fordítói indítékát és szándékát. így ír: ,,... szükség azért, hogy minden szó az ő erejében és értelmében vétessék és semmi elfordítása, vagy érteilen és illetlen kimondása a szónak ne essék, mely eltévelyítené, vagy megbotránkoztatná az olvasót és hallgatót". Szándékának megértéséhez figyelembe kell venni, hogy Károlyi Gáspár Bibliája akkor már lassan 150 éves volt, közben a magyar nyelv fejlődött, változott, szavak, fogalmak felejtődtek el, vagy nyertek új tartalmat. Ezért érzi szorongató szükségét az újrafordításnak. Nagy felelősséget érez Isten szava iránt, hogy aki azt olvassa, vagy hallja, igazán a saját beszélt nyelvén értse. Valószínűleg egyedül, minden külső segítség nélkül látott munkához, és úgy is fejezte be. A teljes bibliafordítása sohasem jelent meg nyomtatásban, valószínűleg a kor problémái miatt, csak a zsoltárok könyve látott napvilágot 1740-ben Miapolisban (költött városnév), a Kis Biblia, azaz. A szent Dávid 150 zsoltárainak könyve címmel. A bibliafordításon kívül további munkái: Keresztyéni közönséges könyörgések -1743-ból, valamint Háborúi Könyörgések, 1745-ből. Nagymegyeri Besnyei György 1749. április 9-én halt meg Madaron, ott is van eltemetve. Bibliája kéziratát végrendeletében a Debreceni Kollégiumnak ajándékozta, most is ott van, a múzeumi kiállításon megtekinthető. Mit jelent ma számunkra Nagymegyeri Besnyei György személye, életműve, hagyatéka? Elérkezett az az idő, amikor a történelem porát le kell tisztítani a múltról, hogy a múlt értékei újra ismertté legyenek, gazdagítsák jelenünket. Ezért illik és kell Besnyei Györgyről is tudnunk, nehéz korban leélt élete ma is példaértékű. Küzdelmeiben, egy, létbizonytalansággal fenyegető korban nem önmagára gondolt, hanem Krisztusába vetett hittel népe és nemzete javát szolgálta és munkálta önzetlenül, annyira kedves volt számára Isten igéje, népe és az a nyelv, amelyen Isten az ö magyar népéhez szól. így lehet személye, életmüve a mi számunkra is kihívás. Hogy a Nagymegyeren született bibliafordító Besnyei Györgyöt jobban megismerjük, 1990. december 16-án délután 3 órakor a nagymegyeri református templomban ünnepi megemlékezést tartunk. SZABÓ ANDRÁS, ref. lelkipásztor OTTHON A KLUBBAN Lassuló léptekkel, de fiatalos szívvei igyekeznek a pelsőci nyugdíjasok klubjukba, találkozásra, beszélgetésre, dalolásra, emlékezésre. Legidősebb klubtagjuk, Siska Jani bácsi, kipirult arccal szórakoztatja a társaságot. Van itt móka, kacagás. És persze tervezés. Hová induljanak a jövő nyáron, pihenni, körülnézni! Fiatalságukat a munka jelentette. Nem volt idő üdülni, szórakozni, utazni. Most pótolják az elmulasztottakat. Ebben az évben a Léva-Verebély-Podhájske utat járták, s aztán a miskolci termálfürdő vizében lubickoltak. Egy-egy ilyen útra 30-38 idős ember indul. Segíti őket az egyetértés, barátság, és persze a nemzeti bizottság Brezina Árpád elnökkel, ma már polgármesterrel az elen; a járási szociális osztály, a helyi földművesszövetkezet. A forró nyári napokban rendezték a temetőkertet, takarították a készülő művelődési házat. A burgonyabetakarítás sem történhetett meg nélkülük. Ha valahol segítségre szorulnak, ki segíthet? A nyugdíjasok, Krupinszky Manyika nénivel az élen. Ö szervez, irányít, tervez, segít, ahol csak tud. A krónikás Ronyec Márta néni új lapot kezd. Közeleg a karácsony, a szeretet ünnepe. Itt e klubban is állítanak karácsonyfái. összegyűlhet alatta minden magányos, de más is, aki szeretetet, barátot keres. Máté Lászlóné, Pelsőc ÚJ SZÚ 4 1990. XII. 11.