Új Szó, 1990. december (43. évfolyam, 282-303. szám)

1990-12-11 / 290. szám, kedd

Gentleman módon, DE BIZTOSÍTÉKKAL A hitelbank nem lehet felelőtlen Nyugati tapasztalatok szerint a kisvállalkozások 80 százaléka egy-két év alatt csődbe jut. Tudjuk, az előző évtizedek gazdaságpolitikája és Klaus úr „jóvoltából" nehéz évek elébe nézünk, így több mint valószínű, hogy az említett jelenség nálunk is bekövetkezik. A kisvállalkozók nagy része saját tőkéje mellett vagy annak hiányában bankkölcsönökkel indult. Amint azt a pozsonyi Altalános Hitelbank (Všeobecná úverová banka) dunaszerdahelyi fiókjának igazgátójától, Bíró János mérnöktől és Kulacs István szakelőadótól megtudtuk, többen bizony tájékozatlanul, sőt felelőtlenül próbálnak a remélt meggazdagodáshoz vezető útra lépni. A hitelbank azonban nem lehet felelőtlen, nem hazardírozhat, s néha bizony - nemcsak saját érdekében - mások helyett is gondolkoznia kell... ŰJ SZÚ 5 1990. XII. 11. BANKSTRATÉGIA - Ügyfeleink vállalkozási formái különbözőek. Van amit támogatunk, örömmel veszünk, de olyan is akad, amiért, enyhén szólva, nem lelkesedünk, amire nem szívesen adunk kölcsönt - kezdi a tájékoztatást a szakelőadó. A kívülállók - s gyakran az ügyfelek is - ezt nem nagyon értik, hiszen úgy tűnik, egy banknak teljesen mindegy, milyen vállalkozásra ad kölcsönt, ha azt kamatostul visszakapja ... - Nézze, a mi szakmánknak is szüksége van bizonyos stratégiára, sőt filozófiára - siet megmagyarázni a szakelőadó szavait Bíró mérnök. - Dunaszerdahelyen jelenleg összesen 23 vendéglő, büfé, lángossütő működik, de eddig már legalább ötvenen jöttek tájékozódási, kölcsönzési szándékkal azért, hogy hasonló vállalkozásba kezdjenek. Mi igyekeztünk velük megértetni, hogy egy 23-24 ezer lakosú városka több ilyen büfét, lángossütőt aligha tart el. A „feleslegesek" törvényszerűen tönkremennek. Persze, ilyenkor mindenki azt bizonygatja, hogy ő jobban, olcsóbban fogja csinálni... - Igaz, ha valaki ragaszkodik ahhoz, hogy pénzt vegyen fel, s eleget tesz 'feltételeinknek, nem küldjük el - jegyzi meg Kulacs István -, de igazán az olyan ügyfeleknek örülünk, akik nemzetgazdasági vagy éppen regionális szempontból értékes vállalkozásba kezdenek. Vannak, akik betonelemek gyártásába vagy más építőipari tevékenységbe fogtak. Olyanok is akadtak, akik traktorra, öntözőberendezésre vettek fel kölcsönt. Mások egyenesen a gyárból veszik a tévét, az építőanyagot. Tudjuk, hogy ezek hozzáértő, szakértő vállalkozók. Ezeket természetesen előnyben részesítjük a palacsintasütővel szemben. RONGYOS ÖTMILLIÓ A hitelbank, persze, szigorú feltételeket szab, sok mindenre kíváncsi. Például arra, van-e a jövendő ügyfelének családi vagy hétvégi háza, autója, van-e saját vagy bérbe vett termelőeszköze, van-e szakértelme. Persze, ez nem feltétele annak, hogy valaki kölcsönt kapjon. - Ha valaki kölcsönt akar, nemcsak személyesen, írásban is be kell mutatkoznia - közli Kulacs úr. - Egy ötoldalas kérdőívet kell kitöltenie. Szükségünk van egy tevékenységi tervre is. Tudnunk kell, hogy az ügyfél milyen kiadásokra, bevételre számít, mekkora adót, mennyi bért fog fizetni. Afelől is érdeklődünk, hogy milyen ütemben, mikor akarja kimeríteni. Csak mindennek tisztázása után bíráljuk el kérelmét. A szakelőadó azt is elmondta, hogy ez a bürokratikusnak tűnő gyakorlat országosan bevált. Arra pedig eddig még senki sem panaszkodott, hogy ezzel megsértenék személyiségi jogait. Természetesen akadnak, akiknek ez nem tetszik. Az egyik ügyfelük például kategorikusan kijelentette, hogy ő „rongyos ötmillióért" nem fog papírokkal vacakolni, a szükséges összeget megszerzi máshol. Az esetek többségében százezres, sőt milliós nagyságrendű kölcsönökről van szó. így a hitelbank képviselőinek meg kell gondolniuk, kinek, mire, milyen feltételekkel adnak kölcsönt. - Biztosítanunk kell, hogy a kiadott pénzt visszakapjuk. Mi nem a saját pénzünkkel, hanem a lakosság pénzével gazdálkodunk. KEZESSÉG, DUGIPÉNZ, CSALÁDI BOTRÁNY Ha a házastársak egyike akar kölcsönt, akkor azt a bank csak a feleség, illetve a férj tudtával, beleegyezésével adja meg. Volt olyan esetük is, hogy mikor már az ügyféllel min-., denben megegyeztek, a férj, mikor megtudta, hogy az okmányokat a feleségének is alá kell írnia, elállt a kölcsöntől. Az első félév gyakorlatától eltérően a kívülálló harmadik kezest már nem kérik. Előfordult ugyanis, hogy a férj a feleség tudta nélkül - néhány ezres fejében - családi házával vállalt ismerőse kölcsönéhez kezességet. Mikor ez otthon kitudódott, kitört a botrány. Az ilyen esetek, persze, a bank számára sem kedvezőek. - Az sem egyértelmű - mondotta az igazgató -, hogy elegendő-e, ha a kívülálló, harmadik kezes csupán a bankhivatalnok előtt írja alá az okmányt, lehet, hogy ennek közjegyző jelenlétében kellene történnie. » A hitelbank természetesen más módon is biztosítani akarja, hogy pénze kamatostul megtérüljön. Annál is inkább, mert nem olyan egyszerű, hogy az elmaradt törlesztés fejében az adós vagy a kezes családi házát vagy más ingatlanát lefoglalják. A szabályozók és a rendelkezések nem olyan egyértelműek, a csődtörvényre még várni kell. így hát szoros kapcsolatot tartanak fenn a biztosítóval, a földmérő hivatallal és a rendőrséggel. A látszat ellenére az ügyintézés mégis rugalmas, s a bizalmon alapul. Nem kérik például azt, hogy az ügyfelek hivatalos becsüssel értékeljék fel ingatlanjukat. A biztosítónál, a rendőrségnél és a földmérő hivatalban az ügyintézést a hitelbank végzi. Az ügyfelek pedig tapasztalhatják, hogy hamarabb jutnak a szükséges tőkéhez, mint az a múltban más intézménynél lehetséges volt, Kérdésemre, hogy milyenek a törlesztésekkel kapcsolatos eddigi tapasztalataik, a hitelbank igazgatója és szakelőadója elmondotta: az emberek érzik a feladat súlyát, s igyekeznek kötelezettségüknek időben eleget tenni. Vannak persze, akikre jobban oda kell figyelni. Sejtik, hogy egyesek nem a vállalkozás hasznából fizették vissza az első részleteket. - Láttuk, hogy a közel félmilliót érő vontató ott áli kihasználatlanul az udvaron, de az ügyfél fizetett - mondta Bíró János -, a törlesztés szempontjából nézve ezért eddig jó tapasztalatokkal rendelkezünk. POMfCHAL RICHÁRD MOST ELŐSZÖR: Szlovákiai táncháztalálkozó December 15-én, a dunaszerdahelyi városi sportcsarnokban először rendeznek országos méretű táncháztalálkozót Szlovákiában. Az egynapos rendezvény tíz órakor táncoktatással kezdődik, melynek során csallóközi, mátyusföldi, gömöri, bodrogközi, somogyi, kalotaszegi magyar, valamint szlovák, gorál, és zempléni táncokat sajátíthatnak el az érdeklődők. A sportcsarnok előterében a Varsányi, a Ghýmes, a Csámborgó, a Pántlika, a Csiholok, a Csal ló, a Csurgó és az ozsgyáni cigányzenekar ad műsort, Romániából a Mérai zenekar, Budapestről az ökrös zenekar és Berecz András, illetve Szvorák Katalin lép színpadra, majd id. és ifj. Bemard Garaj, a két dudás. Délután a zenekarok és a hagyományőrző csoportok gálaműsorát láthatják, hallhatják a nézők; a jókai, a martosi, a tardoskeddi, a bényi, a borzovai, a zoboralji és az imregi együttesen kívül a tvrdošíni Skonišina is bemutatkozik. Este fél héttől tíz óráig a küzdőtéren össznépi vigadalom lesz. A szervezők egésznapos kirakodóvásárt ígérnek, a folkkocsmában pedig bárki kedvére vigadhat, zenélhet. -szA HARVARD CSAK . HARMADIK A Business Week minden évben közreadja ^ húsz legjobb amerikai egyetem listáját. Az idén a Harvard csak a harmadik helyen szerepel, a Yale pedig nincs is a „Top 20" között. Az elit főiskolák élére az Illinois állambeli Northwestern Universiy került, második a pennsylvaniai Wharton. A trikókon is annyiszor szereplő UCLA a tizedik! Rúžena Stiefelová kizárólag azon hölgyek hajkoronájának „gondozója", akiknek - hivatásukból adódóan - mindig ápoltnak kell lenniük. A fodrásznő ügyfelei között közismert külföldi személyiségek is szerepeltek. Megfordult nála Margaret Thatcher és Barbara Bush is. A képen Jana Pavlová egy színművésznő frizuráját készíti. (Jifí Kruliš felvétele - ČTK) Rock-Misz-szió '90 Szlovákiai magyar „rock-katonák" lepték el a közelmúltban a komáromi ifjúsági klubot, fiatalok, akik a Magyar Ifjúsági Szövetség által szervezett négynapos Rock-Misz-szió '90 elnevezésű szakmai tábor miatt keresték fel a Duna-parti várost. A rendezvény szervezőbizottsága komoly célt tűzött maga elé: bebizonyítani a kétkedőknek, hogy a bőrnadrágos, szegecses nehézfiúk között sok a tehetséges, amatőr rockzenész, és „csírázik" már a szlovákiai magyar rockzenei élet. Tizenhárom zenekar jött el a táborba, a fiúk - négy magyarországi zenész jóvoltából - először szakmai továbbképzésen vettek részt. Balázs Fecó elsősorban a billentyűsökkel, Berki Tamás az énekesekkel, Baló István a dobosokkal, Szigeti Ferenc pedig a gitárosokkal foglalkozott. Majd következett a „megmérettetés", a vasárnapi rockfesztivál a városi művelődési központban. A fent említett szakmai ÉNEK - ÉS ZENEBARÁTOK KÖRE Továbbra is alakulófélben Megszoktuk, hogy a direkció fentről jön. Amit ott mondanak, az a döntő, azt teljesítjük lent. Ám változtak az idők - lent kell kezdeményezni, lentről kell szervezkedni. Persze, ez a fajta hozzáállás még sok helyütt szokatlan. Talán ezért is olyan hosszadalmas folyamat a Csehszlovákiai Magyar Ének- és Zenebarátok Körének megszületése. A kedvüket nem vésztők, a hasznosságot szem előtt tartók vasárnap Pozsonyban harmadszor is nekirugaszkodtak a Kör megalakításának. Egy hónappal ezelőtt a csaknem száz meghívott közül tizenegyen jöttek el a megbeszélésre, most hetvenből huszonötén tanácskoztak a Csemadok OV székházában. Annyira jutottak, hogy megválasztották az előkészítő bizottságot, melynek elnöke DukaZólyomi Emese, titkára Petrik Zsolt lett, tagjai Janda Iván, Cséfalvai Gusztáv és Hric Júlia. A jelenlevők őket bízták meg azzal, hogy pontosítsák az alapszabályt, és a statútum kidolgozása után kérjék a Kor bejegyzését a belügyminisztériumban. Persze, ezek csak a szükséges formalitások. A lényeg az, hogy a zenének és a dalnak hívei, támogatói, művelői legyenek, hogy bővüljön a tagság köre, igényeljék és megkapják a szakmai segítséget. Bennünket csupán az zavart, hogy a szükséges iratok beszerzésének határidejét a jövő év márciusában jelölték meg. - Elszomorít az is, hogy a zeneértők, zenebarátok ritkán keresik fel könyvtárunkat - mondta Duka-Zólyomi Emese, a Pozsonyi Egyetemi Könyvtár főosztályának vezetője. - Pedig művelődés nélkül nincs előrehaladás. A zenét nem határolja be a nyelvtudás. A zene nyelve közérthető. Úgy vélem, közösen kell keresnünk és feldolgoznunk a hazai forrásokat. Ezért szükséges, hogy minél előbb létrejöjjön a Csehszlovákiai Magyar Ének- és Zenebarátok Köre. O. K. zsűri a rozsnyói Sexit együttest találta a legjobbnak, amelynek tehetséges tagjai: Pál Balázs Jenő (ének, gitár), Hundzsa István (basszusgitár, ének) és Kiss Zsolt (dobok). Rajtuk kívül oklevélben és pénzjutalomban részesült a dunaszerdahelyi Klinika, a nagymegyeri Total Chaos, a közönségdíjat pedig a bátorkeszi Money Factor szerezte meg. Az esti gálaműsor legizgalmasabb perceit a zsűri és a Sexit együttes közös koncertje szerezte. A zárórészben vendégként szerepelt a több év után ismét magyarul játszó, új felállású pozsonyi Gravis zenekar is. Külön élményt jelentett Antal Gábornak, a budapesti Petőfi Csarnok igazgató-helyettesének a hangulathoz illő, frappáns műsorvezetése. Egyébként a műszaki felszerelés is a „pecsából" jött. De mi is történt még a négy nap alatt? Nagyon fontos megemlíteni, hogy a résztvevő együttesek számára a Salgótarjánból stúdióberendezéssel együtt „felutazó" Pop-Ton stúdió technikusai demofelvételeket készítettek. Ezek a jó minőségű felvételek egyrészt a zenekarok további bemutatására, népszerűsítésére, másrészt pedig - a MISZ további anyagi lehetőségeitől függően - egy közös kazetta kiadására is felhasználhatók. A zenekarmenedzselés és a hanglemezkiadás fortélyairól Szigeti Ferenc tartott előadást, aki nemcsak a Karthago együttes sikereinek egyik kovácsa, hanem a közismert Proton Kiadó egyik igazgatója is. Megígérte, hogy az általa szerkesztett „Rock gyermekei" cimú rádióműsorban bemutatja a feljátszott dalokat. A rendezvény iránt nagy érdeklődést mutatott Polgár György franciaországi magyar üzletember' is, valamint a magyarországi Ossián együttes menedzsere: Szabó Endre. Talán éppen ők játszanak majd közre abban, hogy bebizonyosodjon: kisebbségi magyar zenekar is lehet ütőképes, akár külföldön is, ha kellő tehetsége van. Idehaza pedig a MISZ vállalta több koncert megszervezését a legsikeresebb együtteseknek MISKÓ ILDIKÓ A Italam is nagyrabecsült kisebbségi író nyiJl\ latkozta a minap: ki kell alakítanunk az egységes magyarságtudatot. Galambősz fej, huncut mosoly. Az öregúr megélt egy s mást, voltak pillanatai, amikor nem szívesen cseréltem volna vele. A keserves napok után végre hozzánk is beengedték, mint kisebbet a kisebbhez. Mint magyart a magyarhoz. Látogatóba, s kevéske diadalútra. Egységes magyarságtudatot. Értem én, hogy ne érteném. Azazhogy. Hogyan is állok a magyarságtudatommal? Egyszeriben nem jó? Dobjam el? Mindeddig úgy hittem, magyarnak születtem, magyar anyanyelven tanultam, magyarként éltem át a kisebbségi traumák válogatott szépségeit, melyeket, mint ócska relikviákat, elhatároztam, eldobom. Juszt se vagyok kisebbségi! Azért se töredékmagyar! Féltudatú morzsalék. Nincs á világon senki, aki kedvéért még egyszer félember legyek. Keserves tanulság amúgy is, hogy ily sokáig tartott a felismerés, a belső elhatározás. Micsoda féreg voltam évtizedekig! Illetve, mégsem lehettem féreg, ha írtam egykét kötetnyi verset, ha nem loptam, becsületesen igyekeztem ember maradni, s valahol a gének legelső parancsaként: magyar lenni. Úgy, mint ahogyan a fűzfa - fűzfa. Ha akarna se lehetne fenyő, eukaliptusz, olajpálma. Azt hittem, elég jól megvagyok a tudatommal, a magyarságommal, fűz- vagy fenyőfa létemmel, s ha Prága ugyanúgy lenyűgöz, mint teszem azt Krakkó vagy Bécs, attól még húzhat a szívem Budapestre, s Gömör eshet olyan messzire, mint Záhony. S most ezt a kis gömbölyded magyarságtudatomat egységesítsem. Nyilván bennem van a hiba, ha a mégoly szép szándékok, óhajok és elképzelések ellenére is csupa negatív példa és az egyfajta szellemiség riasztó víziója jelenik meg előttem. Az uniformizált, egyközpontú tudat mércéjének pálcasuhogása a fejem fölött. Vagy csak arról lenne szó, hogy a határokkal hetven éve szétszabdalt magyarság ne gondolkodjon kisebbségül, vagy szellemileg tekintse semmisnek a materiálisán valóságos határokat? Ez, úgy hiszem, sokunkban megtörtént, történik, akik figyeljük a magyarországi kultúrát, politikát, egyebet. Egységesítendő tudatunk Gondoljak netán jászkunságiul, budapestiül, avagy nógrádiul, gömöri születésű pozsonyi létemre? A tudatomban éppúgy jelen van (épp az általam szeretett és tisztelt író művének is köszönhetően) Farkaslaka, Gyergyó és Marosvásárhely, ki sem vethetné onnan senki, mint ahogyan szellemi rokonomnak érzem a tragikus sorsú Szilágyi Domokost, a magyarországi, előbb nyugat-európai Szőcs Gézát, aki végre hazamehetett szülőföldjére, elsősorban nem egységes magyarságtudata noszogatására, hanem az erdélyi magyarság tudatának, hétköznapjainak a politikában való ápolására, jogainak építésére. Még a hattyúnyakú versek rovására is. Nem tehetek róla, talán az internacionalista álpaternalista testvériesülési jelszavak fokhagymás bűzét érzem ott is, ahol nem kellene, s felkapom a fejem az egységesítő óhajok hallatán. Nem szeretnék egységesülni azzal a magyarországi magyarral, aid pár éve Gombaszögön megkérdezte tőlem, vajon-ugyan mitől, honnan tudok oly szépen magyarul? Azzal a szabadidőruhás hordával sem szívesen vállalok testvéri közösséget, amely csak hangoskodásával tett túl olykor tyeplákikultúráján, áradva szemben az utcán (lett légyen magyar, lengyel, vagy ex-endékás). Nagyon ódzkodva tudnék egységesülni Antall miniszterelnök úr kormányával, feltétlenebbül Göncz Árpád humanitásával. Talán Orbán Viktorékkal, akik narancsot görgetnek játékosan jonathán helyett. A parlamentben kakaskodó vezérőrnagy úrral semmiképp. Ha másért, azért sem, mert egyik ózdi ismerősöm mesélt egy-két épületes példát orosz-frontbeli viselt dolgairól. Egyáltalán: Magyarország-központúnak kell-e elképzelnem azt az egységes magyarságtudatot, vagy központ nélkülinek, esetleg a történelem hajszálgyökerein tölteni fel hiányos tudatomat? Netán az irodalom ligeteiben szívni magamba gyógyító levegőt? Milyen az az egységes magyarságtudat? Vajon helyet kapnak-e benne a zsidók, szerbek, cigányok, kunok, csángók? L

ehet, hogy nem is nekem szólnak a galambősz hajú, angyali mosolyú öregúr szavai, hanem azoknak, akik elfeledték magyarságukat, vagy önként lemondtak róla percnyi előnyökért, zsírosabb falatért, gyávaságból? Nem siratom őket, rekedjenek ki még a statisztikából is. Ha viszont hozzánk, a többiekhez szólnak, akik olyként egységesek, hogy ezerszínűek, mindenfélék, s ennek ellenére azok, nem értem, miféle egységes vonzáskörébe kellene tartozniuk: Az a megálmodott egységes tudat talán nem más, mint búvópatak, amelyben bizony benne álldogálunk - ki kötésig, ki nyakig, kinek csak a bokáját nyaldossa a víz. Csak egyre kellene vigyáznunk: bele ne fulladjunk. KÖVESDI KÁROLY