Új Szó, 1990. december (43. évfolyam, 282-303. szám)

1990-12-11 / 290. szám, kedd

Előzzük meg az alkotmányválságot (Folytatás az 1. oldalról) dasági csődbe. Hosszú évekig permanens gazdasági bomlásban él-' nénk, amelyet szüntelen társadalmi megrázkódtatások kísérnének, s ez véget vetne a gazdasági jólétbe vetett reményünknek, s valószínűleg a demokrácia végét jelentené a cseh országrészekben és Szlovákiában is. Ha megengednénk, hogy mindez megtörténjen, történelmünk első olyan nemzedéke lennénk, amely külső nyomás nélkül, saját elvakultságával végtelen, sokéves szenvedést okozna nemzeteinknek. Bátorkodom kijelenteni, hogy a következő nemzedékek elátkoznának, a világközösség pedig bolondnak nyilvánítana bennünket. Tisztelt képviselők, első köztársasági elnökünk azt írta, hogy az államokat csak.azok az eszmények éltetik, amelyekből megszülettek. Ez fiatal, törékeny és tapasztalatlan demokráciánkra és arra az államra is vonatkozik, amelyet egy éve próbálunk kiépíteni. Egy évvel ezelőtt az erőszakmentesség, a tolerencia, a megértés, a közös ügyért való áldozatvállalás szellemében közösen lázadtunk fel a totalitárius elnyomás ellen. A szabadság, a demokrácia, az állami függetlenség, a nemzeti önrendelkezés eszméit hirdettük, szem előtt tartottuk az emberi és állampolgári jogokat. Egyik szlovák barátom Szeretetet ígértünk egymásnak címmel dalt írt, és mi valamennyien vele énekeltünk. Közösen akartuk helyrehozni a múltban a két nemzetünk ellen elkövetett sérelmeket; csehek, szlovákok, magyarok, rutének, lengyelek, romák, németek és más nemzetiségű állampolgárok, közösen akartunk kiépíteni egy valóban humánus államot, igazi életképes föderációt. 1990. december 10-én, az emberi jogok nemzetközi napján államunk helyzete nem sokat tükröz a tavalyi eszmék közül. Könnyen alkotmányos válságba kerülhetünk azért is, mert sokan közülünk elfelejtik eszméinket, vagy pedig nem ezek szerint járnak el. A döntő többség a föderáció megtartását óhajtja Néhány diák a közelmúltban ellopott forradalomnak nevezte forradalmunkat. Nem értettem teljesen meg ezt a jelzőt, mert nem tudtam, ki és kitől lopta el a forradalmat. Úgy tűnik, hogy más veszély fenyeget bennünket. Az, hogy a következő nemzedékek eltékozolt forradalomnak nevezik majd forradalmunkat. Ezért ma azzal a felhívással fordulok polgártársaimhoz, kíséreljék meg elhárítani ezt a veszélyt. Felhívásomban megerősítenek engem a közvéleménykutatások eredményei és a rendelkezésemre álló információk, amelyek egyértelműen azt mutatják, polgáraink döntő többsége a föderáció megtartását óhajtja, és sokkal fontosabbnak tartja a gazdasági reformmal kapcsolatos problémák megoldását, mint az illetékességi vitát. A Szlovák Köztársaságban a polgárok 70 százaléka, a Cseh köztársaságban 74 százaléka egyetért azzal a megállapítással, hogy az állam megosztására irányuló törekvések a politikusok ügye, és nem tükrözik az átlagemberek érdekeit. Még van esélyünk. Használjuk ki! Mit tehetnek ezért önök, a Szövetségi Gyűlés képviselői? Bátorkodom néhány gyors és radikális intézkedést javasolni, ezek egy célt követnek: a mai ideiglenes alkotmányosság labilis talaján megteremteni néhány alapvető, ám ugyancsak ideiglenes jogi szabályozót, amely lehetővé tenné, hogy relatíve demokratikus módon oldjuk meg a megoldhatatlan és patthelyzeteket. Azonnal alakítsák meg az alkotmánybíróságot Javaslataim a következők: 1/ Javaslom, hogy az idevonatkozó törvénnyel azonnal alakítsák meg az alkotmányban rögzített alkotmánybíróságot, amely meg tudná oldani a felmerülő alkotmányválságokat. 2/ Javaslom, hozzanak alkotmánytörvényt a népszavazásról, amely a politikai szervek közti megoldhatatlan ellentétek esetében szavatolná a polgárok akaratának érvényesülését. A népszavazás által kifejezett akarat a legfelsőbb, döntő és mindenkire nézve kötelező jogi tekintély lenne. E két törvény tervezetét ma reggel átadtam a Szövetségi Gyűlés elnökének. Egyúttal felkértem a szövetségi kormány jogalkotásért felelős alelnökét, hogy indokolja meg ezeket a törvényeket. Ehhez én most csak egyet tehetek hozzá: senki sem vonhatja kétségbe, hogy alkotmányválság veszélye áll fenn. Nem rendelkezünk azonban gyakorlatilag egy olyan alkotmányos eszközzel sem, amellyel meg tudnánk akadályozni az ilyen válságot. Azt mondhatjuk, hogy üres kezekkel állunk itt. A honvédelmi törvénynek az a meghatározása, hogy a hadsereg felhasználható az alkotmányosság megvédésére, nem tűnik számunkra jó eszköznek. Az előterjesztett javaslatok nemcsak a válság alkotmányos megoldását teszik lehetővé, hanem bővítik a demokráciát azáltal, hogy a polgárok közvetlenül részt vehetnek a politikai döntéshozatalban. Ráadásul az alkotmánybíróság lehetővé teszi, hogy jogi úton, politikai konfliktusok nélkül oldjuk meg a fölösleges illetékességi vitákat. Egyre inkább úgy érzem, hogy a közeljövőben ezek az eszközök sem bizonyulnak majd elegendőnek. Bízom abban, már megismertek Nyitott programmal Hogyan látja a következő két esztendőt az SZK gazdaságstratégiai minisztere? ÚJ SZÚ 1990. XII. 11. „Három szempontból vizsgáltuk gazdaságunk várható alakulását, éspedig gazdaságunk működésének megőrzése, a reform gyorsítása és az elengedhetetlen szerkezeti változások szempontjából" - mondotta Rudolf Filkus, az SZK gazdaságstratégiai minisztere tegnapi sajtótájékoztatójának bevezetőjében. Hangsúlyozva, hogy Szlovákia gazdasága sok tényező miatt érzékenyebben reagál a devalvációra, a privatizációra az árak alakulására stb., mint a más gazdasági szerkezetű cseh országrészek. Szlovákia gazdaságát ugyanis „könnyíteni" kell, vagyis a gépipar, a vegyipar és egyéb „nehéz" termelési ágazatok helyett a szolgáltatások széles skáláját, az ún. tercier szférát kell fejlesztenünk. Arra számítottunk, hogy gazdasági eredményeink az 1989-es évekhez képest a következő két évben nem csökkennek tovább, de - amint azt a miniszter is elmondotta -, a stabilizálódást a kilencvenes évek derekára várjuk csak. Szlovákiában 8-10 százalékos munkanélküliséggel számolunk, tehát mintegy 200 ezer embert érint majd, s arányaiban nagyobb méretű lesz a csehországinál. A feltételezések szerint a nominálbérek növekedése 10-15 százalékos lesz, s persze, nem haladhatja meg az iqfláció várható (15 százalékos) növekedését. Jövőre a reálbéreknek mintegy 15 százalékos csökkenése várható. Mivel a külső és belső körülmények alakulása nem számítható ki minden vonatkozásban, így annak várható következményei sem gazdaságunkra nézve, ezért stratégiai programúkat nyitottnak, a körülményekhez mindenkor igazodónak kell tekintenünk" - hangsúlyozta mintegy összefoglalva programjuk lényegét Rudolf Filkus miniszter. -pgannyira; hogy nem gyanúsítanak: személyes hatalmamat akarom növelni. Sokáig meg voltam győződve arról, hogy a köztársasági elnök jogkörét az új alkotmánynak korlátoznia kell. Az utóbbi hetek és napok eseményei és a mai labilis alkotmányos helyzet jogi elrendezése arról győzött meg, hogy nem teljesíthetem elnöki ígéretemet, és nem törekedhetek az összes polgár jólétének elérésére, ha átmenetileg nem bővítik jogkörömet. A legközelebbi napokban azt a törvénytervezetet, amely az új szövetségi alkotmány elfogadásáig a köztársasági elnök jogkörét bővítené a pontosan meghatározott területeken, természetesen az alkotmányosság és a demokrácia alapelveinek megtartásával. Nagyon sajnálom, hogy ilyen következtetésekre kellett jutnom, de mivel megígértem, hogy mindig igazat mondok, meg kellett ismertetnem önöket nézeteimmel. Teszem ezt azért is, hogy eleget tegyek annak a több millió polgár elvárásának, aki az önök révén megbízott engem ezzel a funkcióval és aki, amint arról ismételten meggyőződhetek, bízik abban, hogy hozzájárulok szövetségi államunk megmentéséhez. Véleményem szerint a két említett törvényt azonnal meg kellene tárgyalniuk. Tudom, ez az eljárás durván sértené az eddig érvényes ügyrendet és a törvényhozással kapcsolatos szokásokat. Meggyőződésem azonban, hogy ez jelentené a kisebbik rosszat; ugyanis roszszabb lenne, ha képviselőtestületeink nézetei szembekerülnének egymással, és nem lenne lehetőségünk arra, hogy az ilyen konfliktust alkotmányos módon megoldjuk. Hölgyeim és uraim, Nem állok messze az igazságtól azzal a meggyőződésemmel, hogy sem én, sem önök nem sejtették, milyen bonyolult és ellentmondásos helyzetekbe kerülhetünk elvállalt tisztségünk által. Ebben a feszült és talán történelminek is nevezhető pillanatban azt javaslom, próbálják megtenni azt, amivel már néhányszor én is megpróbálkoztam, vagyis, néhány percre gondolkodjanak óriási felelősségükről, majd nézzenek egymásra szeretetteljesen, s mosolyogva nyújtsanak egymásnak kezet úgy, mint ahogyan ez a szentmiséken szokásos. Köszönöm a figyelmüket. Alcímek: ÚJ SZÓ Itt a piros, hol a piros? (Folytatás az 1. oldalról) - Én úgy tudom, marad a Hírmagazin, hetente ugyanabban az időpontban, mint ahogy eddig sugározták, de születőben van egy másik hírblokk is, az lesz majd kéthetente szlovák, illetve magyar, lengyel és ukrán. - Mondja meg őszintén: ön ezt a változatot is elképzelhetőnek tartja? - Harmadik változat is van még, sőt, talán még negyedik is, sok minden közrejátszik majd abban, hogy melyiket fogadjuk el. - Például? - Például a kormány, hogy mire ad pénzt és mennyit, aztán a parlament szava is döntő lehet, és ne felejtse el, még mindig nem készült el a Szlovák Televízió új törvénytervezete. - Végül is mit ígérnek a nézőknek, míg nem kristályosodik ki a végleges műsor? - Csak annyit, hogy program is lesz, hírek is lesznek - többféle nyelven. Hogy hány percben és milyen összeállításban, arra ma még nagy merészség lenne választ adni. (szabó) Hazánk és az EK •iia Mm mu m r m n • egyuttmukodeserol (ČSTK) - Jiŕí Dienstbier szövetségi miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter tegnap Prágában találkozott az Európai Közösségek tagállamainak csehszlovákiai nagyköveteivel. A megbeszélésen mindenekelőtt a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság, valamint a „tizenkettek" közötti együttműködés fejlesztéséről volt szó. Lech Walesa a Belwederben A kisebbik rossz... Bár a november 25-i első forduló után teljesen nyilvánvaló volt, hogy a másodikban csak Walesa győzhet, még az ő hívei sem titkolták csalódottságukat: „savanyú a szőlő", ennek a győzelemnek nem lesz olyan értéke, mintha Mazowieckivel szemben érné el. Érdekes volt megfigyelni, hogy a Walesa-Tyiminski párbaj esélyeit latolgató kommentárok jó része az első menetben kibukott Mazowiecki személyével foglalkozott a legtöbbet. Sokan úgy érezték ugyanis, hogy Mazowieckivel együtt a lengyelek elvesztettek valamit, aminek tulajdonképpen még nem is voltak a birtokában. Walesa elnöksége a régi érdemek jutalma. Mazowiecki veresége a szakértelem bukása. S ha hozzáteszem, hogy e bukásnak és az ismeretlenségből felbukkant Tyminski előretörésének elsősorban gazdasági okai vannak, akkor látszólagos ellentmondásba keveredem. Adam Michnik főszerkesztő a Gazeta Wyborczában azt írta, „nemcsak Mazowiecki és tábora vesztett, hanem a reformprogram és a demokrácia építésének szándéka is. Az észérv vereséget szenvedett az agresszív retorikával és a csodákban való hittel szemben. Lengyelország a káosz és a szétesés küszöbére került." A lengyel reformprogram a legradikálisabbak közé tartozik Kelet-Európában. Erre mondtak a szavazók nemet az első fordulóban, ezt vállalta Mazowiecki és ebbe bukott bele. Talán olyan tanulság ez, amelyet egész Közép-Kelet-Európában meg kellene szívlelni. Kezdetben volt a nagy lelkesedés, az utca embere tényleg a magáénak vallotta a kormányt, pár hónapja Mazowiecki még Walesánál is népszerűbb volt. De az embereknek hamar elegük lett a sokkterápiából, abból, hogy egyre gyarapodik a lapos pénztárcájúak tábora. Nem javult az életszínvonal, bár változás történt: korábban pénzük volt az embereknek, de nem tudtak érte mit venni. Most bőven van áru a boltokban, de minden olyan drága, hogy a többség nem tudja megfizetni. A gyomor szempontjából a végeredmény ugyanaz, bár szemre az utóbbi tetszetősebb. És hiába szorította vissza a hiperinflációt a kormány, ha az életszínvonal további romlását, s a már most is egymillióra tehető munkanélküliség további növekedését tudta csak ígérni. Hiába nevezik ezt a politika tudorai szociális demagógiának, az átlagpolgár - márpedig az ő szavazata dönt - a demokráciát a saját zsebén keresztül méri le; a gazdaságilag ragyogóan megindokolható és egyre súlyosabb áldozatvállalást kérő reformprogram a számára ilyen körülmények között csak annyit jelent,, mint halottnak a szenteltvíz. Volt tehát az egyik oldalon egy nemzetközileg elismert reformprogram, a nemzetközileg ugyancsak elismert Mazowiecki és Balcerowicz nevével fémjelezve, a másik oldalon pedig a megélhetési gondokba belefáradt tömegek voltak, amelyek már nem hitték el, hogy a sokkolás az ő érdekükben történik. Hiszen addig könnyű vállalni az átmenet nehézségeit, amíg azok meg nem kezdődnek. Ez a lengyel elnökválasztási küzdelem nagy tanulsága - számunkra is: az ellentétek kiélezett sarkait le kellene kerekíteni, a megrázkódtatásokat a lehető legkisebbre csökkenteni. Mazowieckiék figyelmen kívül hagyták az olyan fontos tényezőket, mint a tűrőképesség, a tömegpszichózis és így tovább. Igaz, ezekkel számolni a legnehezebb, mert egyáltalán nem számíthatók ki az íróasztal mellől. Ezért bolondithatta magába a külföldről hazatért milliomos Tyminski az embereket, akik a nehéz időszakokban mindig hajlamosak a csodavárásra. És ezért nem iehet Walesa győzelme sem teljes. Nem nyert mindjárt az első fordulóban, ugyanis csak akkor mondhatta volna el magáról, amit még a kampány kezdetén oly magabiztosan hirdetett: „minden lengyelek elnöke" szeretne lenni. Sőt, korábbi nagy ellenfelének, Mazowieckinek a támogatására is szüksége volt. A kormányfő ugyanis felszólította híveit, hogy a második fordulóban szavazzanak Walesára, vagyis: válasszák a kisebbik rosszat, hiszen ha Tyminski lenne az elnök, ez katasztrófát jelentene Lengyelországra nézve. Ezzel még egyszer, s valószínűleg utoljára összefogott a már menthetetlenül kettészakadt Szolidaritás. Nagyvonalú gesztus volt ez Mazowiecki részéről, mert nem vitás: a lengyelek nem fordultak volna ennyire szembe kormányukkal, ha nem Walesa hergeli őket, tisztességesnek nem mindig nevezhető demagógiával. Magának a Szolidaritásnak a kettészakadása is elsősorban Walesának az „érdeme". A második fordulóban a sajtó is össztüzet indított Tyminski ellen, s még az egyház is nyíltan Walesa mellett tette le a voksát. Michnik ezt írta: „Nem vonjuk vissza a Walesát illető kritikánkat, és az is igaz, hogy Walesa győzelme kockázatot jelent. Tyminski sikere viszont teljes bizonyossággal országunk szétzülléséhez vezetne." Abban az egyben tehát Walesa ellenfelei si egyetértettek, hogy ő lesz a kisebbik rossz. A New York Timesban a múlt héten megjelent elemzés rengeteg indokot hoz fel amellett, hogy Walesa miért nem jó elnöknek. Ezek szerint: kiszámíthatatlansága csak a totalitarizmus elleni harcban volt jó, egy demokratikus, modern államban katasztrófához vezethet. Könnyelműsége korábban az ellenzékiség, az illegális tevékenység mellékterméke volt: ha nem tudod befolyásolni az államot, nem is érzel iránta felelősséget. De most? Walesa nem okul a saját hibáiból, mert meggyőződése, hogy ő sosem téved. Képtelen a reformokra. Destabilizáló tényező lesz. Lehetne még sorolni a jelzőket, de fölösleges. Azt a lap is elismeri, hogy jó taktikus és nagy érdemei vannak a kommunizmus megdöntésében. A személyével, egyéniségével kapcsolatos aggodalmakat talán Mazowiecki fogalmazta meg a legtömörebben még az első forduló előtt: Walesa egy felelőtlen potenciális diktátor. Tegyem hozzá: Walesa Közép-Kelet-Európa egyik legkarizmatikusabb egyénisége. Eldőlt tehát az államfő személyének a közvéleményt hónapok óta foglalkoztató kérdése. De azt, hogy milyen lesz a jövőbeni Lengyelország, hogy milyen utat vesz a fejlődése iránya, csak a jövő évi parlamenti választások sejtetik majd. Valószínű, hogy addigra a Mazowiecki-tábor új párttá alakul, s úgy veti bele magát a küzdelembe. Walesa is egy elnöki párt létrehozását fontolgatja. Nemcsak gazdagabb, színesebb, de ha lehet, még bonyolultabb is lesz a lenqyel politikai élet. MALINÁK ISTVÁN