Új Szó, 1990. december (43. évfolyam, 282-303. szám)

1990-12-05 / 285. szám, szerda

Kulturális parlamentet! K

özismert, az atyáskodó állampárt nem nagyon szerette, ha tudtán kívül, engedélye nélkül találkoznak az emberek. Azt meg pláne nem, ha magyarok jöttek össze valahol. Még a nagy kegyesen engedélyezett fórumokra is elküldte „megfigyelőit". így évtizedeken át legálisan csak olyan formákban találkozhattunk, melyek nem sértették vagy veszélyeztették a hatalom érdekeit, illetve, amelyeket a hatalom, megintcsak a saját érdekeit nézve, kénytelen volt megtűrni, hogy a külföld szemében legalább fenntartsa látszatát a szabadságnak, demokráciának. Elsősorban ennek „köszönhető", hogy a csehszlovákiai magyar kulturális-művészeti intézmények és szervezetek között is régóta olyan a kapcsolat, mint, teszem azt, egy tízemeletes panelház lakói között, akik évek múlván sem ismerik (meg) egymást, a legjobb esetben is csupán a köszönésig jutnak el. Pedig nem ártana esztendőnként egyszer-kétszer együtt elbeszélgetni a házon bévül és kívül hosszú ideje létező, illetve újonnan felmerülő - közös - problémákról. A megoldás, a jobb feltételek kialakításának reményében. Ötlet szülné az ötletet, mit lehetne berendezni az üres pincehelyiségekben, hogyan gazdálkodhatnánk okosabban a vízzel, gázzal, miként tehetnénk kellemesebbé a lépcsőházat, hogyan segíthetnénk a szerencsétlen szomszédon, mit tehetnénk gyermekeinkért, s a többi, s a többi. Maradva a hasonlatnál, tartsunk előbb névsorolvasást a csehszlovákiai magyar kultúra házának régi és új lakóiról, feltüntetve azokat is, akik, pontosabban, amelyek nem önállóak, hanem szlovák-magyar közös intézmény, szervezet keretében dolgoznak. Ime: Csemadok, Jókai Színház, Thália Színház, Madách kiadó, Csallóközi Múzeum, Duna Menti Múzeum, Gömöri Múzeum, Nógrádi Galéria, Ifjú Szívek, Szőttes, Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara, Csemart, Csemart Galéria, Népművelési Intézet, Csehszlovákiai Magyar írók Társasága, Danubius kiadó, Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság, Csehszlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társasága, Csehszlovákiai Magyar Amatőr Színjátszók Társasága, Csehszlovákiai Magyar Irodalom- és Könyvbarátok Társasága, járási népművelési központok, művelődési házak, művelődési és szakmai klubok, könyvtárak, Irodalmi Szemle, Hét, Népművelés, a rádió és a televízió magyar adása és részben többi lapunk szerkesztőségei. A névsor korántsem teljes, főként ha intézményként kezeljük és ide számítjuk a tekintélyes múltra visszatekintő központi rendezvényeinket, az irodalmi és kulturális napokat, valamint számos amatőr művészeti együttesünket. Nos, az csak természetes, hogy valamennyi szervezet, intézmény végzi a maga dolgát, jól vagy kevésbé jól. Az is, hogy mindegyiknek megvan a maga ilyenolyan gondja-baja, melyet mindenekelőtt saját erőből kell orvosolni. Az azonban már kevésbé érthető, hogy még olyan szervezeteink, intézményeink is elszigetelve működnek egymástól, elkerülik egymás rendezvényeit, amelyek jellegüknél fogva közelállnak egymáshoz és szorosabb együttműködésük, együttes jelenlétük vagy pusztán egymás életének, szándékainak, szellemi és anyagi bázisának alaposabb ismerete gazdagabb kulturális termés esélyével kecsegtethetne, íróink hiányoznak a színházi bemutatókról, színészeink kimondottan színházi eseményektől maradnak távol, jelentős kiállítások megnyitói zajlanak le szellemiművészeti életünk képviselői nélkül, a hiányzó vagy nagyon esetleges vélemény- és tapasztalatcsere következményei kimutathatók a könyvterjesztésben, ugyanennek, valamint az egymásra figyelésnek, az egymás munkáját szemtől szembe értékelő-elismerő vagy éppen bíráló kritikának a hiánya pedig olyan művek, produkciók, rendezvények megjelenésében, melyek vagy a kutyának sem kellenek, vagy tömegeket programoznak át olcsó mulatsz- ^fogadására. Hányszor, de hányszor hallottam ho, ^yik, hol másik intézményünk, szervezetünk rendezvényén, vita közben: hiába beszélünk, megint egymásnak mondjuk a régi szöveget, ha nincsenek jelen azok, akiknek véleményünket - panaszainkat, kifogásainkat, kérésünket - címezzük, akiknek a közreműködése nélkül mi egyedül nem tudunk továbblépni. A közvetlen találkozás helyett a sajtón keresztül üzengettek egymásnak kulturálisművészeti intézményeink, szervezeteink, illetve újságírók révén értesültek arról, hogy „itt meg itt szó volt rólunk". És ezzel be is fejeződött az ügy. A lényeg, hogy bent vagyunk a „házban", bezárkózva á saját lakásunkba. Ha csengetnek, esetleg kinyitjuk az ajtót. Ma sincs másként. És ez aligha kedvez nemzeti kisebbségünk kulturális életének, különösen egy olyan időszakban, melyet kapkodás, lihegés, pozíció-átmentés, pénzhiány és legfőképpen a régi struktúrák összeomlása, újak zaklatott keresése, lázas építése jellemez. Ezért, vagyis kultúránk holnapi szervesebb és kiegyensúlyozottabb működésének-fejlődésének érdekében tartanám fontosnak, hogy mielőbb hozzunk létre egy magyar nemzetiségi kulturális parlamente t. Az ötlet először a Csemadok Országos Választmányának tavaszi ülésén vetődött fel, majd újfent az őszi tanácskozáson. A parlament formája, szerepe, feladata és megvalósításának hogyanja egyik ülésen sem körvonalazódott részleteiben, egy háromtagú bizottság dolgozza ki, s terjeszti javaslatként a választmány elnöksége elé. Mindenesetre, nem valamiféle csúcsszervről, újabb „központról" lenne szó, hanem pusztán olyan nyitott, fórumról, ahol évenként legalább egyszer találkoznának idézett intézményeink szervezeteink képviselői, a fentebb már közvetve-közvetlenül érzékeltetett céllal. Azáz a parlament fóruma lenne: egymás megismerésének, kapcsolatok teremtésének, közös gondok és feladatok megbeszélésének, érdekek egyeztetésének, szemtől szembe gyakorolt kritikának, értékrendorientálásnak, vitás kérdések tisztázásának, kultúránk teljesítőképessége és holnapi lehetőségei felmérésének, új tevékenységi formákat szorgalmazó ötletek születésének stb. S történhetne mindez két-három olyan, tudományos igénnyel készült előadás alapján, mely beszámolna például a fejlett nyugati országok kulturálisművészeti intézményhálózatának szerkezetéről, működéséről, szociológiai szempontból vizsgálná a csehszlovákiai magyarság jelenét, mondana prognózist, vázolna lehetőségeket a kultúra anyagi bázisának megteremtésére stb. H

angsúlyozom, ez csupán egy lehetséges változat, amiként maga a parlament elnevezés is. Akár így, akár úgy, szükség van egy ilyen fórumra, ahol ha nem is sikerül mindjárt rendezni közös dolgainkat, viszont hozzájárulhat a több irányból, valamint önmagunk gyengéi által is veszélyeztetett kultúránk állapotának javításához. Mely kultúra nélkül még a politikai szférában sem tudunk komolyabbat labdába rúgni. Meggyőződésem, van mit megbeszélnünk. BODNÁR GYULA „A kormány támogatásáról nem mondunk le" Ezt állapította meg többek között a Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Szövetsége Országos Választmányának vezetősége 1990. december 1-jén tartott ülésén, amelyen megtárgyalta a Csemadok gazdasági helyzetét, és azzal összefüggésben a csehszlovákiai magyar könyv- és lapkiadásban kialakult áldatlan állapotokat is. A Csemadok vezetősége leszögezte, hogy a nemzeti kultúra többségében állami megrendelésként működik, következésképpen a nemzetiségieknek ugyanezen elvek alapján kell megteremteni az átélés és a talpraállás lehetőségét. Az országos vezetőség döntött arról is, hogy a Fábry-alap mellett létrehozza a Fábry-alapítványt, hiszen ez az a forma, mely gazdasági szempontból hosszabb távon jelenthet támogatást a csehszlovákiai magyar kulturális-szellemi életnek - ideológiától mentesen. Az országos választmány vezetősége megtárgyalta a szakmai társulások által kidolgozott és beterjesztett koncepciókat, amelyek a jövő évi központi amatőr művészeti versenyek és fesztiválok céljait, feltételeit és költségvetését tartalmazzák. Ezzel kapcsolatban is elsősorban a gazdasági kérdések kerültek előtérbe: a vezetőség feladatul , adta a választmány titkárságának a szponzorálás feltételeinek megteremtését. Jóváhagyta a vezetőség azt a Télmérési lapot, melyet számítástechnikai szakemberek javaslata alapján a Titkárság dolgozott ki, s ha kitöltik alapszervezetek vezetőségei, egy belső információs rendszer anyagának az alapját alkotja majd. A vezetőség tárgyalt még a kulturális parlament létrehozásának lehetőségéről, valamint a Csemadok apparátusának átszervezéséről, de a jogi és társadalmi feltételek várható további változása miatt döntés nem született. A két kérdéshez az OV vezetősége december végére rendkívüli ülést hívott össze. -isE

vente megismétlődik és évente kellemetlen meglepetést okoz. Hogy mi? A hóhullás és a fagy! Lebénul a forgalom, késnek az autóbuszok és természetesen - objektív okok miatt - késik a hóeltakarítás. Már ahol - fűztem hozzá dühösen Kar... a hétfő esti Időszerű események című műsor megtekintése után. Ugyanis mint láthattuk, fővárosunkban van egy hely, ahol a hóeltakarítást azonnal megkezdték, ahol bevetettek embert, gépeket, csakhogy a pályán ne maradjon egy tenyérnyi hófolt sem. Milyen pályán? - kérdezheti a tisztelt olvasó. A futballpályán, hogy a délutáni focimeccset zavartalanul lejátszhassák. Miközben néztem a tévéműsort, s láttam a kŕ 'ynyelt (pardon, felkért) serényen dolgozó katonákat, sajnos eszembe jutottak a főváros járdaszélei, buszmegállói, az aznapi kéz-, lábficamodási, törési statisztikákkal együtt. A koszos hókupacok még tegnap is csúfították a várost, s tették kellemetlenné* a közlekedést. Kár, hogy az eltakarításért felelősek nem nézték a hétfő esti műsort. Kár, hogy nem jutott eszükbe felkérni a katonai hóeltakarító brigádot a város megtisztítására. Vagy erre csak a sportszövetségnek van lehetősége?! (péterfi) Bécsből Prágába gyorsabban öt éven belül, 1995-ig villamosítják a Bécs és Prága közötti vasútvonalat. Az Osztrák Szövetségi Államvasutak jelenleg a Gmünd és Sigmundsherberg közötti 75 kilométeres szakaszt villamosítják. Az összköltség, beleértve a vasúti pályatest korszerűsítését is, több mint egymilliárd schilling lesz. A két főváros közötti menetidő lerövidüléséhez hozzá fog járulni a vámvizsgálat meggyorsítása is a határátkelőhelyen. Most az Antonín Dvoŕák expressz teszi meg ezt a távolságot a legrövidebb idő - öt óra 37 perc - alatt. Júniustól a menetidő nem egészen öt óra lesz. Szeretnék elérni, hogy a Bécs-Prága közötti menetidő ne haladja meg a négy órát. (ÖPA) Kedves Mikulás bácsi! ÚJ szú 5 1990. XII. 5. Apukám mondta egyszer, hogy Finnországban élsz, valahol egészen északon, meg hogy van neked rendes szánod, rénszarvasod, s a rénszarvas nyakában igazi csengő csilingel, s igazi puttonyból osztogatsz ajándékokat, meg hogy bárki gyerek ha ír neked, te teljesíted a kívánságát és elküldöd neki, amit kér. Csak a pontos címed nem tudta megmondani az apukám, szerintem oda se figyelt, amikor hallotta, meg nem is hisz az egészben, hogy te igazi Mikulás vagy, mert a felnőttek nem hisznek a valóságban, csak a buta mesékben. Az én apukám, tartok tőle, nem hisz semmiben, állandóan azt mondja, hogy eddig nem szabadott hinni, most meg már szabad, és meg is követelik tőle, hogy higgyen, mert a felnőttek hol ebben, hol abban hisznek, egyáltalán, olyan komolytalanok, aztán csodálkoznak, ha mindig csalódniuk kell, csak az az érdekes drága Mikulás bácsi, hogy mindig oly könnyen túlteszik magukat a csalódásaikon, s hogy az új hit kedvéért percek alatt elfelejtik a régebbit, s ha úgy adódik, ismét megkeresik, mintha csak játék lenne az egész, egyszer fönt, máskor lent, aztán ismét fönt, és ebben a körhintásdiban még azt is elvárnák, hogy fölnézzünk rájuk, mi, gyerekek, amikor ők maguk se tudnak fölnézni magukra. Én most már hittanra is jámk Mikulás bácsi, és csudára tetszik a dolog, a pap bácsi érdekeseket mond, csak a tanító bácsit nem értem, miért kérdezgeti tőlünk állandóan, hogy ki van megkeresztelve, meg hogy ki milyen vallású, amikor évekig nem kérdezett ilyeneket, lehet, hogy ilyen hirtelen megváltozott a tanító elvtárs? Azelőtt az apukám is elrángatott minden templom elől, pedig én úgy szerettem volna nézni Jézust a keresztfán, az valahogy nem oly hazudós dolog, hisz úgy fájnak szegénynek azok a szögek, meg minden, s úgy szerettem volna nézegetni a képeket is, meg ha éppen mise volt a templomban, olyan szépen szólt az orgona, meg mindenki énekelt, de apukám csak a fejét kapkodta, nem tudom, mitől félt, amikor olyan szép volt minden, most már bejön velem, s nem mondja azt, hogy menj el nagyanyáddal, de akkor miért nem szabadott, Mikulás bácsi, ha most meg már szabad? Lehet, hogy most már apukám is elhiszi azokat a szögeket? Mikulás bácsi, csak egyet szeretnék kérdezni, mert mindenütt azt hallom, hogy most szegény lesz a Mikulás, mert az emberek megbolondultak és már egy szem cukorka sincs a boltokban, de ha te hozod az ajándékot, akkor miért kell a boltba menni, vagy te is ott veszed a csokoládét, Mikulás bácsi? Apukám azt is mondta, hogy az a sok pénz, amit kifizettek az apukák a szakszervezeteknek, csak arra volt jó, hogy sok bácsi boltos lehessen, nekünk meg egy csomagocskára sem fog telni az idén, ugye, nem mondanak igazat, Mikulás bácsi? Én nem bánnám azt se, ha nem hoznál ajándékot, csak apukám meg anyukám nyugodtabb lenne, meg a sok apuka meg anyuka is megnyugodna, s nem kiabálnának annyit az emberek, mert akkor mi értelme van az egésznek, Mikulás bácsi, ha egyszer dühösek, 'meg egymást szidják, másnap meg a szeretetről beszélnek és mosolyognak, és látni rajtuk, hogy nehezükre esik a mosolygás, én már azt se bánnám, ha nem mosolyognának, csak nyugodnának meg végre és megpróbálnának gyerekek lenni. Apukámat is kérdeztem a múltkor, apu, te mikor leszel megint kicsi, és apukám azt mondta, hogy ő már nem lesz kicsi többé, pedig csak azért mondja, mert nem akar játszani velem, én tudom, hogy ha a felnőttek akarnák, megint kicsik lehetnének, hisz mindig úgy van, ahogyan a felnőttek akarják, akkor meg miért nem akarnak kicsik lenni? Úgyhogy, Mikulás bácsi, én most nem is kérek tőled semmit, de próbálj meg a felnőttekkel beszélni, kérlek, hogy ne akarjanak mindig nagyok maradni, mondd meg nekik, hogy még a cukorkáról is lemondunk, csak próbáljanak meg kicsikké válni a kedvünkért. Lehet, hogy már meg sem kapod a levelem, hisz Finnország messzire van, s te már úton vagy azóta, de ha mégis megkapnád, feltétlen értesíts, hogy beszélsz-e az apukákkal meg az anyukákkal. (kövi) ľ *r i Mit hozott a Mikulás? iiSiS (Lörincz János felvétele)