Új Szó, 1990. december (43. évfolyam, 282-303. szám)

1990-12-05 / 285. szám, szerda

Érdekvédelem a fogyasztó szemszögéből A tájékoztatásra nagy szükség van • A kisprivatizáció negatív hatásai ellen • Reklamációs irodák az egyesület égisze alatt Gazdasági reformunk forgatókönyvének nincs fogyasztói dimenziója - állítja több jelentős gazdasági szakemberünk. Mi erről a véleménye Pavol Hraškónak, a Szlovákiai Fogyasztók Egyesülete elnökének? - Köztudott, hogy a piacgazdaság csak akkor működhet jól, ha a fogyasztók alaposan átgondolt vásárlási döntéseikkel befolyásolhatják azt. Ezt a tényt még kevésbé tudatosítjuk. Átgondolt fogyasztói politikáról - melyet a lakosság érdekében hozott társadalmi-gazdasági és egyéb döntésekként értelmezünk - tulajdonképpen még nem is beszélhetünk. • Ez azt jelenti, hogy senki sem vállalja a fogyasztók érdekvédelmét? -Gyakorlati tapasztalataink azt igazolják, hogy ez igencsak a háttérbe szorult. Mégis egyértelműen ki kell jelentenünk: a fogyasztók érdekvédelme az állam feladata. Sajnos, most, a decentralizálási folyamat során megpróbál ettől a kötelességétől szabadulni és igyekszik ezt a feladatot más szervezetekre áthárítani. • Például a fogyasztók egyesületére? 1 - Igen. Tavasszal lakossági kezdeményezésként hoztuk létre az egyesületet, és olyan sokrétű tevékenységet próbáltunk kifejteni, mint a világon működő számtalan hasonló szervezet, egyesület. Szeretnénk hozzájárulni a fogyasztók tájékoztatásához, áru ismeretük bővítéséhez, illetve - nem épp szerencsés megfogalmazásban - nevelésükhöz. • Melyek az időszerű teendőik? - Szerintünk a központnak nagyon hasznosak lehetnének a formálódó piacgazdasággal kapcsolatos észrevételeink, ötleteink. Elsősorban abban, hogy teret adunk a fogyasztók tájékoztatásának. Szeretnénk felvállalni a bonyolult fogyasztói reklamáció feletti védnökséget, pontosabban, hogy ezek intézése során védjük a fogyasztókat a gyártókkal, a kereskedelemmel és a szolgáltatókkal szemben. Az árés a monopolellenes intézmények partnereiként léptünk fel, de tevékenyen résztveszünk a piacot meghatározó előírások kidolgozásában és végrehajtásában is. 0 Hogyan nyilvánul meg az egyesület fogyasztói politikája a gyakorlatban? -Az elmúlt hetekben többször foglaltunk állást a kisprivatizációval kapcsolatban. Nézeteinket, észrevételeinket elküldtük a kormányhivatalnak, az illetékes minisztériumoknak és a Szlovák Nemzeti Tanács szerveinek. Állásfoglalásunk egyértelmű: támogatjuk a privatizációt, mely végeredményben meg kell hogy hozza a várt hasznot a fogyasztóknak is. Ugyanakkor felhívtuk a figyelmet a kisprivatizációval összefüggő hibákra. Javaslataink lényege az volt, hogy tevékenyen bekapcsolódhassunk a privatizációs folyamatba. Húska miniszter úr egyetértett törekvéseinkkel és támogatta javaslatainkat. A privatizációs November utolsó napján Pozsony-Lamacson nyugdíjasok számára panziót nyitottak. A szociális és egészségügyi szolgáltatásokat nyújtó létesítmény teljes ellátást és kényelmet biztosít azoknak, akik idős korukra különböző okok miatt magukra maradtak. Az első lakók már beköltöztek, de a létesítményt teljesen január végére foglalják el az idős emberek. A képen: a panzió első lakói. (Jana Noseková felvétele - ČSTK) Emel az Ae r of lot Január elsejétől Moszkvából Prágába a szovjet állampolgárok 313 rubelt fizetnek a repülőjegyért az eddigi 121 helyett. Az Aeroflot szovjet légitársaság szerint ez szorosan összefügg a kelet-európai országokban végbemenő változásokkal, s azzal, hogy ezek az országok nem óhajtják a jövőben a korábbi tarifákat figyelembe venni. Ezenkívül a repülésügyi minisztériumban azt fontolgatják, hogy folyamatosan tovább változtatják a nemzetközi légiutak tarifáit. Az sem akármilyen intézkedés, amit a szovjet közlekedési minisztérium hozott. Eldöntötte, hogy a jövő év januárjától beszünteti a külföldi utazások menetjegyeinek rubelért történő árusítását. Ez persze nem akármilyen felháborodást váltott ki, még a moszkvai Pravda a sztálini idők „legjobb" döntéseihez hasonlította. November 15-től liberalizálták a luxusárucikkek kiskereskedelmi árait és „az olyan árucikkek árát, amelynek nincs számottevő hatása a lakosság életszínvonalának alakulására". Ez pedig az aranyékszerekre, a drágakövekre, a bundákra, szőnyegekre, porcelánra és csiszolt üvegre éppúgy vonatkozik, mint például a szórakoztató elektronikára, ami azért mégis csak elgondolkoztató, hiszen az utóbbi árucikkek ára a világpiacon egyre csökken. Ezenkívül szabadáras lett több bútor, számos importcikk, gépkocsipótalkatrészek, csemege, hal- és hústermékek. Vonatkozik a rendelet még az import alkoholra és az amerikai cigarettákra is. (TASZSZ) -irc

'tságokban egyesületünk tagjai is képviselve lesznek. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a végrehajtó rendeletek számoljanak az esetleges negatív hatásokkal. Elsősorban a lengyel társszervezetünk, az ottani fogyasztói érdekképviselet tapasztalataiból indulunk ki, hisz ok már túl vannak a kisprivatizáció első lépésein. 0 A közelmúltban itt jártak a lengyel mozgalom képviselői. Milyen tapasztalatokat szereztek tőlük? - Arról szóltak, hogy jelentősen csökkenhet az eladás higiéniája, mégpedig a legalapvetőbb élelmiszerek esetében is. Például Lengyelországban a húst higiénikusnak egyáltalán nem nevezhető módon árusítják, de vonatkozik ez más élelmiszerre is. A mi célkitűzésünk az, hogy az árusítási színvonal legalább a jelenlegi szinten maradjon. Ellenezzük az áruminőség háttérbe szorulását, hogy felszámolják a meglevő minőségellenőrző laboratóriumokat. Ez utóbbiakért nagy kár volna, ugyanis nyugodtan minősíthetjük európai színvonalúnak. Figyelmeztettünk rá, hogy már a vállalkozások beindulásának kezdetén meg kell akadályozni a fogyasztók esetleges megkárosítását. 0 Egyéb területeken is várhatóak a kisprivatizáció veszélyei? - Azzal is számolnunk kell, hogy az árureklamálás jelenlegi rendszere felbomlik, gondot fog okozni a reklamációk intézése. Egyáltalán, ki fogja végezni? A fogyasztó ugyan a bírósághoz fordulhat, de elképzelhetetlen, hogy azok ilyen ügyek halmazaival fognak foglalkozni. Éppen ezért - hasonlóan mint másutt a világon - a fogyasztók egyesülete e téren is hasznos munkát végezhet. Több országban ugyanis épp ezeknek a mozgalmaknak vannak reklamációs irodái, amelyek a fogyasztói reklamációknak mintegy a 90 százalékát intézik. 0 Az egyesület feladatai közül melyeket tartja elsődlegesnek? - Szerződéseket szeretnénk kötni az állami és a vállalkozói kezdeményező csoportokkal. Épp ideje, hogy professzionális fogyasztói csoportosulások jöjjenek létre, hisz az ilyen alakulatok minden piacgazdaságban működnek. Szeretnénk, ha 1992-től már nálunk is léteznének. DEÁK TERÉZ A nagy nemzeti blöff A Szlovák Nemzeti Párt 3,2 százalékos eredményt ért el a helyhatósági választásokon, és ezzel a köztársaság történelmének legnagyobb választási meglepetését produkálta. A politológusok most törhetik a fejüket, miért maradt el Víťazoslav Móric mennybemenetele. Nekem úgy tűnik, rossz helyen keresik a választ. Azt vizsgálják, miért változott meg az embereknek a nemzeti pártról alkotott véleménye, holott azt kellene szemügyre venniük, hol húzódik a választók közvéleménykutatási eredmények általi manipulálhatóságának a határa. Ugyanis a szociológusok vizsgálati eredményeinek hatására vált már-már evidenciává, hogy a legtöbb állampolgár a Szlovák Nemzeti Pártra adja le voksát. Amerikainak és tudományosnak mondott felmérések alapján legalább 30 százalékot jósoltak Moricéknak, de a mítingeken összeverődött vitacsoportokban már azt hányták-vetették meg a nemzetiek, hogy mi történik, ha 50 százalékon felüli lesz a nemzetiek diadala. A szociológusok módszerében csak annyi volt amerikai, hogy tengerentúli szociológusok fedezték fel először: a közvéleménykutatási eredmények befolyásolják a választópolgárok döntését. Magyarán szólva: az átlagemberek politikailag kiforratlan része szívesebben szavaz a biztos „befutókra" Szeretnek az emberek bölcsnek, előrelátónak mutatkozni, és nem kevesen vannak, akik rühellnék, ha a vesztesek oldalán helyezkednének el. Amerikában már kitalálták az ilyen manipuláció ellenszerét; számos intézet végez felméréseket, így ellenőrzik egymást. Mi még nem vagyunk ennyire fejlettek, még csak ott tartunk, hogy tudjuk, a közvéleménykutatási adat: hangulatbefolyásolási eszköz. A Szlovák Nemzeti Párt vezérei már hónapokkal ezelőtt büszkén bejelentették: a mi embereink mindenütt ott vannak. Ez volt az a ritka pillanat, amikor igazat mondtak. Mert tény, hogy a közvéleménykutatók között ott vannak. Csak ezzel tudom megmagyarázni, hogy egy októberi felmérés alapján „kiderült": Szlovákia lakosságának több mint 50 százaléka a magyarok kitelepítésével tekinti megoldhatónak a kisebbségi kéi. t. * Hogy így vélekedett a „reprezentatív minta" 2500 megkérdezettje, abból csak arra tudok következtetni, hogy megkérdezték őket. Valahogy így: „Akarja ön, hogy a magyarokat kitelepítsék?" Nagyon szeretnék egyszer az eredményt produkáló közvéleménykutatókkal véleményt cserélni szakmájuk etikai vonatkozásairól. Úgy november tizedike táján további közvéleménykutatási eredmény jelent meg a tömegtájékoztatási eszközökben. Ez arról tudósított, hogy a felmérők - szintén amerikai és szintén tudományos módszerekkel - 30 százalék körüli eredményt jósolnak a hejszlovákoknak. Ez volt az r ••Ménelmi fordulópont, amelytől kezdve a tömeggyűléseken mai azt latolgatták a kemény hazafi-maghoz tartozó, körülbelül 250-300 tagú csoport tagjai, hogy a koalíciós kormány bukása esetén a nemzeti vezérek kikkel lesznek hajlandók koalícióra lépni. Apropó: a kemény hazafi-mag. Ma már nyílt titok, hogy az a néhány száz személy autóbusszal járta az országot. Ök keltettek pokoli hangzavart Rózsahegyen a Hlinka-ünnepségen, ugyanazok nem hagyták szóhoz jutni Alexander Dubčeket a Štúr-évfordulón, de november 17-ikén is ezeknek az előordítozóknak köszönhette az ország, hogy csaknem botrányba fúlt az állampárt hatalma megdöntésének első évfordulóján tartott nagygyűlés. , Az ember önkéntelenül felteszi a kérdést: vajon a közvéleménykutatók nem ezt a szamuráj-csoportot tekintették reprezentatív mintának? (A kifejezés Pánis képviselőtől származik, aki az SZNP színeiben törvényhozó a Szövetségi Gyűlésben - a szerző megj.) Vajon nem „zárták rövidre" a feladatukat, és nem az autóbuszos előordítozóknak tették fel kérdéseiket? Egy nemzeti érzelmű szlovák történész a Literárny týždenníkben nemrég úgy vélte, hogy hasznos lenne, ha a bűnüldöző szervek szemügyre vennék, miről tárgyalnak összejöveteleiken a magyar kulturális szervezetek. No comment... Most, hogy kipukkadt a nagy nemzeti blöff luftballonja (és felfúvásában néhány szociológusnak is volt szerepe), én nem kiáltok rendőr után. De azért nem ártana néhány közvéleménykutatónak lelkiismeretvizsgálatot tartani. TÓTH MIHÁLY KÖLTSÉGVETÉSI KÜLÖNÓRA Újra más költségvetési egyszeregyet tanulgat az ország. A múlt héten a pénzügyminiszterek találkozóján született, s maga Václav Klaus se győzte dicsérni. Igaz, ahhoz, hogy napvilágot lásson, éppen neki, a reformpolitika hazai atyjának kellett krétát vennie a kezébe, s különórát tartva megmagyarázni köztársasági partnereinek módszere lényegét és szükségességét. S bár végeredményben közös,töprengéssel jutottak el a számszerűen is meghatározott három költségvetéshez, az útjelző táblákat maga a szövetségi pénzügyminiszter rakta le. Váratlan fordulat ez a költségvetések majdnemhogy lezárt ügyében. Hisz jövő évi változatuk voltaképpen már a kormányok asztalán feküdt (a szlovák kabinet el is fogadta), amikor számolgatni kezdtek a pénzügyminiszterek. S végül kidolgoztak egy elosztási rendet, amely inkább a köztársasági hatáskörök eddigi helyzetében talál létjogosultságot. Pontosabban abban, hogy az év végéig mégsem sikerül valamennyi föderáció - köztársaság közti illetékességi kérdést lezárni. Hiába igyekezett a szlovák kormány, nemegyszer a föderáció önvédelmi gépezetével találta magát szemben. Csupán annyi oldódott meg az egészből, ami az illetékességi törvényjavaslat végleges változatába belekerült. Abból pedig következtetni lehet arra, hogy a korábban elképzelt három teljesen önálló költségvetés nem állhatná meg a helyét. Legalábbis egyelőre. Egyszerűen azért, mert nem alakultak még ki önállósulásuk feltételei, nem került valamennyi tervezett gazdasági ágazat köztársasági hatáskörbe, s egyesek ma is vita tárgyát képezik. így nem tud egyik köztársasági költségvetés sem igazodni ahhoz az alapelvhez, miszerint a köztársaságban csak azt tölthetnék el, ami a területén összegyűlt bevételekből származik. Évközben sokféle módon próbáltak megoldást találni a föderációs költségvetés bevételi forrásainak előteremtésére. Szinte a múlt hétig úgy tűnt: éppen a forgalmi és a nyereségadó bizonyos hányada folyik majd bevétel gyanánt a szövetségi államháztartásba. A legújabb megegyezés szerint azonban mindkét adófajta az ország egész területéről a föderációs költségvetésbe menne, s abból a köztársaságok gazdasági potenciáljuknak megfelelően részesednének. így jutna a meghatározott elosztási kulcs szerint mindkét adó összegének 40 százaléka Csehországba, 25 százaléka Szlovákiába, a maradék 35 százalék pedig a szövetségi költ3égvetésbe. S ez még mindig a pénzforrások részbeni újraelosztását jelentené, mintegy igazolva: egyelőre nem sikerült teljes mértékben megszabadulni a szövevényes pénzcsatornák sokszor ellenőrizhetetlen labirintusától. Akármennyire is sok a nyitott kérdés, egy ponton rögzíteni kellett a mai állapotot, s erre építve összeállítani az épp esedékes költségvetéseket. Végül is ez sikerült múlt héten a pénzügyminiszternek. Szövetségi államháztartásunk jövő évi tervezetéről az akkor nálunk tartózkodó Nemzetközi Valuta Alap misszió is nagy elismeréssel szólt. Nekik tetszik Klaus miniszter folytatódó restriktív pénzpolitikája, ami a jövő évi költségvetésben úgy nyilvánul meg, hogy egyetlen kiadási tétel kivételével valamennyi kisebb lesz a ideinél. Csupán a szociális védőhálóra fordított összeg növekszik majd. Annak meg nincs miért örülnünk, mert a rosszabbodó megélhetési körülményeket vetíti előre. J. MÉSZÁROS KÁROLY ÚJ SZÚ 4 1990. XII. 5.