Új Szó, 1990. december (43. évfolyam, 282-303. szám)

1990-12-05 / 285. szám, szerda

Bagdad szabadon engedi a szovjet állampolgárokat Irak garanciákat kap a BT állandó tagjaitól? (ČSTK) - Az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja kész megnemtámadási garanciát nyújtani Iraknak, ha kivonul Kuvaitból, szabadon engedi a külföldi túszokát és lehetővé teszi a kuvaiti kormány helyreállítását - írta tegnap a The Guardian című brit napilap. A lap szerint ezek a garanciák meggyőzhetnék Szaddam Husszein elnököt arról, hogy kivonulása Kuvaitból nem jelentené bukásának kezdetét. Szaddamnak ugyanis meggyőződése, hogy az USA és Nagy-Britannia az ő megdöntésére törekszik, tekintet nélkül arra, hogy a megszálló csapatok mennek vagy maradnak. Éppen ezért követel garanciákat, mint a kivonulás alapvető feltételét. A brit lap szerint az öt állandó BTtagoršzág külügyminiszterei a múlt csütörtökön állapodtak meg a garanciák felajánlásáról, azt követően, hogy a BT jóváhagyta határozatát, amely lehetővé teszi az erő alkalmazását is Irakkal szemben. A brit külügyminisztérium szóvivője a Reuter hírügynökség szerint semmit sem tud ezekről a garanciákról. Az amerikai külügyi szóvivő közölte: az USA és Irak megállapodott, hogy párbeszédük az öbölről kizárólag kétoldalú lesz. Irak azonban továbbra is azt követeli, hogy foglalkozzanak a palesztin kérdéssel is: Ezt azonban Washington elutasítja. A szóvivő hozzáfűzte, még mindig nem biztos, hogy lesznek ilyen tárgyalások, hiszen az iraki fél még nem adta hivatalosan a beleegyezését. A kuvaiti pénzügyminiszter Londonban kijelentette, a tervezett amerikai-iraki párbeszéd ellenére szerinte csak tíz százalék esélye van a békés rendezésnek. Véleményét azzal támasztotta alá, hogy Szaddam Husszein „undorító bandita", aki nem ismer semmilyen értéket, még az emberi élet értékét sem. Bagdad sem válogat a jelzőkben, a kormányzópárt lapja tegnap hazudozónak nevezte Bush elnököt, mivel azt állítja, hogy az Irak elleni esetleges háború gyors lesz, egészen más mint a vietnami volt. A lap szerint egy ilyen háború nem lesz ,,piknik", mint Panama vagy Grenada esetében volt, s elhúzódó konfliktus sem, mint Vietnamban, hanem az amerikai erők és Washington kalandorpolitikájának veresége. Irak tegnap közölte: elengedi mind a 3300 szovjet állampolgárt, már ma megkezdődhet hazatérésük. A kormány szóvivője szerint azért hozták ezt a döntést, hogy „bizonyos szovjet képviselőket megakadályozzanak kitűzött céljaik elérésében". Irak vasárnap azzal vádolta Moszkvát, hogy a túszokat akarja felhasználni ürügyként arra, hogy csapatokat küldjön az öbölbe. Bár nem az Arab Liga keretében, de folytatódnak az arab erőfeszítések a válság megoldására. Erről kezdtek tárgyalásokat tegnap Kairóban Egyiptom, Szaúd-Arábia és Szíria külügyminiszterei. Az Európai Közösségek tizenkét tagországának külügyminiszterei pedig Brüsszelben ültek össze e kérdés megvitatására. Bagdadban pedig Husszein jordán király és Ali Szalem Beid jemeni elnök tárgyal az iraki vezetőkkel - nem tudni miről. A pártok anyagi haszna a választásokból Kohl megkezdte a kormányalakítási tárgyalásokat (ČSTK) - Helmut Kohl kancellár bonni hivatalában tegnap megkezdődtek a koalíciós tárgyalások a vasárnapi össznémet parlamenti választásokból győztesen kikerült politikai pártok, a CDU, CSU és FDP vezetői között. Délelőtt Kohl négyszemközti tárgyalásokat folytatott Theo Waigellel, a CSU elnökével, később csatlakoztak hozzájuk a két párt vezető képviselői, köztük Lothar de Maiziére is. A délutáni megbeszélésen már Ottó Lambsdorff, az FDP elnöke is részt vett. A CDU „bárminemű felsőbbrendűség" nélkül akarja folytatni a koalíciós tárgyalásokat partnereivel - hangsúlyozta hétfői sajtóértekezletén Helmut Kohl. A CSU vezetője pedig Münchenben jelentette ki: lincselés Üzbegisztánban Miniszterelnök-helyettes irányítja a segélyek elosztását (ČSTK) - Namangan üzbég városban vasárnap este kimenőről a laktanyába autóbuszon visszatérő hat katona vitába keveredett fiatalok egy csoportjával. A buszsofőr önkényesen megváltoztatta az útvonalat és olyan helyen állt meg, ahol a helyi lakosok nagy csoportja tartózkodott. A felbőszült tömeg nekiesett a katonáknak, és négyet közülük meglincselt. Először egy fegyvertelen egységet küldtek a laktanyából a katonák segítségére, de őket az akkor már kb. 3000-res tömeg kövekkel és vasrudakkal támadta meg. Ezután fegyveres erősítést kaptak a katonák és kb. 700 rendőrt is a helyszínre vezényeltek.. A TASZSZ jelentése szerint a rend helyreállítása érdekében a katonáknak és a rendőröknek használniuk kellett fegyvereiket. A súlyos tragédia következménye: öt halott katona és három polgári személy, ezenkívül huszonkilenc katona és huszonkét rendőr sebesült meg, kb. húsz személyt letartóztattak. Az Üzbég Legfelsőbb Tanács Elnöksége különbizottságot nevezett ki az ügy kivizsgálására. A városban a helyzet továbbra is nagyon feszült, amit az is bizonyít, hogy védelmet kapnak a katonák családjai. Romualdas Ozolas litván miniszterelnök-helyettes közölte, a három balti köztársaság parlamentjeinek hétvégi együttes ülése bizonyos mértékig bonyolítja Litvánia és Moszkva hivatalos tárgyalásainak megkezdését. Ozolas, aki egyben e tárgyalások előkészítésével megbízott munkacsoport vezetője, hozzáfűzte: mindezek ellenére sor kerül a tárgyalásokra. A munkacsoportok korábbi találkozóin már majdnem megtalálták az elfogadható megfogalmazásokat, ám véglegesítésüket el kellett halasztani a Szovjetunió jelenlegi bonyolult helyzete miatt. Leszögezte, izolálni kell a hadsereget és nyugodt körülményeket kell létrehozni, ha eleget akarnak tenni Moszkva követelésének, hogy rendezzenek népszavazást az unióból való kilépésről. Megemlítette, hogy Litvániát már nem kapcsolták be a jövő évi szovjet állami tervekbe. Ez egyrészt megnyugtató, mivel a függetlenség gyakorlati elismerését jelenti, másrészt főleg most, a téli időszakban katasztrofális következményekkel járhat a köztársaság számára. A tél nemcsak Litvániában lesz nehéz, hanem a Szovjetunió egész területén. Az ország ugyan kap humanitárius segítséget külföldről, de gond van annak elosztásával, szállításával, de még fogadásával is. Erre a célra Mihail Gorbacsov államfő egy központi bizottságot nevezett ki, elnöke Lev Voronyin, a kormány első elnökhelyettese. Argentína á puccsisták megadták magukat ÚJ szú 1990. XII. 5. (ČSTK) - A Telem argentin hírügynökség közölte, hogy hétfőn este Buenos Airesben megadták magukat az utolsó puccsisták is, s ezzel befejeződött az egynapos lázadás, melynek során kb. tizenegy ember vesztette életét, s mintegy 300-an megsebesültek. Megközelítőleg 420 argentin katona és polgári lázadó változásokat akart kikényszeríteni a hadsereg parancsnokságában, . s megpróbálta rákényszeríteni a kormányt a magasabb katonai költségvetés elfogadására. ,,A reguláris hadsereg abszolút győzelmet aratott, a lázadók feltételek nélkül megadták magukat" - mondotta tegnapi sajtóértekezletén Carlos Menem államfő, s megerősítette, hogy a puccsisták vezéreit akár halálra is ítélhetik. A hadsereg jobboldali híveinek megmozdulására két nappal George Bush amerikai elnök argentínai látogatása előtt került sor. Mariin Fitzwater fehérházi szóvivő valószínűnek tartotta, a lázadás célja az volt, hogy Bush látogatása előtt kellemetlen helyzetbe hozzák Menemet. Ez az oka annak, miért akarjuk kifejezni támogatásunkat az argentin államfőnek - hangsúlyozta Fitzwater. pártja tárgyi problémákról, a pénzügyi és gazdasági politikáról, az adókérdésről kíván tárgyalni. Németországban érdekes adatokat tettek közzé a választási kampánnyal kapcsolatban. Ezek szerint összesen 302 millió márkát kapnak azok a politikai pártok, amelyek a vasárnapi választásokon megszerezték a szavazatoknak legalább a 0,5 százalékát. Ezzel az öszszeggel kompenzálják az egyes pártok választási kampányának kiadásait. Minden szavazóért 5 márkát kapnak, az összeget fokozatosan a négyéves hivatali időszak alatt fizetik ki. Hivatalosan kiegyenlítésről beszélnek, a valóságban azonban az említett 302 millió kétszer akkora összeg, mint amennyibe a választási kampány került. A győztes CDU, amely a szavazatok 36,7 százalékát szerezte meg, 110 millió márkát kap, bár kampányára csak 45 milliót adott ki. A vesztes SPD is többet kap: az elköltött 60 millió márka helyett 101 milliót. A Berlin és Bonn között dúló vitában - az össznémet kormány és parlament jövőbeni székhelyéről - úgy tűnik, előrehaladás történt. A kormánykoalíció pártjainak vezetői, akik eddig egyértelműen Bonnt részesítették előnyben, most lehetségesnek tartják, hogy a két város között megosztják a hatalmi központokat. Ilyen értelemben nyilatkozott Kohl kancellár, Ottó Lambsdorff, sőt Theodor Waigel is. A CPU/CSU-FDP győzelme után; Régi-új kancellár régi-új programmal Beváltak a hazai és a külföldi szakértők előrejelzései, így egyáltalán nem okozott meglepetést, hogy az első össznémet parlamenti választásokból a kormányzó koalíció pártjai kerültek ki győztesen. Az ország egyesítésének sikeres nyélbe ütése ideális választási feltételeket teremtett az „Einheit" legfőbb szószólói, Helmut Kohl kancellár (CDU) és Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter (FDP) számára - a szavazópolgárok politikai előrelátásukat értékelték. Épp az egyesülés, a belőle eredő várható következmények voltak domináns témái a választási kampánynak. Szociáldemokrata kihívójával ellentétben Helmut Kohl ügyesen taktikázott: optimista hangvételű nyilatkozataival meg tudta győzni az embereket arról, hogy Németország elég erős, elbírja a terheket. Jó „pszichológusnak" bizonyult, ugyanis a választók pontosan ezt akadák hallani, nem pedig az SPD sugallta előrejelzéseket a kudarcokról, bizonytalanságról, szociális stresszről. Oskar Lafontaine, a „szocik" kancellárjelöltje túlságosan övatos volt, több hibát is elkövetett. Elsősorban azt, hogy tapasztalt elődje, Willy Brandt tanácsai ellenére sem szállt fel az egyesítés vonatára, ezzel csak lefékezte a szociáldemokraták tavaly még oly sikeresnek vélt előretörését. Ha már így alakult a helyzet, akkor legalább megnyeröbb, vonzóbb és főleg konkrétabb politikai és szociális programot kellett volna kidolgoznia pártja számára. Ezzel szemben Lafontaine csupán a konzervatívok kritikájára alapozta választási kampányát, s a kelleténél többször emelte fel vészjóslóan az ujját. Persze, október 3-a, a német egység helyreállítása óta kevés idö te|t el, még nem lehet tisztán látni a következményeket. Majd a jövő mutatja meg, hogy Kohl optimizmusa, avagy Lafontaine szkepticizmusa volt-e helytálló. A vasárnapi duellben mindenesetre Kohl volt az erősebb, aki az ezt követő - a kancellári poszt várományosa számára már szinte kötelezővé vált - sajtóértekezleten a felelősségérzetről beszélt. Tudatosítja - mondotta -, hogy a németek (mindenekelőtt a keletiek) a hálát jelképező szavazatok mellett a megelőlegezett bizalom mandátumait adták a CDÜ-nak. Nehéz feladatok várnak az új kormányra, s nyilvánvaló, hogy a megoldás nemcsak Németország, hanem egész Európa jövőjére hatással lesz. A kancellárnak a bátorság mellett jó adag diplomáciai érzékre is szüksége lesz, külpolitikai vonalon ugyanis egyre növekvő igényekkel áll szemben. Közép-Kelet-Európa, a Szovjetunió segítséget vár Németországtól. Most már csak az a kérdés, miként tudja majd az új kabinet kiegyensúlyozni a hazai és a külföldi terhek mérlegét anélkül, hogy megszegné ígéretét: nem emeli az adókat. Mert Helmut Kohl tett ilyen kijelentést: Ottó Lambsdorff, az FDPnek, a kormánykoalíció valószínű társtagjának az elnöke szintén nem híve a magas adóknak. Hétfői sajtókonferenciáján javasolta, sőt követelte: a volt NDK területén őrizzék meg az alacsonyabb adókat, hogy ezzel is ösztönözzék, segítsék az ottani beruházókat. A liberálisok emellett már arra is figyelmeztették jövőbeni partnereiket, hogy meg akarják tartani a külpolitikai tárcát. De elképzelhetö-e egyáltalán, hogy leváltsák Hans-Dietrich Genschert, Németország legközkedveltebb politikusát? Megkezdődött az alkudozás a győztes pártok között, s ha hamarosan sikerül megegyezniük, akkor a Bundestag december 21-i ülésén újraválaszthatják Kohlt kancellárnak. Nem tétlenkedtek a szociáldemokraták sem, Hans-Jochen Vogel, az SPD elnöke szintén megpróbált alkut kötni Lafontaine-nel, arról akarta meggyőzni őt, hogy vállalja el a parlamenti frakció vezetőjének tisztét, s egyben - ami nem kis meglepetést keltett - felajánlotta neki a pártelnökséget is. A Saar-vidéki vezető azonban mindkét javaslatot elutasította, amivel persze újabb sokkot okozott az SPD-nek. A választások után a „másnaposság" nyomasztó hangulata uralkodott a nyugatnémet Zöldek táborában. Nem is csoda, hiszen óriási csalódás számukra, hogy hét év parlamenti tevékenység után most bezárultak előttük a Bundestag kapui. A kudarcot persze saját számlájukra írhatják, hiszen a politika vizein sokáig ár ellen úsztak, ők voltak azok, akik a legtovább ellenezték az egyesítést. A Bundestagban most a nyugati zöldeket keleti kollégáik fogják helyettesíteni, akik az ellenzék számára kibérelt székeken a szociáldemokratákkal és a volt kommunistákkal osztoznak. URBÁN GABRIELLA Az RMDSZ lemondásra szólította fel Petre Románt túlkapásait a nemzeti kisebbségekkel szemben. Az amerikai emberjogi bizottság levele Iliescuhoz Az USA Kongresszusának Emberjogi Bizottsága levelet intézett Ion Iliescu román elnökhöz, melyben üdvözölte a múlt év decembere óta bekövetkezett fejlemények egy részét, ugyanakkor közölte: a bizottság továbbra is figyelemmel kíséri a romániai helyzet számos megoldatlan emberjogi kérdését. A levelet a napokban Tom Lantos, a Kongresszus magyar származású demokratapárti képviselője adta át Bukarestben az államfőnek. A dokumentum, melyet csaknem száz amerikai politikai személyiség és kongresszusi tag írt alá, négy pontban foglalja össze a bizottság észrevételeit a romániai helyzetről. 1. Romániában a titkosrendőrség még mindig tevékenykedik, a kormány jelenleg is foglalkoztatja a Securitate számos tagját. Januárban a hadsereg letartóztatott ugyan több mint 4000 Securitate-tisztet, de a hírek szerint később mindegyiküket kiengedték. 2. Nem szűnt meg a sajtó cenzúrázása. Bár jóval nagyobb a szabadság mint Ceausescu idejében volt, az ellenzéki lapok fenyegetettsége állandó jellegű. Az új sajtótörvény tervezete is engedélyezi a cenzúrát. 3. A magyar kisebbséget továbbra is zaklatják. A sajtó cenzúrázása folytatódik, de úgy tűnik, hogy ez szelektív módon történik. A különböző hírközlő eszközökben - nem egyszer állami beleegyezéssel - bujtogató magyarellenes propaganda folyik. A rágalomhadjárat egyik áldozata Tőkés László református püspök, aki - bátor állásfoglalásával - kirobbantotta a decemberi felkelést. „A magyar kisebbség zaklatása abban is megnyilvánul, hogy az ön kormánya megtiltotta a Ceausescu által 1959-ben felszámolt 400 éves magyar főiskola, a kolozsvári Bolyai Egyetem újramegnyitását. Ezenkívül Petre Roman miniszterelnök kibocsátott egy olyan közoktatási törvényt, amely korlátozza a magyar osztályok számát, és tiltja az anyanyelvű oktatást a kereskedelmi és műszaki iskolákban." 4. A rendszer ellen tiltakozók még mindig börtönben vannak. Július közepén a béremelést ígérő kormány által felfogadott bányászok brutálisan megtámadtak és letartóztattak mintegy 150 tüntetőt. Felük már kiszabadult, de a kormány ragaszkodik hozzá, hogy a többieket bíróság elé állítsák. Bízunk a reformban, hangsúlyozza továbbá a dokumentum. Szeretnénk javítani az USA és Románia kapcsolatait, különösen a kereskedelem terén. Amennyiben Románia számára felmerül a legnagyobb kedvezmény elvének kérdése, fontos az, hogy kormánya bebizonyítsa a Kongresszus tagjainak és az amerikai népnek: Románia valóban elkötelezte magát a demokratikus reform mellett és jóváteszi a korábbi rezsim A Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége, a legjelentősebb ellenzéki erő, hétfőn nyilvánosan lemondásra szólította fel Petre Roman miniszterelnököt. Az RMDSZ azzal indokolta követelését, hogy a szombati román nemzeti ünnep alkalmából Gyulafehérváron rendezett ünnepségek során a kormányfő méltatlanul és elítélnivalóan viselkedett. A román televízió hétfőn újra bemutatta az ünnepségekről készített felvételt, így ismét látható volt, hogy Szőcs Gézának, az RMDSZ főtitkárának beszéde idején a miniszterelnök a tribünről nyilvánosan és mosolyogva, egyetértéssel integetett a tüntetők csoponjának, akik közbekiabálással és fütyüléssel lehetetlenné tették Szőcs Géza beszédének meghallgatását. Hasonló gesztusokat csinált Roman akkor is, amikor az ellenzék másik két vezetője szólalt fel, az ő beszédüket sem lehetett hallani. Meg kell jegyezni, hogy mind a miniszterelnök, mind az államfő és a hozzájuk közel álló személyek később igyekeztek megfékezni az indulatokat. Ezzel azonban már megkéstek, s nemcsak az RMDSZ, hanem a többi ellenzéki párt és szervezet is élesen elítélte az említett incidenst. KOKES JÁNOS, Bukarest