Új Szó, 1990. december (43. évfolyam, 282-303. szám)

1990-12-29 / 303. szám, szombat

Egy diktatúra létezhet: a törvényé (Folytatás az 1. oldalról) összhangba akarjuk ezzel hozni, el kívánjuk érni a tisztes európai színvonalat. • Térjünk még vissza egy percre a nyelvtörvényhez. Erről mi az ön véleménye? - Az anyanyelv használatának jogát senki sem vonhatja kétségbe. A legjobb törvény sem mentesíthet senkit anyanyelve művelésének kötelezettsége alól, és törvénnyel senki sem tiltható el anyanyelvének használatától. Úgy vélem, ezzel egyértelműen állást foglaltam. • De azt tapasztaltuk, hogy mások ezt nem így gondolták a közelmúltban ... - Bizonyára ön is észrevette, hogy nem ott keletkeztek nemzetiségi feszültségek, ahol a szlovákok és a magyarok egymás mellett élnek. Leginkább ott ütötték a vasat a nyelvtörvény meghozatala mellett, ahol úgyszólván tiszta szlovák lakosság él. Most, a totalitarizmus felszámolásának időszakában az emberek hajlamosak bűnbakkeresésre, és sokszor a legegyszerűbb megoldást választják. Egyesek úgy gondolták, hogy a vegyes lakosságú vidékeken, ahol a szlovákok kisebbségben vannak, veszélybe kerül nemzeti fennmaradásunk. Ilyen jelenségeket mindenütt tapasztalhattunk, ahol megvalósul a totalitarizmusból a demokráciába való átmenet. Az is közrejátszott, hogy lakosságunk ismeri például a Magyarországon élő szlovák nemzetiség helyzetét. És összehasonlítottak. Magyarországi vezetők is kijelentették, hogy javítani kell e téren az állapotokat, mégpedig mindkét fél megelégedésére, de nem a reciprocitás alapján. • Hogyan vélekedik, miniszter úr, az elfogadott nyelvtörvényről? - Már többször kijelentettem, hogy véleményem szerint sem a Matica-törvénytervezet, sem az ún. koalíciós nem jó. Mindazonáltal tény, hogy az elfogadott törvény közelebb esik Európához, és közelebb az általunk majd elfogadásra kerülő európai koncepcióhoz. Nemsokára elfogadjuk a nemzeti alkotmányokat és a szövetségi alkotmányt. Ezekben - úgy vélem - hangsúlyosabban kell érvényesíteni a nemzetiségi jogokat, köztük a nyelvhasználati jogot is. Amit a közelmúltban elfogadtunk, azt én köztes fokozatnak tekintem. és a törvényre az általános idegesség is rányomta bélyegét. A hangulat kialakításához - tudjuk - bizonyos magyar körök is hozzájárultak, de a sajtó egy része is. Kár, hogy újságok közvetítésével üzengettünk egymásnak, ahelyett, hogy egy asztalhoz ültünk volna. A sajtóról még annyit: megszoktuk, hogy ami az újságokban megjelenik, az szentírás, az hivatalos vélemény. Bagdad álláspontja nem változik x (Folytatás az 1. oldalról) a feltétel nélküli kivonulás az egyedüli mód arra, hogy az iraki nép megszabaduljon a háború borzalmaitól. Az emigráns iraki ellenzék egy része felajánlotta a kuvaiti kormánynak, hogy önkénteseket küld Szaúd-Arábiába, akik részt vennének a megszállt emirátus felszabadításában. Az egyiptomi lapok szerint az öböl-válság felgyorsította az iraki ellenzék összefogását. Ebben a folyamatban határkő volt az a damaszkuszi tanácskozás, melyen az elmúlt napokban 17 ellenzéki párt és szervezet, köztük a kurdok és a fundamentalisták képviselői vettek részt. Megállapodtak abban, szorosan együttműködnek Szaddam Husszein rezsimjének megdöntése érdekében, majd koalíciós kormányt hoznak létre, amelyben minden ellenzéki szervezet képviseletet kap. A kuvaiti emír tegnap befejezte kínai hivatalos látogatását. A kiadott közleményben Peking ismét hangsúlyozta, határozottan elítéli Kuvait iraki annektálását és felszólítja Bagdadot az azonnali kivonulásra. A kuvaiti delegáció pekingi látogatása azért volt fontos, mert Kína nem szavazott a Biztonsági Tanács határozata mellett, amely január 15-e után az Irak elleni fegyveres beavatkozásra is lehetőséget ad, de nem is emelt vétót ellene. Egyébként a kuvaiti delegáció most sem kapott világos választ arra, milyen álláspontra helyezkedik a kínai vezetés ebben a kérdésben. Kína Helycserék a minisztériumok élén (ČSTK) - Lemondott tisztségéről Vang Fang kínai közbiztonsági miniszter, s eddigi helyettese, Csaó Szi-tyüm foglalta el a helyét. Az Új Kína hírügynökség tájékoztatása szerint Vang a pekingi parlament tegnap befejeződött tanácskozásán nyújtotta be lemondását. Jegyezzük meg, a belügyminiszter távozása várható volt, hiszen őt tették felelőssé azért, hogy a rendőrség „nem tudott úrrá lenni" a tavalyi pekingi diáktüntetéseken. A rendörök ugyanis szimpátiával viseltettek a diákok iránt, sőt, nagyon sok egyenruhás még csatlakozott is a fiatalokhoz. Ezért kellett a fővárosba vezényelni a hadsereget, amely vérbe fojtotta a Tienanmen téri megmozdulásokat. Hozzá kell tenni, 1989ben több katonai parancsnokot is felmentettek beosztásából a diákmozgalomhoz való „méltatlan hozzáállás" miatt. S csak a közelmúltban távolították el tisztségéből a Kínai KP KB egyik osztályvezetőjét, Jen Ming-Fut, akiről azt tartották, hogy Csaó Ce-jang volt fótitkár híve. Mint ismeretes, a diákmegmozdulásokért is Csaot tették felelőssé. Ugyancsak tegnap jelentették be • Pekingben - minden indoklás nélkül -, hogy lemondott az eddigi külkereskedelmi miniszter, s az ó helyét is az eddigi helyettese foglalta el. Még nem szoktuk meg, hogy a politikai paletta sokszínű, és ennek megfelelő a sajtó is. És hadd mondjak el még egy - úgy vélem - fontos dolgot. Sokan a magyarországiak közül még nem vették észre, hogy nem minden országban azonos az ott élő magyar kisebbség helyzete. Azért különbséget kell tenni a Romániában élő magyarok létfeltételei és a Szlovákiában élők viszonyai között. • Hadd érintsünk még egy problémát, amely egyáltalán nem elméleti. Az igazságszolgáltatásban például hogyan érvényesül a nyelvhasználati jog, és a törvények e vonatkozásban tartalmaznak-e megfelelő rendelkezéseket? - A bírósági gyakorlatban megköveteljük a teljes bírói függetlenséget. Egy diktatúra létezhet: a törvényé. A törvény előtt mindenki egyenlő, és senki sem lehet egyenlőbb. További kát alapelv: mindent szabad, amit nem tilt a törvény, illetve az állami végrehajtó szervek számára csak az van megengedve, amit a törvény enged meg. Ez a jogállam alapállása. Az állampolgárokhoz fűződő viszonyban mindennemű hátrányos megkülönböztetés kizárt, és érvényesítjük az ártatlanság védelmének alapelvét. • Szlovákiában a szlovákul nem tudók használhatják anyanyelvüket a bíróságok előtt. Vagy igénybe vehetnek tolmácsot? - Erre nyelvtörvény nélkül is jogosult az ügyfél, és ezzel az eljárási ,rendelkezések megfogalmazásakor is számoltunk. • Miniszter úr, köszönjük a beszélgetést. E. FEHÉR PÁL TÓTH MIHÁLY Hazatelepítés külföldi pénzzel (ČSTK) - A pretoriai kormány úgy döntött, külföldi pénzsegítséget vesz igénybe azon emigránsok hazatelepítéséhez, akik az apartheid-rendszer elől szöktek el. A johannesburgi televízió csütörtöki adása szerint ezt a lépést az igazságügy-minisztérium hagyta jóvá, s kinevezte a hazatelepítésre felügyelő hivatalnokokat is. Egyébként a dél-afrikai törvények értelmében a kormány beleegyezése szükséges ahhoz, hogy külföldi tőkét vegyenek igénybe a repatriáláshoz. A különböző polgárjogi mozgalmak megítélése szerint Willem De Klerk államfő februárban meghirdetett politikai reformjait követően hozzávetőleg 40 ezer dél-afrikai politikai menekült hazatérésére lehet számítani. Fontos még megjegyezni; a menekültek hazatelepítése az ANC részéről a legfontosabb feltétele annak, hogy ez a szervezet folytassa a tárgyalásokat a kormánnyal az új alkotmány kidolgozásáról, A dél-afrikai államfő tegnap mondta el utolsó 1990. évi nyilvános beszédét, amelyben bírálta az országban uralkodó politikai erőszakot. Bukott győztesek Mondhatnám azt is, hogy Gorbacsov és újsütetű védence győzelmével zárult a Szovjetunió népi küldötteinek 4. kongresszusa - de nem mondom, mert szerintem ez egyáltalán nem igaz. Még első pillantásra sem, annyira kilóg a lóláb. Persze, ha nagyon akarom, nézhetek úgy is a történtekre, hogy Gorbacsov, a nagy taktikus megint kieszelt egy rafinált tervet és véghez is vitte. Így aztán most úgy néz ki, hogy igen, pedig dehogy... Nem volna ellenemre, ha a későbbi fejlemények megcáfolnának. Ezt az írást nem szánom jóslatnak, nem az „én már akkor megmondtam"-féle babérok utáni vágy vezérel. Az aggodalmaimat próbálom papírra vetní, s valamiképpen összegezni ezeknek az aggodalmaknak az okait. Tehát sorjában. Befejeződött a küldöttkongreszszus, amely jóváhagyta a legfelsőbb szovjet hatalmi szervek alapos, gyakorlatilag teljes átszervezésének tervét, amelyet az államfő terjesztett elő. S amely elsősorban és mindenekelőtt az ő személyes hatalmát növeli - szovjet és világviszonylatban . példátlan mértékben. Gorbacsov ezentúl korlátlan ura a világ egyhatod részének: mint államfő, parlamenti jóváhagyás nélkül adhat ki törvényerejű rendeleteket, neki van alárendelve az újonnan létrehozott kabinet, ő a hadsereg főparancsnoka és ráadásként a még mindig uralkodó párt főtitkára. Elszámolással valójában csak a saját lelkiismeretének tartozik - hál' istennek, többször bebizonyította, hogy van neki. Mint ahogy az is bebizonyosodott, nem sokra megy ezzel a fene nagy hatalommal, mivel alig van reális alapja. A Szovjetunió viszonylag simán kiheverheti a Baltikum elszakadását, de nincs unió az Oroszországi Föderáció nélkül. Márpedig anno a politikai bizottságban személyesnek induló Gorbacsov --Jelcin ellentétek mára országos jelentőségű politikai tényezővé váltak, s már nem két kommunista elvi vitáiról van szó. S nem azért, mert Jelcin időközben kilépett pártból, hanem mert az Oroszországi Föderáció nagytekintélyű elnöke lett, míg Gorbacsov az unió elnökeként otthon lassan minden presztízsét eljátssza. A Jelcin vezette oroszországi parlament törvényes úton elérheti, hogy Gorbacsov tényleges hatalma valóban csak a Kreml területére és közvetlen környékére, a központi szervek negyedére korlátozódjon. Persze, csak akkor, ha ehhez Popov, Moszkva polgármestere is hozzájárul. Márpedig ő Jelcin embere... Aratott azonban Gorbacsov még egy látszatsikert a kongresszuson: egészen példátlan módon alelnökké választatta Gennagyij Janajevet, a kongresszusi kommunista frakció vezérét, aki a nyári pártkongresszus óta a politbüro tagja, a KB titkára. Az 53 éves politikus pályája kísértetiesen hasonlít Gorbacsovéra: mezőgazdasági, illetve jogi felsőfokú végzettsége van, kerületi Komszomoltitkárként kezdte. Gorbacsov főtitkárkodásának második évében került a szakszervezetek élére, mint a párt kipróbált kádere - majd tavaly ugyanő kapta feladatul az átszervezést, lényegében a szakszervezetek depolitizálását, valódi érdekvédő szervezetté való átformálását. Nem járt sikerrel, a bányászok „színtelen bürokratának" nevezték öt. Mennie kellett, Gorbacsov felbuktatta, s a KB-ban megfelelő feladatot biztosított számára: az apparátus munkájáért volt felelős. A bányászok igazán nem mondhatják, hogy véleményükre senki sem figyel... Mindent egybevetve csak azt mondhatom: az a két győzelem - Gorbacsové és Janajevé - felér egy-egy nagy vereséggel, főleg az elnök számára. Mert hiszen Janajev nem tört a csúcsra, eddig alig lehetett róla hallani, őt Gorbacsov emelte ki ismét a csinovnyikok nagy táborából és ültette jó magasra, a saját jobbjára. És hozta veszélyes helyzetbe. Mert erről a posztról már nem lehet tovább lépni, csak nagyot bukni. Megint egy analóg helyzet jut az eszembe: Rizskové. Öt is Gorbacsov emelte maga mellé, s hogy ne kelljen menesztenie, egyszerűen megszüntette hivatalát. De előtte még kitette számtalan támadásnak, nem engedte emelt fővel elmenni, amikor még mehetett volna. Most kórházban van, infarktussal. S ez már az ember, nem a politikus tragédiája. Egészen más Sevardnadze esete. Ó is Gorbacsov embereként került a külügyminisztérium élére, de nem volt a lekötelezettje, az árnyéka, hanem egy függetlenül gondolkodó, nagyon erős személyiség. Amikor pedig úgy érezte, már nem képes hű maradni önmagához és ahhoz a csapathoz, amellyel elindult - lemondott. És nyíltan kifejtette indokait: itt egy új diktatúra van születőben, ehhez nem kíván asszisztálni, lemondását pedig komoly figyelmeztetésnek szánja. Lépését világszerte így is fogták fel, csak éppen a Kremlben értelmezték úgy, hogy megfutamodik a legnehezebb pillanatban. Sevardnadze még a helyén van, utódját keresik, s hogy nem nagyon lelik, azon nincs mit csodálkozni. Inkább azon lehet, hogy többen bíznak abban, maradni fog. Ez azonban igazán nem vallana rá. Sevardnadze - ellentétben az államfővel - nem szokott taktikázgatni, s a kompromisszumokkal is csínján bánik. Ö nem a bukott győztes típusa, hanem az a fajta, aki a vesztett csatából is emelt fővel távozik - és joggal GORFOL ZSUZSA ÚJ SZÚ 1990. XII. 21. TÓTH ÁGNES