Új Szó, 1990. december (43. évfolyam, 282-303. szám)

1990-12-28 / 302. szám, péntek

A pénz beszél Drama a pozsonyi vasarcsarnokban Szereplők: N - a nép hangja (a licitálók és a csarnokba vásárlási szándékkal érkezett látogató) .ráéft* L- az árverést vezető licitátor Kép: a stancf&lt jövő évi bérleti díjának második árverezésére összegyűltek a csarnok egyik sarkában. (Az árusítás erre az időre szünetelt.) N: Kár volt a múltkor a nagy szervezőre hallgatnunk, aki lebeszélt minket, virágárusokat az árverésről. Ő vette meg a szélső asztalokat... L: Először a múltkor árverezett standokhoz térünk vissza, mert az egyik „nyertes" nem írta alá a szerződést. N: Reggel még arról volt szó, hogy több mint tizenöt zöldséges stand van üresen, most meg csak egy van? L: A kikiáltási ár 6000 korona. N: (Ketten felváltva) 8000... 10 000... 15 000. L: (Kalapácsütés) 15 000 harmadszor. N: (Vásárlási szándékkal érkező középkorú hölgy) Hihetetlen árak! De vajon mennyiért fogják ezeken a méregdrága asztalokon a zöldséget kínálni? L: Néhány raktárat is ajánlok. A jövő évi bérleti díjuk 12 000 korona. Kérem a kínálatukat. N: 13 000... 17 500... 14 000. L: Tehát az öt raktár is elkelt. Két textilárus sem jött aláírni a múltkori árverésen elnyert asztalokra a szerződést. Van érdeklődés? A bérleti díj kikiáltási ára 12 000 korona. N: ... 23 000, 26 000, 30 000, 35 000, 40 000, 55 000, 60 000, 80 000... L: (Kalapácsütés) 122 000 harCifra baki Szerkesztők rémálma a sajtóhiba és a baki, mely mindig volt, van és lesz is, amíg csak újság, rádió és televízió lesz. Nekünk sem kell a szomszédba mennünk példákén, s ha mi magunk nem jönnénk rá hibáinkra, akkor olvasóink tüstént figyelmeztetnének. Persze, minden tévedésre akad valamilyen magyarázat, de az olvasót, a hallgatót és a nézőt a részletek nem érdeklik, s ebben igaza is van. Különösen könnyen csúszik baki a rádió és a televízió egyenes adásaiba. A minap egy Hyen adást hallgatva, váratlan szó ütötte meg fülemet. A Brünnből sugárzott Jó reggelt! című műsorban nyolc óra előtt tíz perccel a műsorvezetőnő épp kulturális ajánlattal fordult a hallgatókhoz, amikor valamilyen belső tévedés folytán megszólalt a zene. Ez nemcsak meglepte őt, hanem úgy dühbe is gurította, hogy mondott egy cifrát. Pontosabban azt, amit a cseh nyelvben ilyenkor bizalmas környezetben mondani szoktak (Do prdele!). Miután a zeneszám véget ért, minden pardon nélkül folytatta a kulturális ajánlást. Bevallom, engem ez legalább annyira meglepett, mint maga a baki. Már-már azon töprengtem, hogy így akarta-e fokozni a általa felsorolt ajánlat kulturális jellegét? Netán a sajtószabadság korlátlanságának megnyilvánulása volna mindez? Eszembe jutott egy több évvel ezelőtti újságcikk, mely arról szólt, hogy Olaszországban egy bemondó a hosszú, fárasztó napi adás véget értével, miután kedvesen elköszönt a hallgatóktól, a mikrofont kikapcsolva dühösen ezt mondta: ,,Most már le vagytok..." Ám kiderült, hogy a mikrofon mégsem kapcsolt ki. A bemondót azonnal elbocsátották. Igaz, néhány nap múlva visszavették, mert a hallgatók közül sokan az év viccének minősítették a durva mondatot, s ezt a rádiónak is megírták. Hogy miként minősítik a brünni adásban elhangzott bakit, nem tudom. Az adás végéig azt hittem, a műsorvezető talán észre sem vette, hogy elszólta magát, hiszen zavartalanul folytatta. Végül azonban reagált. A közreműködők nevének felsorolása után ezt mondta: ,,A mikrofontól elköszön és a nyelvbotlásért elnézést kér Emanuela Možná". Nem tartom kizártnak, hogy egykét keresetlen szó az adás után is kiszaladt a száján. De ez már más lapra tartozik, hiszen nem került adásba. (fülöp) madszor. öné az asztal, jöjjön átvenni a jegyzőkönyvet. N: (Nyugdíjas, a szatyorban a szomszédos boltban megvett élelemmel.) Milyen pénzekről van itt szó? Én hat koronáért vettem felvágottat. Beteg vagyok, diétáznom kell és már nem tudom, mit zabáljak, ezek meg így dobálóznak a tízezrekkel ... L: Most ezek a sárga, kör alakú standok kerülnek sorra. Tízet az apró dísztárgyakat, kiegészítőket kínálók pályázhatnak meg. Az évi bérleti díj 6000 korona. Ki ad többet? L: (Kalapácsütés) 53 000 harmadszor... N: (Idős asszonyka) Ha valaki képes ezért a 80 centiméter átmérőjű asztalért ennyi pénzt fizetni, annak vajon mennyi van a takarékban? N: (Virágtermesztéssel és árusítással foglalkozó asszony) Ez rablás! Elveszik tőlünk az asztalokat, mert mi nem tudunk ilyen pénzeket fizetni. Nem a becsületesen dolgozókat támogatják, hanem a feketézőket! N: Csak meg kell nézni, mit kínálnak. A lengyelektől olcsón megvett csempészárut, borsos felárral. Munka nélkül jutnak a pénzhez, azért ajánlgatják ilyen könnyen. L: További tizenkét olyan standot kínálunk bérletre, amelyhez kis raktár is tartozik. A verseny győzteseivel öt évre kötünk szerződést. Jövőre a most ajánlott legmagasabb őszszegért lehet bérelni - a kikiáltási ár 35 000 korona - a következő években pedig aszerint alakul a bérlet, hogy a vásárcsarnoknak milyenek a költségei. Az élelmiszerárusok ajánlatait kérem. L: (Kalapácsütés) 380 000 harmadszor. N: Van köztünk olyan, aki már néhány asztalt is megvett, meg a standért is hajlandó bármennyit fizetni. Hát normális állapot ez? L: A túloldalon a háztartási cikkeket, kozmetikát és hasonlókat árusítóknak jelölték ki a standokat. A kikiáltási áruk 35 000 korona. Kérem az ajánlatokat. N: 100 000... 150 000... 200 000... L: (Kalapácsütés) 284 000 harmadszor. N: A nagypénzűek előtt most megnyílt az út. Már legálisan csalhatunk. Senki sem ellenőrzi, mennyi pénzhez jutnak munka nélkül. Micsoda rendszer lesz ez?! L: Most pedig a virágárusok következnek. A standok kikiáltási ára 6000 korona. Kérem az ajánlatokat. N: Legfeljebb 15 000-et tudunk ajánlani. Otthon ennyiben egyeztünk meg. L: Tehát az első stand 54 000-ért kelt el. N: Ezek nem normálisak. Ez azt jelenti, hogy hetente csak a bérleti díj 1000 korona. L: (Kalapácsütés) 65 000 harmadszor. N: A férjem is, én is a virágtermesztésre „álltunk átt'\ Otthagytuk a munkahelyünket. Minden pénzünket befektettük. Arra már nem maradt, hogy ilyen bérleti díjat fizethessünk. Most mit tegyünk? Munkahely nincs, virág van, pénz meg nem lesz. N: Tudjuk, hogy az ilyen létesítmények is önelszámolónak kell lennie. Szerintünk úgy lett volna igazságos, hogy a vásárcsarnok vezetői kiszámították volna az összkiadást, és a bérleti díjakat annak alapján állapították volna meg. N: Csak a nagytermelők állják majd a versenyt. Minket, kicsiket a sárba taposnak. L: (Kalapácsütés) 70 000 harmadszor. N: Most mit csináljak? Kapáljam ki a nyáron kiültetett palántákat? Vagy fillérekért adjam majd oda a szegfűt annak a millimosnak? Az utcasarkon télen nem árulhatok virágot. L: A bejárattal szemben levő három asztal következik. Kikiáltási áruk 8000 korona. N: 50 000... 60 000... 100 000...120 000... L: (Kalapácsütés) 122 000 harmadszor. N: 30000... 80000... 100 000.. .Hét végéig enyém volt az asztal... 150 00Ö... Nem szégyenli magát... L: (Kalapácsütés) 170 000 harmadszor. N: Figyeld meg, a harmadikat is elviszi... L: (Kalapácsütés) 161 000 harmadszor. Oné a három asztal, veié gye át a jegyzőkönyveket. N: Nem volt és nem is lesz itt igazság? Ezeknek semmi se számít... Ilyen megalázó módszer... Majd hárman beosztjuk, melyik nap ki jön árulni, meg a költségeket is közösen fizetjük. L: A következő napokban jöjjenek az irodába a szerződéseket aláírni. N: Minden úgy sikerült, ahogy elképzeltem ... Nem kevés ez a bérleti díj, de jó hely kell az üzlethez... Valahogy majd csak behozzuk... N: Minket már leépítettek, kirúgtak innen... Ennél megalázottabb helyzetben még életemben nem voltam... Utóirat: A vásárcsarnok ajtaja másnap kinyílik a látogatók előtt. Az év végéig még érvényesek az 1990-re megkötött szerződések. Addig még a megszokott helyükön találják a régi árusokat. Január elsejétől az új bérlők foglalják el helyüket. i DEÁK TERÉZ Václav Havel javaslatai A nyugodtnak egyébként sem mondható hazai politikai életben jelentős hullámverést váltott ki a köztársasági elnök kezdeményezése, amelynek az a célja, hogy a szövetségi parlament már a közeljövőben foglalkozzék az alkotmánybíróságról szóló (egyébként már évtizedek óta létező) alaptörvényi rendelkezés életbe léptetésével, továbbá hogy vitassa meg és fogadja el a népszavazásról, illetve az elnöki hatalom növeléséről előterjesztendő törvényjavaslatot. Az alkotmánybíróság kinevezése már 1968 óta várat magára, és hogy nem került rá sor, az a pártállami hatalomgyakorlás közvetlen követketménye volt. A kommunista párt a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói hatalmat egyaránt kezében tartotta, így nem tűrhette el az alkotmánybíróság létezését, amely lényegében azt jelentette volna, hogy létezik egy a párttól független szerv, amely jogosult a kommunista vezetés által sugallt törvények és bírósági döntések felülvizsgálatára. Az elnöknek a népszavazásról szóló törvénnyel kapcsolatos elképzelései vegyes visszhangra találtak. A nacionalista pártok például, amelyek néhány héttel korábban még ugyancsak ütötték a vasat a nyelvtörvény népszavazás útján történő elfogadtatása érdekében, egyik napról a másikra ódzkodni kezdtek. A legfőbb érvük az volt, hogy a társadalmi folyamatok szabályozásának ezt a sok országban alkalmazott eszközét köztársasági hatáskörbe kellene utalni. Mindazonáltal sem az alkotmánybíróság kilátásba helyezett létrehozása, sem a népszavazás kérdése nem váltott ki túlságosan nagy visszhangot. A legnagyobb megütközést az elnöki jogkör kiterjesztését célzó javaslat keltette. A pártok reprezentánsai nem rejtették véka alá a véleményüket, és - főképp az ellenzéki pártok, mozgalmak - jócskán éltek a populizmusban és a demagógiában rejlő lehetőségekkel is. Hogy Havel elnök miért éppen december elejére időzítette az államfői hatalom kiterjesztését célzó javaslat előterjesztését, az - úgy vélem - mindenki számára nyilvánvaló. Olyan légkör alakult ki, amelyben fennállt a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság szétesésének a veszélye, és a vétkeseket távolról sem csak Szlovákiában kellett volna keresni; Csehországban is történtek eléggé egyértelmű utalások az ország kettéosztására. Az államfőnek ilyen viszonyok között nyilvánvalóan kötelessége intézkedni az ország területi épségének szavatolására. A pártállam idején megfogalmazott alkotmányok az államfői tisztséggel járó jogkört meglehetősen szűk keretek közé szorították. A kommunista alaptétel ez volt: „A párt ujja legyen rajta a puska ravaszán". Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a leglényegesebb állami döntéseket nem a parlamentben, de nem is az államfői hivatalban hozzák, hanem a pártközpontban. Lehet, hogy ez a szemlélet is hozzájárult ahhoz, hogy 1968. augusztus 21 -én egy puskalövés nélkül néhány óra alatt elfoglalták a? országot. Napjainkban, mivel új, demokratikus alkotmányt még nem fogadott el a törvényhozás, a köztársasági elnök jogkörét gyakorlatilag a szocialista alaptörvény szabályozza, amely egyáltalán nem számolt azzal, hogy egy országban válságok is kialakulhatnak. A demagógok az elnöki jogkör kiszélesítésére teendő javaslat kapcsán is hallatták hangjukat, és elnöki rendszerre való áttérésről nem kevesen pedig Havel elnök diktatórikus hajlamairól kezdtek beszélni. Pedig legalább tucatnyi érvvel pro és kontra bizonyítható, hogy önmagában még az elnöki rendszer sem jelent sem jót, sem rosszat. Az USA-ban rendkívül kiterjedt az elnök jogköre, mégis egész jól prosperál. Franciaországban de Gaulle elnök nem átallotta önmaga képére formálni az elnöki funkciót, és - javára vált az országnak, sikerült méltó módon végetvetni az algériai háborúnak, és azóta a nép újjászületett, és működik a demokrácia. Az előző negyven év alatt megszoktuk, hogy a párthierarchia csúcsára került középszerű emberek saját hatalmi ambíciójuk szolgálatába állították az államfői tisztséget is. Ha érdekeik úgy kívánták, az elnöki funkciót különválasztották a pártfőtitkári tisztségtől, vagy fordítva. Napjainkban nagy formátumú személyiség került a Prágai Várba, és egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy nem személyre szabott alkotmányos szisztémát szorgalmaz kialakítani, hanem hoszszú távra szóló rendszert, amely lehetővé teszi a politikai váltógazdaság kifogástalan működését. Úgy véljük, e tekintetben is érdemes lenne példaképnek tekinteni az Egyesült Államokat. Egy alkotmányjogász nemrég rámutatott, hogy az USA fennállásának első 150 éve alatt alig egy tucatszor módosították az alkotmányát. TÓTH MIHÁLY A test állandó hőmérséklete. Az ember kényes és bonyolult szerkezet. Sejtjei és a sejtekben működő enzimek leginkább a 37 C° körüli hőmérsékletet kedvetik. Ennél alacsonyabb hőmérsékleten lelassulnak a biokémiai folyamatok, magasabb hőmérsékleten pedig tönkremennek a kényes fehérjemolekulák. Az emlősök testhőmérséklete (az alacsonyabb rendű gerincesekkel ellentétben) nem függ a környezet hőmérsékletétől, mert agyuk egyik központja gondosan ügyel a hőháztartás egyensúlyára. Ez a központ a modern lakásokban található termosztathoz hasonlóan méri a test belső hőmérsékletét és ennek alapján ad utasításokat azoknak a szerveknek, amelyeknek feladata az egyensúly helyreállítása. Ha a szervezetet lehűlés fenyegeti, az izmok fokozott munkájával és a hőleadás csökkenésével éri el a célt, ellenkező esetben pedig izzadással és a veríték elpárologtatásával a bőr felszínéről. A test hőmérséklete kóros körülmények között mégis megváltozhat. Ez bekövetkezhet olyankor, ha a külső környezet hatását a szervezet nem képes kivédeni - ilyen a túlhevülés forró, párás környezetben, vagy a test lehűlése nagy hidegben. A láz f 1-1 A láz ettől teljesen eltérő módon jön létre: a lázkeltő anyag a „termosztátot" állítja át magasabb értékre és ennek következtében növekszik a hőmérséklet. A láznak van bizonyos szerepe a szervezet védekezésében, mert magasabb hőmérsékleten aktívabbak a fehérvérsejtek, mint 37 C fokon, de a hosszan tartó láz nagyon megterheli a szervezetet. Ezen kívül a láz fontos figyelmeztetés is, mert jelzi, hogy a szervezetben folyik a harc a kórokozó és az immunrendszer között. A láz mérése. A bőrfelület hőmérséklete változó, ezért a láz megállapításához a test belső hőmérsékletét kell megmérni. Ennek nálunk leggyakrabban használatos módszere az, amikor a lázmérőt szorosan zárható bőrfelületek közé (a hónaljba) helyezzük és megvárjuk, amíg a hőmérő átveszi a belső hőmérsékletet. Ehhez körülbelül tíz perc szükséges. Rövidebb idő alatt mutatja a hőmérő a belső hőmérsékletet, ha meleg belső helyre teszszük: szájban a nyelv alatt 5 perc, a végbélben 2-3 perc elegendő. Egészséges ember hőmérséklete nyugalomban a hónaaljban mérve 36-37 fok között van; a szájban ennél 0,3 C fokkal, a végbélben pedig 0,5 C fokkal magasabb. A méréshez pontos, hitelesített lázmérő kell, amelynek nem szakadt a higanyszála és nincs elmozdulva a táblázata. Nyugtalan kisgyermekeknél vizelinnel bekent gyorshőmérővel lehet a lázat a végbélben mérni, de a mért értéket még akkor kell leolvasni, amikor a hőmérő a végbélben van. Ha a hőmérséklet 37 és 38 C fok között van (végbélben mérve 37,5-38,5 között) hőemelkedésről beszélünk, e felett lázról. A láz okai. A láznak nagyon sokféle oka lehet, de a mindennapi életben a leggyakoribb ok a baktériumok vagy vírusok szaporodása a szervezetben. A lázat ilyenkor az idézi elő, hogy az elölt mikroorganizmusok apró darabkái izgatják az agy termoregulációs központját és az ennek következtében magasabb értékre állítja be a test hőmérsékletét. Ugyanilyen hatással vannak a szervezet saját szöveteinek hulladékanyagai is. Ezért jelentkezik hőemelkedés vagy láz sérülések és operációk után (sebláz), szívinfarktus után egy-két nappal, vagy pedig a rosszindulatú daganatokban szenvedő betegeknél. A reumatikus láznak már a nevében is benne van a láz. A tbc-vel járó lázas és érzelmileg is túlfűtött állapotot (a baktériumvadászoknak, gyógyszerkutatóknak köszönhetően) ma már többnyire csak Remarque regényeiből és a Bohém életből ismerjük. Lázzal járhat ezenkívül az allergiás roham, a köszvény, a pajzsmirigytúltengés, a vegetatív idegrenszer labilitása és azok az agysérülések, amelyek közvetlenül érintik a termoregulációs központot. Sok gondot okoz az orvosoknak a látható ok nélküli hóemelkedés és láz. Ilyenkor detektívként kell megvizsgálniuk az egész szervezetet, hol van a rejtett fertőző góc vagy kideríteniük, milyen más folyamat zavarja a hőháztartás egyensúlyát. Dr. RÁCZ OLIVÉR ÚJ SZÚ 2406 1990. XII. 22.