Új Szó, 1990. december (43. évfolyam, 282-303. szám)

1990-12-28 / 302. szám, péntek

ELHALASZTOTTÁK a január 2-ra Moszkvába tervezett japán

T szovjet külügyminiszteri találkozót. Tokióban közzé tették, hogy a szovjet kormány Sevardnadze múlt csütörtöki lemondása után kérte a halasztást. A két ország diplomáciai vezetőjének elő kellett volna készítenie Mihail Gorbacsov áprilisra tervezett útját Japánba. Tokiói kormánykörök szerint most a szovjet államfő látogatását is el kell halasztani. SURINAME-BAN, ahol a december 25-re virradó éjszaka katonai államcsínyt hajtottak végre, nyugalom van - jelentették a hírügynökségek. Suriname hágai nagykövetségéről származó források közölték, hogy az országban a hadsereg vette át a hatalmat, mivel Ramsewak Shankar kormánya nem tartotta be az ígéreteit. Az 1988 januárjában hatalomra jutott polgári kormány és a hadsereg között állandó volt a feszültség. A KUBAI BIZTONSÁGI ERŐK szerdán Mozambik kubai nagykövetének kérésére közbeléptek a lázadó mozambiki diákok ellen, akik azzal fenyegetőztek, hogy fegyveres támadást hajtanak végre az afrikai ország havannai nagykövetsége ellen. Az AIN hírügynökség szerint az erőszakos akció során egy mozambiki diák életét vesztette és további négyen súlyosan megsebesültek. A lázadásra azt követően került sor, hogy a diplomaták nem tudtak megállapodásra jutni a diákokkal, akik követelték: a mozambiki kormány amerikai dollárban fizesse ösztöndíjukat. KIRIL SZLATKOV, Bulgária kubai nagykövete szerdán a bolgár sajtónak adott nyilatkozatában elismerte, hogy országa az utóbbi hónapokban a tervezett szint alá csökkentette szállításait a szigetországba. Egyben hangsúlyozta, Bulgária a jövő évben „az új gazdasági mechanizmusok érvényesítésével" meg akarja őrizni a kereskedelem eredeti volumenét. DELHIBEN tegnap kezdődött meg az indiai parlament ülése, amelyen a kormánynak állást kell foglalnia a legégetőbb belpolitikai problémákkal kapcsolatban. Csandra Seghar miniszterelnök kormányának tájékoztatnia kell a parlamentet arról, milyen eszközökkel szándékozik véget vetni a hinduk és a muzulmánok közötti zavargásoknak, amelyek csupán decemberben több száz áldozatot követeltek. AZ ALGÉRIAI parlament szerdán olyan törvényt hagyott jóvá, amely tiltja, hogy a francia nyelvet hivatalos nyelvként használják. A jövőben az egyedüli hivatalos nyelv az arab lesz. Mégsincs előrelépés a dátumvitában (Folytatás az 1. oldalról) az iraki elnök feltétlenül lépni fog, magához akarja ragadni a kezdeményezést. Egy magasrangú amerikai hírszerző tiszt viszont attól tart, hogy Irak Izraelt fogja megtámadni. Mégpedig azért, hogy szétverje az ellene kialakult nemzetközi koalíciót. A napokban hivatalos látogatáson Pekingben tartózkodik a kuvaiti emir. A kínai államfővel folytatott tárgyalásai után kijelentette, hogy Kína a válság ésszerű megoldását szorgalmazza. Ebből a megfogalmazásból egyes újságírók arra következtettek, hogy módosult a kínai álláspont. A pekingi külügyi szóvivő azonban megerősítette, erről szó nincs, Kína csak a békés megoldást tartja ésszerűnek. Viszont az emír kíséretében tartózkodó kuvaiti külügyminiszter tegnap délelőtti hevenyészett sajtóértekezletén azt mondta, már késő van minden új békekezdeményezésre, amellyel rá akarnák venni Irakot a távozásra Kuvaitból. Szaddam Husszein a mexikói televíziónak adott interjújában kijelentette, hogy Dzsabir Szabah emír családjá már sosem fog uralkodni Kuvaitban. A Szabah család a 18. századtól állt az emírség élén egészen augusztus 2-ig, amikor elűzték az iraki megszállók. Szaddam azonban „nem kegyetlen", nem zárta ki, hogy az iszlám szokásokkal összhangban - ha a Szabah család kérni fogja - tagjait esetleg kuvaiti földbe temethetik. A bagdadi diktátor nyilatkozata tele volt vádaskodásokkal az emír címére, aki szerinte korrupt volt és „minden csütörtökön újabb nőt vett feleségül". A washingtoni külügyminisztérium úgy rendelkezett, hogy még január 15-e előtt hagyják el Jordániát és Szudánt az amerikai állampolgárok. Jordániában ez 80, Szudánban kb. 200 amerikait érint. Mindkét ország ugyanis Bagdadot támogatja a konfliktusban. Az amerikaiaknak más veszélyekkel is szembe kell nézniük: a PFSZ libanoni képviselője bejelentette, ha támadás indul Irak ellen, a PFSZ világszerte öngyilkos támadásokat hajt végre amerikai célpontok ellen. SZLOVÉNIA A FÜGGETLENSÉGRE SZAVAZOTT (ČSTK) - A gazdaságilag legfejlettebb jugoszláv köztársaság parlamentje ünnepélyesen kihirdette a vasárnapi népszavazás eredményeit, amelyek szerint a Szlovén Köztársaság önálló és független állammá vált. A köztársaság lakosságának 88,5 százaléka szavazott e megoldás mellett. A parlament egyben megkezdte a tanácskozást jövendőbeli tevékenységének programjáról. Ezzel párhuzamosan tárgyalásokat kellene folytatnia az állam konföderatív elrendezéséről. A függetlenségi nyilatkozat tehát nem jelenti szükségszerűen az elszakadás felé tett lépést. Belgrádban tegnap a jugoszláv államelnökség a jövő évi gazdaságpolitikáról, a reformok végrehajtásának biztosításáról folytatott tárgyalásokat Markovics kormányfővel és kabinetjének tagjaival. Megfigyelők szerint a tanácskozás, amelyen az összes köztársaság elnöke részt vesz, kísérlet a- minimális politikai konszenzus elérésére, hogy a kor- mány folytatni tudja a reformok megvalósítását. Én Is sorban állok... - állítja Irina, a Gorbacsov házaspár 33 éves lánya. Nyilatkozata a Megyicinszkaja Gazeta című folyóiratban jelent meg nyilván azzal kapcsolatban, olyan hírek terjedtek el, hogy Nyugatra emigrált. Irina elmondta, néhány napig Svájcban tartózkodott egy nemzetközi szemináriumon, amelyet az Egészségügyi Világszervezet rendezett. Ez volt a második külföldi útja, korábban csak egy turistaúton járt az ifjúsági utazási irodával. Arról is beszámolt, a szovjetunióbeli halandóságról készített statisztikai munkájáért ezer svájci frankot kapott, de ezt nem használhatja fel, így átadta az egészségügyi minisztériumnak. Arra a kérdésre, szokott-e anyagi támogatást kérni szüleitől, a 11 éves Xénia és a három és fél éves Anasztázia anyja elmondta, hogy ez időnként előfordul. Havonta 400 rubelt keres, a férje, Anatolij, aki sebész, csak 260-at. ,, Ugyanazokba az üzletekbe járunk mint mindenki, ugyanúgy sorban állunk, mint a többiek" - mondotta Gorbacsov elnök lánya. (ČSTK) ÚJ SZÚ 1990. XII. 21. TÓTH ÁGNES ván nem kell különösebb kommentár. Ezekben a napokban korábbi sejtelmeink sajnos kezdenek beigazolódni. A hazai hírügynökség, a ČSTK szlovákiai vezetősége például egészen elképesztő árajánlatot küldött a szerkesztőségünknek. A csillagos eget ostromló árlista láttán a minap a szerkesztők tanácsán egyik kollégánk megjegyezte, akkor inkább a Reuter vagy más világhírügynökség szolgáltatásait rendeljük meg, mert az sem drágább, a hírszolgálat gyorsaságáról, minőségéről nem is beszélve. Tegnap szintén folyt az alkudozás, s még ma sem tudja egyetlen szerkesztőség sem, mennyit fizet majd a hírszolgáltatásért. Várhatóan jóval drágább lesz a hírlapterjesztés is, de még senki sem tudja megmondani, mennyivel. Kemény tárgyalásban vagyunk a nyomdával. Most derült ki, hogy lapunk nyomdai szedéséért ötven százalékos felárat fizettünk eddig, mert valamilyen előírás szerint állítólag ez így dukál, ha idegen nyelven szedik a szöveget. Irgalmatlanul behajtották rajtunk ezt az összeget, senki sem törődött azzal a ténnyel, hogy lapunkat többnyire magyar nemzetiségű kollégák szedik, a munkájukért egyetlen fillér nyelvpótlékot sem kapnak... Amikor ezt legutóbb szóvá tettük, a nyomda vezetői minden köntörfalazás nélkül kijelentették: esetleg eltekintenek a felártól, de más tételeket jelentősen megemelnek, mert növelni és nem csökkenteni szeretnék jövő évibevételeiket. Mi érvelünk, tárgyalunk, de lépten-nyomon érezzük: ma még csaknem teljesen ki vagyunk szolgáltatva a monopolhelyzetben levő nyomdának. Jól tudjuk azt is, csak addig állnak velünk szóba, ameddig nyereségesek leszünk. Ez a kemény valóság. Elsősorban ezért kellett emelnünk az árainkat. Igyekszünk enyhíteni is tisztelt olvasóink anyagi terhein. A postai hírlapterjesztők, a híres-hírhedt PNS igazgatója megígérte, hogy lapunkra havonta is elő lehet fizetni. Aztán kiderült, mindez csak áprilistól lehetséges, eddig tart a postának, amíg „leadminisztrálja" a változást. Cserébe viszont megígérték, hogy januárban előfizetőink még a régi áron kapják lapunkat. Csak reménykedhetünk abban, hogy a hírlapterjesztők, talán nem is sokára, végre a lapokat és az olvasókat szolgálják majd, s nem lesznek olyan nehézkesek és egyeduralkodók, mint még napjainkban is. Jogos derűlátásra ad okot viszont a szlovák kormányszervek érdeklődése a nemzetiségi sajtó iránt. E napokban reálisnak tűnik az esély, hogy a nemzetiségi sajtó kap bizonyos állami támogatást és mérséklik vagy teljesen eltörlik a forgalmi adót. Ha ez így lesz, és ha váratlan árrobbanás nem jön közbe, akkor elképzelhető hogy áprilistól napilapunk árát 2.80-ról 2.30ra csökkentjük. Talán e rövid helyzetkép is érzékelteti, hogy az új esztendő küszöbén mennyi a gondunk, hányféle bizonytalansági tényező nyugtalanít bennünket is. Ilyenkor különösen jólesik a sok jókívánság, erkölcsi erőt nyújtanak a biztató sorok, amelyek arról tudósítanak, hogy olvasóink vállalva a nem kis többletköltséget, jövőre is velünk maradnak, a következő évben is előfizetnek lapunkra. Mindig tudatosítottuk, most azonban mélyen átérezzük: olvasóink bizalma jelenti a legfontosabb erkölcsi és anyagi tőkét számunkra. Szeretnénk megköszönni azoknak az olvasóknak is az eddigi támogatást, akik anyagi vagy más okokból úgy döntöttek, hogy lemondják az Új Szó előfizetését. Őket sem szeretnénk teljesen elveszíteni, reméljük, sikerül olyan lapot szerkesztenünk, amely fölkelti érdeklődésüket, s naponta vagy hetente megvásárolják majd az újságosbódékban. Januárban szeretnénk ugyanis gazdagabb tartalommal, több információval, tetszetősebb külsőben megjelenni. Minden erőnkkel, tudásunkkal azon leszünk, hogy ne csökkenjen az Új Szó olvasóinak népes családja. Ennek a nagy családnak szeretnénk megköszönni az erkölcsi és anyagi támogatást, a tartalmas, gondolatgazdag leveleket, jókívánságokat, a jogos bírálatokat. Bízunk abban, hogy a rövidesen beköszöntő, várhatóan nagyon nehéz esztendőben úrrá leszünk szorító gondjainkon, s közös erővel sikerül olyan napilapot szerkesztenünk, amely méltó lesz a szlovákiai magyarság bizalmára, támogatására. A szerkesztőség Fény derül-e a Moro-rejtélyre? A Gladio-botrány Kelet-Európa a totalitárius rendszerek bukása után szinte visszhangzik a besúgóbotrányoktól. Pártvezérekről, parlamenti képviselőkről, miniszterekről derült ki (esetenként csak állítják róluk), hogy együttműködtek a régi rezsim titkosrendőrségével. A falomlás, a hidegháború lezárása felszínre hozta a múlt, a világ kettéosztottságának talán még nem is minden szennyét. A NATOországokat főleg a Gladio-botrány tartja lázban. Különösen Olaszországot, hiszen a hetvenes években itt volt a legnagyobb veszélye annak, hogy az Olasz Kommunista Párt kormányközeibe kerül. Talán nem árt, ha mindjárt az elején idézzük azokat a tanulságokat, amelyeket egy angol és egy olasz lap vont le az ügy kapcsán. Az első: nemcsak a kommunista manipulációkra derül fény, hanem az antikommunista mesterkedésekre is. S a másik: a korlátozott szuverenitás elve - úgy tűnik - nem csupán Keleten, hanem Nyugaton is érvényesült. KÉTÉLŰ KARD Pár héttel ezelőtt Olaszországban robbant ki a botrány, s fokozatosan a többi NATO-országra is kiterjedt. Azért éppen Olaszországban kavarta a legnagyobb port, mert itt az ellenzék vizsgálatot akar. Az olasz kommunisták szerint fényt kell deríteni arra, hogy az eredetileg más célra létrehozott szervezetet nem használták-e fel tudatos belső feszültségkeltésre, s tisztázni kell, van-e valamilyen kapcsolat a Gladio és a Moro-gyilkosság között. Mint emlékezetes, a Vörös Brigádok nevű terrorszervezet akciócsoportja 1978 március 16^án elrabolta az olasz kormánypárt, a Kereszténydemokrata Párt vezetőjét, volt miniszterelnököt.- Holttestére május 9-én bukkantak rá Rómában. Az egész ügyben máig is sok minden nagyon homályos. A kérdés, hogy a Gladio nyomán haladva fény derül-e a Moro-ügy rejtélyeire? Mi a Gladio? Ez a fedőnév magyarul kétélű kardot jelent, s egy, a NATO irányítása alatt működő titkos szervezetet takar. Római források szerint már 1951 -ben felvetődött a CIA és az olasz titkosszolgálat között az ötlet: nem hagyományos ellenállási gócpontokat kell létrehozni arra az esetre, ha a szovjetek lerohannák Olaszországot. 1956ban (a magyarországi események kapcsán) létre is jött a két szervezet között a megállapodás. A Gladio csak később került a NATO égisze alá. Ne feledjük, az ötvenes években javában dühöngött a hidegháború, s a Nyugaton komolyan hittek abban, hogy a szovjetek egész Nyugat-Európában hatalomra akarják segíteni a kommunistákat. E „gladiátorok" feladata lett volna az orosz megszállás idején az ellenállás szervezése, a megszállók elleni partizánháború folytatása. KITERJEDT HÁLÓZAT Olaszország után egy egész sor más NATO-államban is politikai viharokat kavart a Gladio-ügy. November 24-én például a belga kormány úgy döntött, hogy e titkos szervezetet, mint a hidegháború örökségét, felszámolják. A jelenlegi kormányfő és a belügyminiszter is azt mondotta, nem rendelkeznek róla megbízható információkkal, de ha a parlament megkezdi az ügy kivizsgálását, mindeht megtesznek azért, hogy a különleges vizsgálóbizottság elvégezhesse feiadatát. Brüsszelben ugyanis attól tartanak, hogy a Gladiónak köze lehet bizonyos terrorista körökhöz, amelyek az elmúlt években aktivizálódtak. A spanyol televízióban ugyanezekben a napokban mondta el a Gladio egyik ügynöke, hogy amerikai tisztek spanyol támaszponton képezték őt ki. André Moyen, a belga titkoszszolgálat tisztje a brüsszeli rádiónak adott interjújában azt állította, az említetteken kívül Franciaországban és a volt NSZK-ban is, de még a semleges Svájcban is működött a Gladio. Újságírók megkérdezték Manfred Wörnertől, a NATO főtitkárától, hogy valóban létezett-létezik-e a Gladio. Wörner nem válaszolt, mondván: a NATO sosem nyilatkozik titkos ügyeiről. William Colby, a CIA egykori főnöke ezzel szemben azt mondotta, hogy az ötvenes években ö maga is dolgozott Stockholmban egy ilyen hálózat kialakításán, s lényegében minden nyugati országban, a helvi kormányzatok beleegyezésével építették azt ki, ugyanazon elvek alapján. TITOKZATOS LEVELEK Hogyan robbant ki a botrány? Olaszországban november 16-án Andreotti kormányfő feloldotta az államtitkot a Gladio-ügyben. Másnap az OKP kezdeményezésére kétszázezren vonultak föl Rómában, a teljes igazság kiderítését és Andreotti lemondását követelve. S most az előzményekről. Két velencei vizsgálóbíró párhuzamos nyomozása - mindketten egy-egy régi merényletet vizsgáltak ki - derített fényt a Gladióra. Casson vizsgálóbíró egy 1972-es merénylettel foglalkozott: egy személygépkocsiban elhelyezett bombát robbantottak fel 18 évvel ezelőtt egy észak-itáliai városban. A megelőző telefonhívás nyomán éppen akkor ellenőrizte a kocsit 3 katona, akik életüket vesztették. A merényletért első fokon hét személyt elítéltek, ám később valamennyiüket felmentették. Az ügy tíz év után került Cassonhoz, aki nyomról-nyomra haladva arra a következtetésre jutott, hogy a titkosszolgálat és a csendőrség szándékosan félrevezette a nyomozást. A szálak az olasz katonai titkosszolgálat, a SISMl főnökéhez, Fulvio Martinihez vezettek. Mastelloni vizsgálóbíró pedig egy 1973-ban felrobbant katonai repülőgép ügyében nyomozott. Kiderült, hogy a gép egy titkos szervezet embereit és fegyvereit szállította. Casson még ez év elején kérte a kormányzattól, hogy bepillanthasson a SISMI dokumentumaiba. S csak ezután robbant az igazi bomba, egy milánói lakás - korábban a Vörös Brigádok egyik rejtekhelye - korszerűsítése közben több száz oldalnyi dokumentumot találtak Aldo Moróról. E fénymásolt iratok ismét felkavarták a kedélyeket, Andreotti október közepén kénytelen volt a parlament előtt beszámolni a Moro-iratokról és a titkosszolgálat ügyeiről. Aldo Moro újramegtalált levelei szintén utaltak arra, hogy a NATOnak szupertitkos szervezete működik Olaszországban. Sokan felteszik a kérdést, 1978-ban a kormányzat megtett-e mindent a Kereszténydemokrata Párt főtitkárának a megmentéséért? A Gladio-ügy új megvilágításba helyezi a régi tényeket. A hetvenes évek Itáliájában a kommunista párt rendkívül megerősödött, kormányzati tényezővé vált, amit Aldo Moro hajlandó volt elfogadni. S az OKP most éppen azt feszegeti, hogy egy NATO-ország akkor közel engedhette-e a kommunistákat a hatalomhoz? Morót a Vörös Brigádok rabolta el, s az volt az általános válemény, hogy e terrorszervezet tagjai a kiábrándult kommunistákból, ultrabalosokból verbuválódtak. A Moro-gyilkosság érthetően az OKP ellen is fordította a közvéleményt. Hiszen a hetvenes években rendkívül elszaporodtak az országban a terrorcselekmények. Ezért akarja tisztázni az OKP, mi igaz abból, hogy a Gladio beépült a Vörös Brigádokba, felhasználva azt az állandó belső feszültségkeltésre. S ekkor már logikusak a további következtetések: a külső támadás esetére létrehozott Gladiót egészen másra használták. A NATO irányítása alatt álló szervezet egy szuverén ország politikai életét manipulálta. Kibogozhatóak-e 1990-ben vagy 1991 -ben a régen összekuszált szálak? Anakronizmusnak tűnik most, az egységes Európa felé menetelve-döcögve szupertitkos ügynökökről, a kommunista világuralom veszélyéről beszélni. Úgy tűnik, mindez már visszavonhatatlanul a múlté. De ez a múlt nem is volt olyan régen. Meg aztán a szovjet KGB főnöke csak a múlt héten mondta el brezsnyevi fogantatású beszédét arról, micsoda aknamunkát fejtenek ki Moszkva ellen a nyugati hírszerző szolgálatok. Tartani kell attól, hogy minden odaküldött nyugati élelmiszercsomagban bombát, minden gabonaszemben beépített poloskát fognak keresni? Tényleg: lezárult voina a múlt? MALINÁK ISTVÁN