Új Szó, 1990. december (43. évfolyam, 282-303. szám)

1990-12-27 / 301. szám, csütörtök

JÖVŐRE IS VÁRJUK OLVASÓINK LEVELEIT A falra, asztalunkra nemsokára új naptár kerül. Az évezred utolsó évtizedébe lépünk. Vajon milyen meglepetést tartogat számunkra? Jót? Rosszat? Ki tudja... Az élet a nehéznek ígérkező új évben is megy tovább. Meg kell birkóznunk napi gondjainkkal. Lapunk továbbra is várja olvasói leveleit. Még mindig sok a névtelen Rossz jel, ha a problémát felvető levelek végéről hiányzik az aláírás. Kétféle magyarázat lehetséges. írói félnek vagy éppen nem egészen biztosak a dolgukban. Nem ismételjük meg a névtelen levelekről annyiszor elmondott nézetünket, de elmondhatjuk, hogy ezeket se dobjuk a papírkosárba. Egy olvasójuk aláírással Tornaijáról kaptunk levelet. írója leszögezi, hogy örült a rendszerváltásnak, de azért csalódott is. Azon túl, hogy a nyugdíjakat is igazságtalannak tartja, valami más is bántja őt. „Az állam nehézségekkel küzd, növekszik a munkanélküliek száma, erős, fiatal emberek maradnak munka nélkül. Ugyanakkor a Tornaijai Állami Gazdaság rasicei részlegén napjainkban is nyomorék nyugdíjasokat alkalmaznak. Magas fizetésük mellett a nyugdíjuk sincs veszélyeztetve." Ezért a megmaradt vezetést teszi felelőssé, és felteszi a kérdést: Mikor jön el végre az igazi demokrácia? A galántai Službyt szeredi és vágsellyei üzemének dolgozói már, nem is tudósítanak, hanem követelik nyilatkozatuk közlését. Ebben leírják, hogy a vállalatnál a népi ellenőrzés vagyon elleni bűncselekményt leplezett le, de szerintük az illetékes szervek igyekeznek eltussolni az ügyet. Neveket és bolsevik maffiát emlegetnek, s követelik az ügy igazságos, gyors intézését, ,,nehogy igazukat az utcán vagy téren kelljen bizonyítaniuk". Egy polgár, aki az államban nem bízik aláírással kaptunk levelet, amelynek írója egyik cikkünkre reagál. Ebben szó volt arról, hogy egyesek nem fizetik a lakbért, a villany* és gázszámlájukat se egyenlítik ki. „ Biztos vagyok benne, hogy a hatóság ezeket a hátralékokat könyörtelenül behajtja. Viszont ha az államnak kell valamit adnia, azt évekig is várhatja az ember. Éppen ilyen helyzetben vagyok én is. Hat hónappal van elmaradva az adókedvezmény és a családi pótlék. Másfél évig tartott egy örökbefogadás intézése nagy-nagy utánajárással." Nos, mit üzenjünk névtelen levélíróinknak? Talán csak annyit, hogy nem csupán bizonyos hivatalokkal, szervekkel, ilyen vagy olyan maffiákkal, hanem szerkesztőségünkkel szemben bizalmatlanok... Panaszok, örömök, biztatás Vaszily János királyhelmeci olvasónk terjedelmes levelében nehezményezi a szövetkezet vezetőségének vele szembeni magatartását. A nyolcvanadik évét taposó nyugdíjas hosszasan sorolja a szövetkezet korábbi eredményeit, közli bíráló észrevételeit és tanácsait. Bizonyára ezeket ott helyben is elmondta. Mert ez lenne az igazi segítség. Páysai Vilmosné győri olvasónk sorait nagy örömmel olvastuk, aki pozsonyi születésű, a háború után került Magyarországra, hetvenhárom éves és szociális otthonban lakik. Bevallása szerint lapunk afféle összekötő kapocs a szülőföldjével. Idős olvasóinknak azt üzenjük, hogy jó egészségben, békében töltsék az elkövetkező hónapokat, éveket. S még sokáig olvassák lapunkat! Bajnóczy B. Jenő komáromi olvasónk a komáromi Tatratour szolgálatait és Grand Hotel viszonyait bírálja. Úgyszintén keserű szájízzel számol be a leányvári múzeumban tett látogatásról, ahová csak hosszú várakozás és dörömbölés után jutott be. Mészáros Gyula garamszentgyörgyi olvasónk arról számol be, hogy egyes pártoknak a személyével kapcsolatos, lapunkban is közölt kifogásai ellenére a lakosság őt választotta meg polgármesterévé. Úgy véljük, a panaszok, észrevételek nyilvános felvetése is segíti a dolgok tisztázását. Ezért szívesen közlünk hasonló jellegű leveleket. Nem közölt levelek Sajnálatunkra nem minden levél kerül közlésre. Ennek több magyarázata is van. Levélíróink sok esetben általános fejtegetésekbe bocsátkoznak, holott tőlük épp konkrét híradást várunk. Nem egy esetben az írás terjedelme túlméretezett, máskor egyetlen levélben akar írója számtalan problémát felvetni. Sok levél foglalkozik a nyelvtörvénnyel, a nemzetiségi kérdéssel és általános belpolitikai kérdésekkel. Ezek is kiváló útmutatóul szolgálnak munkatársaink munkájában, sokszor témaválasztásában is. Ezért megnyugtatjuk levélírónkat, többek között Szalay Jánost Zselízről, Soós Bélát Kőhídgyarmatról, Sulci Gábort Komáromból, Novák Jánosnét Pozsonyból, Hajdú Jenőt Borsiból és természetesen mindazokat, akiknek leveleiket nem soroltuk be közlésre, hogy észrevételeik, megállapításaik segítik szerkesztőségünk munkáját. Minden levélnek örülünk, mert ez élő kapcsolat olvasóinkkal. Jó érzéssel tölt el, hogy a levelek témája is megváltozott. Eltűntek a hangzatos jelszavak, a felajánlásokról, a különféle határozatok helyesléséről és teljesítéséről szóló beszámolók. Helyüket felváltották a hétköznapok problémái. Ez így van jól. Az új esztendő küszöbén mit is kívánhatnánk olvasóinknak-levelezőinknek? Erőt, egészséget, békességet! És munkakedvet. Továbbra is várjuk leveleiket! (-al-) „Garantált" nitráttartalom A zöldségtermesztők becsületességével (is) számoló rendelet Fogyasszunk több zöldséget, egészséges! - ösztönöznek egyfelől, de mások azonnyomban megingatnak elhatározásunkban. Vigyázat, a zöldségben (főleg a hajtatott és a korai fajtákban) magas (lehet) a nitráttartalom! - figyelmeztetnek, s mi, szegény fogyasztók, vacillálunk, mit tegyünk. A tájékozottabbak (néhány reménytkeltő újságcikk nyomán) a nyugati világ eljövetelét várják, amikor majd mi is vásárolhatunk műtrágya és vegyszer nélkül termesztett zöldséget. Azoknak, akik ettől remélik a megoldást, bizonyára csalódást okoz, hogy az ún. alternatív élelmiszerek aránya még az Amerikai Egyesült Államokban is csak fél százalék, s ott, akárcsak a többi ilyen tekintetben világelső államban, például Japánban, Kanadában a mezőgazdasági földterületnek egy-két százalékán termesztenek bio-termékeket. És az sem mellékes, hogy ezek a termékek, élelmiszerek lényegesen drágábbak. Az előzetes számítások szerint a bio-tej literje (a kiskereskedelmi árak emelkedése nélkül) 10-12 koronába kerülne. Fából vaskarika? Az ésszerűbb és járhatóbb út ezúttal is valahol középütt van. A műtrágya és vegyszerhasználattal kell olyan zöldséget termeszteni, amelynek nitráttartalma a megengedett maximális határérték alatt van. Ennek többek között lényeges előfeltétele a szigorú technológiai fegyelem és a még szigorúbb ellenőrzés. A zöldség esetében az ellenőrzés módját és formáit az SZK Egészségügyi Minisztériumának 1986-tól hatályos rendelete szabályozza. A rendelet, illetve annak évenként megjelenő kiegészítése a zöldségfélék nitráttartalmának megengedett felső határértékeit is tartalmazza. Kornfeld Tiborral, a Dunaszerdahelyi Agrokémiai Vállalat laboratóriumának vezetőjével az előírások gyakorlati érvényesítéséről beszélgettem. - Mielőtt a zöldségtermesztő termékét értékesítené, annak egy meghatározott mennyiségét elemeztetnie kell. Arról, hogy az adott zöldségféle nitráttartalma nem haladja meg a megengedett határokat, bizonylatot adunk. E bizonylat nélkül a terméket nem viheti piacra, és természetesen a felvásárló sem veheti át. Tehát minden rendben, a nitráttartalom garantált, mondhatnánk, de ha végiggondoljuk az ellenőrzés menetét, a garantált szót bizony idézőjelbe kell tenni. Ugyanis akár maga a termelő viszi a mintát a laboratóriumba, akár a helyi kertbarát szervezet gyűjti össze és elemezteti a termékeket, az alapvető probléma ugyanaz. A minta vételezője maga a termelő. így - akinek nem inge, ne vegye magára - egy olyan rendeletre támaszkodunk, amely a zöldségtermesztők becsületességén alapszik. Kizárja annak lehetőségét, hogy a termelő az elemeztetett zöldségmintát külön e célra termesztette, vagy biokertész szomszédjától, esetleg a zöldségboltban vette meg. És természetesen azt sem feltételezzük, hogy a termelő, miután leszedte a mintát, a hosszabb időn át termő paprikát, paradicsomot jól megműtrágyázza, mert a normán belüli nitrátmennyiséget igazoló pecsét már véglegesen érvényes. Van ugyanis járás, ahol a kertbarátok szervezete két-háromszori elemzést ír elő, de amit valaki egyszer megtehet, az többször is megismételhető. Vagyis az ilyen helyi rendelet is inkább az elemzéseket végző vállalat bevételét szaporítja. Táncbahívó a Zöldek Pártjának Tudom, ez így nagyon az élére állított, de ki meri azt mondani, hogy mindez csupán rosszindulatú elmélet? Kornfeld Tibor sem tagadja, hogy ilyesmi előfordulhat egyrészt tapasztalatlanságból, másrészt tudatosan. A megelőzéshez segítséget nyújtanak, a felelőtlen termelők kiszűrésére pedig már az idén konkrét lépéseket tettek. - Amennyiben az első elemzés eredménye pozitív, a második elemzésért már nem kérünk pénzt, s kedvezményes áron végezzük a talaj-, illetve a vízelemzést is. Ennek ellenére az idei, mintegy ezer talajelemzésünk hatvan százaléka virág- és nem zöldségcélú volt. Ez érzékelteti a hozzáállást, amit szerintem alapvetően csak az ellenőrzés új formájával lehetne megváltoztatni. Úgy, hogy a termelők az elemeztetéseket csak saját célra végeztetnék, állami rendelésre pedig a már felvásárolt zöldségből vennénk a mintákat. Amíg ez nincs így, addig a járás valamennyi zöldséget is felvásárló vállalatának felajánlottuk, hogy a szúrópróba-szerüen vett mintáikat ingyen elemezzük. A ládákon rajta van a termelő neve, mi pedig a számítógépbe tápláljuk az elemzési eredményeket. így az egyes személyeknél a kertből hozott és a leadott zöldség nitráttartalmát össze tudjuk hasonlítani. A szakember szerint a Zöldek Pártja is sokat segíthetne. Tagjai szúrópróba-szerűen már a helyi átvevőhelyeken is szedhetnének mintákat. összehasonlíthatnák, hogy az egyes járások között milyen eltérések vannak a zöldségtermesztők és az. elemzések számában. Azt is megnézhetnék, hogy a felvásárlók milyen igazolásokat fogadnak el. A nitráttartalom-célú elemzésre ugyanis csak bizonyos laboratóriumok vannak felhatalmazva. Legfőképpen azonban azokat a maszek felvásárlókat kellene fülön csípni, akik azzal csalogatják magukhoz a zöldségtermesztőket, hogy ők igazolást sem kérnek. E veszély egyre nagyobb, hiszen az idén feltűnt maszek zöldségfelvásárlók után 1991ben a privatizált zöldségboltok is megjelennek. Kételkedés a termelők érdekében Az illetékesek közül csupán a Dunaszerdahelyi Kertészeti Szolgáltató Vállalat élt az agrokémiai vállalat ajánlatával. A felvásárolt zöldségből szúrópróba-szerűen mintákat vettek, és elemeztették azokat. -Talán furcsán hangzik, de a zöldségtermesztők érdekében tettük - mondta Rudolf Šándor igazgató. - Képzelje el, elküldünk több száz kilométerre egy kamiont, ott mintát vesznek a zöldségszállítmányból és a magas nitráttartalom miatt az egészet visszaküldik. Mi a termesztőknek pedig pénz helyett visszaadjuk a zöldséget, mert valaki visszaélt a lehetőséggel. Az esetleges lelkiismeretlen termesztőt ezért jobb idejekorán kiszúrni. - S ha találnak ilyen szállítót, mit tehetnek? i - Megszakítjuk az üzleti kapcsolatot. Persze, ez is csak félmegoldás. Hiszen az illető termését a rokon, szomszéd nevében is eladhatja, esetleg felveszi a kapcsolatot, a maszek felvásárlóval, aki esetenként igazolást sem kér. - A megoldás? - Rendszeres és gyakori, nem kis bírsággal járó állami ellenőrzés. EGRI FERENC fogalom nem elírás. Ugyan hová is sorolták volna a porta legalsó fokán lézengő, emberre hasonlító két lábú, két kezű lényt, akitől minden emberhez méltó jogot még gyermekkorában megvontak. Tavasztól őszig - ha tehették - a fehér négerek ki-kilopakodtak a gyümölcsösbe, megdézsmálták a termést. Ha a teheneket fejték: titkon ittak a friss nedűből. A zsebeikben pedig mindig volt elcsent kenyérhaj, többnapos pogácsa, alma, körte, esetleg dió. A fehér négerek örökké éhesek A Fehér Néger voltak. A tudat ekként lázad és lazít. Ha semmi egyebed nincs, mint a saját - pőre - életed: nincs menekvés! A nap huszonnégy óráján át megmaradsz éhesnek, egy teljes életen át éhenkórásznak! Enni. Enni. És enni. Zabálni. Habzsolni. Kirámázni a bendőt. Az utolsó falatig mindent betakarítani: ha már semmid sincs, csupán az életeddel növő étvágyad. A fényteli fél esztendő még úgy-ahogy! Ám, a reá következő téli hónapok általában gyászosan teltek a Fehér Néger életében. A napi háromszori étkezést ádvent hónapjában „behajtották": telente nem kel korán a paraszt, s aki később ébred, és korán tér nyugovóra, elég neki a kétszeri étkezés is! És minél cseppfolyósabb az az étel, annál jobb! Nem üli meg a gyomrot. A Fehér Néger telente oly kilátástalannak látta helyzetét, mint a Fehér Bohóc. Ilyenkor érezte magát igazán elhagyatottnak. A Nagy Házból, ahol egykor a bölcsője ringott, kiebrudaltatott: a ház mögötti, gazdasági épületen túli istálló végében aludt. Téli napokon, ha a háziak megengedték, hogy a Fehér Néger más portákon is - pár fillérért vagy élelemért - szolgálatot vállaljon: talán a Fehér Néger volt a legboldogabb. Hívták is Kálmánt, Viktort, Istvánt és a többieket filléres munkára. Mert ahány bolond csak akadt a környéken, annak mindnek szakmát is adott az Isten! - mondogatták derülve a falusiak. Volt, aki gyümölcsfákat ültetett, oltott be nagy szakértelemmel. A másik: tűzifát vágott. A harmadik: szenet égetett. A munkájukért ilyenkor „igazi" pénzt kaptak: és egy vékonyka fénynyaláb besütött hozzájuk Isten világából... Fehér Néger?! Az emberből az egyedüllét és a mellőzöttség többet kiölhet, mint a háború. Ha vendégek érkeztek a nagygazdák portáira - igazi előkelőségek -, a Fehér Négert a hátsó udvarba parancsolták, s tán le is itatták: csakhogy ne lábatlankodjon. A kisemmizettségnek, a mellőzöttségnek, a jogfosztottságnak megvannak a változatai; s az efféle eljárás a valamire való embert tiltakozásra készteti. Nemrég hallottam tömegeket gondolkodásukban befolyásoló, közéleti tevékenységet végző embertől, hogy az emberi szeretet nem az emberek jogos öröksége, de ajándék. Ajándék, amelyet egyesek jussolnak, mások nem! Lázadok és lázítok az efféle felfogás ellen. Mert, ha nem változtatunk álláspontunkon, fokról fokra hullunk alá az öntudatlanság kútjában. Azok a szerencsétlenek, akiket az „élelmesebb" társaik eltoloncoltak a „vályúk" közeléből, lélekben is sebzetté váltak. Csendes, magukba felejtkező emberek, akik egy életen át magukban hordták sérelmeiket. Bennsőjük, az egyhangú esztendők alatt, megkérgesedett. Senki sem kérdezte őket, hogy honnan és hová. övéké volt az egy helyben topogás. övéké a félreállítottak csendje, övéké a némaság leprafoltja. VAJKAI MIKLÓS ÚJ SZÚ 4 1990. XII. 21. TÓTH ÁGNES TL Tevek. Nevek. Midőn a világra jöttek, l\l a reményteljes szülők őket is ellátták J. 1 szépséges nevekkel. Rozáliának, Máriának, Cecíliának, Istvánnak, Viktornak, Kálmánnak nevezték el őket. Csakhogy idővel - tapasztalván, hogy a „növekedésüknek" híja van, mert csak a test gyarapodott, a szellem elmaradt a terebélyesedésben — megvonták tőlük a keresztségben kapott nevet, letépték róluk, mondván: Isten kísértése az efféle emberi utánzatnak emberhez méltó név! Éltek, növekedtek, egy teljes embernyomon át szolgáltak az akkori nagygazdák portáján, akik nem voltak mások, mint az ő szüleik és testvéreik, esetleg rokonaik. Élíek. Szolgáltak. Lehetőségeik, mozgásterük a minimálisra zsugorodott. A család alkalmazottaival étkeztek. Vagy esetleg részükre „külön" főztek. Évente egy, ittott két váltásnyí munkaruhát kaptak. Sátoros ünnepeken - egyik-másik - Fehér Néger talán zsebpénzt is kapott: talán annyit, mint a gyerekek. Fehér Néger. Fehér Négerek! Az esztendő megannyi napján ők keltek a legkorábban. Nosza, begyújtani a kondérba. Megetetni az állatokat. ő már két-három órája talpon volt, amikor a „háziak" darvadozni kezdtek a hálószobák mélyén. Csupán akkor reggelizhetett meg a Fehér Néger, amikor az asztalról lesepert morzsák a moslékba kerültek. Tavasztól őszig még hagyján! A munkák dandárjában a Fehér Néger erejére-munkabírására is szükség volt. Etették is Istvánt, Viktort és Kálmánt metélttel. Hetente legalább hat alkalommal metélttészta a Fehér Négernek! Ahová a pénz lakni jár: ott gyökerezik a smucigság is! így aztán a kosztot is sajnálták a Fehér Négertől, mondván: „Beon, beon... Sokat eszik a mi Istvánunk, Viktorunk, Kálmánunk! Alig győzzük a takarmányozást!" Az utóbbi