Új Szó, 1990. december (43. évfolyam, 282-303. szám)

1990-12-21 / 299. szám, péntek

MOLNÁR IMRE Nyitva maradt egy ajtó II. illlíw^^ S

míg én mint hősre, úgy tekintettem apámra, alig vettem észre anyámat, aki falfehér arccal, szótlanul hallgatta apám történetét. Apámmal az ismerkedést, a mindennapok adta helyzetekben, tizenöt éves koromban kezdtem. Akkor, tizenöt évvel születésem után döntött úgy, hogy véget vet ingázó életmódjának, s nemcsak a hétvégeket, hanem a hétköznapokat is velünk tölti. Lényegében tizenhat évvel a házasságkötés után kezdődött el igazából szüleim házassága. Érthető, hogy ez az elhúzódott kezdet nem hozott súrlódásmentes folytatást. Anyám megszokta, mert rá volt utalva, hogy ő maga irányítsa a háztartást, sőt a ház körüli teendőket is. Megtanulta, hogyan kell beosztani a pénzt, hogy mindenre jusson. Hárman voltunk már akkor testvérek. Apám hazatérte után úgy érezte, családfőként őt illeti az irányítás joga. Nehezen szokták meg a munkamegosztás kényszerét, jött-ment, iszogatott, nem találta a helyét, de a család együttmaradt. Vajon hány család szétesése, megrázkódtatása kötődik Dél-Szlovákia magyarjainak ingázó életmódjához? Egy kedves tanárorrt (Magyarország egyik legjobb demográfiai szakértője), mikor elmeséltem neki az otthoni állapotokat, beszéltem a hétfőként elnéptelenedő falvakról, elképedve kapott a homlokához és azt mondta: „Kész csoda, hogy egyáltalán van még szaporulat azon a tájon". A csodához az is hozzátartozik, hogy egyáltalán megmaradt e törékeny falvak" életképessége, hogy, kevés kiveltől eltekintve, nem költöztek el lakóik a városokba, más, jobb megHétvégi és karácsonyi műsorok a rádióban Két szombati műsor: A 8 órakor kezdődő Szombat délelőtt című publicisztikai magazinban felelevenítjük a Dél-Szlovákia magyar lakta vidékeire jellemző népszokásokat, bemutatjuk Érsekújvár polgármesterét és szólunk a Csallóköz természetvédelméről. 14.50-kor a Tíz perc irodalom adásában Dávid Teréz első olvasmányélményeit osztja meg a hallgatókkal. Vasárnap 8.30kor a Világosság című egyházi magazinban Bíróczi István tallósi plébános a lélek békéjéről szól. 10 30-kor Pedagógus napló. A műsor egyebek között a magyar-szlovák oktatási kapcsolatokkal és a szlovák -magyar szótárírás gondjaival foglalkozik. A déli híreket követő Fiatalok stúdiójának tartalmából: Egy névházasság indítékai és következményei; valóban „tuti jó buli"-e a katonaság; Interjú Csepregi Évával. 14 órakor Fáklya. A kulturális magazin súlypontját a Márai Sándorról és városáról készült riportok képezik. 16 órakor Fehérvári Magda a régi karácsonyok világába kalauzolja hallgatóit. Hétfőn 12.30-től a Gyógyító szeretet - portréműsor egy gyógypedagógusról, akinek mindennél fontosabb a szeretet és a barátság. 14 órakor Gyermekek karácsonya. Benne: gyermekistentisztelet; milyen az állami gondozott gyermekek karácsonya. 15.30-kor Ján Vecan rozsnyói evangélikus lelkész ünnepi gondolatait adjuk közre. Kedden, nagykarácsony napján 8.30-kor a Világosság ünnepi kiadásában Baxy László egyházfai plébános a karácsony valódi értelméről elmélkedik. 10 órakor Életírta történetek. A műsor hárpm tragikus emberi sorsot tár elénk. 11.15-kor Hazátlanok - akiknek az életét a történelem írta. A szívszorító riportok után felüdülés lesz Szécsi Pál felvételeit, majd a Fiatalok stúdiójának karácsonyi ajándékműsorát hallgatni. 14 órakor Fejezetek a Bibliából, 1. rész. A „Hosszú az út lélektől lélekig" című műsor 14.55-kor olyan embereket mutat be, akik hitüktől vezérelve tudnak erősek lenni. Szerdán 9 órakor Karácsony zenében, versben; válogatás tanulóknak. 9.30-tól ismét felcsendülnek az év slágerei. 10.20-kor Betlehemi csillag. Jézus életéről halljuk Biegelbauer Pál természetgyógyász teológust. 11 30-kor A kalács illata. Ünnepek a családban - vallomások szóban-zenében. (th) élhetést kínáló vidékekre, hiszen az egymás után felnövő nemzedékre szabott vándorló sors nemcsak a fizikai munkaerőt vitte el a falvakból, elvitte azt a szellemi kapacitást is, mely gazdasági sáfára lehetett volna a faluközösség életének. Aki ugyanis egész héten át idegen vidékek, más települések felvirágoztatására áldozta erejét, energiáját, annak a hét végére legfeljebb annyi ereje maradt, hogy keserves munkával felépítse (vagy átépítse) saját portáját, gondozza kertjét, szőlőjét, egyebeket. Ember feletti erő kellett ahhoz, hogy mással is törődni tudjanak az elmenők és hazaérkezők. Emlékszem, miként alakították meg apámék vasárnap délutánonként az „első házban" (a tisztaszobában) összeülve a Csemadok-szervezetet, hogyan tanultak és játszottak színdarabot, miként verbuváltak aszszonykórust, majd férfikart, hogyan énekelték a passiójátékot a templomban, hogyan építették fel falunk nagy kultúrházát, jórészt társadalmi munkában... P

edig hazaérkezésük után: erejük rohamosan fogyatkozott. Mintha ezernyi nyavalya támadta volna meg őket. Mintha ártó démonok költöztek volna szervezetükbe, melyek lángba borították gyomrukat, megdagasztották májukat, belekapaszkodtak szívbillentyűikbe, görcsbe rántották veséjüket, epéjüket, dagadó erekkel térképezték be kezüket és lábukat. Legtöbbjüket épp a betegség akadályoztra meg abban, hogy távoli munkahelyén maradjon, ha hazatért, visszatérjen. Pedig a kísértés nagy volt. Emlékszem, hányszor gördült házunk elé apám egykori főnökeinek ringó fekete autója, jöttek, hogy rábeszéljék őt, térjen vissza vagy legalább küldjön embereket maga helyett, mert sorra szétesnek a jól működő brigádok, nincs megbízható munkás, szétszéledt a magyar „kőművesparti", az „ácsparti", elmentek a „vasasok". Apám helyett, aki tán hajlott is volna a szóra, anyám - érezve a veszélyt - parancsolt erélyesen nemet. A baj pedig közeledett. Előbb abban mutatkozott, hogy ötvenedik évük környékén sorra dőltek ki apám gyermekkori pajtásai, barátai. Ö maga is súlyos betegségeken esett át, s amikor már egészsége, sorsa jobbrafordulásában reménykedtünk, akkor Csernobil után fél évvel mogyorónyi daganatok jelentek meg a torkában. A kezelőorvosi vizsgálat rákot állapított meg. Attól kezdve rohamosan zajlott minden... Munkáséveinek ifjúsága a „szocializmus" építésének kezdetével, betegségei a „fejlett szocializmus" korszakának elérésével, halála pedig e korszak „bukásával" esett egybe. Élete áldozat volt azon az oltáron, melyet erőszakkal emeltek az ő nevében, de az ő és társai ellenére. Az azóta „mételyként" emlegetett kommunista ideológiát könnyedén elfújta fejünk felől a szél. A nevében handabandázók, némi idő elteltével, vagy áldozattá nyilvánították magukat, vagy egy ügyes „testcsellel" maszk- és pályamódosítást hajtottak végre. A korszak valódi áldozatai pedig csöndben meghalnak. Állok a fejfánál, amelyen ott a szűkszavú tudósítás: élt 57 évet, s kérdem tőle hangtalanul, vajon ki az, akitől számonkérhetem életét? Ki az, akitől megkérdezhetem, miért így alakult a sorsa? Ki hibáztatható az ellopott gyermekkorért, a szétszabdalt családi életért, az összeomlott egészségért, egy életpályának, egy ember sorsának tragikus rövidségéért? Amikor az átlagember élete csúcsteljesítményét szokta nyújtani, ő akkor távozott. De hogyan nevezhető a halál az élet csúcsteljesítményének? Szekrénye aljába gyűrve, megtalálom az „építő munka" elismeréséért kapott okleveleket, ilyen-amolyan érdemjegyeket, jutalomplecsniket, amelyeket hálából kenyéradóitól kapott. Soha egy rossz szót sem hallottam tőle azokra, akiknek dolgozott, de a szlovákokra sem úgy általában. Miként hibáztathatnék hát én bárkit is az ő nevében, ha ő maga ilyet nem tett soha? De a tényeken ez már semmit sem változtat, s nem változik a tények legfájdalmasabbika sem, hogy apa, apuska nincs többé, hogy élete megszűnt, legalábbis itt, e földön. Elment, s „nyitva maradt utána egy ajtó, amelyen sötét és jeges szél tódul be, s amelynek küszöbét most már neked kell átlépned" - miként azt egy öreg bölcs palóc ember mondta, aki azóta már maga is átlépte ama bizonyos küszöböt. A

küszöböt mindannyian át kell lépjük, de talán reménykedhetünk, hogy lehetőségünk adódik eldönteni, milyen ügyek áldozataiként. Eladták a Magas-Tátrát? Felhördültünk, amikor néhány hete eljutott hozzánk a hír: egy Amerikában járt szlovák miniszter jó pénzért áruba bocsátotta a Magas-Tátrát. Felháborodott hangvételű újságcikkekkel, parlamenti interpellációkkal és petíciókkal reagált az ország, és a közvélemény hangja egyetlen szónoki kérdésben összegződött: megengedhető, hogy eladják a Magas-Tátrát? Azóta kiderült, hogy nem szerződésről, hanem előzetes egyezményről van szó, amelyet Jozef Kučerák, a szlovák kormány alelnöke írt alá New Hampshire (az USA egyik állama) vezetőivel és amelynek értelmében az amerikaiak idegenforgalmi és környezetvédelmi szakembereket küldenek ki hozzánk, akik majd - a csehszlovák törvények és környezetvédelmi előírások figyelembe vételével - felmérik, hogy mit kezdhetünk idegenforgalmi szempontból a Tátrával. Nagyjából ugyanabban az időszakban foglalkoztatta ez a kérdés az ország népét, amikor a Mladá Boleslav-i Skoda személygépkocsigyárért vívott német-francia „csata" zajlott, amelyből a Volkswagen került ki győztesen. Noha a gépkocsigyártás és az idegenforgalom között jelentős a különbség, mégis több vonatkozásban is érdemes párhuzamot vonni a kettő között. Ha máshogy nem, feltételes módban, igy eszmefuttatásomban majd többször is előfordul ez a szó, hogy: „talán". Talán majd az amerikai idegenforgalmi és környezetvédelmi szakemberek is észreveszik, hogy a Magas-Tátra és a divatos amerikai, osztrák, francia, spanyol stb. idegenforgalmi központokban rejlő gazdasági lehetőségek kiaknázása között legalább akkora a különbség, mint egy jól működő Volkswagen autógyár és a Škoda Mladá Boleslav-i telepe között. És egyszer majd talán a mi honfibúra hajlamos és az ország kiárusításától még a szükségesnél is jobban tartó környezetvédőink is rádöbbennek arra, hogy úgy is lehet idegenforgalmat „csinálni", ahogy azt az Alpokban teszik, meg Ostendében, vagy a Bahama-szigeteken, ahol a hó a nagy forgalom ellenére is fehér, a jEű pedig méregzöld, és a föveny nem emberi excrementumtól szennyezett (lásd: Idegen szavak szótára, 289. old ). Talán jobb lenne, ha idegen tőke bevonása nélkül lendítenénk fel idegenforgalmunkat, mint ahogy az is kétségtelen, hogy a gépkocsigyártásból is nagyobb hasznunk lenne, ha idegen segítség nélkül sikerülne a Pozsonyi Gépkocsigyár termékeivel legyőznünk a német, a francia, az amerikai és a japán autógyártókat. A muszáj nagy úr. És ha visszagondolok mindarra, amit a múlt nyáron Nagymegyeren, Csallóköz dinamikusan fejlődő fürdővárosában némely idegenforgalmasított családiház-udvarán láttam, csak arra a végkövetkeztetésre kell jutnom: kár, hogy Kučerák miniszterelnök-helyettes úr Amerikában járva csak a Magas-Tátrát „adta el", és megfeledkezett a termálvizekben oly gazdag Csallóközről. Szinte hihetetlen, de tény, hogy világviszonylatban a második legnagyobb iparág az idegenforgalom. Mindjárt a gépkocsiipar után következik, így talán nem is rugaszkodtam el túlságosan a valóságtól, amikor párhuzamot vontam a két ágazat között. A gépkocsigyártás alapanyaga az acél, meg a műanyag és az üveg, az idegenforgalomé pedig az egészséges élő természet. Mérget vehetünk rá, hogy ezzel az amerikaiak is tisztában vannak. Aligha azért vállalkoznának a Tátra idegenforgalmának fellendítésére, hogy sivataggá silányítsák. Állítólag hogy még azokat a szocreál magánnyaralókat is emberszabásúra igyekeznek majd átalakítani, amelyeket „természetvédő" főapparátcsikjaink építtettek saját gyönyörűségükre az építési tilalom idején. TÓTH MIHÁLY Fogyókúra hipnózissal Amikor megláttam régi ismerősömet, nem akartam hinni a szememnek. A közelmúltban még 120 kilós férfi sokat veszített testsúlyából, s bár „karcsúsága" előnyére vált, nem kis aggodalommal kérdezősködtem hogyléte felől. - Nem vagyok beteg, csak meguntam elhízott testemet, s lefogytam - közölte bosszúsan, ki tudja már hányadszor. - Ez idáig is gyakran fogyókúráztál, és soha... - ellenkeztem. - Most másképp történt minden. Kínzás, éhezés, gyötrődés nélkül fogytam le. Mosolyogva, derűsen. Hipnózissal. És ha többre vagy kíváncsi, keresd meg Molnár Péter pszichológust. Megkerestem. A lévai rendelőintézetben a pszichológus nagyon készségesen avatott be a hazánkban még újdonságnak számító kúra titkaiba. - A pszichoterápiás kezelés egyik fajtája a hipnózis általi fogyókúra. Már hat-hét évvel ezelőtt, amikor egy lengyel kollégám szólt módszerének eredményességéről, határoztam el, megpróbálkozom ezzel az eljárással én is. Akkortájt a lekéri elmegyógyintézetben dolgoztam, és felajánlottam a neurotikus betegeknek, akiknek hátgerincés ízületi panaszaik voltak, próbáljanak lefogyni az említett eljárással. Mert annak ellenére, hogy szakorvos ajánlotta a többletsúly leadását, tanácsát nem hallgatták meg. Ekkor léptem be a „játékba", és a hipnózis segítségével lefaragtuk a kilókat. Természetesen a legfontosabb az érintettek akarata és motivációja volt. Az elhízás oka az - magyarázta Molnár Péter -, hogy felbomlik a szervezet önszabályozó rendszere. Ezért eszünk akkor is, ha nem vagyunk éhesek, ezért nem ismerjük a mértéket sem. A hipnózis segítségével, „ráveszem" a fogyni kívánót, hogy csak akkor étkezzen, amikor éhséget érez. Az egyén pszichéjét szabályozva hipnózis alatt „lebeszélem" a sok kalóriát tartalmazó ételekről, felcsillantom előtte a testmozgás örömeit, hogy kialakuljon benne a mozgásigény. A kúra többnyire„ két hónapig tart, az első két hétben heti kétszeri alkalommal foglalkozom a fogyni kívánóval, később már csak egy alkalommal, míg a kitűzött súlycsökkenést nem érjük el. A pszichológus elmondta, hogy míg a férfiak azonnal 30-40 kilót akarnak ledobni, a hölgyek többsége 10 kilós súlycsökkenést irányoz magának elő. - Nagyon fontos - folytatta Molnár doktor -, hogy már az első beszélgetés alkalmával feltárja előttem a fogyókúrázó azokat a valós okokat, melyek alapján eldöntötte, fogyókúrázni akar. A hölgyeket többnyire esztétikai szempontok vezérlik, és ez így van rendjén. Tudnom kell a motivációt, mert ilyenkor masszázsokat, tornát ajánlok a test rugalmasságának visszaszerzésére. A hónapos kúra alatt a nők legtöbbje simán leadja a 10 kiló súlyfölösleget, de közben nem kell éhezniük, és nem szenvednek. És ami talán ennél is lényegesebb, a fogyókúra végeztével nem híznak vissza, hiszen továbbra is csak akkor étkeznek, amikor éhséget éreznek. Nyíltan bevallom, a fogyni kívánók étrendváltozása nélkülözhetetlen. Tilos az alkohol és az édesség is, habár voltak olyan pácienseim, akik mértékkel fogyasztották ezt is, azt is, és nem híztak meg. A rendelőintézetben „a kísérleti nyúl" szerepére az ápolónők vállalkoztak, s a sikeres fogyókúra után követték őket az orvos kollégák, és természetesen a kórház neurológiai osztályának betegei, akiknek orvosi utasításra kellett lefogyniuk. A beszélgetést halk kopogás zavarta meg. A belépő ápolónőtől megtudtam, ő is végigcsinálta a fogyókúrát, s mint mondotta, tavasszal megismétli. - Nemrég százhúsz kilós voltam, jelenleg 95 kiló vagyok. Nyáron kezdtem a fogyókúrát, és két hónap alatt húsz kilót veszítettem. Igaz, voltak napjaim, amikor zöldséget és gyümölcsöt kívántam csak, és előfordult az is, hogy egész napi táplálékom néhány pohár víz volt csupán. Egész egyszerűen nem kívántam az ételt. Bevallom, azelőtt ilyen velem soha nem fordult elő. Én ettem akkor, ha éhes voltam, de akkor is, ha nem. Nassoltam tévénézés közben, éjszakai szolgálat alatt, de útban hazafelé is. Az első kilók leadása után - nézett a mosolygós pszichológusra - kissé megijedtem attól, hogy a gyors fogyástól megbetegszem, hogy hullni kezd a hajam. Semmi ilyen nem történt, javult a közérzetem, megszűntek gerincfájdalmaim. Jelenleg kisebb-nagyobb családi gondjaim miatt nehezemre esik az önmegtartóztatás, lanyhult a fogyási kedvem. - Ez nem probléma - közölte Molnár doktor - egy kis utókezeléssel segíthetünk ezen is. A pszichológus később, amikor eredményeiről kérdeztem, közölte, hogy a siker 80 százalékos. Ugyanis - fűzte hozzá tárgyilagosan - a nem hipnobilis emberek nem fogynak. De ezt az első ülés után már megállapítom, s nem folytatom a kezelést. Természetesen, munkám lényege nem a fogyás elősegítése. Az idegosztály betegeivel foglalkozom, agykárosodásuk mértékével. S ha az alapbetegség a súlytöbblet miatt mozgásszervi megbetegedéssel is párosul - és a beteg beleegyezik -, hipnózissal elősegítem fogyását. Jelenleg Molnár Péter pszichológus, a hivatalos rendelési idején túl magánpraxist is folytat, pszichológiai szolgáltatást nyújt. - A hipnózis által nem csupán fogyás érhető el, hanem például az ekcéma gyógyítása is. Sikeres az álmatlanság, és a fájdalmas, rendszertelen havivérzés kezelése. Úgy vélem, az embereknek egyre nagyobb szükségük van átfogó pszichoterápiás kezelésre, hiszen a ránk erőszakolt relatív nyugalmunkat felváltotta ugyan a nagy szabadság, csakhogy nem tudunk mit kezdeni vele. És hadd ne szóljak a létbizonytalanság káros hatásáról... Az érdeklődés nagy, ezért csoportterápiás kezelést is folytatok. Árakat szabtam, mert úgy vettem észre, hogy amihez ingyen jutunk hozzá, azt nem tudjuk értékelni. (Az egyhavi kúra ára 500 korona). Természetes, az orvosi előírásra fogyni akaróknak ez a szolgáltatás is ingyenes, és térítésmentesen fogyókúrázhatnak - hipnózissal - a kollégáim is. PÉTERFI SZONYA ÚJ SZÚ 4 1990. XII. 21.