Új Szó, 1990. december (43. évfolyam, 282-303. szám)

1990-12-21 / 299. szám, péntek

A bagdadiak az evakuálást gyakorolják A háború esélyei és veszélyei Brüsszel Tárgyalások a társulásról (ČSTK) - Ellentmondásos hírek érkeztek Washingtonból a Perzsaöböl térségében állomásozó amerikai egységek harckészültségéről. Daniel Inouye és Ted Stevens szenátorok Szaúd-Arábiában tett látogatásuk után bejelentették Bush elnöknek, hogy a válságövezetben megfelelően erős hadsereggel rendelkezik az USA ahhoz, hogy kiszorítsa az irakiakat Kuvaitból. Szerintük a több mint félmilliós iraki hadsereggel szembeni akcióhoz nem kellene sok idő. Ezzel szemben Calvin Waller altábornagy, az öbölbeli amerikai egységek helyettes parancsnoka röviddel azután, hogy Szaúd-Arábiába érkezett Richard Cheney védelmi miniszter, kijelentette, hogy egységeik csak február közepére készülnek fel az offenzívára. Edward Heath volt brit kormányfő óva intett az öbölbeli katasztrófától. Szerinte ez akkor is bekövetkezik, ha Irak vereséget szenved a háborúban. Meggyőződése ugyanis, hogy az iraki olajkutakat aláaknázták és felrobbantásuk olyan tűzvészt okozna, amilyen még sosem volt. Heath szerint a háború károsítaná az olajkitermelést más lelőhelyeken is, ami nagy csapást jelentene az egész világ gazdasága számára. Kijelentette: „Ez lenne a harmadik világháború kezdete". A politikus felajánlotta, hogy közvetít a Nyugat és Irak között. Tegnap beszédet mondott az amerikai szenátus katonai bizottsága előtt erről a kérdésről. Ez volt az első eset, hogy európai politikust hallgatott meg a szenátus katonai bizottsága. A bagdadi hatóságok tegnap összegyűjtötték a gépkocsik ezreit, ezek ma részt vesznek a főváros evakuálásának gyakorlásában. Az akcióban Bagdad négymilliós lakosságának negyede vesz részt a polgári védelem és a kormányzó Forradalmi Parancsnoki Tanács utasítására. Az elmúlt hetekben közel 130 ezer állampolgár vett részt a polgári védelem intenzív képzéseiben, ami megfigyelők szerint arról tanúskodik, Irak komolyan veszi a háború fenyegetését. (ČSTK) - Már 1992 januárjában érvénybe léphetnek a szerződések Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország társulásáról az Európai Közösségekhez. Ezt csütörtökön közölte Brüsszelben az EK-bizottság szóvivője. A tizenkettek minisztertanácsa kedden megbízta az EK Bizottságát, kezdjen megbeszéléseket a társulásról szóló megállapodásokról (másképp: európai megállapodások) a három kelet-európai országgal. Tegnap Brüsszelben meg is kezdődött a tárgyalások első fordulója, a tanácskozást a jövő évben „gyorsított ütemben" folytatják. Az európai megállapodásoknak az a célja, hogy megalakuljon a szabadkereskedelmi rendszer és a megfelelő anyagi biztosítással bővüljön a gazdasági és a kulturális együttműködés. Bulgáriában 43 év után először Koalíciós kormány alakult (ČSTK) - A bolgár parlament tegnapra virradó éjszaka jóváhagyta a koalíciós kormányt, melynek összetételét Dimitar Popov, megbízott miniszterelnök terjesztette elő. Az új kabinetet a Bolgár Szocialista Párt (BSZP) hét, az ellenzéki Albánia A tüntetőket szigorúan megbüntetik (ČSTK) - Az albán bíróságok tegnap Ítéletet hirdettek 26 személy felett, akik a múlt héten részt vettek a rezsimellenes tüntetéseken. A tiranai rádió tájékoztatása szerint Szkadarban egy tüntetőt 20 évi szabadságvesztésre ítéltek és további két vádlottra 15 év börtönbüntetést róttak ki. Dracsban és Elbaszanban is 12-tól 14 évig terjedő szabadságvesztésre ítélték a múlt heti tüntetések letartóztatott résztvevőit. Értelmiségiek csoportja szerdán este szervezetet alapított, amely figyelemmel akarja kísérni, hogy betartják-e az emberi jogokat Albániában. Erről az AFP hírügynökség tájékoztatott. Az elsőként megalapított ellenzéki pártot, a Demokratikus Pártot szerdán hivatalosan is elismerték. Gene Pollo, a párt képviselője üdvözölte ezt a lépést, s egyben közölte: győzni akarnak a jövő évben esedékes parlamenti választásokon. Demokratikus Erők Szövetségének (DESZ) három, valamint a parasztpárt két tagja alkotja. A kormányfő párton kívüli, csakúgy, mint további öt miniszter. Az előző Lukanov-kormányból hét miniszter került át az új kabinetbe. Popov helyettesei: Alekszandr Tomov, a BSZP legfelsőbb tanácsának alelnöke, Viktor Vlkov, a parasztpárt alelnöke és Dimitar Ludzsev, a DESZ parlamenti szövetségének alelnöke. Vlkovot nevezték ki egyben külügyminiszternek is. Jordan Mutafcsiev lett a védelmi miniszter, a pénzügyminisztérium élére pedig az ellenzéki közgazdász, Ivan Kosztov került. A belügyminisztériumot a párton kívüli Hriszto Danov fogja irányítani. Az új kormány a májusra tervezett új parlamenti választásokig marad hivatalban. Az SZNT és az SZK kormányának nyilatkozata = A nemzetnek is van lelkiismerete A szlovák nemzet 1989. novemberében megdöntötte a totalitárius rendszert, és a demokratikus változások útjára lépett. Az új, demokratikus Szlovák Köztársaságban, amely a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság része, új, demokratikus és plurális társadalmat akarunk teremteni, amely az emberi jogok tiszteletén alapszik. 1990 nyarán Szlovákia lakossága szabad választásokon megválasztotta a Szlovák Nemzeti Tanácsot, a szlovák nemzet első valóban szabadon választott parlamentjét. A szlovák nemzet a visszaszerzett szabadságnak örülve nem feledkezik meg azokról a múltbeli sérelmekről, amelyek érték. Ugyanúgy nem feledkezhet meg azokról a cselekedetekről sem, amelyekkel egyes képviselői a közelmúltban ártottak és szenvedést okoztak másoknak. Nemcsak egyéneknek, hanem a nemzeteknek is tudatában kell lenniük a múltnak. Lelki-' ismeretük is van, támogatják az egyének jó cselekedeteit, a roszszakért pedig szemrehányást tesznek. A második világháború éveiben Szlovákiából is, mint több más európai országból, törvénysértően deportálták a zsidó lakosságot. 1942-44-ben több tízezer zsidó származású polgártársunkat hurcolták el. A deportálást jogi és gyakorlati intézkedések előzték meg, amelyek durván és erőszakosan diszkriminálták a zsidó polgártársakat. Szlovákia sok akkori vezetője a gyakorlatban érvényesítette a fajüldöző nürnbergi törvényeket. Az 1942. évi deportálások és más zsidódellenes intézkedések szlovákoktól függtek. Csaknem az összes deportált zsidó náci koncentrációs táborban pusztult el. Ez a második világháború idején elkövetett gaztett a mai napig Saititájékoztató a „Tatra-gate"-röl ÚJ szú 1990. XII. 21. (Munkatársunktól) - A gazdasági reform bevezetésével és a nemzetközi kapcsolatok kiépítésével foglalkoztak azon a sajtótájékoztatón, amelyet Jozef Kučerák, a szlovák kormány alelnöke, illetve titkársága hívott össze. A kormány alelnöke személyesen nem vett rajta részt, helyette munkatársai tájékoztatták a sajtó képviselőit az alelnök úr külföldi cégekkel folytatott tárgyalásainak előzetes eredményeiről. Többek között megtudhattuk, hogy a kormány már jóváhagyta annak a kormányközi együttműködési megállapodásnak a szövegét, amelyet a szlovák kormány és New Hampshire amerikai szövetségi állam kormánya között rövidesen ratifikálnak. Szövegét a jóváhagyás után hozzák nyilvánosságra. A sajtótájékoztató fő pontját képezte az utóbbi napokban a sajtó által kiteregetett „Tatra-gate", a Tátra állítólagos eladása kapcsán kifejtett hivatalos állásfoglalások ismertetése. A Tátra idegenforgalmának fejlesztésére tett külföldi kapcsolatfelvétellel kapcsolatban az újságírók megismerkedhettek a kormány és az ügyben érintettek hivatalos álláspontjával. Hivatalosan is bejelentették, hogy a kormány nem adja el a Tátrát, nem fenyeget a kiárusítás veszélye. Az amerikaiakkal történt megállapodás csak előzetes kapcsolatfelvétel volt. A kormány megbízta az amerikai céget, hogy készítsen komplex tanulmányt a Tátra környezetvédelmét teljes mértékben figyelembe vevő idegenforgalmi fejlesztésről, amelyet elkészülte után nyilvános vitára bocsátanak. Ez a megbízás nem zárja ki, hogy más szervezetek egyéb elképzelésekkel, tervekkel ne pályázhassanak. Ján Baránek, a kormány alelnökének külügyi tanácsadója sajnálatosnak nevezte, hogy a sajtó félinformációkra támaszkodva eltúlozta az ügyet. (tszl) lelkiismeretünket terheli, azon nemzedékekét is, amelyek tagjai személyesen nem vettek részi a csaknem fél évszázad előtti tragikus eseményekben. Már 1987 őszén, két évvel a totalitárius rendszer bukása elótt szlovák írók, publicisták, művészek, történészek, tudósok és papok bátor csoportja nyilatkozatot adott ki a zsidók deportálásáról. Sajnálatukat fejezték ki a második világháború eseményei miatt, és kinyilvánították, hogy bocsánatot szeretnének kérni a zsidó áldozatok élő hozzátartozóitól és utódjaitól. Ezt a nyilatkozatot csak illegálisan terjeszthették, és csak a szabad országokban publikálhatták. Ma, egyévi szabad élet után az SZNT képviselői és a Szlovák Köztársaság kormánya mint Szlovákia és a legkülönbözőbb politikai irányzatok reprezentánsai erkölcsi kötelességüknek tartják, hogy nyilvánosan sajnálatukat fejezzék ki zsidó polgártársainknak e gaztettek miatt. Egyúttal őszintén bocsánatot akarunk kérni mindazért, amit elődeink a második világháború alatt a zsidók ellen elkövettek. Erre kötelez bennünket a szlovák nemzet humanizmusa és demokratizmusa. Azt is tudjuk, hogy sok szlovák fegyveresen szembeszegült az erőszakkal, és aktívan segített az üldözött zsidóknak. A szabadság első évének végén, a megbékélés és a szeretet ünnepének előestéjén elgondolkodunk múltunk felett, és a világ előtt vizsgáljuk lelkiismeretünket. Kezet nyújtunk minden nemzetnek és nemzetiségnek, amellyel közös államban éltünk és élünk. Nyilatkozatunk ígéretet jelent, hogy az új, demokratikus Szlovákia többé sohasem tér le arról az útról, amelyet a szabadság tisztelete, a tolerancia, a demokrácia, a törvényesség, az emberek közötti szeretet jellemez, tekintet nélkül a nemzetiségi, faji vagy felekezeti hovatartozásra. Nem a közös elmaradottságból származó feszültségek a fontosak (Folytatás az 1. oldalról) a szlovák-magyar viszonyban, s amennyiben ezek negatívak, a csehszlovák-magyar viszonyt is terhelik. • Mi a véleménye az olyan vádakról, hogy Budapest Prá- gán keresztül tárgyal Pozsonnyal és Pozsonyról, s ami még szélsőségesebb nézet, hogy Prága és Pest összefogott Pozsony ellen? - Ezekben a véleményekben bizonyos történelmi szorongások tükröződését látom. Ami a jelent illeti, azt, hogy Magyarország milyen politikát folytat Prágával, illetve Pozsonnyal, elmondhatom: a jelenlegi magyar politika azokat a csatornákat próbálja keresni - és meggyőződésem, a következő kormányok is ezt fogják tenni amelyek élvezetnek a minél szorosabb együttműködéshez Szlovákiával. Amíg Csehszlovákia egy állam, addig nekünk ezt feltétlenül respektálnunk kell. Vannak bizonyos kérdések, amelyekben nekünk a prágai külügyminisztérium, a szövetségi kormány, a köztársasági elnök a partnerünk. Lényegében Csehszlovákia belügye, hogy mi kivel tárgyalunk, belügy a kompetenciák meghatározása is. Nem mi választjuk meg a partnereinket. Minden önkényes partnerválasztás a belügyekbe való beavatkozás lenne. • A dél-szlovákiai magyarság körében bizonyos aggodalmakat keltenek a csehszlovákiai csapatátcsoportosítások. Tapasztalt-e valami hasonlót Magyarországon, tekintve, hogy önöknél is hasonló folyamatok mennek végbe? - Igen, Magyarország is tervez hasonlót. Ugyanakkor a hadsereget mindkét ország megpróbálja valamennyire korszerűsíteni, hogy egyáltalán jó legyen valamire, de reméljük, hogy erre sosem lesz szükség. A magyar hivatalos politika egyáltalán nem néz aggodalommal az átcsoportosításokra, s azt se hisszük, hogy ezek a dél-szlovákiai magyarság ellen irányulnának. Természetesen, az illetékes magyar szervek figyelemmel követik a csehszlovák katonai doktrínának a változásait, de úgy látjuk, hogy itt is egy hasonló körkörös védelem - nagyon leegyszerűsítve fogalmazok - alakul ki. Megjegyezném még: egyszerűen nincsenek kiépített lehetőségek (kaszárnyák, repülőterek stb.) arra, hogy az új diszlokációt az egyik napról a másikra végre lehessen hajtani. Prágai forrásokból tudom, ez egy hosszú folyamat lesz. Magyarországon is hasonló mozgás van. • Dn most a szokásos udvariassági látogatásokat teszi a szlovákiai vezetőknél. Megragadja-e az alkalmat arra, hogy mindjárt komolyabb problémákat is felvessen? - Úgy jöttem ide, hogy szeretném megismerni a szlovák vezetőket, nézeteiket a magyar-szlovák és a magyar-csehszlovák viszonyról. Úgyszintén szeretnék megismerkedni a cseh és szlovák kapcsolatok jövőjére vonatkozó nézeteikkel. Inkább tájékozódni szeretnék, de bármilyen kérdést kapok, megpróbálok a legjobb tudásom szerint felelni rá. Nem hiszem, hogy pusztán udvariassági bemutatkozó látogatásokat tennék, egyik ország sincs abban a helyzetben, hogy puszta udvariassággal beérje. • Van-e már pontos elképzelés, időpont Mečiar úr tervezett budapesti látogatásával kapcsolatban? - Nincs pontos időpont, a magyar kormány elképzelése az, hogy a lehető legrövidebb időn belül valósuljon meg. • Januárban? - Igen, lehetőleg még januárban. Más csehszlovák vonatkozású programterv is van. Szeretnénk, és azt hiszem, ezt a csehszlovák külpolitika irányítói is szeretnék, hogy a csehszlovák-lengyel-magyar hármascsúcs szintén januárban valósuljon meg. • Magyarországon még nem fejeződött be a kormány átalakítása. Hatással lesz-e ez valamilyen formában a magyar külügyekre? - Nem hiszem, éspedig azért, mert a magyar külpolitikának elég határozott elvei vannak. Ugyanakkor, mint minden volt szocialista országnak, újra kell gondolnia külpolitikájának napi menetét, azt, hogy milyen prioritásokat követ bizonyos részletkérdésekben. Tehát: van egy stabilan kialakult magyar külpolitikai irányvonal, amelynek formálása nem az új kormány hatalomra lépésével kezdődött el. Ennek a külpolitikának bizonyos kontinuitása van, központjában az összeurópai és regionális együttműködés, valamint az ehhez szükséges feltételek kialakítása áll. Ez egy pozitív koncepció, ugyanakkor a részleteken tovább kell dolgozni. Ezt nem érinti a kormányátalakítás, itt a Magyar Köztársaság olyan érdekeiről van szó, amelyeket egy teljes kormányváltás sem befolyásolna. • Gyakrabban fog-e Pozsonyba jönni, mint az elődje? - Éppen a gépkocsivezetőmmel beszélgettünk nemrégiben arról, hogy másfél hónap alatt több mint 6000 kilométert tettünk meg. Voltam Rimaszombatban, Dunaszerdahelyen és Pozsonyban is már több ízben. • Egy név, egy titulus önmagában nem sokat mond, olvasóinkat közelebbről is érdekli, hogy tulajdonképpen kicsoda az új magyar nagykövet? Például én tudom önről, hogy jól beszél csehül. Hol tanult meg? - Ez a szakmám, ilyen szempontból profi vagyok, de nem hivatásos diplomata. Ugy mondhatnám, hogy profi bohémista. Cseh kultúrtörténetet, irodalomtörténetet tanultam, műfordítással foglalkozom. Számos cseh és szlovák szerzőt fordítottam már, Hrabalt, Kunderát, Havelt, Klímát. Egyszóval azokat, akiket jelentősnek éreztem. Egy évig dolgoztam cseh újságíróként is: a Szabad Európa Rádió cseh és szlovák osztályát tudósítottam Budapestről. A tavalyi év forradalmi változásait én közvetítettem a cseh és a szlovák hallgatóknak csehül. Azt mondják, hogy jól beszélem a cseh nyelvet, de én azt hiszem, hogy a gondolkodásmódot is ismerem és ez nagy előnyt jelent. • Ki a kedvenc szerzője és mi a legszimpatikusabb a cseh emberekben? - Kedvenc szerzőm Bohumil Hrabal, akit századunk egyik legnagyobb cseh prózaírójának tartok. Irodalmi óriás ő, akiről nagyon nehéz pár mondatban beszélni. A cseh emberekben leginkább azt kedvelem, amit egyben irigylek is tőlük. A hihetetlen képességet - ami sokszor a szlovákokban is felfedezhető - az öniróniára. Gyakran irigykedve nézem ezt a felszabadult - és az önmaguktól is három lépés távolságot tartani tudó - humorérzéket az itteni emberekben. Nem szeretem a kicsinyességet, ami sokszor elterjedt a cseh kispolgárok között, de ugyanezt a magyarokban sem szeretem. • Köszönöm a beszélgetést. MALINÁK ISTVÁN