Új Szó, 1990. december (43. évfolyam, 282-303. szám)

1990-12-17 / 295. szám, hétfő

Ismét megalázva? ROMÁNBA (Munkatársunktól) - A szovjet állam­védelmi szervek által erőszakosan elhur­colt tízezrek sorsa az egyik legnyomasz­tóbb fehér foltja a szlovákiai történetírás­nak. Valójában senki sem tudja hányan is voltak, milyen politikai háttere volt az erőszakos elhurcolásoknak, s eddig senki sem vállalta fel tényleges érdekképvisele­tüket, habár ígéretet többször is kaptak erre (például a Politikai Foglyok Konföde­rációjától, amely még tagsági díjat is kö­vetelt az ígért érdekképviselet ürügyén). Ezért is érthető, hogy a Szovjetunióba törvénysértő módon elhurcoltak egy önál­ló szervezet létrehozását tűzték ki célul, amely szombaton tartotta alapító közgyű­lését, s feladatául tűzte ki a jogtalanul elhurcoltak teljes rehabilitálását. A köz­gyűlésen a szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom képviseletében részt vett Ján Čarnogurský, a szlovák kormány első alelnöke, Ivan Čarnogurský, az SZNT első alelnöke, valamint Jozef Mikloško, a szövetségi kormány alelnöke is. Támo­gatásukról biztosították a szovjet NKVD szervei által az 1944-1945-ös években jogtalanul elhurcoltakat. Erre a támoga­tásra, úgy tűnik, nagyon is rászorulnak a „malenkij robot" szenvedő alanyai, hi­szen - mint az Jozef Mikloško felszólalá­sából is kiderült - amellett, hogy a rehabi­litálásokról szóló törvény alkotói megfe­ledkeztek róluk, az illetékes hivatalokban még ma is ülnek olyan emberek, akik kifogást emelnek rehabilitálásuk ellen, merthogy nemcsak civil személyeket hur­colt el a szovjet NKVD, de voltak köztük olyanok is, akik részt vettek a Szovjetunió elleni háborúban (katonák), s olyanok is, akik alaposan gyanúsíthatok azzal, hogy együttműködtek a fasiszta szlovák állam­mal. Ily módon valójában ismételten vál­nak vétlen áldozatokká a törvényszerű módon elhurcoltak, hiszen bírósági tár­gyalás nélkül „szállították" valamennyiü­ket a Szovjetunióba, s helyezték őket olyan viszonyok közé, amelyeket egyes lágerekben az egy tizedük sem élte túl; bírósági ítélet nélkül fasisztázták le őket negyven éven át (igaz, csak azokat, akik visszatérhettek), s ismét bírósági ítélet nélkül jelentik ki, hogy valamennyien gya­núsak, mert „nyilván" volt köztük néhány alaposan gyanúsítható személy is. A Szovjetunióba törvénytelenül elhur­colt személyek rehabilitálásának nehezen leküzdhető akadálya egyben az is, hogy a szövetségi kormány állásfoglalásának értelmében csak az 1948 februárját (a kommunista hatalomátvételt) követően jogtalan sérelmet szenvedett emberek re­habilitálása jöhet számításba. Ennek per­sze lehet nemzetiségi vetülete is; hiszen a közgyűlés résztvevőinek döntő többsé­ge tolmács nélkül is megértette a perbetei Jakab Béla magyarul elmondott hozzá­szólását. (m-n.) NEM CSÖKKEN A FESZÜLTSÉG MINDENKI VISSZAKAPJA A FÖLDJÉT (Folytatás az 1. oldalról) sokan még a járás határain túlról is eljöt­tek a beszélgetésre, bizonyítja, valóban közérdekű témáról van szó. Ez a falun élők érdekvédelmét felvállaló pártok és mozgalmak számára mementó lehetne, hogy tárgyilagos szakértők bevonásával hasonló eszmecseréket szervezzenek. Az ilyenek - hangsúlyozta Bartakovics István, az SZNT képviselője (MKDM) - álláspontjuk kialakításához a képviselők számára is értékes tapasztalatként szol­gálnak. Nem túlzottak a szavak, hiszen az alapelveket összegező bevezetőt követő­en vagy két órán át záporoztak a kérdé­sek, amelyek közül csak a helyi kivizsgá­lást igényelők maradtak megválaszolatla­nok. Például egy adott földműves-szövet­kezetben rosszindulattól vezérelve mér­ték ki a földeket, a faluban pedig az ,,új" önkormányzat éppúgy késlelteti a földek visszaadását, mint (önmaga) elődje tette. Tudósításunkban az elhangzottak, kérdések és feleletek ismertetésére nincs „hely", ezért azokra még visszatérünk, és az egyes földtörvény-tervezetek sajá­tosságait is ismertetni fogjuk. Ezúttal csak néhány alapvető tényre szorítkozunk. A kormány gazdasági politikája a földmű­ves-szövetkezetekkel és a magángaz­dákkal egyaránt számol. Valamennyi élel­miszer-termelőnek azonos feltételeket biztosít és ugyanazt a segítséget (szub­venciókat) nyújtja. A szabadpiaci verseny majd eldönti, hogy az azonos feltételek mellett melyik az életképes. Négy évtized mulasztásai hónapok alatt nem pótolhatók, így a tulajdonjog rendezésében türelemre van szükség. Már valószínűleg januártól egyszerűsödik az ügyintézés. A tulajdonjog igazolására, egy év helyett várhatóan majd három áll rendelkezésre, de elképzelhető, hogy a képviselők még ezt is meghosszabbít­ják. Földjét mindenki visszakapja, s maga dönt, hogy azon gazdálkodni fog, vagy bérbe adja, mondjuk a földműves-szövet­kezetnek. Akik az eredetinél rosszabb helyen és rosszabb minőségű földet kap­tak, átmenetileg fogadják el. Egy-két éven belül sor kerül a tagosításra (az egész határ újrafelosztására), de azt már nem a szövetkezetek vezetői fogják irányítani. (egri) MEGSZÜLETIK AZ EGYETÉRTÉS? (Folytatás az 1. oldalról) baduljunk a szélsőségektől. Ma­gyarországra ebből hatalmas gaz­dasági károk hárulnak, nálunk pedig felmérhetetlen környezeti károkról van szó. Nemzetközi munkacsopor­tot kell létrehozni és a kialakult hely­zetet felelősségteljesen s ugyanak­kor sürgősen megoldani". Az atomerőművek üzemeltetésé­nek biztonságáról Josef Vavroušek elmondta, hogy az ezzel foglalkozó bizottság előzetes eredményei sze­rint a Jaslovské Bohunice-i Atome­rőmű a biztonságosság határain be­lül van, de ugyanakkor veszélyes módon közelíti meg ezeket a határo­kat. Ezért az atomerőmű feltehető­leg nem harminc évig, de legfeljebb néhány hónapig, esetleg néhány évig üzemelhet majd. Kitalációnak minősítette azt a hírt, hogy az oszt­rák fél szállítana nekünk elektromos energiát, hiszen megállapítása sze­rint az osztrákoknak sincs elég ener­giájuk. Ők is behozatalra szorulnak. Leszögezte azonban, ha olyan bizo­nyítékokhoz jut, hogy az atomerőmű veszélyes, „nem marad más lehető­ség, mint leállítani". Ezzel kapcso­latban nem érdektelen még az sem, hogy az osztrák szakértők bejelen­tették; az általuk kidolgozott véle­ményt még be kell fejezni, s csak az év végén közölhetik végleges állás­foglalásukat a V-1-es atomerőmű üzemelésével kapcsolatban. Ünnepi asztalunk: Akár a szándék, akár a vélet­len hozta, hogy a pozsonyi Kijev Szállóban a nemrég alakult Szlo­vákiai Szakácsok és Cukrászok Szövetsége karácsonyi gasztro­nómiai kiállítást rendezzen, a gondolat életrevaló volt. A sza­kácsművészet remekei lát­ványnak sem utolsók, s ha a töl­tött süllők, csukák, a sültpulyka­költemények és a süte­ménykompozíciók látványa bein­dította a látogató pavlovi refle­xeit, a föltámadt étvágyat világhí­rű magyar szakácsok főztjével lehetett csillapítani, a szomjat pedig mesterfokon kevert italok­kal oltani. S mi más egyébre is vágyhatott volna a szomszédos Priorból a sorbanállástól és to­longástól megfáradva, az árukí­nálatban csalódva kilépő polgár, mint a szemet, szájat és gyomrot is megszólaltató ingerek ilyen szerencsés együttállására. Mert a szakértő, a világkupán díjazott mesterszakács észrevett ugyan kisebb réseket az alig pár hónapos szakácsszövetség ren­dezvényén, amellyel a világszö­vetségbe való tagfelvételi kérte­mét alátámasztandó örvendez­tette meg a pozsonyi ínyenceket, de az áruhajkurászásban megfá­radt embertársaink nagy része, keveset járva többcsillagos szál­lodákban és osztályon felüli ét­termekben, talán azt is most látta először, hogy a karácsonyi krumplisalátás rántott pontyot még többféleképpen is az asztal­ra lehet varázsolni. Én pedig arra gondoltam, há- \ nyunknak jut éppen itt az eszé­be, hogy az igazi karácsonyt nem is a több ezerért vásárolt karácsonyi ajándékok jelentik, hanem az ünnepi asztalt körül ülő, egymásnak örülő és jó ét­vaggyal falatozó család, -szén­HAVEL: Félreértettek (ČSTK) - Spanyolországi és por­tugáliai útjáról szólt Václav Havel a tegnapi, rádióbeli Lányi beszélge­tések című műsorban. Beszédének következő részében az illetékességi törvényről beszélt. „Úgy tűnik, a törvény elfogadásá­val véget ért egy bizonyos drámai fázis - mondta -, ami persze nem azt jelenti, hogy ezután nyugodtabb vizeken evezünk. A válsághelyzetek megismétlődnek, megismétlődhet­nek, hiszen az a folyamat, amely most kezdődött, bonyolult és hosz­szadalmas. Ezért úgy gondolom, kü­lönféle, akárcsak időleges alkotmá­nyi biztosítékokra van szükségünk. Erről ejtettem szót a parlamentben is. Zavart, hogy néhány szlovák poli­tikus úgy fogta fel szavaimat, mintha azok szlovákellenesek lettek volna. Félreértettek. Egyvalamire figyel­tem: a föderáció működésére, jövő­jére, egészére, s tettem ezt mindkét nemzet, csehek és szlovákok közös érdekét tekintve. MEŐIAR: Miénk a siker (ČSTK) - Vladimír Mečiar szlovák kormányfő tegnapi beszédében azt hang­súlyozta, hogy az utóbbi két hét eredmé­nyeképpen megváltozott a CSSZSZK po­litikai légköre, és alapvető változás kö­vetkezett be Szlovákia jogállásában. 1968-ban a csehszlovák föderáció főként a szövetségi szervekben testesült meg, ezzel szemben ma 1990-ben ezeknek a szerveknek értelmet, tartalmat adunk. Ez az utóbbi időszak munkájának első­rendű eredménye. A siker a miénk. Az eredmény azonban a józan ész sikere. Az illetékességi törvény jóváhagyásá­val persze az élet nem állt meg. Beszéde befejezésében Vladimír Me­čiar elmondta, hogy véleménye szerint a jövőben is létezni fog a cseh kultúra, a szlovák kultúra és a nemzetiségek kul­túrája. „Nem fogjuk vegyíteni ezeket a kultúrákat, és erőszakosan létrehozni a cseh-szlovák kultúra valamiféle hibrid­jét. Létezni fog a cseh nemzet és a szlo­vák nemzet is, ha sokaknak nem is tetszik a nemzet fogalma." Konferencia Márai Sándorról (Folytatás az 1. oldalról) Ottó üdvözlő levelét olvasták fel, amelyben az ünnepelt író életművét méltatta. Németh G. Béla a Kassai polgárok című színműve felől közelí­tette meg az életmű egészét. Rákos Péter kassaiként szólt az író szülő­föld iránti szeretetéről és az Egy polgár vallomásai című regényt lly­lyés Gyula Puszták népe című regé­nyéhez viszonyította. Végül Rónay Lászlónak Az árulás természetrajza című írását olvasták fel, amelyben Márai Sándor Harminc ezüstpénz című művének alapján elemezte az író, az értelmiségi erkölcsi tartását és mindenkori helytállását. Az előa­dások után Zeman László kért szót, aki nyelvészként Márai stílusát ele­mezte. Az ünnepi ülés után Márai újra itthon címmel irodalmi estet tartott Márai Enikő előadóművész. Ezen bevezetőt mondott Furkó Zoltán Márai-kutató. A szombati rendezvényen megje­lent és felszólalt Ján Kopnický, Kassa főpolgármestere és Süli Já­nos, az óváros polgármestere. Je­len volt továbbá Boros Jenő, a Ma­gyar Köztársaság pozsonyi főkon­zulja. (d-n) Az elmúlt hétvégén sem enyhült a bel­politikai feszültség és folytatódott az álta­lános diáksztrájk, melynek fő célja ki­kényszeríteni Ion Iliescu elnöknek és Petre Roman kormányának a lemon­dását. A mintegy 150 000 diák követelését teljes támogatásáról biztosította a parla­menten kívüli ellenzéki csoportosulásokat tömörítő, egyre befolyásosabb Honpolgá­ri Szövetség, melynek első országos érte­kezlete szombaton fejeződött be Buka­restben. A Honpolgári Szövetség elnöké­vé Marian Munteanu ismert diákvezért választották. A HSZ nyílt televíziós vitára szólította fel Ion Iliescu elnököt az ország jelenlegi gondjairól és a megoldások lehe­tőségeiről. Az elnök elfogadta a kihívást, s a nagy érdeklődéssel várt vitára valószí­nűleg még a héten sor kerülhet. Persze, ha valami nem jön közbe „véletlenül", mert az itt ugyancsak gyakran megtörté­nik, így már több érdekesnek ígérkező vita ment füstbe. Megjegyezném még, hogy a Honpolgári Szövetség konferenciáján szóba került a nemzetiségi kérdés is, melyet igen reáli­san, a nemzetközi normáknak megfele­lően, a nemzetiségeknek teljes egyenjogú­ságot biztosítva kíván kezelni a HSZ. Jó volt hallani az újonnan megválasztott veze­tőség sajtótájékoztatóján azokat a véleményeket, melyek szerint a román­-magyar és általában a romániai nemzeti­ségi ellentéteket bizonyos szélsőséges körök előre megfontolt szándékkal keltik és szítják, hogy aztán a keletkezett prob­lémát saját önző céljaikra használják ki. Sajnos, a mai kormányzó párt is mester­ségesen szítja a feszültségeket és szinte minden bajért a magyarokat és a külföl­dieket, vagy a másként gondolkodókat okolja. Sajnálatos, hogy ennek az ezer­szer megismételt hazugságnak újra so­kan bedőlnek Romániában. A hétvége másik fontos eseménye, hogy a hat legfontosabb ellenzéki politikai párt együttműködési megállapodást írt alá szombaton Bukarestben. Megállapodtak abban, hogy felállítanak egy állandó kon­zultációs bizottságot, amely segít egyez­tetni az ellenzék lépéseit és több közös akciót készít elő. A legfontosabb a helyhatósági választásokra való felké­szülés. A Nemzeti Liberális Párt, egyetér­tésben ellenzéki szövetségeseivel, felke­reste Iliescu elnököt és kérte, hogy hívja vissza Roman kormányát és nevezzen ki új kabinetet, melynek élén független sze­mélyiség állna. A javaslatról ma kezdőd­nek tárgyalások az elnöki palotában. Vasárnap Temesvárott, a rendkívül rossz időjárás ellenére is, sok ezer ember részvételével felvonulásokat és nagygyű­lést rendeztek a Ceausescu- és a kom­munistaellenes felkelés első évfordulója alkalmából. A megemlékezés résztvevői, a nagygyűlés szónokai élesen bírálták a kormányzó Nemzeti Front politikáját és követelték Iliescu, valamint Roman le­mondását. KOKES JÁNOS, Bukarest Befejeződött az oroszországi, kezdődik a szovjet küldöttkongresszus (ČSTK) - Moszkvában a Kremlben szombaton befejeződött a november 27­én kezdődött oroszországi rendkívüli nép­képviselői kongresszus. A népi küldöttek mindenekelőtt a köztársasági alkotmány módosításáról és az agrárreformról ta­nácskoztak. Borisz Jelcin, az oroszor­szági parlament elnöke zárszavában a kongresszus legfőbb sikerének azt ne­vezte, hogy a köztársaságban egyenjogú­sították az összes tulajdonformát, vagyis a magántulajdont is. „Ezzel lemondunk az ideológiai tézisekről és gyakorlatilag megkezdjük a gazdasági törvények feletti feudális erőszak felszámolását" - jelen­tette ki Jelcin. Szerinte a köztársaság vezetésének fő feladata a gazdasági nyi­tás, a bekapcsolódás a világgazdaságba. Jelcin szerint egy gazdaság nem működ­het jól a vasfüggöny mögött, amit a törté­nelem is bizonyított. Kétnapos nagyon viharos tanácskozás után sem sikerült közös álláspontra jutni­uk a régióközi parlamenti csoport tagjai­nak arra vonatkozóan, milyen platformot fognak képviselni a Szovjetunió népi kül­dötteinek ma kezdődő IV. kongresszusán. A csoportból sokan nem értettek egyet vezetőjük, Jurij Afanaszjev javaslatával, hogy a csoport ne vegyen részt a kong­resszusi vitában a Szovjetunió alkotmá­nyának módosításáról és az új szövetségi szerződésről. Afanaszjev szerint a képvi­selőcsoport csak akkor őrizheti meg saját arcát, ha radikális demokratikus nézetek­kel fog fellépni. Hosszas viták után végül is az a döntés született, hogy a felszóla­lással megbízott tagok maguk mérlegel­jék a vitás kérdésekben milyen nézeteket fognak képviselni. Az észt parlament elnöksége úgy dön­tött, hogy a köztársaságban megválasz­tott népi küldöttek megfigyelőként vegye­nek részt a ma kezdődő kongresszuson, de ne a parlamentet, hanem saját válasz­tóikat képviseljék. A lett parlament egyér­telműen amellett foglalt állást, hogy a lett­országi népi küldöttek vegyenek részt a tanácskozás munkájában. A baltiak kö­zül csak Litvániának nem lesznek ott Moszkvában a küldöttei, a múlt heti parla­menti döntés értelmében. Vytautas Landsbergis, a parlament elnöke ezt azzal indokolta, hogy „litván állampolgá­rok nem vehetnek részt egy másik állam hatalmi szerveinek tanácskozásán". Történelmi fordulópont (Folytatás az 1. oldalról) MDF eszmeiségét. Kiemelte: a párt ma­gáénak vallja a népi-nemzeti, a keresz­ténydemokrata és - ez bizonyos mérték­ben új vonás - a nemzeti liberális eszmé­ket, e három áramlat termékeny szintézi­sére törekszik, semmiképpen sem szeret­ne szétdarabolt irányzatok halmazává válni. A beszédet követő szekcióüléseken sokan bírálták a vezetőséget azért, mert sem a tavasszal beígért politikai nagyta­karítás, sem a gazdasági váltás nem indult meg a kívánt mértékben. Egyöntetű vélemény szerint sorsdöntő lehet az ered­ményes privatizálás, amelyben érdekeltté kell tenni minél több állampolgárt, ugyanis csak így lesznek hajlandók elviselni a vár­hatóan súlyos terheket. Többen javasol­ták, hogy az MDF alapítson országos Szertefoszló remények (Folytatás az 1. oldalról) a palesztin kérdés lesz a legfonto­sabb. „Ha az amerikaiak mindenek­előtt a Perzsa-öbölről akarnak ve­lünk tárgyalni és csak azután a pa­lesztin kérdésről, azt fogjuk vála­szolni, hpgy ha számukra fontosabb az olaj, akkor számunkra még fonto­sabb Jeruzsálem" - hangsúlyozta az elnök. A forradalmi parancsnok­ság elnökhelyettese viszont azt állí­totta, hogy ha Irakra rákényszerítik a háborút, akkor az hosszú évekig fog tartani és nem néhány napig vagy hétig, ahogyan azt az USA feltételezi. Nathaniel Nowell, az USA kuvaiti nagykövete hazatérése után pénte­ken kijelentette, Kuvaitban semmi jele sincs annak, hogy az iraki csa­patok a kivonulásra készülődnek. A nagykövet az amerikaiak utolsó csoportjával tért haza, s az öbölben követett amerikai politikát „erköl­csösnek, tisztességesnek és he­lyesnek" minősítette. Husszein jordán uralkodó Am­manban szombaton Jasszer Ara­fattal, a PFSZ elnökével tárgyalt. Hivatalos források szerint egyetér­tettek abban, hogy az öböl-válságot arabközi párbeszéd útján kellene megoldani. Egyébként Jordánia az első arab állam, amely formálisan elismerte Kuvait annektálását, bár hivatalosan az uralkodó több ízben ennek ellenkezőjét állította. Az Al­Anba kuvaiti napilap szerint ugyanis a jordán hatóságok állampolgáraik­nak, akik Kuvaitba járnak dolgozni, olyan útleveleket állítottak ki, melyek szerint Kuvait „iraki tartomány". napilapot. Tegnap délután jóváhagyták a párt új alapszabályát és megválasztot­ták az ún, 21 tagú elnökséget. A pártelnök ismét Antall József lett. A Független Kisgazdapárt országos nagyválasztmánya ugyancsak az elmúlt hét végén tartotta ülését, amelyet szenve­délyes viták, indulatos szópárbajok jelle­meztek. A résztvevők nem hivatalos tájé­koztatása szerint - az újságírók nem vehettek részt a tanácskozáson - legtöb­ben a földkérdésről szóltak, egyesek erő­szakos földfoglalásra buzdítottak, sokan a párt vezetőségét bírálták, mert a mező­gazdaságban nem érvényesül a kisgaz­dák koncepciója. A megismételt, egyesek szerint majdnem botrányba fulladt tisztújí­tó választás eredményeként megerősítet­ték elnöki tisztségében Nagy Ferenc Jó­zsefet, a főtitkári poszton pedig Oláh Sándort. Egy szavazaton múlott Tor­gyán József megválasztása. Ez döntötte el, hogy nem kapott semmilyen tisztséget a vezetőségben. Több küldött javasolta, hogy ha a földosztásban március végéig nem vaiósul meg a kisgazdák elképzelé­se, akkor hívják vissza pártelnöki és mi­niszteri tisztségéből Nagy Ferenc Józse­fet, a párt pedig lépjen ki a kormánykoalí­cióból. Késő éjszaka lévén, a nagyvá­lasztmány már nem volt határozatképes, ezért az indítvány megvitatását az elnök-. ség hatáskörébe utalták. Sz. J. EK-csúcs Rómában (ČSTK) - Rómában szombaton fejező­dött be a 12 EK-tagország kétnapos csúcstalálkozója. Az egyhangúlag elfoga­dottzáródokumentum szerint fontos lépés volt ez a politikai, gazdasági és pénzügyi unió megteremtése felé. A résztvevők kidolgozták közös álláspontjukat a regio­nális problémákkal, az Öböllel, a Közel­Kelettel, Latin-Amerikával. ÚJ SZÚ 2 1990. XII. 19.

Next

/
Thumbnails
Contents