Új Szó, 1990. december (43. évfolyam, 282-303. szám)

1990-12-17 / 295. szám, hétfő

A kikiáltási ár... A kisprivatizáció gyakorlati lépéseiről a törvényalkotóval iiilí!!^^ A kisprivatizációról szóló törvény december elsején lépett hatályba. A várva várt folyamat tehát megindult. Az árveréssel kapcsolatos gyakorlati tudnivalókról kérdeztük Ásványi Lászlót, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjét, a kereskedelmi és szolgáltatási bizottság tagját. ÚJ SZÚ 1990. XII. 19. - A kereskedelmi minisztérium már október folyamán megkezdte az előkészületeket. Felszólították az általa irányított állami vállalatok igazgatóit, készítsék elő a privatizálandó boltok jegyzékét. Én például láttam a pozsonyi Zdroj vállalat kimutatását, amely tartalmazza a bolt berendezésének, az ingatlannak (az épületeknek), a beépített területek értékét, s néhány esetben az épület tulajdonosát is feltüntették. Egyszóval: az érdeklődők ezekből részletekbe menően tájékozódhatnak az árverésre kerülő egységekről. • Mi lesz a jegyzékek további sorsa? - Ezt a törvény értelmében a helyileg szokásos módon, például a hirdetőtáblára legalább 30 napon át ki kell függeszteni. A hangosanbeszélő is felhívja majd erre a lakosság figyelmét. Ezenkívül a minisztérium is köteles gondoskodni arról, hogy a lakosság legszélesebb rétegeihez eljussanak a információk. A jegyzékeken többek között az árverések dátuma is szerepel. • A kereskedelmi vállalatokban tehát a jegyzékek készülnek. A kisprivatizáció viszont nem csupán a boltokra vonatkozik, hanem kisebb gyártó, illetve szolgáltató egységeket is érint. - Tudomásom szerint a belügyminisztériumhoz tartozó vállalatokban, üzemekben nem folyamatos az előkészületi munka. Ennek a tárcának ugyanis a választásokkal, illetve a nemzeti bizottságok megszűnésével kapcsolatban igen fontos feladatai voltak. Most már valószínűleg behozzák a lemaradást, ugyanis december elsejével már a járási privatizációs bizottságok alakulnak. Ezek független testületek, munkájukat a járási hivatalok szervezik, és a privatizációs és vagyonkezelési miniszter jelöli ki tagjait. Ezek a bizottságok állítják össze járásonként a privatizáció alapjául szolgáló jegyzéket, tehát összesítik a kereskedelmi vállalatok és a helyi gazdálkodási vállalatok javaslatait. Ez a bizottság készíti elő az árverezést. • Kik lesznek a bizottság tagjai? r A szervező szerepében a járási hivatalok munkatársai, rajtuk kívül a vállalkozók egyesületének, a városok és községek egyesületének a kereskedelmi dolgozók szakszervezetének képviselői lesznek a tagjai, és valószínűleg a fogyasztók egyesülete is delegál képviselőket. De más szervezetek is helyet kérhetnek a bizottságokban. A kereskedelmi vállalatok illetékesei viszont nem vehetnek részt ebben a munkában. • Hogyan zajlik le majd egy-egy árverés? - Ezek számunkra szokatlan, mondhatnánk, ismeretlen események lesznek. A privatizációs minisztérium kidolgozta az árverés pontos szabályzatát. Meghatározó lesz az árverező személyének kiválasztása, mert rátermett, ügyes embernek kell erre a „posztra" kerülnie. A meghatározott helyen összejönnek azok az érdeklődők, akik boltot akarnak vásárolni. Nekik korábban a takarékpénztárban letétbe kell helyezniük a kiszemelt üzlet kikiáltási árának 10 százalékát, és ezen felül ezer korona részvételi díjat fizetnek. Azt ajánlanám, aki komolyan érdeklődik a vállalkozás iránt, válasszon ki legalább három egységet és a legdrágább kikiáltási árának a 10 százalékát helyezze letétbe, nehogy a végén lecsússzon a licitálók sorából. Ily módon a kisebb értékű egységekért is versenyezhet, de fordítva nem. Az ezer koronát valamennyi kiszemelt bolt esetében be kell fizetni. Akik csak kíváncsiságból mennek el az árverésre, 50 koronás belépti díjat fizétnek. Tulajdonképpen ezután kezdődik az árverés. A licitátor a kikiáltási árat a törvényben meghatározott „lépcsőfokok" szerint emeli majd. Például a 100 ezer koronás nagyságrendű értékek esetében 10 ezer koronával. A kalapácsütés azt jelenti majd, hogy viszszavonhatatlanul új tulajdonba került a bolt. • És mi történik ezután? -A bizottság jegyzőkönyvet készít, amelyben részletesen szerepelnek az egységgel kapcsolatos adatok. A tulajdonosnak 30 napon belül ki kell fizetnie a bolt árát. Aki nem fizeti ki ezen határidőn belül, a letétbe helyezett pénzét (az említett 10 százalékot) nem kapja viszsza. Ezt a takarékpénztár a privatizációs minisztérium számlájára utalja át. Tehát a törvény így bünteti a szélhámosokat. • A versenytárgyalásokon indulónak akkora tőkével kell rendelkeznie, hogy jusson a boltra meg az ott lévő készletekre is? - Nem. A bank ugyanis folyósíthat hitelt a készletek megvételére és a további szállításokra is adhat k öl-, csönt. Azzal viszont számolni kell, hogy a bank megnézi mire adja a pénzt és milyen fedezete van az igénylőnek. • Elegendő, ha az árverés napján annyi pénzem lesz, hogy a 10 százalék letéti díjat befizessem és azzal számolok, majd a rendelkezésemre álló harminc nap alatt veszek fel kölcsönt? - Ezt nem tartom szerencsés szemléletnek. A hitel folyósítására előre kell benyújtani az igényt, és főképp megérdeklődni, hogy a bank, illetve a takarékpénztár egyáltalán ad-e pénzt. Ellenkező esetben még a 10 százalék is odaveszik. • Mi lesz a boltban levő árukészlettel? - A készletek felértékelése még tisztázatlan kérdés. A Szövetségi Gyűlés által jóváhagyott törvényben ugyan az áll, hogy a jegyzékben szerepelni kell az árukészlet értékének is, de a gyakorlatban ez csak hozzávetőlegesen feltüntethető, hiszen pontos leltározás nélkül más mód erre nincs. Az pedig elképzelhetetlen, hogy a kereskedők többször leltározzanak, nagyobb egységek esetében ez napokat vesz igénybe és természetesen a bolt bezárásával is jár. És tulajdonképpen felesleges ezt a munkát előzőleg elvégezni. Az új tulajdonosnak feltétlenül ragaszkodnia kell ahhoz, hogy az árverés után leltárt készítsenek, és csak a ténylegesen átvett áruért fizet majd. • Mi lesz azzal az áruval, amelyet az új tulajdonos nem vesz át, mert lejárt a szavatossági ideje, vagy ö eladhatatlannak minősíti a portékát? - Ezzel a kérdéssel sajnos a törvény nem foglalkozik. Szerintem az új tulajdonos csak azt az árut vegye át, amit jónak lát, hiszen ő fizet érte. A volt vállalatnak kell hogy legyen arra tőkéje, hogy a megmaradó árut leszállított áron értékesítse, vagy más módot találjon a felszámolására. • A fogyasztók elsősorban az élelmiszerboltok bezárásától tartanak. - Remélem, nem lesz különösebb fennakadás az ellátásban, mert a törvény értelmében az új tulajdonosnak hét napon belül ki kell nyitnia az üzletet. Aki nem nyitja ki, minden további napért 2000 korona büntetést fizet a községi önkormányzatnak. Ha 30 napon belül nem fizeti ki a boltot, de már árusítani kezdett, azonkívül, hogy az említett 10 százalékos letéti díjat elveszti, mindent vissza kell szolgáltatnia és az esetleges kárt is meg kell térítenie. Ezzel egyidőben a tulajdonjoga is megszűnik. • Egy bolt megvétele - ha az igénylő eleget tesz a felsorolt feltételeknek - tehát nem ütközik különösebb nehézségbe. De további kérdés, hogy lesz-e benne mit árulni? - Az üzleteket nagyrészt a nagykereskedelmi raktárakból látját el áruval. Ezek egyelőre - a nagyprivatizációig - állami vállalatok. Ebből kiindulva a kezdetben nincsenek különösen jó kilátások az ellátás javítására. De az is bizonyos, hogy a magánkereskedő nem vár majd ölbe tett kézzel, hozzák-e az árut vagy sem. Szerintem legtöbbjük egyenesen a gyártótól fogja szállítani az árut. Ez a termelőknek is előnyös lesz: neki nem kell szállítania, mert a kereskedő maga megy az áruért és az árrésen sem kell osztoznia a kereskedelemmel. • De a kisebb tételű szállítások költségét és a korábbi árrést a fogyasztóval fizetteti majd meg a kereskedő... -Január elsejétől már hivatalosan is életbe lép az árliberalizáció. Az bizonyos, hogy a szállítási költségeket, a bérleti díjat, meg a többi kiadást az eladói árban tükröztetik majd. Ilyen szempontból valóban nem lesz rózsás a helyzet. De a választék bővülni fog. • Tehát ez lesz a kisprivatizáció „haszna"? - Szerintem végül is igen. Hiszen az árakat sem lehet majd az égig emelni, mert egy bizonyos határon belül már nem talál vevőre a kereskedő. • Amikor a kereskedelmi bizottságban tárgyaltak a törvénytervezetről, több észrevétel volt. A végül is elfogadott törvényről mi a véleménye? -Lehet, hogy most hazabeszélek, hiszen több mint negyven évig dolgoztam a kereskedelemben. Hiányolom, hogy a kereskedelmi dolgozók nem kerültek előnybe a kisprivatizáció folyamán. Meg kellett volna nekik adni a lehetőséget, hogy folytassák, amit csináltak. A másik paragrafus, amely bosszant engem, a két évre vonatkozó bérleti határidő. Érthetetlen, hogy csak azért legyen valaki bizonytalan helyzetben, és ily módon fektesse be a pénzét, mert ilyen szerencsétlen megfogalmazás került a törvénybe. • Dn tapasztalt kereskedő. Mi a véleménye, az első fordulóban hány bolt talál majd új tulajdonosra? - Az állami kereskedelemnek Szlovákiában 12 500 egysége van, és ezenkívül még a szolgáltató üzemek részlegeit is ide soroljuk. Szerintem minden egység új gazdára találhatna, de a valóságban 80 százalékra tippelek. DEÁK TERÉZ BŐS: túros hátú közös ló Pénteken a szlovák kormány ismét megvitatta a dunai erőmű kérdését, és nyilatkozatot is közöltek erről az újságok. így most már tudjuk, hogy az üzembehelyezés elhalasztása naponta 10 millió koronájába kerül az országnak, és hogy a szövetségi kormány vonakodik az 1990-re esedékes 163 millió korona építési költség folyósításától. Viszont továbbra sem tudjuk, milyen kárt okoz Csallóközben az áramtermelés beindítása, tehát hogy indokolt-e a befejezés kerüli huzavona, vagy sem, illetve hogy egyáltalán érdemes-e foglalkozni az immár több mint 15 milliárd koronányi betonkolosszus befejezésének kérdésével. Amíg a szakemberek nem mondják ki a politikai meggondolásoktól mentes végső szót, a kérdés közemberek általi megválaszolása - hit kérdése. Talán még az ilyen alapon történő megválaszolás is lehetséges volna, ha a probléma az első kapavágás megtétele előtt merülne föl. Ha még itt tartanánk, meg lehetne szavaztatni a csallóközieket, hogy kívánják-e az erőmű megépítését vagy sem. Hogy azonban az így hozott döntés sem lenne hiteles, azt minden józan Ítélőképességű ember belátja. Az ilyen kérdésekben a népszavazás - az áldemokrácia megnyilvánulása. Az ilyen kérdések megválaszolása az építés összes szakaszában és minden menet közben felmerült kétely esetén: szakemberek dolga. Hogy a szövetségi kormány nem lelkesedik az építés folytatásáért, az abból is látszik, hogy megkérdőjelezte az 1990-re még esedékes költség folyósítását. Hogy a szlovák kormány a jelenlegi gazdasági viszonyok között megengedhetetlennek tekinti az eddig befektetett 15-16 milliárd korona többé kevésbé érzelmi indítékok és feltételezések alapján történő veszni hagyását, azt jól bizonyítja, mennyire a 10 millió koronás napi veszteség tudatosítására helyezte Vladimír Mečiar miniszterelnök a hangsúlyt. Hogyan válaszol ezekre a kérdésekre a Magyar Köztársaság, amely legalább ugyanannyira érdekelt mint Csehszlovákia? Hazánk annak idején felkérte a magyar vezetést, amennyiben visszalép az erőmű felépítésétől, pártatlan szakemberek, tehát külföldi tekintélyek véleményezésére támaszkodva terjesszen elő tudományos bizonyítékokat arra nézve, hogy mennyiben káros a Duna két partja környezetére nézve az építés folytatása. Az ilyen szakvéleményezések alapján megfelelő döntéseket lehetne hozni; el lehetne határozni az eddigi természetrombolás teljes felszámolását, vagy olyan vízgazdálkodási beruházásokat lehetne végrehajtani, amelyek hatására a környezeti károkat lehető legkisebbre csökkentenék, majd pedig az áramtermelés is megkezdődhetne. Valamit megvalósítani is és nem valósítani is - egyszerre nem lehet. Átmeneti állapot nincs. Csallóközről eddig csak azt tudjuk, hogy megerőszakolták. A magyar kormány kimondatlanul azt sugallja, hogy már meghozta a végső döntést. Az erőműépítés eddigi költségei azonban túlságosan is jelentősek ahhoz, semhogy egy ilyen közös akcióból megfelelő érvelés nélkül és a partner rosszallása nélkül ki lehessen „ugrani". A pártatlan szakvéleményezés eredményeinek Magyarország általi előterjesztése egyre késik, és mindinkább azt a benyomást kelti a másik félben, hogy itt nemcsak környezetvédelmi meggondolások játszanak szerepet, hanem gazdasági és politikai szempontok is. Mečiar miniszterelnök és kormánya már sokszor kinyilvánította: tehertételnek tekinti, hogy itt van ez a betonkolosszus. De ha már ránk hagyta a nagyzási hóbortban szenvedő kommunista rendszer, akkor a kisebbik rosszat kell választanunk. Félő, hogy a legnagyobb vesztes: Csallóköz lakossága lesz. Mi tudjuk, mit jelentett számunkra a Duna menti erdő, naponta érezzük, mekkorát változott az építés megkezdése óta az időjárás, és nekünk van a legnagyobb okunk arra is, hogy tartsunk a természet rendje megváltoztatásának ma talán még csak lappangó következményeitől, így joggal elvárjuk, hogy a végső döntés nem találgatások eredménye lesz, hanem tudományos alapokon hozzák meg. TÓTH MIHÁLY MIÉRT KÉSTEK KIRÁLYHELMECEN? A Szlovák Nemzeti Tanács rendelkezése értelmében a helyhatósági választásokon mandátumot szerzett önkormányzati testületek a hivatali eskü és a polgármesterek ünnepélyes beiktatása után december 10-én országszerte megkezdték munkájukat. Királyhelmecen az első ülésre és a polgármester beiktatására viszont csak szerdán este került sor. Miért? - kérdeztük Pásztor Istvántól, a város polgármesterétől. - A válasz egyszerű; azért, hogy elkerüljük az évtizedeken át gyökeret vert rossz szokást - a formalitást, és hogy az önkormányzatra váró legfontosabb feladatokra, a szakbizottságokra és azok elnökeire, és főleg az alpolgármesteri tisztség betöltésére megfelelő és megalapozott javaslatot tudjunk előterjeszteni. Ugyanis a választások és az első ülés megtartásának határideje közötti idő számomra kevésnek bizonyult. Ezért úgy döntöttünk, hogy nem december 8-án - ahogy azt számunkra „előírták" -, hanem december 12-én tartjuk első ülésünket. - Végül is sikerült megfelelő programjavaslatot összeállítaniuk? - Nehéz helyzetben voltam, mert a tizenkilenc képviselő között kevés a műszaki-gazdasági szakember. Ezért nem kis fejtörést okozott a bizottságok felépítésére tett javaslat kidolgozása. De bízom benne, hogy az emberség, a tenniakarás a szakmai hozzáértést is pótolja majd. Ennek alapján született az a döntés is, hogy szűkebb körű városi önkormányzatot nem választunk. Döntsön, dolgozzon és merjen vállalni mind a tizenkilenc képviselő! Ezzel a passzív képviselők „nevelése" is elkerülhető. - Vagyis bízik abban, hogy a testület alkalmas lesz a város kormányzására? - Tudom, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben nem lesz könnyű dolga a városvezetésnek. Megnő a bírálatok száma, de ezzel számolni kell. Meggyőződésem, hogy ha mindenre lesz törvényes keret, és a város igazi gazda módjára bánik a pénzével, akkor a testület alkalmas lesz a kormányzásra. - Köztudott, hogy Királyhelmec lakosságának zöme magyar nemzetiségű, így a testület csaknem valamennyi tagja is. - Itt mindig jól megfértek egymással a különböző nemzetiségek. Megnyugtatom, hogy a törvényeket, a jogszabályokat továbbra is törvénytisztelő emberként kívánjuk gyakorolni és gyakoroltatni, függetlenül a város polgárainak nemzetiségi hovatartozásától. A „városházán" minden polgár saját anyanyelvén intézheti majd ügyes-bajos dolgait. Az önkormányzat a város alpolgármesterévé Szunyogh Gézát választotta, majd jóváhagyta a polgármester által javasolt szakbizottságokat, melyek elnökeit a következő ülésen választják meg. (katócs) Bizonyos értelemben - amint VARGA PÉTER ÁDÁM