Új Szó, 1990. december (43. évfolyam, 282-303. szám)
1990-12-03 / 283. szám, hétfő
Útjelzők és útvesztők Interjú VLADIMÍR MEČIAR szlovák kormányfővel ÚJ szú 1990. XII. 4. -Miniszterelnök úr, a nem éppen felhőtlen szlovák-magyar viszony tudatában, kezdjük egy derűsnek tűnő kérdéssel: On optimista? - Igen, szinte mindig és minden helyzetben! Az optimizmus egyszerűen az alaptermészetemhez tartozik. Még akkor is, ha belpolitikailag bármennyire forró volt 1990 ősze. Apropó, ősz! Különösen kedvelem. A színei miatt, az egész évi munka eredményeinek felmutathatósága miatt; ráadásul a megbékélést és a kiegyensúlyozottságot is sugallja. Ugye, érthető, ha szeretem ezt az évszakot?!... - Forró gond tényleg bőven akad mostanában. Itt van rögtön a piacgazdaság megteremtésének igénye. Ennek egyik előjele: a korona vásárlóerejének csökkenése már valóság nálunk, ami a pénztárcák vékonyodásával és a többség részére az életszínvonal csökkenésével jár. Ez viszont akár a gyűlölködésig menő feszültségeket is okozhat. Milyen elképzelései vannak e jelenségek áthidalására? - Nincs más út, mint a működőképes piacgazdasági viszonyok feltételeinek mielőbbi kialakítása. Ha nem csal az emlékezetem, akkor jónéhány ökonómus több más elméleti szakemberrel közösen, már a hatvanas évek első felében is ezt sürgette nálunk. Eleve nyilvánvaló hát, hogy mekkora késedelemmel foghatunk csak hozzá a megvalósításához. Most, a dolgok kezdetén még törvényszerű, hogy sok esetben ellentétes tendenciák érvényesülnek. Mind a szociális szférában, mind a foglalkoztatottság kérdéseiben. A következő fokon azonban már a feszültségek enyhülése, a szociális biztonság megszilárdulása, a teljesítmény szerinti bérezés, a vállalkozói szellem erőteljes élénkülése következhet. Tudom, az em. berek egyelőre inkább a bizonytalanságot érzik, és én megértem aggályaikat. A minap például Ausztriában jártam, ahol arról tájékoztattak, hogy állampolgáraink egyetlen hónap alatt kereken ötmillióval gyarapították az ottani bankok betétszámláit. Persze, devizában! Ez azért is figyelmeztető jel, mert az emberek eszerint nem tartják eléggé megnyugtatónak az itthoni viszonyokat és a gazdaságpolitika hétköznapjait; ezért sokan odakünn keresik az anyagi garanciákat. - Nem bosszantja ez a kormányt? - Már hogyne bosszantaná! Elvégre az így kiáramló pénzre elsősorban a hazai gazdaság fellendítéséhez lenne szükség. Ezért mielőbb meg kellene gátolni a devizakiáramlást, illetve valamiképpen visszacsalogatni a már odakerült pénzt - ami aligha lesz könnyű. - Dürrenmatt a Nagy Romulusban azt a kérdést feszegeti, vajon mi jobb: egy kapitális katasztrófa, vagy egy katasztrofális kapitalizmus? Hasonló kérdést nálunk is fel-teltesznek. Nevezetesen: ha a piaci reformokkal segítünk gazdaságunk már-már katasztrofális gondjain, akkor nem torkollhatnak-e a folyamatok szociális katasztrófába? -A kapitalizmusnak az a formája, amelyről az iskolákban papoltak nekünk, nem létezik. Ráadásul évtizedeken át elszigeteltségben is éltünk. Hiányoznak hát a tapasztalataink, nem ismerjük a természetes gazdasági kibontakozás különböző fokozatait. Ennek ellenére most gyorsított ütemben kell behoznunk a lemaradást. Ezért szükséges a rugalmas privatizáció, elvégre anélkül nincs kellő konkurrencia sem. A koronát is mihamarabb szabadon átválthatóvá kell tenni, hogy kaput nyithassunk a nyugatnak, ezzel is ösztönözve a hazai versenyszellemet. Szükség van továbbá az árak liberalizálására, hogy azokról ne az íróasztalok mellett döntsenek, hanem a valós piaci viszonyok szerint alakuljanak. Gyökeresen változtatni kell az emberek szemléletmódján is, hogy az állami támogatások helyett a saját erejükben és képességeikben bízzanak. Tény, hogy mindezt aránylag rövid idő alatt kell megvalósítanunk; ugyanakkor a piaci viszonyok kialakításához és az ebből eredő prioritások megállapításához a céltudatos rugalmasságon kívül - az én véleményem szerint - tervszerűség is szükségeltetik. Ez nemcsak a dolgok társadalmi értékrendjét, hanem a gazdaságfejlesztés fontossági sorrendjét is megszabja, amit azután respektálni kell. Minden egyéb igyekezet, szerintem, pusztán részeredményeket hozhat. - ön, egyebek között, az árak liberalizálását szorgalmazza, közben azok már amúgy is meglódultak fölfelé... - Ezt az állami támogatások leépítése, illetve a koronának a dollárhoz viszonyított árfolyamváltozása okozza. Egyelőre nem tudni, hogy milyen lesz a helyzet az árliberalizálás tényleges rajtja után. Azt csakis az élet mutatja majd meg. Kormányfőként is csupán annyit ígérhetek, hogy feszültségoldó intézkedéseinket a lakosság leginkább rászoruló rétegeire fogjuk összpontosítani. - Értsem úgy, hogy optimista létére tart a (közel)jövőtől? - Inkább az egyelőre még monopolhelyzetben lévő vállalatok vezetőinek kapzsiságától félek. Attól, hogy a külföldi tőkére épülő konkurencia megjelenéséig, illetve a gazdasági versenyszellem árleszorító szerepének érvényesüléséig, (Archív-felvétel) visszaélnek majd a pozícióikkal. Egészen addig, amíg a raktáraikban nem kezd majd halmozódni az áru, hiszen akkor már kénytelen-kelletlen olcsóbban fogják adni a termékeiket. A kérdés pusztán az, hogy milyen hosszú lesz ez az átmeneti időszak; nomeg az, hogy sikerül-e úgyahogy féken tartani az inflációt? Nehezíti a kormány helyzetét, hogy bérfejlesztésekhez és a tényleges szociálpolitika céljainak megvalósításához csak az árak állandósulása, illetve az állami bevételek gyarapodása után kezdhetünk majd érdemben hozzá. Ellenkező esetben valóban elszabadulna az infláció, éspedig ellenőrizhetetlenül. Őszintén mondom: szeretném, ha ez a legbonyolultabb átmenet nem tartana tovább egy esztendőnél. - Reális ez? -Tíz közgazdászból nyolcan azzal bíztattak, hogy a körülmények jó összjátéka esetén igen. - Mečiar úr, nyilván ön a riporternél is jobban tudja, hogy Szlovákiában manapság nemcsak a gazdasági nehézségek osztják meg a társadalmat, hanem az magától is mind tagoltabb lesz. A politikai erők sikere így azon múlik: van-e bázisuk? Ennek ürügyén kérdem: mit szól a korábban nagyhangúan magabiztos Szlovák Nemzeti Párt csúfos vereségéhez a novemberi helyhatósági választásokon? - Nem mondhatok mást, mint azt, hogy ez csak a logikus következménye mindannak, amit a Szlovák Nemzeti Párt tesz: krízisbe hajtja a társadalmat és önnönmagát, a pártot is. Az SZNP tavasszal alakult, és ennyi idő kellett ahhoz, hogy a támogatói elforduljanak tőle. Mindez ennek a pártnak a belügye, az államnak eladdig nincs mit törődnie ezzel, amíg az SZNP törvényes eszközökkel hazardíroz az emberek rokonszenvével. E kudarc ellenben azt is mutatja, hogy Szlovákiában is rossz kártyára tesz, aki a nacionalizmust akarja meglovagolni. A többség ma már tudatosítja magában, hogy az indulatveszélyt gerjeszt és zsákutcába vezet. A korszerű társadalmakban egyszerűen nincs helye a gyűlöletszításnak. Amikor október 25-én azt a négyszemközti tévévitát folytattam Jozef Markušsal, akkor arra is felhívtam a figyelmet, hogy a demokratikus társadalmakat sohasem a többség ereje, hanem a kisebbségeknek tett ígéretek mértéke és hitele gazdagítja igazán. Az agresszivitás bármely formája - mind a többség, mind a kisebbség részéről - az emberi kapcsolatok megmételyezésének és a társadalmi széthullásnak egyik csírája. Mennyivel ajánlatosabb, a demokrácia elemi játékszabályait tiszteletben tartva, a körültekintés és a fontolva haladás elvét alkalmazni. Minden tekintetben. Remélhetőleg mindaz, ami a nyelvtörvény ürügyén, valamint a helyhatósági választmányok előzményeként történt, már a nacionalisták kezdeményezte hatalmi harc kicsúcsosodása volt. A nyelvtörvény körüli hisztéria csupán apropó volt ahhoz, hogy egyesek politikai tőkét kovácsoljanak maguknak. A hetekig tartó huzavona során egyre inkább a politikum került előtérbe. Olyannyira, hogy a hatalomátvételre kész körök a Szlovák Nemzeti Tanács által hozott törvények megtagadására, a szlovák kormány lemondására, polgári engedetlenségre, általános sztrájkokra mozgósítottak. Szerencsére, ebben az erőpróbában a többség józansága kerekedett felül. Igazán sajnálom, hogy a Matica slovenská nyelvtörvényjavaslatára hivatkozva, Jozef Markuš is olyannyira elvetette a sulykot. És még most is hibás lépéseket vét, amikor ebben az ügyben népszavazást akar kierőszakolni. Neki is tudnia kellene, hogy az emberi jogokat rögzítő alkotmánylevelet a Szövetségi Gyűlés fogja törvényerőre emelni. Ha tehát népszavazást akar az SZNT-ben már elfogadott - és a szóban forgó alkotmánylevélben foglaltak révén a Szövetségi Gyűlésben is szentesítendő - nyelvtörvény hatálytalanításáról, akkor ezt a referendumot nemcsak Szlovákiában, hanem az egész ország területén kellene megtartani! Ebből nyilvánvaló, hogy a népszavazást sürgetők célja nem egyéb, mint az újabb zavarkeltés. - Bár közvetve, de az imént szóba jött a Matica slovenská. Önnek mi a véleménye róla? - A Matica slovenská egy olyan intézmény, amely iránt mély és állandó tiszteletet érzek. Ezt a Matica legutóbbi, túrócszentmártoni közgyűlésén is elmondtam, és továbbra sincs okom, hogy változtassak a véleményemen. Más kérdés, hogy a Matica slovenská vezetőségének van egy szárnya, amely a felelőtlen politizálgatás lejtőjére lépett. Ez ellentétben áll e kulturális intézmény alapszabályaival. Ennek tudatában aggódva figyeltem mindazt, ami a Matica közreműködésével Pozsonyban lejátszódott, s bizonyos értelemben továbbra is tart. Nyílt titok ugyanis, hogy a Matica vezetőségéből többen mindmáig a szlovákiai nacionalista pártok és mozgalmak képviselőivel tárgyalgatnak; és akik nem kívánnak velük egy húron pendülni, azokat be sem engedik a tárgyalásaikra. Az efféle megbeszélések aligha szolgálhatják a Matica slovenská igazi érdekeit. - Miként látja az október 25-én kezdődött és hosszú hetekig tartó éhségsztrájkot; illetve a szlovák kormány első alelnökének: dr. Ján Čarnogurskýnak szerepét e feszültséggóc feloldásában? - Čarnogurský úr nem a kormány megbízásából, hanem kizárólag magánemberként tette mindazt, amit ebben az ügyben vállalt. Természetesen örülök, hogy a dolog békés fordulattal zárult, bár hozzá kell fűznöm, hogy a legelső pillanattól kezdve nem értettem egyet az éhségsztrájkot kezdeményezőkkel. Azután pedig végleg elítéltem őket, amikor kiderült, hogy a többségük csalt és csupán színlelte az éhezést. Becstelen trükkel akarták befolyásolni a közhangulatot. - Kérem, ne haragudjon a tamáskodásért, de honnan származnak az információi? - Azoktól az orvosoktól, akik a vizeletmintákat vették tőlük! Sőt! Mint utólag kiderült, a szlovákiai csúcsintézmények egyike egyenesen utasította a pozsonyi városházát, hogy ne csak autóbuszt és ízesített teát biztosítson az SZNT épülete előtt, később pedig a főtéren tanyázóknak, hanem virslit is. Ez eléggé aljas módja az éhezésnek. ' - Vajon miért hallgatnak erről a szlovák lapok? - Azt ne tőlem kérdezze! Mint ahogy arról sem írnak, hogy az éhségsztrájkot hirdetők miért találkozgattak a Železničná utca 13-as számú házában a nacionalista mozgalmak képviselőivel. Ha egyszer a Matica slovenskát támogatták, miért volt szükségük még ezekre a találkozókra is?! Minderről és az éhségsztrájk ehhez hasonló fejleményeiről bizonyítékok vannak, igy még azok is, akik becsülettel vállalták az éhezést, politikai üzérkedés áldozatai lettek. MIKLÓSI PÉTER (Az interjú második részét lapunk holnapi számában közöljük.) Januárban - biztosítás nélkül? Csak a jogszabály késik, a SZÁB nem • Körlevélben tájékoztatják partnereiket az új feltételekről • Magánvállalkozók jelentkezését is várják Több mint egy hónapja Csiba Sándor mérnökkel, a Szlovák Állami Biztosító dunaszerdahelyi fiókjának igazgatójával arról beszélgettünk, hogy a biztosító intézet miként igyekszik az egyéni gazdálkodók és háztáji árutermelők számára a nagyüzemekéhez hasonló biztonsági hátteret teremteni. Már akkor szóba került, hegy a szakemberek javában dolgoznak az új biztosítási feltételek megfogalmazásán, tehát valószínűleg már 1991. január 1 -tői megváltozik a mezőgazdasági jellegű tevékenység biztosítási rendszere. Nos, ma már decembert írunk, de teljes bizonyossággal csak annyit tudunk, hogy a CSSZSZK kormányának október 11-én jóváhagyott, 689-es számú határozata értelmében december végén hatályát veszíti a CSSZSZK Pénzügyminisztériumának a mezőgazdasági biztosításokra vonatkozó, 76/1985 Tt. számú hirdetménye. Ebből logikusan következik, hogy január 1-től új jogszabály lép hatályba. Igen ám, csakhogy a kötvényeket már most meg kellene kötni, viszont az új jogszabályt még nem hagyták jóvá. Lehet, hogy január elején átmenetileg biztosítás nélkül kell vállalniuk a termeléssel járó kockázatot a nagyüzemeknek és egyéni gazdálkodóknak? A sokakat foglalkoztató kérdésre Stanislav Barát mérnöktől, a SZÁB Nyitrán székelő nyugatszlovákiai fiókintézetének igazgató-helyettesétől kértünk választ. - A törvényhozásban valóban kedvezőtlen a helyzet, mi mégsem hagyjuk magukra partnereinket. Körlevélben tájékoztatjuk őket az új jogszabály jóváhagyását és hatályba lépését, vagyis a konkrét feltételek végleges tisztázását megelőzően is hajlandók vagyunk minden érdeklődővel előzetes biztosítási megállapodást aláírni. Ezzel szeretnénk elejét venni annak, hogy akár egyetlen napra is biztosítás nélkül maradjanak a zömmel százmilliós vagyonnal rendelkező gazdaságok, illetve az egyébként is jelentős kockázatot vállaló egyéni gazdálkodók és háztáji árutermelök. - Partnereik száma feltehetően több százra vagy ezerre rúg. Képesek lesznek valamennyit felkeresni? - Megtaláljuk a módját, hogy megoldjuk a feladatot. Fiókintézeteink ügynökei sorra veszik a vállalatokat, s részletesen tájékoztatják a gazdasági vezetőket a biztosítás előrelátható feltételeiről. Természetesen azzal is számolunk, hogy a gazdasági vezetők egy része személyesen felkeresi fiókintézeteinket, ami nagyban megkönnyítené a munkánkat. Ugyanezt várjuk a családi farmok tulajdonosaitól, az egyéni gazdálkodóktól és a háztáji szerződéses árutermeléssel foglalkozóktól, akiket aligha lesz időnk és módunk egyenként megkeresni kínálatunkkal. Márcsak azért sem, mert sokukról, főleg a kezdő vállalkozókról egyáltalán nincs áttekintésünk. - Mint tudjuk, az egyesített szövetkezetek többsége válás előtt áll. A régi vezetés már, a januártól hivatalba lépő pedig még nem érzi illetékesnek magát, hogy a szerződések megkötéséről tárgyaljon. Arról nem is beszélve, hogy sok gazdaságban még nem állapodtak meg a vagyonjogi kérdésekben. Ilyen esetekben mi a teendő? - Mint említettem, abból az alapelvből kell kiindulni, hogy a közös vagyon egyetlen napra se maradjon biztosítási háttér nélkül, mert sajnos január elsején is leéghet az istálló, elpusztulhat a tehén, fagykár érheti a szőlőt. Azt tanácsoljuk a válófélben lévő gazdaságoknak, hogy a pillanatnyi helyzet alapján legkésőbb december 31-ig az egyesült szövetkezet nevében kössenek előzetes biztosítási megállapodást olyan feltétellel, hogy később a vagyonjogi kérdések rendezésének megfelelően konkretizálják a kötvényt. Nem volna ésszerű dolog, ha az amúgy is szűkös anyagi helyzetben meggondolatlan gazdasági döntésekkel nehezítenék az önálló gazdálkodáshoz való visszatérést. Tehát annak ellenére, hogy az új jogszabályra még várni kell, a Szlovák Állami Biztosító kezdeményezésének köszönhetően nem fenyeget a veszély, hogy a mezőgazdasági vállalatok és magánvállalkozók biztosítás nélkül maradnak. Az előkészített javaslat szerint a biztosítási feltételekben alapvető változásokra lehet számítani, melyek közül talán az a leglényegesebb, hogy megszűnik a kötelező terménybiztosítás, és a termelők bizonyos határok között maguk dönthetik el, mit és milyen formában kívánnak biztosítani. A várható pontosabb változásokról az elkövetkező napok valamelyikén tájékoztatjuk az érdeklődőket. KÁDEK GÁBOR E gyértelműen ultimátum jellege van a Biztonsági Tanács legutóbbi, Irak elleni határozatának. Mindenekelőtt azért, mert pontos határidőt tűz ki nemcsak az iraki csapatok kivonására Kuvaitból, hanem a most már összesen 12 BTdöntés megvalósítására is. Utolsó figyelmeztetés ez Bagdadnak: van még egy esélye, S nem is annyira a háború elkerülésére, mint inkább a béke helyreállítására. Mert egyáltalán nem arról van szó, hogy a határidő lejárta után nyomban beindul a soknemzetiségű haderő támadása. Ennek nem is lenne sok értelme, hiszen ilyen módon megfosztanák magukat azoktól az előnyöktől, amelyekkel egy váratlan támadás jár. Ráadásul márciusig van idejük, addig még elfogadhatóak az időjárási viszonyok, azután már jön a hőség, ami az irakiak kezére játszik. Negyvennyolc nap haladékot kapott tehát Bagdad, ennyi ideje van arra, hogy felmérje, mi jobb a számára. Mert azt aligha lehet elvárni a nagyravágyó, csökönyös, megalomán Szaddam Husszeintől, hogy szélesebb összefüggésekben gondolkozzon. Sajnos azt sem nagyon, hogy saját népe érdekeit tartsa szem előtt. A diktátorok jellemző önzésével ragaszkodik eredeti álláspontjához, mert - igaz, ami igaz - a legkisebb visszalépés is gyengítené hazai pozícióit, ebből a konfliktusból aligha tudna olyan elegánsan visszatáncolni, mint az Irán elleni háborúból. Megszületett tehát a kemény határozat, amely engedélyezi minden ,,szüksé fges eszköz" bevetését Irak ellen, ha nem tesz eleget a BT már korábban megfogalmazott követeléseinek. Szót kaphatnak tehát a fegyverek is, dé még mindig van esély a békés rendezésre. Arra aligha lehet számítani, hogy a megfélemlített iraki nép kényszeríti rá elnökét a katonák hazahívására Kuvaitból. Nemcsak a megtorlástól való rettegés miatt, hanem azért is, mert egyelőre nem nagyon érzi a nemzetközi gazdasági szankciók hatását. Be kell vallani: az Irak elleni szövetség reményei meghiúsultak, a szankciók ilyen rövid távon nem működnek. Huzamosabb ideig pedig nem lehet kivárni, mert Kuvaitból csa egy romhalmaz marad, vagy még annyi sem, ha a sivatagban unatkozó katonák elveszítik harci kedvüket. Látni kell azt is, Jordánia és Jemen magatartásának köszönhetően Bagdadnak eddig folyamatosan sikerült kijátszania a szankciókat, s ha vannak is ellátási nehézségek, azok jobbára mesterségesek. Szaddam a polgári lakossággal szemben a hadsereget részesíti előnyben az elosztáskor, másrészt pedig ilyen módon akarja ébren tartani, s ha lehet, fokozni a nép gyűlöletét, az „imperialista összeesküvőkkel" szemben. Tömény hazugság, hogy az országban csecsemők halnak meg a tej hiánya miatt - Bagdad egyetlen ilyen „szörnyű tragédiát" sem tudott bizonyítani. Az sem igaz, hogy a kórházakban az alapvető gyógyszerek hiánya miatt halnak meg az emberek. Diplomaták, újságírók bizonyíthatják: nemcsak Bagdadban, az egész országban kapható tej, vannak gyógyszerek. Sőt, már most legalább tíz évre elengendőek a tartálékai, hiszen a nyugati túszok elengedéséért cserébe mindig gyógyszereket kér, melyeket - humanitárius okból, ami nem jelenti a szankciók megsértését - meg is kap. így tehát csak arcátlan, de jól szervezett színjátéknak tekinthetők a hetente kétszer-háromszor megismétlődő tüntetések az amerikai és brit nagykövetség előtt, amelyeken az asszonyok és gyerekek tejet, gyógyszert követelnek. B agdadnak rá kell döbbennie: ócska trükkökkel, demagóg szólamokkal nem lehet félrevezetni a világot. Szaddam saját népét sem csaphatja be, legfeljebb keményen kordában tarthatja. A kérdés, hogy meddig. A nemzetközi közösségtől január 15-ig kapott haladékot. GORFÖL ZSUZSA Utolsó figyelmeztetés