Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)
1990-11-15 / 268. szám, csütörtök
KÍVÜL A KALITKÁN Pacsirták cérnaszálon - VÁCLAV NECKÁŔ főszereplésével Feszületek és szentképekkel díszített kórházi ágyak a kladnól ócskavastelepen. Javítómunkára ítélt „burzsoá elemek" é& disszidálási kísérlet miatt letartóztatott nők a vashegyek között. Egy „új világ" rabjai az ötvenes évek átneveló táborában. Cérnaszálra kötött pacsirták a szocializmus kalitkájában. A legifjabb „burzsuj" Pavel Hvézdáŕ, szakács és adventista. Vasárnaptól péntekig „hazát épít", de szombaton nem dolgozik. A hatóságok megértése kétségtelen; nem zaklatják, nem sértegetik, nem büntetik ót. Még a házasságkötésre is engedélyt kap, csak várnia kell néhány hetet, mert egy fontos elvtárs látogatásakor túlságosan Őszintén beszélt, ezért sittre tették. Pacsirták cérnaszálon ez a címe Jirí Menzel 1969-ben forgatott és két évtizedes dobozlétre kényszerített költői tragikomédiájának, amelyet holnap este mutat be a Szlovák Televízió. Pavel Hvézdáŕt, a film főhősét Václav Neckáŕ kelti életre, akí Menzel első remekművében, a Szigorúan ellenőrzött vonatokban Miloš Hrmát, az ártatlanság nyűgétől szenvedő vasúti forgalmistát játszotta. - A Vonatok Oscar-díjat, a Pacsirták - az idei nyugat-berlini fesztiválon - Arany Medvét kapott. Kívánhat-e ennél többet a színész, ha ,, főállásban'' popénekes ? - öröm is, balszerencse is számomra ez a két film. öröm, mert még a hivatásos színészeknek sem adatik meg, hogy ilyen zseniális, maradandó értékű alkotások részesei legyenek, balszerencse, mert ezek után bármit csinálok is, az jobb aligha lesz. A Pacsirták bemutatójára sajnos húsz évet kellett várnom... ez is furcsa érzés. Egyrészt kellemetlen, mert ilyen esetben azt is elhiteti magával az ember, hogy az életébe szóltak bele, amikor dobozba zárták a filmet, másrészt kellemes, hiszen már azért is boldognak kell lennie, hogy megérte a premiert. Ül a vászon előtt és húsz évvel ezelőtti önmagát látja. Igaza volt Krzysztof Zanussinak, a neves lengyel rendezőnek a nyugat-berlini filmfesten: engem most „exhumáltak", vagy ha úgy tetszik: a holtamból támasztottak fel. Menzel pedig azért visz magával a fesztiválokra, hogy élő példával bizonyítsa: valóban húsz évvel ezelőtt forgatta a filmet. - Hogy kapta meg annak idején a szerepet? -A Szigorúan ellenőrzött vonatokkal kpll kezdenem, az volt az első filmem. 1 A gyártásvezető felesége fedezett fel a tévében, akkor már énekeltem. Ő szólt Menzelnek, hogy ,,nézd meg ezt a fiút, olyan csúnya, hogy már szinte szép". Jirka annak rendje és módja szerint el is hívott a próbafelvételre, s amikor végeztünk, bevallotta: én voltam az utolsó jelölt Miloš Hrma szerepére, ha nem talál rám, ő maga játszotta volna el a fiatal forgalmistát. Meg aztán... elismerte, hogy szebb vagyok nála; ez is befolyásolta őt a döntésében. Ezt megelőzően a mosti színházban játszottam; a főiskolára háromszor jelentkeztem, mind a háromszor azzal utasítottak el, hogy kevés a tehetség bennem. - Hrabal novelláját, amely alapján a film készült, ismerte már akkor? - Igen, ismertem, a Rokoko Színház igazgatójától, régi barátomtól kaptam körülbelül egy évvel a forgatás előtt. Meg is lepődtem, amikor elolvastam a forgatókönyvet... azt gondoltam, a film pontosan azzal a jelenettel végződik majd, mint a novella. Nem azzal végződött. Menzel azt túl drasztikusnak találta. - Hraballal hol találkozott? A forgatáson? - Én egyetlenegyszer sem láttam őt a forgatáson, nem is hiszem, hogy ott lett volna. Egy Vencel téri sörözőben beszélgettünk először, de nem Méry Gábor felvétele is annyira a szerepről, mint inkább az életről. Ültünk az asztalnál a soksok krigli mellett, és én úgy éreztem: az apámmal társalgók. Aztán Kerskóba is meghívott párszor, a hétvégi házába. Ott pedig mindig úgy éreztem magam, mintha otthon lettem volna. Nem kérdezett, nem faggatott, nekem mégis beszélhetnékem volt. Talán azért olyan jó író ő.:. végig tudja hallgatni az emberek történeteit. Pár hónappal ezelőtt, a Pacsirták bemutatója után ugyanúgy gratulált, mint hatvankilencben, amikor a Vonatokat látta. Rám mosolygott és átölelt. Szavak nélkül jelezte, hogy elégedett. Egyébként a Vonatokban egyetlenegy jelenetet vettünk csak fel kétszer, azt, amikor Miloš a pincében, libatömés közben kéri meg a főnökné asszonyt, hogy tanítsa be őt, mielőtt meglátogatná a menyasszonyát. Jirka úgy érezte: nem igazán voltam ártatlan a képeken, rá kellett tennem a kínokra, a gátlásokra, többet kellett mutatnom a fiú belső énjéből, abból, hogy neki még soha, egyetlen nővel sem sikerült. -Kit érzett közelebb magához? A Vonatok vagy a Pacsirták főhősét? - Miloš ...ó állt igazán közel hozzám, hiszen nem sokkal az érettségi után kaptam meg a szerepet. Pavel Hvézdáŕ sokkal nehezebb feladat elé állított, hiszen amíg a Szigorúan ellenőrzött vonatoknál ott volt a fogódzó, a novella, addig a Pacsirtákhoz csupán forgatókönyvet kaptam, mert mást nem kaphattam. Hrabal a huszonnyolcadik oldalig jutott el annak idején a novella megírásában; azzal a papírcsomóval gyújtott be egy napon a felesége, gondolván, arra már úgyse lesz szüksége neki. A forgatókönyvben nagyon kevés szöveg szólt Pavel ről. Hogy mégis tiszta képet tudtam adni róla, az Menzel érdeme és a partnereimé, akik szintén segítettek a megformálásában. Például Rudolf Hrušínský és Jiŕina Štépničková, aki az anyámat játszotta, s aki ismerte jól a film történetét, hiszen az ötvenes években ő is börtönben ült. - Menzelen kívül másokkal is dolgozott az elmúlt húsz évben. - Tizenhárom filmet forgattam eddig; az első kettőnél szebbet, tartalmasabbat azt hiszem, nem csinálok már. Pedig nagyon szeretnék egyszer Véra Chytilovánál is játszani meg Formánnál, de ki tudja, eszükbe jutok-e? Formán a Szigorúan ellenőrzött vonatok után azt mondta: tervei vannak velem. Aztán elment és magával vitte az elképzeléseit. Jól jönne persze egy újabb lehetőség Menzeltől is... nagyon babonás vagyok, nem szeretném, ha a tizenharmadik filmem lenne az utolsó. - Most, hogy a Pacsirtákkal ismét a figyelem középpontjába került, milyenek a hétköznapjai? - Reménykedem. Egyfolytában reménykedem, hogy újra hívni fognak. Húsz évvel ezelőtt egy hónapig énekeltem a párizsi Olympiában. Ott, ahol a legnagyobb francia művészek, Bécaud, Aznavour és mások lépnek fel. Aztán legördült a vasfüggöny és a folytatás elmaradt. Kár, hogy a Pacsirtákat is csak az idén engedték „kirepülni". Talán sokkal, de sokkal többre vittem volna, ha nincs az a bizonyos „cérnaszál". SZABÓ G. LÁSZLÓ TÖRÖK EL .EMÉR Köszönet mindenért neked anyanyelvem, jó csillagának, te édes mostoha, égi bölcsőt pipacsok ringató piros sikolya, ős csillaganyának, őszi égen felnevelő darvak sírása, v dajkám voltál, világ árvája, emberré mezei pacsirták te formáltál, énekétől zengőbb, jegenyetartást adtál, kristálytiszta benned visszahangzik örökvíz gyermekkoromból halk csobogása, a Tice-parti hajlékony, nádasok zizegése, fehér nyírfácska, tücskök esti harangszó éji cirregése, a bodrogközi zúghatnak körötted puszták felett, vad szelek, szirom-zúzmarás én már attól se kökénybokrok féltelek, csöndje, anyanyelvem, zsenge füvön te édes-keserű harmat gyöngye, szépen zengő unokáim arcáról arany hegedű, világgá küldött anyánk ajkán mosoly, drága ének: nevezhetnélek köszönet napnak is, mindenért néked! sorsom Hatvanadik születésnapján köszöntjük a költőt és munkatársunkat. Paprikás hangulat a PAPRIKAPIACON Mi bántja az érsekújvári Novofructot? A kedvezőtlen előjelekből ítélve várható volt, hogy az idén paprikás lesz a hangulat a paprikapiacon. Bár a fűszerpaprika tavaly is átlagos termést hozott, behozatalra szorultunk. Az idén aztán robbant a bomba. Az év elején még úgy tűnt, minden az előző évekhez hasonlóan zajlik majd. Az érsekújvári Novofruct csaknem 3 ezer tonna fűszeraprika átvételére kötött előzetes szerződést a termelőkkel. Dikácz Zoltán, az agrofelvásárlási részleg vezetője és munkatársa, Jana Vrabcová mérnök az előszerződések összesítését mutatja. Megállapítható ezekből,- hogy a mezőgazdasági üzemek az idén 1800 hektárt vetettek be fűszerpaprikával. A „szabaddá" váló piac azonban, úgy tűnik, megtréfálta a konzervgyáriakat. Azzal számolni lehetett, hogy a megszokottnál kevesebb lesz a fűszerpaprika, ám hogy ennyi hiányozzon, arra még a legpesszimistábbak sem gondoltak. Az állandó csapadékhiány következtében az öntözés nélküli területeken e növény csak sínylődött. Ráadásul a gazdaságok tavasszal még nem sejtették, hogy a fűszerpaprika ősszel ekkora üzlet lesz, s a tavaszi szárazság és szelek következtében gyengén kikelt növényzetből több mint 500 hektárt kiszántottak. A bevetett területnek csaknem az egyharmadát. A biztosító megtérítette a károkat, de... S miközben az ágazat és az ország "SZEMBENÉZÉS I. Eljött a józan szemlélődés ideje. Az utóbbi egy esztendőben sokszor siettünk, mert veszélyekkel fenyegetett a késlekedés, s visszahozhatatlanul elvesző tehetségnek tűnt a ma még mindig megvalósításra váró szándék. Most már könnyű okosnak •lenni, hogy istenigazából semmi sem történt meg velünk. Velünk nem. Körülöttünk, mellettünk, nekünk vagy nélkülünk, tőlünk és másoktól, de nem velünk, mert kívülrekedt rajtunk a forradalom. Nagyszerűségünk szalmaláng volt, az állandóságainkat most is a kicsinyesség, az irigység, a még mindig féktelen szenvedélyek adják. Olyanok vagyunk, mintha egy súlyos baleset utáňi eszméletlenségből ébredve cserben hagyott volna az emlékezetünk. Mintha elfelejtettük volna mindazt, amit tavaly november 17-e előtt velünk szemben elkövettünk. Ez nem vétlen elírás, nem is sajtóhiba. Mi követtünk el mindent önmagunkkal szemben. Mi voltunk gyávák, mi hallgattunk bölcsen másokra hagyva sorsunk alakítását, mi törődtünk csak a magánéletünkkel, mi szavaztunk a tolvaj hnb-elnökökre, nekünk adták a jelképes pofonokat a hivatalokban, s mi osztogattuk azokat, de mi dolgoztunk a párttitkárok, az igazgatók villáit építő kollégáink helyett is. Lehet tiltakozni ez ellen írásban, névtelen levélben és aláírottban, de fenyegető telefonokkal is, legfeljebb újabb bizonyítékaim lesznek kóros emlékezetkihagyásunkról. II. Most mindannyian tizenötmillió forradalmár vagyunk. Az „én már akkor is megmondtam", az „én már akkor is láttam, tudtam" állapot képezi forradalmárkodásaink mai lelkületét. Biztosan így volt. Nem vonom kétségbe mindazt, amit utólag oly tisztán látott közállapotnak tüntet fel mai gyávaságunk. Mert gyávák voltunk akkor és gyávák vagyunk ma is. Mert ma nem a szókimondáshoz, a nyílt odamondogatássoltak hát mások, akik oly jól átvészelve a novemberi „balesetetfeledték múltjukat, s feledtetnék azt másokkal is. III. Egy év - remélem - elegendő volt ahhoz, hogy kiábránduljunk önmagunkból, s észrevegyük: a forradalom a maga valóságában rajtunk kívül zajlik. Tudom, tudom. Mint már a történelemben oly sokszor: a mi javunkra, értünk, nekünk, teremtettünk itt demokráciát. De miért látGYÁVASÁG NÉLKÜL hoz kell a bátorság, hanem a múltra való tiszta és igaz emlékezéshez. Azt kellene bevallanunk, hogy ma ugyanolyan gyáván lapulunk, ugyanolyan „bölcsen" hallgatunk, mint amikor X. Y. elvtárs nem volt hajlandó fogadni az apró-cseprő bajait teljes joggal a világ legfontosabb gondjának tekintő öregembert. Ma X. Y. úr nem fogadja a köz érdekében eljáró kisebbségi színházigazgatót. Igaz, demokrácia van, s ha jól összefogtunk, talán nem választjuk meg újra, s választunk helyette olyat, aki majd fogadja, és azután, lehetetlenné teszi az intézmény működését. A demokrácia nevében ma ugyanúgy gyáván hallgatunk, mert tudjuk mennyire kiszolgáltatjuk magunkat, ha nem az a jelölt fut be a helyhatósági választásokon, akit mi javasoltunk. Javaszik ez a gyávaság demokráciájának? A lelkekben, a fejekben nem volt forradalom. Ott még nem csörgettük meg kulcsainkat, s nem is kiabáljuk önmagunk lustaságának, kényelemszeretetének, gyávaságának, irigységének, nemzeti önhittségünknek, s az egyre inkább gazdasági jótékonykodás köpönyegébe bújt sovinizmusnak: Le vele! így igaz! Ezek nem „én" vagyok, ezek „mi" vagyok. Most nem „én" gyávulunk el, hanem „ők" gyávulok el. Zavaros meg érthetetlen? Eléggé, dehát ilyenek vagyunk: én, te, ő, mi, ti, ők. IV. Egy álmatlan féléjszäkámba került, hogy most feltegyem a kérdést: Idén november 17-én végre miért váltottuk le a gondolkodásunkat, érzelmeinket, hitünket, meggyőződésünket semmibevevő legnagyobb hatalmat - a gyávaságot? Feltettem. Magamnak, mert a többi rajtam kívül történik. Felelős vagyok érte? Akkor is az vagyok, ha másoknak eszébe sem jut az effajta önjelölt felelősségvállalás, mert egy esztendővel a gyávaságunk leküzdésének jelképes napja után mi visszagyávultunk ugyanoda, ahonnan 'eltaszigáltuk magunkat. Szabadság, egyenlőség, testvériség! - valakinek az egyik novemberi estén ez a jelszó is eszébejuthatott, mert felírta egy kerítésre. Lám, most elérkezett a vállalkozás szabadsága, egyenlősége, testvérisége azoknak, akik a megdöntött kommunista rendszerben eleget loptak. Állampolgári jogon csakúgy alakítják a káeftéket, a mégúgyabbul vásárolják a butikokat. A magunkfajtára máris ráfogták, hogy nem vagyunk elég bátrak a vállalkozáshoz. (Csak zárójelben kérdezem: a vállalkozás egyenlő a törvényesített tolvajlással, a csencseléssel, a sefteléssel, a csempészéssel?) Igen, mi visszagyávultunk régi önmagunkba. Tessék nézni! A letűnt rendszer nagy- és kisstílű tolvajai ma is milyen bátrak! Akkor már inkább a gyávaság? Persze az a fajta, amit ők annak mondanak. Mert bátorságra azért szükség van. Ellenük. Meg önmagunk — lelkek tolvajait eltúró' - gyávasága ellen. DUSZA ISTVÁN vezetése a piacgazdálkodásra való áttérés módozatait vitatta, fontolgatta, az üzleti szellemmel megáldott vállalkozók sorra járták a termőhelyeket, s a saját elképzeléseik szerint szereztek érvényt a piacgazdaság alapelveinek. A hivatalos felvásárlási árnál, jóval magasabb áron, nagy mennyiségben vásárolták fel a gyakran még le sem szedett termést. Ez a paprika jelent meg napjainkban 200-300 korona közti áron, szerény csomagolásban - az utcai árusoknál. Az üzletekben viszont se híre, se hamva. -A leszerződött mennyiségből eddig alig 300 tonnányi fűszerpaprikát vásároltunk fel - tájékoztatott Jana Vrabcová, a Novofruct felvásárló részlegének dolgozója. - Sajnos, úgy érezzük, szerződéses termelőink cserbenhagytak bennünket. Pedig vállalatunk jelentős támogatást nyújt nekik. A fűszerpaprika vetőmagját például, amelynek előállítási költsége kilogrammonként 1900 korona körül mozog, integrációs alapunkból támogatva kilogrammonként 500-600 koronáért adjuk el a termelőknek. Azoknak a termelőknek, akik nem közvetlenül géppel vetik, hanem palántázzák a paprikát, hektáronként 5 ezer koronás támogatást nyújtunk. Ezenkívül a vegyszerekről is gondoskodtunk számukra. Ez a rendszer eddig úgyahogy működött, mára azonban valahogy megbomlott az egyensúly. - Termelőinknek a szárított fűszerpaprika szárazanyagának kilójáért 58 koronát, a fogyasztott paprika szárazanyagának kilójáért 45 koronát fizetünk. Ez nyers állapotban 8-9 korona körüli árnak felel meg. Tény, hogy a kezünk meg van kötve, a jelenlegi előírások alapján ugyanis nem fizethetünk többet. így viszont nem versenyezhetünk az üzleti szellemű vállalkozókkal. Milan Koštálik mérnök, a Novofruct igazgatója dühös. Ez érthető is, hiszen az előzetes támogatások és ráfordítások ellenére a termelők hátat fordítottak nekik. Ez gondjaik egyik fele. Nehezményezik azt is, hogy míg a Novofruct 74,25 koronáért szállítja az üzletekbe a fűszerpaprika-őrlemény kilogrammját, a jelenlegi kereskedelmi árrés lehetővé teszi, hogy a kereskedők anélkül, hogy bármit is tennének vele, 20 százalékos nyereséget könyvelhetnek el rajta. A paprikahiány feldoldására külföldi behozatal lehetőségeit keresik. Minden valószínűség szerint Spanyolországból, esetleg Braziliából kerülhet be az országba e nélkülözhetetlen fűszer. A behozatallal azonban vélhetően nem sikerül letörni a feketepiaci árakat. Ma ugyanis jóformán csak találgathatjuk a magánkézen felhalmozott készletek nagyságát, s így bizonytalan, hogy egy későbbi időszakban miként alakulhat a fűszerpaprika ára. Az illetékesek fontolgatják, hogy a fogyasztás csökkentése érdekében hivatalosan is felemelik a paprika árát. Ez azonban nem tűnik túlságosan ésszerű megoldásnak. A vállalkozók ugyanis csak erre várnak. Amint hivatalosan is felemelik a paprika árát, ők azonnal rátesznek az áraikra, hiszen a hiány nagy úr. Hogy hol lesz a határ? Tán a csillagos ég T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ ÚJ SZÚ 4 1990. XI. 15.