Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-13 / 266. szám, kedd

Akihito, az 56 éves új japán császár és felesége, Micsiko (ČSTK-AP felvétel) BEIKTATTÁK AZ ÚJ JAPÁN CSÁSZÁRT (ČSTK) - Tokióban tegnap iktatták be a 125. japán császárt, az 56 esztendős Akihitot, a tavaly elhunyt Hirohito császár elsőszülött fiát. A császári palotában megtartott ünnepélyes ceremónián két és félezer külföldi vendég vett részt, köztük vagy félezer kiemelkedő, ismert személyiség. így például 70 államfő volt jelen, s természetesen a különböző királyi családok tagjai is. Csehszlovákiát Alexander Dubček képviselte. A 30 percen át tartó ceremónia után mondott beszédében Akihito kötelezettséget vállalt a japán alkotmány tiszteletben tartására, arra, hogy népe a jólétért fog munkálkodni, s hozzájárul a barátság és a béke elmélyítéséhez a világban. Egyébként ez volt az első olyan trónralépés, amelyet az új japán alkotmány szellemében tartottak. Vagyis a császárt már nem titulálják „földi istenségnek", hanem csak „a nemzet jelképének". Az ünnepélyes beiktatást szélsőbaloldali elemek megpróbálták megzavarni. Annek ellenére, hogy 37 ezer fegyveres vigyázott a rendre, házi készítésű bombákkal több Tokió környéki kaszárnya ellen intéztek támadást, a tokiói metróban és templomokban próbáltak meg gyújtogatni. A rendőrség tegnap húsz ilyen akcióról számolt be. De már a vasárnap sem volt mentes az erőszaktól, ismeretlen terroristák kézigránátokkal támadták Kóbóban az amerikai főkonzul rezidenciáját. Bagdad tárgyalási feltételei (ČSTK) - Irak elutasította II. Hasszán marokkói király javaslatát, hogy hívják össze az Arab Liga csúcskonferenciáját a Perzsa-öbölben kialakult helyzet megvitatására, -ha nem vitatják meg azon a palesztin kérdést is. Bagdad három feltételhez kötötte részvételét a csúcson: 1. Irakkal előzetesen vitassák meg a csúcs napirendjét; 2. a tanácskozás helyét és időpontját úgy határozzák meg, hogy a konferencián részt vehessen Szaddam Husszein is; 3. necsak az öblöt érintő kérdéseket vitassák meg, hanem a KözelKelet problémáit általában, mindenekelőtt pedig a palesztin kérdést. A Palesztinai Felszabadítási Szervezet üdvözölte a marokkói uralkodó javaslatát, s - Bagdaddal ellentétben - nyilatkozatában azt szorgalmazta, hogy a csúcstalálkozóra előzetes feltételek nélkül kerüljön sor. A csúcstalálkozó összehívása mellett foglalt állást Sadli KJibi, az Arab Liga volt főtitkára is, kifejezve meggyőződését, hogy ez esély lenne a háború megelőzésére, amely csak Izrael érdekeit szolgálná. Jasszer Arafattal Bagdadban megtartott találkozója után ugyancsak támogatta II. Hasszán javaslatát Csien Csi-csen kínai külügyminiszter. Szaddam Husszein iraki elnök az ITN brit televíziós társaságnak vasárnap adott interjújában arra a kérdésre, milyen feltételek mellett hajlandó Irak kivonulni Kuvaitból, azt válaszolta, hogy Bagdad kész a széles körű párbeszédre, mint a térség biztonságának garanciájára. Azt hangoztatta, hogy országa békét akar az öböl térségében, de a valódi békére nincs lehetőség. Ezzel összefüggésben azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy a muzulmánok és az arabok szent földjén katonai erőt összpontosít. Izrael fogadja az ENSZ képviselőjét (ČSTK) - David Levy izraeli külügyminiszter tegnap kijelentette, Izrael - korábbi álláspontjától eltérően - hajlandó fogadni az ENSZ egy képviselőjét, de nem a Biztonsági Tanács azon határozata alapján, amelyben Tel Avivot elítélte a palesztinokkal szembeni politikájáért. Izraelbe valószínűleg Jean-Claude Aimé, az ENSZ főtitkárának tanácsadója utazik. Van miről tanácskozni (ČSTK) - Moszkvában november 14-én és 15-én találkoznak az öt kelet-európai ország - Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország és Szovjetunió - kommunista pártjainak képviselői. A hírt tegnap közölte a TASZSZ, s hozzáfűzte, a találkozót Mihail Gorbacsov, a SZKP KB főtitkára elnökletével tartják meg. Ismét Gonzáles (ČSTK) - Ismét Felipe Gonzálezt választották a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) főtitkárává. A PSOE vasárnap Madridban befejeződött 32. kongresszusának ez az egyik legfőbb eredménye. Figyelmeztető lövések (ČSTK) - A 38 éves Alekszandr Smonov, közelmúltban még a leningrádi Izsorai Gyár lakatosa, mindeddig nem mondta el, miért lövöldözött november 7-én a Vörös téren. Tettét homály fedi és nincs válasz arra a kérdésre sem, egyedül cselekedett, vagy netán összeesküvésről volt szó. A tettes ellen a Büntető Törvénykönyv 15. cikkelye értelmében, terrorcselekmény" kísérletéért emelnek vádat, de előtte még orvosi vizsgálatnak vetik alá. A tette körüli vita azonban ezzel nem zárul le - a Szovjetunióban egyre több embernek az a meggyőződése, hogy az országban sokkal nagyobb erőszakhullám fenyeget, mint amilyen ez a két vaktában leadott szerencsétlen lövés volt Moszkva központjában, pár lépésnyire Mihail Gorbacsovtól. Viszont ez a két lövés felfogható mint előrejelzés, mint figyelmeztetés. Egyenjogú a magántulajdon is (ČSTK) - Az Oroszországi Föderáció parlamentje vasárnapi ülésén első olvasásban jóváhagyta a tulajdonról szóló törvényt. A törvény értelmében Oroszországban három tulajdonforma lesz: az állami, a községi és a magántulajdon. Mindhárom egyenjogú és a törvény azonos védelmét élvezi. Érdemes megjegyezni, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa által szeptemberben jóváhagyott össz-szövetségi törvény még nem számol a magántulajdonnal, csak a szövetkezeti tulajdont engedélyezi. Az új törvény szabályozza a földtulajdont is, eszerint az állam nem tarthatja fenn magának a jogot minden földterületre a köztársaságban, de ugyanúgy joga van megvenni, mint az állampolgároknak, a jogi személyeknek vagy a községeknek. KOHL ÉS VENDÉGEI Figyelve az egységes Németország rendkívül intenzívvé vált külpolitikai aktivitását - meg sem engedhetné magának azt, hogy a saját gondjaival foglalkozzon, bár az egyesítés után új problémák tömkelegével kell szembenéznie -, Washington közelmúltbeli javaslata jut az ember eszébe. Amerikai politikusok értésre adták: szívesen vennék, ha a belső gazdasági gondjaik és az Öböl-válság terhei miatt katasztrofális helyzetbe került közép-keleteurópai országok talpraállításához szükséges anyagiak jelentős részét Németország vállalná magára. Az indok: az Egyesült Államok hatalmas költségvetési hiánnyal küszködik, s egyébként is, az NSZK-nak szintén jól jött a háború utáni amerikai segítség. Egy német diplomata akkor azt mondta, hajlandók erre, mert tudatosítják: már nem is lenne képes rá, meg azt is, az USA-nak jelentős szerepe volt ábban, hogy az egyesülés ilyen gyorsan megtörténhetett. A németek tehát hálásak Washingtonnak, s ezért anyagi áldozatokra is hajlandók. De Gorbacsovot ugyancsak a hálájukról biztosították a múlt hét végén, s ezt szintén több milliárd márkával teszik kézzelfoghatóvá. Önkéntelenül arra gondol az ember, ha mindehhez hozzáadjuk a gazdaságilag és ökológiailag lerobbant volt NDK-beli tartományok igényeit, s hogy a nyugatnémet polgárok jó része már emiatt is zsörtölődik, féltve az életszínvonalát, akkor fel kell tenni a kérdést: nem vállal-e túl sokat magára Németország, a Kohl számára politikai sikert, történelmi szerepet jelentő egyesítés nem válik-e gazdasági szempontból bumeránggá? Gorbacsov látogatása kissé elhomályosított egy másik fontos találkozót. A szovjet elnök előtt egy nappal járt Németországban Tadeusz Mazowiecki lengyel kormányfő. Mazowiecki volt az első külföldi kormányfő, akivel Kohl az egyesült Németország kancellárjaként tárgyalt, s ez már önmagában is jelezte a szándékokat. A német-lengyel viszonyt kívánták új alapokra helyezni, aminek szerződéses kereteket is adnak. Ennek fontosságát nem kell hangsúlyozni, hiszen tudjuk, a szomszédok közül a határkérdések miatt éppen a lengyeleknek voltak a legnagyobb fenntartásaik a két német állam egyesítésével kapcsolatban. Ez a találkozó egyébként nemcsak Európa és a két ország szempontjából volt hasznos, de úgy bonyolították le, hogy személyesen a két politikus számára is az legyen. Nem lehet megfeledkezni arról, hogy Kohl a december 2-i össznémet parlamenti választásokra, Mazowiecki pedig a november 25-i lengyel elnökválasztásra készül, ahol nem kisebb személyiség lesz a fő riválisa, mint Lech Walesa. Kohl időt és szavazatokat is nyert azzal, hogy - úgymond - nem siette el az alapvetően fontos szerződéseket. Az ún. nagyszerződésről van szó, amely meghatározza a kétoldalú kapcsolatok jövőjét, a jószomszédi viszonyt és az együttműködést. Ezt januárban öntik végleges formába, ám ratifikálni csak februárban fogja az új német parlament. A másik szerződést, amely az Odera -Neisse határ sérthetetlenségét rögzíti, lengyel kérésre még ebben a hónapban aláírják. Vélhetően a lengyel elnökválasztás előtt, amit a választók Mazowiecki javára írnak majd. De ratifikálni szintén csak februárban fogják. Úgyszintén a Mazowiecki-tábor használhatja ki a kampányban azt a tényt, hogy egy nappal a kormányfői tárgyalások előtt írták alá azt a .német-lengyel szerződést, amely szerint Bonn elengedi egy 1975-ből származó, 760 millió márkás kölcsön visszafizetését. Egy további, 560 millió márkás tartozás visszafizetésére pedig rendkívül kedvező feltételeket adott Varsónak. Gorbacsov a bonni látogatásával nem követett ugyan választási célokat, számára viszont létfontosságú minden siker, még ha külföldi is - hiszen odahaza már jó ideje nem volt része sikerélményben. Ez volt az egyik különbség közte és vendéglátója között. Ráadásul a gorbacsovi politika otthoni konzervatív bírálói (beleértve az elégedetlenkedő katonákat is), akik nem nézik jó szemmel a csapatok kivonását Kelet-Európából, e térség országainak elszakadását Moszkvától, burkoltan és nyíltan is az elnök szemére vetik, hogy nemcsak elvesztette a Sztálin által megnyert világháborút, de hozzáteszik: a németek egységéért feláldozta a Szovjetunió egységét is. Hiszen a képlet kétségkívül az, hogy egy felbomló és egy újjászületett nagyhatalom vezetői tárgyaltak most Bonnban. Viszont tény az is, a Szovjetunió még mindig nagyhatalom és az is marad -, még ha nem is világos, hogy milyen formában. Két dolog miatt van e pillanatban különös jelentősége a szovjet-német alapszerződésnek. Először: a kis közép- és kelet-európai országok attól tartanak, hogy a Varsói Szerződés felbomlásával - s amikor még nem épültek ki az új európai biztonsági struktúrák - régiónkban hatalmi vákuum keletkezik Moszkva és Bonn között. Az új biztonsági rendszer alapjait a jövő hétfőn kezdődő párizsi összeurópai csúcsértekezlet hivatott lefektetni. Ebből a szempontból is fontos, hogy még a párizsi értekezlet előtt megszületett a szovjet-német szerződés, hiszen ösztönzést adhat az összeurópai kibontakozásnak, a még meglévő bizalmatlanság felszámolásának. MALINÁK ISTVÁN ÚJ SZÚ 1990. XI. 13. A Verejnosť napilap közölte Vladimír Mečíarnak a kassai sajtókonferencián adott válaszait. • Kormányelnök úr, megmagyarázhatná konkrétabban, hogy miért nyugtalanítja vállalataink egy részét a konverzióval kapcsolatos döntés? - Žiar nad Hronom és a többi gyár az SZK kormányához fog tartozni, és az nem vonakodik majd a kezes szerepének vállalására egyetlen olyan szlovák vállalat hitelfelvétele esetében sém, amelynek esélye lesz a sikeres vállalkozásra. Žiar esete a nyilvánosság előtt játszódott, a közvélemény azonban semmit sem tud Mochovcéröl, amelynek ugyancsak hiányzott a kormány garanciája a hitelfelvételhez. Nagyobb kamatú üzemviteli hitelből gazdálkodnak. A közvélemény nem tud a handlovái bányászokról, akik már készülődtek a sztrájkra. Ezt sikerült megakadályoznunk, most azonban ismét hasonló helyzetben vagyunk. A bányászok a második sztrájkkészültségnél tartanak, mivel nem kaptak állami támogatást. A közvélemény nem sokat tud Dubnica nad Váhomról sem, 1989-től képtelenek vagyunk számukra 120 millió koronát találni stb. stb. Ami a nagyszombati gépkocsigyárat illeti: nem feledkeztünk meg róla. Az elképzelésünk az volt, hogy a pozsonyi gépkocsigyárat (BAZ) végre gépkocsit gyártó vállalattá fejlesztjük. A többi szlovákiai vállalatot pedig erre a gépkocsigyártó programra kapcsolnánk rá, többek között a nagyszombati vállalatot is. Az alapvető elképzelésünk az volt, hogy a Volkswagennel kötünk szerződést, egyúttal pedig megvizsgáltuk a Generals Motors ajánlatát is. Az ismert pozsonyi események miatt néhány cég abbahagyta a Szlovák Köztársasággal folytatott tárgyalásokat. A GM maradt, tárgyal velünk, elfogadtuk ajánle, hogy nem voltunk képesek megegyezni a még hiányzó dotációk - mintegy 50 millió korona - összegén. Csupán azt mondhatom, hogy az erre kiutalt alap nem elegendő. A gyárak szétesése, a gyártási programok elveszítése, a technológiákra nehezedő nyomások együttvéve olyan nehézségeket jelentenek, hogy külföldi tőke hiányában aligha jutunk ki a rossz helyzetből. szültek egyáltalán hasonló helyzetre? - A probléma már itt van az asztalunkon. A köztársasági kormányok jóváhagyták a kormányelnökök tanácskozásán hozott határozatokat, mindkét kormány átadta a törvényhozó szervnek - a CSNT-nek, illetve az SZNT-nek - ehhez kapcsolódó állásfoglalását. Az első határozat szerint nem fogadta el a javaslatoMilliárdos számla a nyelvtörvényért A föderáció újabb próbaköve latát. A pozsonyi gépkocsigyárat pedig e program irányába tereljük. A nyelvtörvény belekerül néhány milliárd márkánkba. Ezt már ma kimondhatjuk. Senki sem helyez el tőkét egy politikailag instabil országban, amelyben képtelenek vagyunk biztosítani - bár ezért kereskedünk -, hogy nálunk a pénzt jó helyre invesztálják. Hiszen az esetleges partner a világon még 140 más helyen elhelyezheti pénzét, más politikai viszonyok között. • A szövetségi kormány a szlovákiai konverzió mérséklésére jóváhagyott bizonyos eszközöket. Amennyiben Szlovákiába kerültek ezek az eszközök, érdekelne, milyen módon merítették ki? - A konverziót nálunk az fékezte A konverzió az elektrotechnikai ipart is érinti. E szakágazatot a hadiipari komponensek gyártására fejlesztették, most pedig üresen álló termelőcsarnokaink vannak, például Dunaszerdahelyen, Pöstyénben és másutt. Ha rövid időn belül ezt nem lendítjük mozgásba, akkor a jövö évben több tízezer munkanélkülivel számolhatunk! Ami a jövő évi munkanélküliséget illeti - bár senkinek sem akarom elrontani a karácsonyát - a becslések mintegy 440 ezer munkanélkülivel számolnak. Ha kevesebb lesz a munkanélküli, akkor azt a kormány sikeiének könyvelhetjük el. • Milyen lépeseket tesz a szlovák kormány, ha nem hagynák jóvá az illetékességi javaslatokat? Felkékat. Éspedig a szövetségi kormányfő távollétében. Tehát reális a veszélye, hogy a szövetségi parlament elé a nemzeti tanácsok javaslata kerül, amely eltér a kormány által kidolgozott változattól. Hogy ez, amennyiben bekövetkezik, mit okoz majd a parlamentben, szinte el sem tudom képzelni A mostani helyzetben úgy kellene rá reagálnunk, hogy saját kormányprogramunkat és az SZNT állásfoglalását támogatnánk Ezt az állásfoglalást kezdeményező javaslatként a Szövetségi Gyűlés elé terjeszti Dönteniük a Szoveségi Gyűlés képviselőinek kell Ezeknek az anyagoknak az elvetése olyan móly politikai válság megalapozását j^onu.-né, amelyből csak nagyon nehazen térhetnénk magunkhoz Tudják, hogy mit okozott a nyelvtörvény Pozsonyban, nem tudom, mi lenne az illetékességi törvény következménye az egész föderációban. Tulajdonképpen ez a kivezető út jelenti az állam egységét szilárdító megoldást, a föderáció alapvető illetékességi kapcsolatainak megoldását. Amennyiben ma meg kell változtani, mert valamilyen miniszternek valami nem tetszik, akkor nem tudom... • Kormányelnök úr, mi a véleménye az elhalasztott magyarországi látogatásáról és általában a déli szomszédunkhoz fűződő kapcsolatainkról? -A látogatás időpontját kölcsönösen egyeztettük, a tanácskozásra azonban nem került sor. Az okokat ismerik. Úgy véljük, hogy először is tisztáznunk kell kölcsönös politikai kapcsolatainkat Mégis lehetetlen, hogy az Európa Tanácsba történt feltétele után a Magyar Köztársaság kormánya olyan nyilatkozatot tegyen, miszerint ismételten valamennyi magyar kormányának tekinti magát. Ez politikai konfliktus tárgya A magyar kormány fölöslegesen mondja, hogy mi is igy viselkedjünk. Hiszen-ez, az istenéit, lehetetlen' Ha ez igy kezdődik, az a nacionalizmus íoiiangolásat jelenti, s ellenreakcióként a nacionalizmust hívnánk életre • ••».ťovak'áo-.'n is Az egyik nac'onal'zmus a mao'p. eiien. Igy nem po>:t-za'ho* fsvn-x -jy ••»••;