Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-08 / 262. szám, csütörtök

Nemcsak a cégtábla változott Októbertől önálló vállalat a losonci gépkocsijavító A gazdasági rendszerváltás szele lassan minden (jyár kapuját átjárta már, s ez lépéskényszerre ösztönözte a termelésért, a kollektíváért felelősséget érző vezetőket is. A létbizonytalanság előszobájába került, sokszor a gazdasági csőd szélén álló vállalatok egymás után jönnek rá, kettőt lép, aki időben lép. Ennek tudatában léptek Losoncon is, ahol a Csehszlovák Gépkocsijavító Vállalat szlovákiai hatáskörű mammutvállalatának hét üzeméből a legnagyobb, az 550 dolgozót foglalkoztató losonci üzem október elsejétől a gazdasági önállósulás útját választotta. Fordult a kocka A kiválást és az önálló érvényesülés útját már az év eleji munkásnagygyüléseken is sokan emlegették. Süle László mérnök igazgatónak felemás emlékei vannak a lincshangulatú tömeges összejövetelekről. Miután vázolta a gyár jelenével és jövőjével összefüggő elképzeléseit, terveit, a magát becsapottnak érző tömeg a vállalat kötelékeiből való kiválást sürgette. Jó pár hónap telt el a józan fontolgatás, mérlegelés jegyében, hiszen az üzem az állami vállalat égisze alatt is eredményesen működött, de végül is a válás mellett döntöttek. A gyár épületére októbertől a Nógrádi Gépkocsijavító Vállalat feliratú cégtábla került. Az igazgató jövőbeni tervei, gyakorlatban foganatosított intézkedései bizalomgerjesztő perspektívát jelent a dolgozók számára, így továbbra is bizalmat szavaztak neki, őt bízták meg az új vállalat szekerének elindításával. - Nem volt könnyű a döntés, mert - ugye - volt egy vállalat, amely az anyagbeszerzéstől, a jogi képviseleten keresztül a gyártmányfejlesztésig mindent magára vállalt - kezdi fejtegetését a megbízott igazgató. - Mindezért azonban busás árat fizettünk, tavaly például négy és félmillió koronát kanyarított le a vállalati vezetés a nyereségünkből, ami már egy jelentős tétel. A vitát végül is a piaci helyzet jelenlegi és várható alakulása döntötte el. Mi eddig a Škoda és LIAZ teherautók, illetve a Karosa típusú autóbuszok valamennyi típusának teljes és részleges felújítását és javítását végeztük. Nem azt akarom mondani, hogy a jövőben ezt beszüntetjük, de csupán ebből már napjainkban is nehéz lenne megélni. Megszűnt a központi tervgazdálkodás, éppen ezért a nagyjavítások iránt megcsappant az érdeklődés. Mindenki csak addig nyújtózkodik, ameddik a takarója ér, magyarán, ma már nincs mindenkinek mindenre pénze. A jövőben a fődarabcserékre kell összpontosítanunk és minden olyan javításra, amilyet a kedves ügyfél óhajt és előzetes megegyezés szerint ki is tud fizetni. Fordult a kocka, a feltételeket ma már nem mi diktáljuk, ráadásul egyre több a maszek autójavító, olyan, aki már a nagyobb járművek javítását is elvállalja, de jelenleg még nem komoly konkurensek. Egy nagy bürokratikus gépezet nem képes felvenni a versenyt a piaci helyzetre való gyors reagálásban, a belföldi és külföldi közvetlen kapcsolatok megteremtésében, gyártmányfejlesztésben és másban sem egy kisebb, jól összehangolt kollektívával. Most mindent önállóan, szabadon és minden bizonnyal rugalmasabban és hatékonyabban végezhetünk majd el. utolsó negyedévet az első termelési és pénzügyi gazdálkodási évnek tekintik, ami bármennyire is szokatlan és idegenül hangzik, de így igaz. A feltétlenül szükséges nyereségküszöb eléréséről beszélnek, s ennek szerteágazó vonatkozásairól ismét az igazgató szavaiból tudtam meg a legtöbbet. - Nem egyszerű a feladat, amire vállalkoztunk, de nem vállaltuk volna, ha nem bíznánk önmagunkban. Kulcskérdés, hogy a továbbiakban mit, kivel és hogyan, mennyiért javítAz egyik csarnokban a teherautók javítását végzik önbizalom és koncepció A nemzetközi váltás, a teljes önállósulás problémagubancából a gazdasági, ezen belül is a pénzügyek rendezése okozza a legtöbb gondot vállalatainkban, üzemeinkben. A losonci vállalat közgazdászai erre különösképpen nem panaszkodtak, mivel itt szó sem volt szanálásról, osztozkodásról, az ő szavaikkal élve egyszerűen csak „delimitálták a sajátjukat". Az év első kilenc hónapját egységes egészként lezárták, majd saját bankszámlát nyitottak, vagyis a nulláról indultak. Az Süle László: - Nem vállaltuk volna, ha nem bíznánk önmagunkban A másikban a különböző felépítményű Karosa alvázú járműveket szerelik (A szerző felvételei) sunk, illetve gyártsunk. A termelés átszervezése mellett a belföldi és külföldi kooperációban is bízunk. Addig, míg nincs önálló külkereskedelmi jogunk, addig ezt csak kicsiben tudjuk végezni, de máris vannak biztató jelek. Tárgyalásokat folytattunk egy magyarországi, illetve egy osztrák céggel és megtaláltuk a közös érdekszférákat. Nemrég, igaz még a régi nevünkön, Bécsben is kiállítottunk. Gyáron belül a technológiai fegyelem és a munkaerkölcs javítására helyeztük a hangsúlyt. Csak a legindokoltabb esetekben válunk meg egy-egy dolgozónktól. Komolyan foglalkozunk az anyagi ösztönzéssel, a teljesítményfokozás és a minőségjavítás céljából új bérezési formát vezettünk be. Idővel részvénytársasággá szeretnénk válni, de remélhetőleg már január elsejétől a teljes önállósulás útjára lépünk, annál is inkább mert alapítónk, a knb megszűnik. Új járművek a láthatáron A gyár igazi profilját a szerelőcsarnokokban ismertem meg. - Ez itt egy díszletszállító és öltözőkocsi, ami a kassai Thália Színháznak készül - mondja kísérőm, Peter Veselý mérnök, a gyártmány-*" fejlesztési részleg vezetője a Karosa alvázas speciális felépítményű járművek részlegére érve. Több, számomra első látásra ismeretlen, az autóbuszra csak részben hasonlító szállítókocsit láthattam. Kiderült, a vállalat névkártyáján feltüntetett „gépkocsijavító" már csak részben fedi a valóságot. - Magánvállalkozók, de szervezetek is kérnek tőlünk különböző szolgálatot teljesítő járműveket. Ezekből az idén harminc darab készül, de jövőre már százat szeretnénk legyártani. Most a legnagyobb érdeklődés a mozgóboltokat kíséri - ezeket mélyhűtővel, raktársarokkal és vízvezetékkel is ellátjuk. Említhetném továbbá a versenyló- és juhszállító kocsikat, de akár a bútor-, versenyautó vagy hússzállítókat is. Megrendelésre készült már nálunk mozgóétterem, tábori konyha és sok minden más is. A közeljövőben kezdünk hozzá a rajztáblákon már elkészült áruszállítóhoz, melyből a Jednota fogyasztási szövetkezet breznói részlege egyszerre kettőt is rendelt, igaz, az egyiket péksüteménynek, a másikat cipők szállítására. Már itt a megrendelés egy lakókocsira is, de a jövőben bizonyára más óhajok és kívánságok is lesznek. Bárhogy is legyen, a megrendelő kérése számunkra parancs, senkit sem utasítunk vissza. POLGÁRI LÁSZLÓ A szovjet kőolajbányászat válsága Kifulladásig A Szovjetunió tüzelőanyag-energetikai komplexumának mérete és szerkezete egészen egyedülálló. Nemcsak az energiahordozók kitermelése, hanem a bizonyított készletek terén is a világ élvonalában áll. A kőolajbányászatban legfőbb szövetségesünk az első helyet foglalja el (az USA és Szaúd-Arábia előtt), földgázkészletei pedig messze a legnagyobbak (a világkészletek 38 százaléka) - ugye még nem feledtük el az ilyen és ehhez hasonló jellemzéseket keleti szomszédunkról? Vajon mivel magyarázható akkor a szovjet energiaipar csökkenő teljesítménye, ezen belül a kőolajjövesztés már-már drámai hanyatlása, mely oly súlyos nehézségeket okoz nekünk is? AZ ARANYKOR... A statisztikai adatokból kitűnik, milyen nagy mértékben növekedett a hetvenes években a szovjet energiatermelés. Ez leginkább a kőolajés földgázbányászatban szembetűnő. Míg 1970-ben az előbbiből, 353 millió tonnát hoztak a felszínre, addig 1980-ban már 603,2 millió tonnát, tehát 71 százalékos volt a növekedés. Még ennél is látványosabban nőtt a földgázjövesztés: egy évtized alatt 184,4 milliárd köbméterről 405,6 milliárd köbméterrel nőtt, ami 75 százalékos növekedésnek felel meg. Miért is volt szükség erre az „erőltetett menetre"? A válasz egyszerű: e két energiahordozó nyugati exportjával fedezték a birodalom keményvaluta-szükségletének döntő részét. Különösen jól jött az 1973as, majd 1979-es olajáremelkedés, melyek még inkább fokozták a bevételeket. Míg 1973-ban csak 2,4 milliárd rubel hasznot hozott a kőolaj és termékeinek exportja, 1984-ben már 30,9 milliárd rubelt (folyó árakon számítva). Még 1987-ben is, amikor már visszaestek az árak, a Nyugatra irányuló * kőolaj és földgáz adta a szovjet dollárbevételek 80 százalékát, ami hihetetlenül magas arány. Nem egy közgazdász szerint éppen ez a „valutaeső" késleltette a szovjet gazdaság válságának bekövetkezését. E nézetet vallók közül Ottó Lacisz, a Kommunyiszt folyóirat főszerkesztő-helyettese így nyilatkozik: ,,Ha nem lett volna az a 200 milliárd dolláros pénzinjekció, már a hetvenes évek közepén mindanynyiunk számára világos lett volna, hogy gazdaságunk nem működik normálisan." Alekszej Szilin, a Glavtyumenygeológija szakértője szerint éppen a kőolajtermelés felfutása segítette a bürokratákat Koszigin óvatos gazdasági reformjának megakasztásában, nem egy helyen pedig a valutabőség ellenére tovább romlott a helyzet. „Az olajtermelés növekedését Tyumenyben nemhogy nem követte gazdasági és szociális fellendülés, hanem az életszínvonal és az élet minőségének süllyedéséhez vezetett" - írta az Eko szaklapban. ... ÉS KÖVETKEZMÉNYEI A befolyó hihetetlen mennyiségű pénzösszegek az extenzív gazdálkodás folytatásának alapjává váltak. A moszkvai tervezők és politikusok azt hitték, hosszú ideig finanszírozhatják belőlük gigantomán elképzeléseiket úgy, hogy magával a kőolajés földgázkitermelő körzetekkel nem sokat törődtek. Pedig fokozatosan emelkedni kezdtek a termelési költségek: csak 1981-1985 között az egységnyi kőolaj kibányászásának ára 180 százalékkal nőtt, aföldgáznál 280 százalék, a szénjövesztésnél 60 százalék ez a mutató. A régi források apadásával a fő energiatermelő körzetek fokozatosan északi, illetve keleti területekre tevődtek át. A jelenlegi csökkenő olajtermelés is csak akkor tartható szinten, ha új kutakat nyitnak meg Nyugat-Kazahsztánban, a sarkvidéken és a Távol-Keleten. E távoleső területek kedvezőtlen éghajlati és geológiai adottságai - vélik a The Petroleum Economist szakértői - óhatatlanul növelni fogják a kitermelési költségeket. Baku, a legrégebben feltárt lelőhely úgyszólván kimerült (bár még a Kaszpi-tenger alatt lehetnek tartalékok), a volga-urali olajmezők hozama az utóbbi harminc év intenzív kiaknázása következtében rohamosan csökkent. Maga Nyugat-Szibéria, a legnagyobb lelőhely is a kimerülés jeleit mutatja. Hogy a feszített terveket teljesítsék, a legkönnyebben kiaknázható forrásokat már kiszipolyozták. Valóságos rablógazdálkodás folyt és folyik mind a mai napig, ami a primitív technológiával és emberi nemtörődömséggel párosulva végzetes pusztítást okozott és okoz mind a lelőhelyeken, mind a környezetben. „Lepusztult, elöregedett, gazdaságtalan - ilyen ma a szovjet olajipar" - írja a Der Spiegel. ,,Ha végigjárunk egy szovjet finomítót, már az első pillanatban látjuk, hogy ott könnyedén meg lehetne takarítani a felhasznált energia 50 százalékát ' - mondja Arno Koernig német szakértő. Az olajbányászat egyik melléktermékeként feltörő gázt a feldolgozás helyett elégetik. Anatolij Sztarikov, a Nyizsnyevartovszknyevtyegaz vállalat igazgatója szerint csak ebben az óriáskombinátban naponta mintegy kétmillió köbméter gázt égetnek el. Egyáltalán, csupán a nyugat-szibériai területen elpazarolt évi energiamennyiség elegendő lenne a volt NSZK hét évi szükségleteinek kielégítésére. A HANYATLÁS ÉVEI Sajnos, nemcsak gazdasági, technológiai, pénzügyi gondokkal kell megküzdeniük. A környezetvédelem bűnös elhanyagolása az emberhez méltatlan feltételekkel és a növekvő bűnözéssel együtt szintén megteszi a hatását. Az energia a Szovjetunióban című atlasz szerint - amelyet az amerikai hírszerző szolgálat adott ki - az évente Nyugat-Szibériába érkezők 80 százaléka, amint csak lehet, elhagyja e körzetet. ,,A megyeszékhely központi áruházában bóvlitermékek garmadája hever, miközben a jobb minőségű élelmiszert, vodkát, cigarettát hónapszámra nem lehet kapni" - írja a HVG helyszíni tudósítója. Az utóbbi tizenöt évben a szovjet kőolajkészletek mintegy a negyedével csökkentek. Gyakorlatilag a nyolcvanas évek elejétől stagnáló kőolajtermelés 1988 óta „zuhanórepülésbe" kezdett. Míg abban az évben 624,2 millió tonnával tetőzött a bányászat, addig 1989-ben már csak 607,3 millió tonnát sikerült felhozni, erre az évre a becslések 585 milliót jeleznek, de Sevardnadze szovjet külügyminiszter október 24én a csehszlovák-szovjet kapcsolatok jövőjéről tartott szemináriumon rámutatott, az idén a Szovjetunióban a kőolaj-kitermelés 50 millió tonnával, de lehet, hogy még többel is csökkenni fog. A kétségbeejtő helyzeten többek közt úgy próbálnak javítani, hogy hyugati vállalatokat vonnak be új lelőhelyek felkutatásába és kiaknázásába, modern technológiákhoz is hozzájutva ezzel. Elsőként a francia Elf Aquitaine írt alá szerződést a szovjetekkel a Kaszpi-tenger környékén történő feltárásokról. A nagy üzletbe többen igyekeznek bekapcsolódni, így az amerikai Chevron vagy a német Deminex. Valóban, a takarékosabb gazdaság mellett a fejlett Nyugat bekapcsolódása a másik megoldás a Szovjetunió energiaigényének kielégítésére. Vezető szovjet szakemberek nemrégiben egy Párizsban rendezett szemináriumon bejelentették: 2000-ig mintegy 400-500 millió tonna kőolajat szeretnének megtakarítani. Ez csak látszólag nagy mennyiség, mint-ahogy egy olajbányászati szakember megjegyezte: ,,A szovjet pazarlás a világ legnagyobb lelőhelye." SIDÓ H. ZOLTÁN ÚJ SZÚ 4 1990. XI. 8.