Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-08 / 262. szám, csütörtök

Két hét múlva helyi önkormányzatokat választunk ZAVARTALANOK AZ ELŐKÉSZÜLETEK • 64 KÖZSÉGBEN NINCS POLGÁRMESTER-JELÖLT • MÁR NYOMJÁK A SZAVAZÓLAPOKAT Rövidesen megválasztjuk a községek és városok polgármestereit, valamint képviselő-testületeik tagjait. A múlthoz viszonyítva az államigazgatási szervek szerepe a választások előkészítésében megváltozott. A választók megnyerése, a jelöltek bemutatása a pártok és mozgalmak feladata, az államigazgatásra, a nemzeti bizottságokra csak a szervezés hárul. Ezzel kapcsolatban tettünk fel néhány kérdést STANISLAV BEČICÁNAK, a Szlovák Belügyminisztérium illetékes osztálya igazgatójának. • Rendkívül mozgalmas napokat élünk. Az utóbbi hetek belpolitikai eseményei hogyan befolyásolják a választások előkészítését? - Természetesen az államigazgatási szervek dolgozóit, a minisztériumtól egész a helyi nemzeti bizottságokig, érintik az események, de nincsenek hatással a november 23-24-re kihirdetett választások szervezési előkészítésére. Nem tudunk arról, hogy bárhol is ilyen vonatkozásban zavarólag hatottak volna. • Szeptember 29-ig kellett a pártoknak, mozgalmaknak és koalícióiknak bejelenteniük jelöltjeiket, illetve a független jelölteknek indulásukat. Előfordult, hogy nem akadtak jelöltek a polgármesteri posztra vagy a képviselőkre? Mi lesz ezekben a községekben? - Mivel 29-e munkaszüneti nap volt, a jelöléseket november elsejéig elfogadták. Néhány helyen azonban, főleg a független jelöltek, később jelentették be indulásukat, ezeket az eseteket a választási bizottságok külön-külön felülbírálták és a legtöbb megkésett beadványt visszautasították. Hatvannégy községben nem akadt jelölt a polgármesteri posztra, huszonhétben sem a polgármesterre, sem a képviselőkre, kilencben pedig csak a képviselőkre nem terjesztettek be javaslatot. Ezekben új választást kell majd tartani, időpontját az SZNT Elnöksége határozza meg, előreláthatóan februrár elejére. • Már dolgoznak a városi, helyi és szavazóköri választási bizottságok. Hogyan készültek fel teendőik ellátására? - Minisztériumunk a járási nemzeti bizottságokkal és a Szlovák Statisztikai Hivatallal együttműködve tanfolyamokat szervezett a bizottsági tagok számára. így alkalmuk nyílt minden fontos ismeret elsajátítására. Reméljük, munkájukban nem lesz fennakadás. • A törvény szerint a választások előtt harminc nappal kellett megalaTALÁN JANUÁRTÓL Korona és forint piaci áron A múlt szombaton hírt adtunk már arról, hogy Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank és Josef Tošovský, a Csehszlovák Állami Bank elnökének pozsonyi tárgyalásai milyen eredményeket hoztak a két valuta turistaárfolyamának jövőbeni meghatározásában. Az akkori rövid hírt most azzal egészítjük ki, amit Josef Tošovskýtól tudtunk meg. ÚJ SZÚ 1990. XI. 8. • Miről is tárgyaltak a bankelnökök és a kíséretükben levő bankszakemberek? - Bár a két ország gazdasági helyzete különbözik egymástól, nagyon hasonlóan közelítjük meg a gazdasági problémák megoldását és megállapítottuk, hogy mindkét országban hasonló lépésekre kell, hogy sor kerüljön. Ezek nem lesznek népszerűek, mégis meg kell őket tenni. Már most is szembe kell néznünk olyan hatásokkal, mint a KGST piac széthullása és az öböl-válság nyomán keletkezett olajárrobbanás. Veszteségeink vannak a gazdasági struktúra és a műszaki fejlesztés elmaradottsága miatt is. A veszteségeket saját számlánkra kell elkönyvelni, hiszen hosszabb távon senki sem hajlandó ezeket fedezni. A legközelebbi időszak tehát mindenképpen nagyon nehéz lesz, ennek ellenére - vagy talán éppen ezért - nagyon gyorsan kell cselekednünk. Ez a magyar partnerek véleménye is. • Az olajárrobbanást közvetlenül is érzékelhetjük és ebbe belejátszik a Szovjetunióval folytatott kereskedelem szétziláltsága is. Mit tehetnek ebben az ügyben a bankszakemberek? - Azzal, hogy a Szovjetunió egyoldalúan felmondta az eddigi fizetési rendszert (promt inkasszó), a KGST működése gyakorlatilag megszűnt. Ez nagyon jelentős beavatkozás a két ország kereskedelmébe, mivel eddig ezen alapultak a kapcsolatok. A fizetési rendszer úgy működött, hogy ha például a mi vállalatunk árut szállított a Szovjetunióba és felmutatta a szerződést, akkor az áru ellenértékét kereskedelmi bankunk koronában azonnal kifizette, majd a bankok egymás között számoltak el. A kereskedelem tehát a bizalomra épült. A Szovjetunióba exportáló vállalatnak most várnia kell, amíg a szovjet bank elszámolja a szállítást, s ezt igazolja a mi bankunknak. Mi csak ezután fizethetünk a vállalatnak. Ez sok helyen okoz majd átmenetileg fizetésképtelenséget vagy legalábbis pénzhiányt. Mi egy ideig nem tettünk válaszlépéseket, megvártuk a Čalfa -Rizskov megbeszéléseket, de mivel itt e téren nem született eredmény, szintén felmondtuk a promt inkasszót. A magyarok ezt már előbb megtették. • Nagyon kedvező volt a hír, hogy a forint és a korona turistaárfolyamát ezentúl a piacra bízzák és eltörlik a korlátozásokat. Mikortól léphet ez életbe? - Természetesen nem a jövő héttől és nem is a jövő hónaptól. Novemberben kidolgozzuk ennek konkrét megvalósítását, az átváltás részleteit és decemberben aláírhatjuk a szerződést. Ha a pénzügyminisztérium is egyetért, mert egyelőre neki is beleszólási joga van, akkor január elsejétől a forint-korona árfolyamát már a két valutának a dollárhoz viszonyított árfolyamából számítjuk ki (egy dollár most 63,14 forint és 32,85 korona - a szerk. megj.), és eltöröljük a 400 forintos csehszlovákiai és a 300 koronás magyarországi beváltási korlátozást is. Év végéig, mivel a két ország kereskedelme enyhe csehszlovák aktívumot mutat, szeretnénk vásárolni a Magyar Nemzeti Banktól félmilliárd, vagy akár egymilliárd forintot is turizmus céljaira s ezzel kiegyenlíthetnénk ezt a kereskedelmi különbséget. • A két bank szakemberei a legtöbb dologban azonos nézeteket vallanak. Hogyan konkurál majd a két pénzintézet, hiszen nem haladhatnak kéz a kézben? Ez a bankokra nem jellemző. - Máris konkurálunk a külföldi hitelek és segélyek megszerzésében. De itt sem mehetünk „élre", mert mindkét fél érdeke, hogy a másik is fizetőképes és stabil legyen. Úgy döntöttünk, hogy ezen a területen is közös stratégiát dolgozunk majd ki. Lesz rá alkalom, hiszen abban is megegyeztünk, hogy a jövőben rendszeressé válnak találkozóink. (szénási) kulniuk a szavazóköri bizottságoknak. Mindenütt megtörtént ez? - Ezen a téren problémák vannak, egyes pártok nem tettek eleget annak a kötelességüknek, hogy egy-egy tagot és póttagot jelöljenek ezekbe a bizottságokba. így nem sikerült betartani a határidőt. Ha a pártok a felszólítás ellenére sem ismertetik jelöltjeiket a helyi vagy városi nemzeti bizottság tesz javaslatot a bizottság tagjaira. Ez beletartozik jogkörükbe, hiszen a szavazóköri bizottság a nemzeti bizottság elnökének kezébe teszi le a választási törvény által előírt fogadalmat. • Milyen feladataik vannak napjainkban a nemzeti bizottságoknak? - Mindenütt ki kell függeszteniük a választók névjegyzékét, a jelöltek listáját és gondoskodniuk kell arról, hogy mindenki megtudja, hol, mikor adhatja le szavazatát. • Júniusban a parlamenti választások során nagyon sok pontatlanság volt a választók névjegyzékeiben. Előfordulhat ez most is? - Elméletileg nem, hiszen júniusban a jegyzékeket kiegészítették. Ennek ellenére, ha valakinek az adatait hibásan tüntetik fel, vagy esetleg nevét kihagyják, forduljon az illetékes nemzeti bizottsághoz és kérje a jegyzék kiigazítását. • Fontos feladat a szavazólapok kinyomtatása. Hogyan készültek'fel erre? - A nagyobb városok és választókerületek szavazólapjait a nyomdák készítik el. A kisebb településekről a járási nemzeti bizottságok gondoskodnak. A minisztériumtól kapott sokszorosítógépekkel készítik el számukra a szavazólapokat. Egyelőre minden az ütemterv szerint folyik. • Hogyan készültek fel a szavazatok összeszámolására? - Ezzel kapcsolatban a legtöbb munka a szavazóköri bizottságokra vár. Ök számlálják össze a szavazatokat, az adatokat a helyi választási bizottságnak továbbítják, majd a járási választási bizottságok a statisztikai hivatal szakembereinek részvételével összegezik az eredményeket. Az összesített szlovákiai eredményeket számításaink szerint november 26-án hozzuk nyilvánosságra.. • A közhangulatra rányomják bélyegüket a felfokozott nemzeti érzelmek. Érzékelik ezt a választások előkészítése során is? - Úgy látjuk, az ellentéteket a pártok, mozgalmak, szervezetek mesterségesen szítják, a nemzetiségileg vegyes lakosságú területeken nyugalom van, így a választási előkészületek is zavartalanul folynak. -rMás a miénk, más az enyém Szemléletváltást hozott a magántulajdonra alapozott érdekeltségi rendszer Manapság, bármilyen összefüggésben kerüljön is szóba a mezőgazdaság jövője, a szövetkezetek és állami gazdaságok vezető tisztségviselői részéről jobbára bizonytalanságot és tanácstalanságot kifejező vállrándítás a válasz. Gyakran és sokaktól hajijuk, elviselhetetlenül sok a megszorítás, kevés a megértő, biztató szó. Valószínűleg pusztán a földművesek ősi, veleszületett túlélési ösztönének köszönhető, hogy a gazdasági vezetők zöme még nem adta fel a reményt. A teljes létbizonytalanság határán is egyfajta jövőkép kimunkálásán dolgoznak. Van, aki a gigantománia szülte, talán hét-nyolc falu határát felölelő, egyesített szövetkezet feldarabolásában véli felfedezni az eredményesebb gazdálkodás titkát, mások a termelési szerkezet módosításában, a nem tipikusan mezőgazdasági jellegű vállalkozások felfuttatásában, vagy teszem azt a végtermékek finalizálásának megoldásában látják a jövőbeni érvényesülés lehetőségét. Valahol termelési és értékesítési részvénytársasággá szeretnék alakítani a szövetkezetet, míg másutt arra esküsznek, csak akkor maradhatnak talpon, ha valóban a tulajdonosok társulásán alapuló, több kis szövetkezetet magába tömörítő, úgymond a szövetkezetek szövetkezetévé fejlesztik a közös gazdaságot. Egyik-másik megoldás népszerűsítése, a gyakran merőben eltérő elképzelések helyességének bizonygatása vagy cáfolása céljából most konkrét példák felsorolása következhetne. Ehelyett - az alternatív gondolkodást, a lehetőségek egybevetését segítendő - nézzük meg, milyen tapasztalatokat szereztek a szövetkezeti gazdálkodás megreformálása terén egy magyarországi termelőszövetkezetben, amely idestova egy éve lépett a megújulás útjára. Kállósemjén 4870 lakosú község. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez, vagyis az ország kimondottan agrárjellegű vidékeinek egyikéhez tartozik. Szövetkezete 4 ezer hektár mezőgazdasági földterületet művel, de ebből csupán 2400 hektár a szántó. Tagjainak száma 750, ebből 460 nyugdíjas. Évi átlagban 10 százalékos nyereségszintet tudnak elérni, ami hozzávetőleg 25 millió forintnak felel meg. A mostoha feltételek ellenére búzából 5,5-6, kukoricából 8, napraforgóból pedig 2,5 tonna körüli hektárhozamokat érnek el, teheneik évi átlagban 6 ezer liter tejet termelnek. Most pedig arról, amiért figyelmükbe ajánlottam ezt a szövetkezetet. A gazdasági reform elvárásaihoz igazodva bárhogy igyekeztek javítani a gazdálkodás eredményességén, a legérzékenyebb területen, a tehertételek csökkentésében sehogy sem tudtak figyelmet érdemlő eredményt felmutatni. Rá kellett döbbenniük, hogy amíg nem változtatnak az egyéni anyagi érdekeltség bevett formáin, nem jutnak ötről hatra. Kidolgoztak egy, a tulajdonosi szemléletmódot erősítő, sajátos érdekeltségi és munkaszervezési rendszert, melyben összesen 16 önálló gazdálkodási egység működik a szövetkezet kebelében. Nem írtak elő semmit, valamennyi egység - munkacsoport, dolgozókollektíva - alulról szerveződött. Az emberek maguk választották meg, kivel akarnak együtt dolgozni, s vezetőt is maguk választottak az egység élére. Tekintve, hogy Magyarországon törvény szabályozza a foglalkoztatási kötelezettséget, a legtöbb gondot annak a 90 tagnak az elbocsátása okozta, akikre nem tartottak igényt. Valamennyi önelszámolási egységnek saját műszaki ellátmánya, költségvetése, folyószámlája és hitelkerete van. Itt hangsúlyozni kell, hogy a csoportok egyelőre csupán a szövetkezettől vehetnek fel hitelt - a bank által kivetettnél 2 százalékkal nagyobb kamat ellenében ami a csoportok anyagi-műszaki felkészültségében tapasztalható eltérések kiegyenlítését szolgálja. Később a beruházások területén is szabad kezet kapnak az egységek. Figyelmet érdemel, hogy a csoportokon belül például a gépkezelőknek saját tulajdonba adták a gépeket, melyekkel szolgáltatásszerű bérmunkát végeznek a szövetkezet részére. A gépek árát a tulajdonosok 4 éven belül kötelesek törleszteni. Továbbra is működik az alkatrészraktár, de immár nem kiutalja, hanem eladja az igénylőnek az alkatrészeket, mégpedig 15 százalék beszerzésiraktározási díjat számlázva. Mészáros János elnök szerint maguk is csodálkoztak, hogy ez milyen változást hozott. A megtakarítás milliókra rúg, pedig a gépeket sokkal jobban kihasználják, mint korábban. Ezt az állítást igazolja, hogy a géppark 50 százaléka egycsapásra feleslegesnek bizonyult, túl kellett rajta adni. Hasonlóképpen alakult a helyzet a többi részlegen is. Több vezető tisztségviselővel beszéltünk a szövetkezetben, mindegyikük azt állította, hogy az új érdekeltségi rendszer gyökeresen megváltoztatta a szemléletmódot. Amíg a közös tulajdont képező vagyon törött-szakadt vagy tűnt el, nem fájt senkinek, most viszont gazdaként, tulajdonosként vigyázza mindenki a sajátját. Nincs pazarlás, egyik csoport sem követel ésszerűtlen beruházásokat, senki nem akar tagnak felvetetni új munkaerőt csak azért, mert teszem azt a sógoráról vagy komájáról van szó. Nem csoda, hisz az átlagkereset máris 33 százalékkal nőtt, s Mészáros János elnök szerint ez még csak a kezdet. Ahogy ő számítja, még legalább 70 százalékos növekedést érhetnek el, ha valamennyi egységben olyan teljesítményeket tudnak felmutatni, mint a gépkezelők vagy a varrónők. És látnak még tartalékot a dohány és bogyósok termesztésére szakosodott, háztáji gazdálkodás továbbfejlesztésében is. A háztáji és egyéni gazdálkodásból származó, évi 50 millió forint bevétel is tanúsítja, jó utat választott az Új Élet MgTsz vezetősége és tagsága, amikor másokkal ellentétben nem riasztotta el magától, hanem szolgáltatásokat nyújtva felkarolta az egyéni vállalkozókat. Valamelyest talán ezek a tapasztalatok is hozzájárulhatnak szövetkezeteinkben a jövőkép formálásához. Más lapra tartozik, hogy a közös tulajdont talán méltányosabb volna vagyonjegyek formájában szétosztani, mint eladni a tagoknak. KÁDEK GÁBOR Nem(csak) a Csemadokon múlik A CsemadokróI szóló egyik tavaszi jegyzetemet azzal fejeztem be, hogy én az alapszervezetekben bízom, ők majd tudják, mit és hogyan kell lépni, cselekedni. Erre mit hallok a Csemadok Országos Választmányának minap megtartott őszi ülésén?! Azt, hogy növekszik azoknak az alapszervezeteknek a száma, amelyek ugyan nem szűntek meg, de egyáltalán nem működnek, azaz formálisan, ha úgy tetszik, papíron léteznek csupán. Még a vezetőségi tagok sem jönnek össze. Persze, minek is üléseznének, ha nincs miről, ha úgy érzik, ők is, a tagság is, most másra kell fordítani a fölös időt és energiát, nem a kultúrára. Meg kell élni, valahogy. Egyrészt. Másrészt: éppen azok közül hagytak fel sokan a Csemadok-tevékenységgel, legalábbis egyelőre, s léptek politikai pályára, kerültek új tisztségekbe vagy vállaltak közéleti szerepet, feladatokat helyi méretekben is, akik eddig a Csemadok legjobb erői voltak, mint kultúraszervezők vagy aktív szereplők. Ezen különben nincs mit csodálkoznunk, közép-kelet-európai jelenségről van szó, Moszkvától Budapesten át Prágáig éppen - és nem véletlenül - a kultúrális-művészeti szférából kerültek ki szép számmal politikusok. Mi meg Igazán nem vagyunk olyan sokan, politikusaink pedig duplán nem, hogy elkerülhettük volna a gyors hely- és szerepcseréket. Még annak árán is így kellett cselekedni, ha ennek kultúránk látja kárát. De nem ettől tartok én elsősorban, mármint az „átlépések" nyomán keletkezett űrök következményeitől, hiszen előbb-utóbb mindenütt feltűnnek majd új fáklyavivői a Csemadoknak. A kommercializálódás, az arnerikanizálódás negatív hatásai mellett nagyobb veszély fenyegeti kultúránkat, kulturális életünket: a közöny. Lehet, demagógia, amit mondok: a csehszlovákiai magyarság, melynek zöme a parlamenti választások idején oly lelkesen, egyszerre dobbanó szívvel voksolt a tizenkettesre, elfordulni látszik a magyar kultúrától, egyáltalán a kultúrától, mely megtartója volt évtizedeken át. Tisztelet a kivételnek - helynek és személynek. Ugyancsak a Csemadok Országos Választmányának ülésén hangzott el, mindenen felszívjuk a vizet, ha kisebb-nagyobb sérelem ér bennünket, de arra már nem vagyunk képesek, hogy pusztán megjelenjünk valamilyen kulturális eseményen, öt-tíz ember .legfeljebb, és általában mindig ugyanazok. A hivatásos művészeti produkciók iránt szintén megcsappant az érdeklődés, megtörténik például, hogy két magyar színházunk jó előadásaira is hatvan-hetven ember ül a nézőtéren ott, ahol még nem is olyan régen telt ház fogadta a művészeket. Persze, mint mondani szokás, az éremnek két oldala van. Azon túl, hogy a rendszerváltás, az átrendeződés időszakát éljük - amelynek eredményeit majd a jövőben érzékelhetjük, ma még inkább a következményei, egészen új helyzetek határozzák meg lépéseinket, választásainkat, közérzetünket, a szorító szociális-gazdasági körülményekkel együtt -, azért nem árt utána nézni, miért nem mennek el az emberek egy-egy rendezvényre. Hátha magában a rendezvényben van a hiba. A tartalmában, formájában, esetleg a propagálásában. Ami tegnap tömegeket vonzó, lelkesítő műsor volt, az mára „hegyi beszédnek" tűnhet, mégha nemzeti-nemzetiségi is a téma. És ha már a színházat említettem - vajon az elmúlt években nem mindenekelőtt maga a színház játszott-e közre abban, hogy a nézőtér fokozatosan foghíjassá vált? Van min törnünk a fejünket. Tegyem hozzá, hál' istennek. Mert az új helyzet új kihívások, új próbák elé állít. Ha a cselekvés akarásával, bátran szembe tudunk velük nézni: felfrissülhet, megifjodhat kultúránk ezerfelé természetes formában. Visszatérve a bevezetőhöz, azért én továbbra is bízom az alapszervezetekben, melyek nélkül a körzeti, járási, központi rendezvényeket sem lehetne megvalósítani. Böngészem a Csemadok országos és járási választmányainak jövő évre szóló, egyelőre még nem teljes akciótervét. Közel száz különböző jellegű rendezvény szerepel benne, átfogva a Pozsonytól Kaposkelcsényig terjedő területet, a hagyományos fesztiváloktól kezdve, dal- és táncünnepélyeken, szavalóversenyeken át a magyar irodalom és tudomány számos jeles alakjának a nevével fémjelzett irodalmi és kulturális napokig, művelődési és szakmai táborokig. Ez konkrétum. És nincs okunk kételkedni abban, hogy, az elmúlt évekhez hasonlóan, megvalósulnak a tervezett rendezvények. Ha mindehhez hozzávesszük a Csemadok keretében alakult szakmai társulások, továbbá a fokozatosan kiépülő Csemart-üzlethálőzat várható kezdeményezéseit, valamint a működő alapszervezetek ma még talán tervekben sem szereplő akcióit, az amatőr művészeti együttesek tevékenységét - bizakodhatunk, a Csemadok a maga részéről - a kultúrának korántsem kedvező körülmények között is - elvégzi, mi feladata nemzeti kisebbségünk gyarapításában. A kérdés csupán az, hogy - miként? Milyen - szakmai - színvonalon? Mindenekelőtt ebben segítene, ha a csehszlovákiai magyarság partnere lenne a Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Szövetségének. BODNÁR GYULA