Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-06 / 260. szám, kedd

Amíg „hiánycikk" a menedzser Az elnöknek sem árt, ha ismeri önmagát Közel az idő, amikor egy vállalat rámenős, de tisztességes eszközökkel dolgozó menedzser nélkül aligha létezhet. Persze, az se baj, ha már most kéznél van valaki, aki járatos az üzleti és jogi kérdésekben, kiváló szervező s egyben jó emberismerő. Mivel egyelőre nemcsak a menedzser, hanem a menedzseri hajlamokkal rendelkező egyén is „hiánycikk", nem árt, ha a vállalatvezetők, köztük a földműves-szövetkezeti elnökök is elsajátítanak néhány alapvető menedzseri ismeretet. - Új útra tért gazdaságunkban a földműves-szövetkezet elnökének gondjai, problémái teljesen újszerűek. Már nem fogják a kezét, senki sem mondja meg, hogy miből menynyit termeljen, mit hol és mennyiért értékesíthet. Amíg a múltban a kezdeményező vezető könnyen elveszíthette a felsőbb szervek bizalmát, most a vállalkozástól való félelem okozhatja a bajt. Aki nem mérlegel, annak esetenként még a termelési költségei sem térülnek meg. Mindez új üzleti kapcsolatok felvételével jár együtt, amelyek kezdete az emberi kapcsolatteremtés. - Nemcsak a leépülő támogatások, az egyre nagyobb termelési költségek és értékesítési problémák szaporítják gondjainkat, hanem a szövetkezetünkben is mindinkább tapasztalható újszerű emberi magatartás. A dráguló élet arra kényszeríti az embert, hogy többet keressen, s így jobban odafigyel a kényelmesen, kollégáik rovására dolgozókra. Kérik, hogy az ilyeneket bocsássuk el. Ez, akárcsak a termelés várható leszűkülése, munkaerő-felesleget teremt, olyan gondokat, amilyeneket egy menedzseri képességekkel is rendelkező vezető könnyebben megold. Ladislav Moravčík és Štefan Palacka mérnök, az Érsekújvári Földműves-szövetkezet elnöke, illetve termélésfelelőse szedte csokorba mindazt, amiért időt és fáradságot nem sajnálva mindketten beiratkoztak egy többrészes és több hetes menedzserképző tanfolyamra. Az elnök szerint legértékesebb a Nyitrán eltöltött hét volt. - Nyitrán kaptuk azt, amit tulajdonképpen vártunk. A képességvizsgálatok megmutatták, milyen ember vagyok. Mint vezetőnek milyen pozitív és negatív tulajdonságaim vannak. Az önismereti teszteket követő személyes beszélgetéseken konkrét helyzeteket oldottunk meg, majd az oktatóval megbeszéltük, hogy miben és miért döntöttem jól, illetve helytelenül. Megismertük az üzleti kapcsolatfelvétel módjait egy szakszerűen megfogalmazott levél által, illetve személyes találkozón. Megvitattuk a munkatársainkkal való együttműködés, valamint a személyes jellegű doigoK - megoizatas, dicséret, megrovás, büntetés - formáit. Megbeszéltük, miként kell kikerülni a stresszhatásokat, illetve miként vehetem elejét egy infarktusnak. Elnök és termelésfelelős azonos véleménye, hogy a hasonló tanfolyamokon ez utóbbit kellene előtérbe helyezni. Akár annak kárára, ami ezen túl szerepelt a „tantervben", s amelyről már a termelésfelelős beszélt. - Magyarországi és ausztriai tanulmányúton is részt vettünk. Amit láttunk, az hasznos, de főleg érdekes volt. Nyitrához viszonyítva különösen Ausztriában szereztünk lényegesen kevesebb gyakorlati értékű tapasztalatot. - Ez meglepő. Lehetnének konkrétabbak? -A több évtizedes más jellegű fejlődés miatt, ahogy mondani szokás, „fényévnyi távolságra" kerültünk egymástól. Az ottani jó átültetése idehaza visszalépést jelentene. Megnéztünk például „szövetkezeti" hús- és tejfeldolgozó központot. A feldolgozás folyamatos, mindent a lehető legésszerűbben szerveztek meg, a termelés hatékony. De mit tegyünk mi? Amúgy is szűkös pénzkeretünkből építsünk hasonló miniüzemeket, vagy a járást ellátó húsüzemmel és az érdekelt bolthálózattal együtt hozzunk létre egy részvénytársaságot? Szerintem ez utóbbi az ésszerűbb, így a tanfolyamon inkább ennek lehetőségeit, formáit, jogi és egyéb feltételeit kellett volna „tantervbe" venni. Az elnökhöz hasonlóan a termelésfelelős is módosítana a tananyagon. - Meglátogattunk néhány osztrák magángazdát, de a látottakat akkor sem tudnám hasznosítani, ha a szövetkezetből kilépve gazdálkodni kezdenék. Ugyanis az, amit most Ausztriában láthat az ember, már a negyedik, sőt az ötödik generáció munkájának az eredménye. A gazdaságot mindig csak az örökösök egyike kapja meg, s azt továbbfejleszti. Ahol a mi magángazdánk kezdi, ők ott évtizedekkel ezelőtt voltak, így azt, amire szüksége lenne, már nem láthatja. Szerintem az ilyen tanulmányutak helyett többet segítenének a kezdetet elemző és az induláshoz konkrét útmutatásokat adó előadások. Ezek része lehetne az is, hogy a földműves-szövetkezetek miként segítsék a kezdő magángazdákat. Elnök és termelésfelelős mindennek ellenére vallja, hogy a tanfolyam hasznos volt, s hasonló „fejtágításra" fokozatosan a szövetkezet valamennyi vezető beosztású tagját elküldik. EGRI FERENC Emelet Luxusbusz a Karosától Az első darab igazi szenzáció volt a brünni gépipari vásáron. Sokan hinni sem akarták, hogy a nagyon jól hangzó Neoplan cég neve mellett a Karosa gyáré is ott díszeleg a Skylinernek nevezett emeletes autóbuszcsoda elején. Ötven ülés az emeleten, húsz a „földszinten", légkondicionálás, speciálisan tervezett ülések, konyha, WC, hatalmas csomagtér, ügy nézett ki, mint a legjobb az ilyen emeletes távolsági autóbuszok között, s valóban a legjobb is. Azután a múlt héten kigördült a Vysoké Mýto-i Karosa gyár kapuján a következő példány, amelyet már nem a Detroitból hozott motor, hanem a LIAZ gyár terméke hajtott. Lehet, hogy a Karosa ezzel bekerült a világ legjobb autóbuszgyárai közé? De mi lesz akkor a mi autóbusz-közlekedésünkkel? - Azt nem fenyegeti veszély, legalább is a mi részünkről nem - nyugtat meg Václav Moravanský, a Karosában a Neoplannal való együttműködés irányítója -, sőt ezzel csak javulhat a helyzet. Majd elmondta, hogy a Karosa elsősorban a városi és városközi tömegközlekedésre összpontosított eddig, és nem tudta kielégíteni az igényesebb, például az utazási irodák részéről kapott megrendeléseket. Hiányzott nálunk a maximális kényelmet nyújtó autóbusz. Ezért kerestek olyan partnert, aki tud ilyet gyártani és ebben hajlandó is velük együttműködni. Persze, ez így, utólagosan összegezve a történteket, egyszerű feladatnak tűnik, de olyankor, amikor szinte minden vállalatunk külföldi partnert keres, hogy tőkéhez és fejlett technológiához jusson, teljesíthetetlennek is. Miképpen sikerült éppen ez a Karosának? Moravanský mérnök erre olyasvalamit mondott, ami - ismerve iparunk külföldi megítélését - nem nagyon jutott volna eszembe. -A Neoplan „csak" ötvenéves múltra visszatekintő vállalat, mig a Karosa már majdnem száz éve gyárt járműveket, és ez imponált a német vállalatnak. Elég azonban nem lett volna. Azt is ellenőrizték, hogy elég jó szakemberek dolgoznak-e Vysoké Mýtoban. s csak miután erről meggyőződtek, jött az anyag, a módszer és a pénz. Sokat nyomott a latban, hogy a csehszlovák autóbuszgyár mögött megfelelő háttéripar áll - gumiabroncs és fémlemez-gyártás, no meg a LIAZ-motorok, amelyek legújabbika már a nyugat-európai környezetvédelmi előírásoknak is megfelel és ösztönözte a stuttgarti céget az is, hogy megvesse lábát Kelet-Európában. Arról már szó volt az elején, hogy a Karosa - tudva a többi hazai vállalat erőlködéséről - megtisztelve érezheti magát, amiért ilyen gyorsan partnerre akadt, s hogy meg is indult a közös munka. De az egész hazai járműgyártás profitálhat a dologból. A Karosa ugyanis, amely a múltban kissé „visszafogottan" fejlesztett, most a lemaradását egy nagy ugrással szeretné behozni. Ebből a csúcstechnikából bizonyára átkerül valami a tömegközlekedés számára gyártott autóbuszokba (1993-tól nálunk is érvényes lesz a szigorú nyugat-európai környezetvédelmi norma), meg az ehhez kapcsolódó háttériparba is. Hogy lesz-e piaca errefelé az ilyen luxusbuszoknak, vagy a késztermék viszszamegy arrafelé, ahonnan a gyártási módszer jött, erre a kérdésre csak mosolygott Václav Moravanský, mondván, hogy az első jó néhány darabot elviszik a csehszlovák megrendelők, de érdeklődnek külföldiek is. Nem volt titok az sem, mennyit kellett beruházni a gyártáshoz. A legnagyobb beruházás ugyanis, a szaktudás, már megvolt. Az autóbusz megrendeléses alapon, tehát darabgyártásban készül, robotok és manipulátorok nélkül, majdhogynem kézi munka. Még új csarnokot sem kellett építeni, csak rendbehozni a szovjet csapatok kivonulása után megüresedett Vysoký Mýto-i kaszárnyákat. A gépkocsivezetők számára, akik bizonyára már szinte a kezükben érzik a volánját, még elárulom, hogy a busz négy méter magas (milyen nagyszerű lehet a kilátás a felső ülésekről), a súlya megegyezik a teherbírással, s ehhez a 24 tonnás összsúlyhoz derék, legalább 300 lóerős motor illik, amelyet a Karosa a Mercedesnél, a Scániánál, a DAF-nál, a MAN-nál, a LIAZ-nál vagy éppen Detroitban szerezhet be. Van beépített blokkolásgátló és az esetleges műszaki hibákat jelzi a fiagnosztikus rendszer. Jó utat a Skylinerrel. SZÉNÁSI GYÖRGY Politikai mérlegpróba Adalékok a nyelvtörvény parlamenti vitájához A rendkívül nehéz helyzetben tárgyaló Szlovák Nemzeti Tanács október 25-én megvitatta és néhány módosítással elfogadta a koalíciós nyelvtörvényt, elutasítva ezáltal a Matica slovenská egyértelműen diszkriminatív javaslatát. Sokaknak feltűnt, hogy a magyar nemzetiségű képviselők alig kapcsolódtak be a vitába és egyetlen magyarellenes kirohanásra sem válaszoltak. Azt hiszem, a vitától való tartózkodás és a támogatásnak a szavazásra való leszűkítése nem volt véletlen - legalábbis a Független Magyar Kezdeményezés részéről. Az FMK politikai vezetésének, szakértőinek és parlamenti képviselőinek nyelvtörvényelőkészítő tevékenységéről a lap hasábjain már többen szóltak (Zászlós Gábor, A. Nagy László, Tóth Károly és öllös László), ezúttal a parlamenti tárgyalást megelőző napok és a vita során alkalmazott stratégiát szeretném ismertetni. A parlamenti ülést megelőző bizottsági megvitatások során képviselőinknek négy fő célkitűzése volt: 1. bebizonyítani a Matica slovenská által kidolgozott javaslat alkotmányellenes jellegét; 2. rámutatni a kizárólagos nyelvtörvényjavaslat belső ellentmondásaira; 3. leszögezni a törvénytervezetnek nemzetközi előírások és a Csehszlovákia által aláírt szerződések szellemével való összeférhetetlenségét; 4. összhangban a Nyilvánosság az Erőszak Ellen képviselőivel megakadályozni a viták érzelmi és ideológiai elfajulását. Elképzeléseink nagyobbik részét sikerült hatékonyan megvalósítanunk, ezzel is hozzájárultunk ahhoz, hogy a parlamenti bizottságok túlnyomó többsége a koalíciós javaslat támogatása mellett döntött. Képviselőink aktívan részt vettek a vitákban és minden alkalmat megragadtak a higgadt jogi érvelésre. A nyelvtörvényjavaslatok parlamenti megtárgyalása sorári teljesen más stratégiát kellett választanunk és azt a tényt is figyelembe kellett vennünk, hogy az egész vitát egyenes adásban közvetítette a tévé és a rádió. Mielőtt megfogalmaznám a stratégiát és a tárgyalás tétjét, szeretném leszögezni, mely alapelveket vettük fontolóra. 1. Tapasztalataink szerint a nyelvtörvényről szóló vita két síkon folytatható. Az egyik az elmúlt évszázadokban és napjainkban felgyülemlett kölcsönös sérelmek mérlegretétele, mi által a jogok a sérelmek kiegyenlítésének szándékából következnek. Az első sík tehát a nemzeti jellegű vita. A másik vitamódszer a tárgyi, vagy nevezzük inkább joginak. Ez esetben a vitapartner nem kíván nemzeti jellegű replikázást és csak a nyelvtórvényről hajlandó eszmecserét folytatni. Világos volt, hogy a vitát csak ez utóbbi területen szabad folytatni. Az előbbieket és a nyilvános tévéadást tudatosítva feltételeztük, hogy a nacionalista szlovák képviselők provokatív felszólalásaikkal megpróbálják a vitát nemzeti síkra terelni. Ezért képviselőinkkel abban egyeztünk meg, hogy tartózkodni fognak a nemzeti jellegű polémiától. 2. Az elmúlt hónapok világosan megmutatták, hogy a kizárólagos nyelvtörvény a Szlovák Nemzeti Párt és a Matica slovenská egyes politikusai számára csupán ürügy a demokratikus intézményrendszer megingatására, egy anakronisztikus nemzetállam kialakítására, egy fasisztáid beütésekkel rendelkező önálló Szlovákia létrehozására és mindenekelőtt a hatalom megszerzésére. Legközelebbi céljuk a parlament legitimitásának megkérdőjelezése és a jelenlegi koalíció szétverése volt. Mindezt mérlegelve úgy véltük, a koalíciós törvényjavaslat mindaddig támogatható és támogatandó, amíg nem tartalmaz egyértelműen tiltó rendelkezést és félreérthetetlenül kizárólagos megállapítást. Ami ugyanis nem tiltott, az megengedett. Amíg tehát a módosító javaslatok által nem következett be ez a helyzet, addig minden ellenszavazat a Szlovák Nemzeti Párt és a Matica slovenská szélsőséges erőinek a hatalomrajutását segítette volna elő. 3. Tudatában voltunk annak, hogy a nyelvtörvény kapcsán a szlovák parlament és elsősorban a szlovák közvélemény 42 év hallgatás után most szembesül először és nyilvánosan a nemzetiségi kérdéssel. Azon a véleményen voltunk, hogy ez a probléma elsősorban az ő ügyük. Nekik kellett és kell belsőleg megbékélni a magyar kisebbség létezésével, a nemzetállam létrehozásának lehetetlenségével és a kisebbségi probléma súlyával. Maguknak kell szerves belső fejlődés útján rájönniük arra, hogy a megoldás lényege nem a represszió, hanem a problémamegoldó mechanizmusok folyamatos kiépítése. Ennek egyik lépcsőfoka a nyelvi kizárólagosság eszméjének elvetése. Tudtuk, hogy szövetségesünk, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen képviselőinek döntő többsége eljutott erre a felismerésre és az ingadozó szlovák képviselőket csak ők - szlovákok - tudják meggyőzni. Ez a vita a szlovák nemzet ügye volt. Ezért úgy döntöttünk, hogy a bizottsági vitáktól eltérően a parlament ülésén nem élünk a szólás jogával és csak szavazatainkkal támogatjuk az esetleges koalíciós javaslatot - az első két alapelv figyelembevételével. 4. A nyelvtörvényjavaslat nyilvános vitája kiváló alkalom lett volna arra, hogy a Független Magyar Kezdeményezés „kemény" felszólalásaival jelentős politikai tőkére tegyen szert a magyar választópolgárok előtt. Az előbbiek figyelembevételével azonban úgy döntöttünk, hogy nem szabad kihasználni a kínálkozó lehetőséget, mivel ezzel semmilyen kézzelfogható politikai eredményt nem értünk volna el, sőt rontottuk volna a koalíciós javasiat esélyeit. Rendkívüli örömmel tölt el az, hogy a vita során hasonló megfontoltságról tettek tanúbizonyságot az Együttélés Politikai Mozgalom és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom képviselői is. E négy alapelv végiggondolása után az FMK politikai vezetése és a parlamenti képviselők arra a megállapításra jutottak, hogy a parlamenti vita és az azt követő döntés lényege a Szlovák Nemzeti Párt hatalomátvételének megakadályozása, a koalíció fenntartása és a demokratikus fejlődés lehetőségének megőrzése. A vita során megváltozott és elfogadott nyelvtörvény végül annak ellenére sem tartalmaz egyetlen tiltó rendelkezést, és összességében ném diszkriminatív jellegű, hógy teljesült a nacionalista erők fő követelése, a szlovák nyelv hivatalossá tétele. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a szlovák nacionalista erők számára valóban a hatalom megszerzése volt a fő cél. A parlament tehát megakadályozta a szélsőséges szlovák nacionalista politikusok és a demokráciaellenes erők hatalomátvételét, még ha ez a tett minden jelenlévő képviselő számára nem is volt világos. A nemzeti elhivatottságú, fajhű és pluralizmusellenes szlovák képviselők azonban tudatában voltak a harcnak - valamennyien a koalíciós nyelvtörvényjavaslat ellen szavaztak. És nem voltak egyedül. GYUROVSZKY S. LÁSZLÓ ÚJ SZÚ 4 1990. XI. 7. Esterházy János emlékére ,, Megint felkavart egy szörnyű hír: Esterházy János meghalt börtönében. Védencem volt, és hiába volt. Mintha én is bűnös lennék halálában" - Fábry Zoltán írta le ezeket a sorokat több mint harminchárom évvel ezelőtt, amikor hírét vette, hogy 1957. március 8-án a morvaországi Mirov börtönében politikai fogolyként mártírhalált halt Esterházy János. A szlovákiai magyarság két világháború közötti és főleg a II. világháború alatti történelmének kimagasló alakjára emlékezik 1990. november hetedikén, szerdán Dunaszerdahelyen a Történelmi Igazságtétel Bizottság és a Csemadok Dunaszerdahelyi Járási Választmánya. A megemlékezés 16.30 órakor a dunaszerdahelyi római katolikus templomban sorra kerülő gyászmisével kezdődik, majdpedig 18 órakor a Városi Művelődési Központ színháztermében folytatódik. „A fasizmus egyetlen szlovákiai ellenlábasát" - ahogy Fábry Zoltán nevezte - 45 évvel ezelőtt tartóztatták le. A halála utáni több mint három évtized alatt nemzedékek nőttek fel úgy, hogy nevét, életművét említésre sem méltatták. Pedig sok mindent kellene és illene róla tudni. így azt is, ,hogy a szlovák parlamentben 1942ben egyedül ő nem szavazta meg a zsidótörvényt. (m) Jelöltek tanácskozása A múlt héten Komáromban találkoztak azok a nyugat-szlovákiai polgármester- és képviselőjelöltek, akik az Együttélés Politikai Mozgalom „színeiben" indulnak a november 23-24-i helyhatósági választásokon. ,,A nyelvtörvény által megrövidítve érzik magukat a csehszlovákiai magyarok" - tolmácsolták a megjelentek, bár egyetértettek a téma előadójának, dr. Szabó Rezsőnek, az SZNT Elnöksége tagjának azzal az érvelésével, hogy a nyelvtörvény csak ürügy volt egy mindinkább elmérgesedő hatalmi harcban, amely egyelőre sajnos elriasztja tájainkról a gazdasági fellendülésünkhöz oly nélkülözhetetlen külföldi működőtőkét. A további előadások a helyhatósági választásokra való felkészülést szolgálták. Pásztor István mérnök, Komárom városának polgármestere például egy olyan önkormányzati programtervezet megfogalmazásához nyújtott tartalmi és módszertani eligazítást, amelynek célja a polgár anyagi-szellemi gazdagodása, a lakosság jobb, harmonikus közérzetének kialakítása, a különböző nyelvű emberek és különböző kultúrák megbékélése és egymást gazdagító együttélése. KMECZKÓ MIHÁLY