Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-06 / 260. szám, kedd

Az ostobaság erotikája Háy Gyula visszatérése Komáromba Kevés színházi rendező életében történik meg, hogy egymástól eredendően különböző két történelmi szituációban egyazon szerző drámái közül válogasson, s tegye ezt azzal az eltökélt szándékkal, amellyel Beke Sándor most ismét Háy Gyulát rendezett. Színháztörténeti mérföldkőnek tekintendő az 1969 áprilisában az ő rendezése a Magyar Területi Színházban. Több mint huszonegy évvel ezelőtt eredendően új dimenzióba került Háy Gyula 1931-1932-ben írt Isten, császár, parasztja. Érdemes néhány gondolatot megfogalmazni arról, milyen társadalmi közeg és milyen politikai körülmények késztették Bekét arra, hogy ismét Háy Gyula drámái közül válasszon - szabadon - a Komáromi Jókai Színház igazgató-rendezőjeként az első, minden tekintetben szabad és csonk ítatlan évad bevezetéseként. Háy Gyula A ló című komédiáját CAliguLÓ címmel 1990. október 18án mutatták be Komáromban. Ez a játékos címváltoztatás is utal arra a gondolatra, amelynek eredményeként a hírhedt bomlott elméjű római császárt - és a zsarnokok mindenkori ostobaságát - vetkőzteti pőrére. Az ötvenhatos forradalomban játszott meghatározó szerepe miatt börtönbe vetett Háy Gyula közvetlenül szabadulása után, 1960-ban kezdte írni A ló című komédiáját. Ritka jelensége (Molnár, Örkény után) a magyar irodalomnak, amelyben éppen a dráma a legkevésbé fejlett műnem, hogy író ennyire eredetien lenne képes színpadra vetíteni saját világát. Ebben a művében nevetségessé teszi mindazt, amit az emberiség nagyobbik fele és a közöttük születő diktátorok közösen létrehoztak. Háy a kommunisztikus eszmék végérvényes kiábrándultja mindenkiről lerántja a leplet. Beke Sándor rendezése nyomán e színpadi játék egésze eljutott addig a határig, ahol a nevettető komikum hatására a nézőtéren megjelenik az ostobaság okozta lelki és fizikai fájdalom. Rendezői felfogását meghatározta a színpadi és ezen belül a képzőművészeti látvány komikumának szánt szerep, valamint az múltunktól". Ugy, ahogyan Háy Gyula, búcsút vett kommunista múltjától, s bár idealizmusát megcsúfolták, ő idealista maradt. Ilyen tények ismeretében van hiányérzetem a dramaturgiai megközelítés színpadi vetületét látva. Beke nem idealista, éppen ezért a maga természetességével úgy rendezte meg a játékot, hogy abban a tiszták sem maradnak meg makulátlannak, mert valahol, valamilyen helyzetben ők is beszennyeződnek. így az előadás érzelmi hatáskeltésére figyelve, megjelenik az a hiányérzet, amely általában akkor uralkodik el a nézőtéren, amikor a színpadon a bornírt ostobaság, az állatiasság, az öntudatlanul tenyésző karriervágy, az agresszió és a diktatúra undort kelt a nézőkben. Háy Gyula idealizmusát mutatják azok a jelenetek, amelyekben Egnatius Selanusszal, vagy Selanus Ameanával beszélget az emberi méltóságról, illetve a szerelem tisztaságáról. Bekének szíve joga ezt úgy értelmezni, hogy egyikük számára sincs mentség, mert valahol, valamikor, valamilyen mértékben mindhárman segítették az őrület diktatúráját. Bár manapság ezt a „tiszták" ritkán vallják be, mégiscsak ez a bizonyosság. Csakhogy Háy Gyula drámaíró volt, s mint ilyen: idealista. Vagyis: hitt a jóság erejében, az értelemben, az erkölcsben. Igaz, amióta ő döntött, és 1964ben kilépett az ismeretlen nagyvilágba a jól ismert diktátori ítéletekkel megfélemlített hazából, s a kádári Magyarországot elhagyta, a világ 1968-ban mégegyszer ostobán megbékélt a zsarnokokkal. Beke filozófiáját így lehet, és kell elfogadnom, bár nézőként mindvégig éreztem: a tiszta léleknek akárcsak egyetlen pillanatig megvalósuló lebegése katartikus erejű lehetne. így marad a játék keltette undor, az idealizmust romboló hűvös ész és a megtépázott emberi önérzet. Tudatosítanunk kell, hogy a színház ily módon a mindennapi élet ingoványos talajára lépett, ahol egyre kevesebb a bizonyosság, egyre kevesebbet számítanak az örök erkölcsi törvények, s egyre kevesebb az idealizmusból eredő hit a jóban, a szépben, az igazban. Ha van manapság - a politikai „színházat" az Caligula a levágott Incitatusbói készített virsli-lakomába hal bele (Varga Róbert felvétele) ÚJ SZÚ 1990. XI. 6. ebben a társulatban méreteiben eddig szokatlan „tömeg" kiváló mozgatása, és a Háy-darabból szigorú ízléssel kibontott erotika. Ez utóbbiban megjelenik az a szodimisztikus többlet, amely az állattal fajtalankodó emberrel szemben érzett természetes undor hatására a játék rendezői leg pontosan meghatározott helyein elidegeníti, s a távolságtartással együtt gondolkodásra készteti a nézőt. Háy és Beke Caligulája úgy őrült, hogy körülötte nem a félelem, de az ostobaság burjánzik. Ebben a gyomtenyészetben még azok sem hoznak virágot és termést, akik Egnatius konzulhoz és Selanus vidéki ifjúhoz, valamint a szépséges, tiszta szerelmű Ameanához hasonlatosak. A rendezői értelmezésnek ez a kulcsa. A színpadon tobzódik a butaság, amelynek nemcsak a játék verbális rétegében elevenek a jegyei, hanem a már említett látványban (mozgás és jelmez) is mindenkit bemocskol. Innen nézve érthető meg igazán a rendező nyilatkozata, mely szerint „nevetve búcsúzunk tragikus utcán játszó és néző korban - értelme a színházművészetnek, akkor ennek az erkölcsi idealizmusnak a keresése lehet az egyik. Éppen ezért láttam a Beke Sándor rendezte Háy Gyula-komédiát adósságot törlesztő politikai színháznak, a nézőnek szellemi és erkölcsi kölcsönt nyújtó helyett. Caligula, Holocsy István megformálásában - a keretjáték megtévesztő helyzeteit leszámítva - mindvégig degenerált tudatú emberként jelenik meg előttünk. Holocsy teljesítményét dicséri, hogy ez a lelki defektus a császár természetes létállapotában - a hatalom centrumában - megfékezhetetlen erőként áll szembe a rómaiakkal. Különleges értéke ennek a színészi alakításnak, hogy a komikumot nem erőlteti. Hagyja, hogy a néző a természetesnek mutatott gesztusok láttán, az „okos" gondolatok hallatán nevessen. Holocsy István a bomlott elmének a megszerzett hatalmi pozícióban bekövetkező színeváltozásait is megmutatta. Ennek a szerepnek a központba állítása eredményezhette azt, hogy minden figura excentrikusan ugyan, de - hozzá viszonyul, meghatározott módon vele van kapcsolatban. Bármennyire is Háy Gyula eredendő írói és erkölcsi idealizmusa ellenében gondolkodott a rendező, nem tudta az értelmezéséhez képest teljesen semlegesíteni Selanus - Rancsó Dezső f. h. - és Ameana - Kovács Ildikó - kettősének Háy Gyula meghatározta lelkiségét. Mindkét fiatal színész a szövegből eredeztetett érzelmekkel kiválóan, árnyalatgazdagon játszott. A Szögi Csaba koreográfus közreműködésével teremtett egységes stílusú mozgásrendszerbe (a ló járásának utánzása) kerülve látszott igazán, hogy a Jókai Színház színészeinek nem mindegyike képes az ilyen szerepek adta feladatok teljesítésére. Ezért is fontos az a ma már minden előadásban nyomon követhető törekvés, hogy egységesüljön a játékstílus. Ebben a játékban domináltak a fiatalok, akik közül Skronka Tibor játéka a Holocsy Istvánéval rokon vonásokat mutatott abban az értelemben, mely szerint Macro, a császár testőrparancsnoka igazi zsoldosvezér. Számára az őrület védelme is csak egy jól megfizetett feladat. Az ő Testőrparancsnoka kétfelé szolgál. Valójában Felesége, Lollia az igazi parancsnok, s egyes esetekben a Németh Ica által megjelenített asszony szocializált ostobasága félelmetesebb a császár veleszületett őrületénél. Euficius bankár és Valéria, a felesége Boráros Imre, illetve Cs. Tóth Erzsébet remekbeszabott komédiázása eredményeként szórakoztató kettős. Dráfi Mátyás bölcs és sohasem háborgó Egnatius konzulja az emberi méltóság erejét sugározza. Véleményem szerint Háy Gyula komédiájának egyik dramaturgiai hiányossága ennek a komáromi színpadon jóságosnak, bölcsnek és türelmesnek mutatkozó öregnek a szerepe Caligula közvetlen környezetében. Nincs tisztázva, hogy a zsarnoknak van szüksége a konzulra, vagy valamilyen célból a dolog fordítva igaz. Bugár Gáspár, Bugár Béla és Tóth László (Szenátorok) a dolgok lényegét ismerő, de önös érdekből mindenre kapható intrikusokat alakítottak. Játékuk erénye, hogy a dialógusból kibontható helyzetkomikum mellett megvillantották a figurák nevetséges jellemét is. Van ennek az előadásnak egy „római nép" fogalommal jelölhető csapata, amelyben tapasztaltabb színészek (Szentpétery Ari, Varsányi Mária, Pőthe István, Mák Ildikó, Ropog József, Németh István) több jelenetsorban is együtt játszanak a színház legfiatalabbjaival (Varga Szilvia f. h., Csontos Róbert, Borsányi László, Szabó Nóra, Bajcsi Lajos, Petrik Szilárd, Bálint Bea, Balogh Magda). Beke Sándor rendezésében fontos szerepet kapott az ő igencsak sokszínű játékuk által olykor pontosan illusztráló jelenetsoruk. Nélkülük aligha lenne egységes ez a hibái ellenére is minden tekintetben minősített értéket képviselő előadás. Khell Csörsz m. v. díszlete Rátkai Erzsébet játékstílust is meghatározó jelmezei mellett ellenkezik a produkció dinamikájával. Sokszor (például a kerti jelenetekben és a leánykérés során) illúziótlanságával fékezi is a játékot. Míg Rátkai Erzsébet határozott karakterű, harsány jelmezei pontosan beilleszthetők voltak a rendező megálmodta produkcióba, addig az önmagában látványos és objektumként érdekes díszlet helyenként fizikai korlátokkal vette körül az előadást. Háy Gyula és Beke Sándor huszonegy év utáni újbóli találkozása igazi búcsú (itt a szó vásárit, népi mulatságot, felszabadultságot jelentő értelmére is gondolok) a társadalmi paternal izmustól, az eszmei totalitástól, a politikai diktatúrától. Lelket felszabadító komédia, amelynek figuráiban vagy azok gyarlóságában önmagunk egy kicsinyke darabját fedezhetjük fel. Nem beszélve arról, hogy Háy Gyula komédiája hordoz magában annyit szerzője „menthetetlen" idealizmusából, amely szükséges az effajta bekei leszámolás utáni megújuláshoz. DUSZA ISTVÁN Megbuktak a fabarakk-iskolák Mint felbolydult méhkasban, olyan volt a hangulat augusztus végén a Kassa-vidéki járás néhány kisiskolájában és óvodájában, illetve a szülők körében. Hogyne lett volna olyan, amikor az új ianév küszöbén senki sem tudta, hol tanulnak majd a gyerekek. Igaz, annyit azért közölt a járási nemzeti bizottság, ha helyben nem találnak gyorsan olyan, a higiéniai előírásoknak is megfelelő épületet, amelybe átköltözhetne az óvoda, iskola, akkor a falu legifjabbjai nem járnak majd óvodába, legalábbis nem helyben, a kisiskolások szintén ingázni kényszerülnek. Az „ügyre" Kovács Olga restei szülő hívta fel figyelmünket, s mi nyomban - hiszen közeledett szeptember - léptünk. Magyarázatot kértünk a járási nemzeti bizottság oktatási osztályától és a járási közegészségügyi intézettől, majd Szabó István járási, és Máté László kerületi tanfelügyelővel ellátogattunk Restére, Szeszt á ra, Pánytoa és Zsarnóra. Beszéltünk a helyi nemzeti bizottságok tisztségviselőivel, továbbá néhány szülővel és pedagógussal. Amint arról szeptember 4-én röviden beszámoltunk: a tanévnyitó előtt pár nappal kiszállt a helyszínre a járási nemzeti bizottság elnöke és illetékes osztályvezetője, valamint a járási higiénikus, s a helyiekkel folytatott tárgyalásaik során megszületett a „hivatalos" döntés. Egy ideiglenes megoldás: a restei óvodások és iskolások a fabarakk lebontásra nem kerülő alagsorában húzódnak meg az új létesítmény felépítéséig; a szesztai iskola szlovák és magyar tagozatának két, gyorsan rendbetett ósdi ház lesz az átmeneti otthona, a magyar óvodások a művelődési házban kapnak helyet, a szlovák óvodásokat pedig Csécsbe hordja egy autóbusz; Pányban a helyi nemzeti bizottság irodáit alakították át a szülők ideiglenes iskolává; Zsarnón szintén találtak erre a célra úgyahogy megfelelő épületet. Miért kellett bezárni a faépületet? Mivel a helyieket váratlanul érő döntést a higiénikusok „kényszerítették ki", a kérdést dr. Albína Koporovának, a járási közegészségügyi intézet osztályvezetőjének tettük fel. íme a válasz: - A Kassa-vidéki járásban kilenc ilyen épületről van szó. Leszögezem: felelősségünk teljes tudatában léptünk így, ugyanis a fabarakkokban a formaldehid koncentrációja kezdte túllépni a megengedett határt. Tudom, sokan vádolnak bennünket e népszerűtlen, szerintünk azonban elkerülhetetlen és igazságos döntés miatt. A gyermekek egészségének érdekében cselekedtünk így. Korábban is figyeltük az épületeket, már a hetvenes évektől. Annak ellenére, hogy a szesztai új fabarakk-iskolában akkor a mérések még nem mutattak ki semmi szenynyeződést, mi mégis felemeltük szavunkat a zólyomi BUČINA vállalat gyártotta fabarakkok építése ellen. Gyanítottuk ugyanis, hogy a faforgácsból készülő épületelemek ragasztó és tartósító anyaga káros lehet az emberi szervezetre. Sajnos, a beruházó, vagyis a járási nemzeti bizottság, pontosabban annak a vezetése a faházak vásárlásakor nem kérte ki a higiénikusok szakvéleményét. Tiltakozásunkra azt a választ kaptuk, hogy a fabarakk ideiglenes épület, egy bizonyos idő után lebontják. Ahogy múltak az évek, kezdtek jelentkezni az első gyanús jelek. A pányi pedagógusok például észrevették, hogy valami bántja, csípi a szemüket... Kezdtük vizsgálni a fabarakk-iskolák levegőjét, figyeltük a szennyeződés mértékét. Az idén szintén felszólítottuk a helyi nemzeti bizottságokat, hogy végeztessék el az ellenőrző méréseket. Nos, az eredményekből most kitűnt, hogy a köbméterenként megengedett formaldehid-szennyeződés (rövid lejáratú fázisban 0,035 mg, hosszú fázisban 0,05 mg) mindenütt túllépi a megengedett határt. Legrosszabbnak Restén mutatkozott a helyzet, ott a formaldehid-koncentráció szintje a megengedettnek a többszörösére emelkedett. Ugyanakkor az is kiderült, hogy minél öregebb az épület, annál nagyobb benne az említett szennyező anyag koncentrációja. Szerintem nincs értelme az időhúzásnak. Minél előbb megfelelő épületet kell „találni" vagy építeni a fabarakkok helyett. Megértem a szülőket, hogy nem akarják utaztatni gyermekeiket, de ha nincs más megoldás, akkor az is jobb, mint az egészségtelen épületben maradni. De miért csak alig egy hónappal a tanévkezdés előtt értesültek a szülők és pedagógusok, hogy az iskolát más épületbe kell költöztetni?! Az iménti válaszból kiderült, hogy a járási közegészségügyi intézet korábban is figyelmeztette a bajokra a járási nemzeti bizottságot, ahol a korábbi vezetők már nincsenek ott, az új tisztségviselőknek pedig még nem volt idejük feltárni minden megoldásra váró problémát, gondot. Az elmúlt húsz év során a helyi nemzeti bizottságokon pedig cserélődtek az emberek. A Restei Hnb mai elnöke, Lucskai Béla például azt mondja, öt senki sem figyelmeztette, az iratok között sem talált olyat, amelyben az állna, hogy az iskolaépület csak tizenöt vagy húsz évig üzemelhet. Nem tud ilyen előírásról a Szesztai Hnb elnöke, Árvái László sem. Meglepte a hír Gajdács Endrét, a zsarnói kisiskola igazgatóját is, pedig ő nem új tanerő a Bódva menti településen. - Ha akkor valaki figyelmeztet bennünket, aligha ilyen épületet építtettünk 1,5 millió koronáért! Meg aztán, ha valóban egészségtelen a fabarakk, akkor kártérítést fogok követelni az államtol! - mondta felháborodva. Mikor és miből lesz új épület? Ez a kérdés fölöttébb időszerű ma a járás kilenc községében. Vitathatatlan, minél előbb szükség lenne új, minden előírásnak megfelelő óvodaés iskolaépületre. Csakhogy például az ötszáz-ötszáz lakosú Reste és Zsarnó, valamint a nyolcszáz fős Szeszta önerőből egyhamar aligha épít fel ilyet. Jaroslav Pribula, a jnb oktatási osztályának vezetője a minap azt nyilatkozta, hogy a bajba jutott kisiskolák megsegítésére a járás az idén 2,5 millió koronát kap az államtól, s ezért a pénzért építőanyagot vásárol a legrosszabb helyzetben lévő Restének, Zsarnónak és Szesztának. A többi község ilyen jellegű megsegítése jövőre esedékes. - Tudjuk - folytatta az osztályvezető -, három új iskolára kevés a 2,5 millió korona, de ha igaz az, amit a szakemberek állítanak, vagyis hogy a fabarakk-épületek alapja, alagsora olyan minőségű, hogy arra nyugodtan húzható téglafal, akkor talán elég lehet. Főleg ha a helybeliek is úgy akarják! GAZDAG JÓZSEF Csaknem húsz évig ebben az épületben töltötték napjaikat a zsarnói kisiskolások és óvodások (A szerző felvétele)