Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-30 / 281. szám, péntek

Dubček befejezte dublini tárgyalásait (ČSTK) - Alexander Dubček, a Szövetségi Gyűlés elnöke tegnap, kétnapos hivatalos írországi látogatásának zárónapján, Dublinban találkozott Charles Haughey kormányfővel,. s tárgyalásokat folytatott Gerard Collins külügyminiszterrel. A városházán Michael Donnelly polgármester fogadta a vendéget. Alexander Dubček ellátogatott a Motokov dublini szervizközpontjába is, amely Írországban sikeresen értékesíti a Zetor traktorokat, a Barum gumiabroncsokat és a Desta nagyemelésű targoncákat. Az ír vezetőkkel megtartott tárgyalásokon elsősorban a két országot érintő kérdésekről volt szó, valamint Csehszlovákia tagságának lehetőségéről az Európa Tanácsban és az Európai Közösségekben. A tegnapi ír sajtó nagy figyelmet szentelt a Szövetségi Gyűlés elnöke látogatásának, az Irish Times például azt írta, Alexander Dubček neve a szabadság szinonimája nemcsak Csehszlovákiában, hanem az egész világon. Délután Alexander Dubček Dublinből Londonba repült, ahol csatlakozott a csehszlovák parlamenti küldöttséghez, amely az Észak-atlanti Közgyűlés 36. ülésén vesz részt. Kohl a Szovjetunió megsegítésére szólította fel a német népet Az élelmiszer egyre kevesebb és egyre drágább (ČSTK) - Helmut Kohl német kancellár szerda este a televízióban felszólította a németeket, segítsenek a szovjet népnek. A kancellár emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunió támogatása nélkül október 3-án nem sikerült volna Németország egyesítése. Polgártársai lelkiismeretére apellálva hangsúlyozta, Mihail Gorbacsov igyekszik megreformálni országát, a piacgazdaság megteremtésére tökerszik. A Szovjetunió most nehéz próbatétel előtt áll. Küszöbön a tél és az éhség reális fenyegetéssé vált sok városban és faluban. Segítségnyújtásukkal a németek enyhíthetik a Szovjetunió szenvedéseit. Horst Teltschik, a kancellár tanácsadója viszont moszkvai sajtóértekezletén kijelentette, a Szovjetunióban valóban élelmiszerhiány van, de helytelen éhínségről beszélni. A kancellár tanácsadója a napokban arról tárgyalt a szovjet vezetőkkel - fogadta őt Mihail Gorbacsov is -, hogyan lehetne a leghatékonyabban segítséget nyújtani az országnak, ígéretet kapott a szovjet partnerektől Magyarország; kormányátalakítás még csak a kulisszák mögött A miniszterek már felajánlották lemondásukat Magyarországon komoly harci készültség van kormány- és pártkörökben, sokféle helycserés támadás zajlik a kulisszák mögött, miközben Antall József kormányfő gondolkodik, kit menesszen és kit tartson meg miniszterei közül. A pénzügyi tárca vezetője a Világgazdaságnak adott interjújában kijelentette: önként távozik posztjáról. Rabár Ferenc elhatározásához az első lökést a kabinet első száz napja után kialakult helyzet adta, amikoris a három éves gazdasági programmal kapcsolatban voltak nézeteltérések a kormányban. Rabár sérelmezte, hogy Matolcsy György, a miniszterelnöki hivatal politikai államtitkára általában azután bírálta politikáját a sajtó hasábjain, amikor a gazdasági tárca vezetői már megegyeztek a fontos kérdésekben. Bár állítólag a miniszterek és a gazdaságpolitikai titkárság vezetőjének kompetenciáját pontosan meghatározták, a pénzügyminiszter szerint Matolcsy többször túllépte hatáskörét. Rabár Ferenc lemondásának híre akkor látott napvilágot, amikor még javában tárgyalt a kormány a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) szakértőivel. Szerdán többórás megbeszélést folytattak a még hivatalban levő pénzügyminiszterrel, s jelenleg úgy tűnik, a Valuta alap ragaszkodik ahhoz, hogy a költségvetés jövő évi hiánya nem haladhatja meg az 55 milliárd forintot. Kérdés persze, mennyire befolyásolja majd az IMF szakértőit az a tény, hogy egyenlőre bizonytalan, ki lesz Rabár utóda. Valószínű, hogy Antall József, a kormányhoz közelállók közül választ majd, s nem pedig kívülről. Rabár Ferenc tehát lemondott, a többi minisztert illetően azonban bizonytalan a helyzet. Surján László népjóléti miniszter ezzel összefüggésben elmondta: a kormány minden tagja felajánlotta lemondását, hogy a lehető lekönnyebbé tegye az ország számára az átalakulást. Hogy ezt melyik miniszter hogyan kívánja teljesíteni, mire, vagy kire hivatkozik, s mire nem, az magánügy. Egyik lehetőségnek kínálkozik, hogy Antall József maga dönt a kormányátalakítás ügyében. A másik lehetőség, hogy maguk a kormánytagok döntenek saját holnapjukról - hangsúlyozta Surján László. Az MTI a szerda esti rendkívüli kormányülésről kiadott kommünikében azt írja, hogy a költségvetési törvényjavaslatról tárgyaltak. Eszerint az ülés napirendjén nem szerepeltek a kormányt megosztó ellentétek, és feltehetőleg nem volt szó a kormányátalakításról sem. (n) Díszdoktorok az ANC vezetői (ČSTK) - A Nobel-békedíjas Desmond Tutu, a dél-afrikai anglikán egyház érseke szerdán Western Cape-i néger egyetem díszdoktori oklevelét adta át Nelson Mandelának, az Afrikai Nemzeti Kongreszszus (ANC) alelnökének. Az egyetem vezetősége így értékelte Mandela harcát a fajüldözés és az elnyomás ellen. Az egyetem tanácsa arról is döntött, hogy Oliver Tambót, az ANC elnökét - aki jelenleg száműzetésben él Nagy-Britanniában - szintén díszdoktorrá avatják. arra, hogy német önkénytesek kísérhetik rendeltetési helyükre a szállítmányokat. Erre azért van szükség, mivel az állami elosztási rendszer gyakorlatilag összeomlott, a szállítmányok nagy része, főleg a nagyvárosokban, a feketepiacra kerül. Kanada is segítséget nyújt a Szovjetuniónak: 150 millió kanadai dollár (129 millió amerikai dollár) összegű hitelt bocsát a rendelkezésére élelmiszerek vásárlására - közölte Joseph Clark külügyminiszter, aki a napokban Moszkvában járt. Kanada már korábban 850 millió dolláros hitelt folyósított Moszkvának gabonavásárlásra. A hitelekkel kapcsolatban a külügyminiszter kijelentette: a nemzetközi közösségnek nem érdeke, hogy a Szovjetunióban polgárháború törjön ki vagy teljesen eluralkodjon az anarchia. Ahogy romlik a Szovjetunióban a lakosság élelmiszer-ellátása, úgy emelkednek a szövetkezeti piacokon az árak. Az elmúlt év hasonló időszakával összehasonlítva az első félévben ez az emelkedés 23 százalékos volt, viszont októberben már több mint 50 százalékos. A moszkvai piacon egy kiló marhahús 21, egy kiló disznóhús 30 rubelbe kerül. Az állami üzletekben mindkét húsfajta ára 3 rubel körül mozog - csakhogy nem kapni. Orenburgban, Brianszkban vagy Kemerovóban jobb a helyzet, ott egy kiló marhahús mindössze 8 rubel. Mazowieckinek be kell számolnia (ČSTK) - A lengyel szejm tegnapi ülésén úgy döntött, mielőtt megkezdi a tárgyalásokat Tadeusz Mazowiecki kormányának lemondásáról, előbb meghallgatja a kormányfő beszámolóját a kabinet munkájáról. A parlament alsóházának képviselői most a szociális segélyről szóló törvénytervezetet tekintik át, napirenden szerepel továbbá az illegális alkoholbehozatallal kapcsolatos botrány, a rendőrség fellépése a kormány gazdasági politikája ellen tiltakozó parasztokkal szemben, valamint az adótörvény. A Szolidaritás képviselői a parlament alsóházának csütörtök esti ülésén támogatásukról biztosították Lech Walesa jelölését az elnökválasztások második fordulójában, amelyet december 9-én tartanak meg. Tadeusz Mazowiecki miniszterelnök hívei úgy vélik, hogy az ellenjelölt, Stanislaw Tyminski nagyobb veszélyt jelent Lengyelország számára, mint Walesa. Borislaw Geremek, a Szolidaritás egyik vezető képviselője Walesát demagógiával vádolta, s hogy miatta megosztott a Szolidaritás és csökkent a Mazowiecki-kabinettel szembeni bizalom. Walesa közben megerősítette, hogy „bizonyos változásokkal" folytatni fogja Balcerowicz pénzügyminiszter gazdasági programját. Elmozdulás? Európa ügyei, az öböl-válság, a nemzetközi élet váratlan fordulatokkal tarkított napi eseményei miatt teljesen háttérbe szorultak más, korábban a lapok címoldalán szereplő, ugyanakkor még ma is megoldatlan konfliktusok. A nagyhatalmak egyszerűen mással vannak elfoglalva, Washington csak a Perzsa-öbölre figyel, Moszkva pedig emellett még súlyos belső válsággal is küszködik. A regionális konfliktusok érintettjei mintha megunták volna a mellőzöttséget: nagyobb lett a kambodzsai rendezést szolgáló aktivitás, az angolai kormány az UNITA-val birkózik a tárgyalóasztal mellett, a legutóbb pedig Afganisztán ügyében történtek váratlan események. Sürgősen tegyem hozzá: minden esetben arra a következtetésre lehet jutni, hogy a nagyhatalmak csökkentett szerepvállalásával ezek a konfliktusok nem oldhatók meg. Talán Afganisztánban a legégetőbb a helyzet, ezt az ENSZ-közgyűlés november 7-i határozata is érzékeltette: a fel-belbukkanó rendezési javaslatok egyoldalúak, nem tárgyalások eredményeként születtek, s ezért nincs előrelépés. Az mindenki számára világos, amíg a Szovjetunió és az Egyesült Államok között nem jön létre megállapodás, addig folytatódik a vérontás. A kormányellenes felkelők parancsnokainak októberi értekezletén egyértelművé vált: a mudzsahidek a fegyverekben bíznak. Stratégiát is változtattak, visszavonták a fundamentalista Gulbuddin Hekmatjar (akit a pakisztáni katonai hírszerzés erősen támogat) tervét, amely a Kabul elleni közvetlen támadást irányozta elő. Helyette meghirdették: egyszerre több gyenge ponton kell összehangoltan támadni. Meggyőződésem: Washington és Moszkva számára egyaránt terhessé vált az afgán probléma, előbbutóbb meg kell egyezniük. Sevardnadze és Baker nyári irkutszki találkozóján már közel álltak hozzá, de... Tény, hogy a szovjet csapatok kovonulása óta a szembenálló felek között katonai patthelyzet alakult ki. Az Egyesült Államoknak is rá kellett jönnie, éppen ezért irreális a mudzsahidek azon követelése, hogy Nadzsibullahot és pártját teljesen zárják ki a rendezési folyamatból. A nyár folyamán Washington már hajlott is arra, hogy elfogadja a problémakör legnevesebb szovjet szakértője, a Julij Voroncov által kimunkált kompromisszumos javaslatot: Úgy rendezzék meg az általános választásokat (eredményeit Moszkva és Kabul is tiszteletben tartaná), hogy a választások idejére Nadzsibullah megtartaná államfői posztját, de hatalma csupán jelképes lenne. Azért, mert a tényleges erőközpontokat - hadsereg, hírszerzés, tömegtájékoztatás - a kormány és a mudzsahidek képviselőiből álló közös bizottság ellenőrizné. Ez a tervezet ma is életképes. A két nagyhatalomnak most korrigálnia kellene a genfi megállapodások legnagyobb gyengéjét, azt, hogy nem kötelezték magukat a szembenálló feleknek nyújtott kall J SZÚ 1990. XI. 30. S

enkit se tévesszen meg a cím, nem bevált receptjeimet akarom megosztani a tisztelt olvasókkal, hanem gondjaimat, melyek - azt hiszem megalapozottan tartok ettől - nem egyediek. Az egyik nagy gondom, hogy tegnap óta már nem tartozom a krumplitulajdonosok kicsi, de boldog táborába, mert felelőtlenül megfőztem az utolsó hat szem burgonyámat is. Anyámtól és saját káromon megtanultam: nem szabad, hogy kifogyjanak a legalapvetőbb élelmiszerek, s ha van otthon krumpli meg tojás, akkor mindig van mit enni, perceken belül össze lehet ütni egy vacsorát. Persze, kell még hozzá esetleg egy kis liszt, olaj, só. Meg gyufa, hogy meggyújthassam a lángot a fazék alatt. Hát ezért vagyok gondban. Mivelhogy ezek az alapvető dolgok, amelyeket itt felsoroltam - már hetek óta hiánycikkek. Ismerőseim azt mondják, csak utána kell járni, amikor kapnak árut, mindez van az üzletekben. Elhiszem, mert reggel nekem is azt mondják a boltban, hogy még nincs, de biztosan lesz. Délután pedig már nincs... Most mit csináljak? Vegyek ki szabadságot és induljak beszerző körútra? Vagy toborozzam össze hasonló cipőben járó asszonytársaimat és kövessük a bolgár háziasszonyok példáját? Ók a múlt héten végigvonultak Szófia központján, s közben főzőkanállal püfölték az üres fazekakat, hogy ilyen sajátos módon hívják fel az illetékesek figyelmét a rettenetesen rossz élelmiszer-ellátásra. Bulgáriában ugyanis az olaj, a cukor, a vaj, a sajt, a hús csak jegyre van, az árak liberalizálása után 800 százalékkal lett drágább a burgonya és minden zöldségféle. Romániában is állandósultak a tüntetések, tiltakozások az élelmiszerárak nagymértékű emelése miatt, ráadásul itt a „nincs" lett drága, hiszen az üzletek ugyanolyan üresek, mint Ceausescu idején. A különbség csak annyi, hogy most Mit főzzünk? gazdasági okokból, anno pedig „tudományos" alapon nem volt mit enni. Lengyelországban az utóbbi hónapokban lényegesen javult az ellátás, de mit ér ez a változás, ha az emberek nagy hányada nem engedheti meg magának a vásárlást? Hogy milyen a helyzet a Szovjetunióban, arról már eleget írtunk. Adalékként a témához hadd idézzek egy mondatot Borisz Jelcin orosz államfő keddi beszédéből, amely a köztársaság népi képviselőinek rendkívüli kongresszusán hangzott el: „Az ország olyan választóvonalhoz érkezett, amikor az élelmezés problémája minden mást beárnyékolhat". Németország egyesítésével a keleti országrész sem küszködik már ilyen gondokkal, bár az ottani dolgozók bérei még jócskán elmaradnak a nyugati országrészben szokásos bevételektől. Ók azonban már elmondhatják magukról: sínen vannak - a vasutassztrájk ellenére. Egykori testvérországainkat bemutató sajátos körképem utolsó állomása Magyarország. Olvasóink döntő többsége saját tapasztalatból tudja: van ott minden, csak a pénz kevés. Hogy a túrista számára majdnem minden nagyon drága, az még hagyján. De hogy napról napra növekszik azoknak a száma, akik az idegenekhez hasonlóan csak a kirakatokat nézegetik, az árcédulákat böngészve be se térnek a boltokba - az már komoly baj. W

azaérkeztünk. Megszállottan azt hajtogattuk - önmagunk megnyugtatására -, hogy még nincs nagy baj, bár lényegesen emelkedett a benzin és az élelmiszerek ára, még mindig jobban állunk, mind a szomszédság. Ez igaz. De meddig? Elsejéig? Az holnap vanI Január elsejéig? Nem lehetünk optimisták. A miniszterelnökünk se az! Marián Čalfa nyilatkozott a közelmúltban a Die Presse osztrák lapnak, és szó szerint ezt mondta: „Félek, nehogy az infláció további növekedése - az optimisták 15-30, a pesszimisták 50 százalékot jósolnak - a rövidesen akár 800 ezer embert sújtó munkanélküliség növekedésével együtt sztrájkhullámot és általános elégedetlenséget idézzen elő az országban". Hát itt tartunk. Most legyek boldog, hogy még csak itt, örüljek annak, hogy a krumpliravalót még megkeresem? Hát a krumplit, azt hol keressem? GÖRFÖL ZSUZSA tonai támogatás beszüntetésére. Igy az USA továbbra is ellátja a mudzsahideket, a Szovjetunió pedig a kabuli vezetést pénzzel, élelemmel, fegyverrel. A vérontás pedig a mai napig folytatódik. Lehet, hogy a megoldást elősegíti az elmúlt hét egyik szenzációja. Nadzsibullah, talán a már említett mellőzöttséget megúnva, váratlanul Genfbe utazott. Ennek kapcsán minden hírügynökség titokzatos tárgyalásokat emlegetett. Az afgán államfő ugyanis bejelentette, hogy találkozott a kormányellenes fegyveres és politikai erők vezető személyiségeivel, de nem volt hajlandó megnevezni tárgyalópartnereit. Csupán magabiztosan kijelentette: nagyon jó eredményre jutottak, ez alapul szolgálhat a további párbeszédhez. Persze, jó volna tudni, hogy kik ültek vele egy asztalnál, hiszen a pakisztáni székhelyű árnyékkormány feje, Szebgatullah Modzsaddedi a maga részéről mindent tagadott, mondván: álláspontjuk változatlan, továbbra sem tárgyalnak Nadzsibullahhal. Érdekessége még az ügynek: az államfő nem zárta ki, hogy a rendezésbe bekapcsolódik az afgán exkirály, Zahir sah is, de a monarchia visszaállításának lehetőségét elvetette. Még két amerikai véleményt érdemes kiemelni. Peter Tomsen, az afgán felkelőkhöz delegált amerikai diplomata szerint a mudzsahidek katonai győzelmet szeretnének, ezért nemigen akarják, hogy Moszkva és Washington éppen most siessen a megállapodással. Egy másik Afganisztán-szakértő megközelítése: a két nagyhatalom már nagyon le szeretné rázni magáról ezt a kényelmetlen problémát, ezért nem kizárt: úgy fognak lépni, ahogy nekik megfelel, s nem biztos, hogy figyelembe veszik azt, mit szeretnének a felkelők. Jó lenne, ha Washington és Moszkva elszánná magát a döntő lépésre. További kompromisszumokkal mindkét alapvető probléma - Nadzsibullah szerepe és a támogatás beszüntetése - megoldható. Ez indokolja az írás címszavát is. Az elmozdulás mindenképpen be fog következni, csak nem tudni, hogy mikor. Az már nem lenne jó, ha várnának az öböl-válság megoldásáig, mert az még jócskán elhúzódhat. A kérdőjelet pedig az eddigi tapasztalatok szülte óvatosság miatt kellett kitenni, hiszen többször hihette már az ember, hogy karnyújtásnyira van a béke. Eddig nem sikerült és egy aprócska tűzszünetet sem tető alá hozni. MALINÁK ISTVÁN Vége a vasutassztrájknak (ČSTK) - A keletnémet vasutasok szerdán este azonnali hatállyal beszüntették a vasárnapról hétfőre virradóra meghirdetett sztrájkjukat. A döntést a keletnémet vasutak (DR) dolgozóinak szakszervezete hozta azután, hogy a néhány órás bonyolult tárgyalásokon a munkaadóval megállapodtak a béremelésben. A DR vezetősége kötelezte magát, hogy alkalmazottjainak béreit nyugati kollégáik 55 százalékos kereseti szintjére emeli fel. Ezenkívül a keletnémet vasutasok munkahete az edigi 43,75 óráról 42 órára csökken. A legvitatottabb pontban is megállapodtak, eszerint januárban ismét tárgyalóasztalhoz ülnek, hogy megvitassák az alkalmazottak elbocsátásával kapcsolatos problémákat. A munkavállalók garanciákat szeretnének kapni arra, hogy a munkahelyek számának a csökkenése „szociálisan elviselhető" lesz a keletnémet vasutasok számára. A személyszállítást még szerdán reggel felújították, a teher-forgalom viszont csak a tegnap éjszakai órákban indult meg újra.