Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-05 / 259. szám, hétfő

EGYENSÚLYVESZTÉS NÉLKÜL? A Szövetségi Pénzügyminisztérium előzetes információja az 1991-es év gazdasági feltételeiről A gazdasági reform új helyzet elé állítja a gazdasági szervezetek ve­zetőit. Többé nem érkeznek minisz­tériumi utasítások, és a piacgazdál­kodás többi' résztvevőjével együtt csak saját maguk dönthetnek, saját ismereteikre és információikra tá­maszkodva. A piacgazdálkodás résztvevőit csak a törvények és to­vábbi legiszlatív előírások korlátoz­zák majd. A gazdasági feltételeket jellemző pénzügyminiszteri tájékoz­tatást az alábbiakban rövidítve is­mertetjük. Mivel a piacgazdaság lo­gikájából kifolyólag néhány döntő tényező (árak, árfolyamök, kamatok) nagyon nehezen határozhatók meg előre, ezért stabil paramétereknek csak az adók mértékét, a pénzala­pokból való gazdálkodási forma megszűnését és a szabályozás módját tekinthetjük. A PÉNZÜGYI POLITIKA A pénzügyi politika alapvető célja olyan gazdasági közeg kialakítása, amelyben az alsóbb szinten meg­mutatkozó és elkerülhetetlen gazda­sági rengések sem okoznak globális egyensúlyvesztést, nem vezetnek gyors inflációhoz és a külföldi el­adósodás aránytalan növekedésé­hez. Szükséges, hogy a lakossági, a vállalati és az állami kereslet ne növelje gyorsan az áruszintet, és ennek a prioritásnak kell alárendel­nie az olyan makroökonómiai célo­kat is, mint a gazdasági növekedés, a foglalkoztatottság és a fizetési mérleg egyensúlya. A pénzügyi poli­tika az állami dotáció további csök­kentését és a magánszektor fejlesz­tését érvényesíti majd. A takarékos­ságra való hajlam erősítése érdeké­ben pozitív és relatív kamatlábak megtartására törekszik, noha az árli­beralizációval összefüggésben szá­mítani kell a kamatlábak szintjének bizonyos változására is. Alapvetően egységesebb lesz az adózási rendszer. A forgalmi adó négy adósávba eshet majd, így a kereskedelmi ár 0 százaléka, 12 százaléka, 22 százaléka, illetve 32 százaléka lehet. Továbbra is szelek­tíven adóztatják az üzemanyagokat, az alkoholt, a dohányipari terméke­ket, a kávét, a teát, az aranyat, az ékszereket és a személyautókat, mégpedig megközelítőleg az eddigi szinten. A forgalmi adó eddigi skálá­jával szemben, amely mínusz 291 százaléktól plusz 83 százalékig ter­jedt, ez radikális változást jelent. A termékcsoportoknak az egyes adósávokba való besorolást a szö­vetségi kormány által való jóváha­gyás után teszik majd közzé. Az érvényes törvény szerint 1991. január elseje után is minden export mentesül a forgalmi adó alól. Az import esetében az egyes termékek . besorolása szerint a 0, 12, 22 és 32 százalékos forgalmi adósávok érvé­nyesek. Január elsejétől megszűnik a kiegészítő forgalmi adó, amely a belpiacon lehetővé teszi a közvet­len szállításokat, éspedig olcsób­ban, mint a kereskedelmi hálózaton keresztül. Ez gyengíti majd a keres­kedelem jelenlegi monopóliumát is. A VÁLLALATOK PÉNZÜGYI GAZDÁLKODÁSA Január elsejétől megszűnik az ál­lami vállalatok és néhány további szervezet számára a pénzügyi ala­pokból történő gazdálkodás, és kö­telező lesz a tartalékalap kialakítá­sa, mégpedig a nyereségből. Ebből fedezi majd a gazdálkodó szervezet hosszú távú pénzügyi gazdálkodá­sát, kulturális és szociális szükség­leteit. A vállalatok döntése alapján további alapok kialakítása is lehető­vé válik, ha lesz erre felhasználható nyereségük. Az állóeszköz értékéből, a forgal­mi adóalapból és az értékpapírokból alakítja ki a vállalat hosszú távú vagyonfedezeti forrását, a törzsva­gyont. Ide vagy a nem beruházási jellegű kiadások finanszírozására utalhatja át a fejlesztési alap mara­dékát is. Minden más alap, amelyet nem a nyereségből alakítottak ki, megszűnik. Ezeknek az alapoknak a maradéka átkerül a tartalékalapba. A részvénytársaságok ezen a terü­leten az idén kiadott részvénytársa­ságról szóló törvény alapján járnak el, amelynek értelmében az állami részvénytársaságok alaptőkéjét is a törzsvagyonból képezi. 1991 -ben a jogi előírások válto­zásával együtt változik a könyvelés módja is. Az 1989-ben ezzel kap­csolatban kiadott rendelethez kiegé­szítés jelenik majd meg. E változá­sok között szerepel például az álló­eszköz leírásának módszere, az ér­tékpapírok eladása és beszerzése. Változik a telkek és a nem anyagi aktívumok (találmányok, számítógé-' pes programok és licencek) könyve­lése is, és egységesítik a lízingszer­ződések könyvelését. A vállalaton belüli könyvvitelről szóló előírások azonban csak ajánlottak lesznek. A gazdasági szervezetek számára csak a készletek változásának kimu­tatása, a költségek kalkulációjának módszere lesz kötelező érvényű, a vállalati könyvvitel módszerének és formájának megválasztása egyébként teljes mértékben a gaz­dasági szervezet jogkörébe tartozik majd. A magánvállalkozó egyének számára az ezzel kapcsolatos alap­elveket 1990. szeptember 30-án tet­ték közzé. Változik a statisztikai kimutatások összeállításának módszere is, tar­talmilag és méretében is csökken. A külkereskedelmi statisztikai ada­tok vezetésének új rendszere a vámellenőrzések adataiból indul ki. Az éves kimutatásokban a nem­zetközi klasszifikációs rendszer ér­vényesül, hogy összehasonlítható adatokat produkálhassunk például a Nemzetközi Valuta Alap számára. Azon vállalatok, amelyek nincse­nek bejegyezve a vállalkozói nyil­vántartásba, tehát 25 személynél kevesebbet foglalkoztatnak és adó­alapjuk kisebb 540 ezer koronánál, 1991 -ben semmilyen statisztikai adatok beszolgáltatására nem köte­lezhetők, a szükséges információkat az adóbevallásból állapítják meg. Tekintettel arra, hogy várhatóan szétesik a szociális és gazdasági információk rendszere, 1991-ben új törvény készül a statisztikáról. ÁRLIBERALIZÁCIÓ Ennek új alapelve az, hogy meg­szüntetik az eddigi központi szabá­lyozást. Az árak nagy része szabad­dá válik, az eladó és a vásárló megegyezése alapján születik, és döntően a piaci konkurencia szabá­lyozza majd. Azonban - korlátozott mértékben - minden piacgazdaság­ban léteznek szabályozott árak. Ná­lunk az árszabályozás a közeljövő­ben az ármozgások lassítását, a ter­melés és a kereskedelem monopoli­zált rendszerének az árakra való hatását csökkenti majd. Az importált alapvető nyersanyagok és fűtőanya­gok nagy mértékben árszabályozás alá esnek. Az előkészületben lévő, árakról szóló törvény egyébként a következő szabályozási eszközök­kel számol: -hivatalosan megállapított árak a kiválasztott árucsoportokra, - irányított árak, például az árkal­kuláció módjának meghatározá­sával, -az árak szabályozása időbeni bejelentési kötelességgel, például úgy, hogy az áremelési szándékot egy hónappal előre be kell jelenteni az árhivatalnak és két hónappal előtte a megrendelőnek. Az árszabályozás speciális terü­lete a mezőgazdaság, amelynek az állam továbbra is nyújt bizonyos szubvenciókat és garantálja néhány termék felvásárlási árát. A KÜLKERESKEDELEM LIBERALIZÁLÁSA A korona belső átválthatóságá­nak bevezetése a devizagazdálko­dásban felváltja a devizakiutalás rendszerét. A csehszlovák gazdasá­gi szervek a külföldre eladott áruért a devizaárfolyamok megfelelő érték­ben koronát kapnak, az áru vagy szolgáltatások importjának fedeze­tére pedig devizát vásárolhatnak a bankokban, az érvényes árfolya­mon. A devizával rendelkezők kül­kereskedelmi kapcsolatai is a külföl­di valutaforgalom kizárásával alap­vetően koronaelszámolásban való­sulnak meg, és kivételt csak olyan jogi személyek devizaszámlái jelen­tenek, akiknek a Csehszlovák Állami Bank ezt engedélyezi. Azoknak, akik már rendelkeznek devizaszámlával, az állami bank vagy megengedi ennek a számlának a további megtartását, vagy deviza­vagyonu kat koronaszámlán vezet­hetik majd tovább, illetve az ilyen számlákat megszüntetik. A devizá­ban megtérülő hitelek és a devizá­ban vezetett fejlesztési hitelek meg­szűnnek. Azon csehszlovákiai személyek számára, akik regisztráció vagy en­gedély alapján külkereskedelmi te­vékenységet folytatnak, ez a tevé­kenység tovább liberalizálódik. A külgazdasági kapcsolatokról szóló új törvényben majd tovább csökken azoknak az eseteknek a száma, amikor a külkereskedelmi tevékeny­séghez külön engedélyre lesz szük­ség. A jövőben a külkereskedelmi tevékenységet a vállalkozói tevé­kenység részének tekintik. A KGST-országokkal, Jugoszlá­viával, Kínával folytatott kereskede­lemben január elsejétől a törleszté­sek konvertibilis valutában történ­nek. A Kubával, Albániával és a KNDK-val folytatott kereskede­lemben feltételezhetően a szerződé­sek megkötése klíringelszámolás alapján történik majd. A vámelőírások minden országra érvényesek lesznek, így a KGST­országokra is. A vám nagyságát a csehszlovák vámszabályok hatá­rozzák meg, a Finnországból szár­mazó import kivételével, amellyel kölcsönös vámmentességi szerző­désünk van. A fejlődő országokkal kötött szerződésekben továbbra is érvényben lesz a 75-től 100 száza­lékig terjedő vámpreferencia. BÉRPOLITIKA ÉS FOGLALKOZTATÁS A piacgazdaságra való áttérés megköveteli a bérek alakításának fokozatos liberalizálását. Ez a foko­zatos liberalizálás a kis magánválla­latoknál és a külföldi tőkerészvételű vállalatoknál kezdődik. Az állami és szövetkezeti vállalkozások különbö­ző formáinál bérszabályozás érvé­nyesül majd, amíg ki nem alakul a gazdaságban a megfelelő konku­rencia. Ez a szabályozás 1991-ben a következő alapokra épül: - Az átlagos minimális bérek alapvetően egységes bérfejlesztési szabályozást állapítanak meg; - Az inflációellenes állami politika részeként, az előírtnál jobban nö­vekvő bérek szabályozó adózás alá kerülnek. 1991 -tői a gazdaság minden terü­letén az eddigi bérrendszer lesz ér­vényben. Előírás határozza m^ijd meg a minimális bért, amelyre be­osztásától és a vállalat gazdasági eredményeitől függetlenül lesz joga mindenkinek. A munkaadó határozza meg az alkalmazottak számát és összetéte­lét, és a közép- és főiskolák végző­séinek alkalmazása inkább csak er­kölcsi kötelesség lesz. Idegen ál­lampolgárokat csak a munkahivata­lok által kiadott engedély, illetve a belügyminisztérium szervei által kiadott tartózkodási engedély alap­ján lehet alkalmazni. A csökkent munkaképességű állampolgárok számára munkaadók megfelelő munkakörülményeket alakítanak ki, amelyhez a szociális biztosítás szer­vei, a költségek 50 százalékáig hozzájárulhatnak. Az ilyen szemé­lyek alkalmazásáért a munkaadó adókedvezményben részesül. A szerkezeti vagy szervezési válto­zásokról a munkaadó köteles az illetékes szakszervezetet és a terü­leti" munkahivatalt három hónappal előbb értesíteni. A szervezési okok­ból történő felmondás feltétele, hogy az alkalmazottat egy hónappal a fel­mondás előtt értesítik annak okairól, és a munkaviszony befejezésekor az alkalmazott átlagos havi keresete ötszörösének megfelelő anyagi biz­tosítást (végkielégítést) kap. Csök­kent munkaképességű személy el­bocsátásához szükséges a területi munkahivatal engedélye. A Munka Törvénykönyv novellája (feltételezhetően a jövő évtől) sze­mélyzeti és szociális téren növeli a gazdasági szervezetek jogkörét. A törvény csak a munkaidő felső határát szabáiyozza és a szabadság hossza a ledolgozott évektől függő­en minimálisan három vagy négy hétben lesz megszabva. Az esetle­ges változtatások a vállalat jogköré­be tartoznak. , „Hagyjatok szabadon vállalkozni" MILAN ZELENÝ amerikai egyetemi tanár véleménye Tomáš Baťa vállalkozói rendszeréről Október 17-én a Pravda így látom én című rovatában a New York-i Lincoln Központ Fordham Egyete­mének tanára elmondta: „Furcsa, hogy éppen Csehszlovákia nem ér­deklődik olyan mértékben a Bat'a­rendszer iránt, ahogyan ezt sok nyu­gati vállalkozó már alkalmazza." Ennek okát abban látja, hogy az emberek kellő információk híján a Baťa módszerhez való visszaté­rést a harmincas évekhez való visz­szatérésnek is tartanák. Csakhogy Tomáš Batá legalább 50 évvel meg­előzte korát, és termelésirányítási rendszere teljesen megfelel az ez­redforduló igényeinek. Ô maga ugyanis, mindig a meg nem értés, a korlátozás és az irigység, illetve a különböző állami beavatkozások légkörében dolgozott, s egyetlen vá­gya az volt, hogy hagyják szabadon vállalkozni. Mi is az alapja ennek a rendszernek? + Ö volt az első vállalkozó, aki rájött arra, hogy a tőke alapvető formája nem a munka, a gépek vagy a pénz, hanem az alkalmazottak és menedzserek ismeretei, tehetsége. Ezt a tételt kiválóan érvényesítették azután a japánok, akik a háború után 25 év alatt az elmaradott, nyersanyagokban szegény és tönk­retett országukból gazdasági nagy­hatalmat teremtettek. Baťa rájött ar­ra, hogy az embereket akkor lehet a legjobban bekapcsolnia a munká­ba, ha érdekeltté tesszük őket a vál­lalkozásban. Az volt az elve, hogy nem művészet a munkát megvenni, igazi művészei megvásárolni a gon­dolkodást, az érdeket és a felelős­séget. + Az emberi tudás megvásárlá­sának egyik módja az, hogy társtu­lajdonosaivá tesszük őket azoknak az eszközöknek, amelyeket tudásuk érvényesítéséhez használnak. Te­hát nem a nyereségből kínálunk részt, hanem érdekeltséget kínálunk a tulajdonban, mégpedig a vállala­ton belüli részvények útján, s ezzel nem rövid-, hanem hosszú távú vi­szonyt alakítunk ki az alkalmazott és a vállalat között. Csak az ilyen for­mában érdekeltté tett ember nyújtja spontánul és természetes módon nemcsak munkáját, hanem az agyát is. * Optimálisak a feltételei ma a megrendelőre való orientálás ér­vényesítésének is. A második világ­háború után ugyanis a világpiacon a megrendelőkre (vásárlókra) mint tömegre tekintettek. A vevőnek nem számított, hogy a termékek nem mé­retre szabottak, örült, hogy valamit kapott. Ismert ebből az időből Ford kijelentése: ,,Olyan színű autót kap­hat, amilyent csak akar, ha pirosat akar." Baťa ezt a nézetet soha nem osztotta. Éppen ellenkezőleg, Az előző pontból következik a minőségre fektetett hangsúly elve is. A legjelentősebb amerikai és ja­pán vállalatok ma a minőséget hangsúlyozzák az első helyen, és csak a másodikon a nyereséget. Megmutatkozott ugyanis, hogy ha a vevő a legjobb minőséget kapja, akkor automatikusan elérhető a leg­nagyobb nyereség is. Érvényes te­hát, hogy a minőség hangsúlyozása tulajdonképpen a maximális nyere­ségre való törekvés hangsúlyozása is, de fordítva ez nem érvényes. * A Bata-rendszer legalapve­tőbb elvének viszont az tartható, hogy felismerte az alkalmazott és a tulajdonos közötti különbséget. Megértette, hogy e két szubjektum elválasztása az oka hosszú távon a motiváció és a vállalkozás haté­konysága csökkenésének. Arra is rájött, hogy a vállalat tulajdonosa nem lehet valaki kívülről, sőt, min­den alkalmazott legyen a vállalat tulajdonosa. Ha ez a kapcsolat meg­valósul, akkor az érdekeltség kérdé­se hosszú távon megoldódott. Ez utolsó gondolatát már nem volt ké­pes teljes mértékben megvalósítani, az ő vállalata azonban így is külön­bözik mindegyik mástól, mégpedig abban, hogy nem nyilvános, hanem magánvállalat, mivel részvényeit nem lehetett megvásárolni a tőzs­dén. És ez az elv a vállalkozások mai világában egyre inkább érvé­nyesül, a nyilvános részvénytársa­ságokat magánvállalatokra alakítják át. A McDonald például felvásárolja saját tőzsdei részvényeit és már csak alkalmazottainak adja el... Gyermekotthon Távol az anyanyelvtől Míg lesznek elárvult gyerekek, míg élnek felelőtlen szülők, addig szükség lesz (van) gyermekotthonokra. A Dunaszerdahelyi járás Nagymegyer váro­sában október 16-án kis háziünnepségre gyűltek össze az oktatásügyi minisztérium, a kerületi és a járási iskolaügyi osztályok vezető dolgozói, valamint a mezőváros tisztségviselői (kár, hogy a múlthoz hasonlóan az építőket nem hívták meg), hogy átadják hivatalosan is - másfél hónappal a gyerekek tényleges beköltözése után - az új, korszerű 75 férőhelyes gyermekotthont. A tetszetős épületben az intézet igazgatója, dr. Krascsenics György és a nevelók vállalták az idegenvezető szerepét, s a vendégsereg nem kis csodálkozással nyugtázta, hogy a gyermekotthon félig üres. Túl szabályos rend Megtekintettük az ízlésesen berendezett lakószobákat, a kicsik játszóter­mét, a nagyobbak tanulószobáit, a tágas ebédlőt, és az erősítő termet, a higiéniai berendezéseket és a nevelők szobáit, sót a beteg gyerekek számára berendezett elkülönítőt is. A látottak ellenére bevallom, sokan nem tudtunk maradéktalanul örülni a korszerű otthonnak. A legzavaróbb talán a kínos rend volt, no meg a lakószobák egyformasága, személytelensége, ami nem írható a hiányzó polcok, virágok rovására. - A gyerekeknek mindenük megvan - hangoztatták az ünnepi szónokok, s szomorú szemű, tört lelkű gyerekekről beszéltek. Tény, az otthon lakói mindent megkapnak (színes tévé, képmagnó, modern ruházat és sorolhat­nánk), de mit kezd majd magával, életével a szinte steril körülményekből az „utcára" kikerülő 18 éves fiatal, nem beszélt senki! Persze, amíg a (jelenleg) tíz óvodás eléri a felnőttkor küszöbét, sok minden megváltozhat még. Talán elintéződik (!) az is, hogy a kicsik a szomszéd és nem a másfél kilométerre eső óvodába járhassanak. Ha tehetnék, biztosan kérnék, hogy a többi gyerekhez hasonlóan, ők is társaikkal együtt étkezhessenek, s ne kelljen délben visszatérniük az otthonba. Mivel kicsik még, azt sem kérdezik, ki a felelős azért, hogy az épület előtt - valaha biztosan füves térséget - miért változtatták át, balesetveszélyes sivár beton térré. Látogatásunk során megfigyeltük, az otthon lakói szlovákul beszéltek egymás között, s ezen a jelenlévő hazaiak nem csodálkoztak. Köztudott, a nevelteket a pozsonyi diagnosztikai intézet helyezi el Szlovákia gyer­mekotthonaiba. Tény, a magyar anyanyelvű gyerekek ugyanebből az intézet­ből a járás határain túlra kerülnek, azzal az indoklással, hogy Nagymegyeren a Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola túlzsúfolt, viszont a szlovák osztályok létszáma még bővíthető. Nem tudtuk kideríteni, ki, mikor és miért döntött (ez idáig) így, de hogy gondolkodását"nem a gyerekek érdeke vezérelte, több mint valószínű. Jelenleg harminc gyerek lakja az új korszerű gyermekotthont, 122 magyar ajkú elhagyott gyerek pedig Szlovákia gyermekotthonaiban él. Távol a szülő­földtől, a rokonságtól, az esetleges kötődési lehetőségektől. Meddig? (péterfi) ÚJ SZÚ 4 1990. XI. 5.

Next

/
Thumbnails
Contents