Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)
1990-11-05 / 259. szám, hétfő
EGYENSÚLYVESZTÉS NÉLKÜL? A Szövetségi Pénzügyminisztérium előzetes információja az 1991-es év gazdasági feltételeiről A gazdasági reform új helyzet elé állítja a gazdasági szervezetek vezetőit. Többé nem érkeznek minisztériumi utasítások, és a piacgazdálkodás többi' résztvevőjével együtt csak saját maguk dönthetnek, saját ismereteikre és információikra támaszkodva. A piacgazdálkodás résztvevőit csak a törvények és további legiszlatív előírások korlátozzák majd. A gazdasági feltételeket jellemző pénzügyminiszteri tájékoztatást az alábbiakban rövidítve ismertetjük. Mivel a piacgazdaság logikájából kifolyólag néhány döntő tényező (árak, árfolyamök, kamatok) nagyon nehezen határozhatók meg előre, ezért stabil paramétereknek csak az adók mértékét, a pénzalapokból való gazdálkodási forma megszűnését és a szabályozás módját tekinthetjük. A PÉNZÜGYI POLITIKA A pénzügyi politika alapvető célja olyan gazdasági közeg kialakítása, amelyben az alsóbb szinten megmutatkozó és elkerülhetetlen gazdasági rengések sem okoznak globális egyensúlyvesztést, nem vezetnek gyors inflációhoz és a külföldi eladósodás aránytalan növekedéséhez. Szükséges, hogy a lakossági, a vállalati és az állami kereslet ne növelje gyorsan az áruszintet, és ennek a prioritásnak kell alárendelnie az olyan makroökonómiai célokat is, mint a gazdasági növekedés, a foglalkoztatottság és a fizetési mérleg egyensúlya. A pénzügyi politika az állami dotáció további csökkentését és a magánszektor fejlesztését érvényesíti majd. A takarékosságra való hajlam erősítése érdekében pozitív és relatív kamatlábak megtartására törekszik, noha az árliberalizációval összefüggésben számítani kell a kamatlábak szintjének bizonyos változására is. Alapvetően egységesebb lesz az adózási rendszer. A forgalmi adó négy adósávba eshet majd, így a kereskedelmi ár 0 százaléka, 12 százaléka, 22 százaléka, illetve 32 százaléka lehet. Továbbra is szelektíven adóztatják az üzemanyagokat, az alkoholt, a dohányipari termékeket, a kávét, a teát, az aranyat, az ékszereket és a személyautókat, mégpedig megközelítőleg az eddigi szinten. A forgalmi adó eddigi skálájával szemben, amely mínusz 291 százaléktól plusz 83 százalékig terjedt, ez radikális változást jelent. A termékcsoportoknak az egyes adósávokba való besorolást a szövetségi kormány által való jóváhagyás után teszik majd közzé. Az érvényes törvény szerint 1991. január elseje után is minden export mentesül a forgalmi adó alól. Az import esetében az egyes termékek . besorolása szerint a 0, 12, 22 és 32 százalékos forgalmi adósávok érvényesek. Január elsejétől megszűnik a kiegészítő forgalmi adó, amely a belpiacon lehetővé teszi a közvetlen szállításokat, éspedig olcsóbban, mint a kereskedelmi hálózaton keresztül. Ez gyengíti majd a kereskedelem jelenlegi monopóliumát is. A VÁLLALATOK PÉNZÜGYI GAZDÁLKODÁSA Január elsejétől megszűnik az állami vállalatok és néhány további szervezet számára a pénzügyi alapokból történő gazdálkodás, és kötelező lesz a tartalékalap kialakítása, mégpedig a nyereségből. Ebből fedezi majd a gazdálkodó szervezet hosszú távú pénzügyi gazdálkodását, kulturális és szociális szükségleteit. A vállalatok döntése alapján további alapok kialakítása is lehetővé válik, ha lesz erre felhasználható nyereségük. Az állóeszköz értékéből, a forgalmi adóalapból és az értékpapírokból alakítja ki a vállalat hosszú távú vagyonfedezeti forrását, a törzsvagyont. Ide vagy a nem beruházási jellegű kiadások finanszírozására utalhatja át a fejlesztési alap maradékát is. Minden más alap, amelyet nem a nyereségből alakítottak ki, megszűnik. Ezeknek az alapoknak a maradéka átkerül a tartalékalapba. A részvénytársaságok ezen a területen az idén kiadott részvénytársaságról szóló törvény alapján járnak el, amelynek értelmében az állami részvénytársaságok alaptőkéjét is a törzsvagyonból képezi. 1991 -ben a jogi előírások változásával együtt változik a könyvelés módja is. Az 1989-ben ezzel kapcsolatban kiadott rendelethez kiegészítés jelenik majd meg. E változások között szerepel például az állóeszköz leírásának módszere, az értékpapírok eladása és beszerzése. Változik a telkek és a nem anyagi aktívumok (találmányok, számítógé-' pes programok és licencek) könyvelése is, és egységesítik a lízingszerződések könyvelését. A vállalaton belüli könyvvitelről szóló előírások azonban csak ajánlottak lesznek. A gazdasági szervezetek számára csak a készletek változásának kimutatása, a költségek kalkulációjának módszere lesz kötelező érvényű, a vállalati könyvvitel módszerének és formájának megválasztása egyébként teljes mértékben a gazdasági szervezet jogkörébe tartozik majd. A magánvállalkozó egyének számára az ezzel kapcsolatos alapelveket 1990. szeptember 30-án tették közzé. Változik a statisztikai kimutatások összeállításának módszere is, tartalmilag és méretében is csökken. A külkereskedelmi statisztikai adatok vezetésének új rendszere a vámellenőrzések adataiból indul ki. Az éves kimutatásokban a nemzetközi klasszifikációs rendszer érvényesül, hogy összehasonlítható adatokat produkálhassunk például a Nemzetközi Valuta Alap számára. Azon vállalatok, amelyek nincsenek bejegyezve a vállalkozói nyilvántartásba, tehát 25 személynél kevesebbet foglalkoztatnak és adóalapjuk kisebb 540 ezer koronánál, 1991 -ben semmilyen statisztikai adatok beszolgáltatására nem kötelezhetők, a szükséges információkat az adóbevallásból állapítják meg. Tekintettel arra, hogy várhatóan szétesik a szociális és gazdasági információk rendszere, 1991-ben új törvény készül a statisztikáról. ÁRLIBERALIZÁCIÓ Ennek új alapelve az, hogy megszüntetik az eddigi központi szabályozást. Az árak nagy része szabaddá válik, az eladó és a vásárló megegyezése alapján születik, és döntően a piaci konkurencia szabályozza majd. Azonban - korlátozott mértékben - minden piacgazdaságban léteznek szabályozott árak. Nálunk az árszabályozás a közeljövőben az ármozgások lassítását, a termelés és a kereskedelem monopolizált rendszerének az árakra való hatását csökkenti majd. Az importált alapvető nyersanyagok és fűtőanyagok nagy mértékben árszabályozás alá esnek. Az előkészületben lévő, árakról szóló törvény egyébként a következő szabályozási eszközökkel számol: -hivatalosan megállapított árak a kiválasztott árucsoportokra, - irányított árak, például az árkalkuláció módjának meghatározásával, -az árak szabályozása időbeni bejelentési kötelességgel, például úgy, hogy az áremelési szándékot egy hónappal előre be kell jelenteni az árhivatalnak és két hónappal előtte a megrendelőnek. Az árszabályozás speciális területe a mezőgazdaság, amelynek az állam továbbra is nyújt bizonyos szubvenciókat és garantálja néhány termék felvásárlási árát. A KÜLKERESKEDELEM LIBERALIZÁLÁSA A korona belső átválthatóságának bevezetése a devizagazdálkodásban felváltja a devizakiutalás rendszerét. A csehszlovák gazdasági szervek a külföldre eladott áruért a devizaárfolyamok megfelelő értékben koronát kapnak, az áru vagy szolgáltatások importjának fedezetére pedig devizát vásárolhatnak a bankokban, az érvényes árfolyamon. A devizával rendelkezők külkereskedelmi kapcsolatai is a külföldi valutaforgalom kizárásával alapvetően koronaelszámolásban valósulnak meg, és kivételt csak olyan jogi személyek devizaszámlái jelentenek, akiknek a Csehszlovák Állami Bank ezt engedélyezi. Azoknak, akik már rendelkeznek devizaszámlával, az állami bank vagy megengedi ennek a számlának a további megtartását, vagy devizavagyonu kat koronaszámlán vezethetik majd tovább, illetve az ilyen számlákat megszüntetik. A devizában megtérülő hitelek és a devizában vezetett fejlesztési hitelek megszűnnek. Azon csehszlovákiai személyek számára, akik regisztráció vagy engedély alapján külkereskedelmi tevékenységet folytatnak, ez a tevékenység tovább liberalizálódik. A külgazdasági kapcsolatokról szóló új törvényben majd tovább csökken azoknak az eseteknek a száma, amikor a külkereskedelmi tevékenységhez külön engedélyre lesz szükség. A jövőben a külkereskedelmi tevékenységet a vállalkozói tevékenység részének tekintik. A KGST-országokkal, Jugoszláviával, Kínával folytatott kereskedelemben január elsejétől a törlesztések konvertibilis valutában történnek. A Kubával, Albániával és a KNDK-val folytatott kereskedelemben feltételezhetően a szerződések megkötése klíringelszámolás alapján történik majd. A vámelőírások minden országra érvényesek lesznek, így a KGSTországokra is. A vám nagyságát a csehszlovák vámszabályok határozzák meg, a Finnországból származó import kivételével, amellyel kölcsönös vámmentességi szerződésünk van. A fejlődő országokkal kötött szerződésekben továbbra is érvényben lesz a 75-től 100 százalékig terjedő vámpreferencia. BÉRPOLITIKA ÉS FOGLALKOZTATÁS A piacgazdaságra való áttérés megköveteli a bérek alakításának fokozatos liberalizálását. Ez a fokozatos liberalizálás a kis magánvállalatoknál és a külföldi tőkerészvételű vállalatoknál kezdődik. Az állami és szövetkezeti vállalkozások különböző formáinál bérszabályozás érvényesül majd, amíg ki nem alakul a gazdaságban a megfelelő konkurencia. Ez a szabályozás 1991-ben a következő alapokra épül: - Az átlagos minimális bérek alapvetően egységes bérfejlesztési szabályozást állapítanak meg; - Az inflációellenes állami politika részeként, az előírtnál jobban növekvő bérek szabályozó adózás alá kerülnek. 1991 -tői a gazdaság minden területén az eddigi bérrendszer lesz érvényben. Előírás határozza m^ijd meg a minimális bért, amelyre beosztásától és a vállalat gazdasági eredményeitől függetlenül lesz joga mindenkinek. A munkaadó határozza meg az alkalmazottak számát és összetételét, és a közép- és főiskolák végzőséinek alkalmazása inkább csak erkölcsi kötelesség lesz. Idegen állampolgárokat csak a munkahivatalok által kiadott engedély, illetve a belügyminisztérium szervei által kiadott tartózkodási engedély alapján lehet alkalmazni. A csökkent munkaképességű állampolgárok számára munkaadók megfelelő munkakörülményeket alakítanak ki, amelyhez a szociális biztosítás szervei, a költségek 50 százalékáig hozzájárulhatnak. Az ilyen személyek alkalmazásáért a munkaadó adókedvezményben részesül. A szerkezeti vagy szervezési változásokról a munkaadó köteles az illetékes szakszervezetet és a területi" munkahivatalt három hónappal előbb értesíteni. A szervezési okokból történő felmondás feltétele, hogy az alkalmazottat egy hónappal a felmondás előtt értesítik annak okairól, és a munkaviszony befejezésekor az alkalmazott átlagos havi keresete ötszörösének megfelelő anyagi biztosítást (végkielégítést) kap. Csökkent munkaképességű személy elbocsátásához szükséges a területi munkahivatal engedélye. A Munka Törvénykönyv novellája (feltételezhetően a jövő évtől) személyzeti és szociális téren növeli a gazdasági szervezetek jogkörét. A törvény csak a munkaidő felső határát szabáiyozza és a szabadság hossza a ledolgozott évektől függően minimálisan három vagy négy hétben lesz megszabva. Az esetleges változtatások a vállalat jogkörébe tartoznak. , „Hagyjatok szabadon vállalkozni" MILAN ZELENÝ amerikai egyetemi tanár véleménye Tomáš Baťa vállalkozói rendszeréről Október 17-én a Pravda így látom én című rovatában a New York-i Lincoln Központ Fordham Egyetemének tanára elmondta: „Furcsa, hogy éppen Csehszlovákia nem érdeklődik olyan mértékben a Bat'arendszer iránt, ahogyan ezt sok nyugati vállalkozó már alkalmazza." Ennek okát abban látja, hogy az emberek kellő információk híján a Baťa módszerhez való visszatérést a harmincas évekhez való viszszatérésnek is tartanák. Csakhogy Tomáš Batá legalább 50 évvel megelőzte korát, és termelésirányítási rendszere teljesen megfelel az ezredforduló igényeinek. Ô maga ugyanis, mindig a meg nem értés, a korlátozás és az irigység, illetve a különböző állami beavatkozások légkörében dolgozott, s egyetlen vágya az volt, hogy hagyják szabadon vállalkozni. Mi is az alapja ennek a rendszernek? + Ö volt az első vállalkozó, aki rájött arra, hogy a tőke alapvető formája nem a munka, a gépek vagy a pénz, hanem az alkalmazottak és menedzserek ismeretei, tehetsége. Ezt a tételt kiválóan érvényesítették azután a japánok, akik a háború után 25 év alatt az elmaradott, nyersanyagokban szegény és tönkretett országukból gazdasági nagyhatalmat teremtettek. Baťa rájött arra, hogy az embereket akkor lehet a legjobban bekapcsolnia a munkába, ha érdekeltté tesszük őket a vállalkozásban. Az volt az elve, hogy nem művészet a munkát megvenni, igazi művészei megvásárolni a gondolkodást, az érdeket és a felelősséget. + Az emberi tudás megvásárlásának egyik módja az, hogy társtulajdonosaivá tesszük őket azoknak az eszközöknek, amelyeket tudásuk érvényesítéséhez használnak. Tehát nem a nyereségből kínálunk részt, hanem érdekeltséget kínálunk a tulajdonban, mégpedig a vállalaton belüli részvények útján, s ezzel nem rövid-, hanem hosszú távú viszonyt alakítunk ki az alkalmazott és a vállalat között. Csak az ilyen formában érdekeltté tett ember nyújtja spontánul és természetes módon nemcsak munkáját, hanem az agyát is. * Optimálisak a feltételei ma a megrendelőre való orientálás érvényesítésének is. A második világháború után ugyanis a világpiacon a megrendelőkre (vásárlókra) mint tömegre tekintettek. A vevőnek nem számított, hogy a termékek nem méretre szabottak, örült, hogy valamit kapott. Ismert ebből az időből Ford kijelentése: ,,Olyan színű autót kaphat, amilyent csak akar, ha pirosat akar." Baťa ezt a nézetet soha nem osztotta. Éppen ellenkezőleg, Az előző pontból következik a minőségre fektetett hangsúly elve is. A legjelentősebb amerikai és japán vállalatok ma a minőséget hangsúlyozzák az első helyen, és csak a másodikon a nyereséget. Megmutatkozott ugyanis, hogy ha a vevő a legjobb minőséget kapja, akkor automatikusan elérhető a legnagyobb nyereség is. Érvényes tehát, hogy a minőség hangsúlyozása tulajdonképpen a maximális nyereségre való törekvés hangsúlyozása is, de fordítva ez nem érvényes. * A Bata-rendszer legalapvetőbb elvének viszont az tartható, hogy felismerte az alkalmazott és a tulajdonos közötti különbséget. Megértette, hogy e két szubjektum elválasztása az oka hosszú távon a motiváció és a vállalkozás hatékonysága csökkenésének. Arra is rájött, hogy a vállalat tulajdonosa nem lehet valaki kívülről, sőt, minden alkalmazott legyen a vállalat tulajdonosa. Ha ez a kapcsolat megvalósul, akkor az érdekeltség kérdése hosszú távon megoldódott. Ez utolsó gondolatát már nem volt képes teljes mértékben megvalósítani, az ő vállalata azonban így is különbözik mindegyik mástól, mégpedig abban, hogy nem nyilvános, hanem magánvállalat, mivel részvényeit nem lehetett megvásárolni a tőzsdén. És ez az elv a vállalkozások mai világában egyre inkább érvényesül, a nyilvános részvénytársaságokat magánvállalatokra alakítják át. A McDonald például felvásárolja saját tőzsdei részvényeit és már csak alkalmazottainak adja el... Gyermekotthon Távol az anyanyelvtől Míg lesznek elárvult gyerekek, míg élnek felelőtlen szülők, addig szükség lesz (van) gyermekotthonokra. A Dunaszerdahelyi járás Nagymegyer városában október 16-án kis háziünnepségre gyűltek össze az oktatásügyi minisztérium, a kerületi és a járási iskolaügyi osztályok vezető dolgozói, valamint a mezőváros tisztségviselői (kár, hogy a múlthoz hasonlóan az építőket nem hívták meg), hogy átadják hivatalosan is - másfél hónappal a gyerekek tényleges beköltözése után - az új, korszerű 75 férőhelyes gyermekotthont. A tetszetős épületben az intézet igazgatója, dr. Krascsenics György és a nevelók vállalták az idegenvezető szerepét, s a vendégsereg nem kis csodálkozással nyugtázta, hogy a gyermekotthon félig üres. Túl szabályos rend Megtekintettük az ízlésesen berendezett lakószobákat, a kicsik játszótermét, a nagyobbak tanulószobáit, a tágas ebédlőt, és az erősítő termet, a higiéniai berendezéseket és a nevelők szobáit, sót a beteg gyerekek számára berendezett elkülönítőt is. A látottak ellenére bevallom, sokan nem tudtunk maradéktalanul örülni a korszerű otthonnak. A legzavaróbb talán a kínos rend volt, no meg a lakószobák egyformasága, személytelensége, ami nem írható a hiányzó polcok, virágok rovására. - A gyerekeknek mindenük megvan - hangoztatták az ünnepi szónokok, s szomorú szemű, tört lelkű gyerekekről beszéltek. Tény, az otthon lakói mindent megkapnak (színes tévé, képmagnó, modern ruházat és sorolhatnánk), de mit kezd majd magával, életével a szinte steril körülményekből az „utcára" kikerülő 18 éves fiatal, nem beszélt senki! Persze, amíg a (jelenleg) tíz óvodás eléri a felnőttkor küszöbét, sok minden megváltozhat még. Talán elintéződik (!) az is, hogy a kicsik a szomszéd és nem a másfél kilométerre eső óvodába járhassanak. Ha tehetnék, biztosan kérnék, hogy a többi gyerekhez hasonlóan, ők is társaikkal együtt étkezhessenek, s ne kelljen délben visszatérniük az otthonba. Mivel kicsik még, azt sem kérdezik, ki a felelős azért, hogy az épület előtt - valaha biztosan füves térséget - miért változtatták át, balesetveszélyes sivár beton térré. Látogatásunk során megfigyeltük, az otthon lakói szlovákul beszéltek egymás között, s ezen a jelenlévő hazaiak nem csodálkoztak. Köztudott, a nevelteket a pozsonyi diagnosztikai intézet helyezi el Szlovákia gyermekotthonaiba. Tény, a magyar anyanyelvű gyerekek ugyanebből az intézetből a járás határain túlra kerülnek, azzal az indoklással, hogy Nagymegyeren a Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola túlzsúfolt, viszont a szlovák osztályok létszáma még bővíthető. Nem tudtuk kideríteni, ki, mikor és miért döntött (ez idáig) így, de hogy gondolkodását"nem a gyerekek érdeke vezérelte, több mint valószínű. Jelenleg harminc gyerek lakja az új korszerű gyermekotthont, 122 magyar ajkú elhagyott gyerek pedig Szlovákia gyermekotthonaiban él. Távol a szülőföldtől, a rokonságtól, az esetleges kötődési lehetőségektől. Meddig? (péterfi) ÚJ SZÚ 4 1990. XI. 5.