Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-05 / 259. szám, hétfő

A pozsonyi helyhatósági választásokról A közelgő helyhatósági választások előtt Pozsony helyzetét nemcsak a közelmúltban jóváhagyott választási törvény, hanem a fővárosról szóló törvény is meghatározza. A két törvény gyors egymásutánban született, erőltetett, talán nem teljesen átgondolt menetben. Pozsony polgárainak többsége ilyen rövid idő alatt képtelen kiigazodni az új paragrafusok tömkelegében. Nemcsak ők, hanem a megfelélő varoskerületek felelős tisztségviselői is ellentmondásokba kerülnek az új rendelkezések értelmezésekor - a realizálás pedig még zűrzavarosabb képet mutat. Pedig ha igazán becsületesen készülünk a választásokra, elkerülhetetlen, hogy minden egyes polgár pontosan tudja, hogy kire és miért adja le szavazatát. Ehhez nyújt némi segítséget a következő fejtegetes. x x x Három különböző szempont szerint kell értékelni a fővárosi választások helyzetét: 1 / A Szlovák Nemzeti Tanács választási törvénye nem alkalmazható maradéktalanul, egyértelműen a pozsonyi viszonyokra. Mivel Szlovákia fővárosáról van szó, amely sok kerületből áll - a feltételek mások. Tehát a végrehajtás, a kivitelezés is más lesz. 2/ Ahhoz, hogy a 440 ezer lakosú Pozsonyban lebonyolítható legyen a helyhatósági választás, szükség volt az új elképzeléseket és az új városfelosztást meghatározó fővárosi törvény megszerkesztésére és jóváhagyására. Ez a Pozsonyról szóló törvény, amelyet az elmúlt hetekben hagyott jóvá a szlovák parlament. 3/ Számunkra nagyon is fontos tényező Pozsony város nemzeti kisebbségi összetétele és elosztása. Tudatában vagyunk annak, hogy a pozsonyi magyarság viszonylagosan nem haladja meg a város lakosságának 5 %-át sem, habár az itt élő húszezer magyar megfelelne egy kisváros lakosságának. ÖNKORMÁNYZAT Pozsony város törvénye, az eddigi öt városkerülettel ellentétben sokkal nagyobb számú városrészre osztotta fel Pozsonyt. Mi most csupán a választások szempontjából érdekes városrészeket vesszük figyelembe: 1/ Óváros, 2/ Ruzsinov, 3/ Vereknye, 4/ Pozsonypüspöki, 5/ Újváros, 6/ Récse, 7/ Pozsonyszőllős (Vajnory), 8/ Dévény, 9/ Károlyfalu, 10/ Hidegkút (Dúbravka), 11/ Dévényújfalu, 12/ Lamacs, 13/ Záhorská Bystrica, 14/ Ligetfalu, 15/ Horvátjárfalu (Jarovce), 16/ Oroszvár, 17/ Dunacsúny (Čuňovo). Ezen városrészek tulajdonképpen az önkormányzattal rendelkező községeknek felelnek meg. Tehát szabad, titkos választással kell létrehozni a helyi (községi) képviselőtestületet, mégpedig a lakosok számának arányában. Ennek ellenére a polgármester kerül, akit szintén közvetlenül a nép választ. A főváros önkormányzati szerve a városi képviselőtestület lesz. Ennek tagjait szintén a lakosság választja, mégpedig városrészek szerint, a lakosság arányának megfelelően. A városi képviselőtestületnek 80 tagja lesz. Az Óváros például 9, Vereknye 3, Püspöki 4, Ligetfalu 22, Horvátjárfalu 1, Oroszvár 1, Dunacsúny 1 képviselőt választ a városi testületbe. A városi testület élén a főpolgármester (primátor) áll, akit szintén közvetlenül a nép választ. Az elmondottakból látható, hogy elég bonyolult rendszerről van szó. A kiinduló pont a városrész. Itt adják le az egyes pártok, politikai mozgalmak jelöltjeik listáját. A jegyzékekben szereplő jelöltek száma nem haladhatja meg az adott városrész képviselőtestülete tagjainak számát. Például, Püspöki képviselőtestülete 31 tagú lesz, tehát egy-egy mozgalom, párt legfeljebb 31 nevet nyújthat be Püspöki területén (ehhez tartozik Árokköz-Medzijarky és Homorúszög-Dolné Hony is). Itt viszont meg kell jegyezni, hogy az egyes városrészek még választókerületekre oszlanak. S minden választókerület meghatározott számú képviselőt választ a saját kerületéből. így például Püspökinek három választókerülete jesz. Homorúszög - 11 képviselőt, Árokköz 10-et, Püspöki 10-et választ és ezekből tevődik össze majd Püspöki 31 tagú képviselőtestülete. Az Óvárosban például a 36 tagú képviselőtestületet 10 választókerületben választják. A mozgalmak és pártok által benyújtott jelölteket egy közös névsorban összegezik, mégpedig ábécé sorrendben, mindenkinél megjelölve, hogy milyen mozgalom javasolja. Ha belegondolunk, hogy Pozsony területén 56 pártot és mozgalmat jegyeztek be, és számolunk a független jelöltek kategóriájával is, a választó már-már végtelen névsorral találná magát szembe a szavazólapon, ha minden mozgalom kimerítené a megadott lehetőséget. A gyakorlat, szerencsére más. Nem minden mozgalom indít jelölteket valamennyi választókerületben, sőt városrészben sem. Ugyanúgy ábécé sorrendben kerül a választó elé az egyes városrészekben (és azon belül az egyes választókerületekben) a fővárosi testületbe jelölt személyek listája. Gyakorlatilag tehát minden pozsonyi választópolgár elé négy lista, szavazólap kerül: 1/a helyi (városrészi) képviselőtestület jelöltjeinek listája, 2/ a helyi (városrészi) polgármesteri tisztségbe jelöltek névsora (ez azonos az adott városrész minden választókerületében), 3/ a fővárosi (városi) képviselőtestület jelöltjeinek listája (ez azonos a városrész valamennyi választókerületében), 4/ A Pozsony város főpolgármesteri tisztségébe jelöltek névsora (azonos a város egész területén, minden városrészben). KISEBBSÉGI ESÉLYEK November 23-24-én minden választópolgár legfeljebb annyi jelölt sorszámát karikázhatja be a helyi képviselőjelöltek listáján, valamint a fővárosi képviselőjelöltek listáján, amennyit az előre megállapított kulcs megenged. Pl. Püspöki választókerületében a helyi listán tíz sorszámot, a fővárosi listán négyet. A helyi (városrészi) polgármesterjelöltek és a főpolgármester-jelöltek listáján természetesen csak egy név sorszámát szabad bekarikázni, (hiszen polgármesterből, primátorból is csak egy lehet.) Itt szükséges megjegyezni, hogy a képviselők listáin nem kell okvetlenül bekarikázni annyi sorszámot, ahány sorszám bekarikázható. Sőt az egyes mozgalmak érdeke az lesz, hogy tagjaik és támogatóik csupán a saját jelöltjeik sorszámát karikázzák be, vagyis csak ezekre adják le szavazatukat. A szavazatok értékelése során a többség elve dönt, vagyis a jelöltek sorrendje, az általuk kapott szavazatok mennyisége szerint alakul ki. Azonos szavazatmennyiség esetén a párt, illetve a mozgalom által leadott jelöltlista sorrendje dönti el ki lesz a képviselő. Itt meg kell jegyeznünk, hogy magyar nemzeti kisebbségünk szempontjából Pozsony feldarabolása városrészekre, illetve választókerületekre nagyon hátrányos helyzetbe juttatja magyar nemzetiségű polgárainkat - az esélyek minimálissá váltak. Püspökin és Oroszváron kívül nincs olyan új városrész, ahol magyarságunk különösképpen összpontosulna, tömörülne. Ilyen feldarabolás mellett talán á főváros testületbe való bejutásra van nagyobb esély. Reméljük, hogy bonyolultsága ellenére is sikerül zökkenőmentesen megvalósítani városunk első szabad demokratikus helyhatósági választását. A demokráciát alulról kell építeni. Ehhez viszont szabad önkormányzattal rendelkező városrészekre, városokra, településekre (községekre) van szükségünk. Duka Zólyomi Árpád Maguk keresik a megoldást A tíz évvel ezelőtti tévedések következményei Ajnácskőn A hetvenes években még az ajnácskói téglagyár is egyike volt a kicsi, de eredményesen és nyereségesen termelő üzemeinknek. A vulkanikus Ragács hegység lábához telepített gyár kemencéit naponta huszonnyolcezer tégla hagyta el, s megelégedésüknek hangot adva nemcsak a gyár, de a környék lakói is .tisztelettel ejtették ki a század elején itt is gazdálkodó gyáralapító, volt miniszteri tanácsos, dr. Sarlay Soma nevét. Az illúzióktól sem mentes gigantománia az Ipoly Menti Téglagyárak vállalatának vezetőit is a látványos, de nem kellőképpen átgondolt fejlesztési túlkapások útjára terelte. Mai szemmel már naivitásnak tűnik a döntés, miszerint az ajnácskői gyárat is mazutfűtésre építették át. Történt mindez a nyolcvanas évek elején. Egy-két évig lehetett csak felhőtlen a dolgozók öröme, majd egyre sűrűbben kellett megállapítani, hogy a magas szállítási és üzemeltetési költségek veszteségessé teszik a termelést. Ekkor már akadtak, akik a gyár kapujának bezárását is lehetségesnek tartották, de többen voltak, akik a mazutháztartás csupán pár évet működő nagyberuházásának még halasztást adtak, annál is inkább, mert a közgazdászok figyelmeztettek az állóeszközök magas, még le nem írt értékére. A bajokon segítendő azok előidézői a jól bevált taktikát választották: új termelést, új vezetést állítottak fel, csakhogy felszínen tartsák a csőd szélére jutott kisüzemet. Toldoztak és foldoztak Hunyák Józsefnek szinte a nyakába varrták a gyárat, miközben ígértek és hitegettek, anyagi és erkölcsi támogatást, nagyobb odafigyelést hirdettek. - Átláttam én a szitájukon, csakhát tősgyökeres ajnácskői vagyok - idézi a múltat az üzemvezető. - Meg aztán több éves ittlétem után bíztam és reméltem, hogy összefogással meg tudjuk állítani a lavinát, és a gyárat a régi rangjára emeljük. Később eszméltem csak rá - amikor a dolog gazdasági összefüggéseibe is belemélyedtem -, hogy az átgondolatlan beruházási politikának viszszafordíthatatlan következményei vannak. Ezek a szigorodó gazdasági megszorítások közepette kezdtek kidomborodni. Még ma is ötmilliós terhet jelent ez a használhatatlan mazutrendszer, amit nekünk kell nyögni, vagy ha privatizálásra kerül a sor, a leendő tulajdonosnak. Ez „Magántulajdon" a szövetkezetben A több pénzt már irigylik, de a több munkát még nem vették észre Minél tovább figyelem munkájukat, annál erősebb a meggyőződésem, hogy minden szinte percekre kidolgozott forgatókönyv szerint történik. Mire Nagy András végez a trágyázással, Ferenc öccse már meghozza a szalmát. Ezt megelőzően ugyanígy látták el a hízóbikákat is. Egymáshoz alig szólnak, a kezek mozdulatából, intéseikből is értik, mit „mond" a másik. ÚJ SZÚ 1990. XI. 5. - Nyolcadik hónapja reggel és délután ugyanazt csináljuk végig, így mindketten tudjuk munkánkat - nyugtázza észrevételemet a koridős testvér a hozzáértőbb jogán. Ö ugyanis már évtizedeket dolgozott le az állattenyésztésben, míg nálánál tíz évvel fiatalabb öccse csak most márciusban, hoszegynéhány évesen lett állattenyésztő. Bár korábban az iparban dolgozott, az elmúlt néhány hónap alatt szakmáját értő szakember lett belőle. Az idősebb testvér szakmai tapasztalata kettőjük akaratával párosulva csodát művelt. Ha egyáltalán csodának nevezhető az, ami a Naszvadi Földműves-szövetkezetben történt. Az évekig ráfizetéses bikahizlalás a Nagy testvérek istállójában néhány rövid hónap alatt tizenegy százalékos rentabilitással termelő részleggé változott. A gondjaikra bízott állatok a korábbi 40-50 dekagramm helyett naponta átlagosan 1,12 kilogrammal gyarapodnak. Közben csak annyj történt, hogy ugyanazon a munkahelyen, ugyanazzal a 320 állattal más alapon kezdtek foglalkozni..Az ötlettel az elnök, Gyurícsek László mérnök irodájába Nagy András kopogott be. -Felajánlottam az elnöknek, hogy öcsémmel az állatokkal együtt bérbe veszem az istállót és a szükséges munkaeszközöket, köztük a traktort. A lehető legjobbkor jött az ajánlat, hiszen az elnök már akkor tudta (amit elnökkollégái közül sokan még ma sem hisznek), hogy a piacgazdaság könyörtelen versenyében a földműves-szövetkezet csak egy új belső szervezési formában maradhat fenn. Arra, aminek kipróbálására már kereste a megfelelő embert, önjelölt akadt. Az egyezség gyorsan létrejött, s ennek újszerűségét (szokatlan tartalmát) néhány, a teljesség igénye nélkül kiragadott részlet is érzékelteti. A szövetkezet a vágóállatot és az istállótrágyát megveszi a Nagy testvérektől. Ök a bérleti díjak kifizetésén kívül saját zsebből fizetik meg a takarmányt és a szalmát, az üzemanyagot, javít(tat)ják meg a traktort s az egyéb eszközöket. Ennyiből egyértelmű, a Nagy testvérek úgy keresnek, ahogy a gondjaikra bízott eszközökkel bánnak s ahogy állataik gyarapodnak. A szövetkezet hízóbikái a gondoskodást ugyancsak igyekeznek meghálálni. Legalábbis az általuk gondozott 320 darab. A további 240 állat (gondozóiknak köszönhetően?) már „jobban vigyáz a vonalaira", így a szövetkezetben hízóbikákként az átlagos napi súlygyarapodás csak 0,79 dekagramm. - Maguk most a sajátjukon vagy a szövetkezet istállójában hizlalják a bikákat? - kérdeztem az eredmények hallatán. - - A szövetkezet istállójában, de mintha a sajátunk lenne - felelték határozottan. -Mi van akkor, ha szabadnaposak, netán valamelyikük megbetegszik, vagy szabadságra mennek? - Már megegyeztünk, hogy a szabadnapokat és a szabadságunkat a jövő év tavaszán egyszerre vesszük ki. Távozás előtt és a visszajövetel után lemérjük az állatokat, és helyettesítőink is úgy kapják majd a pénzt, mint mi. Ha netán valamelyikünk megbetegedne, akkor is helyettesítőt veszünk fel. -Vesznek fel?... - Igen. A számításba jövő illetőket már kiválasztottuk és megbeszéltük velük a részleteket. Javaslatunkat az elnök és a zootechnikus is elfogadta. Mázsár István mérnök, zootechnikus szerint ez így természetes. A bérlő úgymond a saját zsebére dolgozik, s nemcsak a munkatársait, hanem helyettesítőit is jogában van kiválasztani. Ezt az elvet a továbbiakban is betartják. Aki a meghirdetett feltételek mellett bérbe vesz egy istállót vagy egyéb termelőegységet, az eldönti, hogy hány egyénnel és kikkel akar együtt dolgozni. Minél kisebb lesz a csoport, tagjai'annál többet fognak keresni. - Ha így folytatják, azok a tagok, akik nem vállalkoznak és akiket senki sem választ társul, mert olyan munkaerő, hogy csak ráfizetne, munka nélkül maradnak - mondom már Ozorák Sándor mérnöknek, a szövetkezet üzemgazdászának, s gondolatomat tagadás helyett megerősíti. -Az ezres sertéshizlaldában, amit a közeljövőben adunk bérbe, még megmarad a jelenlegi hét munkaerő, de a további háromezer sertést a jobb kereset érdekében a jelenleginél már valószínűleg kevesebben fogják vállalni. Ugyanez lesz a helyzet a tejtermelésben és fokozatosan a további szakaszokon is. Jövőre már a növénytermesztésben és a szolgáltatások szakaszán is az új elvek szerint akarunk dolgozni. Fokozatosan bérelt, vagyis vállalkozó egységekké alakulunk. A szövetkezet ezek szövetkezése lesz. Mikorra s mi kell mindehhez - érdekelt, de a feleletek az időpontokat illetően kitérőek voltak. Minél előbb, annál jobb, de még sok a külső és a belső nehézség. Ez utóbbiak egyike a tagok szemléletmódja. Egyeseknek jobban megfelel a közös kassza, amelyből még a munkát kerülőnek is jut valami. Sokan máris irigylik, hogy a Nagy testvérek többet keresnek. Azt viszont, hogy többet is dolgoznak, még csak kevesen látják (be). A bizonytalan piac is az újszerű munkaszervezés ellensége. Amíg nem tudják, hogy miből mennyit és mennyiéri tudnak értékesíteni, a bérleti játékszabályokat szinte képtelenek kidolgozni. A bérlő viszont tudni akarja, miért mennyit kap, s elvárja, sőt megköveteli, hogy munkájához adottak legyenek a feltételek. Naszvadon a bizonytalan helyzet ellenére megtették az elsó lépéseket. Meggyőződésük ugyanis, hogy ezek nélkül a jövő még nehezebb lenne. EGRI FERENC egy óriási hátrány a gyár jövőjének szempontjából. A termelést illetően pedig, enyhén szólva, rászedtek bennünket. Panelházak közfalait gyártatták velünk, ígérve, hogy az ehhez szükséges téglát majd a Losonc-Fabianka-i téglagyár szállítja. Egy ideig valóban így is volt, majd a szállítások egyre gyakrabban kezdtek kimaradozni s ezáltal a keramikus panelek gyártása is akadozott. Aztán egy szép napon a magas szállítási költségekre és a téglagyár belső problémáira hivatkozva a foghíjas szállítások is leálltak. Saját érdekünkben szinte a halottaiból támasztottuk fel a tégJagyártó gépsorunkat, de persze szárítónk nem volt. Kerestük az áthidaló megoldásokat, nem túl nagy sikerrel. Ma már teljes egészében csak a saját téglatermelésünkre támaszkodhatunk, s a szárítást pedig majdhogynem primitív módszerekkel végezzük. Jövőkép - homályos körvonalakkal Bokáig süppedtünk a gyárudvar porában. Meglepett a látvány, miszerint a panelek gyártórészlege fölött a csillagos ég a plafon. Mintha csak gondolataimban olvasott volna kísérőm, mert megjegyezte: - télire tető alá húzódunk és a szárítóban felhalmozott téglából tengetjük majd a termelést. Aztán újabb a képbe nem illő és eddig nem emlegetett gyártmányokat pillantottam meg. Egymásra rakott betonpaneleket, melyeket egy másik részlegen gyártás közben több helyen láttam. Hunyák József: „Átláttam én a szitájukon, csakhát..." A téglaszárítás primitív módszerekkel folyik -Tán a betonelemek húzzák ki a jövőben a gyárat a veszteséges termelés kátyújából? - kérdeztem az üzemvezetőt. - A jövőkép egy kicsit még homályos előttem, de ezzel a termelési profillal és a téglagyártó gépsorok teljes kihasználása nélkül nehezen képzelhető el a piacgazdaságban való helytállásunk. Ami a betonlapelemeket illeti: Mondjam úgy, hogy a kis hal is hal - amolyan pótmegoldás a foglalkoztatás kedvéért. Útipaneleket és széntárolók padlólapjait gyártjuk, felemás sikerrel. Áruk miatt hosszú távon ez sem lehet megoldás, mivel jelenleg már értékesítési nehézségek is mutatkoznak. A vállalati igazgatóságot hamarosan felszámolják, így már mi magunk keressük a lehetséges megoldásokat. Mivel a fagerendák hiánycikknek számítanak, és egyre többen keresik az építőanyag-raktárakban, arra gondoltunk, hogy a gerendákat betonból gyártanánk. Érintkezésbe léptünk egy brünni kutatóintézettel, és már megszülettek a tervrajzok. Hamarosan el is kezdjük gyártásukat, de piackutatás hiányában csak remélni tudjuk, hogy az érdeklődés legalább olyan nagy lesz, mint igyekezetünk. Nem merném azt mondani, hogy ez a „betonbiztos" jövőt jelenti, de a privatizálás közepette még sok minden kedvezőbbre is fordulhat. Persze, nem akarok semmit sem elkiabálni. POLGÁRI LÁSZLÓ (a szerző felvétele)