Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-29 / 280. szám, csütörtök

Szótárakról, fordításról Szencen November 24-25-én került végre sor arra a szemináriumra, amelyet a szlovák-magyar szótárírás elméleti és gyakorlati kérdésköréről a Csehszlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társasága a Csemadok égisze alatt már tavaly ilyenkorra meghirdetett. Az egyéves halasztást az akkori politikai fordulat okozta. A tanácskozásba a szervezők mind a sajtót, mind az érdeklődő nagyközönséget szerették volna bevonni, hiszen ez a szótárügy minden csehszlovákiai magyart és számos szlovákot közelről érint, ám az előbbit csak a pozsonyi rádió magyar adása képviselte, a közönség részéről pedig egy lélek sem kíváncsiskodott az előadásokon és vitákon. Reméljük, távolmaradásukat kizárólag az ugyanakkor pergett helyhatósági választások magyarázzák. A szeminárium annak a leverő és végképp tarthatatlan ténynek a jegyében folyt, hogy Ján Hvozdik 1933-ban, Kassán megjelent szlovák-magyar és magyar-szlovák középszótára óta, mely a maga nemében kitűnő munka, de közben több szempontból el is avult, tudományunk és intézményrendszerünk nem vállalkozott középszótárak alkotására, egy nagyszótár kísérlete pedig intézményes keretek, kellő számú főhivatású szakember, megfelelő modern segédeszközök és a mindezeket megalapozó költségvetés hiányában eredménytelen vállalkozás lenne. Ezért a tanácskozás három fő problémát járt körül. A budapesti Káfer István a szlovák-magyar szótárírás kezdeteit tekintette át, s közben a szlovák irodalmi nyelv kialakulásának, a szlovák-magyar műfordításirodalom csíráinak és a magyar-szlovák viszony változásainak történetét is fölvázolta. Ebbe az érdekesen elemzett történelmi ágyazatba helyezte aztán a maga egykori nagyszótár-koncepcióját, amely a szlovák népi, barokk és klasszikus irodalmi szövegek kiaknázására és értelmezésére épült volna. A szeminárium második előadója, a pozsonyi Koncsol László író és műfordító a saját hajdani szlovák -magyar nagyszótár-álmáról beszélt. Szabadúszóként határozta el, majd fogott össze barátjával, Káferrel, hogy írói és műfordítói munkája mellett elkészítse egy műfordítói nagyszótár első felét. A pályáját megtörő hatalmi tett a szótárírás lehetőségétől is megfosztotta, s csupán a č- mássalhangzóval kezdődő szlovák szó-, szókapcsolat-, szólás- és közmondáskincs azonosítását fejezhette be. Három vaskos iratgyűjtőbe foglalt céduláit bemutatta a szemiNyílt level a Szlovák Köztársaság és a Magyar Köztársaság kormányához Az 1990. november 24-25-én Szencen a szlovák-magyar szak- és műfordítás kérdéseiről tartott nemzetközi tanácskozáson áttekintettük és elemeztük a rendelkezésünkre álló szlovák, magyar és cseh kétnyelvű szótárakat, valamint megvitattuk a két- és többnyelvű szótárak összeállításának elméleti problémáit. A tanácskozás résztvevői megállapították, hogy a létező szlovák-magyar általános és speciális szótárak egyrészt ma már nehezen hozzáférhetők, másrészt sem mennyiségi, sem minőségi szempontból nem felelnek meg _ korunk követelményeinek, sőt még a közép-európai átlagnak sem. E tényből kiindulva, valamint a szlovák és a magyar nép kulturális közeledésének és egymás kölcsönös megértésének előmozdítása érdekében azzal a kéréssel fordulunk a Szlovák Köztársaság és a Magyar Köztársaság kormányához, hogy országukban teremtsék meg a szlovák és a magyar közvélemény által már régen várt szlovák-magyar, illetve magyar-szlovák nagyszótár összeállításához szükséges anyagi feltételeket. A megfelelő anyagi háttér biztosítása esetén kezdeményezni fogjuk a szótáríró munkaközösség megalakulását, a jövendő szótár koncepciójának mielőbbi kidolgozását, valamint ismereteinkkel és tapasztalatainkkal is támogatva ezt a munkát, közvetlenül is részt vállalunk e nagyszabású és rendkívül szükséges mű létrejöttében. A tanácskozás résztvevőinek nevében: Csuka Gyula mérnök, a tudományok doktora, Szene Juraj Fürdik docens, Šafárik Egyetem Bölcsészettudományi Kara, Eperjes Káfer István professzor, irodalomtörténész, Budapest Koncsol László író, Pozsony Szabómihály Gizella dr., Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Kara, Pozsony Vörös Ottó docens, Szombathely (Magyarország), a Nyitrai Pedagógiai Kar lektora náriumnak, s előadását részben ezekből, részben egy belőlük kiszűrt, rendezett és letisztított 43 gépelt oldalas anyagból szemléltette. (Előadónk az említett betű földolgozott nagyszótári anyagát 200-300 gépelt oldalasra becsüli.) Elžbieta Artowicz, a varsói egyetem magyar tanszékének tanára a lengyel és a magyar értelmező nagyszótár címszó-meghatározásait vizsgálta a modern logikai és statisztikai szövegelemzés módszerével, s megállapításait egyetlen majdani szótáríró sem hagyhatja figyelmen kívül. Ugyanazon a napon, szombaton tartotta meg a szenei Csuka Gyula is bőven illusztrált előadását a szlovák, cseh és magyar szótárírás történetéről. Ez az enciklopédikusán megalapozott beszámoló, amely egy hozzávetőleg 300 egységet tartalmazó bibliográfia céduláira épült, cáfolhatatlan tényekkel igazolta Káfer István állításait, s mind egy közép-, mind a nagyszótár íróinak biztos történelmi támaszt ígér. Másnap Juraj Fürdik, az eperjesi Šafárik Egyetem magántanára elemezte a modern magyar és szlovák értelmező nagy- és kisszótárt abból a nézőpontból, hogy miként hasznosíthatnák őket egy szlovák-magyar középszótár szerzői és szerkesztői, végül a párkányi Bartusz Gyula mutatta be, milyen forrásokra támaszkodva, milyen szempontok szerint alkotta meg mintegy tízezer szótári egységet felölelő szlovák-magyar és magyar-szlovák építészeti és építőipari szakszótárát a Szlovákiai Pedagógiai Könyvkiadó megbízásából. Az előadásokat gazdag és élénk szakmai viták követték, s miközben minduntalan tapasztalnunk kellett, hogy még ez a látszólag csak-nyelvi, csak-tudományos téma is hány ponton és felületen érintkezik a történelmi és politikai viszonyokkal, a szeminárium a jövő felé tekintett, s a következőket határozta: két esztendő múlva új szótárügyi tanácskozásra ül össze, amelynek tárgya az időközben végzett munka értékelése és új feladatok meghatározása lesz; belátható időn belül összeül a bizottság a számba vehető bel- és külföldi, elsősorban magyarországi szótárírókkal, hogy meghatározzák, mi legyen az elsődleges feladatuk: egy modern szlovák-magyar és magyar-szlovák középszótár vagy egy műfordítói nagyszótár, esetleg a két változat párhuzamos megalkotása-e; a tanácskozás résztvevői nyílt levélben fordultak a magyar és a szlovák kormányhoz. A rendező szerv vállalta a szeminárium előadásainak és mellékleteinek közzétételét. (-IL-) Lépteiket szaporázó kamatlábak Amíg a pénzintézmények és az illetékes állami szervek tisztségviselői tippelgették, hogy tulajdonképpen hány százalékos az infláció - a statisztikai hivatal pedig a pontos és rendszeres tájékoztatással adós maradt -, addig a lakosság cselekedett. November első huszonkét napján a Szlovák Állami Takarékpénztár fiókintézeteiben lévő betétjeiről több mint hárommilliárd koronát vett ki, csak 175 millióval kevesebbet mint az év megelőző tíz hónapja alatt. Bár a takarékbetétkönyvekről kivett pénzösszeg a lakosság betétállományához viszonyítva „elenyésző" tételnek számít, a pénztulajdonosok megmozdulása a takarékpénztárt is lépésre kényszerítette. Azt, hogy a megemelt kamatok mennyiben lesznek hatásosak, az elkövetkező napok, hetek mutatják meg. Annyi azonban már most bizonyos, hogy a pénzintézmények háza táján, így a Szlovák Állami Takarékpénztárban is egyre inkább teret kap a kereskedelmi szellem. A piaci feltételekhez igazodó pénzintézménynek a hosszabb időre szóló betétek az értékesebbek. Ezért van, hogy amíg a takaréklevelek és a két évre lekötött betétek kamata megkétszereződött, a fele, illetve negyedannyi idővel felmondható takarékbetéteknél a kamat növekedési aránya kisebb, a bemutatásra szóló (a kamat csökkentése nélkül bármikor kivehető) betétek kamata pedig változatlan. Nem titok, az újszerű intézkedések a takarékoskodó lakosság szemléletváltását célozzák, s nem eredménytelenül. Már novemberben, miközben korábban megtakarított pénzüket egyesek elköltötték, mások nagyobb hasznot hozó formában fektették be. Ezt bizonyítja, hogy november első 22 napján közel 219 millió korona értékben vásároltak takaréklevelet, és ugyancsak jelentós összegeket helyeztek át hosszabb felmondási idejű takarékkönyvekre. A takarékpénztár a jövőben elsősorban az így mérlegelők érdekeit akarja védeni. A most meghirdetett kamatlábak érvényességi idejét a bennfentesek még megjósolni sem merészelték. A piacgazdaságban a kamatok is folyamatosan változó tételek, hűen tükrözik az infláció mindenkori alakulását. A jövőben havonta adnak ki tájékoztatót, amelyben megerősítik a korábbi állapotot, illetve ismertetik a változásokat. A takarékpénztár érdeke, hogy megtartsa ügyfeleinek bizalmát, s ezt csakis az inflációval lépést tartó kamatokkal teheti. Persze, mint minden botnak, a piacgazdaságénak is két vége van. Amikor emelkednek a betétkönyvek kamatai, akkor törvényszerűen a kölcsönök kamatai is felfelé kúsznak. Ez alól csak a szociális jellegű kölcsönök kivételek, vagyis azok, amelyeket az építkezőknek és az ifjú házasoknak nyújtanak. Mivel az utóbbi kettő a kölcsönök háromnegyedét teszi ki, a Szlovák Állami Takarékpénztár ilyen jellegű veszteségeit (mintegy 570 millió korona évente) az állam megtéríti. A kölcsönök többi fajtájánál és a hitelek esetében is a piacgazdasági és a kereskedelmi alapelvek érvényesülnek. Nevezetesen, hogy akinek pénze van és kölcsönzi, az nyer. EGRI FERENC „A házat rendbe kellett tenni" A belügyminiszter 150 napja „Ján Lángoš szövetségi belügyminiszter 150 nappal ezelőtt a hivatalát olyan állapotban vette át, mintha ablakok és ajtók nélküli, felbolygatott házat kapott volna - mondotta Martin Fendrich sajtótitkár. - A házat rendbe kellett hozni, ezért volt a hosszú hallgatás." Ján Lángoš elmondotta, hogy egész életében minden cselekedetét, döntését mérlegelte etikai szempontból. Ezen most sem változtatott, és a jövőben is az etika, a lelkiismeret fogja tetteit vezérelni. Százötven nap után úgy érzi, megszólalhat a nyilvánosság előtt. i vár a síkvidéki erdőkre? Erdőgazdasági kutatóintézetek tapasztalatcseréje ÚJ SZÚ 1990. XI. 29. A hazai erdészeti tudományos kutatás jelentós eseményének színhelye volt az Erdőgazdasági Kutatóintézet Bősi Kísérleti Állomása, ahol ez év októberében szemináriumot tartottak. Azokat az eredményeket, ismereteket és tapasztalatokat vitatták meg és értékelték, melyeket a szakma legjobb kutatói és gyakorlati szakemberei értek el az utóbbi időben a síkvidéki erdőművelés terén. A szeminárium megrendezésének különös jelentőséget kölcsönzött az a tény, hogy a síkságainkon végzett vízrendezési munkálatok, valamint egyéb műszaki beavatkozások jelentós mértékben befolyásolták e területek természeti viszonyait. A megváltozott természeti-, főként hidrológiai- és talajviszonyok, továbbá az árvizek jellegének a módosulása, valamint a talajvíz szintjének a süllyedése együttvéve megkövetelik az eddig alkalmazott erdőgazdasági módszerek felülvizsgálását, illetve ezeknek kutatási szinten történő megoldását. Jozef Tutka mérnök, a Zólyomi Erdőgazdasági Kutatóintézet igazgatója a síkvidéki erdészeti kutatás eredményeit elemezve rámutatott többek között, hogy síkvidéki erdeink fahozamát az elmúlt 30 esztendő alatt sikerült megkétszerezni, míg a haszonfa arányát 35 százalékról nem kevesebb, mint 94 százalékra növelni. Ezt elsősorban a gyorsan növő fafajok nemesítésével és termesztési módszereinek új, intenzív alapokon történő alkalmazásával sikerült elérni. Az itt elért mintegy 20-30 tömör köbmétert kitevő évi növedék nemcsak hazánkban, hanem Közép-Európában is a legmagasabb fahozamot jelenti. Itt jegyezzük meg, hogy a míg például a síkvidéken leggyakrabban előforduló őshonos tölgyerdőkben a vágásforduló ugyanazon termőhelyen 100 év körül van, az intenzív nyárfatermesztés esetében ez 20-25 évre csökkenthető. Rendkívül komoly kutatási eredménynek számít továbbá az a tény, hogy az intenzív fatermesztési technológiák alkalmazása lehetővé teszi a gyorsan növő fafajok eredményes termesztését a megváltozott természeti viszonyok következtében kialakult szárazabb termőhelyeken is. A szeminárium további részében a kutatók egyebek között rámutattak annak szükségességére, hogy az erdőgazdasági kérdéseket az érintett síkvidéki területek komplex fejlesztésének és ésszerű kihasználásának alapelveivel összhangban kell megoldani. Ugyanakkor elengedhetetlenül szükséges, hogy az itteni eredeti termőhelyek potenciális termőképességét mind a mennyiségi, mind pedig a minőségi fatermesztés céljaira a lehető legnagyobb mértékben kihasználjuk. A dunai erőmű várható hatásait vizsgálva megállapítást nyert, hogy amennyiben az erőművet az eredeti tervek és elképzelések szerint fogják üzemeltetni, ez mintegy 50 000 hektárnyi terület terméshozamaira lesz negatív kihatással, beleértve a mező- és erdőgazdaságot. Az érintett erdőterületeken elsősorban az elöntési viszonyok megváltozásával kell számolnunk, minek következtében a talaj nem tud majd a maximális víz kapacitásáig feltöltődni. A talajvíz szintje is jelentősen módosul a jelenlegihez képest, a legtöbb esetben mintegy 3-4 méterrel csökken, ami sok esetben lehetetlenné teszi a felső termőréteg vízutánpótlását. Ennek következtében mintegy 2100 hektárt kitevő erdőterületen számolni kell a 10 évesnél idősebb állományok kipusztulásával, ami nem kevesebb, mint 540 000 tömör köbméter fa kiszáradását jelentené. A kérdés megoldására szakmai bizottság létesült, amely megállapította, hogy van lehetőség erdőgazdasági viszonylatban a már vázolt negatív következmények mérséklésére, bár ezeket teljesen kiiktatni lehetetlen. Ennek az a feltétele, hogy a Duna medre a vegetációs időszakban megfelelő mennyiségű vizet kapjon ahhoz, hogy a talajvíz szintje elegendő legyen a dunamenti ökoszisztémák megóvásához. Ez esetben természetesen számolni kell azzal, hogy az energiatermelés lehetőségei lényegesen csökkennek, mivel a turbinák így jóval kevesebb vizet kapnak. Mivel szinte felbecsülhetetlen értékek megőrzéséről van szó, ez teljes mértékben indokolt. Az említett bizottság ez év november végéig konkrét javaslatokat dolgoz ki a kérdés megoldásával kapcsolatban, ezt még az idén átnyújtja az SZK kormányának. A szeminárium résztvevői a továbbiakban tanulmányút keretében ismerkedtek meg a témakörrel kapcsolatos egyes kutatási eredményekkel. Mindenekelőtt megtekintették a nyárak ökológiai kutatásául szolgáló fafajtaösszehasonlító kísérleti területet, ahol 21 különböző nyárfajta tulajdonságait volt alkalmuk tanulmányozni. A jelenleg 8 éves nyárfajták közül a Gigant mutatja fel a legjobb növekedési tulajdonságokat. Hazai viszonyaink között elsősorban intenzív módszerekkel történő termesztése javasolt. Ugyancsak alkalmuk nyílt a résztvevőknek az erdei fák ültetése előtti talajelőkészítéshez szükséges legújabb géprendszerek megismerésére. E rendszer gépeinek az ezelőtt használtakkal szemben az az óriási előnyük, hogy tuskózás nélkül képesek a vágásterületen előkészíteni a talajt az ültetéshez. Nem lebecsülendő továbbá az sem, hogy mintegy 70 százalékkal csökkentik a költségeket. A tanulmányút befejezése után a résztvevők zárónyilatkozatot fogadtak el, melyben a témakörrel kapcsolatos eredményeket értékelték, s megjelölték a további teendőket. KOHÁN ISTVÁN mérnök, a tudományok kandidátusa, az Erdőgazdasági Kutatóintézet tudományos munkatársa Az Alkotmány- és Demokráciavédő Hivatallal kapcsolatban közölte, hogy az állambiztonsági szerv helyett alakult, újonnan konstruált belső hírszerző szolgálat. Tevékenységét törvény szabályozza. A legfontosabb az az általánosan fogalmazott új doktrína, amely szerint nem ellenségről vagy veszélyről, nem elnyomó, represszív hatalomról, hanem szolgálatról kell beszélni, és az elhárító tevékenység nem az egész világ, hanem pontosan meghatározott veszély ellen irányul. A hivatalról mostanáig az az elképzelés uralkodott, hogy fiókhivatalainak kell működniük szerte az országban. A miniszter meggyőződése, hogy nem elegendő a hivataloknak törvénnyel történő szabályozása, mert az új politikai feltételek között nehezen elhárítható különböző nyomásoknak vannak kitéve. Hatékonyabbnak tartja az erős ellenőrzés alatt álló, jól szervezett egyszerű szerkezetet, a feladatok pontos megfogalmazását és a magas szakképzettséget. A nemzeti minisztériumok irányítása következtében a helyzet áttekinthetőbbé válik, a biztonsági, közlekedési és bűnügyi szervek a helyi viszonyok ismeretében hatékonyabban, jobban tudnak dolgozni, s a lakosság felismeri, hogy segíteni akarnak. A miniszter leváltotta a hivatal eddigi igazgatóját, Jirí Müllert, az új ideiglenes vezető Jirí Novotný, Dr. Tomáš Sokolt, új cseh belügyminiszterré nevezte ki. A menekültekről való gondoskodást törvény szabályozza. A várható „népvándorlással" kapcsolatban Ján Lángoš utalt a magyar és lengyel kollégáival folytatott megbeszéléseire, amelyek alapján koordinált intézkedéseket léptetnek életbe a határokon. Az európai országoknak tudniuk kell - mondotta -, hogy a határállamok nem játszhatják az ütköző szerepét. A kérdés egyformán érinti egész Európát. Új menekülttáborok épülnek nálunk, olyan befogadóképességgel, amelyet a csehszlovák gazdaság elbír. KIS ÉVA