Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-29 / 280. szám, csütörtök

IRAK PÁRBESZÉDRE SZÓLÍTOTTA FEL BUSH ELNÖKÖT (ČSTK) - Taha Jaszim Ramadan, az iraki kormány első alelnöke tegnapi bagdadi sajtókonferenciáján arra szólította fel George Bush , amerikai elnököt, hogy kezdjen párbeszédet Irakkal az öbölbeli és a közel-keleti béke megteremtése érdekében. „Bush elnök számára, aki pusztító háborúhoz vezeti a világot, nincs más lehetőség, mint hogy hallgasson -a józan észre és kezdjen párbeszédet, amely a térségben (Perzsa-öböl) lehetővé teszi a háborús katasztrófa elkerülését - jelentette ki Ramadan. Bagdad aligha'kap kedvező választ Washingtontól erre a felhívásra. Ellenkezőleg, minden jel arra mutat, hogy a Biztonsági Tanácsban még két napig elnöklő USA-nak sikerült elérnie célját: mai ülésén a BT nyilván jóváhagyja azt a határozati javaslatot, amely - a legújabb, immár enyhébb megfogalmazás szerint - lehetővé teszi „bármilyen elkerülhetetlen intézkedések" elrendelését az irakiak kiszorítására Kuvaitból. Ez lényegében azt jelenti, hogy katonai eszközök is bevethetők. A BT-ülés magas szintű lesz, a testület öt állandó tagját a külügyminiszterek fogják képviselni. Eduard Sevardnadze már tegnap délelőtt elutazott New Yorkba, s moszkvai diplomáciai körök szerint a határozat mellett fog szavazni. Moszkva az utolsó pillanatig igyekezett megtalálni a válság békés megoldását, de az iraki külügyminiszter e heti tárgyalásai a szovjet fővárosban egyértelműen bizonyították; Iraknak esze ágában sincs kivonulni Kuvaitból. MOSZKVA TOVÁBB KÉMKEDIK (ČSTK) - Bár a hidegháború véget ért, a Szovjetunió fokozott kémtevékenységet folytat Norvégia ellen - mondotta tegnap Svein Urdal, a norvég biztonsági szolgálat főnöke az oslói rádiónak adott interjújában. Kifejtette, a szovjetek fokozott erőfeszítést fejtenek ki annak érdekében, hogy a főváros környékén szerezzenek ügynököket. Főleg politikusokról, kereskedőkről és újságírókról van szó. A norvég biztonsági szolgálat minderre nem talál ésszerű magyarázatot - tette hozzá -, s arra mutatott rá, hogy a KGB a Szovjetunióval szembeni sokkal nyíltabb légkört használja ki. INDIA Újabb tűzfészek (ČSTK) - A kelet-indiai Asszám államban a tegnapra virradó éjszaka bevezették az elnöki rezsimet, ami azt jelenti, hogy az állami ügyek a központi kormány hatáskörébe fognak tartozni. A lépésre az Asszamban uralkodó politikai feszültség miatt került sor. Az indiai államfő rendeletileg tiltotta be az Asszám Egyesült Felszabadítási Frontja nevű militáns szeparatista szervezetet. Indiának ebben az államában, ahol decemberben választják meg a helyi parlament új képviselőit, több, egymással is rivalizáló terrorista szervezet működik, s ezek célja, hogy elszakadjanak Indiától. Az indiai sajtó Asszámot olyan tűzhányóhoz hasonlítja,amely minden pillanatban kitörhet. Kína tartózkodni fog a BT-szavazáson • Megrázó tanúvallomások A kínai külügyminiszter elutazása előtt viszont jelezte, ezúttal nem fog szavazni az Irak elleni határozat mellett, de nem is emel ellene vétót, tartózkodni fog. Jemen külügyminisztere közölte, nem fogják támogatni ezt a határozatot. A Bjztonsági Tanács Irak elleni eddigi 10 határozatából Jemen már eddig is csak ötöt szavazott meg. Kuba is közölte, hogy az amerikai határozati javaslat elfogadhatatlan számára. Csakhogy sem Jemen, sem Kuba nem rendelkezik vétójoggal, így kétségtelen, hogy az eddigi legszigorúbb határozat megszületik. A fontos döntés előtt a Biztonsági Tanács kuvaiti delegációt hallgatott, meg, a meghallgatáson más országok diplomatái és újságírók is részt vehettek. Megismerkedhettek azokkal a film- és hangdokumentumokkal, amelyek Kuvaitban és a jordániai menekülttáborokban készültek, meghallgathatták több szemtanú megrázó beszámolóját annak a genfi konvenciónak a durva és állandó megsértéséről, amely háború idején a polgári lakosság védelméről rendelkezik. A tanúvallomások szerint az iraki katonák kuvaiti szokásos kegyetlenkedései közé tartoznak a kivégzések a hozzátartozók jelenlétében, a nők megerőszakolása, lőfegyver használata a békés tüntetőkkel szemben, az erőszakos kitelepítések és az elhurcolások Irakba. Ha az iraki katonáknak vérre van szükségük, nem ritka, hogy gyerekektől vesznek erőszakkal vért. Mindezekhez viszonyítva a Kuvaitnak okozott óriási anyagi károk szinte jelentéktelennek tűnnek. A jelek szerint a palesztinok továbbra is komolyan veszik Szaddam Husszein iraki elnök halva született ötletét, hogy az öböl-válságot összekapcsolják az Izrael által megszállt területek kérdésével. Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke ugyanis arra szólította fel a Biztonsági Tanácsot, adjon ultimátumot Izraelnek a megszállt területekről való kivonulásra. Teheránba érkezett tegnap Vlagyimir Petrovszkij külügyminiszterhelyettes, Gorbacsov elnök személyes megbízottja. Az iráni elnöknek vitt szóbeli üzenetet Gorbacsovtól az öböl-válság megoldására vonatkozóan, s ugyanerről a kérdésről fog tárgyalni az iráni külügyminiszterrel is. KELETNÉMET VASUTAK Megindultak a távolsági személyvonatok (ČSTK) - A keletnémet vasutak (DR) alkalmazottai részlegesen beszüntették sztrájkjukat, amint Hartmut Kutsche, a szakszervezetek szóvivője bejelentette: a távolsági személyközlekedés megindult, a teherszállítás azonban továbbra is szünetel. A feszült helyzet részleges enyhítését az tette lehetővé, hogy a DR vezetősége a béreket illetően most már jobb ajánlatot tett a korábbinál. Erről előzetes konzultációkat kezdtek a szakszervezetek és a munkáltatók képviselői. Tegnap a délután folyamán a szakszervezeti vezetők lehetségesnek tartották, hogy megállapodás születik. Ellenkező esetben ismét kiterjesztik a sztrájkot. Wolfgang Schäuble német belügyminiszter hét héttel súlyos sebesülése után - október 12-én követtek el ellene merényletet - tegnap már ismét részt vett a kormány ülésén. Kohl kancellár ebből az alkalomból kijelentette: azt szeretné, ha Schäuble, aki jelenleg tolószékben közlekedik, megmaradna tisztségében. A belügyminiszter ma Offenburgban részt vesz egy választási gyűlésen is. Egyébként a december 2-i választások előtt ez volt a német kormány utolsó ülése. A tanácskozáson jóváhagyták az állami vállalatok privatizálásának koncepcióját és a főiskolai rendszer fejlesztési tervét. Gorbacsov nem utazik Oslóba a Nobel-békedíjért (Folytatás az 1. oldalról) kulcsfontosságú lesz a szövetségi szerződés kidolgozásának befejezése szempontjából is. Nyugtalanítóak egyes konzervatív körök mind konkrétabb formát öltő fenyegetőzései, ami egyáltalán nem könnyíti meg Gorbacsov helyzetét. Egyáltalán nem volt megnyugtató Dmitrij Jazov védelmi miniszter kedd esti televíziós beszéde, amelyben bejelentette: az államfő feljogosította a szovjet katonákat, hogy nyissanak tüzet, ha támadás éri őket fegyveres csoportok részéről. Jazov kijelentette, a fegyveres erők semmiképpen sem engedik meg a nukleáris fegyverek esetleges szétosztását a köztársaságok között. A hadsereget oda fogják telepíteni, ahol arra szükség van az ország védelmének és biztonságának garantálása szempontjából. Hozzáfűzte, csak az államfő hozhat más döntést. A fegyverhasználatra akkor kerülhet sor, ha a helyőrségeket, a katonai objektumokat vagy raktárakat éri támadás. Ez az intézkedés nyilvánvalóan reagálás arra, hogy Litvániában és Lettországban támadások érték a szovjet katonákat. Ami pedig a várható személycseréket illeti, egyre több meg nem erősített hír kering Moszkvában. A Novosztyi hírügynökség (IAN) szerint Sevardnadze távozik a külügyminiszteri posztról, s valószínűleg ő lesz az alelnök vagy a kormányfő. Valószínűleg utódja Jevgenyij Primakov akadémikus, az Elnöki Tanács tagja. Az utód Ne mondja senki, hogy John Major megválasztása nem okozott bizonyos meglepetést, hiszen az esélyek - főleg Major és Heseltine között - eléggé kiegyensúlyozottak voltak. Az utolsó pillanatig nyitott volt a meccs. Thatcher múlt csütörtöki váratlan lemondását követően naponta készült felmérés, sokan még vasárnap is Michael Heseltine győzelmére fogadtak, különösen azt követően, hogy olyan prominens személyiségek sorakoztak fel mögé, mint Geoffrey Howe, a nemrégiben lemondott miniszterelnök-helyettes, Nigel Lawson volt pénzügyminiszter és Lord Carrington, a NATO egykori főtitkára. Douglas Hurd külügyminiszter is, Michael Heseltine-t is sokkal jobban ismeri a nagy nyilvánosság, hiszen nagytekintélyű, régi harcosai ők a brit politikai életnek. John Majort inkább csak a szűkebb szakma, a pénzvilág elitje tartotta számon. Mégis, mi az, amiért a konzervatív képviselők többsége reá voksolt? Reá, aki Margaret Thatcher tanítványának és feltétlen hívének számít(ott). Bár sokan hangsúlyozzák, hogy egy új korszak kezdődik, Major megválasztásával bizonyos folytonosságra, a thatcherizmus elemeinek megőrzésére is szavaztak. Érthető, hogy miért Douglas Hurd külügyminiszternek voltak a legkisebb esélyei. Ez a tipikus angol úriember profi diplomata, arisztokratának tekintik, mivel a legexkluzívabb entoni magániskolában nevelkedett, majd Cambridge-ben végezte az egyetemet. A régi gárdához tartozik, azt mondják, a kilencvenes években szükséges gazdaságpolitikához már nincsenek meg az ismeretei. Heseltine másként kezdte. Az ő életrajzában - a győztes Majorhoz hasonlóan - vannak olyan csemegék, amelyekkel a közvélemény szemében népszerűvé lehet válni. Frizurája miatt a bulvársajtóban Tarzannak becézik. Tipikus megszemélyesítője a dúsgazdag milliomossá vált szegénylegény mítoszának. Ezer fontos örökséggel vágott neki az életnek, ebből csinált százmilliós vagyont, ma már a brit parlament egyik leggazdagabb tagja. Thatcherrel ellentétben a „gondoskodó, kapitalizmus" híve. Egyik legutóbbi beszédében jobb szociálpolitikát ígért, mondván: „Számomra elfogadhatatlan, hogy London központjában olyan sok ember alszik az utcákon, aluljárókban.'' Heseltine programjában a vállalkozók költségvetési adóemeléseket gyanítottak, ezért lett az ő jelöltjük inkább Major. Ami mindhármuk kampányában közös volt: elismerték, hogy valamit csinálni kell a Thatcher által tavasszal bevezetett „fejadóval", amellyel a vaslady a lakosság többségének az ellenszenvét kivívta. MiGeoffrey Howe Michael Heseltine Telefoto: ČSTK/AP ről van szó? Addig a helyi kormányzatok ingatlanadót róttak ki, ennél természetesen figyelembe vették a vagyoni helyzetet, hiszen az adózott, akinek volt ingatlana. Ezt váltotta fel Thatcher a közszolgáltatási adóval, amelyet már minden 18. életévét betöltött állampolgárnak fizetnie kell - tekintet nélkül anyagi helyzetére -, mégpedig egyformán. (Ezért nevezik fejadónak.) Vagyis a tehetősebbek jártak jól, a szegényebbek pedig rosszul. Ugyancsak mindhárman ígéretet tettek arra, hogy felülvizsgálják Nagy-Britannia és az Európai Közösségek viszonyát. Vagyis: London jobban hozzá fog idomulni a nyugat-európai pénzügyi rendszerhez. Ez az egyik, amit a vállalkozói körök ma elvárnak Majortól. A másik pedig az, hogy letörje az inflációt és a kezdődő gazdasági recessziót. Egy november 19én közzétett jelentés szerint az utóbbi tíz esztendő legnagyobb gazdasági visszaesését az idei harmadik negyedévben könyvelték el, s hasonló tendenciát jeleznek a közgazdászok az utolsó negyedévre is. A legfejlettebb tőkés országok közül Angliában a legmagasabb az infláció: 10,9 százalékos. A magas kölcsönkamatok súlyosan érintik azoknak az átlagpolgároknak a tömegeit, akik Thatcher úgynevezett népi kapitalizmusában bízva hitelre vásároltak telket, házat, kocsit stb. Tehát a legfiatalabb jelölt győzött. John Major 1943-ban született. Népi származású: apja cirkuszi légtornász volt. Két riválisával ellentétben neki nincs egyetemi végzettsége. Tizenhatévesen hagyta abba az iskolába járást, sok mindennel próbálkozott, volt munkanélküli és építkezéseken segédmunkás. Később a bankszakma felé orientálódott, s már 1965-ben adóügyi tanácsadó a Standard Chartered Banknál, ahol a legnevesebb menedzserek közé küzdötte fel magát. 1979-ben lett parlamenti képviselő a toryk színeiben. Tavaly októbertől a pénzügyi tárca vezetője. E tisztségben Nigel Lawsont, a thatcherizmus legkiemelkedőbb gazdasági stratégáját váltotta fel. Ez is igazi sikertörténet. A Konzervatív Párt és a kormány elnökeként most bekerül a történelembe. Rajta is múlik, hogy ott milyen helyet vív ki magának. Thatcher után senkinek sem lenne könnyű dolga. MALINÁK ISTVÁN ÚJ SZÚ 1990. XI. 29. T

örvényszerű - olvasom -, hogy a nagy birodalmak bukását mindig népvándorlás követi. Nem kell visszamenni a Római Birodalomig, hogy példákat találjunk. Európában az utolsó nagy népvándorlás a második világháború alatt és röviddel utána történt, akkor 25 millió ember vette kezébe a vándorbotot. Most, a keleteurópai - nevezzük jobb híján így - szovjet impérium széthullása után minden valószínűség szerint még több ember kényszerül szülőföldje elhagyására. Ki vallási, ki nemzetiségi, ki gazdasági okok miatt. Nyugat-európai szakértők legújabb elemzései szerint csak az Európai Közösség tagországaiba legalább 25 milliónyian fognak bevándorolni Keletről, de ez a szám jóval nagyobb is lehet, ha a volt szocialista országoknak nem sikerül gyorsan rendbe hozniuk gazdaságukat. Közép-Európában is hasonlóak az aggodalmak, sőt, az eddigi tapasztalatok. Már itt, Csehszlovákiában is szembe találtuk magunkat ezzel a problémával, már nálunk is vannak menekülttáborok, megvannak a „magunk" románjai, kurdjai, kértek már politikai menedékjogot szovjet katonák. A legrosszabb helyzetben ebből a szempontból Magyarország van, ott találkoznak a keleti, déli, sőt az északi vándorutak. S mivel Ausztria egyre szigorúbb magatartást tanúsít, a menekü-" lők gyakran Magyarországon rekednek. Csehszlovákiának csak azok jutottak közülük, akik gyorsan reagáltak az osztrák óvintézkedésekre, s már akkor átlépték a csehszlovák határt, hogy innen Németországba jussanak, amikor a mi hatóságaink még nem kaptak észbe. Mindez tavaly kezdődött a keletnémetekkel, s a vétlen áldozat akkor is elsősorban Magyarország volt, az .egymástól elszakított német családok hagyományos találkozóhelye. A nyugati határ megnyitásával ez a probléma viszonylag gyorsan megoldódott, s Ausztriának sem okozott különösebb gondokat, hiszen csak arról kellett gondoskodnia, hogy a menekülők mielőbb eljussanak területén át az NSZK-ba. Egészen más viszont a romániai menekülők ügye. A Ceausescurezsim utolsó két évében kb. 30 ezer magyar és 10 ezer román szökött Magyarországra, s a decemberi forradalom utáni rövid szünet után az emigrációs hullám gyakorlatilag a korábbi méretekben folytatódik és - a már említett intézkedések miatt - megreked Magyarországon. Tipikus példája annak, hogy lehet ugyanaz a dolog megnyugtató és nyugtalanító ugyanazok számára: a napokban várható az új szovjet emigrációs törvény jóváhagyása. Lényegesen megkönnyíti a kivándorlást és útlevelet biztosít minden állampolgár számára. Helsinki óta követelte a Nyugat ezt a törvényt Moszkvától - hát most itt van. A parlament azért hozta a tervezettnél előbbre a törvény megvitatását, Népvándorlás mivel elfogadása az utolsó feltétele annak, hogy az ország megkapja az Egyesült Államoktól a legnagyobb kereskedelmi kedvezményeket, amelyekre a mostani gazdasági helyzetben nagy szüksége van. A liberális kiutazási törvényért cserébe Nyugat-Európától is kedvezőbb gazdasági kapcsolatokat remél - a korábbi ígéretek alapján. S mit remél Amerika és Európa? Bár őszintén örül annak; hogy biztosítva lesz a szovjet állampolgárok egyik alapvető emberi joga - semmi jót. Finnország máris bejelentette: megőrzi a vízumkényszert. Norvégia pedig hozzálátott ahhoz, hogy rendőrségét és bevándorlási hivatalát felkészítse a szovjet emigránsok fogadására. A Szovjetunió közvetlen szomszédai elsősorban attól tartanak, a bevásárlóturisták milliói tönkreteszik így is labilis, a hiánycikkeket jól ismerő piacukat, hiszen az állandósult szovjet áruhiány miatt a keletről érkezőknek - mondjuk - Csehszlovákia is „tiszta Amerika". Ráadásul megalapozottak azok az aggodalmak, hogy a turisták közül sokan úgy döntenek, nem térnek vissza. S megalapozottan kérhetnek menedékjogot vallási, nemzetiségi okokból. Ezek az okok már kb. 600 ezer embert tettek hontalanná a Szovjetunióban, tehát számítani lehet arra, hogy elsősorban ők igyekeznek majd külföldön boldogulást keresni. Szovjet vélemények szerint Európa feleslegesen aggódik, az emigránsok száma nem lesz olyan nagy, hiszen nem könnyű nyugati vízumhoz jutni, és a pénzhiány is komoly visszatartó erő. Érv ez is, de könnyen cáfolható. Elég, ha a nincstelen romániai menekültekre utalok. Szovjet vonatkozásban egészen más a helyzet a zsidók kivándorlásával, amely már most is viszonylag liberális: naponta kb. ezer zsidó hagyja el az országot. Becslések szerint 1995-ig 2 milliónyian fognak kivándorolni, vagyis gyakorlatilag az összes zsidó, s nagyrészt Izraelbe. Ez az új exodus sem problémamentes Közép-Európa szempontjából, amely természetes tranzitállomás egyrészt azok számára, akik Izraelbe tartanak, másrészt azok számára, akik tovább akarnak utazni Nyugat felé. Sokasodnak tehát a gondok, s az eddig rossz tapasztalatok összefogásra ösztönzik az érintett országokat, no meg a nagyobb bajok megelőzésére. Példa erre Prága, Budapest és Bécs főpolgármestereinek közelmúltban megtartott tanácskozása az osztrák fővárosban, ahol a menekültkérdés állt a figyelem középpontjában. A várható gondok megelőzéséről tárgyalt Genfben Václav Havel is a Nemzetközi Vöröskereszt főigazgatójával és az ENSZ menekültügyi főbiztosával. | i lehetne a megoldás? Erre nehéz válaszolni. Azok a problémák, amelyek a kelet-európai új emigrációs hullám okai, általában nagyon régiek. 1918 után a kontinens keleti részén az akkori 110 millió lakos közel negyede került kisebbségi sorba, s ezzel megszületett a nemzetiségi ellentétek melegágya. Ennél viszont sokkal komolyabbak a gazdasági okok, melyek viszont nagyrészt a kommunista diktatúrák rovására írhatók. A Nyugat tehát olyan módon csökkentheti a keleti menekültek hullámát, ha segít az új demokráciáknak gazdaságuk fellendítésében. Szakértők véleménye szerint erre Magyarország és Csehszlovákia esetében van reális remény. Viszont Romániában, Lengyelországban és a Szovjetunióban milliók csomagolnak, ami érthető is. S őket aligha sikerül meggyőzni arról, hogy a Nyugat, de még Amerika sem „tiszta Amerika". GÖRFÖL ZSUZSA