Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-24 / 276. szám, szombat

SZADDAM HUSSZEIN „ELLENLATOGATASA" KUVAITBAN Magas szintű tárgyalások az öbölről Kairóban, Genfben, Szanában és Urumcsiban (ČSTK) - George Bush amerikai elnök csütörtökön a szaúdi Zahran támaszpon­ton, ahol találkozott az ottani amerikai csapatok képviselőivel, újabb okot hozott fel a perzsa-öbölbeli amerikai katonai je­lenlét növelésére. Azt mondotta, hogy a jövőben reálissá válhat az iraki nukleá­ris fenyegetés. Brent Scowcroft egy in­terjújában ehhez hozzáfűzte: Bush azok számára hangsúlyozta ezt ki, akik azt ajánlják, hogy várjon egy-két évet a kato­nai megoldással. A Zahran támaszpont­ról az elnök helikopteren a sokkal távo­labb eső egységekhez látogatott, s velük töltötte az amerikaiak második legbenső­ségesebb ünnepét, a hálaadás napját. A tábori konyhák mind a 230 ezer katona számára elkészítették ebből az alkalom­ból a hagyományos töltött pulykát krump­lipürével. Szaúd-Arábiából Bush Kairóba uta­zott, ahol Hoszni Mubarak egyiptomi el­nökkel tárgyalt a kétoldalú kapcsolatok mellett főleg az öböl-válságról és a pa­lesztin kérdésről. Rövid egyiptomi tartóz­kodása után pedig Genfbe utazott, ahol Hafed Asszad szíriai államfővel találko­zik. Tizenhárom éve nem volt legfelsőbb szintű szíriai-amerikai találkozó, Wa­shington ez idáig a terrorizmus támogatá­sával vádolta Szíriát, s most is sokan bírálták Busht, amiért tárgyalóasztalhoz ült Asszaddal. Az amerikai elnök viszont Nagy-Britannia Marad a kormány (ČSTK) - Margaret Thatcher csütörtö­ki váratlan lemondása után az ellenzéki Munkáspárt a parlamentben felvetette a kormánnyal szemben a bizalmi kérdést. A szavazást a tegnapra virradó éjszaka meg is ejtették, s a munkáspárti javaslat kudarcot vallott. A törvényhozás 367:247 arányban szavazott bizalmat a konzerva­tív kormánynak. Ez várható is volt, hiszen a toryknak kényelmes többségük van. Mint ismeretes, Nagy-Britanniában most mindenki azt latolgatja, ki lesz a győztes kedden, a konzervatív pártel­nökválasztás második fordulójában. Tha­tcher visszalépése után jelentette be indu­lását Douglas Hurd külügyminiszter és John Major pénzügyminiszter, akiknek a vaslady nagy ellenfelével, Michael He­seltine-nal kell megmérkőzniük. Ez a játszma egyelőre háromesélyesnek tűnik. azzal érvelt, hogy Szíria jelenleg tagja az Irak-ellenes frontnak. Még egy hír az amerikai csúcsdiplo­mácia köréből: James Baker külügymi­niszter csütörtökön a jemeni államfővel tárgyalt, ezt követően sajtóértekezleten jelentette ki: egyetértettek abban, hogy Iraknak teljes mértékben ki kell vonnia csapatait Kuvaitból, szabadon kell bocsá­tani az összes külföldi túszt, s helyre kell állítani Kuvait törvényes kormányát. Véle­ménykülönbségek voltak viszont a válság rendezésének módszereit illetően. Csütörtökön, amikor Bush Szaúd-Ará­biában járt az amerikai csapatoknál, Szaddam Husszein iraki elnök pedig Dél-Irakba és Kuvaitba látogatott. Amint a bagdadi tévé jelentette, az iraki katonák előtt mondott beszédében kijelentette, hogy nem akar háborút, de ha rákénysze­rítik, akkor könyörtelenül fog harcolni. Au­gusztus 2-a, Kuvait lerohanása óta Husz­szein most járt ott másodszor. Urumcsi dél-kínai városban magánbe­szélgetést folytatott az öböl-beli válságról Csien Csi-csen kínai és Eduard Se­vardnadze szovjet külügyminiszter. Az Új Kína hírügynökség szerint mindketten el­ítélték az iraki inváziót. T)iplomáciai forrá­sok szerint a két fél között nyilvánvalóan vannak véleménykülönbségek is, mert a hivatalos nyilatkozat meg sem említi azt az esetleges BT-határozatot, amely lehe­tővé tenné a katonai fellépést Bagdad ellen. Ali Khamenei, Irán legfelsőbb vallási vezetője a forradalmi gárda tagjai előtt mondott beszédében 20 millió főből álló hadsereg felállítását szorgalmazta. Kha­menei szerint az iszlám harca a nagyha­talmak ellen még nem ért véget. Azt mondta, az iszlám az arrogancia ellen küzd, ez alatt pedig az iráni vallási veze­tők az USA-t és más nagyhatalmakat szokták érteni. A SZOVJET PARLAMENT KÜLÖNBIZOTTSÁGA SZERINT Nem készült katonai puccs Már 84 milliárd rubel a költségvetési hiány (ČSTK) - Ügy tűnik, Moszkvában le akarják zárni a puccsbotrányt. Befejezte munkáját az a különleges parlamenti bi­zottság, amely a Moszkva körüli szeptem­beri csapatmozgások okait volt hivatott kivizsgálni. A zárójelentés szerint a szep­tember 5-e és 16-a közötti fokozott kato­nai tevékenység célja nem egy katonai puccs előkészítése volt. A 19 oldalas jelentéssel csütörtökön ismerkedhettek meg a védelmi és állambiztonsági parla­menti bizottság tagjai. Csupán az idei év tíz hónapjában 84 milliárd rubelt tett ki a szovjet állami költségvetés deficitje - mondotta Alek­szandr Orlov parlamenti képviselő a Ra­bocsaja Tribúna napilapnak adott nyilat­kozatában. Orlov állítása ellentétben van azzal, amit nemrégiben Valentyin Pavlov pénzügyminiszter közölt. Pavlov szerint a költségvetési hiány az idei évben nem haladja meg a tervezett 60 milliárd rubelt. Orlov egyébként tagja a parlament terv-, pénzügyi és költségvetési bizottságának. Tehát e problémakör jó ismerőjeként hangsúlyozta azt is, hogy a Szovjetunió napról napra szegényedik, mind jobban eladósodik. Például a nemzeti jövedelem Mindennapi küzdelmeink ÚJ szú 1990. XI. 28. (kpr) A szabadon választott Szlovák Nem­zeti Tanács által elfogadott törvények - nagy általánosságban -. három cso­portba oszthatók: 1. a Szlovák és a Cseh Köztársaság államjogi helyzetét szabá­lyozó, illetékességi törvény; 2. a plurális, alulról építkező társadalom megteremté­séhez szükségesek (kisprivatizáció, hely­hatósági választások stb.); 3. a szlovák nemzeti öntudatot megerösítőek és az ezek szélsőségeit lefaragóak (nyelvtör­vény, emberi jogok alkotmánylevele). E három csoport törvényei, megszöve­gezéseikben, természetesen gyakran összefüggnek. Furcsa, de nem meglepő, hogy a szélsőséges erők, szinte minden egyes törvényt kihasználnak arra, hogy a nemzetiségek jogaiból megpróbáljanak lefaragni. A legaktívabbak ebben a Szlo­vák Nemzeti Párt egyes képviselői, vala­mint meglepő módon -, a Zöldek Pártjá­nak képviselői, és néhány független kép­viselő, mint például dr. Peter Brňák. Említsünk néhány példát: a Szlovák Köztársaság területi felosztásáról szóló törvényjavaslatba a helységnevekkel kapcsolatban ugyanaz a meghatározás került, mint amilyen a már érvényes nyelvtörvényben van. ,,A városok és fal­vak hivatalos nyelven vannak feltüntet­ve". Ez a formuláció nem kizárólagos jellegű, így - amit a törvény nem tilt, azt szabad elv alapján - a más nyelvű hely­ségnévtáblákat a törvény elfogadása után sem kell leszedni. Namármost, a szélsőségesek erre a jogi kiskapura a nyelvtörvény tárgyalása közben úgy látszik nem figyeltek fel, mert vita nélkül elfogadták. Később azonban, az első adandó alkalommal, a fent emlí­tett törvény megtárgyalásakor, meg is támadták. Módosító javaslatuk - a ,,csak" illetve „kizárólag" szavak beiktatása, így a hivatalos nyelvnek kizárólagossá tétele - e törvény már említett szabályozásában nem kapott többséget. A szélsőségesek így újra vereséget szenvedtek, de nem sokáig csüggedtek. Mindjárt másnap az alapvető emberi jogok alkotmányelvének vitájakor Peter Brňák képviselő egészen furcsa javaslattal állt elő: maradjanak ki a kisebbségek jogai a törvényjavaslatból. Valóban, kedves képviselőtársam, mit is keresnek azok a fránya, kisebbséget védő jogok az alapvető emberi jogok között, mikor - feltételezésed szerint - a szlovákiai kisebbségek úgyis csak az állam identitását veszélyeztetik? Úgy képzeled, ha majd az összes joguktól megfosztottad őket, egységes hurrával elnemzetietlenednek, majd egységesen nemzetiséget változtatnak? Nem gondol­tál arra, hogy az alapvető emberi jogokat deklaráló nemzetközi dokumentumok ki-" sebbségeket védő jogokat is tartal­maznak? A szlovák parlament e kérdésben is helyesen szavazott. A jóváhagyott alkot­mánylevél harmadik fejezetének 23. és 24. cikkelye kimondja: mindenki szaba­don döntheti el nemzetiségi hovatartozá­sát és tiltott minden erőszakos elnemzeti­etlenítésre irányuló kísérlet. A nemzeti­ségeknek joguk van az anyanyelvükön való tanulásra és anyanyelvük használa­tára a hivatalokban. A nagy többséggel elfogadott alkot­mánylevelet felállva, tapsolva üdvözölte a tisztelt ház. Ha a Szövetségi Gyűlés hasonlóképp dönt majd a Cseh és Szlo­vák Szövetségi Köztársaság nagy lépést tesz az Európa Tanács felé vezető úton. Egy csöppet sem kételkedem abban, hogy Peter Brňák képviselőtársam célja nem ez a felzárkózás, hanem valami más A végső szavazásnál ugyanis ő egyedül szavazott a törvény jóváhagyása ellen. Ezek szerint Brňák úr elképzelése, egy alapvető emberi jogok nélküli Szlovákia itt Közép-Európában. A Szlovák Nemzeti Pári és a zöldek képviselőinek nagy több­sége tartózkodott a végső jóváhagyásnál. Ók még nem döntötték el magukban, vajon kellenek-e emberi jogok Szlovákiá­nak vagy nem. Lelkük rajta. Hétfőn folytatódik az ülés, folytatódik a küzdelem a szélsőségesek és demok­raták között... Berényi József (FMK) 9 hónap alatt 2,5 százalékkal, az ipari termelés pedig 0,9 százalékkal csökkent. Egy másik képviselő, Nyikolaj Petrakov, aki szintén tagja az előbb említett parla­menti bizottságnak, az Izvesztyijában éle­sen bírálta a kormányt, mőndván, hogy súlyosan megsértette a költségvetési tör­vényt. Eszerint ugyanis csak 10 milliárd rubelt lett volna szabad bedobni a forga­lomba, de a kormány ez idáig kétszer ennyit bocsátott ki. Ennek következmé­nye pedig a pénzromlás és az infláció, amely Orlov szerint hozzávetőleg 10 szá­zalékos. A litván parlament nyilatkozatban szó­lította fel az EBEÉ-folyamat 34 tagorszá­gát, támogassák a balti államokat a na­gyon valószínűnek tűnő konfrontációban a Szovjetunióval. (A mostani párizsi összeurópai csúcson Litvánia, Lettország és Észtország Moszkva közbenjárása mi­att nem kapta meg a megfigyelői státust.) A litvánok szerint a szovjet vezetés mind­inkább igyekszik meghiúsítani a balti népek erőfeszítéseit a szuverenitás hely­reállítására. A grúz parlament a Gorbacsovhoz intézett csütörtöki üzenetében ismét meg­erősítette, hogy Grúzia nem fogja aláírni az új szövetségi szerződést. Az indoklás szerint a Szovjetunióban túlzott mérték­ben függővé teszik a központtól a köztár­saságokat. Moldáviában, a túlnyomórészt oroszok és ukránok lakta úgynevezett Dnyeszte­rentúli Köztársaságban váratlanul már csütörtökön megkezdték az eredetileg va­sárnapra tervezett parlamenti választáso­kat. Ezt az egész akciót Kisinyovban törvényellenesnek tartják, ezért a „dnyeszteriek" attól való félelmükben, hogy a moldovánok meghiúsítják a tör­vényhozási választásokat, előrehozták az időpontot. CSEHSZLOVÁK-LENGYEL BELÜGYI TÁRGYALÁSOK (ČSTK) - Ján Lángoš csehszlovák és Krzysztof Kozlowski lengyel belügymi­niszter tegnap írta alá Varsóban a csütör­töki tárgyalások eredményeiről szóló jegyzőkönyvet. A megbeszélések a két ország rendőri szerveinek együttműködé­séről folytak a szervezett bűnözés, a ter­rorizmus és a kábítószer elleni harcban Szó volt a menekültügyi hivatalok együtt­működéséről is. BOSZNIA-HERCEGOVINA Győztek a nemzeti pártok (ČSTK) - Vasárnap tartották Bosznia­Hercegovinában a parlamenti választá­sok első fordulóját, amelynek hivatalos eredményeit tegnap tették közzé. Eddig a három nemzeti párt vezet, a kommunis­ták jelentős hátrányba kerültek. E jugo­szláv tagköztársaság parlamentjébe az első fordulóban a képviselőknek pontosan a felét - tehát 55-öt - választották meg. Huszonöt mandátumot szerzett a Szerb Demokrata Párt, 17-et a muzulmán De­mokratikus Akciópárt és 13-at a Horvát Demokratikus Közösség. A többi mandá­tum sorsa a december 2-i második fordu­lóban dől el. Ezek az adatok a Községek Tanácsára vonatkoznak. A másik parla­menti kamarában a mandátumok a követ­kezőképpen oszlanak meg: a szerb de­mokraták 36-ot, a muzulmánok 42-t, a horvátok 20-at, a kommunisták 12-t, a reformerek 11-et, más kisebb pártok pedig 9-et szereztek meg. IBB^MIíBIHII^HMIIHIMÍMBBH^HHW^HB^^M Sviták professzor parabolái Kedvelem Ivan Sviták műveit. In­tellektuális ünnep számomra, ha an­tikváriumban rábukkanok valamelyik füzetére, vagy újságban a nyilatko­zataira. Kedvelem őt, mert minden gondolata azt sugallja, hogy semmi sem annyira egyértelmű, mint ami­lyennek látszik. Semmire sincs ma­ríapság olyan nagy szükség, mint az ilyen emberekre. Kár, hogy a hozzá hasonlóak a perifériára szorulnak. Magatartásával a néhai jó Kassák Lajost juttatja'eszembe, akinek nem volt jó a monarchia, neki nem felelt meg Kun Béla, de később utálta Horthy Miklóst is és Rákosi Mátyást nemkülönben, majd a konszolidátor Kádárt se tudta szívébe zárni. Az amerikai emigrációból vissza­tért filozófiaprofesszor is ilyen. Ami­kor 20 év távollét után rálépett a prá­gai reptér betonjára, a további teen­dők iránt érdeklődő riportereknek ezt válaszolta: „A további teendő? Ne bízzanak a hazatért emigránsokban. Tudom, mit beszélek, magam is ha­zatérő emigráns vagyok..." Olyan ember ő, aki szinte tudato­san szítja a feszültséget, aki körül, ha megjelenik valahol, sisteregni kezd a levegő. Az ilyenek a világ legtermészetesebb dolgának tekin­tik az állóvíz felkavarásávai i*rň „balhét". Ha nem lénne ilyen, most a parlamentben ülne, és - talán unatkozna. Sokáig úgy tűnt, ezt az embert semmi se tudja sodrából ki­hozni. Azt nyilatkozta egyszer: ma még nem kell lusztrálni, és nem kell túl komolyan venni, hogy valaki a Husák-párt tagja volt, hiszen úgyis majdnem mindenki az volt. A minap ő is kijött a béketűrésből. Ami sok az sok, mondotta. És hogy „sok", az számára azt jelenti: egy rádióinterjúban megcenzúrázták a gondolatait, és a cenzor nem volt más, mint maga František Pavliőka elvtárs, a CSKP Központi Bizottsá­gának egykori tagja. Nyilván keveset jár Ivan Šviták a szerkesztőségekbe. Ha gyakrab­ban megfordulna a közvélemény­formálás néhány műhelyében, nem lepődik meg, hanem elkönyveli, hogy egyes redakciókban bizony egy­másba ér manapság a totalitariz­mus-leépítésben versengő Husák­legények tolla. Aki csak valamit is ér a szakmában, az vezető posztokért tülekedik, hogy gyümölcsöztesse a konszolidációban szerzett nem csekély tapasztalatát. Az ilyen jelenségekre mondja az angol: ehhez nem kell kommentár. A kormánykoalíció sorsa A koalíció túlélte az András-ügyet, nem omlott össze a nyelvtörvényvita megter­helése alatt sem, és a Markuš úr által ihletett éhségsztrájk is elmúlt. De mi lesz másfél év múlva? Hiszen 1992 nyarán újból megmérettetnek a pár­tok, a választók levonják a két év tanulsá­gait, és nincs kizárva, hogy egészen meg­változnak a politikai erőviszonyok. A kérdések kérdése: tovább erősö­dik-e a Szlovák Nemzeti Párt, vagy a nyelvtörvény-csetepaték elmúltával bomlásnak indul ez a 20. században immár anakronisztikus politikai irányzat. Paradoxonnak tűnik, de ki kell monda­ni: Móric testvér pártjának és Weiss elv­társ pártjának a léte a fő biztosítéka annak, hogy ez a koalíció túléli a kétéves periódus összes megpróbáltatását. Ugyanis arról van szó, van-e olyan politikai erő a szlovák parlamentben, amellyel a Nyilvánosság az Erőszak El­lennel esetleg szakító Szlovák Keresz­ténydemókrata Mozgalom létének veszé­lyeztetése nélkül koalícióra léphetne. Teljesen egyértelmű, hogy nincs ilyen politikai erő. A kommunista párt szalon­képtelensége miatt nem ilyen, a Szlovák Nemzeti Párt pedig ragadozó jellege miatt nem jöhet számításba Čarnogurský úrék partnereként. A kereszténydemokraták jól ismerik a történelmet, tudják, mit várhat­nak a politikai partnerek egy totalitariz­mussal kacérkodó, vagy éppen totalitaris­ta múltú párttól. Aligha óhajtják a keresz­tények egy olyan fúzió megismétlődését, mint amilyenre a második világháború után a kommunisták és a szociáldemok­raták között került sor. Ma Móric úrék éppen olyan egyeduralom-éhesek, mint Gottwaldék voltak 1948-ban, csak lehet, hogy sovinisztáék még a kommunistáknál is gátlástalanabbak lennének. Több mint valószínű, hogy megválto­zik két év alatt a.politikai színkép, de ez demokratikus irányú változás lesz. A Nyil­vánosság az Erőszak Ellen mozgalomnak - éppen mert hatalmas intellektuális po­tenciállal rendelkezik - ma még fel sem becsülhető tartalékai vannak a kor igé­nyeihez való igazodásban. A Keresztény­demokrata Mozgalom - ha felismeri, hogy kitartó és masszív, ugyanakkor korszerű propagandával és kormányzási tettekkel ellensúlyozható a szélsőséges naciona­listák nyomása - jobb eredményeket ér­het el a legközelebbi választásokon, mint a legutóbbiakon. Nem lesz esély nélküli a Demokrata Párt sem, amely egyre in­kább magához tér, és kimondottan nagy jövő jósolható a szociáldemokratáknak, amennyiben valóban és nemcsak verbáli­san követik a mozgalom évszázados ha­gyományait, és átveszik a nyugat-európai szociáldemokraták jelenkori politikai stílu­sát. Százezres tömegek válhatnak le a kommunista pártról, és ezeket meg kell nyerni. Talán elegendő lesz ez a két esztendő ahhoz, hogy az emberek felis­merjék: nem a nacionalista demagógia és nem a demagóg populizmus a gyógyír a kommunizmus utáni korszak problé­máira. Hogyan orientálódjék ilyen helyzetben a csehszlovákiai magyar? Melyik pártot szeresse? Erről talán csak ennyit: noha a Szlovák Nemzeti Tanácsban az Együtt­élés - Magyar Kereszténydemokrata ko­alíció is jelen van, a főképp a Nyilvános­ság az Erőszak Ellen - Független Magyar Kezdeményezés koalíció vezéralakjainak érdemeként és nem kis mértékben a legi­timitásában megkérdőjelezett Mečiar mi­niszterelnök kiállásának köszönhetően a számunkra kedvezőbb nyelvtörvényt fo­gadták el. Felhívás - besúgásra A boltokban hetek óta nincs étolaj, a polcokon nincs cukor, sokszor a liszt is hiányzik, és emiatt idegesek az emberek. Erre reagált a minap Szlovákia keres­kedelmi minisztere. Megmagyarázta, hogy mindez mennyire összefügg a kis­privatizáció beindításával, az új szemlé­letmód kialakulásával. Az új szemléletmód mozgató rugója: január 1 -jétől minden kereskedő annyiért forgalmazza áruját, amennyiért óhajtja. Pontosabban: amennyiért vevőt talál rá. A kisprivatizáció keretében vállalkozni szándékozók kereskedni készülnek, a há­ziasszonyok pedig a közelgő karácsonyi ünnepekre, és rá sem mernek gondolni arra, mi lesz, ha a karácsonyi pontyot nem tudják olajban kisütni. - Az olaj egyszerűen elveszik az olaj­gyár és a bolt között! Somorján hallottam e kijelentő monda­tot az egyik üzletvezetőtől, és persze hogy keresem a kérdésemre a feleletet. Vajon hol veszik el útközben az étolaj? A kereskedelmi miniszter nemes egy­szerűséggel kijelentette a parlamentben, hogy a vállalkozni készülők felvásárolják, mégpedig nagyban. És nyomban felhívta a lakosságot, hogy aki látja, hogy egész rekeszt vásárol a szomszédja, az jelentse a legközelebbi... Ez bizony mellébeszélés. Ugyanis nem azért nincs étolaj, mert Kis Péterné, vagy Novák Jánosné megvásárol egy­szerre 10 üveggel, hanem mert a vállalko­zásra készülő élelmiszerkereskedő-jelölt megvásárol mindjárt egy teherautóval. Nem nehéz kiszámítani, hogy ha valaki a 18 koronáért vásárolt olajat január 1-je után mondjuk 30 koronáért dobja piacra, hány százalékos hasznot ér el. Nem hiszem, hogy a besúgásra ösz­tönzés lenne a minisztérium és a keres­kedelmi szervek egyetlen és leghatéko­nyabb fegyvere. December 31 -ig szabot­tak az árak, és még érvényben van a köz­ellátás védelméről szóló törvény. Azt sem hiszem, hogy ne lehetne nyomást gyakorolni a termelőkre és a nagykeres­kedelemre, és nem hiszem, hogy ne le­hetne szavatolni, hogy a legyártott olaj eljusson a boltokba. Nem lenne szabad ily módon túlzásba vinni a liberalizálást, mert káosz lesz belőle. Ugyanakkor a besú­gásra nem építhetünk, mert ennek viszont az egyébként is rozoga emberi kapcsola­tok látják kárát. TÓTH MIHÁLY

Next

/
Thumbnails
Contents