Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-23 / 275. szám, péntek

Péntek, 1990. november 23. Névnapjukon szeretettel köszöntjük: KELEMEN, KLEMENTINA - KLEMENT nevű kedves olvasóinkat A NAP kel nyugszik a HOLD kel nyugszik Kelet-Szlovákia 06.57 15.53 11.32 21.07 Közép-Szlovákia 07.04 16.00 11.39 21.14 Nyugat-Szlovákia 07.10 16.06 11.45 21.20 A DUNA VÍZÁLLÁSA: Pozsony: 265, apad Medve: 275, apad Komárom: 300, árad Párkány: 245, árad IDŐJÁRÁS: Szlovákia-szerte borult idö, helyenként eső, a hegyekben havazás várható. Napközben az ország déli részén csökken a felhőzet. A legmagasabb nappali hőmérséklet 7-11 fok. Mérsékelt délkeleti szél. Előrejelzés szombatra és vasárnapra: Tovább tart a felhős idő, napközben délen csökken a felhőzet, elszórtan futó esö lehetséges. A Tátrában havazás. Vasárnap változóan felhős idő várható, csak elszórtan lehetséges egy-egy futó esö. Az éjszakai hőmérsék­let 5-1. a legmagasabb nappali hőmérséklet 6-10. délen 12 fok körül alakul. A MAI LAPSZÁM kiadásvezető|e: J. MÉSZÁROS KÁROLY, külpolitikai szerkesztője: GÖRFÖL ZSUZSA, spoilszerkesztője: TOMI VINCE, grafikai szerkesztője: SZILVÁSY ERZSÉBET Marcia su Posonium? Kövek, nyál és fütty egy kis or­szág egyetlen egyeteme humanista rektorának. A falakon Vivat vatra Rumaneasca! Juden raus!, a cigá­nyokat az égbe, magyarokat a Du­nába, gázba küldő feliratok. Kapukat döngető, Kristalnacht-ra, hosszú ké­sek éjszakájára áhítozó csoportok. Alja nép mindenütt akad - vigasz­taljuk magunk. Tán nem is az a ször­nyű, hogy mindez megeshet. Az a megdöbbentő, hogy az uszító, más (és saját) népet gyalázó mázol­mányokat senki sem festi le. Kődo­bálás a téren, „emberségből, tisz­tességből, toleranciából" tüzet rak­nak, a rendőrség pedig tétlen. A wei­mari köztársaság tizennégy év után összeomlott. Megéri-e vajon a szlo­vák demokrácia a tizennégy hóna­pot? Vagy tán jövöre köpenyeg he­lyett az úriszabók csizmanadrágot varrnak? Kabátunkra pedig felvarr­juk a zöld csillagot, s velünk együtt mossák a Mihály-kapu alatt a macs­kaköveket a szabadkőművesek, bal­oldaliak és liberálisok? -pr­Növekvő bűnözés Tovább növekedett a bűnözés, főleg az erőszakos bűncselekmé­nyek száma. Ezt emelte ki a tegnap Pozsonyban tartott sajtótájékoztatón Imrich Vavácek őrnagy, a Szlovák Köztársaság rendőrfőkapitányának helyettese. Bár a rendőrség, a nyo­mozók eddig 1664 büncselekmény­nyel többet derítettek fel, mint a múlt év hasonló időszakában az elköve­tett 54 098 bűncselekmény 42 szá­zalékánál a tettes még ismeretlen. Különösen figyelmeztető, hogy főleg az erőszakos bűncselekmények száma növedett, s a rablások, a be­töréses lopások elkövetői egyre kegyetlenebb módszereket alkal­maznak. Jóváhagyás előtt van a rendőrség átszervezésének törvénytervezete. Ha a javaslatot elfogadják, akkor a járási parancsnokok az eddiginél nagyobb jogkörrel rendelkeznek majd, s a kellő utánpótlásról is ma­guk gondoskodnak. -nj­Losonci cáfolat A választási kampány utolsó órái­ban látott napvilágot a Zöldek és a szociáldemokraták városi szerve­zetének azon felhívása, amelyben a két párt képviselői Jozef Hoffmant, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen, a Kereszténydemokrata Mozgalom és a Demokrata Párt helyi csoportja­iból alakult koalíció polgármesterje­löltjét támadták. A koalíció vezetői megállapítják, hogy a polgármester - tisztségéből kifolyólag - nagy sze­repet fog játszani a város életében, s ezért fontos, hogy a polgárok ob­jektívan döntsenek, és ne higgyenek a célzatos dezinformációknak. A demokratikus választásokat ve­szélyezteti a Zöldek és a szociálde­mokraták azon híresztelése, hogy Jozef Hoffman az SZLKP járási bi­zottságának tagja volt. Ez a hazug­ság annál inmorálisabb, mivel a vá­lasztási kampány végére időzítették, amikor a jelölt már nem tudja cáfolni. Ezért a koalíció a losonci választó­polgárokhoz fordul: ne engedjék be­csapni magukat; a jelölt soha sem volt a járási pártbizottság tagja, és ezt a koalíció bizonyítani is tudja. Jozef Hoffman a törvények keretei között fogja megvédeni magát, felje­lentést tesz a hazugság terjesztői ellen. (A cáfolatot a Szlovák Válasz­tási Bizottság egyetértésével közöl­jük - a szerk. megj.) SKORPIÓ A SZATYORBAN A bajor rendőrség a múlt héten a München és Regensburg között fekvő Landshutban őrizetbe vett egy 43 éves csehszlovák állampolgársá­gú nőt, aki - mint kiderült - 28 éves társával 11 Skorpió típusú géppisz­tolyt (a világon a maga nemében a legkisebbek közé tartozik) akart értékesíteni Németországban. A hír­ügynökségi jelentés emlékeztet ar­ra, hogy az NSZK-ban szigorúan büntetik a fegyverbehozatalt. (ADŇ) Kékvérű és malacrózsaszín-arcú európaiak Olyan ez, ahogyan a nagykönyv­ben meg vagyon írva: A piros vérű polgárok a múltban is, napjainkban is beleszeretnek a kékvérű grófnőkbe. Mint a mesében meg a mesebeli regényekben. Ezen nincs mit csodál­kozni, mint ahogy az sem érdemel egy másodpercnyi töprengést, hogy mindezt mostanában egy tévésorozat bizonyítja. Különösnek tűnő, csírátlanitott vi­lága van ennek a sorozatnak. Az utolsó részeket nézve kezdem ki­érezni A Guldenburgok öröksége címben bújkáló iróniát. Hiszen azt azért Michael Baier, a sorozat írója sém gondolta komolyan, hogy az az örökség, amelyért a grófi családon belül, és azon kívül is oly ádáz harc folyik, egyáltalán összekapcsolható az arisztokráciának a filmben muta­tott erkölcsével. A kettő oly távol esik egymástól, mint a házi sofőr fia a grófkisasszony nagymamájától. Pe­dig az öreg grófné még nem is tudja, hogy az unokáját teherbe ejtette az a pernahajder sofórivadék. Tették ezt a dolgot együtt (próbálták volna meg másképp!), pedig a comtesse mamá­ja igencsak világosan megmagyaráz­ta lányának, hogy tudatosítania kell származását, s ehhez megfelelően válassza ki majdani férjét. Nyitott és liberális erkölcsi felfogású a mama, hiszen azt nem tiltotta meg a leányá­nak, hogy időnként engedelmesked­jen kék vért pumpáló szívének és a sofórcsemete férfiúi vágyainak. Amikor ilyen engedékeny volt a gróf­né (mert ő sem igazi grófnő, hanem egy osztrák polgárember leánya), ta­lán eszébe jutott a saját élete. Erről jut eszembe, hogy immár ez lesz a Guldenburg grófok családjá­ban a második zabigyerek, hacsak Nane utol nem éri a szerelemtől meg­zápult agyúvá lett zongoraművészt. Ha nem sikerül neki, akkor az utolsó rész még mindig két esélyes: gróf le­ányanya lesz, vagy... ez a másik dolog a két Németország egyesítése után eléggé bonyolulttá vált. A meg­szűnt NDK-ban ugyanis amolyan tu­ristautakon estek át az abortuszon a póruljárt nyugatnémet grófkisasz­szonyok és családanyák. Még sze­rencse, hogy ez a film a két ország egyesítése előtt készült, meg aztán az arisztokraták aligha a szocialista egészségügy szolgáltatásait vették igénybe. Nekik biztosan közelebb volt egy párizsi vagy egy New York-i nő­gyógyász. Az azonban mégiscsak furcsa, hogy ezek a Guldenburgok annyira szeretnek szeretni, közben meg fo­galmuk nincs a fogamzásgátlás leg­elemibb módszereiről. Igazi rózsaszínű történetet láttunk. A szerető gróféknak a kék vérükön kívül van egy másik jellegzetességük: arcuk rózsaszínű, mint a maszületett kismalac orra. Eleinte azt hittem, a té­vé romlott el. Tekergettem, csavar­gattam a színező gombot, de vagy falfehérek, vagy malacrózsaszínűek voltak. Bárcsak tudnám, hogy a ma­gamfajta pirosvérű plebejus polgár­nak miért sápad el az arca, amikor a kékvérű európaiak rózsaszínű pofi­jával harmonizáló fehér, krémszínű, lila és homokszínű bútorokat, drapéri­ákat lát. Nem szólva a házi sofőrről, a házvezetőnőről, a kertészről. Egy azonban vigasztal: helikopte­rük és röptér-tetejű irodaházuk csak Balbeck-éknek van. Azok nem kék­vérűek és nem grófok. Viszont ugyanolyan malacrózsaszínű az ar­cuk, mint az arisztokratáknak. Erről ismerik meg Európát? DUSZA ISTVÁN A szavazat érvényessége R. Zs.: A szavazókörünkben 11 képvi­selőt választanak. Ez azt jelenti, hogy 11 jelölt sorszámát kell bekarikáznom? Ha a szavazókörükben 11 képviselőt választanak, legfeljebb 11 képviselőjelölt sorszámát karikázhatja be. Ahhoz tehát, hogy a szavazata érvényes legyen, leg­alább egy képviselőjelölt sorszámát be kell karikáznia. A polgármesterjelöltek lis­táján viszont csak egyetlen egy jelölt Már hetvenkét éve hivatalos nyelv Vannak nálunk emberek, akik nem látnak, nem hallanak, nem olvasnak. Méghogy 72 éve nem hivatalos nyelv Szlovákiában a szlovák. Hogy a kisebb­ségek nyelvhasználati joga csak a prole­tár internacionalizmus kitalálmánya. De hiszen elég elolvasni a régi törvénygyűjte­ményeket, s láthatjuk, hogy mindez szán­dékos hazugság. A szlovák nyelvnek mint hivatalos nyelvnek a helyiete Szlovákiában telje­sen világos. Már az 1918 decemberében jóváhagyott 64/1918 számú törvény egyértelműen kimondta, hogy a szlovák hivatalos nyelv Szlovákia egész területén. Az 1920. február 29-i 122/1920 számú alkotmánytörvény 4. §-a pedig a szlová­kot, a cseh mellett, állami és hivatalos nyelvvé nyilvánítja a Csehszlovák Köztár­saság egész területén. Az 1938. novem­ber 22-i 299/1938-as számú törvény a szlovák nyelvet szintén hivatalos nyelv­vé nyilvánítja Szlovákiában, de a cseh nemzethez tartozó személyek és a Cseh­országhoz tartozó intézmények joggal használták a cseh nyelvet is. Ezt a tör­vényt, amely a szlovákiai autonómiáról szóló alkotmánytörvény része volt, a par­lament a Hlinka-párt javaslatára adta ki. Érvényben volt a szlovák állam idején is, mivel az 1 /1939 számú törvény értelmé­ben, és az alkotmánytörvény 99. §-a alapján átvették a Csehszlovák Köztársa­ság törvényeit. A cseh és szlovák nyelv­nek, mint hivatalos nyelvnek az egyenjo­gúságát megerősítette a csehszlovák fö­derációról szóló 143/1968-as számú al­kotmánytörvény is. A szlováknak mint hivatalos nyelvnek tehát Szlovákiában már. 72 éve törvényesített a helyzete, és sem a „koalíciós", sem az úgynevezett „maticás" javaslat semmi újat nem hoz. Ha igaz az, hogy Dél-Szlovákiában a szlovák nemzetiségű polgárok a hivata­lokban nem tudnak szót érteni szlovákul, nem a törvény a bűnös, hanem a hivatal és annak hivatalnokai, akiket felelősségre kell vonni. A törvény, mint olyan, itt nem segít, ha a hivatalnokok nem vették figye­lembe a régi törvényt, nem veszik figye­lembe majd az újat sem. Ha a szlovák Mások Éták nemzetiségűek nem tudják megértetni magukat a magyarokkal a magánjellegű kapcsolatokban, ezen segíteni nem lehet, mert senkit sem kényszeríthetünk tör­vénnyel arra, hogy olyan nyelven, vagy olyan személlyel beszéljen, amilyenen vagy akivel nem akar. Tudomásul kell azonban venni, hogy például a kereske­delem privatizálása után a gazdasági nyomás rákényszeríti a magyar kereske­dőket, hogy szlovákul (is) beszéljenek, hiszen érdekük lesz, hogy eladják az árut. Közismert, hogy egy kereskedő akár kí­naiul is megtanul, ha szüksége van rá. A kisebbségek nyelvhasználatának jo­ga a helyi hivatalokban szintén világos. Itt meg kell említeni, hogy még a 44/1868­as magyar törvények is jogot adtak a nem magyar lakosságnak, hogy a községi, a hitéletben és bizonyos körülmények között a megyei önkormányzatban is, il­letve az alsóbb fokú bíróságokon, ha az ügyfelet nem ügyvéd képviselte, a ma­gyar mellett más nyelvet használjanak. Noha ezt a törvényt nem érvényesítették maradéktalanul a gyakorlatban, tény ma­rad, hogy elméletben az akkori magyar törvényhozás is megengedte a szlovák vagy más, nem magyar nyelv hivatalos használatát. A csehszlovák államnak alá kellett írnia az első világháborút megnye­rő Antant-hatalmakkal, Saint Germainben az úgynevezett Saint Germain-i szerző­dést, mely kötelezte Csehszlovákiát arra, hogy a kisebbségek védelme része le­gyen alkotmányának és hogy nem ad ki olyan törvényt, amely ezzel a szerződés­sel ellentétben állna. Ez volt az ára annak, hogy a határmenti területeket Csehszlo­vákiához csatolták. Még a 299/1938-as néppárti alkotmánytörvény is megerősí­tette a Saint Germain-i szerződéssel biz­tosított kisebbségi jogokat, és a szlovák állam ezeket a jogokat valóban figyelem­be is vette. A i 44/1968-as alkotmánytör­vény tehát nem a ,,proletár internaciona­lizmus" eredménye, hanem csak meg­erősítése a régebbi törvényeknek és ren­deleteknek. A jóváhagyott koalíciós tör­vény csak azokból a kötelezettségekből indul ki, amelyeket a kisebbségekkel szemben be kell tartanunk, és amelyeket erkölcsileg is kötelesek vagyunk respek­tálni. Aki még most sem látja, hogy a jóvá­hagyott „koalíciós" nyelvtörvény egy lé­pés Európa felé, aki nem hiszi el, hogy a szlovák már 72 éve hivatalos nyelv, az elmehet a könyvtárba és meggyőződhet róla. A törvénygyűjtemények megtalálha­tók a pozsonyi Egyetemi Könyvtárban és meggyőződésem, hogy a Matica sloven­ská Nemzeti Könyvtárában, Martinban is megvannak. Ugye, így van Markuš úr? JÁN RYCHLÍK, Nové slovo, 47. szám sorszáma karikázható be. A szavazólap (szavazat) akkor érvénytelen, ha ezen a listán egyetlen jelölt sorszámát sem karikázza be, vagy ha egynél több jelölt sorszámát karikázza be. Célszerűbb lezárni D. I.: Le kell zárnom a borítékot, amelybe a szavazólapokat teszem? A tör­vény erről kifejezetten nem rendelkezik, mindenesetre célszerűbb a borítékot le­zárni, hiszen így bármiféle visszaélést meghiúsíthat. A betegek is választhatnak Sz. P.: Mozgásképtelen vagyok, de a választásokon mégis részt szeretnék venni. Kijönnek hozzám a választási ur­nával úgy, mint akkor, amikor szavazni sem kívántam, mert nem volt értelme? Ha valamelyik rokona vagy szomszéd­ja bejelenti kérését a helyi (szavazóköri) választási bizottságon, a bizottság köte­les két tagját kiküldeni a hordozható sza­vazóurnával és a szavazáshoz szüksé­ges borítékkal Önhöz. A szavazás titkos­ságának elvét ilyen esetben is meg kell tartaniuk a bizottság tagjainak (ennek módja viszont már az adott körülmények­től függ). Ha ilyen bejelentés, kérés nem érkezik a szavazóköri választási bizott­sághoz, a bizottság tagjai nem fogják zaklatni a választókat (amint tették azt a november előtti választási bizottságok tagjai), hogy jöjjenek az urnához, adják le szavazatukat. Csalni nem lehet M. J.: Kérhetek új szavazólapokat a szavazóhelyiségben, ha a már megka­pott szavazólapokon a lehetségesnél több jelölt sorszámát karikáztam be? A választási törvény lehetővé teszi, hogy a hiányzó, az összefirkált vagy a rosszul kezelt szavazólapok helyett bár­ki új szavazólapokat kérjen. A választási bizottságok nyilván most sem támaszta­nak majd semmiféle akadályt e kérdések teljesítése elé, nem fogják kérni az össze­firkált szavazólapok bemutatását (hiszen ezzel talán a szavazás titkosságát is megsértenék), és szó nélkül kiadják az új szavazólapokat. Végül is, a szavazólapo­kat bárki elveszthette, s a szavazatok számlálásának szabályai kizárják, hogy bármely választó visszaéljen a szavazó­lapokkal. A törvény például konkrét ren­delkezést tartalmaz arra vonatkozólag, hogy ha a borítékban két azonos szava­zólap van - mondjuk a polgármester megválasztására - egyetlen szavazatnak tekintik a két szavazólapot akkor, ha ugyanazon sorszám van bekarikázva raj­tuk, s az érvénytelen a szavazatot akkor, ha más-más jelöltek sorszámát karikázta be rajtuk a választó. Szavazatnak ugyan­akkor csak azt a szavazólapot tekintik, amely hivatalos borítékba téve került a szavazóumába. F. M. E ' rdekes beszélgetésre fi­gyeltem fel a pozsonyi Prior áruház büféjében. Két vi­déki asszony és egy legény (a fiatalabbik nő fia) ült ugyanannál az asztalnál, ahol én. Többféle Bevásárlás... süteményt és üdítőt fogyasztot­tak, hogy pótolják az áruk kere­sésére pazarolt nem kevés ener­giát. Pedig még jóformán semmit sem sikerült venniük. Sem láb­belit, sem pizsamát a fiúnak, de még jégeralsót sem az otthon maradt férjnek. - Úgy látszik, a csizmáról végleg lemondhatok! - sóhajtot­ta az idősebbik asszony. - Amit éppen keres az ember, az persze, nincs - bosszanko­dott a fiatalabbik. - Ami meg van, azért már las­san azt sem tudják, mit Merjenek. Majd hanyatt estem, amikor megláttam, mibe kerülnek a női kabátok! Az idősebbik asszony kevés­bé indulatosan megjegyezte: - Régen a kopott kabátot, öl­tönyt nem dobták el, hanem ki­fordították... -Az a világ már elmúlt! - vág­ta rá a másik. Ekkor váratlanul megszólalt egy férfi, aki addig szinte észre­vétlenül fogyasztotta kávéját. - Micsoda? - Most újra a kö­pönyegforgatás a divat... (fülöp) Kiadja az Apollopress Kiadóvállalat. Főszerkesztő: Szilvássy József. Főszerkesztő-helyettesek: Slezákné Kovács Edit ós Zsilka László. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanovičova 25., 8. emelet. Telefon: központ 210/9, főszerkesztő: 532-20 és 210/4456, főszerkesztő-helyettesek: 210/4460 és 210/4453, szerkesztőségi titkárság: 550-18, vasárnapi kiadás: 210/4454, sportrovat: 210/4433, 210/4434 és 506-39, gazdasági ügyek: 210/4425 és /4426. Távíró: 923 08. Telefax: 505-29. Adminisztráció: 819 02 Bratislava, Martanovičova 25., telefon: 586-07. Fényszedéssel készül a Danubiaprint, n. v„ 02-es üzemében 815 80.Bratislava, Martanovičova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 819 18 Bratislava, Jiráskova 5., telefon: 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 819 18 Bratislava Martanovičova 25., 17. emelet, telefon: 210/3659 ós 551-83. Havi előfizetési díj - a vasárnapi kiadással együtt - 34,20 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévre 26,- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlače, 813 81 Bratislava, Nám. slobody 6. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. Index: 48097

Next

/
Thumbnails
Contents