Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-22 / 274. szám, csütörtök

Kihez fordu

|)°

n a munkanélküli? MÁR SZERVEZIK A MUNKAHIVATALOKAT November elején 30 ezren kerestek munkát Szlovákiában, és közel 20 ezren kaptak közülük segélyt. A munkát -keresők nagyobb része nő, és kisebb arányt képviselnek a munkások, mint az egyéb foglalkozásúak. Talán ezek az adatok is eléggé indokolják, miért várja türelmetlenül a lakosság a munkahivatalok megnyitását. Ebben kissé elmaradtunk Csehország mögött, és igaz ugyan, hogy az erről szóló törvény már megszavaztatott és kihirdettetett, de a szervezés még csak most kezdődik. Munkahivatal - ízlelgeti az új elnevezést az utca embere, és attól függően, hány évet élt már meg és mennyire hatott rá az elmúlt negyven év propagandája, sok minden az eszébe juthat. Azon sem csodálkozhatunk, ha rossz szájízzel gondol erre az új intézményre. A munkaerőpiac és a munkanélküliség megjelenése hívta életre, márpedig e két kategóriához nem nagyon szoktunk hozzá. Más lehetőség azonban a probléma megoldására nemigen kínálkozik, mint azoknak a központoknak a megszervezése, amelyek a munka nélkül maradiaknak segíthetnek az újraelhelyezkedésben. Ha figyelembe vesszük, hogy a gazdasági reform még szinte el sem kezdődött és hogy a tömegesebb elbocsátások is igazából csak a jövő évtől várhatók, sietni kell a szóban forgó hivatalok szervezésével, hogy az új évet legalább némi tapasztalattal kezdhessék. A múlt héten kezdődött csak a munkahivatalok vezető tisztségeinek betöltésére meghirdetett pályázatok értékelése és Stanislav Novák szociális és munkaügyi miniszter november végére ígéri, hogy kine„vezi a járási hivatalok vezetőit. Ez esetben is csak egy hónap marad a tényleges felkészülésre, amelyet a januárban várható helyzet megkövetel majd. Abban azonban reménykedhetünk, hogy az új hivatalvezetők a leginkább rátermettek közül kerülnek majd ki, hiszen nemcsak a minisztérium, hanem az érintett járások politikai erői is beleszólhattak a pályázók megítélésébe. Ez a hivatal ugyanis várhatóan nagyon érzékeny pontja lesz az államigazgatásnak. Olyan emberekkel tart majd napról napra kapcsolatot, akik - mint munkanélküliek, vagy hogy a minisztérium kifejezésével éljek: a munkát . keresők - nem lesznek éppen rózsás hangulatban. A minisztérium azzal, hogy kikéri a helybeliek véleményét, persze inkább csak a jelölt erkölcsi, mint szakmai tulajdonságait próbálja pontosabban körülhatárolni. Ez érthető is, hiszen erre az erkölcsi alapra, a fentebb említettek miatt, nagy szüksége lesz a hivatalvezetőnek. De hogyan is alakulnak a hivatalok járási szinteken? Két szomszédos délvidéki járásban néztünk utána annak, hogy a járási nemzeti bizottságok munkaügyi szakosztályai, amelyek a jövendő munkahivatalok alapját képezik majd, hogyan készülnek fel új feladatukra. Mindkét helyszínen, pontosabban Galántán és Dunaszerdahelyen már augusztus óta készülődnek. Értékelték a munkaerőpiaci helyzetet és felmérték a munkaerő kínálatát. Galántán helyiségeket sem kellett keresniük, mert a hivatal ott lesz, ahol eddig a járási munkaügyi osztály dolgozott. Dunaszerdahelyen már nehezebben találtak helyet, és nem is olcsón, ezer koronás négyzetméterenkénti bérlettel. Jozef Krejčí, egyelőre még a galántai járási munkaügyi osztály vezetője, adatokkal szolgál. November elején 2700 körül volt a munkát keresők száma és nem egészen 600 ember kapott segélyt. A munkanélküliek (pontosabban a munkát keresők, mert csak ezekről tudnak) közül * 875 személy dolgozott eddig műszaki-gazdasági kategóriában, de most csak ötszázzal kevesebb ilyen helyet kínálnak a járás üzemei. A szakmunkásoknak viszont, főleg az építőipari és egyes fémkohász szakmában, nem olyan nagy gond még ma sem az elhelyezkedés. A Dunaszerdahelyi járásban sem sokban különbözik a helyzet, noha Ondrej Deák adatai valamivel kedvezőbbek. Itt november elején a munkát keresők száma nem érte el a kétezret, és segélyt is kevesebbnek fizettek, mint Galántán. Talán azért jobb árnyalatnyival a helyzet, mert jelentősen megnőtt a magánvállalkozók száma, lassan elérve a kétezret. Van azonban néhány vállalat a környéken, amelyeknek sorsa bizonytalan, s fennmaradásuk érdekében valószínűleg nagy létszámban bocsátanak majd el, főként nőket, s ez labilissá teszi a járás munkaerőpiacát. ÚJ SZÚ 1990. XI. 22. Mi kéne, ha vóna? Kölcsönös tisztelet kéne, ha vóna, emberbaráti szeretet, megértés, tolerancia, egymás és önmagunk megbecsülése. Aztán kiművelt és higgadtan gondolkodni tudó fők kellenének, akik már megtanulták, hogy több nap, mint kolbász. Kellene egy kis ökölrázás és üvöltés nélküli csend, amely alkalmat adna a magányos meditálásra, amikor mindenki feltehetőé magának a kérdést: miért is üvöltök én valójában? Mit akarok, és hogyan valósulhatnak meg a rémálmaim? S mi történik akkor, ha megvalósulnak? Illetve: miért is uszítom én egymás ellen az embereket? Biztos, hogy nem kellene magam megvizsgáltatni egy független elmegyógyásszal? S kellene rend. Rend az agyakban és rend a szívekben. Olyan rend, amely legyőzné a félelmeket, mert ember, állat egyaránt félelmében és a teljes bizonytalanságában üvölt. Kéne a hit, hogy megerősödhessenek a lelkek, hogy megtelhessenek bizalommal és reménységgel. Kellene a tisztánlátás, hogy kinek, kiknek áll az érdekében az emberek megfélemlítése, hogy állandósult szorongásban éljünk, kellene, hogy tudjuk, ki húzza ebből az erkölcsi, politikai és anyagi hasznot. És bátorság is kéne, amely kimondatná az országos fertőzést okozó vírusok családi és keresztnevét. Mi nem kéne, ha már van? Nem kellene a káosz. Nem kellene megadni a lehetőséget azoknak a volt apparátcsikoknak, helyi, járási, kerületi és országos kis- és nagykirályoknak, vörös grófoknak, hogy a kommunista párt eredeti munkamódszereit fölvállalva, a látva-látott és tudva-tudott illegalitásból megdöntsék a demokráciát. Nem kellene megengedni, hogy erre a célra jószándékú, de érzékeny és egyszerű embereket használjanak fel eszközként, a nemzeti érzéseket lándzsahegyre tűző, internacionalista módszerekkel. Meg kéne akadályozni, hogy öntelt, megalomániás, pszichopata emberek kerülhessenek pártok és mozgalmak élére, akik zavaros elmével szándékosan megtévesztik a tömegeket. Nem kellenének a múlt struktúra „szocialista összeköttetései" alapján működő falusi, városi és országos hálózattal működő maffiák. Amíg ezek a komoly anyagi háttérrel rendelkező, a ,,kéz kezet mos" bázisán tenyésző, napról napra új polipkart növesztő bűnszövetkezetek létezhetnek, addig az országot a gazdasági és erkölcsi összeomlás fenyegeti. Felszámolásuk, az összefonódott szálak elmetszése komoly sebészi beavatkozást igényel. Nem lesz fájdalommentes, de elkerülhetetlen. Nem kellene a kétértelműség terjesztése, nem kellenének a hamis információk, nem kellenének a hazugságok. Nem kellene hagynunk, hogy a helyhatósági választásokon az elmúlt struktúra maffiózói és maffiái újra törvényesíthessék működésüket. Nem kellene elfelejtenünk, hogy európai emberek vagyunk. Nem kellene engednünk, hogy néhány vásott pártvezér öncélú ügyködése miatt Európa ad acta tegyen bennünket. SOÓKY LÁSZLÓ Nem állnak jól a járások az átképzést illetően. Eddig a vállalatok részéről nem sok ajánlat érkezett, és a minisztérium szintjén beindult oktatási programok sem jutottak még el a járások szintjéig. Inkább csak az építőipari vállalatok ajánlkoznak, ahonnan elmentek a magánvállalkozásba fogott szakmunkások, s ezeket pótolni szeretnék. Egyébként a magánkezdeményezések területe lenne az első fontos pontja az átképzésnek is, tehát a magánvállalkozókkal összefüggő adóbevallási és könyvviteli tudnivalók, gazdasági alapismeretek és egyéb tudnivalók elsajátítása. Az ilyen programmal induló tanfolyamokon főleg nőket képeznének, akik ezt a munkát azután a vállalkozók számára otthon, a háztartási teendők mellett is végezhetnék. Az átképzések egyébként a munkahivatalok jövendő dolgozóit sem kerülik el. Jelentős mennyiségű számítástechnika gyűjti majd itt az adatokat a munkaadókról és a munkát keresőkről, s ezeknek a kezelését ugyanúgy meg kell majd tanulnia a 18-25 (járástól függően) dolgozónak, mint az új munkastílust és módszereket. Ondrej'Deák véleménye szerint azok, akik eddig is a foglalkoztatási problémákkal foglalkoztak, most végre úgy tehetik majd a dolgukat, ahogy idáig is kellett volna, tehát minden egyes ember esetét külön esetként kell kezelnie, és akkor is meg kell találnia a fellelhető megoldást, amikor maga a munkát kereső is tanácstalan. A lényeg az - s máris leszögezhető néhány alapelv a jövendő hivatalnokok munkájában -, hogy a munkát kereső együttműködjön a munkahivatal dolgozóival, bízzon bennük, és valóban akarjon dolgozni is, hiszen már most vannak olyanok, mégpedig keresett szakmákban, akik csak felveszik a segélyt és már odébb is állnak. A munkalehetőségek nem nagyon érdeklik őket. S leszögezhető a következő alapszabály is, Smely az új foglalkoztatási törvényből is következik majd, hogy a hivatal nem támogathat végtelenségig olyanokat, akik nem akarnak dolgozni. Az átképzés sem lehet teljesen öncélú, alá kell rendelni bizonyos társadalmi érdekeknek is. Ebből senkit sem zárnak ki, nyugodtan jelentkezhetnek akár ötven fölötti korban lévők is, noha azzal számolni lehet, hogy a nyugdíj előtt állók nem kezdenek hozzá az eddigivel homlokegyenest ellenkező szakma megtanulásához. A járási munkahivatalok tehát a minisztérium ígérete szerint is olyan hivatalok lesznek, amelyek szakítanak az eddig rossz ízű, inkább csak bürokráciát jelentő hivatal kifejezés hagyományaival. Segíteni akarnak, de ugyanúgy elvárják az együttműködést az ügyfelektől és a nyílt felvételi játékszabályokat a vállalatok részéről is. Azonban még ez sem lesz elég. Szükség lesz olyan országos gazdaságpolitikára is, amely a lehető legtöbb munkaalkalmat teremti majd meg. SZÉNÁSI GYÖRGY Mi keressük meg az ügyfelet Mit kínál a Kooperatíva Szövetkezeti Biztosító Részvénytársaság? Konkurencia és választási lehetőség nélkül valamennyi rendszer életképtelen. Az ügyfélnek meg kell adni a lehetőséget, hogy jobb szolgáltatóhoz fordulhasson. Gyorsaság, rugalmasság és kreativitás szükséges ahhoz, hogy a nagy cégek ne nyeljék el új, kezdő „ellenfeleiket". Tömören e három mondatban fejezhető ki a Kooperatíva néven létrehozott Csehszlovák Szövetkezeti Biztosító Részvénytársaság elképzeléseinek vezérfonala. Céljaikról, elképzeléseikről beszélgettünk dr. Csáky József vezérigazgatóval. • A következő év elejétől megszűnik az állami biztosító monopóliuma, és nyilvánvaló, hogy idővel további biztosítótársaságok jönnek létre. Az ügyfél pedig ahhoz megy, akinél színvonalasabb szolgáltatásokat kap. - Ezzel mi számolunk, és megpróbálunk idővel felkészülni a konkurenciaharcra, de szerintem a biztosítói szolgáltatások lényeges javításához éppen a fogyasztási, lakás- és ipari szövetekezeteknek vannak meg a kellő feltételei. Példaként vehetjük a járművekkel kapcsolatos balesetbiztosítást. Az ügyfél a szervizből a biztosítóhoz megy az úgynevezett előzetes árkalkulációval, s ennek alapján ad a biztosító előleget. A különbözetet a károsultnak kell fizetnie, majd a biztosító utólag egyenlíti ki a számlát. Mi mindezt sokkal egyszerűbben kívánjuk majd elrendezni. Az autószervizek nagy része ugyanis szövetkezeti tulajdonban van. Tehát a mi biztosításunkkal rendelkező ügyfél kocsiját majd ezekben javítják, és az anyagiakat a szerviz és a biztosító a károsult „utasítgatásai" nélkül rendezi. • Más típusú biztosítások esetében is tudnak majd az eddiginél előnyösebb feltételeket nyújtani ügyfeleiknek? - Természetesen. Többek között a háztartási biztosítások esetében is. A lakásszövetkezetek is részvényeseink. Szinte természetesnek vesszük, hogy jól együttműködünk majd. Ha a bejelentett kár felmérésére a lakásszövetkezet szakembere a helyszínre megy, egyúttal a biztosító számára is felveszi az adatokat, s a pluszmunka elvégzésében persze érdekelt lesz. Tehát mindkét fél jól jár: a lakó is és a dolgozó is. Arról már nem is beszélve, hogy a lakásszövetkezetek karbantartó csoportja el is végzi a munkát, és a pénzügyi lebonyolítást a szövetkezet és a biztosító vállalja, nem terhelik vele az ügyfelet. Szerintem épp az említett munkaszervezési lehetőségek alapján lesz előnyünk az állami biztosítóval, illetve a majd létrejövő biztosítókkal szemben. • Az állami biztosítónak több évtizedes hagyománya van, bevált, sokrétű biztosítási formákat kínál a lakosságnak. Ezzel hogyan veszik fel a harcot? - Mivel jól ismerem az ottani helyzetet, úgy jellemezhetném, hogy az állami biztosítónak „konfekció" biztosításai vannak, tehát ha szűk, vagy ha itt-ott bő is a „ruha", el kell fogadni. Mi eltérőek szeretnénk lenni, s ha már a konfekció szót használtam hasonlatként, a mi biztosítási kötvényeinket „méretre szabottként" jellemezném. Ősz a pozsonyi Béke téren (ČSTK-fel vétel) • ön közel két évtizedig dolgozott az állami biztositónál, most pedig a konkurens cég élén áll. Hogyan vélekednek erről a volt munkatársai? -Véleményük szerint két csoportba oszthatók. Vannak, akik neheztelnek, talán még ám lónak is tartanak, de azok, akik megértették a társadalomban kialakult helyzetet, még támogatnak is. Nem titkolom, hogy munkatársaim egy részét az állami biztosítóból csábítottam el. • Magyarországon korábban szintén hasonló folyamat ment végbe: megdőlt az Állami Biztosító monopóliuma, létrejött a Hungária Biztosító. Szert tett szomszédainknál hasznosítható tapasztalatokra? - Elsősorban azt a tanulságot vontam le, hogy a konkurencia nem jelentheti a biztosítók munkatársainak egymás ellen való fordulását. Éppen ezért tartom fontosnak, hogy a Szlovák Állami Biztosító is a részvényesünk, tehát nem kívánunk ellenük dolgozni, hanem fordítva, jobb munkára kell hogy ösztönözzük egymást. • Térjünk vissza jövendő ügyfeleikhez. Kiknek nyújtanak majd szolgáltatásokat? -Természetesen számolunk azzal, hogy részvényeseink - a fogyasztási, az ipari és a lakásszövetkezetek - nálunk kötnek biztosítási szerződéseket, de a vállalatok, a magánvállalkozók és a lakosság széles rétegeinek is a rendelkezésére állunk. • Hol lesznek irodáik? -A Kooperatíva székhelye Pozsonyban van, Prágában és Brünnben lesz kirendeltségünk. Ügy tervezzük, minden jelenlegi járási székhelyen nyitunk fiókot, de azt tartjuk, hogy nekünk kell az emberek után mennünk, és nem fordítva. • A biztosító társaságok alappillérei az ügynökök. Tehát nem csupán közvetlen munkatársakra van szükségük, az ügynökök hálózatának kiépítésére is gondot kell fordítani. Milyen elképzeléseik vannak erre vonatkozóan? - Hazánkban most nem épp kedvező a helyzet az ilyen jellegű kapcsolatteremtésekre. Gondoljunk csak a bűnözési statisztikákra: a nagyvárosokban szinte elképzelhetetlen, hogy a biztosító emberét minden gyanú nélkül fogadják, ha becsönget esetleges ügyfeléhez, ezért főképp vidéken akarunk a közvetlen kapcsolatokra építeni. Abból indulunk ki, hogy a vidéki boltok túlnyomó része a fogyasztási szövetkezetekhez tartozik, tehát az ottani alkalmazottakra számítunk, akik közvetlen kapcsolatban vannak a lakossággal. így az ügyfél szinte helyben intézhetné el az ügyét. • A Kooperatívának 85 részvényese van, s az induló tőkéjük 323 millió korona. A hazai fogyasztási, ipari és lakásszövetkezeteken kívül külföldi részvényesük is van. Mivel magyarázható ez az érdeklődés? - Német, svéd, olasz, belga és amerikai biztosítótársaságok érdeklődtek szövetkezeti biztosítónk iránt. Az osztrák Wiener Stadtische Versicherung 40 millió koronával részvényesünk, és segítségünkre lesz a számítógépekkel, illetve a programokkal való felszerelésben. A világszerte ismert brit LLOYD'S biztosító tanácsadó szolgáltatásával segít: hat dolgozónk képzését vállalta. Az érdeklődés elsősorban azzal magyarázható, hogy külföldi biztosító számára ez az első érvényes lehetőség a csehszlovák piacra való bejutásra. A rövidesen elfogadásra kerülő törvényjavaslat szerint két évig nálunk nem működhet önálló külföldi biztosítótársaság, de részvényesként addig áttekintést kap az itteni piaci helyzetről. • Tevékenységükben mit tan a legfontosabbnak? - Nekünk mindig valami újat kell adnunk, hogy helytálljunk. Az emberek egyre inkább megnézik, megéri-e nekik az 50 vagy 100 koronát fizetni havonta a biztosítónak. A biztosítások valorizációjáról sem feledkezhetünk meg. Például egy húsz évvel ezelőtt megkötött biztosításkor a feltételek teljesítése esetén a kifizetendő 16 ezer koronás összeg nagy pénz volt. De ki tudja, mennyit ér ez az összeg, amikor végül is kifizetésre kerül? Talán egy hétvégi bevásárlásra sem lesz elegendő. Nekünk alkalmazkodnunk kell a változó feltételekhez. DEÁKTERÉZ