Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-22 / 274. szám, csütörtök

Párizsi Charta az Új Európáért A párizsi összeurópai csúcstalálkozó résztvevői tegnap hagyták jóvá ezt a dokumentumot, amely két fejezetben tárgyalja az alapelveket. Az alábbiakban az okmány lényegét ismertetjük. I. A demokrácia, a béke és az egység új korszaka A konfrontáció és Európa megosztottságának időszaka már a múlté. (...) Kapcsolataink a jövőben a kölcsönös tiszteletre és együttműködésre épülnek. (...) Feladatunknak tartjuk azoknak a reményeknek és elvárásoknak a teljesítését, amelyeket nemzeteink évtizedeken át dédelgettek: kötelezzük magunkat az olyan demokráciára, amely az emberi jogokra és alapvető szabadságjogokra, a gazdasági szabadságra és szociális igazságosságra, valamint a mindenki számára egyenlő biztonságra épül. EMBERI JOGOK, DEMOKRÁCIA, JOGÁLLAM (...) Az emberi jogok és alapvető szabadságjogok minden emberi lényt megilletnek, elidegeníthetetlenek és törvény által szavatoltak. A kormányok alapvető felelőssége e jogok védelme és fejlesztése. (...) A demokratikus kormány a nép akaratára támaszkodik, ezt az akaratot a rendszeresen megtartott szabad és becsületes választások fejezik ki. (...) Kinyilvánítjuk, hogy minden egyénnek megkülönböztetés nélkül joga van a gondolati és lelkiismereti szabadságra, világnézetére és meggyőződésére, a szabad véleménynyilvánításra, a szabad gyülekezésre és társulásra, a mozgásszabadságra. Senkit sem lehet önkényesen bebörtönözni vagy letartóztatni, kínozni vagy más kegyetlen, embertelen, megalázó eljárás vagy büntetés alá vetni. Mindenkinek joga van arra, hogy ismerje a jogait, védelmezze azokat, részt vegyen a szabad és becsületes választásokon, hogy igazságosan és nyilvánosan ítélkezzenek felette (...), hogy egyedül vagy másokkal közösen vagyont birtokoljon, magánvállalkozásba kezdhessen, élhessen gazdasági, szociális és kulturális jogaival. (...) Védelmezve lesz a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitása, az e kisebbségekhez tartozó egyéneknek joguk van identitásuk kinyilvánítására, megőrzésére, fejlesztésére mindennemű megkülönböztetés nélkül, és a törvény előtti teljes egyenlőség alapján. GAZDASÁGI SZABADSÁG ÉS FELELŐSSÉG Közös célunk a piacgazdaság fejlesztése a tartós gazdasági növekedés, prosperitás, szociális igazságosság, a foglalkoztatottság fejlesztése és a gazdasági erőforrások ésszerű kihasználása érdekében. (...) A RÉSZT VEVŐ ORSZÁGOK BARÁTI KAPCSOLATAI (...) Megerősítjük elhatározásunkat, hogy nem folyamodunk az erővel való fenyegetéshez vagy erő alkalmazásához bármely állam területi egysége vagy politikai függetlensége ellen. (...) Létrehozzuk a konfliktusok megelőzésének és megoldásának mechanizmusait. BIZTONSÁG (...) Teljes mértékben elismerjük a nemzetek jogát olyan biztonsági intézkedések elfogadására, amelyek neki megfelelnek. EGYSÉG Nagy megelégedéssel vesszük tudomásul a német kérdés végleges rendezését. Németország nemzeti egysége jelentős hozzájárulás az igazságos és tartós béke megteremtéséhez az egységes és demokratikus Európában, amely tudatosítja felelősségét a stabilitást, a békét és az együttműködést illetően. II. A jövő irányai EMBERI DIMENZIÓ (...) Kinyilvánítjuk eltökéltségünket, hogy harcolni fogunk a faji és etnikai gyűlölet, az antiszemitizmus, a xenofóbia és az egyének diszkriminálásának minden formája, továbbá a vallási és ideológiai okokból történő üldöztetések ellen. (...) Az állampolgárok szabad mozgásának, kölcsönös kapcsolataiknak, valamint az eszmék és információk szabad áramlásának alapvető jelentősége van a szabad társadalom fejlődése és a kultúra felvirágzása szempontjából. BIZTONSÁG (...) Folytatni kívánjuk a tárgyalásokat a bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekről (...) arra törekedve, hogy a vonatkozó megállapodást az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) soron következő csúcstalálkozójáig - amely 1992-ben lesz Helsinkiben - megkössük. Bízunk abban, hogy a biztonsági kérdéseket illetően megteremtjük a strukturalizáltabb együttműködést a részt vevő országok között, s hogy megkezdődnek a további tárgyalások a leszerelésről, a bizalom és biztonság erősítéséről. (...) Mielőbb szerződést kell kötni a vegyi fegyverek világméretű, általános és valóban ellenőrizhető betiltásáról, s kezdettől az aláírók közé akarunk tartozni. (...) Együtt kívánunk működni - két- és sokoldalú alapon is - a terrorizmus felszámolásában. (...) A nemzetközi joggal összhangban létrehozzuk minden lehetséges vita békés rendezésének mechanizmusait. GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉS Meggyőződésünk, hogy fejleszteni kell általános gazdasági együttműködésünket, támogatni a vállalkozás szabadságát, növelni és diverzifikálni a kölcsönös cserét - összhangban az Általános Vámtarifa Egyezménnyel. Elismerjük a hatékony politika fontosságát a munkanélküliség megoldásában. Ismételten hangsúlyozzuk, továbbra is támogatni kell a demokratikus országokat a piacgazdaságra való átállásuk során (...), s jobban be kell őket kapcsolni a nemzetközi gazdasági és pénzügyi rendszerbe. (...) FÖLDKÖZI-TENGERI TÉRSÉG (...) Aggaszt bennünket a tartós feszültség ebben a térségben, s kinyilvánítjuk készségünket: fokozzuk erőfeszítéseinket a nyitott, kulcsfontosságú kérdések igazságos, életképes és tartós rendezése érdekében. Új európai intézmények A Párizsi Charta részét képezik az új struktúrák és intézmények, amelyek hatáskörét egy különálló dokumentum szabályozza. Az alábbi állandó szervek létrehozásával lehet számolni: MINISZTERTANÁCS A külügyminiszterek rendszeresen találkoznak - évente legalább egyszer - a Minisztertanács keretében. Ezek az ülések teremtik meg az európai biztonsági és együttműködési értekezlet (EBEÉ) politikai konzultációinak alapjait. A Minisztertanács megvitatja az EBEÉ-vel kapcsolatos kérdéseket, s előkészíti az állam- és kormányfők találkozóit. Első ülésére 1991-ben kerül sor Berlinben. A Minisztertanács ülését magas rangú képviselőkből álló különbizottság készíti elő. Ennek első ülése 1991 januárjában lesz Bécsben. Sürgős kérdésekben különtalálkozókat is lehet tartani. TITKÁRSÁG A politikai konzultációk adminisztratív előkészítése érdekében Prágában hozzák létre az állandó titkárságot. KONFLIKTUSMEGELŐZŐ KÖZPONT A bécsi székhelyű központ felNadzsibullah titokzatos genfi útja ÚJ szú 1990. XI. 22. (ČSTK) - Kedden este jelentették először a hírügynökségek, hogy Nadzsibullah afgán államfő hétfőn váratlanul Svájcba érkezett, tegnap pedig arról számoltak be, hogy Genfben az afgán ellenzék vezető személyiségeivel tárgyalt a politikai rendezés mechanizmusáról. Erről a kabuli kormány feje számolt be sajtóértekezletén. s azt mondotta, fölöttébb elégedett az eredményekkel. ,,Leraktuk a tárgyalások, a párbeszéd megkezdésének alapkövét" - mondotta Sevardnadze lesz az alelnök? (ČSTK) - Szovjet parlamenti körökben az a szóbeszéd járja, hogy az újonnan alakítandó alelnöki tisztségre Eduard Sevardnadze külügyminiszternek vannak a legjobb esélyei. Alekszandr Zsuravljov képviselő az IAN hírügynökségnek nyilatkozva kijelentette, szerinte ez jó választás lenne. A közeljövőben ugyanis külföldön kell majd megoldani a szovjet gazdaság számos problémáját, Sevardnadzenak pedig nagy tekintélye van a világban. Ugyanakkor otthon is jó hírnévnek örvend - vélekedett a képviselő. Mint ismeretes, Mihail Gorbacsov a múlt hét szombatján javasolta az alelnöki tisztség „halaszthatatlan" bevezetését. Nadzsibullah, de nem volt hajlandó megnevezni, hogy kivel is találkozott. A hírügynökségek ezzel kapcsolatban megemlítették, hogy jelenleg Genfben tartózkodik Ahmed Gilani, az ellenzéki Iszlám Nemzeti Front legbékésebb frakciójának a vezetője. Gilani egyébként a múlt héten repült Londonba gyógykezelésre. A mudzsahideknek a pakisztáni Pesavarban székelő ideiglenes kormánya a Reuter tájékoztatása szerint viszont tagadta, hogy Gilani vagy akár e kormány vezetője, Mudzsaddadi találkozott volna Nadzsibullahhal. mondván: a kabuli elnök azért tett ilyen nyilatkozatot, hogy megossza az ellenzék sorait. Egy kérdésre adott válaszában Nadzsibullah lehetségesnek tartotta, hogy az afgán rendezési folyamatban részt vegyen az ország egykori uralkodója. Zahir sah, ugyanakkor elutasította a monarchia visszatérését az országba, tagadva azt is. hogy európai tartózkodása során találkozni kívánna az uralkodóval. Nadzsibullah szólt azokról a tényezőkről is, amelyek a legnagyobb mértékben hozzájárultak a rendezést szolgáló kedvező légkör kialakulásához. Az első helyen saját kormányának „nagyon demokratikus irányvonalát" emelte ki. A kormány, szerinte, a politikai pluralizmusra törekszik és „a svájci szövetségi rendszerhez hasonló állami berendezkedésre". adata lesz segítséget nyújtani a minisztertanácsnak a konfliktusok veszélyének csökkentéséhez. Támogatni fogja a bizalom és biztonság erősítéséhez vezető intézkedéseket, a rendkívüli katonai aktivitással kapcsolatos konzultációkat, valamint a katonai információk kölcsönös évi cseréjét. Az AFP hírügynökség szerint Franciaország javasolta egy jogi intézet felállítását, amely hozzájárulna Európában a nemzeti kisebbségek és nemzetek közötti nézeteltérések miatti esetleges konfliktusok megelőzéséhez az államok között. A javaslat azonban az Egyesült Államok ellenállásába ütközött, mivel az USA ellenzi az EBEÉ struktúráinak kibővítését. A Charta pontosítása szerint a jogi központ más funkciót is magára vállalhatna, beleértve a békéltető procedúrák lebonyolítását kollízió esetén. E központ konzultatív bizottságának első ülését ez év december 3-án tartják jugoszláv elnöklettel. SZABAD VÁLASZTÁSOK HIVATALA Felügyeli és lebonyolítja a választásokról szóló információcserét a tagországok között, székhelye Varsóban lesz. Megkönnyíti a kapcsolatokat a kormányok, parlamentek és magánszervezetek között, amelyek megfigyelőként részt kívánnak venni a tagországokban sorra kerülő választásokon. PARLAMENTI GYŰLÉS Az állam- és kormányfők támogatták a parlamentek nagyobb arányú részvételét az EBEÉ folyamatában, s így a Parlamenti Gyűlés létrehozását is. Ezért felszólítottak a parlamenti szintű kapcsolatok továbbfejlesztésére. A Titkárság, a Konfliktusmegelőző Központ és a választási hivatal a Minisztertanács irányítása alá tartozik, ez szabja meg feladataikat és működésük szabályait. A biztonság - holnap Tényleg jogos történelmi jelzővel illetni a Párizsban aláírt hagyományos leszerelési szerződést, hiszen még nem volt példa arra, hogy 22 állam önként felső határt szabjon haderőinek. E tényen az sem változtat, hogy a dokumentumnak objektív okok miatt is vannak bizonyos hiányosságai, és hatásának jelentőségét az összeurópai folyamatra pedig egyes szakírók eléggé visszafogottan értékelik. Nem áll szándékomban fegyverkategóriákra lebontva felsorolni az adathalmazt a két tömb, valamint az egyes tagországok számára utólagosan meghatározott kvótákról. A lényeg az,. hogy hozzávetőleg százezer nehézfegyverrel lesz kevesebb Európában, e mennyiség 90 százalékát a Varsói Szerződésnek kell lefaragnia fegyverzetéből (a Szovjetuniónak az összmennyiség 70-72 százalékát). Ez az arány érzékelteti, milyen jelentős fölénye volt a VSZ-nek a hagyományos eszközök terén. Párizsban minden felszólaló azt emelte ki, hogy a szerződéssel földrészünkön a tömbök szembenállásának korát a katonai együttműködés és bizalom időszaka váltja fel. Ezt a bizalmat hivatottak erősíteni a stockholmi dokumentum továbbfejlesztésének tekinthető, hivatalos szóhasználattal élve bizalom- és biztonságerősítő intézkedések, a szerződés teljesítésének kontrollját szolgáló egész ellenőrzési mechanizmus. Ez a vissza nem utasítható helyszíni inspekciótól kezdve a rendszeres és kötelező adatcseréig mindent felölel. Ha mégis támadnának kétségek és viták, akkor azokat egy külön e célra létrehozott konzultatív bizottság fogja elsimítani. Sokat beszéltünk arról, hogy Párizs egyik alapvető célja az új európai biztonsági rendszer körvonalazása. A mostani szerződés ennek a rendszernek az egyik alappillére, de az új biztonsági struktúráknak természetesen nemcsak katonai, hanem egyéb, így politikai, gazdasági, szervezeti, s ami mára különösen időszerű: környezetvédelmi aspektusai is vannak. E folyamat kibontakozása szempontjából kell aláhúzni azt a tényt, hogy bár a bécsi tárgyalások a két tömb között folytak, a szerződést Párizsban már 22 szuverén állam írta alá. A felelősséget ma már minden államnak önállóan (is) kell vállalnia, hiszen a két szövetség közül az egyik, a VSZ óhatatlanul megszűnik. A jövőben tehát alapvetően új politikai feltételek között kell meghatározni a tárgyalások mandátumát. Szakértők többnyire a szerződés két hiányosságát emlegetik. Az egyik: az európai semleges és el nem kötelezett országok kimaradtak belőle, de ez érthető, hiszen 1988 elején még a két tömb katonai szembenállása jelentette földrészünkön a fő feszültségforrást. A másik az, hogy nem terjed ki az élőerőre, vagyis a haderő létszámára. Ami szintén érthető, az utóbbi hónapokban szerződés nélkül is nagyszabású változások kezdődtek, a szovjet csapatok 1994-ig teljesen kivonulnak Közép-Európából. Nemcsak a keleti térfélen, hanem a nyugatiak is lefaragják - például a Németországban állomásoztatott erőiket, főleg az Egyesült Államok. Az USA mellett több'éurópai NATOország elég jelentős mértékben csökkenti hadikiadásait. A csapatlétszámok terén tehát nagyon gyorsak a változások. Erre példa: ez év februárjában még abban egyezett meg az USA és a Szovjetunió, hogy 195 ezer főre csökkentik katonáik számát csak Közép-Európában, de pár hónappal később ez a megállapodás is idejét múlta. A mostani szerződés csak első a sorban, a szakértők Bécsben folytatják a tárgyalásokat, s az elkövetkezőkben főleg a csapatlétszámokra fognak összpontosítani. S ezek után kell visszatérni az új biztonsági struktúrákra. Ezzel kapcsolatban a New York Times tegnapi száma feltette a kérdést, ki tudja, milyenek is lesznek azok. Az amerikai szaKíró szerint a párizsi csúcs erre nem adott választ, aminek fő okát abban látja, hogy a nyugati stratégákat váratlanul érték a tavalyi kelet-európai változások. ,,KeletEurópa remélte, hogy már Párizsban lerakják az új összeurópai biztonsági rendszer alapjait, de Washingtonból, Londonból és Brüsszelből elég elutasító volt a válasz. Főleg amerikai szakértők hangoztatják, hogy az európai biztonság szavatolásához most sokkal nagyobb szükség van a NATO-ra, mint bármikor azelőtt. Ugyanakkor nemcsak a szövetség átalakítását utasítják el, hanem a,kelet-európai országok felvételét is az észak-atlanti tömbbe. A VSZ felbomlásával párhuzamosan erősödik Európában az a meggyőződés, amely szerint nehéz lesz fenntartani az egyensúlyt, ha csak egyetlen katonai tömörülés létezik, s egyes országok már most azt számolgatják, mennyi pénzt lehetne megtakarítani a NATO feloszlatásával vagy jelentős mértékű korlátozásával." Még egy nagyon fontos dologra lehetett felfigyelni. A már most is gazdasági nagyhatalomnak számító Németország (gondoljunk arra, milyen hatalmas összegekkel támogatja a Szovjetuniót) fokozott szerepvállalási készségére. Kohl kancellár párizsi beszédében úgy fogalmazott, Németország az európai béke alapköve lesz, mert ismeri saját történelmét és tudatosítja erkölcsi, politikai felelősségét. Természetesen ismét megerősítette, hogy a határokat véglegesnek tartja, s hogy Németország hajlandó egyes szuverén jogait átruházni az Európai Közösségekre. Még egy érdekes kitétel: Németország az európai biztonsági és együttműködési értekezlet páneurópai békepolitikájának motorja lesz, úgy mint a múltban. Mindezek figyelembevételével érthető a szovjet szakértők gyakori szkepticizmusa. Alekszandr Bovin és Jurij Kovalenko az Izvesztyijában a szovjet tábornokok fenntartásaira reagálva azt írta, annak kell több fegyvert megsemmisítenie, akinek több van, ez pedig a Szovjetunió. Szerintük a hagyományos fegyverek terén két probléma merül fel. Az első a Szovjetunió ellen felhozott azon vádakkal kapcsolatos, amelyek szerint a most megsemmisítésre ítélt fegyverek jelentős részét Moszkva kivonja az Urálon túlra. Ennek hivatalos magyarázata; felcserélik velük az elöregedett ázsiai fegyvereket, s azokat fogják felszámolni. „Csakhogy túl gyakran csaptak be bennünket, úgyhogy részletes információkra lenne szükségünk" - írják a szerzők, követelve, hogy a szovjet vezetés adjon pontos tájékoztatást, milyen feladatokat szán az ázsiai hagyományos erőknek. A másik probléma Bovinék szerint a hagyományos eszközök rendkívül gyors ütemű korszerűsítése. Ezért igaz: ha kevesebb lesz a fegyver, de azok sokkal jobbak lesznek, akkor mit ér a leszerelés? Elérkezett tehát az ideje annak, hogy betiltsák a fegyverek korszerűsítését, az új típusú eszközök kifejlesztését. Nem az ünneprontás szándékával soroltam fel a problémákat és a kételyeket. Meggyőződésem, hogy Párizsban valóban sikerült nagy lépést tenni a holnap biztonságosabb Európája felé. MALINÁK ISTVÁN Lenin és Szverdlov jóváhagyta a cári család kivégzését Az Argumenti i Fakti szovjet hetilap legújabb számában Eduard Radzinszkij író a levéltárakban végzett kutatásainak eredményei alapján közölte: az eddigi állításokkal ellentétben nem Jekatyerinburg (később Szverdlovszk) bolsevik vezetői döntöttek II. Miklós, az utolsó orosz cár és családja kivégzéséről, hanem már előzőleg megszerezték Lenin és az akkori államfő, Jakov Szverdlov hozzájárulását. Bizonyítékokat talált arról. hogy Lenin és Szverdlov 1918. július 16-án táviratban hagyta jóvá a cári család kivégzését. Vagyis hazugnak bizonyult az a 72 éve érvényes állítás, hogy Lenin és a moszkvai kormány csak utólag értesült II. Miklós, Alekszandra cárné, három lányuk, Alekszej nevü beteg kisfiúk és a család négy szolgájának lelövéséről. (ČSTK)