Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-22 / 274. szám, csütörtök

Az oktatási miniszter is reméli.., Lapunknak nyilatkozott Ján Pišút Aligha akadt az elmúlt hetekben, ami jobban érdekelte volna az ország pedagógus-közvéleményét (de nincs kizárva, hogy másokat is), mint az oktatás­ügyünk államigazgatásáról és az iskolák önkormányzatáról szóló törvénytervezet, melyet az előzetesen kiadott program szerint a Szlovák Nemzeti Tanácsnak kedden kellett volna megtárgyalnia. Megvitatását idő hiányában a mai napra tették át, ennek ellenére tegnap éltünk a Ján Pišút oktatási miniszter SZNT-beli jelenléte kínálta lehetőséggel, és feltettünk neki néhány, a törvénytervezetre vonatkozó kérdést. • Miniszter úr! Az oktatásügyünk ál­lamigazgatásáról és az iskolák önkor­mányzatáról rendelkező törvénytervezet­tel kapcsolatban a közelmúltban ön sze­mélyesen is nemegyszer kijelentette, hogy nem tökéletes, illetve tekintve, hogy milyen rövid idő alatt kellett kidolgozniuk, nem is lehet az. Mindezek ellenére úgy vélem, hogy az a 82 módosító javaslat, amelyet az SZNT bizottságai a tervezet­hez mellékeltek, egy törvénytervezetre kicsit sok. - Én azt hiszem, hogy nem. Ha végig­nézzük a javasolt módosításokat, akkor észrevehetjük, hogy egy részük tartalmi­lag fedi egymást. Ha csak azokat ven­nénk figyelembe, amelyek tartalmilag kü­lönböznek egymástól, akkor a 82-nél jó­val alacsonyabb számot kapnánk. A mó­dosítási javaslatok áttekintése során fon­tosságukat kell elsősorban figyelembe venni, nem pedig a számukat. • Az említett módosítási javaslatok j> Elutazott hazánkból Horváth Balázs (ČSTK) - Horváth Balázs, a Ma­gyar Köztársaság belügyminisztere tegnap befejezte csehszlovákiai lá­togatását, és visszautazott hazájá­ba. Ján Lángoš szövetségi belügy­miniszterrel folytatott megbeszélé­sein pozitívan értékelték az államha­tárok védelmében folytatott együtt­működést. Ján Lángoš tájékoztatta vendégét a menekültek és az idegenek nyil­vántartásával kapcsolatos tör­vényalkotó tevékenységről. Ezzel kapcsolatban nélkülözhetetlennek tartják az együttműködés összehan­golását, főleg a két állam területén illegálisan tartózkodó idegen állam­polgárok tömegei esetében. Jön a finn külügyminiszter (ČSTK) - Jirí Dienstbier szövet­ségi miniszterelnök-helyettes, kül­ügyminiszter meghívására novem­ber 26-28-án hivatalos látogatást tesz Csehszlovákiában Pertti Paa­sio, a Finn Köztársaság külügymi­nisztere. között van egy, amely - engem legalábbis - enyhén szólva meghökkentett: konkré­tan az SZNT honvédelmi és biztonsági bizottságának javaslatára gondolok, melynek alapján, ha azt az SZNT jóvá­hagyja, azokban az iskolákban (osztá­lyokban), ahol a tannyelv nem a szlovák vagy a cseh, „az 1991-1992-es tanévtől kezdve az ötödik osztálytól a tantárgyak és a tanítási órák legalább egyharmadát szlovák nyelven kell tanítani, illetve tarta­ni. " Mi az ön véleménye erről a javas­latról? - Remélem, hogy az SZNT figyelmen kívül hagyja ezt a javaslatot, a törvény ezen rendelkezésének megvalósításával ugyanis a pedagógushiány miatt komoly problémáink lennének, ami az oktatás színvonalát veszélyeztethetné. Mi a ma­gyar tanítási nyelvű iskolákban a szlovák nyelv oktatásának színvonalát szeretnénk emelni. Ennek több módja is van, kezdve a tanárok jobb felkészítésétől az óraszám emelésén keresztül egészen a konverzá­ciós gyakorlatok bevezetéséig. A külön­böző lehetőségeket gondosan kell mérle­gelnünk, és csak azután dönthetünk. E té­ren nagyon hasznos volt számomra az a beszélgetés, amelyet néhány nappal ezelőtt a Dunaszerdahelyi Magyar Tan­nyelvű Gimnázium tanáraival folytattam. Amíg nem fogunk lehatolni a probléma gyökeréig, addig minél több ilyen beszél­getésre lesz szükség. (kajó) (Folytatás az 1. oldalról) nőkre azonban tegnap délután még egy kellemes kötelesség várt. Az UNESCO párizsi székházában át­vette a Simon Bolivar Nemzetközi Díjat, amelyet Frederico Mayor, az ENSZ-szervezet főtitkára adott át neki. Ezt a díjat - a venezuelai kor­máný alapítványát - először 1983­ban, Bolivar születésének 200. év­fordulója alkalmából ítélték oda, mégpedig János Károly spanyol ki­rálynak. A kétévenként kiadott, 25 ezer dollárral járó díjnak az a célja, hogy értékelje azt a rendkívüli jelen­tőségű tevékenységet, amely - Boli­var eszméivel összhangban - hoz­zájárult a szabadsághoz, a függet­lenséghez, az emberi méltósághoz, a nemzetek közötti szolidaritás meg­erősítéséhez. A héttagú nemzetközi zsűri választása idén a csehszlovák államfőre esett. Mindenekelőtt azt vette figyelembe és értékelte, hogy Václav Havel egész életében, saját szabadsága árán is a demokrácia megteremtéséért küzdött. Václav Havel Spanyolországba látogat (ČSTK) - Václav Havel köztársa­sági elnök december 11-én és 12­én hivatalos látogatást tesz Spanyolországban - közölte az EFE hírügynökség hivatalos spanyol for­rásokra hivatkozva. A látogatást eredetileg májusra tervezték, de a csehszlovákiai bel­politikai fejlemények miatt halasztás történt - fűzte hozzá az EFE. December elsejétől megkezdődhet a kisprivatizáció (Folytatás az 1. oldalról) székhellyel új járás kialakítását java­solja, az eddigi Liptovský Mikuláš-i járás székhelyévé pedig Ružombe­rokot ajánlja. Amint Vladimír Sládek (NYEE), a bizottságok közös előa­dója elmondta, a bizottságok közül nyolc ellenezte a Ružomberoki járás létesítését, és négy a Magas-Tátrá­ban létesítendő járást sem támo­gatta. Darázsfészekbe nyúltak a tör­vényalkotók, amikor módosításokat javasoltak a járásokban, ezt az elő­terjesztést követő vita is tanúsította. Nagy hévvel védték igazukat Rózsa­hegy és Liptovský Mikuláš hívei, de további járások létesítése is szóba került, Brezno, Malacky és Piešťany székhellyel. Heves vita bontakozott ki a Magas-Tátrával kapcsolatban Három áldozat a vízmű építkezésén (Folytatás az 1. oldalról) a teherautó és vezetőfülkéjével lefe­lé zuhant a több mint 30 méteres mélységben levő betonfelületre. A benne tartózkodók azonnal meg­haltak, hiszen a fülke 40-50 centi­méteresre lapult össze. Amikor le­néztem a szédítő mélységbe már csak néhány összetört alkatrész volt a helyszínen. Később Vágsellyén az üzem munkavédelmi és ellenőrzési részle­gén elmondták: a zsilipkamrák fala közötti részt kaviccsal kell feltölteni, hogy a falak a víz beengedése után ellenálljanak a nyomásnak. Több ezer autónyi kavicsot hordanak ide, s egy az elválasztófal tetején erre a célra kiképzett nyíláson öntik be. A 16 méter széles falon kijelölték azt az utat, amerre a teherautóknak közlekedniük kell, és külön fordulót is, ahol a betonfal szélén egy szintén betonból készült gát akadályozta meg, hogy az autó forduláskor ve­szélyesen hátratolasson. A szeren­csétlenül járt sofőr, a Trenčianske Bohuslavice-i Hydrostav alkalma­zottja, Vladimír O. (36évestapolcsá­nyi lakos) azonban nem az előírt helyen fordult, hanem ott, ahol a már említett korlát az autót nem bírta megtartani. A másik két személy, Robert B. munkás (24 éves bősi lakos) és Robert S. autószerelő (20 éves skačanyi lakos) indokolatlanul tartózkodott a kabinban, egész más feladatokkal voltak megbízva. A vál­lalat ezért nem vállalja a felelőssé­get a baleset miatt. A szerencsétlenség után az autó kiemelésében, majd az áldozatok testének a vezetőfülkéből való ki­szabadításában az ostravai Kohói­pari Szerelővállalat dolgozói segítet­tek. A baleset körülményeit a duna­szerdahelyi rendőrség illetékes osz­tálya vizsgálja, azonban még nem hallgattak ki -minden tanút, továbbá szükségük van laboratóriumi és egyéb szakmai vizsgálatok eredmé­nyeire is, hogy információt adhassa­na k (szénási) is. Végül felülkerekedett az a nézet, hogy a kormány hibát követett el, amikor új járásokat javasolt, és a végleges területi átszervezésig a mai járásokat kell rögzíteni. Csáky Pál (MKDM) leszögezte, hogy a tör­vény a területi felosztásról szól, ezért indokolatlan, hogy szabályoz­za a községnevek használatát szin­te az élet minden területén. A köz­ségi önkormányzatok amúgy is megnyirbált jogköre további korláto­zásának minősítette a községek és községrészek neveinek használatá­ra vonatkozó kezdeményezést. Ez a törvény szerint a járási hivatalokat illetné meg. Rózsa Ernő (Együtté­lés) is kifogásolta, hogy a törvény olyan kérdésekre is kitér, amelyek nem függnek össze a területi felosz­tással. Ásványi László (MKDM) felvetet­te: a törvényt vissza kell adni a kor­mánynak, mert nagyon sok kifogás merült fel vele kapcsolatban. Ezt a javaslatot a képviselők elvetették, majd olyan módosítással szavazták meg a törvényt, hogy a területi át­szervezésig megmaradnak a mai já­rások, a mai székhelyekkel. A törvény vitája és megszavazá­sa annyira elhúzódott, hogy végül a képviselők úgy döntöttek, az ülést félbeszakítják, s holnap folytatják munkájukat. Tizenkét napirendi pon­tot kell még megtárgyalniuk... -r­Václav Havel az UNESCO palo­tájából a repülőtérre hajtatott és ha­zautazott Prágába. Befejezésül még visszautalnék egy-két olyan fontos keddi ese­ményre, amelyek tegnapi tudósítá­somból idő- és helyszűke miatt ki­maradtak. A csúcs résztvevői az esti órákban zárt ajtók mögött vitatták meg a kelet-európaiak gazdaságilag motivált migrációjával összefüggő problémákat, valamint a kisebbsé­gekkel kapcsolatos kérdéseket. Többen annak az aggodalmuknak adtak hangot, hogy a Kelet- és a Nyugat közti gazdasági arányta­lanságok esetleg egy újabb vasfüg­göny kialakulásához vezethetnek. Ezzel szemben - a híresztelések­kel ellentétben - nem volt szó a Per­zsa-öbölbeli válságról. Hubert Véd­rine, a Elysée-palota szóvivője cá­folta azokat az amerikai források által felröppentett információkat, amelyek szerint az Öböl-válságról szó lesz az EBEÉ résztvevőinek közös nyilatkozatában. A szóvivőnek volt igaza. Albánia - a tiranai megfogalma­zás szerint - meglepődéssel vette tudomásul: elutasították azt a kéré­sét, hogy a jelenlegi csúcson teljes jogú tagként vehessen részt. Az al­bán küldöttség ezzel kapcsolatban nyilatkozatot juttatott el a konferen­cia főtitkárához, s ebben hangsú­lyozza: ez az eljárás nem áll össz­hangban az EBEÉ folyamatának sem a szellemével, sem a lénye­gével. A leghosszabb és a legutolsó minicsúcs Párizsban Márciusban csehszlovák-német alapszerződés várható (ČSTK) - Václav Havel keddi találko­zóját Helmut Kohllal a hírügynökségek úgy jellemezték, mint az összeurópai ér­tekezleten belüli leghosszabb kétoldalú találkozót. A két vezető az előkészület alatt álló csehszlovák-német államszer­ződésről tárgyalt. Ennek a dokumentum­nak kellene megoldania a kétoldalú kap­csolatok minden vonatkozását, beleértve a múlt értékelését és végleges lezárását is. Kohl kancellár szavai szerint a cseh­szlovák-német dokumentum aláírása a jövő év márciusára várható. Havel elnök felvetette az egykori NDK piacának megszűnése miatti vesztesé­geinket, mondván, hogy ezeket valami­lyen módon kompenzálni kellene. Kifejtet­te, a német bankok megalapozatlanul aggódnak beruházásaik biztonsága miatt a jelenleg folyó illetékességi (kompeten­ciatörvény) vitákkal összefüggésben. Ha­vel szerint csak egyes hírközlő eszközök dramatizálják a helyzetet, s ezért semmi ok az aggodalomra. A német kancellár ugyanígy ítélte meg a helyzetet. Ami a piac elvesztését illeti, Helmut Kohl azt mondta, Németország ismeri a problémákat, de figyelembe kell vennie a helyzet belső és külső vonatkozásait is. Konkrétan az új német állampolgárokkal összefüggő gondokról van szó, hiszen ők ugyanolyan életszínvonalat szeretnének, mint a régiek. A szudétanémetek kérdését csak na­gyon röviden érintették, a felek egyetér­tettek abban, hogy ezt kormányszinten kell megoldani. A legutolsó minicsúcs pedig a Ha­vel-Vranitzky találkozó volt. Žantovský szóvivő tájékoztatása szerint a csehszlo­vák elnök elsősorban gazdasági kérdé­sekről tárgyalt az osztrák kancellárral, aki tájékoztatott arról, hogy milyen tapaszta­latokat szerzett Ausztria a második világ­háború utáni időszakban. Megjegyezte, a piacgazdaság felé vezető úton olyan intézkedések is hasznosak lehetnek, amelyek nem piaciak. Havel elnök szóba hozta, hogy a cseh­szlovák turisták nem éppen példásan vi­selkednek Ausztriában. Vranitzky az ügyet jelentéktelennek nevezte, hozzáté­ve, hogy az osztrákok sokkal inkább ag­gódnak a csehszlovák atomerőművek miatt. Köszönetet mondott azért, hogy Csehszlovákia lehetővé tette osztrák szakemberek számára a Jaslovské Bohu­nice-i és más atomerőművek megtekin­tését. Mindketten szóltak arról, hogy Len­gyelország kérte: csatlakozhasson a Pen­tagonáléhoz. Az osztrák kancellár rámu­tatott, a földrajzi közelség nem mindig jelenti ugyanazt, mint a politikai közelség, de azért üdvözölte Lengyelország ké­relmét. Žantovský szóvivő mindehhez hozzá­tette, hogy a csaknem egyórás találkozón Bős-Nagymarosról nem esett szó. Václav Havel csehszlovákiai látoga­tásra hívta meg Franz Vranitzkyt. Václav Havel sajtóértekezlete Az elnök Svájcba utazott (Munkatársunktól) - Csak egy ugrásra érkezett haza Václav Havel köztársasági elnök Párizsból. Miután leszállt a különgép, ott helyben a Ruzynéi repülőtéren megtartotta körülbelül egyórás sajtótájékoztató­ját, Marián Čalfa kormányelnökkel és Jirí Dienstbier külügyminiszterrel együtt. Ezután a külügyminiszter és Václav Klaus kíséretében ismét elrepült, ezúttal Svájcba. A köztársasági elnök beszámoló­jában hangsúlyozta a csúcstalálko­zó kimagasló fontosságát. Rámuta­tott: valamennyi résztvevő érezte, új történelmi időszak kezdődött Euró­pában. Ez a gondolat megjelent va­lamennyi küldöttségvezető felszóla­lásában. Tulajdonképpen pontot tet­tek nemcsak a hidegháború, hanem a második világháborúnak a mai napig is érezhető következményei után is. Ez volt az első csúcstalálko­zó, amely új helyzetben, a totalitári­us rendszerek megdöntése után ült össze. Csehszlovákia számára nagy ki­tüntetés, hogy az új szervek egyiké­nek - és kétségtelenül a legfonto­sabbnak, a Titkárságnak - Prágá­ban lesz az állandó székhelye. Václav Havel rendkívül hasznos­nak és fontosnak minősítette kétol­dalú megbeszéléseit, majd leszö­gezte: egyforma a helsinki és a pári­zsi csúcs történelmi jelentősége. KISS ÉVA Korszerű töltőállomás (ČSTK) - Jelentős szerződést írtak alá tegnap Pozsonyban a Benzinol állami vállalat és az osztrák ÖMV-AG cég képvi­selői. Az illetékes minisztériumok jóváha­gyása és a bejegyzés után ennek alapján új közös vállalat keletkezik. Az új közös vállalat a Szlovák Köztár­saság területén üzemanyagtöltő állomá­sokat létesít. A Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójá­nak az osztrák cég képviselője, Peter Roth a következőket mondta: ,,Az ÖMV az Austrian Industries kon­szernhez tartozik, és több részvénytársa­ság tulajdonosa. A Benzinol számára olyan új töltőállomások kiépítését ajánlot­tuk föl, amelyek csúcstechnikával vannak fölszerelve; autómosógép-sorok tartoz­nak hozzá és frissítőket árusító standok. Ilyen módon újítjuk föl a Pozsony-Hečko­vi, a sekulei, a nagymegyeri, a vágújhelyi, a šulekovói, a cseklészi, az aranyosmaró­ti és a galgóci töltőállomást. Az első ötöt már a jövő évben üzembe akarjuk he­lyezni." Három kérdés, három problémakör Ami a kisprivatizációval összefügg... A kisprivatizációról szóló törvényjavaslat vitájában Harna István, az Együttélés képviselője is felszólalt. Az SZNT tanácskozásának szünetében kértük meg, válaszoljon kérdéseinkre. - Felszólalásában először arra mutatott rá, hogy veszélyesnek tartja a külföldi tőke beáramlását. Miért? - Egyáltalán nem vagyok a kül­földi tőke beáramlása ellen. A kisprivatizáció folytán szerintem az volna igazságos, ha a kispén­zűek jutnának bizonyos tőkejavak­hoz, hogy a jövőben vállalkozhas­sanak. A külföldi tőkére inkább a nagyprivatizációnál lesz szük­ség, hisz abba a mi lakosaink nemigen szólhatnak bele, mert csupán a megtakarított pénzükkel kezdhetnek valamit, hisz tőkével nem rendelkeznek. Ezért kellene teret engedni először a hazai vál­lalkozóknak, hogy ők vásárolhas­sák meg a boltokat, a szolgáltató egységeket. Csak akkor enged­jünk be külföldi tőkét, ha nem lesz érdeklődés. Egy osztrák tőkésnek nem jelent nagy gondot, hogy csendes társként akár egy üzlet­sort is megvegyen. - Felvetette az is, hogy a meg­lévő kereskedelmi szervezetek ve­zetői foggal-körömmel ragaszkod­nak a vállalatukhoz, igyekeznek azt, .átmenteni", tehát fékezni pró­bálják a privatizációt - A törvény nem részletezi, hogy mi mindent kell privatizálni. A jegyzéket ugyan a privatizációs bizottságok állítják össze, de a vál­lalatok javaslata alapján. Termé­szetes, hogy ha az egész hálóza­tot eladnák az adminisztratíva fe­leslegessé válna, tehát érdekejt abban, hogy ne kerüljön minden kalapács alá. - A nagykereskedelem és a kis­kereskedelem elválasztását is szorgalmazta. Mi célból? - Szerintem még a privatizálás előtt külön kellett volna választani ezt a kettőt. Az általános áruhiány­ból indultam ki, amikor ezt szóba hoztam. Tudvalévő, ha valamiből kevés van, azt el kell osztani. De az is természetes, hogy a kereske­delmi vállalat nagyraktárából előnybe részesíti a saját üzletháló­zatának ellátását: Ha a nagykeres­kedelem önálló volna mindegy, hogy kinek - az állami, a szövetke­o zeti kereskedelemnek, vagy a ma­gánvállalkozónak - adja el az árut, mert a gazdasági eredményesség a döntő. És mivel minden marad a régiben, félő, a maszek csak úgy juthat majd áruhoz, ha megveszte­geti a nagykereskedőket. Ez a kor­rupció újabb forrását jelenti majd DEÁK TERÉZ ÚJ SZÚ 2 1990. XI. 21. Befejeződött a harmincnégyek csúcsértekezlete

Next

/
Thumbnails
Contents