Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-22 / 274. szám, csütörtök

Csütörtök, 1990. november 22. • Ára 1 korona XLIII. évfolyam, 274. szám Tizenkét napirendi pontot kell megtárgyalni ma az SZWT-nek December elsejétől megkezdődhet a kisprivatizáció Mai számunkban: Üzem kontra vállalat ... A vízkitermelő és szállító üzem kollektívája 1990. május 18-án elhatározta, hogy elszakad a vállalattól és önállósul. Ezt a törekvést az üzem 229 dolgozójából 213-an aláírásukkal támogatták. (4. oldal) Kihez forduljon a munkanélküli? ... Ha figyelembe vesszük, hogy a gazdasági reform még szinte el sem kezdődött és, hogy a tömegesebb elbocsátások is igazából csak a jövő évtől várhatók, sietni kell a szóban forgó hivatalok szervezésével. (5. oldal) Egyre kevesebb a néző! ... Úgy tűnik, már most megelégelték a szurkolók a heti három fordulót... (7. oldal) TÖRVÉNY A JÁRÁSOKRÓL (Munkatársunktól) - A négynaposra tervezett parlamenti ülés napirendjén 18 pont szerepel. Ebből az első két napon csak négyet vitattak meg a képviselők, így a tegnapi és a mai ülés programja rendkívül zsúfoltnak ígérkezett. Tegnap elsőként a kisprivatizációs törvényt tárgyalták meg. A törvénytervezetet Augustín Marián Húska vagyonkezelési és privatizációs miniszter terjesztette elő. A tervezet a szövetségi törvényből kiindulva szabályozza a Szlovák Köztársaság szerveinek jogkörét a kisprivatizáció folyamatában. A törvény értelmében a folyamatot a vagyonkezelési és privatizációs minisztérium irányítja és ellenőrzi, miközben magát a privatizálást a járási privatizációs bizottságok hajtják végre. Az árverési illeték azt a járási hivatalt illeti meg, amelynek hatáskörében az árverést megvalósították. Az eladásból befolyt összeg viszont a minisztérium számlájára kerül, és lényegében csak két év -után használható fel. A törvény részletesen meghatározza az árverés módját és feltételeit is. Ásványi László (MKDM), a bizottságok közös előadója ismertette azokat az észrevételeket, amelyeket a képviselők a bizottságokban tettek az előterjesztett törvénytervezettel kapcsolatban és a bizottságok nevében a törvény elfogadását javasolta. A vitában a legtöbben a községek vagyoni helyzetével foglalkoztak, figyelmeztettek arra, hogy igazságtalan lenne, ha a társadalmi munkával felépített községi létesítményeket eladnák, és a pénzt nem kapná meg a község. Megmutatkozott, hogy a felgyorsított törvényalkotási folyamatban az egyes tervezetek megvitatásánál sokszor hiányoznak a kapcsolódó jogszabályok, ebben az esetben a községek vagyonáról szóló törvény. A községek érdekében tett módosító javaslatot többek között Pirovits László (FMK), Jozef Trepáč (CSKP), Ivan Čarnogurský alelnök és Peter Sabó (Zöldek Pártja). Bauer Edit (Együttélés) indítványozta, hogy a létesítmények eladásából befolyt összeget fordítsák a foglalkoztatási alapra abban az esetben, ha a munkanélküliség tíz százalék fölé emelkedne. Harna István (Együttélés) nem látta biztosítottnak, hogy az egyes üzemegységek csak csehszlovák állampolgárok kezébe kerüljenek, és problematikusnak tartotta a nagykereskedelem és a magánüzletek viszonyát az áruellátásban. Többen, köztük Agárdy Gábor (MKDM) rámutattak: meg kell akadályozni, hogy egyesek visszaéljenek a privatizálással, és a privatizációs bizottságok helyi csoportok befolyása alá kerüljenek. A hosszas vita és szavazási procedúra után a képviselők a törvényt, amely 1990. december elsején lép érvénybe, jóváhagyták. A Szlovák Köztársaság területi felosztásáról szóló törvényt Ján Čarnogurský, a kormány alelnöke terjesztette elő. A helyi államigazgatás reformja, a helyi önkormányzatok megalakulása megköveteli Szlovákia területi felosztásának új, jogi szabályozását. A beterjesztett tervezet az eddigi járási felosztásból indul ki, két módosítást tartalmaz csupán. A Magas-Tátrában Starý Smokovec (Folytatás a 2. oldalon) Václav Havel Mihail Gorbacsovval beszélget a keddi gálaesten, amelyet a francia államfő rendezett Versailles-ban az állam- és kormányfők tiszteletére. A figyelmesen hallgató hölgy Raisza Gorbacsova. (Telefoto: ČSTK-AP) Befejeződött a harmincnégyek csúcsértekezlete A Párizsi Charta a következő nemzedék jólétének biztosítéka Munkatársunk, Urbán Gabriella telefonjelentése Párizsból Három áldozat a vízmű építkezésén Megszegték a munkabiztonsági előírásokat 1990. november 18-án a délutáni órákban az épülő bősi vízműnél baleset történt, melynek következtében három személy életét vesztette. Záródokumentum elfogadásával és FRANCOIS MITTERRAND francia államfő rövid beszédével tegnap befejeződött az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet csúcstalálkozója. A zsilipkamrákat elválasztó falak közének kaviccsal való feltöltése közben egy Tatra-815-ös teherautó vezetője megmagyarázhatatlan okból megszegve a technológiai előírásokat a gépkocsival a zsilipkamrába zuhant. A vezetőfülkében további két személy is tartózkodott. A technológiai folyamat be nem tartásán kívül mindhárman megszegték a munkafegyelmi előírásokat is. így szól az a hivatalos jelentés, amelyet a Hydrostav vágsellyei üzemének vezetősége a nyilvánosság számára a tragikus eseményről kiadott. A történet hátteréről a helyszínen nem sokkal lehetett többet megtudni. Ottjártamkor a részlegvezető ragaszkodott ahhoz, hogy csak a fenti hivatalos jelentést tegyem közzé, mert nem szeretnék, ha - attól függően hogy az arra járó újságíró kit kérdez meg - ahány újság, annyiféle hír jelenne meg az esetről. Megnézhettem viszont a helyszínt. A szerencsétlenség két zsilipkamra közötti, mintegy 30 méter magas és kb. 16 méter széles falrészen történt, amelynek ideiglenes korlátját - inkább csak jelzi, hogy hol a fal széle, mintsem védelmet nyújt ilyenkor - tolatás kpzben átszakította (Folytatás a 2. oldalon) Utoljára ültek össze az európai és az észak-amerikai vezető politikusok a Kléber sugárúti konferenciaközpont üléstermében, hogy aláírják az új Európa chartáját, a következő nemzedék jólétének biztosítékát. Ez a tartalmas, történelmi dokumentum pontosan megfogaílnazza az öreg kontinens ,,új lakóinak" vágyát. Leszögezi: Európa végleg megszabadult a múlttól, a konfrontáció és a megosztottság korszaka megszűnt, s az új kapcsolatok az együttműködés és egymás tiszteletben tartásának elvei alapján fognak fejlődni. Elérkezett az az idő, hogy beteljesednek Európa népeinek reményei: az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok elismerésén alapuló demokrácia, jólét, gazdasági szabadság, szociális igazságosság, biztonság. Mindenképpen határkő a párizsi csúcs, a jövő útmutatója, amely elősegíti az európai biztonság új rendszerének kiépítését, a helsinki folyamat tartós, intézményesített mechanizmusának beindítását. A záródokumentum rögzíti az EBEÉ négy olyan intézményének megalapítását, amely az új struktúra kulcsfontosságú részét fogja képezni. A dokumentum javasolja továbbá az EBEÉ egyfajta parlamenti közgyűlésének megalakítását - ezt az ajánlatot a minisztertanács vitatja majd meg első, berlini ülésén. Mintegy harminc percig tartott az aláírási ceremónia, ezt követően Mitterrand elnök három pontba foglalt rövid beszédében összegezte a csúcs eredményeit, mondta el észrevételeit. Ismét kitért a múltra, Európa „közös örökségére", majd a világot megdöbbentő változásokra, amelyeknek köszönhetően ma már „mindenütt egyforma a demokrácia, az emberi jogok fogalmának a jelentése". Mitterrand összefogásra, türelemre, a problémák párbeszéd útján történő megoldására, s mindenekelőtt szolidaritásra szólított fel. Csak így lehet elérni a végső célt, a közös Európát, ahol valóban mindenki otthon érezheti magát. Hangsúlyozta, hogy a párizsi csúcs a helsinki folyamat résztvevőit új, nehéz feladatok elé állította, de reményét fejezte ki, hogy Európa képes lesz megnyerni a nagy történelmi játszmát. A csúcstalálkozó tehát befejeződött, Václav Havel köztársasági el(Folytatás a 2. oldalon) A választások idején: alkoholárusítási tilalom A Szlovák Köztársaság Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériumának tájékoztatása szerint a tárca határozatot hozott az 1990. november 23-24-én tartandó helyhatósági választásokkal kapcsolatban arról, hogy ezeken a napokon tilos alkoholos italt felszolgálni és eladni. A tilalom szerint a Szlovák Köztársaság területén 23-án 4 órától november 24-én 14 óráig 7, illetve 10 százalékos sörön kívül nem forgalmazható szeszes ital. Ez a tilalom vonatkozik valamennyi jogi és fizikai személyre, akik kiskereskedelmi tevékenységet folytatnak, illetve vállalati étkeztetést és vendéglátó-ipari szolgáltatásokat nyújtanak. D. T. K

ampánycsend van, úgyhogy a részrehajlás vagy a pártütés gyanúja nélkül merenghetek azon: kik lesznek a helyhatósági választások győztesei, ki(k) nyer(nek) szombaton? Mint anynyian, magam is szeretném tudni, hiszen sokan vártuk, várjuk a holnapi és holnaputáni választásokat. Őszintén szólva, a belpolitikai helyzet durvulása láttán, voltak pillanatok, amikor aggódtunk, amikor a nacionalista erők hisztériakeltése láttán attól tartottunk, hogy történhet valami, ami megtorpedózza a már jóelőre kitűzött dátumot. És nem titok az sem, hogy időnként mi magunk sem bírtuk türelemmel, hiszen a társadalmi közhangulat nem éppen a legjobb. Az árak elindultak szépecskén fölfelé, az üzletek polcai lehangolóan üresek; eközben izmosodni látszik a nacionalizmus, amelynek szikrái lángra lobbanthatják születő demokráciánk épphogy felfalazott épületét - ami elsodorhatná a békés rendszerváltás esélyeit. Lehet, hogy olcsóbb és egyszerűbb lett volna a tavaszi parlamenti választások után pár héttel a helyhatósági megmérettetést is megtartani. Most, a választások előestéjéhez érve mégis azt hiszem, nincs mit sajnálni azon, hogy nem egyetlen rohammenetben értünk el a célhoz. Elsősorban azért, mert a puszta hatalomváltás helyett a rendszerváltást sikerült megalapoznunk; méghozzá parlamentáris úton, szerves fejlődés eredményeként jutottunk el a többpártrendszerű demokráciához, európai mércéjű törvényekben (is) rögzítve annak szabályait és garanciáit. Ehhez kellett az idő. Most viszont itt az alkalom, s holnap meg holnapután szabadon választhatunk lakhelyünk és szűkebb pátriánk képviselő-, illetve polgármesterjelöltjei közötte Választhatunk pártok, mozgalmak, programok és személyiségek közül. Ennek a választásnak tétje van, hiszen kisközségben és nagyvárosban egyaránt nem mindegy: milyen képességű, minő beállítottságú, milyen érzelmű képviselőjelöltek kapnak bizalmat; mint ahogy az sem mellékes, hogy a helyi önkormányzatokban milyen lesz a mandátumok megoszlási aránya. Érthető hát, ha majd holnapután feszülten várjuk a társadalmi ítélőszékek hozta végeredményeket. Nem titok: várják azokat a pártok és mozgalmak választási központjaiban, de várja a közember is. Tippelni már most lehet, s úgy hírlik, nemcsak helyi szintű koalíciós megállapodások születtek, hanem jónéhány helyen fogadások is köttettek a várható eredményt illetően. Mókának ez sem rossz, ám ennél sokkal lényegesebb, hogy a demokrácia és a demokratikus erők pozícióinak szilárdítása érdekében a lehető legtöbben járuljunk az urnákhoz. Nem tudom, nem tudhatom, hogy ki(k) lesz(nek) a győztes(ek) szombaton délután... Bármennyire fontos kérdés ez, de talán mégsem a legfontosabb. Ennél lényegesebbnek érzem, hogy a júniusi parlamenti választások után, most helyhatósági szinten is szabadon választhatunk. Több mint négy évtized után végre Zsolnán és Komáromban, Zlínben és Abarán legitim lesz a helyi „parlament". Természetesen, a küszöbönálló helyhatósági választások után is lesznek győztes pártok és lesznek vesztesek. Pártok, mozgalmak és képviselőjelöltek egyaránt. Ilyenek a demokratikus választások játékszabályai. A lényeg viszont az, hogy mindenki - nemzeti, felekezeti vagy politikai beállítottsága ellenére - elfogadja s tiszteletben is tartsa a társadalmi ítélőszék által hozott eredményt! Hogy aki alulmaradt, az gratuláljon a győztesnek, és őszinte szándékkal vállalja az ellenzék szerepét. A győztes pedig ne akarjon teljhatalmat gyakorolni a vesztes fölött. A helyhatósági választások eredménye ugyanis akkor lesz az egész társadalom számára elfogadható, ha félelemre a (nemzeti, felekezeti, politikai célkitűzéseiben alulmaradt) kisebbségnek sem lesz oka; ha mindenki tudatosítja, hogy minden választási győzelem „csak" a következő választásokig érvényes. Addig viszont mindenképpen az. A pártállam négy évtizedes erőskezű egyeduralma után, így válik közkinccsé a demokrácia, nomeg a szabad választások joga. Nemcsak országosan, hanem helyhatósági szinten is. MIKLÓSI PÉTER Ítélőszék