Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-21 / 273. szám, szerda

CSIGATEMPÓ A PARLAMENTBEN (Folytatás az 1. oldalról) (Együttélés) az Ipoly szabályozásá­nak környezetkárosító hatásáról szólt. Megkérdezte a kormányt, hogy folytatni kívánja-e ennek az elhibázott tervnek a megvalósítását. Mi­kuláš Huba (Zöldek Pártja) a környezet­védelmi hivatalok mielőbbi kialakítását szorgalmazta, de szóba került a nagyüze­mi rťiezôgazdasági termelés negatív ha­tása és a szeredi nikkelkohó problémái is. Az igazságügyi és munkaügyi minisz­terhez intézte interpellációit Oľga Kelto­šová a mozgássérültek, a hallás- és lá­tássérültek helyzetének kérdésében, és felvetette a serdülőkornak orvosi ellátásá­nak gondjait is. A mozgássérültek érvé­nyesülését a mai gazdasági helyzetben további képviselők is megemlítették. A gyógyszerellátás kérdésében többen interpelláltak, rámutatva, hogy a devizahi­ány semmiképpen sem érintheti a bete­geket. Peter Brňák (független) magyará­zatot kért a kormánytól az Interthermal részvénytársaság megalakításával összefüggésben. A nem bírósági rehabilitálásról hozott törvény kapcsán indítványozták a képvi­selők, hogy rehabilitálják a Szlovákiából a Szovjetunióba hurcolt polgárokat és a katonai munkaszolgálatosokat is. Töb­ben interpelláltak a járási és körzeti hiva­talok vezetőinek kinevezése kérdésében, ismertetve azt a tapasztalatukat, hogy ezekbe a funkciókba nem mindig a legal­kalmasabb személyek kerülnek. Felvető­dött a szakmunkásképző intézetek hely­zete az új gazdasági viszonyok között. Ján Ľupták (CSKP) a magyar határ és a Fülek közötti szlovák településekre hív­ta fel a figyelmet, amelyeknek segítséget kell nyújtani kultúrájuk megőrzésében, többek között azzal is, hogy lehetővé teszik számukra a pozsonyi tévéadás vé­telét. Alfonz Zoričák (NYEE) megkérdezte a Belügyminisztériumot, mit tett a nyitrai zsidó temető meggyalázói ellen. Franti­šek Javorský (KDM) törvényellenesnek minősítette Vladimír Mečiar eljárását An­ton Andráš belügyminiszter leváltásában, felszólította őt, adjon magyarázatot, és kérjen bocsánatot a parlamenttől. Anna Koptová (NYEE) a kormány segítségét kérte, mivel a nehezebb életkörülmények, a munkanélküliség különösen súlyosan érinti a romákat. Az interpellációk és kérdések számta­lan problémakört érintettek, de az igaz­sághoz tartozik, hogy sok volt az üresjá­rat, a fölöslegesen hosszadalmas fejtege­tés, és nem egy képviselő ismételten ugyanazt a kérdést vetette fel. Nem vélet­lenül hívta fel a figyelmet Jozef Hübel (NYEE), hogy a képviselők írásban is leadhatják kérdéseiket. Figyelembe véve a képviselők fizetését, egy óra interpellá­ció nyolc-kilenc ezer koronába kerül a parlamentben, és a képviselők reggeltől délután fél háromig nem tudtak eljutni a következő napirendi pontig... Vladimír Mečiar miniszterelnök ter­jesztette elő az SZK kormányának javas­latát a Szövetségi Gyűlés alkotmánytör­vényének elfogadására, amely értelmé­ben módosulna a Szövetségi Gyűlésnek 143/1968 számú, a csehszlovák föderáci­óról szóló alkotmánytörvénye. Bevezetőjében a kormányfő az állam­jogi elrendezésről szólt. „Első látásra ez a kérdés egyszerűnek tűnt. Valójában azt kellett eldöntenünk, hogy föderációt, kon­föderációt, szövetségi államot vagy önálló köztársaságokat szeretnénk-e. A tarto­mányi beosztást a szlovákiai vezetők az­zal utasították el, hogy továbbra is a két nemzet közös államához ragaszkodnak" - mondotta. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy Szlovákia egységének megteremtése nemcsak politikai, hanem gazdasági kér­dés is. Emlékeztetett arra, hogy a konfö­deráció lehetőségét a cseh fél már a kez­det kezdetén elfogadhatatlannak tartotta. Részletesen szólt az önálló szlovák állam esetleges létrehozásáról is. „Csehországi partnereink kérték tőlünk, hogy nyilatkoz­zunk: közös államban kívánunk élni vagy sem. Az erről tartandó népszavazást az­zal utasítottuk el, hogy a szlovákok a cse­hekkel közös államban akarnak élni, de ha a cseh fél másképp döntene, ez szá­munkra sajnálatos lenne, azonban bele tudnánk nyugodni. Hangsúlyoztuk, hogy nem csupán a szlovákoknak van szüksé­gük a csehekre, hanem a cseheknek is a szlovákokra" - folytatta. Végezetül kiemelte, hogy az alkot­mánytörvény-módosítást ésszerű komp­romisszumnak tekinti, amely a hatáskörök megosztásáról tartott tanácskozások si­kerét jelenti. A bizottságok közös előadója Ivan Čarnogurský ismertette a törvényterve­zet kidolgozásának előzményeit, hangsú­lyozva, hogy a hosszadalmas tanácsko­zás után a legtöbb kérdésben megegye­zés született, de vannak kérdések, ame­lyek nyitva maradtak. A vitában a képviselők kifogásolták, hogy kevés idejük volt a tervezet megis­merésére. Anton Hrnko (SZNP) bírálta Marián Calfa és Václav Havel hozzáállá­sát a csehek és szlovákok együttélésének kérdéséhez. Elképzeléseik megvalósítá­sa visszavezetne bennünket Mária Teré­zia korába - mondotta. Ahhoz, hogy Szlo­vákia valóban szuverén állam legyen vissza kell térni a 125/1968 számú alkot­mánytörvényhez, amely megalapozta a valóban autentikus föderációt. Ezért nem javasolta a tervezet elfogadását. Amennyiben mégis az előterjesztést sza­vaznák meg több fejezet kihagyását indít­ványozta. A többi felszólaló a módosítá­sokkal kiegészített javaslat mellett foglalt állást. A képviselők a javaslatot elfogadták. Az SZNT ma folytatja munkáját. -r­Nem valakinek a rovására? (Folytatás az 1. oldalról) - ön szerint veszélyben a szlo­vák nyelv? • Nincs veszélyben. - Némely politikusoknál szere­pet játszik a kisebbségrendűségi érzés is. Pedig erre - látva nagyon sok szlovák teljesítményét ­nincs ok. • Valóban, akik helytállnak, akik értik a dolgukat - és a többség ilyen - nem szenvednek komplexusok­ban. De itt, ugye nem a kisebb­rendűségi érzés objektív okairól van szó, hanem (a nemzet viszonylatá­ban) szubjektív okokról. A magva­roknak gazdag, legendarizálható történelme van. A cseheknek is. Ott van például Szent István, vagy Kor­vin Mátyás, vagy a csehek esetében Libuša. A szlovákoknak nincs kiépít­ve az olyan történelmi tudata, és ez lélektanilag is hat. Csak úgy kell dolgoznunk, hogy ezt, az ebből kö­vetkező indulatokat ne használhas­sák fel alantas célokra. - ön nemrég kritizálta a Nyil­vánosság az Erőszak Ellen „lan­gyos nemzeti programját". Hogy értsük ezt. Netán úgy, hogy a Ke­reszténydemokrata Mozgalom na­cionalistább lesz és netán a Szlo­vák Nemzeti Párt hatására? • Egyáltalán nem erről van szó. A „langyosságot" már a NYEE tag­jai és tisztségviselői is kritizálták, nem is kevesen. Például Calfa mi­niszterelnököt is bírálták. Úgy gon­dolom, nem véletlenül jutottak ilyen következtetésre a program elemzé­se, a publicisztikai megnyilvánulá­sok és a politikai tevékenység alap­ján egyes időszakokban. A NYEE keretei között is elhangzott ilyen bí­rálat októberben a trnavai tanács­kozáson. Annak idején ezt Ján Bu­daj is kifejezésre juttatta újságcik­keiben. Másrészt el kell ismerni, hogy a Nyilvánosság az Erőszak Ellen általában, főképp pedig Vladi­mír Mečiar miniszterelnök nagyon hatékonyan léptek fel, amikor a ha­táskör nagy részét a szövetségi szervekről áthelyezték a szlovákiai szervekre. Az ilyen jellegű aktivitá­suk nem minősíthető „langyos nem­zeti aktivitásnak". Ezzel egyúttal azoknak is válaszolok, akik a NYEE­ből bírálattal illettek, mert „nemzeti­leg langyosnak" minősítettem a mozgalmat. - Úgy véli, miniszterelnök-he­lyettes úr, hogy az éhségsztrájko­lókkal kötött egyéni egyezmény hozzájárulást jelent mind a ke­resztény értékek szem előtt tartá­sához, mind a demokrácia tiszte­letben tartásához? • Ha ezt nem remélném, nem vállalkoztam volna a közvetítésre. Köszönöm a beszélgetést. TÓTH MIHÁLY (Folytatás az 1. oldalról) dezte tőle, hogy szervezési vagy politikai problémák okozták-e a tervezett találkozó elhalasztását. Zdenék Matéjka külügymi­niszter-helyettes, aki jelen volt a váratlan találkozón, újságíróknak elmondta, Mihail Gorbacsov azt válaszolta, hogy nem poli­tikai okok indokolták a találkozó elhalasz­tását, kénytelen volt további megbeszélé­seket is lemondani. Hozzáfűzte: a közel­jövőben szívesen találkozna a csehszlo­vák államfővel. Tolakodó baltiak, Kopogtatnak az al­bánok - ilyen címekkel kommentálta a Le Monde a párizsi csúcs kényes témáit. HANGULATKELTŐ HAZUGSÁGFÜZÉR (Munkatársunktól) - Ha most színi­kritikával lenne dolgom, azt mondhatnám: ügyes rendezői ötlettel oldotta meg a ta­nácstalanság perceit tegnap délután 5­kor a Szlovákok Nemzetmegmentő Front­ja pozsonyi tömeggyűlésének ügyeletes műsorvezetője. A meghirdetett időpont­ban ugyanis az ő ízléséhez mérten nyil­ván még kevesen voltak jelen Szlovákia fővárosának főterén, ezért - mint mondta - a reflektorok műszaki bekapcsol hatósá­gáig türelmi időt kért. Az ötlet jónak bizo­nyult, mert a reflektorok ugyan percekkel később sem égtek, viszont az érdeklő­dőknek tekintélyes serege verődött össze időközben. Ekkorra már sokan teli torok­ból harsogták a cseheket, a föderációt, a hivatalban lévő szlovák és szövetségi kormányt sértegető jelszavakat, de kiju­tott a barátságtalan megnyilvánulásokból a magyaroknak, a zsidóknak és a Nyilvá­nosság az Erőszak Ellen mozgalomnak is. Pillanatok alatt kiderült: Pozsony főte­re az önálló Szlovákiáért indított forrada­lom első láncszemének színhelye. Erre hivatkozott a mikrofonhoz lépő első szó­nok, s ezután szinte csőstül jöttek a leg­különbözőbb képtelenségek. Volt aki arról beszélt, hogy a cseh nemzet maga alá akarja gyűrni a magyarok által amúgy is veszélyeztetett szlovákságot: volt, aki ar­ra hivatkozott, hogy Lengyelországban és Szovjetunióban 20-30 millió zsidó vára­kozik készenlétben, hogy a határok légi­esítése után elárasszák Szlovákiát, s a szlovákságot ezzel a nemzeti kisebb­ségek rangjára degradálják. Sok gyűlöl­" ködő szó esett Miroslav Kusý professzor, a Komenský Egyetem rektorának címére, akit az indulatos tömeg kórusban lefasisz­tázott. Nem sok tisztelet jutott Tomášek érseknek sem, akit azzal vádoltak a tö­meggyűlés résztvevői, hogy az éhség­sztrájkot folytatóknak küldött üzenetével avatatlan hangon beleszólt Szlovákia bel­ügyeibe. A legtöbb epéshangú vádasko­dás František Kosorintól, Pozsony főpol­gármester-jelöltjei egyikétől és Vitkovský úrtól az önálló szlovák államért küzdő nacionalista mozgalom egyik vezéralakjá­tól hangzott el tegnap a szokásosnál hosszabb tömeggyűlésen. A csehek szidalmazása, és a magyar­gyűlölet mellett új elemként a durva zsidó­gyűlölet jelentkezett. Sajnos, ez összerí­melt azzal a hangulattal, és a toleranciát sürgető röpcédulák égetésével, amelynek színhelye szombaton este ugyancsak Po­zsony főtere volt. Tény, hogy a hangulat­keltésnek ez a formája a divatos míting­demokrácia és a törvénysértés mezsgyé­jén egyensúlyoz. Egyelőre. Avagy: Már? (mik-) KAMPÁNYCSEND KÜSZÖBÉN (ČSTK) - Felhívjuk a lakosság figyel­mét. hogy az ide vonatkozó törvény értel­mében a szavazóhelyiségek megnyitása előtt 48 órával ér véget az október 31-én kezdődött választási kampány. E szerint csütörtök reggeltől kampánycsend lesz az állami és helyi tömegtájékoztató eszkö­zökben. Azokban az épületekben/ahol a helyi választási bizottságok székelnek, illetve környékükön tilos választási plaká­tokat kiragasztani, illetve gyűléseket tar­tani. Búcsú Komáromtól (Folytatás az 1. oldalról) már ők is elhagyják a várost. Az erődöt, illetve a laktanyát a cseh­szlovák hadsereg veszi át, hogy a károk felmérése után azt rendbe tegye, hogy az új védelmi doktrína alapján Csehországból áttelepülő katonai egységnek adjon majd ott­hont. Hogy sok lesz a tennivaló, azt a jnb elnökének szavai is bizonyít­ják: ,, Többször jártam a szovjet had­sereg szállási körletében. Annak el­lenére, hogy igyekeztek rendbe ten­ni mindent, amit tudtak, ránk is sok munka vár még." Többek között a megüresedett, közel 274 lakás felújítására is több mint nyolcmillió koronát kell fordítaniuk. Tegnap tehát újabb szovjet kato­nai egység vette útját hazafelé. Amint Gennagyij Propascsev ve­zérőrnagy, a szovjet középső had­seregcsoport törzskarának a pa­rancsnoka elmondta, a hazánkban állomásozó szovjet katonák hatvan, a harci járművednek pedig mintegy nyolcvan százaléka már visszatért a Szovjetunióba. A komáromi szov­jet gépesített lövészezred útnak in­dulását az olasz televízió is megörö­kítette. -nj­A lap többek között leszögezi: a logika nem mindig a legerősebb oldala a diplo­máciának. Kivétel nélkül az összes or­szág elítéli Kuvait megszállását, ugyan­akkor egyesek úgy gondolják, egyelőre jobb hátat fordítani annak a Baltikumnak, amelyet egykoron Hitler hagyott rá Sztá­linra. Most az EBEÉ-csúcs idején Európa tétovázása különösen kényes. Csupán a skandináv országok, Csehszlovákia, Lengyelország és Izland vezetői támogat­ták a három balti köztársaság kérését, hogy megfigyelőként részt vehessenek az összeurópai csúcson. A többiek türelemre intettek: ha már ötven évig vártak, várja­nak még egy kicsit, mert elsősorban Gor­bacsovnak kell segíteni. Észtország, Lit­vánia és Lettország külügyminisztereit Párizsban nem engedték be a 34-ek tár­gyalótermébe. Albánia, amely 15 évvel ezelőtt bojkot­tálta a helsjnki konferenciát, szintén most kopogtat az EBEÉ kapuján, s ellentétben a balti országokkal, bebocsáttatott - az „előszobába". Vagyis Tirana megfigyelői státust kapott. Érdemes még néhány mondat erejéig visszatérni négy hétfői beszédre, melyek­re helyszűke miatt tegnapi számunkban nem térhettünk ki. George Bush amerikai elnök természetesen elsősorban az öböl­válságról beszélt. Kijelentette, az Európá­ban sikerhez vezető elveknek nincsenek földrajzi határaik. Ezeket az elveket a Perzsa-öbölben tömegesen megsértik, pedig azt kell elérni, hogy az egész vilá­gon érvényben legyenek. Felszólította a részt vevő országokat, védelmezzék ezeket az elveket az öböl térségében is és érjék el, hogy Irak kivonuljon Kuvaitból. Külön kell említeni Arnold Koller sváj­ci államfőt, aki felszólalásának nagy ré­szét a nemzetiségi kérdéseknek szen­telte. Ajánlotta, hogy az európai folyamat­ban részt vevő országok találjanak „de­mokratikus államokhoz méltó" megoldást a nemzeti kisebbségek problémájára, amely nagyon kiéleződött, főleg a kelet­európai totalitárius rezsimek bukása után. Kijelentette, a kisebbségek gazdagítják az államot, s az új Európában,.helyet kell csinálni mindenki számára". A nemzeti kisebbségek problémáját az európai jövő egyik legfontosabb politikai kérdésének nevezte. A katonai kérdéseket illetően érezhető volt a szemléletbeli különbség Margaret Thatcher és Mihail Gorbacsov között. A brit kormányfő állást foglalt a nukleáris fegyvereken alapuló erős védelem meg­őrzése mellett, és szkeptikusan nyilatko­zott a fegyveres erők további jelentős csökkentésének lehetőségeiről. Mihail Gorbacsov ellenben bejelentette, egy-két hónapon belül kész tárgyalásokat kezdeni az 500 kilométernél rövidebb hatótávolsá­gú taktikai nukleáris fegyverekről. Hang­súlyozta, folytatni kell a munkát az új bizalomerősítő intézkedéseken, hogy tovább lehessen lépni az európai leszere­lési és enyhülési folyamatban. Szerinte azonnal és energikusan folytatni kell a bé­csi tárgyalásokat a hagyományos fegy­verzetről és ki kell terjeszteni azt a hadi­tengerészetre is. Ugyancsak sürgette a nyitott égboltról szóló tárgyalások azon­nali folytatását. URBÁN GABRIELLA (ČSTK) - George Bush és Mihail Gor­bacsov hétfő esti találkozóján szó volt arról, hogy az USA humanitárius segítsé­get - élelmiszersegélyt - nyújt a Szovjet­uniónak. Megállapodtak abban is, hogy az amerikai elnök a jövő év elején látogat Moszkvába, közölték tegnap Párizsban. A jövőben évente összeülnek a helsin­ki folyamat országainak külügyminiszte­rei. Az első ilyen találkozót a jövő év júniusában tartják Berlinben. Csip-csup csodák a csúcsról Kiderült, nem is a Kléber sugárúti kon­ferenciaközpontban, hanem az UNESCO párizsi székházában kellett volna megtar­tani az eredetileg december elejére terve­zett összeurópai csúcsot. Előrehozták az értekezletet, csakhogy az UNESCO épü­letét erre az időszakra már korábban lefoglalták: hétfő óta De Gaulle a maga évszázadában elnevezéssel ötnapos nemzetközi szimpózium folyik a székház üléstermében. Párizsban természetesen gondoskod­tak a hölgyek programjáról is. Az európai és észak-amerikai vezető politikusok fele­ségei, Barbara Bush, Raisza Gorbacsova és a többiek (összesen harmincan jöttek el) szigorú rendőri felügyelet mellett a hét­fői nap nagy részét Versailles-ban töltöt­ték, ahol Danielle Mitterrand volt vendég­látójuk. Kellemetlen incidens zavarta meg a találkozót, ugyanis Helmut Kohl felesé­géi egy fotoriporter könnyebben megse­besítette. Egyelőre nem derült fény a kí­nos ügy hátterére, mindenesetre Frau Kohlt visszaszállították a szállodába. Nem vehetett részt sem az ünnepi ebé­den, sem pedig az ezt követő: ,.Hogy vagy? - Köszönöm jól" stb... meghitt, családias hangulatú csevegésben. (A francia tévé kommentárja.) Brian Mulroney kanadai kormányfőt nem­csak felesége és a hivatalos küldöttség tagjai kísérték el Párizsba. Néhány que­becki diák is eldöntötte: áthajóznak a nagy vizén. A francia főváros Plaza Athénée szállodájának ablakai alatt tábo­roztak le, hogy őrizzék miniszterelnökük álmát. Komolyra fordítva a szót: a valóság sokkal prózaibb - az indiánok azért gyűl­tek össze a szálloda előtt, mert a saját problémájukra akarták felhívni Mulroney figyelmét. Voltak másféle figyelmeztető akciók is. Az Arc de Trionthe környékén, nem messze a konferenciaközponttól, kisebb­nagyobb csoportok gyűltek össze: romá­nok, akik Iliescu lemondását követelték, kurdok, akik hatalmas transzparensen tu­datták, hogy nem kérnek a katonai inter­vencióból. Egy magányos, komikus figura - valószínűleg buddhista békeharcos - pedig fáradhatatlanul, órákon át verte a dobot, s mormogta hozzá monoton mondókáját. (urbán) ^jjP^K• ' mumrn'' ^^jŠj^^^^EJfi'' "tíftw- J^HB^^^ ^á W ^ ^jpHMHfk Ők már egy szép, boldog Európáról álmodnak.. ÚJ SZÚ 2 (Telefoto: ČSTK-AP) 1990. XI. 21. Az összeurópai csúcstalálkozó második ňapja

Next

/
Thumbnails
Contents