Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-21 / 273. szám, szerda

CSIGATEMPÓ A PARLAMENTBEN (Folytatás az 1. oldalról) (Együttélés) az Ipoly szabályozásának környezetkárosító hatásáról szólt. Megkérdezte a kormányt, hogy folytatni kívánja-e ennek az elhibázott tervnek a megvalósítását. Mikuláš Huba (Zöldek Pártja) a környezetvédelmi hivatalok mielőbbi kialakítását szorgalmazta, de szóba került a nagyüzemi rťiezôgazdasági termelés negatív hatása és a szeredi nikkelkohó problémái is. Az igazságügyi és munkaügyi miniszterhez intézte interpellációit Oľga Keltošová a mozgássérültek, a hallás- és látássérültek helyzetének kérdésében, és felvetette a serdülőkornak orvosi ellátásának gondjait is. A mozgássérültek érvényesülését a mai gazdasági helyzetben további képviselők is megemlítették. A gyógyszerellátás kérdésében többen interpelláltak, rámutatva, hogy a devizahiány semmiképpen sem érintheti a betegeket. Peter Brňák (független) magyarázatot kért a kormánytól az Interthermal részvénytársaság megalakításával összefüggésben. A nem bírósági rehabilitálásról hozott törvény kapcsán indítványozták a képviselők, hogy rehabilitálják a Szlovákiából a Szovjetunióba hurcolt polgárokat és a katonai munkaszolgálatosokat is. Többen interpelláltak a járási és körzeti hivatalok vezetőinek kinevezése kérdésében, ismertetve azt a tapasztalatukat, hogy ezekbe a funkciókba nem mindig a legalkalmasabb személyek kerülnek. Felvetődött a szakmunkásképző intézetek helyzete az új gazdasági viszonyok között. Ján Ľupták (CSKP) a magyar határ és a Fülek közötti szlovák településekre hívta fel a figyelmet, amelyeknek segítséget kell nyújtani kultúrájuk megőrzésében, többek között azzal is, hogy lehetővé teszik számukra a pozsonyi tévéadás vételét. Alfonz Zoričák (NYEE) megkérdezte a Belügyminisztériumot, mit tett a nyitrai zsidó temető meggyalázói ellen. František Javorský (KDM) törvényellenesnek minősítette Vladimír Mečiar eljárását Anton Andráš belügyminiszter leváltásában, felszólította őt, adjon magyarázatot, és kérjen bocsánatot a parlamenttől. Anna Koptová (NYEE) a kormány segítségét kérte, mivel a nehezebb életkörülmények, a munkanélküliség különösen súlyosan érinti a romákat. Az interpellációk és kérdések számtalan problémakört érintettek, de az igazsághoz tartozik, hogy sok volt az üresjárat, a fölöslegesen hosszadalmas fejtegetés, és nem egy képviselő ismételten ugyanazt a kérdést vetette fel. Nem véletlenül hívta fel a figyelmet Jozef Hübel (NYEE), hogy a képviselők írásban is leadhatják kérdéseiket. Figyelembe véve a képviselők fizetését, egy óra interpelláció nyolc-kilenc ezer koronába kerül a parlamentben, és a képviselők reggeltől délután fél háromig nem tudtak eljutni a következő napirendi pontig... Vladimír Mečiar miniszterelnök terjesztette elő az SZK kormányának javaslatát a Szövetségi Gyűlés alkotmánytörvényének elfogadására, amely értelmében módosulna a Szövetségi Gyűlésnek 143/1968 számú, a csehszlovák föderációról szóló alkotmánytörvénye. Bevezetőjében a kormányfő az államjogi elrendezésről szólt. „Első látásra ez a kérdés egyszerűnek tűnt. Valójában azt kellett eldöntenünk, hogy föderációt, konföderációt, szövetségi államot vagy önálló köztársaságokat szeretnénk-e. A tartományi beosztást a szlovákiai vezetők azzal utasították el, hogy továbbra is a két nemzet közös államához ragaszkodnak" - mondotta. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy Szlovákia egységének megteremtése nemcsak politikai, hanem gazdasági kérdés is. Emlékeztetett arra, hogy a konföderáció lehetőségét a cseh fél már a kezdet kezdetén elfogadhatatlannak tartotta. Részletesen szólt az önálló szlovák állam esetleges létrehozásáról is. „Csehországi partnereink kérték tőlünk, hogy nyilatkozzunk: közös államban kívánunk élni vagy sem. Az erről tartandó népszavazást azzal utasítottuk el, hogy a szlovákok a csehekkel közös államban akarnak élni, de ha a cseh fél másképp döntene, ez számunkra sajnálatos lenne, azonban bele tudnánk nyugodni. Hangsúlyoztuk, hogy nem csupán a szlovákoknak van szükségük a csehekre, hanem a cseheknek is a szlovákokra" - folytatta. Végezetül kiemelte, hogy az alkotmánytörvény-módosítást ésszerű kompromisszumnak tekinti, amely a hatáskörök megosztásáról tartott tanácskozások sikerét jelenti. A bizottságok közös előadója Ivan Čarnogurský ismertette a törvénytervezet kidolgozásának előzményeit, hangsúlyozva, hogy a hosszadalmas tanácskozás után a legtöbb kérdésben megegyezés született, de vannak kérdések, amelyek nyitva maradtak. A vitában a képviselők kifogásolták, hogy kevés idejük volt a tervezet megismerésére. Anton Hrnko (SZNP) bírálta Marián Calfa és Václav Havel hozzáállását a csehek és szlovákok együttélésének kérdéséhez. Elképzeléseik megvalósítása visszavezetne bennünket Mária Terézia korába - mondotta. Ahhoz, hogy Szlovákia valóban szuverén állam legyen vissza kell térni a 125/1968 számú alkotmánytörvényhez, amely megalapozta a valóban autentikus föderációt. Ezért nem javasolta a tervezet elfogadását. Amennyiben mégis az előterjesztést szavaznák meg több fejezet kihagyását indítványozta. A többi felszólaló a módosításokkal kiegészített javaslat mellett foglalt állást. A képviselők a javaslatot elfogadták. Az SZNT ma folytatja munkáját. -rNem valakinek a rovására? (Folytatás az 1. oldalról) - ön szerint veszélyben a szlovák nyelv? • Nincs veszélyben. - Némely politikusoknál szerepet játszik a kisebbségrendűségi érzés is. Pedig erre - látva nagyon sok szlovák teljesítményét nincs ok. • Valóban, akik helytállnak, akik értik a dolgukat - és a többség ilyen - nem szenvednek komplexusokban. De itt, ugye nem a kisebbrendűségi érzés objektív okairól van szó, hanem (a nemzet viszonylatában) szubjektív okokról. A magvaroknak gazdag, legendarizálható történelme van. A cseheknek is. Ott van például Szent István, vagy Korvin Mátyás, vagy a csehek esetében Libuša. A szlovákoknak nincs kiépítve az olyan történelmi tudata, és ez lélektanilag is hat. Csak úgy kell dolgoznunk, hogy ezt, az ebből következő indulatokat ne használhassák fel alantas célokra. - ön nemrég kritizálta a Nyilvánosság az Erőszak Ellen „langyos nemzeti programját". Hogy értsük ezt. Netán úgy, hogy a Kereszténydemokrata Mozgalom nacionalistább lesz és netán a Szlovák Nemzeti Párt hatására? • Egyáltalán nem erről van szó. A „langyosságot" már a NYEE tagjai és tisztségviselői is kritizálták, nem is kevesen. Például Calfa miniszterelnököt is bírálták. Úgy gondolom, nem véletlenül jutottak ilyen következtetésre a program elemzése, a publicisztikai megnyilvánulások és a politikai tevékenység alapján egyes időszakokban. A NYEE keretei között is elhangzott ilyen bírálat októberben a trnavai tanácskozáson. Annak idején ezt Ján Budaj is kifejezésre juttatta újságcikkeiben. Másrészt el kell ismerni, hogy a Nyilvánosság az Erőszak Ellen általában, főképp pedig Vladimír Mečiar miniszterelnök nagyon hatékonyan léptek fel, amikor a hatáskör nagy részét a szövetségi szervekről áthelyezték a szlovákiai szervekre. Az ilyen jellegű aktivitásuk nem minősíthető „langyos nemzeti aktivitásnak". Ezzel egyúttal azoknak is válaszolok, akik a NYEEből bírálattal illettek, mert „nemzetileg langyosnak" minősítettem a mozgalmat. - Úgy véli, miniszterelnök-helyettes úr, hogy az éhségsztrájkolókkal kötött egyéni egyezmény hozzájárulást jelent mind a keresztény értékek szem előtt tartásához, mind a demokrácia tiszteletben tartásához? • Ha ezt nem remélném, nem vállalkoztam volna a közvetítésre. Köszönöm a beszélgetést. TÓTH MIHÁLY (Folytatás az 1. oldalról) dezte tőle, hogy szervezési vagy politikai problémák okozták-e a tervezett találkozó elhalasztását. Zdenék Matéjka külügyminiszter-helyettes, aki jelen volt a váratlan találkozón, újságíróknak elmondta, Mihail Gorbacsov azt válaszolta, hogy nem politikai okok indokolták a találkozó elhalasztását, kénytelen volt további megbeszéléseket is lemondani. Hozzáfűzte: a közeljövőben szívesen találkozna a csehszlovák államfővel. Tolakodó baltiak, Kopogtatnak az albánok - ilyen címekkel kommentálta a Le Monde a párizsi csúcs kényes témáit. HANGULATKELTŐ HAZUGSÁGFÜZÉR (Munkatársunktól) - Ha most színikritikával lenne dolgom, azt mondhatnám: ügyes rendezői ötlettel oldotta meg a tanácstalanság perceit tegnap délután 5kor a Szlovákok Nemzetmegmentő Frontja pozsonyi tömeggyűlésének ügyeletes műsorvezetője. A meghirdetett időpontban ugyanis az ő ízléséhez mérten nyilván még kevesen voltak jelen Szlovákia fővárosának főterén, ezért - mint mondta - a reflektorok műszaki bekapcsol hatóságáig türelmi időt kért. Az ötlet jónak bizonyult, mert a reflektorok ugyan percekkel később sem égtek, viszont az érdeklődőknek tekintélyes serege verődött össze időközben. Ekkorra már sokan teli torokból harsogták a cseheket, a föderációt, a hivatalban lévő szlovák és szövetségi kormányt sértegető jelszavakat, de kijutott a barátságtalan megnyilvánulásokból a magyaroknak, a zsidóknak és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalomnak is. Pillanatok alatt kiderült: Pozsony főtere az önálló Szlovákiáért indított forradalom első láncszemének színhelye. Erre hivatkozott a mikrofonhoz lépő első szónok, s ezután szinte csőstül jöttek a legkülönbözőbb képtelenségek. Volt aki arról beszélt, hogy a cseh nemzet maga alá akarja gyűrni a magyarok által amúgy is veszélyeztetett szlovákságot: volt, aki arra hivatkozott, hogy Lengyelországban és Szovjetunióban 20-30 millió zsidó várakozik készenlétben, hogy a határok légiesítése után elárasszák Szlovákiát, s a szlovákságot ezzel a nemzeti kisebbségek rangjára degradálják. Sok gyűlöl" ködő szó esett Miroslav Kusý professzor, a Komenský Egyetem rektorának címére, akit az indulatos tömeg kórusban lefasisztázott. Nem sok tisztelet jutott Tomášek érseknek sem, akit azzal vádoltak a tömeggyűlés résztvevői, hogy az éhségsztrájkot folytatóknak küldött üzenetével avatatlan hangon beleszólt Szlovákia belügyeibe. A legtöbb epéshangú vádaskodás František Kosorintól, Pozsony főpolgármester-jelöltjei egyikétől és Vitkovský úrtól az önálló szlovák államért küzdő nacionalista mozgalom egyik vezéralakjától hangzott el tegnap a szokásosnál hosszabb tömeggyűlésen. A csehek szidalmazása, és a magyargyűlölet mellett új elemként a durva zsidógyűlölet jelentkezett. Sajnos, ez összerímelt azzal a hangulattal, és a toleranciát sürgető röpcédulák égetésével, amelynek színhelye szombaton este ugyancsak Pozsony főtere volt. Tény, hogy a hangulatkeltésnek ez a formája a divatos mítingdemokrácia és a törvénysértés mezsgyéjén egyensúlyoz. Egyelőre. Avagy: Már? (mik-) KAMPÁNYCSEND KÜSZÖBÉN (ČSTK) - Felhívjuk a lakosság figyelmét. hogy az ide vonatkozó törvény értelmében a szavazóhelyiségek megnyitása előtt 48 órával ér véget az október 31-én kezdődött választási kampány. E szerint csütörtök reggeltől kampánycsend lesz az állami és helyi tömegtájékoztató eszközökben. Azokban az épületekben/ahol a helyi választási bizottságok székelnek, illetve környékükön tilos választási plakátokat kiragasztani, illetve gyűléseket tartani. Búcsú Komáromtól (Folytatás az 1. oldalról) már ők is elhagyják a várost. Az erődöt, illetve a laktanyát a csehszlovák hadsereg veszi át, hogy a károk felmérése után azt rendbe tegye, hogy az új védelmi doktrína alapján Csehországból áttelepülő katonai egységnek adjon majd otthont. Hogy sok lesz a tennivaló, azt a jnb elnökének szavai is bizonyítják: ,, Többször jártam a szovjet hadsereg szállási körletében. Annak ellenére, hogy igyekeztek rendbe tenni mindent, amit tudtak, ránk is sok munka vár még." Többek között a megüresedett, közel 274 lakás felújítására is több mint nyolcmillió koronát kell fordítaniuk. Tegnap tehát újabb szovjet katonai egység vette útját hazafelé. Amint Gennagyij Propascsev vezérőrnagy, a szovjet középső hadseregcsoport törzskarának a parancsnoka elmondta, a hazánkban állomásozó szovjet katonák hatvan, a harci járművednek pedig mintegy nyolcvan százaléka már visszatért a Szovjetunióba. A komáromi szovjet gépesített lövészezred útnak indulását az olasz televízió is megörökítette. -njA lap többek között leszögezi: a logika nem mindig a legerősebb oldala a diplomáciának. Kivétel nélkül az összes ország elítéli Kuvait megszállását, ugyanakkor egyesek úgy gondolják, egyelőre jobb hátat fordítani annak a Baltikumnak, amelyet egykoron Hitler hagyott rá Sztálinra. Most az EBEÉ-csúcs idején Európa tétovázása különösen kényes. Csupán a skandináv országok, Csehszlovákia, Lengyelország és Izland vezetői támogatták a három balti köztársaság kérését, hogy megfigyelőként részt vehessenek az összeurópai csúcson. A többiek türelemre intettek: ha már ötven évig vártak, várjanak még egy kicsit, mert elsősorban Gorbacsovnak kell segíteni. Észtország, Litvánia és Lettország külügyminisztereit Párizsban nem engedték be a 34-ek tárgyalótermébe. Albánia, amely 15 évvel ezelőtt bojkottálta a helsjnki konferenciát, szintén most kopogtat az EBEÉ kapuján, s ellentétben a balti országokkal, bebocsáttatott - az „előszobába". Vagyis Tirana megfigyelői státust kapott. Érdemes még néhány mondat erejéig visszatérni négy hétfői beszédre, melyekre helyszűke miatt tegnapi számunkban nem térhettünk ki. George Bush amerikai elnök természetesen elsősorban az öbölválságról beszélt. Kijelentette, az Európában sikerhez vezető elveknek nincsenek földrajzi határaik. Ezeket az elveket a Perzsa-öbölben tömegesen megsértik, pedig azt kell elérni, hogy az egész világon érvényben legyenek. Felszólította a részt vevő országokat, védelmezzék ezeket az elveket az öböl térségében is és érjék el, hogy Irak kivonuljon Kuvaitból. Külön kell említeni Arnold Koller svájci államfőt, aki felszólalásának nagy részét a nemzetiségi kérdéseknek szentelte. Ajánlotta, hogy az európai folyamatban részt vevő országok találjanak „demokratikus államokhoz méltó" megoldást a nemzeti kisebbségek problémájára, amely nagyon kiéleződött, főleg a keleteurópai totalitárius rezsimek bukása után. Kijelentette, a kisebbségek gazdagítják az államot, s az új Európában,.helyet kell csinálni mindenki számára". A nemzeti kisebbségek problémáját az európai jövő egyik legfontosabb politikai kérdésének nevezte. A katonai kérdéseket illetően érezhető volt a szemléletbeli különbség Margaret Thatcher és Mihail Gorbacsov között. A brit kormányfő állást foglalt a nukleáris fegyvereken alapuló erős védelem megőrzése mellett, és szkeptikusan nyilatkozott a fegyveres erők további jelentős csökkentésének lehetőségeiről. Mihail Gorbacsov ellenben bejelentette, egy-két hónapon belül kész tárgyalásokat kezdeni az 500 kilométernél rövidebb hatótávolságú taktikai nukleáris fegyverekről. Hangsúlyozta, folytatni kell a munkát az új bizalomerősítő intézkedéseken, hogy tovább lehessen lépni az európai leszerelési és enyhülési folyamatban. Szerinte azonnal és energikusan folytatni kell a bécsi tárgyalásokat a hagyományos fegyverzetről és ki kell terjeszteni azt a haditengerészetre is. Ugyancsak sürgette a nyitott égboltról szóló tárgyalások azonnali folytatását. URBÁN GABRIELLA (ČSTK) - George Bush és Mihail Gorbacsov hétfő esti találkozóján szó volt arról, hogy az USA humanitárius segítséget - élelmiszersegélyt - nyújt a Szovjetuniónak. Megállapodtak abban is, hogy az amerikai elnök a jövő év elején látogat Moszkvába, közölték tegnap Párizsban. A jövőben évente összeülnek a helsinki folyamat országainak külügyminiszterei. Az első ilyen találkozót a jövő év júniusában tartják Berlinben. Csip-csup csodák a csúcsról Kiderült, nem is a Kléber sugárúti konferenciaközpontban, hanem az UNESCO párizsi székházában kellett volna megtartani az eredetileg december elejére tervezett összeurópai csúcsot. Előrehozták az értekezletet, csakhogy az UNESCO épületét erre az időszakra már korábban lefoglalták: hétfő óta De Gaulle a maga évszázadában elnevezéssel ötnapos nemzetközi szimpózium folyik a székház üléstermében. Párizsban természetesen gondoskodtak a hölgyek programjáról is. Az európai és észak-amerikai vezető politikusok feleségei, Barbara Bush, Raisza Gorbacsova és a többiek (összesen harmincan jöttek el) szigorú rendőri felügyelet mellett a hétfői nap nagy részét Versailles-ban töltötték, ahol Danielle Mitterrand volt vendéglátójuk. Kellemetlen incidens zavarta meg a találkozót, ugyanis Helmut Kohl feleségéi egy fotoriporter könnyebben megsebesítette. Egyelőre nem derült fény a kínos ügy hátterére, mindenesetre Frau Kohlt visszaszállították a szállodába. Nem vehetett részt sem az ünnepi ebéden, sem pedig az ezt követő: ,.Hogy vagy? - Köszönöm jól" stb... meghitt, családias hangulatú csevegésben. (A francia tévé kommentárja.) Brian Mulroney kanadai kormányfőt nemcsak felesége és a hivatalos küldöttség tagjai kísérték el Párizsba. Néhány quebecki diák is eldöntötte: áthajóznak a nagy vizén. A francia főváros Plaza Athénée szállodájának ablakai alatt táboroztak le, hogy őrizzék miniszterelnökük álmát. Komolyra fordítva a szót: a valóság sokkal prózaibb - az indiánok azért gyűltek össze a szálloda előtt, mert a saját problémájukra akarták felhívni Mulroney figyelmét. Voltak másféle figyelmeztető akciók is. Az Arc de Trionthe környékén, nem messze a konferenciaközponttól, kisebbnagyobb csoportok gyűltek össze: románok, akik Iliescu lemondását követelték, kurdok, akik hatalmas transzparensen tudatták, hogy nem kérnek a katonai intervencióból. Egy magányos, komikus figura - valószínűleg buddhista békeharcos - pedig fáradhatatlanul, órákon át verte a dobot, s mormogta hozzá monoton mondókáját. (urbán) ^jjP^K• ' mumrn'' ^^jŠj^^^^EJfi'' "tíftw- J^HB^^^ ^á W ^ ^jpHMHfk Ők már egy szép, boldog Európáról álmodnak.. ÚJ SZÚ 2 (Telefoto: ČSTK-AP) 1990. XI. 21. Az összeurópai csúcstalálkozó második ňapja