Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-21 / 273. szám, szerda

Szerda, 1990. november 21. • Ára 1 korona XLIII. évfolyam, 273. szám Folytatta munkáját az SZNT NEM VAUKINEK A ROVÁSÁRA? Interjú dr. JÁN ČARNOGURSKÝVAL, a szlovák kormányelnök első helyettesével A Szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke a parlament épületében azt követően válaszolt kérdéseimre, hogy a törvényhozást tájékoztatta az éhségsztrájkot folytatókkal kötött megegyezésről. A beszélgetés idején még sem dr. čarnogurský, sem az újságíró nem tudhatta, hogy miként reagálnak a képviselők a politikus egyéni akciójára. Erre csak a tájékoztatót követő tapsból lehetett következtetni; a Szlovák Nemzeti Párt, illetve a Kereszténydemokrata Mozgalom törvényhozói lelkesen tapsoltak, a többi képviselő visszafogottabb volt. Valószínűleg arra gondoltak: vajon hozzájárul a megoldási kísérlet ahhoz, hogy elcsituljanak a kedélykitörések? Vajon nem valakinek a rovására készül megegyezés? CSIGATEMPO A PARLAMENTBEN Ismét a nyelvtörvényről • Interpellációk - üresjáratokkal • Vladimír Mečiar terjesztette elő az illetőségi törvényjavaslatot (Munkatársunktól) - Interpellációkkal, a képviselők kérdéseivel folytatta munkáját tegnap a Szlovák Nemzeti Tanács. Ötvenhárom képviselő sok érdekes, időszerű problémát vetett fel. Ismét többen foglalkoztak a nyelvtörvénynyel. Ján Čarnogurský, a kormány alelnöke ismertette a kizárólagos nyelvtörvényt követelő éhségsztrájkolókkal kötött megállapodást. Ezzel kapcsolatban Vladimír Sládek (NYEE) kétségeit fejezte ki a népszavazás miatt, hangsúlyozva, hogy nincs törvényünk a népszavazásról, amelyet egyébként sem írhat ki társadalmi szervezet, csak a parlament. Rámutatott, hogy a maticás törvény támogatására eddig összegyűjtött aláírások nem felelnek meg a petíciós törvény követelményeinek. Peter Tatár (NYEE) örömét fejezte ki, hogy befejezték az éhezést, de rámutatott, hogy követeléseikkel kétségbe vonják jogrendszerünket és a parlament egész eddigi munkáját. Anna Vilčeková (SZNP) új törvény elfogadását indítványozta, amely kimondaná, hogy az iskolákban, a hivatalokban és a közéletben csak a hivatalos, állami nyelv, vagyis a szlovák használható. Marián Andel (SZNP) egy ENSZ-határozatra hivatkozva sérelmezte, hogy a községek, utcák, terek neveit nem használják mindenütt szlovák nyelven, s követelte, hogy ezen a téren vezessenek be szigorú ellenőrzést. Jozef Prokeš (független) felvetette, hogy a képviselők néhány cseh nyelvű törvénytervezetet kapnak kézhez, ami szerinte sérti a jóváhagyott nyelvtörvényt. Anton Hrnko (SZNP) kérte a kormányt, magyarázza meg, miért nem szerepel Szlovákia az ENSZ nyilvántartásában. Többen kifogásolták, hogy a középületeken még mindig a régi címer látható, és megkérdezték, • hogy osztják el a külföldről kapott segítséget Szlovákia és Csehország között. Ján Petko (SZNP) magyarázatot kért Jeszenszky Géza magyar külügyminiszternek az Európa Tanácsba való felvétel után mondott beszédével kapcsolatban, amelyben szerinte durván rágalmazta Szlovákiát. Több képviselő foglalkozott a környezetvédelemmel. Harna István (Folytatás a 2. oldalon) - Miniszterelnök-helyettes úr tegnap közvetlen beszélgetést folytatott az éhségsztrájkolókkal, és nyilván a nyelvtörvény egyes rendelkezéseiről és a két törvénytervezet közötti különbségekről is véleményt cseréltek. Ismerik a tervezeteket? Tudatosan, vagy ösztönösen cselekszenek? • Azt tapasztaltam, hogy ismerik a tervezeteket. De most nem is erről van szó elsősorban, hanem a feszültség enyhítéséről. Az a sátortábor ott a főtéren - feszültségforrás, és nekünk most erre van szükségünk legkevésbé. - Nem lehet ez a meghátrálás veszélyes precedens a kormány számára? • Hadd ismételjem meg, amit tegnap és ma már sokszor kijelentettem: a megegyezés nem a kormány, vagy a parlament felkérésére, felhatalmazása alapján jött létre. Ez az én személyes akcióm, humanitárius fogantatású kezdeményezésem. Az egyezmény a kormányt és a Szlovák Nemzeti Tanácsot semmire se kötelezi. - De mi következik ez után? • Egyéni feladatom első részét már teljesítettem; az egyességről már beszámoltam az imént. A televíziós vitaműsorra.is sor kerül... - Utána már az 500 ezer aláírás összegyűjtése következik. Nem borzolja ez fel még jobban a kedélyeket? Nem lesz még nagyobb a feszültség? • A Matica slovenská az egyezmény megkötése nélkül is megtenné az aláírásgyűjtést. Erre joga van. - A dél-szlovákiai magyarok örömmel vették, hogy miniszterelnök-helyettes úr Komáromba látogatott, és megismerkedett a helyi viszonyokkal. A helybeliek - szlovákok és magyarok - tudják, hogy nincs nemzetiségi torzsalkodás, és ha van is, azt mesterségesen szítják. • Valóban, kedvező tapasztalatokat is szereztem. De negatívokat is. (Folytatás a 2. oldalon) A Számítástechnikai Vállalat prágai számítóközpontjában november 19én tartották meg a választási eredmények feldolgozásának főpróbáját. A képen Zlatomír Kríž az adatbank előtt. (Michal Krumphanzl felvétele - ČSTK) Az összeurópai csúcstalálkozó második napja A figyelem a különtárgyalásokra összpontosul Munkatársunk telefonjelentése Párizsból Tegnap délelőtt és délután is plenáris üléssel folytatódott az európai biztonsági és együttműködési konferencia, összesen 19 ország vezetője szólalt fel. A keddi nap érdekesebb részét azonban a két- illetve háromoldalú találkozók képezték. Búcsú Pattogó induló hangjaira tegnap utoljára sorakoztak fel a szovjet gárdahadosztály komáromi lövészezredének katonái. Az ünnepi aktuson jelen volt Valerij Orlov, a pozsonyi szovjet főkonzul. A szovjet és a csehszlovák himnusz elhangzása után a hazaindulókat a hadosztályparancsnok búcsúztatta. Elmondta, hogy amikor huszonkét évvel ezelőtt idejöttek parancsot teljesítettek, s most a hazatérökre újabb feladat vár, immár hazai földön. A Komáromi járás nevében Filkó József mérnök, a jnb elnöke mondott néhány keresetlen szót búcsúzóul. Többek között kiemelte, hogy az évek során minden bizonnyal találkoznak még egymással, leginkább mint turisták vagy mint üzletkötők. Ezt követően az ezredparancsnok jutalomban részesítette a szolgálatban élenjáró tiszteket és katonákat. Utoljára az iskolás gyerekek búcsúztak egy szál piros szegfűvel, majd az egység a csapatzászlóval díszmenetben elvonult a tribün előtt. Ezt követően az utolsó harckocsik is a vagonokra gördültek, és az ezredparancsnok jelenthette felettesének, hogy a két szerelvény útra kész. Komáromot tehát elhagyta a szovjet alakulat nagy része. A katonák hozzátartozói már korábban hazatértek. Azok, akik még maradtak, hamarosan útnak indítják a műszaki felszerelést, rendbe teszik a körletet, s ha igaz, karácsony előtt (Folytatás a 2. oldalon) Václav Havel köztársasági elnök, Marián Čalfa szövetségi kormányfő és Jirí Dienstbier külügyminiszter a lengyel vezetőkkel, Tadeusz Mazowiecki kormányfővel, valamint Skubiszewszki külügyminiszterrel találkozott. A megbeszéléseken - tájékoztatott Žantovský elnöki szóvivő - hat témakört érintettek. Többek között szó volt a határkérdéssel kapcsolatos problémákról, a két-, illetve háromoldalú (csehszlovák-lengyel-magyar) együttműködés bővítésének szükségességéről, a Varsói Szerződés feloszlatásáról, a menekültek kérdéséről. A lengyel fél érdeklődést tanúsított a Pentagonáléba való belépés iránt, s ezt mind Csehszlovákia, mind Magyarország teljes mértékben támogatja, hiszen Varsó egyfajta összekötő híd lehetne a balti, illetve skandináv országok és a közép-európai államok között. Rögtön ezután került sor a zárt ajtók mögött megtartott háromoldalú „miniMAI SZÁMUNKBAN: Lapunk 4. és 5. oldalán Kiket választunk címmel dél-szlovákiai városok és falvak polgármester-jelöltjei vallanak elképzeléseikről a helyhatósági választások előtt. csúcsra", amelyen a már említett csehszlovák és lengyel vezetőkhöz csatlakozott Magyarország kormányfője és külügyminisztere. Jeszenszky Gézát sikerült szóra bírnom, s megkértem, röviden értékelje a hármas találkozó eredményeit. ,.Ideje, hogy a három hasonló sorsú és hasonló gondokkal küzdő ország ne csupán szavakban, hanem tettekben is közeledjen egymáshoz. Különösen indokolja ezt az igényelt és felkínált nyugati segítség, emellett pedig az átalakulás tapasztalatainak kicserélése is. A tavaszi pozsonyi találkozónak mintegy folytatásaként az új, szabadon választott kormányok felveszik az érdemi tárgyalások fonalát. Megállapodtunk abban, hogy a jövő évben Visegrádon, ahol 1335-ben már volt egy történelmi - királyi - hármastalálkozó, most ha nem is királyi pompa közepette, de legfelsőbb szinten egy rövid, ugyanakkor lényegi háromoldalú találkozót tartunk. A reggeli tanácskozáson abban is megegyeztünk, hogy a visegrádi összejövetelnek folytatása lesz, mégpedig Krakkóban" - mondotta a magyar diplomácia vezetője. Václav Havel, közvetlenül a csehszlovák-lengyel-magyar tárgyalások után találkozott Ruud Lubbersszel. Biztosította a holland kormányfőt, hogy Csehszlovákia támogatja az általa előterjesztett javaslatot az összeurópai energetikai együttműködésre. Hazánk szeretne aktívan részt venni e terv megvalósításában. Ez volt a délelőtti program, nagy várakozások előzték meg azonban a délután négy órakor kezdődött Havel-Kohl találkozót. Elmaradt viszont a tegnapra tervezett Havel-Gorbacsov találkozó, amelyet a szovjet fél még hétfőn mondott le minden indoklás nélkül. Michael Žantovský a csehszlovák újságírókat hétfőn este tájékoztatta arról a mindenképpen figyelemreméltó körülményről, hogy a szovjet fél a találkozót 10 perccel azután mondta le, miután a csehszlovák államfő beszédében követelte: a balti országok képviselői kapjanak ideiglenes megfigyelői státust a konferencián. Žantovský hozzáfűzte: a legjobban a szovjet küldöttség tudja, milyen okból történt ez, minket azonban meglepett a dolog. A szóvivő fontosnak tartotta megjegyezni, hogy nincs baj, a két államfő a hétfői ünnepi ebéd alatt baráti hangulatban társalgott egymással. Tegnap reggel azonban az ülésteremben mégis volt egy röpke „csúcstalálkozó". Václav Havel a plenáris ülés előtt megszólította a szovjet államfőt, megkér(Folytatás a 2. oldalon) A sérelmek orvoslásának útján NEM VÁRHATÓ GAZDAG KARÁCSONY Elégedjünk meg azzal, ami van? (Munkatársunktól) - A szlovák parlament ülésén különböző kérdéseket tesznek fel a képviselők, interpellációk hangzanak el a miniszterek címére, de úgy tűnik, az ellátás az érdeklődés középpontjában áll, ezért szeretném tájékoztatni a közvéleményt a belkereskedelmi helyzetről, illetve annak kilátásairól - mondotta tegnap pozsonyi sajtóértekezletén Jozef Chren, a Szlovák Köztársaság kereskedelmi és idegenforgalmi minisztere. Először vázolta a mindenki által ismert képet: a polcokról gyorsan eltűnik az áru, szinte mindenből kevés van és a raktárkészletek is csökkennek. Ez utóbbit jelölte meg a legrosszabb tényként. De mindjárt hozzá is tette: annyira azért nem rossz a helyzet, hogy pánikhangulat alakuljon ki a lakosság körében, hogy jegyrendszert kellene bevezetni vagy esetleg különleges intézkedéseket hozni. A burgonya és a tojás körüli problémák már megoldódtak, a cukor továbbra is gondot okoz, az olaj a mi kimutatásaink szerint szintén lekerülhetne a napirendről, a sóhiányt pedig nem is tudjuk igazából megmagyarázni - hangsúlyozta. Alapvető okként a társadalmunkban kialakult áttekinthetetlen helyzetet jelölte meg. A miniszter szerint a különböző forrásból származó információk gyakran keresztezik egymást, s ennek egyik következménye, hogy a lakosság túlzott mértékben veszi ki pénzét a takarékból, de ha a privatizációval már előbbre léptünk volna, nemcsak a fogyasztási cikkek vásárlására, hanem komolyabb befektetésekre fordítaná megtakarításait. És kimondta a rég ismert tényt is: a kereskedelem csak azt kínálhatja, amit az ipar gyárt. A termelés az év első tíz hónapjában 4 százalékkal csökkent, a boltokban pedig ennek ellenére 11 százalékkal több árut adtak el. A kereskedelem ugyan kérheti az ipart, hogy szállítson több terméket kényszeríteni viszont nem tudja. Azt sem várhatja el senki a gyártótól, hogy ne külföldön értékesítse kelendő gyártmányait. Tehát színpompás karácsonyi vásárra nem számíthatunk, importárura nincs pénzünk. Egyszóval: meg kell elégednünk azzal, ami van. D. T. (Munkatársunktól) - A szövetségi kormány hétfői rendkívüli ülésén megvitatta és jóváhagyta a nem bírósági rehabilitációról szóló törvény tervezetét. A tervezet részleteiről tegnap Prágában Pavel Rychetský miniszterelnök-helyettes tartott sajtótájékoztatót. Bevezetőjében hangoztatta: a volt kelet-európai, ún. szocialista országok közül Csehszlovákia az egyetlen állam, amely úgy döntött, hogy napirendre tűzi a rehabilitálások és a restitúció kérdését, jóllehet azoknak a sérelmeknek a mértéke, a veszteségek és az elkobzott vagyon nagysága, amelyet az elmúlt négy évtizedben az ország állampolgáraitól különböző jogcímen elvettek, aligha fejezhető ki jogszabályban. A kormány elé a bíróságon kívüli rehabilitálás legátfogóbb tervezete került, ám ez a törvénytervezet más formát kaphat a Szövetségi Gyűlésben történő megvitatása során. A kormány legfontosabbnak a bírósági rehabilitálások következetes végrehajtását te'kinti. Kérdésekre válaszolva a miniszter elmondta: Aligha állapítható meg pontosan a restitúció alá eső személyek száma és a kártalanításra fordítandó pénz mennyisége. A Szlovák Pénzügyminisztérium becslése szerint csupán Szlovákiában 7-10 milliárd koronát kellene az érintetteknek restitúció címén kifizetni. A pénzbeli kártalanítás során egy személy maximum 30 ezer korona készpénzt kaphat, a kártalanítás hátralévő részét értékpapírokban kapja meg. A törvényjavaslat nem vonatkozik a jogtalanul elkobzott földtulajdonra. A földtulajdon kérdését külön törvény rendezi majd - mondotta a miniszterelnök-helyettes, majd hozzáfűzte: - A földtulajdon rendezése még bonyolultabb kérdés, hiszen nálunk a mezőgazdaság egyike azon ágazatoknak, amelyek működnek. A törvénytervezet az 1948. február 25.-1990. január 1. között a totalitárius rendszer által elkövetett vagyonjogi sérelmekre vonatkozik. (sm)