Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-21 / 273. szám, szerda

Szerda, 1990. november 21. • Ára 1 korona XLIII. évfolyam, 273. szám Folytatta munkáját az SZNT NEM VAUKINEK A ROVÁSÁRA? Interjú dr. JÁN ČARNOGURSKÝVAL, a szlovák kormányelnök első helyettesével A Szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke a parlament épületében azt követően válaszolt kérdéseimre, hogy a törvényhozást tájékoztatta az éhségsztrájkot folytatókkal kötött megegyezésről. A beszélgetés idején még sem dr. čarnogurský, sem az újságíró nem tudhatta, hogy miként reagálnak a képviselők a politikus egyéni akciójára. Erre csak a tájékoztatót követő tapsból lehetett következ­tetni; a Szlovák Nemzeti Párt, illetve a Kereszténydemokrata Mozgalom törvényhozói lelkesen tapsoltak, a többi képviselő visszafogottabb volt. Valószínűleg arra gondoltak: vajon hozzájárul a megoldási kísérlet ahhoz, hogy elcsituljanak a kedélykitörések? Vajon nem valakinek a rovására készül megegyezés? CSIGATEMPO A PARLAMENTBEN Ismét a nyelvtörvényről • Interpellációk - üresjáratokkal • Vladimír Mečiar terjesztette elő az illetőségi törvényjavaslatot (Munkatársunktól) - Interpel­lációkkal, a képviselők kérdé­seivel folytatta munkáját teg­nap a Szlovák Nemzeti Ta­nács. Ötvenhárom képviselő sok érdekes, időszerű problé­mát vetett fel. Ismét többen foglalkoztak a nyelvtörvény­nyel. Ján Čarnogurský, a kormány alelnöke ismertette a kizárólagos nyelvtörvényt követelő éhségsztráj­kolókkal kötött megállapodást. Ezzel kapcsolatban Vladimír Sládek (NYEE) kétségeit fejezte ki a nép­szavazás miatt, hangsúlyozva, hogy nincs törvényünk a népszavazásról, amelyet egyébként sem írhat ki tár­sadalmi szervezet, csak a parla­ment. Rámutatott, hogy a maticás törvény támogatására eddig össze­gyűjtött aláírások nem felelnek meg a petíciós törvény követelményei­nek. Peter Tatár (NYEE) örömét fejezte ki, hogy befejezték az éhe­zést, de rámutatott, hogy követelé­seikkel kétségbe vonják jogrendsze­rünket és a parlament egész eddigi munkáját. Anna Vilčeková (SZNP) új törvény elfogadását indítványoz­ta, amely kimondaná, hogy az isko­lákban, a hivatalokban és a közélet­ben csak a hivatalos, állami nyelv, vagyis a szlovák használható. Mari­án Andel (SZNP) egy ENSZ-hatá­rozatra hivatkozva sérelmezte, hogy a községek, utcák, terek neveit nem használják mindenütt szlovák nyel­ven, s követelte, hogy ezen a téren vezessenek be szigorú ellenőrzést. Jozef Prokeš (független) felvetette, hogy a képviselők néhány cseh nyelvű törvénytervezetet kapnak kézhez, ami szerinte sérti a jóváha­gyott nyelvtörvényt. Anton Hrnko (SZNP) kérte a kormányt, magya­rázza meg, miért nem szerepel Szlovákia az ENSZ nyilvántartásá­ban. Többen kifogásolták, hogy a középületeken még mindig a régi címer látható, és megkérdezték, • hogy osztják el a külföldről kapott segítséget Szlovákia és Csehország között. Ján Petko (SZNP) magyarázatot kért Jeszenszky Géza magyar kü­lügyminiszternek az Európa Ta­nácsba való felvétel után mondott beszédével kapcsolatban, amelyben szerinte durván rágalmazta Szlová­kiát. Több képviselő foglalkozott a kör­nyezetvédelemmel. Harna István (Folytatás a 2. oldalon) - Miniszterelnök-helyettes úr tegnap közvetlen beszélgetést folytatott az éhségsztrájkolókkal, és nyilván a nyelvtörvény egyes rendelkezéseiről és a két törvény­tervezet közötti különbségekről is véleményt cseréltek. Ismerik a tervezeteket? Tudatosan, vagy ösztönösen cselekszenek? • Azt tapasztaltam, hogy ismerik a tervezeteket. De most nem is erről van szó elsősorban, hanem a fe­szültség enyhítéséről. Az a sátortá­bor ott a főtéren - feszültségforrás, és nekünk most erre van szüksé­günk legkevésbé. - Nem lehet ez a meghátrálás veszélyes precedens a kormány számára? • Hadd ismételjem meg, amit tegnap és ma már sokszor kijelen­tettem: a megegyezés nem a kor­mány, vagy a parlament felkérésére, felhatalmazása alapján jött létre. Ez az én személyes akcióm, humanitá­rius fogantatású kezdeményezé­sem. Az egyezmény a kormányt és a Szlovák Nemzeti Tanácsot sem­mire se kötelezi. - De mi következik ez után? • Egyéni feladatom első részét már teljesítettem; az egyességről már beszámoltam az imént. A televí­ziós vitaműsorra.is sor kerül... - Utána már az 500 ezer aláírás összegyűjtése következik. Nem borzolja ez fel még jobban a kedé­lyeket? Nem lesz még nagyobb a feszültség? • A Matica slovenská az egyez­mény megkötése nélkül is megtenné az aláírásgyűjtést. Erre joga van. - A dél-szlovákiai magyarok örömmel vették, hogy minisz­terelnök-helyettes úr Komárom­ba látogatott, és megismerkedett a helyi viszonyokkal. A helybeliek - szlovákok és magyarok - tud­ják, hogy nincs nemzetiségi tor­zsalkodás, és ha van is, azt mes­terségesen szítják. • Valóban, kedvező tapasztala­tokat is szereztem. De negatívokat is. (Folytatás a 2. oldalon) A Számítástechni­kai Vállalat prágai számítóközpontjá­ban november 19­én tartották meg a választási ered­mények feldolgo­zásának főpróbá­ját. A képen Zlato­mír Kríž az adat­bank előtt. (Michal Krumphanzl felvétele - ČSTK) Az összeurópai csúcstalálkozó második napja A figyelem a különtárgyalásokra összpontosul Munkatársunk telefonjelentése Párizsból Tegnap délelőtt és délután is plenáris üléssel folytatódott az európai biztonsági és együttműködési konferencia, összesen 19 ország veze­tője szólalt fel. A keddi nap érdekesebb részét azonban a két- illetve háromoldalú találkozók képezték. Búcsú Pattogó induló hangjaira tegnap utoljára sorakoztak fel a szovjet gár­dahadosztály komáromi lövészezre­dének katonái. Az ünnepi aktuson jelen volt Valerij Orlov, a pozsonyi szovjet főkonzul. A szovjet és a csehszlovák himnusz elhangzása után a hazaindulókat a hadosztály­parancsnok búcsúztatta. Elmondta, hogy amikor huszonkét évvel ezelőtt idejöttek parancsot teljesítettek, s most a hazatérökre újabb feladat vár, immár hazai földön. A Komáro­mi járás nevében Filkó József mér­nök, a jnb elnöke mondott néhány keresetlen szót búcsúzóul. Többek között kiemelte, hogy az évek során minden bizonnyal találkoznak még egymással, leginkább mint turisták vagy mint üzletkötők. Ezt követően az ezredparancsnok jutalomban ré­szesítette a szolgálatban élenjáró tiszteket és katonákat. Utoljára az iskolás gyerekek búcsúztak egy szál piros szegfűvel, majd az egység a csapatzászlóval díszmenetben el­vonult a tribün előtt. Ezt követően az utolsó harckocsik is a vagonokra gördültek, és az ezredparancsnok jelenthette felettesének, hogy a két szerelvény útra kész. Komáromot tehát elhagyta a szovjet alakulat nagy része. A ka­tonák hozzátartozói már korábban hazatértek. Azok, akik még marad­tak, hamarosan útnak indítják a mű­szaki felszerelést, rendbe teszik a körletet, s ha igaz, karácsony előtt (Folytatás a 2. oldalon) Václav Havel köztársasági elnök, Ma­rián Čalfa szövetségi kormányfő és Jirí Dienstbier külügyminiszter a lengyel ve­zetőkkel, Tadeusz Mazowiecki kormány­fővel, valamint Skubiszewszki külügymi­niszterrel találkozott. A megbeszéléseken - tájékoztatott Žantovský elnöki szóvivő - hat témakört érintettek. Többek között szó volt a határkérdéssel kapcsolatos problémákról, a két-, illetve háromoldalú (csehszlovák-lengyel-magyar) együtt­működés bővítésének szükségességéről, a Varsói Szerződés feloszlatásáról, a me­nekültek kérdéséről. A lengyel fél érdeklő­dést tanúsított a Pentagonáléba való be­lépés iránt, s ezt mind Csehszlovákia, mind Magyarország teljes mértékben tá­mogatja, hiszen Varsó egyfajta összekötő híd lehetne a balti, illetve skandináv or­szágok és a közép-európai államok kö­zött. Rögtön ezután került sor a zárt ajtók mögött megtartott háromoldalú „mini­MAI SZÁMUNKBAN: Lapunk 4. és 5. oldalán Kiket választunk címmel dél-szlová­kiai városok és falvak polgár­mester-jelöltjei vallanak elkép­zeléseikről a helyhatósági vá­lasztások előtt. csúcsra", amelyen a már említett cseh­szlovák és lengyel vezetőkhöz csatlako­zott Magyarország kormányfője és kü­lügyminisztere. Jeszenszky Gézát sike­rült szóra bírnom, s megkértem, röviden értékelje a hármas találkozó eredményeit. ,.Ideje, hogy a három hasonló sorsú és hasonló gondokkal küzdő ország ne csu­pán szavakban, hanem tettekben is köze­ledjen egymáshoz. Különösen indokol­ja ezt az igényelt és felkínált nyugati segítség, emellett pedig az átalakulás tapasztalatainak kicserélése is. A tavaszi pozsonyi találkozónak mintegy folytatása­ként az új, szabadon választott kormá­nyok felveszik az érdemi tárgyalások fo­nalát. Megállapodtunk abban, hogy a jövő évben Visegrádon, ahol 1335-ben már volt egy történelmi - királyi - hármastalál­kozó, most ha nem is királyi pompa köze­pette, de legfelsőbb szinten egy rövid, ugyanakkor lényegi háromoldalú találko­zót tartunk. A reggeli tanácskozáson ab­ban is megegyeztünk, hogy a visegrádi összejövetelnek folytatása lesz, mégpe­dig Krakkóban" - mondotta a magyar diplomácia vezetője. Václav Havel, közvetlenül a csehszlo­vák-lengyel-magyar tárgyalások után ta­lálkozott Ruud Lubbersszel. Biztosította a holland kormányfőt, hogy Csehszlová­kia támogatja az általa előterjesztett ja­vaslatot az összeurópai energetikai együttműködésre. Hazánk szeretne aktí­van részt venni e terv megvalósításában. Ez volt a délelőtti program, nagy vára­kozások előzték meg azonban a délután négy órakor kezdődött Havel-Kohl talál­kozót. Elmaradt viszont a tegnapra tervezett Havel-Gorbacsov találkozó, amelyet a szovjet fél még hétfőn mondott le min­den indoklás nélkül. Michael Žantovský a csehszlovák újságírókat hétfőn este tájékoztatta arról a mindenképpen figye­lemreméltó körülményről, hogy a szovjet fél a találkozót 10 perccel azután mondta le, miután a csehszlovák államfő beszé­dében követelte: a balti országok képvi­selői kapjanak ideiglenes megfigyelői stá­tust a konferencián. Žantovský hozzáfűz­te: a legjobban a szovjet küldöttség tudja, milyen okból történt ez, minket azonban meglepett a dolog. A szóvivő fontosnak tartotta megjegyezni, hogy nincs baj, a két államfő a hétfői ünnepi ebéd alatt baráti hangulatban társalgott egymással. Tegnap reggel azonban az ülésterem­ben mégis volt egy röpke „csúcstalálko­zó". Václav Havel a plenáris ülés előtt megszólította a szovjet államfőt, megkér­(Folytatás a 2. oldalon) A sérelmek orvoslásának útján NEM VÁRHATÓ GAZDAG KARÁCSONY Elégedjünk meg azzal, ami van? (Munkatársunktól) - A szlo­vák parlament ülésén külön­böző kérdéseket tesznek fel a képviselők, interpellációk hangzanak el a miniszterek cí­mére, de úgy tűnik, az ellátás az érdeklődés középpontjában áll, ezért szeretném tájékoztat­ni a közvéleményt a belkeres­kedelmi helyzetről, illetve an­nak kilátásairól - mondotta tegnap pozsonyi sajtóértekez­letén Jozef Chren, a Szlovák Köztársaság kereskedelmi és idegenforgalmi minisztere. Először vázolta a mindenki által ismert képet: a polcokról gyorsan eltűnik az áru, szinte mindenből ke­vés van és a raktárkészletek is csök­kennek. Ez utóbbit jelölte meg a leg­rosszabb tényként. De mindjárt hoz­zá is tette: annyira azért nem rossz a helyzet, hogy pánikhangulat ala­kuljon ki a lakosság körében, hogy jegyrendszert kellene bevezetni vagy esetleg különleges intézkedé­seket hozni. A burgonya és a tojás körüli prob­lémák már megoldódtak, a cukor továbbra is gondot okoz, az olaj a mi kimutatásaink szerint szintén leke­rülhetne a napirendről, a sóhiányt pedig nem is tudjuk igazából meg­magyarázni - hangsúlyozta. Alapvető okként a társadalmunk­ban kialakult áttekinthetetlen helyze­tet jelölte meg. A miniszter szerint a különböző forrásból származó in­formációk gyakran keresztezik egy­mást, s ennek egyik következmé­nye, hogy a lakosság túlzott mérték­ben veszi ki pénzét a takarékból, de ha a privatizációval már előbbre lép­tünk volna, nemcsak a fogyasztási cikkek vásárlására, hanem komo­lyabb befektetésekre fordítaná meg­takarításait. És kimondta a rég ismert tényt is: a kereskedelem csak azt kínálhatja, amit az ipar gyárt. A termelés az év első tíz hónapjában 4 százalékkal csökkent, a boltokban pedig ennek ellenére 11 százalékkal több árut adtak el. A kereskedelem ugyan kérheti az ipart, hogy szállítson több terméket kényszeríteni viszont nem tudja. Azt sem várhatja el senki a gyártótól, hogy ne külföldön értékesítse kelen­dő gyártmányait. Tehát színpompás karácsonyi vásárra nem számítha­tunk, importárura nincs pénzünk. Egyszóval: meg kell elégednünk az­zal, ami van. D. T. (Munkatársunktól) - A szövet­ségi kormány hétfői rendkívüli ülé­sén megvitatta és jóváhagyta a nem bírósági rehabilitációról szóló tör­vény tervezetét. A tervezet részletei­ről tegnap Prágában Pavel Rychetský miniszterelnök-helyettes tartott sajtótájékoztatót. Bevezetőjé­ben hangoztatta: a volt kelet-euró­pai, ún. szocialista országok közül Csehszlovákia az egyetlen állam, amely úgy döntött, hogy napirendre tűzi a rehabilitálások és a restitúció kérdését, jóllehet azoknak a sérel­meknek a mértéke, a veszteségek és az elkobzott vagyon nagysága, amelyet az elmúlt négy évtizedben az ország állampolgáraitól különbö­ző jogcímen elvettek, aligha fejezhe­tő ki jogszabályban. A kormány elé a bíróságon kívüli rehabilitálás leg­átfogóbb tervezete került, ám ez a törvénytervezet más formát kaphat a Szövetségi Gyűlésben történő megvitatása során. A kormány leg­fontosabbnak a bírósági rehabilitálá­sok következetes végrehajtását te­'kinti. Kérdésekre válaszolva a minisz­ter elmondta: Aligha állapítható meg pontosan a restitúció alá eső sze­mélyek száma és a kártalanításra fordítandó pénz mennyisége. A Szlovák Pénzügyminisztérium becslése szerint csupán Szlovákiá­ban 7-10 milliárd koronát kellene az érintetteknek restitúció címén kifi­zetni. A pénzbeli kártalanítás során egy személy maximum 30 ezer ko­rona készpénzt kaphat, a kártalaní­tás hátralévő részét értékpapírok­ban kapja meg. A törvényjavaslat nem vonatkozik a jogtalanul elkobzott földtulajdonra. A földtulajdon kérdését külön tör­vény rendezi majd - mondotta a mi­niszterelnök-helyettes, majd hozzá­fűzte: - A földtulajdon rendezése még bonyolultabb kérdés, hiszen nálunk a mezőgazdaság egyike azon ágazatoknak, amelyek működ­nek. A törvénytervezet az 1948. feb­ruár 25.-1990. január 1. között a to­talitárius rendszer által elkövetett vagyonjogi sérelmekre vonatko­zik. (sm)

Next

/
Thumbnails
Contents